Előre, 1909. december (5. évfolyam, 49-52. szám)

1909-12-04 / 49. szám

flNERIKm S2 V^pr ** HIVATAL­OS • KÖZLÖNYE­­—................... • W VOL. V. ÉVFOLYAM.___________________~ ~~ NEW YORK. 1909 DECEMBER 4. NO. 49. SZÁM. HARC A KENYÉRÉRT. A new yorki ingbluz-készitő munkásnak, a LadiesWaist­makers Union tagjai, szám­szerűit mintegy negyvenezer, nov. 24-én sztrájkba állottak. Követelésük az Union el­ismerése, 30 százalék béremelés, s a munka­időnek hetenként 52 órában való megállapí­­tása. A nagyszabású sztrájk hírére, a megva­dult kizsákmányolók fűhöz-fá­hoz futottak, s házi jogtanácsadóik nagyképüsködő kije­lentéseire, megígérték egymásnak, hogy az “utolsó csepp vérig” küzdeni fognak, “a lár­más vezérek által provokált sztrájk letöré­sére. ” S hogy az ígéretnek nagyobb, fé­nyesebb keretet adjanak, a Broadwayn egy nagy hotelben, pezsgő és whiskey áldomás mellett, látszólag szövetségre is léptek. Másnap azonban, mikor kipárolgott egyes munkáltatók fejéből a pálinka gőze s látva, hogy a kizsaroltak nem akarnak visszatérni a varró asztalhoz, meggondolták a dolgot, és kénytelen-kelletlen, a sztrájk­bizottság lármás vezetőségéhez fordultak a béketár­gyalások megkezdése és szerződések meg­kötése végett.­­ Ily­formán a 300 érdekelt munkáltató közül közel a fele beadta a de­rekát, elfogadván a sztrájkolók összes kö­veteléseit, egy éves szerződésben biztosítva munkásaikat, hogy az aláírottakat be fogják tartani, mire ott a munkások, mintegy 20 ezren meg is kezdték a munkát. A még nyakaskodó kizsákmányolok látva társaik cselekedet, iszonyúan feldühödtek a drága mulatság árán szerzett kudarcon s minden követ megmozgattak, hogy a meg­maradt sztrájkolok sorait megbontsák, gyű­léseit szétrobbantsák s a munkásokat a munkába való visszatérésre bírják. E célból a kétlábú rendőrfogdi­egek és felbérelt csavargók százait vonultatták fel, akik az oroszokat is megszégyenítő, vadál­­latias módon rontottak neki a munkában el­csigázott, csencsvész növésű, sápadt mun­kásnőknek, azokat durván leütötték, majd tömegesen elhurcolták a rendőrségre, ahol a bírósági díszpéldányok sorba elítélték őket pénzbüntetésre, így rántván ki szájuk­ból, úgyszólván az utolsó italas kenyeret a kapitalista nagyobb örömére. Minő gyönyörű megtisztelése ez is a min­den polgári szemétdombon és egyebütt el­hangzó­­híres amerikai frázisnak: Tisztelet a nőnek. Ennek dacára a munkáltatók gonoszan­­kieszek­, és a minden emberi érzésből kivet­kőzött rendőr­ kozákok brutális cselekedete nyomorultan hajótörést szenvedett, a kizsa­rolt proletárleányok nemzetközien szerve­zett szolidaritásán. Minden csábító ígéret, avagy erőszakkal fenyegetődző híradás csak még jobban tü­zelte munkástestvéreinket az ellen­zállásra. Közben a közeli vidékeken élő munkásnők ezreinek is m­egvitték a sztrájk hitét, mire mint pl.: Newarkon az ingblúzkészítők, a new yorkiak iránt érzett rokonszenvük ki­fejezéséül, szintén sztrájkba léptek. A vállalkozók egy töredéke viszont a sztrájktörő kerítés szerepét vállalta magá­ra, s a becsületére féltékeny tisztes(?) pol­gári sajtó hasábjain, továbbá kosaras asz­­szonyok és egyéb