Előre, 1920. január (16. évfolyam, 2491-2520. szám)

1920-01-14 / 2503. szám

­r . , ■. 1 . ■. FtNZKtfLDtS Magyarország minden részébe, a legolcsóbb árban 1000 korona $8.75 1000 Korona Cseko-Szlovákiába ... $18.6o 1000 Korona Jugo-Szl­áviába ................. $11.00 1000 román lei az erdélyi medvékbe $26.00 tvaOVOBB OSSTKOKKNT! JUTÁNYOS A­BB­ARAK. — Pontai rendelések tel klassieret e* ellattacet »yemek MEti AZNAP.■ '■ J HAJH Jegyeket, «étalege« IrikAtita kere«i11t1, Hlmrliptbio JAMES V. LAG­O, bankár IM W. 14«k 8TRFKT, 7-IK AVEWTTK SAROK, NEW YORK. Rylten reg**) 8-tfl!­es te 7-1*. Tutnut* M*l 1-t*. A Rew York állat ka*ka*zi klTilal* AJtsl­en*edeszeset* haakj*. ! Tin ezt megértetjük, a forradalom j [ munkájának felét elvégeztük.­­ Egy időben való cselekvésre­­ kell szólítanunk az összes forra­­­­dalmi erőket. Miként tehetjük­­ ezt? ! Mindenek előtt arra kell gon­­­­dolnnunk, hogy a forradalmi ese­­­m­ények fő színhelye a város lesz. * Ezt aligha tagadja valaki. To-­­­vábbá nyilvánvaló, hogy az utcai­­ tüntetések csakis akkor vállhat-­­ nak népforradalommá, a­miikor­­ azok a tömegeknek a megnyilat­­­­kozásai, azaz, amikor azok ma­­­­gukban foglalják a gyáraknak és * a telepeknek a munkásait. Rá­­­­birni a munkásokat, hogy­­hagy­­­­ják ott gépeiket és munkapadjai­­­­kat, hogy a gyárból vonuljanak­­ ki az utcára; elvezetni őket a­­ szomszédos­ gyártelephez, ott is­­ abbahagyatni a munkát; új töme­­­­geket hívni ki az utcára; igy­­ menni gyárról gyárra, telepről , telepre, folyton növekvő szám­ban, elsöpörve a rendőrség kor­donját, beolvasztva az útban ta­lált tömegeket, elárasztani az­ ut­cát, elfoglalni a népgyű­lésekre al­kalmas épületeket megerősíteni­­ ezeket az épületeket, folytonos­­ forradalmi gyűléseket tartani jövő é­s menő hallgatósággal, rendszert­­ teremteni a tömegek mozgalmá-­­ ban, megmagyarázni nekik a le­­­­jászódó események célját, értel­­­­mét, végül az egész várost egy " forradalmi táborrá tenni, — nagy­­ vonásokban vázolva, ez a cselek­­■ résnek az alapterve. A gyáraknak és az ipartelepek­nek kell a kiinduló pontnak len­niük. Ez azt jelenti, hogy a ko­moly jellegű, döntő horderejű ut- 3­cai tüntetéseknek a tömegek po­litikai sztrájkjával kell kezdődni. Könnyebb megállapítani egy napot a sztrájkra, mint ahogy­­ könnyebb megmozdítani egy cse­­letevésre készen álló tömeget, mint új tömegeket szervezni.­­ Mindazonáltal egy politikai­­ sztrájkhoz, nem egy lokális, ha­­­nem az egész Oroszországra kiha­­jí­tó általános politikai sztrájkhoz * általános politikai jelszó kell. Ez * a jelszó :L­e a háborúval! Hivas­­­­sék össze egy alkományozó nem­zetgyűlés­­et E követelést az egész országra­­ ki kell terjeszteni és ebben rejlik­­, az orosz általános sztrájkot meg­­­előző propagandánk feladata. Fel­­ kell használnunk minden lehető­­ alkalmat az alkotmányozó nem­­­­zetgyűlés eszméjének népszerű­­­sítésére. Késedelem nélkül fel­­ kell használnunk a propagandá­­­inak rendelkezésünkre álló hata­­l­mát és technikai eszközeit. Prok­­l­­amációkkal, népgyűlésekkel és­­ közművelődési körök útján mind i­­denfelé hirdetnünk és magyaráz­­­­lnunk kell az alkotmányozó nem­­­­zetgyű­lés követelését. Ne­ legyen­­ a városokban egy ember sem, aki­­ ne