Előre, 1920. január (16. évfolyam, 2491-2520. szám)
1920-01-14 / 2503. szám
(Folytatás.) — fin is mondtam, — zokogta Viki. Mondtam: — Péntek van anyácskám, vigyázzon. Oh a halál irtózottó? Elválni attól, akit szerettünk. . . És a sír, a hideg sir!...Orvosok jönnek Inennek. Karbolszag. Vikit csillapítom. ■ Magam is sírok már, annyira rámragad a Viki keserve. A mamának keze-lába, a vállacsontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött. Biztos volt, hogy nem él éjfélig se. A hivatalomba nem mentem be. A bérkocsissal küldten az értesítést az igazgatómnak, hogy családi gyász miatt mik mehetek. De nem halt meg aznapi a mama. Alig másnap is élt. Harmadnap azt mondta az orvos, hogy ndén is fog meghalni. Viki letérdelt a hosszú ujjas Madonnája elé, és úgy hálálkodott az Istennek. Már akkor én is annyira együtt éreztem velük,hogy én is örültem. — Velünk fog élni a mama' Meg, fogjuk édesíteni az öregl napjait! Valóban nem is lehetett arral gondolni, hogy egy nyomorék asszonyt magára hagyjunk. Ez a nyilatkozatom teljesen egybeforrasztotta mind a hármunk szívét. Ami szabad időm csak volt, mind náluk töltöttem. Az öregasszonyt én emeltem ki az ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az ért karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy járhatott is. — Mondtam ugye, hogy a jó Isten mindent eligazít. — rebegte. Hálát érzetek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség. És a hála könnyeken át rám tekintett. — Ebben ismertelek meg fiam, hogy milyen nemes szi vagy Jólmondta Viki, hogy te vagy, az igazi. Illesz Vikihez, ő mars kicsikorában is olyan volt. . . Egyszer iskolás korában hónapokig nem reggelizett otthon.. Magával vitt egyet-mást, hogy, majd, az iskolában költi el. S ke tod/Vinte, hrigy egy szegény lánytársát táplálgatja. Oh ez ritka ,és szív, ez az én lányom! Majd ha téged mér baj, akkor ismered meg. S hogy Viki a vállát karolva ültem,ellette, megfogta a kezét a leányának. I ,t csókul, neki. Augusztus elején azt tanácsolta az orvos, hogy ninjen az öregasszony valahova turnéje. Már akkor járt-kelt, mintha semmi se történt volna Vele, sőt a válla tipzódása folytán még a nyaka is ugy m megjavult, hogy nem húzogatta többé. A fürdőkeresés gondja persze az enyém volt. — Ne légyén drága! — ez volt az őkívánságuk. — Ne legyen messze, — ez volt az enyém. Dehát hol van a fürdő? — Csak eredj ki az állomásra és indulj akármerre, — mondotta az öreg mama, — a jó Isten majd eligazít. Nohát engem emlékoszlop illet Siófokon. Én voltam ott az első fürdőidegen. Bódé is csak egy állt akkor még a Balatonban. Egy éktelen potrohos külsejű , over nag’boltosné, valami löwné, vagy Lőwingemné szokott fürödni egymaga. Magam is láttam. .Olyan volt, mint egy elhi,zott fehér elefánt. Mikor belement a vízbe, azt vártam hogy a Balaton kicsap a medréből Soki keresődve találtam végre, olyan házat, amelyikben nekem is jutott egy különbejáratú szobácska. Valami molnárnak a háza volt az, Eperfás udvar. A középen náddal födött jeges pince. Az ablakokon vasrostély. A molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött élet fáradalmait. Persze hogy bérlője találkozott, szívesen vámolgatta tovább még egypár hónapig a lisztet. Vikiék az utcai szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan alacsony, hogy az első napon kétszer beleütötten a fejemet. Bizonyára hantbárnak szánta, a molnár. De Vikiék átalakították szobának: sző üveget tettek bele, és az ablakra csipkekárpitot, az ablak közé szegfűt. A Náni szobaleányt islevittük magunkkal. Az volt egyúttal a szakácsunk is. A