kerítők alkalmazásával igyekezett ocsmány szerepének hűségesen megfelelni. Ez az erőlködés sem hozta meg a kívánt eredményt és drága mulatságnak bizonyult. Igaz ugyan, hogy akadtak aljas sztrájktö­rők, s közöttük, fájdalom,­magyarok is,­akik nem törődve a munkásnők ezreinek jogos követeléseinek hangoztatásával, azokat el­árulva, belopták magukat egyes műhelyek­be, ezáltal is megnehezítve a küzdők ma­gasztos munkáját. Sőt midőn erre nézve fel­világosítást kértek tőlük a sztrájkolók ve­zetői, sunyi módon azt makogták, hogy ők nem értik meg a sztrájkolok ny­elvét és igy pont tudják, hogy azoknak, mi a kiváltságuk, itat ez boszantóan hitvány hazugság s tel­jesen h­ozzáillik a pappal, pálinkával, olva­sóval s egyéb maszlaggal elbutitott magyar munkásnők természet­rajzához, amely hova­tovább a többi nemzetiségi szervezett munkásnőknél csak a megvetés és utálat­­kifejezését váltja k­i a magyarság számára. Éppen ezért első és legfőbb kötelessége­ ­ AZ EMBERTELEN KAPITALIZMUS. A Ludlow Manufacturing Company sző­v­egy­ár munkásai nyomorúságos helyzetül javítására sztrájkba léptek. A válasz erre az volt, hogy a társaság házaiba lakó sztráj­kólókat kilakoltatták, magyarán mondva kidobták az utcára. Eddig mintegy 300 csa­ládot tettek így hajléktalanná, kik közül leg­több az utcán tűzrakások körül dideregve s éhezve kuporog. Ami szegényeknek holmi­jaik közül becses, a sárba van taposva, a környékből színjátékot bámulni jövök ezrei által. A további kilakoltatások csütörtökre van­nak tervibe véve. A sztrájkolók a várostól kérnek hajlékot, eddig azonban csak 400 fegyverest kapak, kik a gyárat őrzik. A Spring’fieldben minden főutcán leányok gyűjtenek a sztrájkolók részére, az ottani munkásszervezetek is tőlük telthetőleg tá­mogatják­­őket. Sőt akadtak magában Lud­­lowban is könyörületes emberek, kik a haj­léktalanok egy részének szállást adtak. A társaság persze ezen roppantul felbőszült s igyekszik útját vágni az ilyen segítségnek. A NEMZETKÖZI VASÚTI BANK PANAMÁJA. A nemzetközi vasúti banknál felfedezett milliós csalások ügyében elrendelt vizsgá­lat nyomán szenzációs letartóztatások tör­téntek Berlinben. Letartóztatták többek között Heinrich Epéért, a központi bank volt igazgatóját, Emil Hüglit a központi bank igazgatótanácsának az elnökét és a nemzetközi vasúti bank igazgatótanácsának alelnökét. Hügli azonkívül tagja a berlini katonai nagytanácsnak is, elnöke a berlini ipari törvényszéknek. Letartóztatása nagy feltűnést keltett. Letartóztatták még a köz­ponti bank volt igazgatóját, Spöndh­it Zü­richben és egy bankár feleségét Baseliben. BETÖRTEK A RENDŐRSÉGRE. Ez nem tréfa, Németországban történt, a hivatali nagyképűség hazájában, nem is na­gyon messze a híres Köpenicktől vagy Ber­lintől, a­melynek kivataláros betörőiről csak a múlt számunkban írtunk. A poroszorszá­gi Teltow-kerületi Königswusterhausenban történt. (Ennek a városkának meglehető­sen nagy ipara és vagy négyezer lakosa van.) Betörők hatoltak be a rendőrség épü­letébe, még­pedig meglehetős közönséges módon: bemászta­k az ablakon. Azután föl­törték az összes hivatalok ajtajait és min­den kezük, ügyébe