tudná, hogy a követelés: alkot­­­­mányozó nem­zetgyűlés. A közel­ 7. vidéki parasztokat a városokba­­ kell­­ szólítani, hogy vegyenek részt az alkotmányozó nemzet­­b­eszülés zászlaja alatt összegyűlt­­ tömegek utcai mozgalmaiban. Tudatni kell előre az­ egyesületek­­­kel, a szervezetekkel ,a professzio­­­­nális és tudományos társulatok­kal, az önkormányzat sajtójával és az ellenzék lapjaival, hogy a munkások az egész Oroszország­­­ra kiható politikai sztrájkra ké­­­­­szülnek, melynek napját megálla­pították, hogy összehívják az al­­­­kotmányozó nemzetgyülést.1 A n munkásoknak követelniük kell az él ellenzéki sajtótól, hogy népsze­­rűsítse e jelszót s a demonstrá­ció előestéjén intézzenek felhi­­­ Vást a néphez, hogy­ csatlak­ozzon I a proletár-tüntetéshez az alkot-It mányozó nemzetgyülés jelszavá­n , ' val. I A legerőteljesebb agitációt kell­­ folytatnunk a hadseregben, hogy' I a sztrájk napján a “lázadók” fe­li verésére kiküldött minden egyes I katona tudja, hogy az alkotmá- B nyozó nemzetgyűlést követelő­­ néppel áll szemben. ------------------­ Nem előír az, ha az ‘előre­­­hirdetései után eszközli vá-S' sarlásait. Narrvon fontos az. thopw minden cétmél, minden « hirdetőnél emlit.se mecr ! Előrét,. hocfv ezáltal közvet­­\ \ ve is adja meff lanunknak a. i! szükséges támogatást. ELŐRE ‘ A FORRADAUHI Mi TERROR . A fehér terror teljes erővel dühöng a világ minden részében. Itt Amerikában is találkozunk vele lépten-nyo­­m­on. A hatalmat bitorló kapitalizmus a fehér terror szol­gálatába állította az állam teljes gépezetét.. Munkástár­saink százait fogdossák össze és — a demokrácia nagyobb dicsőségére szolgáló­­-- ragályt terjesztő börtönökben zsú­folják össze őket. A dühöngő terrorral szemben a munkásságnak teljes erejét alkalmazni kell. A terrorral, szembehelyezi az osz­tály­harcban hatásosnak bizonyult fegyvereket. Ezek két irányúak. Míg egyik oldalról az erőszakkal szembhelye­­zi az ipari unionizmus hatásosnak bizonyult fegyvereit, minden egyes elfogott munkástársunk helyett az újabban megszervezett munkások százai foglalják el. És így ahe­lyett, hogy megtörnék­­a mozgalmat, végeredményében meg fogják erősíteni azt. A fehér terrorral a kapitalizmus sietteti a saját pusztulását. Azonban a pillanat követelte tevékenységnek más irányban is ki kell fejlődnie. Elfogott munkástestvé­reink rettenetes helyzetükben reánk, kintmaradt munká­sokra vannak utalva. Részben segítenünk kell az elfo­­gottak családtagjain, valamint az elfogottak védelméről is gondoskodnunk kell. E tevékenységet a New Yorkban nem régen megalakult “Magyar Munkások Védelmi Bi­zottsága” nagy eredménnyel irányítja. Az utóbbi h­ónap 11 fok alatt mindenhol látni lehetett a Védelmi Bizottság küldötteit. Gyűjtöttek, jegyeket adtak el és az agitáció minden módját alkalmazták. Ott vannak a polgári és ra­dikális egyletek minden gyűlésén és mulatságán és tarto­zunk annak kijelentésével, hogy mindenütt szívesen fo­gadják őket. Mindenfelé értékelik bennük az osztályharc foglyainak képviselőit. Ma, a Védelmi Bizottság megalakulása után 3 hónap­pal történt meg először az alábbi példátlan eset. Megtör­tént az, hogy a Védelmi Bizottság küldötteitől megvonták az osztályharc foglyainak érdekében tervezett