hivatalomban három hétre szabadságoltak. Azon a három héten még tartott a kánikula, és nem volt ott akkor se in sor, sem erdők, se kút. A balatonádékiek jra is azt tartják, hogy minek ajkut, mikor ott a Balaton! Ittuk hát azt a vizet, amelyik Alton Lőryné áztatta a haját, máját, délutánonkint. A mészárszékben hetertint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak, birkát. A forróságot azon a három héten egyszer se enyhítette első, ellenben szél, az fújt. A kállói homokot mind átfújta Siófoki szél l.nes/*" visszaállta, így mulattak a szelek a homokkal. Mégis azt mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb,három hete! Mert hiszen a forróság elől behúzódtunk mink az árnykos szobába. Birkahelyett vettünk csirkét. A vizet i negyátszűrtük asztalkendőn. — beuyllik a pincébe, hogy hideg legyen. És hát fürödtünk is- délutánonként. A boltosné átengedte egy órára a bódéját. A mama akár- milyen idő volt, belement a viz-be. Olyan volt szegény a vörösfoodros fekete fürddö-ruhájában, mint valami cirkuszi’ sovány vén csimpánz, csak épp a kutya hiányzott, hogy’ ráültessük. De nagy gyönyörűségünk volt a «fürdés. Volt úgy, hogy meszeszecskén beúsztam. Viki olyankor sikoltozott: — Vissza! Vissza! Gyere vissza! Jaj, jaj, jaj! S én le-lebuktam, rémizgettem, hogy elnyelt a Balaton. " Aztán ha fasor nem is volt, sétálhattunk este a Balaton partján, holdvilágnál. Mi szebb érzés a világon mint mikor a vőlegény amenyasszonyával a Balaton partján, holdvilágnál sétál. Csak azt sajnáljuk, hogy tíz- nél tovább nem időzhettünk künn. Az öregmama korán lefeküdt, és Náninak mellette kellett ülnie, míg mink vissza nem tértünk. Félt a kísértetektől vagy mitől. Mink fát tízre nagy kelletlenül mindig hazaandalogtunk. Zörgettünk, beszóltunk az ablakon. Náni kinyitotta a kaput. Aztán még néhányércet beszélgettünk a konyhaajtó előtt, míg ugyanis Náni felhozta a vizet a pincéből. Egy köszörült üvegpalackban szokott hozni a vízből Vikinek Nem volt rá szükség, de a rendhez tartozott, hogy legyen egy palack víz is a szobában. Hát csak beszélgettünk addig is. Hiszen annyi volt amondani-valónk, hogy sohse jutottunk ajtunk egyásnak. Az utolsó előtti nap estéjén sötét volt. Megnéztük a naptárt, tíz órára ígérte a holdat. Könyörögtünk .... mamának, hogy csak ezen az egy estén ne féljen , hadd maradjunk ki tizenkettőig, vagy csak legalább tizenegyig. Mert már csak még egy estét tölthettek Siófokon, aztán lehet hogy az a másnapi est essös lesz vagy szeles. Náninak is adom egypár hatost, hogy szívesen virrasszon, így hát megkaptuk az engedelmet. " Gyönyörű est volt! A Balaton tükrét is mintha csillaggal, szórta volna be valami tündérkéz. Aztán a hold is felkért a somogyi hegyek mögül, összeölelkezve, andalogtunk a parton.’ A táj csöndes volt. Csak a Sió idői hallatszott a malitok monoton kotyogása. — Nézd a holdat, — mondotta álmodozva Viki. — hát nem ,olyan, mintha az is nézne bennünket? . — Olyan ritka a boldog ember a világain, — felelteim, — hogy a hold is megcsodálja. Aztán arról beszéltünk, mint mink ketten. — Holtunkig, gyügyögte Viki. fis ha,végtére meg kell halnunk, bárcsak együtt mehetnénk a másvilágra is! . Ez olyan mély érzéssel volt mondva, hogy szavai szinte leolvadtak a szívem gyökeréig. Másnap délután egy vén cigányasszony vetődik az udvarra. Kéri, hogy hadd vessen szerencsét. Adok neki egy négykrajcátost, és küldöm a fenébe. Azonban Viki az a mindenre kiáradó jóságában megengedi neki, hogy kártyát vessen. — Hadd vessen szegény, — mondja nekem németül, — hadd éljen a nyomorult. — Még valami rosszat