kerülő és­­ elemezhető tárgyat magukkal vittek. Két nagyon ér­tékes revolvert is elemeztek. Annyira biz­tosan dolgoztak, hogy még a vasszekrénye­ket is föl akarták feszíteni, de ezekkel nem bírtak. Munkájuk végeztével szépen elsé­táltak. Most rendőrkutyákkal keresik őket. A RABLÓK DALOLVA TÁVOZTAK. Pétervárról jelentik, hogy Duschet orosz­országi kerületben öt fegyveres rabló be­tört Lind­en herceg kastélyába, a­hol éppen vendégek voltak. A herceget agyonlőtték, a holttestét elégették, azután dalolva állot­tak tovább. A csendőrség már nyomában van a tetteseknek és azt hiszik, hogy a gyil­kosság hosszú műve volt, mert a herceg nemrég a­ rablóbanda egy tagját a bíróság kezére adta, maiden értelmes munkásnak, hogy ezeket a szerencsétlen félben maradt gyász­magyaro­kat úton-útfélén felszólítsák, a szervezett munkásság ellen folytatott eme arcpirite gyalázatosságok abban,hagyására, mert könnyen megeshetik, hogy a sztrájk sikeres befejezése után, a szervezett munkásság mindenünnen kirúgja majd őket. Még folyik a harcz, melynek esélyei, úgy­szólván, óráról-órára váltakoznak a sztrájk­ban álló munkásnők ezreinek a javára. Még folyik a küzdelem,­mely a kenyérhez való jog jegyeiben indult meg s melynek tel­­jes győzelme a mintaszerű szervezkedés s egyben a nemzetközi proletár szolidaritás nagyszerű megnyilatkozásának eredménye lesz. A NICARAGUAI FORRADALOM, Zelaya elnöknek rémuralma napról-napra lehetetlenebbé teszi az ottani helyzetet. A legsúlyosabb bonyodalmakat azonban az a cselkedete idézte elő, hogy az Cannon és Grace, amerikai állampolgárokat, mint a felkelők seregében harcolókat, — az Egye­sült Államok kormányának tiltakozása da­cára — minden bírói eljárás mellőzésével, kivégeztette. Saját igazságügyminisztere is tiltakozott ez ellen a humanizmus nevében. Nikaraguai ügyvédek is törvénytelennek mondták e kivégzést. Eddigi folyománya az ügynek, hogy az Egyesült Államok a felkelőket hadviselő félnek ismerték el s tengerész­ katonákat szállítanak partra Nikaraguában. Ugyanezt teszi Franciaország, akinek több polgárát Zelaya katonái bántalmazták. Közben pedig egymásután győzedelmes­kednek a felkelők csapatai. Utoljára, nov. 30-án, Bluefields-nél semmisítették meg a Zelayának egyik 1000 fejből álló seregét. Zelaya bukása kikerülhetetlen s igyekszik 20 millió dollárnyi vagyonát biztonságba hozva, menekülni. KETTŐ A FELSŐ TÍZEZERBŐL. Az egeri (csehországi) járásbíróság báró Ledebur Hugó Lajos Adolf ellen csalás mi­att megindította az előnyomozatot és körö­zőlevelet bocsátott ki ellene. Ledebur báró 1887 november 28-án Pomm­erániában szü­letett és ott nagy szédelgéseket követett el. Páriából jelentik, hogy egy gazdag öz­vegyasszony följelentésére letartóztatták Ghambert állítólagos grófot, a­ki csalárd módon az özvegytől két millió értékű érték­tárgyakat csalt ki. •" AZ OROSZ DUMA. Az orosz duma új ülés­szakában a jobb­párti képviselők száma 51, a nemzeti pár­tjaiké 93, az októbristáké 130, a progresszis­­ták­é 40, a kadettoké 55, lengyel litvánoké 18, mohamedánoké 9, munkáspárté 14 és a szociáldemokratáiké 16. 