akció tá­mogatását. Csak súlyosbítja az eset feletti megbotránko­zásunkat, hogy ez nem egy úgynevezett polgári egylettel történt meg, hanem a magát a világ legforradalmibb testü­letének nevező Szocialista Munkáspárt new yorki osztá­lyánál. Ezen megbotránkoztató esetet az alábbiakban is­mertetjük: A S. L. P. new yorki szervezete január 11-ikére mu­latság rendezését határozta el az El Sokol Ilall-ban. A Védelmi Bizottság tudomásul véve ezt, egy bizottságot küldött ki a mulatságon megejtendő gyűjtés céljából. Azonban, tudva azt, hogy kikről van szó, a szokástól elté­rően, nem a mulatságon kérte ki a gyűjtésre szóló enge­délyt, hanem két héttel ezelőtt levélben kérte ki erre az engedlyü­ket. A levélre választ nem kaptunk és a mulatság napján­­nyugodtan készült fel a kiküldött bizottság, hogy utasítá­suk szerint­­megejtsék a gyűjtést a mulatságon. Odaérve, a forradalmi S. L. P. egyik tagja az alábbi levelet nyújtot­ta át a Védelmi Bizottság tagjainak: NEW YORKI MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS SZERVEZET Hungarian Socialists Labor Organization of New York New York, N. V., Január 31, 1920 “A Magyar Munkások Védelmi Bizottságának Helyben. TISZTELT MUNKA­STÁ­RSAK! Lelevelüket a legutóbbi rendes havi gyűlésünk elé terjesztettük. Gyűlésünk válasza kérésükre vo­natkozólag a következő: A Szocialista Munkás Szervezet január 11-iki mulatsága a forradalmi szocializmus harcosa, “A­ MUNKÁS” javára van rendezve. A MUNKÁS for­radalmi politikai párt hivatalos lapja, amely tánto­­ríthatatlanul küzd a bérmunkásság felszabadítása érdekében. Minden, a mulatságon befolyt cent te­hát a fáradalmi szocialista mozgalom javára lesz for­dítva, úgy a propaganda erősebbé tételére, mint a mozgalomból bajba keveredett elvtársaink védelmé­re. A New Yorki Szocialista Munkás Szervezet ja­nuár 10-iki gyűlése tehát nem látja szükségesnek en­nélfogva, hogy a Védelmi Bizottság szónoka a gyűlé­sen beszéljen, annál is inkább, mert saját szerveze­tünk tagja ki fogja fejteni a mulatságon a szervezke­dés fontosságát, a jelenlevő munkásokat és munkás­­nőket megnyerni kívánva a forradalmi szocializmus, vagyis a munkásság szabad ipari köztársaságáért küzdők táborához való csatlakozásra. Ez tényleges védelmet fog jelenteni a proletár harcosok érdeké­ben. A Védelmi Bizottság jól tenné, ha inkább a mun­kásmozgalomban indifferens egyletek, betegsegé­ly­­ző egyletek mulatságait keresné fel. Munkástársi üdvözlettel a New Yorki Szocialista Munkás Szervezet J. Schwartz, titkár. (Bélyegző.) A bizottság felháborodása el- e­l­képzelhető. Amióta a legkonzer- magukat. Elfogultságuknál csak vativabb polgári egyletek- nem butaságuk nagyobb, ra,kor­a fent tagadtak meg, azt egy magát fol- idézett levélben elismerik, hogy radalminak nevező, osztályharcot ok klvál­allanak az osztályharcon „vivő testülettel történt meg.­­ és m­egelégesznek annak a forra­­forradalmiságukra való hivalkoz­da,ami A Munkás-ban megszokott zással tagadták meg az osztály- egyugyu gúnyolásával. harc rabjainak a támogatását. Ma. a levél végén tett ajánlatokat (midőn a kapitalizmus vérébei bízvást elhagyhatták volna a egyáltalában nem tesznek különb­ forradalmi S. L. P.