mond, — felelem szintén németül, — aztán felizgatja vele a fantáziáját — Ugyan... Csak nem gondolja, hogy én ebből csak egy szót is elhiszek? (Folytatjuk.) mm&immfmmm assanssm mmsm' =3=SgggBg. ggJgCgaj8SBCSg!!3]acggBSea^g!Zg xxoaxxxioüoocoocxxxxxx xxxjcxxxxocxxxxxxxxx EGY KORTY VIZ * Irta: GÁRDONYI GÉZA. , | Pénzküldeményeket Magyarország bármely fészerébe teljes felelősség mellett a legolcsóbb f napi árfolyam szerint továbbítunk. | SCHWA BACH & SON 1 Í K ÖZA HM ER T B A N K i. A 2 A || VKT *71 QT A \7 S'VT? ff 70 ÍV fíWA «A WtViC MiKT Vfkilf I Csomag szállítás EURÓPA BÁRMELY RÉSZÉRE BIZTOSÍTÁS MELLETT: EUROPEAN SKIPPING CO., INC. 2218 W, Jefferson Avenue, Detroit, Mich. Balla banképületében előre Kiáltvány Amerika magyarságához! is . Irta: EGRI LAJOS. A reakció minden átkozott hatalmával megmozdult. Rettentő erejével, hatalmával arra törekszik ,hogy a föltörekvő munkástömeget visszaszorítsa. A hatalom urai most már nem elégszenek meg azzal, hogy kizsákmányolnak, kiuzsoráznak bennünket, hanem a gondolatunkat is béklyókba akarják verni. A hatalom urai most már nem elégszenek meg azzal, hogy alázatos, robotoló rabszolgáik vannak, hanem érzéketlen gépekké akarnak bennünket átkalapálni. A munkás férfiak, munkás asszonyok, szó nélkül tűrjük-e ezt?! Szó nélkül tűrjük-e, hogy állatok módjára foghassanak össze bennünket, csak azért, mert valamilyen szervezetnek vagyunk tagjai? Szó nélkül tűrjük-e ezt a baromi bánásmódot, ezt a megaláztatást, ezt a gyalázatot?! Van-e bennetek az akaratnak, az önérzetnek egy paránya még, amely lázadozva tiltakozik ez embertelen gazság ellen? Ha igen, meg kell mozdulnotok. Ha emberek vagytok még és nem alázatos barmok, akik csak reszketni tudnak uraik előtt, akkor tiltakoznotok kell, akkor oda fogjátok kiáltani a munkások hóhérainak, hogy eddig és ne tovább! Ti, akik a bányák mélyén vágjátok a fekete gyémántot; ti, akik a gyárak dohos levegőjében olvasztjátok, kalapáljátok, formáljátok az acélt; ti, mind, akik örök rabszolgaságban töltitek el napjaitokat, a ti lelhetek, a ti gondolatotok, a ti szivetek dobbanása a szocialista sajtó, az Előre volt. Az Előrét, a bátor, a harcos Előrét meg akarják fojtani. Az Előrét, amely minden betűjével értetek verekedett, meg akarják ölni, bele akarják fojtani a szót. Meg akarják ölni az Mórét, mert tudják, hogy akkor titeket öltek eg. Tudják, ha az Előre nincs, nem fog világítani az a fénycsóva, amely éjjel és nappal ott fény lett előttetek, utat miatva, bátorítva, harcra tűnőivé szüntelenül. Minden módot felhasználnak ellenünk. Először lezárták az Előrét. Lakatot tettek a szájára. De kiröppent az Előre, mint valami tűzkakas és diadalmasan hirdeti továbbra is a feltámadást. Ekkor megróbálták a másik módot. A háziúr, a titkos hatalom nyomására, kijelentette, ha február 1-je nem hurválkodtunk ki, az utcára dobnak bennünket. Most rajtatok áll, Amerika magyar munkásai, hogy elnémuljon-e az Előre? Hogy megadja-e magát a hatalomnak? Alert ha az Előre megadja magát, akkor ti adtátok meg magatokat; akkor beismertétek, hogy gyáva, tűrő szobrok vagytok csak, akikért nem érdemes küzdeni. Ha az Előre elnémul, a ti szavatok nem titek Mert az Előre: ti vagytok.Aki nem kérjük a véreteket, mi nem kérjük, hogy az életeteket áldozzátok fen De igenis, kérjük a pénzeteket, amellyel fölépíthetjük a saját házunkat, ahonnan hirdet-j betűik-az eszmét. Föl kell építenünk az Előrének ezt az erősségét — még pedig két hét alatt — ahol "menhelyet " talál, ahol még védelmeznek minden üldözöttet. Amerika magyar munkásai! Mi, akik az Előre mellett, a ti