17 képviselő nem csatlakozik és av párthoz sem. A SZÁSZ ORSZÁGGYŰLÉS. A négyes pluralitás alapján megválasz­tott szász országgyűlést csütörtökön nyitot­ták meg trónbeszéddel. A trónbeszéd meg­említi, hogy törvényjavaslatokat fognak be­nyújtani a bányaüzemnek megválasztott munkások által való felügyelete, a felsőbb leányiskolák reformja, szaktanítónőknek népiskolákban való alkalmazása, az iskola­­adóról szóló törvény módosítása és a biz­tosítási ügyre vonatkozó törvényes intézke­dések reformja dolgában. A befejezett választások végeredménye szerint huszonöt szociáldemokrata képvise­lő került az új parlamentbe. Ennek a tekin­télyes csoportnak a megjelenése, de különö­sen a pártunkra leadott szavazatok óriási száma máris teljesen fölforgatja az eddigi helyzetet Szászországban. Németországban a bányamunkások évtizedek óta követelik azt az intézkedést, hogy a bányaüzemeket helyezzék megválasztott, a bányatársaságok­tól független munkások felügyelete alá. Ezt azonban a birodalmi gyűlésen nem sikerült elérniük. A szász parlamentnek elég volt egy hatalmas szociáldemokrata győzelem, hogy az eddigi reakciós, konzervatív poli­tika helyébe olyan politika lépjen, a­mely komolyan foglalkozik a munkásnép jólétére törekvő intézkedésekkel. A liberálisok is, akarva nem akarva, kénytelenek lesznek helyesebb irányt követni, ha csak nem akar­ják, hogy a népakarat őket is összezúzza, mint a konzervatív pártot. De nemcsak Szászországban érvényesül a szociáldemokraták diadala, hanem kihat a birodalom politikájára is, a­mint hogy a­ bi­rodalmi politika siettette pártunk növeke­dését. S a két tényezőnek kölcsönös hatá­sa alatt a legközelebbi németországi válasz­tásoknál több mint­ bizonyos, h­ogy pártunk a birodalmi gyűlésben is hatalmasan meg fog növekedni a junkerek és a klerikálisok rovására. THANKSGIVING DAY. Ünnepet ültünk szerte az Egyesült Álla­mokban — a hagyományos pulykanapot — a hálaadás napját. Ezen a napon szünetelt a munka, nem búgtak a gyárak, a szerszámok pihentek s a munkásság — felsőbb rendeletre — pihe­nőt tartott, sóvárgó szemekkel bámulva a husáru üzletekben felhalmozott pulyka és más baromfi garmadát. Hálát rebeghet az istennek, vagy­ ha úgy tetszik Táítnek, hogy szabad volt azt néznie­­— ingyen; mert hogy abból még lakmároz­­ihatna is egy, a mostani nagy jólétet élvező proletár, hác biz az merész kívánság lenne. Azok, a kiknek nem egy, hanem több, ta­lán 5—10—100 pulykára is tellett­ és telik, a kiknek a munka és az azzal járó nyomorról fogalmuk sincs — mert oda jutottunk, hogy ma már csak nyomorult tengődés a munka jutalma — azok dicshimnuszokkal kedves­kedtek barátjaiknak, pártfogójuknak s érde­keik mindenkoron kész támogatójának, a hatalom pohos, tokás fejének. Megtelhették!. Ünnepelhettek! Nekik dolog nélkül van elég pulykára va­lójuk, az ő hasuk nem korog, ők nem érzik, nem hallják az éhező családok s­zalmas pa­naszait, mert hát ők megették a mi puly­káinkat is, a­miket csak nézhettünk. Hát nekünk, vérig sanyargatott proletá­roknak, a­kiknek szíve nem hálaadással, ha­nem keserűséggel van tele, kinek és mit kö­szönjünk meg? V­an-e közünk az ő ünnepeikhez? Örül­hetünk-e, a­midőn ők