-isták, mert a jéget a különböző irányok között, Magyar Munkások Védelmi Bi­­banem százával fogják össze az zottsága semmi alkalmat sem osztályharc harcosan, az S. L. P szalasztott el a­­múltban és a fő­­hős forradalmárjai túl teszik ezen é­dőben is mindent el fog követni, a ■ . . ' ■ ■ *, isi AZ OROSZ FORRADALOM (Folyt, és vége.) Akinek egy csöpp lelkiismere­tessége van, aki csak egy kicsit is becsületes, tisztességes gondol­kozást­, azelőtt egy­általá­ban ne­m határoz, váljon ellenségevé a bol­­sevizmusnak, vagy nem, ha Orosz­országba jön és látja a küzdel­met, amelyet ezek az emberek a szabadságért vívnak, nem tehet róla, hogy amikor kijön Oroszor­szágból, éppen olyan erősen tilta­kozik Oroszország­­megszállása ellen, mint ők. A háború kolosszális súlylyal nehezült közéletünkbe. A politi­kai látóhatáron fölütötte fejét a vért és tüzet okádó szörnyeteg s mindent kiszorítva, belevágta kar­mait a nép testébe, sebet seb után ejtvén, olyan halálos fájdalmak­kal, hogy az első pillanatban lehe­tetlen a fájdalom okait skeresni. Mint minden nagy csapás, a háború is a vele járó válsággal, munkan­élk­üliséggel, mozgósítás­­sal, éhséggel és halállal, elkábítja, kétségbeejti a népet, de nem kész­teti tiltakozásra. De ez csak a kezdet. A nép nyers tömegét, a társadalom hallgatag rétegét, melynek tegnap még semmi kap­csolata sem volt a forradalmi ele­mekkel, a tények puszta mecha­nikai ereje szemtől szembe áll­­-­ tetta a mai Oroszország központi eseményével, a háborúval. Meg­­bö­rzsolt,­­ nem filOTFTételradhoz. A kétségbeesésnek, a közborza­­dálynak légköre ráfeküdt a forra-­­dalmi elemekre is, melyek a há­ború előtt figyelmen kívül hagy­ták a passzív tömegeket. Ez a légkör elbontotta őket, ólom­­súlyával nehezült agyukra. Az elementáris szenvedések közepet­te aligha lehetett elszánt tiltako­zó szót emelni. A forradalmi pro­letariátus, amely még az 1903 jú­liusán­­­apott sebekben sem épült föl, nem volt képes ellenszegülni az ökölre hívásnak. Azonban a háború éve nem múlt el eredmények nélkül. A tegnap még primitív tömegek ma már a legszertlenebb esemé­nyekkel állanak szemben. Meg kell érteniök azokat. Éppen a háborít folyamata hozta létre a kívánságot mindennek a megérté­sére, megokolására, így a halom, bár egy időre megbénította ezrek­nek a forradalmi kezdeményezé­sét, millióknak a politikai gondol­kodását keltette életre. A háború éve nem folyt le ered­mények nélkül, egyetlen egy nap sem múlt el eredmények nélkül. Folyt a munka a nép alsóbb réte­­gében, a tömegek mélyében, a lát­hatatlan, de ellenállhatatlan, so­hasem szünetelő parányok mun­­kája, az elégedetlenség, a keserű­ség, a forradalmi energia fölhal­mozásának a munkája. Az­ utcák légköre nem a meddő kétségbe­esésének a légköre, hanem a meg­­kristályosult elégedetlenségé, a­mely keresi a forradalmi akció útjait és módjait. Munkás töme­geink előőrseinek minden megfe­lelő akciója magával ragadná most már nem csupán a forradal­mi tartalékot, hanem a forradal­mi újoncok ezreit és százezreit is. Ez a mozgósítás­, ellentétben a kormányzat mozgósításával, a nép óriási többségének általános rokonszenve mellett és aktív se­gítségével történnék. A tömegek erős rokonszenve, a nép demokratikus elemeinek ak­tív segítsége, egy általánosan gyűlölt