harcotokat harcoljuk, mi, akik a ti eszméiteket kiáltjuk világgá, várjuk a föltett kérdésre a választ. >r 1 | Mi akartok tenni? Mire határozzátok magatokat ! Azt mondják a hatalmasok, hogy mi anarkisták vagyunk, és ők teremtenek anarkiát. Azt mondják, mi rombolni akarunk, és ők rombolják össze a tulajdonunkat. Azt mondják, mi lelketlen barbárok vagyunk, és ők mint lelketlen állatokra vadásznak ránk. Azt mondják, mi szétrombolja a családot, és ők becstelenítik meg a mi feleségeinket, leányainkat. Azt mondják, mi vörös terrort akarunk, és ők teremtik meg a legöríiletesebb, legvérengzőbb fehér terrort. Hát mi a mi bűnünk ? Hát mit akar a szervezett munkásság, hogy ilyen üldöztetésnek van kiéve ? Tényleg rabolni akar a munkásság? Igazán igazak azok a szörnyű vádak, amivel a munkásságot illetik? Nyugodtan, becsületesen mondjuk, hogy nem igazak! Aki csak egyet akarunk: köztulajdonná tenni a termelés eszközeit és megteremteni a világ ipari köztárasságát. A mi jelszavunk: aki nem dolgozik, az ne is egyék. A mi fegyverünk: a tudás. A mi erősségünk: az igazság. A mi hitünk: a jövő, amely igazolni fog bennünket. Ha ez a hitvallásunk Min, akkor büszkén valljuk magunkat bűnösöknek. Munkások!Testvéreim! Az igazság velünk van. Mi csak nyomorogtunk, mi csak szenvedtünk eddig. Ebben az utolsó harcban mi nem veszíthetünk, hacsak nem a nyomorúságot veszítjük el. 5V, J Testvéreim, a cselekvés órája elérkezett, s ' Titeket kérdezünk,' hogy éljen-e az Előre? Magyar munkások, titeket kérdéssünk! Aki gyáva a szivében, az álljon félre. Aki nem tud íinni a jövendőben, az ne tartson velünk. Aki fél a vihartól, az bújjon el. Mi a bátrakat kérdezzük. Mi az öntudatos munkásokhoz fordulunk. Akik nem félnek menni. Akik nem félnek akarni. Most meglátjuk, hány öntudatos, bátor, harcos katonája van az Előrének. Ha ti azt mondjátok majd, hogy vesszen az Előré, — akkor veszni fog. Alert akkor nincs mit akarni. Nincs mit keresni többé. Aki félreállunk...Ti adtatok életet az Előrének, magyar munkások... Ti adhatjátok a halált is. El kell fogadnunk tőletek, ha keserűen, bánatos gyötrődéssel is, de el kell fogadnunk. De ha azt mondanátok, hogy éljen az Előre? Akkor bátor bizakodással, csüggedetlen hittel, ujjongó lelkesedéssel megyünk tovább. .. A kijelölt után... Nem törődve a veszélyekkel . Mindig tovább... Előre! Csak előre, az utolsó lépésig, a végső, boldog, mámoros győzelemig! Munkások, várjuk a feleletet. Minden adomány Kertész József címére, 351 E. 81 st St., küldendő. ŐSZINTESÉGÉT és feltétlen igazságát hirdetésünknek bizonyítja azon sok eredeti Útlevél, melyet a napokban kaptánk, és rövidesen ismét kapni * fogunk. Ha haza akar utazni, írassa meg útlevél-kérvényét általunk, mert mi az utasokat személyesen ki-'sérjük el New Yorkba, és ott is maradunk velük, míg e! ! nem indulnak. Bővebb felvilágosítást kaphat KARL ÉS BUCSKÓ közjegyzői és jogügyi irodájában. . ' J 21 »3 WEST JEFFERSON AVE. (a főbankkal szemben), ;! DETROIT, MICH. ____________________________ 11 I I —I ■ 'ml**1**——«■r-"’——1 uw ■«r-n»" nr* — HOGY AZ ERŐS, EGÉSZSÉGES EMBER MEGTARTHASSA AZ EREJÉT ÉS EGÉSZSÉGÉT, — HOGY PEDIG A BETEG EMBER VISSZANYERHESSE ELVESZTETT EREJÉT ÉS EGÉSZSÉGÉT. AHHOZ CSAK EGY DOLGOT AJÁNLHATUNK: MEGRENDELNI A VILÁGHÍRŰ PARTOS PATIKA VALÓBAN KITŰNŐ EGÉSZSÉGVÉDŐ SZEREIT.A MILLIÓK HASZNÁLTÁK. MILLIÓK DICSÉRIK ŐKET! AKÁR TEHÁT AZ EGÉSZSÉGES EMBEREK, AKÁR PEDIG A SZENVEDŐK KÖZÖTT VAK ÖN. ÍRJON A PARTOS PATIKA CÍMÉRE (160 Second Ave., New York,IT. Y.. AHOL A LEGBECSÜLETESEB ÍVB. LEGTISZTESSÉGESEBB KI- I SZÓ! A JÁÍRÁSBAN FOG RÉSZESÜLNI..