örülnek? Nem és ezerszer nem !! .Mi, a­kik égő gyűlölettel, halálos ellen­ségképp­ állunk szemben a kapitalizmussal és anfia­k uszályhordozójával, a hatalommal, nekünk az ilyen hazug ünn­enapokat, ame­lyeket az összesség nevében a kiváltságo­sak örömére csinálnak, csak arra lehet és kell felhasználnunk, hogy számon tartsuk a hálát adók gazságait és szaporítsuk, fej­lesszük erőinket, hogy­ ezen társadalmi ál­lapotoknak mielőbb véget vethessünk, amit csakis folytonos tanulással, erős szervezke­déssel és összetartással érhetünk el. Ez az ünnep nem a mi ünnepünk! Ez a világ nem a mi világunk! A mi világunkat meghozza az egész vi­lágot megváltó vörös rém — a forradalmi szociáldemokrácia! 1. Csefkó: OROSZORSZÁGBAN MINDEN PANAMA. Pétervárról azt jelentik, hogy az északi üveggyár hét igazgatóját, köztük a millio­mos Frank testvéreket éveken át űzött sik­kasztások miatt letartóztatták. A jelentés azt is hozzáfűzi a legújabb keletű panama­­tudósításihoz, hogy ez az eset óriási föltű­­nést kelt. Ugyan miért? Oroszországban ennél a mindennapi eseménynél különb pa­namákat láttak. Abban sincs semmi, hogy milliomosok sikkasztanak. Ugyan, hát a milliókat tán becsületes uton és verejtékes munkával szerezték? KÖZELEG A FAIR. Néhány nap és az “Előre” javára rende­zett Fair (vásár) megkezdődik. Ezt a rövid időt az összes el­vtársainknak ti­­ketek el­adására és ajándéktárgyak gyűjtésére kell felhasználniok. Továbbá a már összegyűj­tött tárgyak sürgős beküldése is kívánatos, hogy ezzel a Fair bizottság működése meg­könnyítve legyen. Rendkívül fontos, hogy az elvtársitok mi­nél nagyobb számban jelentkezzenek és közreműködésükkel hozzájáruljanak az ün­nep sikeréhez, úgyszintén a társas elárusí­­tásnál hathatósan segédkezzenek a rende­ző bizottságnak. Úja­bban az Előre Fair javára adakoztak: Garaczi 2 drb, Horn Péter 1 drb, Berger Erzsi 6 dra, Mrs. P. Palmert 1 ju­styánkos, Novotny Antal Rochester 16 drb, Báruch 2 drb, Schwartz (Bodri) Londonból. Arany­gyűrűk, lánc, melltű és spipa, összesen 6 darab. Erős a meggyőződésünk, hogy az elvtárs­nők és elvtársak minden igyekezetüket lat­ba vetik, hogy az Előre Fair minél fénye­sebben sikerüljön. MILWAUKEE-I HÍREK. F. hó 13-án és f. hó 27-én tartott felolvasás jól sikerült, amely a szervezetünk vezetőségét arra indította, hogy jövő hó 11-én és 18-án két további felolvasás rendezését határozza el A dec. 11-én felolvasás tárgya •a­ társadalom fejlődés törvényei. Előadó: Löwy A. elvtárs December 18-iki felolvasás tárgya “A politi­kai és gazdasági mozgalom Magyarországon.” Előadó: Philipsky János elvtárs. A helybeli S. D. P. végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy Arthur Lewis elvtársat Chicagóból 6 sorozatos felolvasásra hívja meg Lewis elvtárs a meghívást elfogadta. A fel­olvasások minden kedden este 8 ó­rakor a Frei Gemeinde Hallban tartatnak. Tárgyak: “A darwinizmus rokonviszonya a szocializ­mushoz”, 2 “A történelmi materialisztikus világnézet”,3"A tudományos szociaizmus.Az elvtársak felkéretnek a fent­­ felsorolt felol­­vasások látogatására. A felolvasásokra, szabad a bemenet. Vendégeket szívesen lát a