kormányzat, a nagy és kis dolgokban kudarcot valló kor­mányzat, a tengereken, a harc­mezőkön megvert, egy megvetett, elcsüggedt, a jövőben nem bízó, hiába küzködő, kegyeket kereső, provokáló és meghátráló, hazug, leleplezett, szemtelen és megré­mült kormányzat; egy hadsereg, melyet a háború lefolyása de­moralizált, melynek bátorsága, energiája, lelkesedése, hősiessége megtört a közigazgatás anarchiá­jának át­törhetetl­en falán; egy hadsereg, mely elveszítette hitét annak az uralomnak a szilárdsá­gában, melyet szolgálni hivatva volna; egy elégedetlen, zúgolódó hadsereg, mely a múlt év folya­­m­jáb­a nem egyszer széttépte a fe­gyelem kötelékeit és mohó vágy­­ggal figyeli, várja a forradalom dörgő hangját, m­ilyenek lesznek a viszonyok, melyeknek közepet­te a forradalmi proletariátus­­az utcára vonul. Úgy láttuk, hogy a történelem jobb viszonyokat nem alkothatott volna a végső,tá­madásra. A történelem megtet­te, amit az elemi bölcsesség tenni engedett. A többit­­megteszik az ország gondolkodó forradalmi erői. Rengeteg mennyiségű forradal­mi erő halmozódott föl. Nem szabad hiába elenyésznie, nem szabad szórványos, összefüggés­telen, határozatlan célú összecsa­pásokban szétforgácsolódnia. Minden törekvésnek oda kell irányulnia, hogy koncentrálja , a tömegek keserűségét, haragját tiltakozását, dühét és gyűlöletét és ezeknek az idulatoknak adjon közös nyelvet, közös célt, hogy egyesít­se, tihnlöritse a tömegek minden parányát, éreztesse és ér­tesse meg velük, hogy nincsenek egymástól elszigetelve, hogy ugyanazon zászlón ugyanazon jelszóval, agyukban ugyanazon gondolattal, megszámlálhatatlan sokaságban kelnek föl mindenütt. IROTTKAY I 16 ÉV ÓTA FENNÁLL/* I | , W rf mr " BANKHÁZ, AME Ti Y I I I* fi t\ ÜZLETFELEIT MIN- | J D V OTG PONTOSAN ÉS I n­­ it vr ti int becsülettel! BANKHAZA­­"*■*«»• Ő nem máról-holnapra, hirtelen megjelent cég, hanem olyan bank, amely több, mint másfél évtizeden keresz­tül mindig kipróbált barátja volt az amerikai magyar­ságnak. Most, amikor kivétel nélkül minden magyart így érdekel a pénzküldés, pénzváltás, útlevél-, permit- és hajójegy megszerzés ügye, saját magának tesz jót, aki itt személyesen vagy levélben fordul e bankház címére: I 106 AVENUE B. NEW YORK, N. Y. NI DOLL­ÁRBETÉTEKRE ! U KAMATOT FIZETEK!­Bevásárlásainál mindig Hivatkozzék az Előré­re, mert ezzel biztosítja a hirdetést a jövőre is. GYORS ÉS HATHATÓS SEGÉLYT CSAK ÚGY NYÚJTHAT Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Erdély­ben, a Bánátban, Horvátországban, Szlavóniában és Cseh- Szlovákiában élő ROKONAINAK ha általunk ’küld nekik egy csekély öszeget. Pénzküldés mindezekbe az országokba szavatolás mellett. Csekjeink­et BUDAPESTEN a PESTI MAGYAR KERES­KEDELMI BANK fizeti ki THE LORAIN STR. SAV. & TRUST CO. Lorain Avenue és Fulton Rd. sarok. CLEVELAND. O. FABEL JÓZSEF a magyar osztály vezetője. imiim .. i i M | —. ____ hogy az osztályharc rabjainak a védelme hiányt ne szenvedjen Ennek legékesebb bizonyítéka az, hogy még csak az előnyösen ismert S. L. P.