rende­zőség. Kéjgyilkosság Milwaukeeban. Egy szenzációs kéjgyilkosság tartja váro­sunkat izgalomba. F. hó 9-én Zuida Hed­wig nevű 12 éves leányt a milwaukeei Szt Paul és chicagói vasút pályatestén, egy elha­gyott fabódéba több suhanc becipelte és előbb erőszakot követtek el rajta, gyalázatos tettük elkövetése után a szerencsétlen leányt megfojtották és a fabódé padlózata alá elrej­tették. A leány szülei a tett elkövetése után harmadnapra az itteni rendőrségen jelentést tettek a leány eltűnéséről, melyre az itteni Hermandád főmugulja azt a tréfás megjegy­zést tette, menjetek el a Nickel Strowkba, ott biztosan meg fogjátok találni. Kilenced napra a leány erősen feloszlásnak indult holttestét az elhagyott fabódé padlózata alatt találták meg. Most erősen kutat mihwaukeei rendőrsé­ge, persze most 1500 dollár jutalomdíjról van szó és nem a szegény lengyel proletár cseléd­leányról.­­ Itt az a feltevés uralkodik, hogy több lengyel suhanc, akik, hozzátéve, mind jó katholikusok és az itteni fanatikus lengyel kongregációhoz tartoznak, egy clubot alakí­tottak erkölcstelen merényletek elkövetésére, ezek követték el a gyalázatos gyilkosságot. Két vak van gyanúsítva, akik a­ gyilkosság elkövetése óta eltűntek. H­a­­nem szocialisták voltak, ezért szökhettek. Volt idő elég egér­­útra. Dij sem volt kitűzve fejükre, csak a­ múlt héten, ezért nem volt érdemes Milwaukee ren­dőrségének törődni komolyan idáig a dolog­gal Különben e dologban kedden elvtársaink a rendőrparancsnok vád alá helyezését fogják indítványozni. A milwaukee-i dalkedvelők és a mama kedvence. A sok polgári magyar humbug egylet kö­zött, melyek az utóbbi idő alatt gombamódra szaporodnak városunkban, van egy egylet, a­hogy nevezni szokták, melynek a nevét eltalál­ni mindenkinek talány. Ez a sok névre hall­gató egylet arról is nevezetes, hogy ő volt az, amely néha még forradalmi köntöst is öltött, t. i. kifelé. “Belül” hazafias, “keresztény, szo­cialista.” A múlt héten hoz egy elvtársitok egy szecesziós meghívót és egy ugyanilyen belépőjegyet. Az ide mellékelt meghívó és be­lépőjegyen az egylet körülbelül 8-ik cime, ki van vágva és a belépőjegy cime tentára) ki van törülve, csak a mulatság napja van meg­hagyva és helye, no meg, ami a fő, hogy 25 c. a belépődíj. Egy elvtársunk kiváncsi volt megtudni, hogy miféle új csoda van megint Cleptoba. És íme, megoldatott a gordiusi cso­mó. T. i. van ennek a soknevű­ egyletnek egy nagyon “lelkes titkára.” De ennek a nagylel­kű titkárnak van egy rögeszméje, t. i. ő “szí­nész vágyik lenni nagyon” és erre a pályára ambit­um a zagyon. De nincs erre a­ ma kedven­cének pénze, hát a mama kedvence irt egy színdarabot és papa jóváhagyásával a darab “A mama kedvence” címet nyerte. És, ezért kellett az egylet­egújabb nevét,írtéget hely­beli "Germania Ungarische Gesangsliebhaber von Milwaukee” alatt­ hirdet, a meghívóból ki­vágni, illetőleg téntával kitörülni. Mert a, tisz­ta jövedelemből fogja Burghart importált kar­mester “A mama kedvencét” színésznek ki­képezni. Vájjon mit szól ehhez a nem züllött társaság főnöksége!(?) Világ proletárjai , egyesüljetek Burghart,L. A.

Next