-t sem hagyta fi­gyelmen kívül. Az osztályharc foglyainak az­­ arculcsapása — mert a Védelm­­i Bizottság személyében ők lettek inzultálva — pár perc alatt elter­­­jedt a mulatságon megjelent kis­­ számú közönség között. Az ele­mentáris erővel kitört felháboro­dás hatása alatt csak néhány nyu­­­­godta­bb kedélyű munkástársunk­­ közbelépése tudta­­megakadályoz­­­ni, hogy a forradalmi rendezősé­­­get ki ne oktassák a szolidaritás­­ fogalmáról. Ettől később elállot­­­tak, de csapatokban készültek fel a terem elhagyására,­először ter­mészetesen vissza­követelve be­lépti jegyeik árát. Ezt a közönség izgatott hangulatára való tekin­tettel jónak látták az osztályharc hős lovagjai visszatéríteni. A fel­bőszült közönség távozása után nyugodtabban sétálta az osztály­ő­rók között.­­ Jellemző eme forradalmi csop­­­portra, hogy csak akkor jutott­­ eszükbe az ő külön forradalm­sá­ l­­uk, mikor anyagilag is ki kellett­­ venniök részüket az osztályharc­­ foglyainak támogatásából. Mikor az áldozat elfogadásáról volt szó, ott hősiesen elől jártak. A Védel­mi Bizottság megalakítása alkal­­­­mával hozzájuk intézett megke­resésre siettek ezt tudomásul ven­ni és három taggal képviseltették magukat, mert “nekünk is van verv elfogottunk” válaszolták tit­­­­kárunknak. Mindezek betetőzéséül álljon itt az alábbi nyilatkozat, melyet­ két előnyösen ismert munkástár­sunk tett:­­ “Mi alulírottak tiltakozunk Zerman elvtárs azon minősíthe­­t­­etlen hazugsága ellen, amelylyel­­ ellensúlyozni próbálta a Védelmi­­ Bizottság kiutasítása feletti meg­- i­otránkozásunkat. Ugyanis mi­ i­dőn felelősségre vontuk önt a Vé­­­delmi Bizottság elutasításáért, , ön — elég gyáván — valótlanság­gal igyekezett leplezni menthetet­len eljárásukat. Kérdésünkre ön azt felelte, hogy: Az S. L. P. ntu­­latságának összes jövedelme a védelem javára megy.” És ugyan­akkor ön nem áta­llotta megbánta­ni az osztályharc foglyait, katri­­kás em­bereket, akik meggyőződé­sükért vannak bebörtönözve, — vakmerően oda vágta a Védelmi Bizottság tagjainak, hogy c­ső­­cselékkel csőcselék módjára bá­nunk el.” Mondja csak Zerm­an “elvtárs”, nem pirult el ilyen valtalanság állítására? Avagy ön nem tudott ama levélről, melyben megtagad­ták az osztályharc rabjainak a tá­mogatását? Továbbá nem tudna ön arról, hogy-ügy a hirdetései­ken, valamint a mulatság prog­ramján nyíltan elismerték, hogy a jövedelemhez sem­mi köze a vé­delemnek, csupán és kizárólag az “A Munkásának” . Talán csak­nem azt gondolta, hogy az “A Munkás” tengődő életének meg­hosszabbítása valamennyire­­­is összefügg a védelemmel? Ugyan kérem, ne izél­jen. I D. Schichtáncz, Mrs. Lieberman.” Tízzel a hős forradalmi S. J„ Pistákkal körülbelül végeztünk" is. Eme eljárásukkal is bebizony­itot­­ták, hogy sokkal férgesebbek, semhogy az osztály­harcban tets­­­teges részt vehetnének. Má­smn­­­kor a világ minden munkása szo­ros együttműködésben védekezik az eszét vesztett kapitalizmus­­­­őrült terrorja ellen, az S. L.’ P. megmarad annak, ami volt.­­ ’A tényleges osztályharcot köpködő, a múltak dicsőségében sütkérező, de pusztuló “hősforradalmárnak.” Az osztályharc foglyainak a vé­delme nem fog fennakadást szen­vedni az S. L. Pisták támogatása nélkül sem. Sőt, a munkásosztály minden becsületes és öntudatos harcosa csak frisebb energiával folytatja a védelem nagy munká­ját. Folytatni fogják a kapitaliz­mus és szövetségeseik ellenére is a harcot, az S. L. Pisták ellenére is.

Next