Előre, 1920. január (16. évfolyam, 2491-2520. szám)

1920-01-14 / 2503. szám

(Folytatás.) — fin is mondtam, — zokogta Viki. Mondtam: — Péntek van anyácskám, vigyázzon. Oh a ha­lál irtózottó? Elválni attól, akit szerettünk. . . És a sír, a hideg sir!...­­Orvosok jönnek Inennek. Kar­­bolszag. Vikit csillapítom. ■ Ma­gam is sírok már, annyira rám­ragad a Viki keserve. A mamának keze-lába, a válla­­csontja eltört. Vért hányt. Nyö­­szörgött. Biztos volt, hogy nem­ él éjfélig se. A hivatalomba nem mentem be. A bérkocsissal küld­ten­ az értesítést az igazgatóm­nak, hogy családi gyász miatt mi­k mehetek. De nem halt meg aznapi a ma­ma. Alig másnap is élt. Harmadnap azt mondta az or­vos, hogy ndén is fog meghalni. Viki letérdelt a hosszú­ ujjas Madonnája elé, és úgy hálálko­­­­dott az Istennek. Már akkor én is annyira együtt­ éreztem velük,­­hogy­ én is­ örültem. — Velünk fog élni a mama' Meg­, fogjuk édesíteni az öregl napjait! Valóban nem is lehetett arral­­ gondolni, hogy egy nyomorék asszonyt magára hagyjunk. E­z a nyilatkozatom teljesen egybeforrasztotta mind a hár­munk szívét. Ami szabad időm csak volt, mind náluk töltöttem. Az öregasszonyt én emeltem­­ ki az ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az ér­t karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy járhatott is. — Mondta­m ugye, h­ogy a jó Isten mindent eligazít. — re­­begte. Hálát érzetek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség. És a hála­ könnyeken át rám tekintett. — Ebben ismertelek meg fiam, hogy milyen nemes szi­ vagy Jól­­mondta Viki, hogy te vagy, az igazi. Illesz Vikihez, ő mars kicsikorában is olyan volt. . . Egyszer iskolás korában hóna­pokig nem reggelizett ott­hon..­­ Magával vitt egyet-mást, hogy, majd, az iskolában költi el. S ke tod/Vinte, hrigy egy szegény l­ánytársát táplálgatja. Oh ez rit­ka ,és szív, ez az én l­ány­om­! Majd ha téged m­ér baj, akkor is­mered meg. S hogy Viki a vállát karolva ült­em,ellette, megfogta a kezét a leányának. I ,­t csókul, neki. Augusztus elején azt tanácsol­ta az orvos, h­ogy ninjen az öreg­asszony valahova turnéje. Már akkor járt-kelt, mintha semmi se történt volna Vele, sőt a válla tipzódása folytán még a nyaka is ugy m megjavult, hogy nem húzogatta többé. A fürdő­keresés gondja persze az enyé­m volt. — Ne l­égyén drága! — ez volt az ő­­kívánságuk. — Ne legyen messze, — ez volt az enyém. Dehát hol van a fürdő? — Csak eredj ki az állomásra és indulj akármerre, — mondotta az öreg mama, — a jó Isten majd eligazít. Nohát engem emlék­oszlop­ il­let Siófokon. Én voltam ott az el­ső fürdő­idegen. Bódé is csak egy állt akkor még a Balatonban. Egy éktelen potrohos külsejű , over nag­’­boltosné, valami l­öwné, vagy Lőwingemné szo­kott fürödni egymaga. Magam is láttam. .Olyan volt, mint egy elhi­,­zott fehér elefánt. Mikor bele­ment a vízbe, azt vártam hogy a Balaton kicsap a medréből Soki keresődve találtam végre, olyan házat, amelyikben nekem is jutott egy kü­lönbejáratú szo­­bácska. Valami molnárnak a háza volt az, Eperfás udvar. A középen náddal födött jeges­ pince. Az ablakokon vasrostély. A molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban eltöltött élet fáradal­mait. Persze hogy bérlője talál­kozott, szívesen vámolgatta to­vább még egypár hónapig a lisz­tet. Vikiék az utcai szobát foglal­ták el. Az én szobámat hátul rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan alacsony, hogy az els­ő­ napon kétszer beleütöt­­ten a fejemet. Bizonyára hant­­bárnak szánta, a molnár. De Vi­kiék átalakították szobának: sző üveget tettek bele, és az ablakra csipke­kárpitot, az ablak közé szegfűt. A Náni szobaleányt is­­levittük magunkkal. Az vo­lt egyúttal a szakácsunk is. A hivatalomban három hétre szabadságoltak. Azon a három héten még tartott a kánikula, és nem volt ott akkor se in sor, sem erdők, se kút. A balatonádékiek j­­­r­a is azt tartják, hogy minek aj­­kut, mikor ott a Balaton! Ittuk hát azt a vizet, amelyik A­lton Lőryné áztatta a haját, má­ját, délutánonkint. A mészár­székben hetert­int csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak, birkát. A forróságot azon a há­rom héten egyszer se enyhítette első, ellenben szél, az fújt. A kállói homokot mind átfújta Sió­foki szél l.nes/*" visszaállta, így mulattak a szelek a homokkal. Mégis azt mondhatom, hogy az­­ volt az életem legboldogabb,há­rom hete! Mert hiszen a forróság elől be­húzódtunk mink az árn­ykos szo­bába. Birka­­helyett vettünk csir­két. A vizet i­ negyátszűrtük asz­talkendőn. — beuyllik a pincébe, hog­y hideg legyen. És hát fürödtünk is- délutánon­­ként. A boltosné átengedte egy órára a bódéját. A mama akár-­­ milyen idő volt, belement a viz-­­be. Olyan volt szegény a vörös­­foodros fekete f­ürddö-ruhájában, mint valami cirkuszi’ sovány­ vén csimpánz, csak épp a kutya hiányzott, hogy’ ráültessük. De nagy gyönyörűségünk volt a «fürdés. Volt úgy, hogy mesze­­szecskén beúsztam. Viki olyan­kor sikoltozott: — Vissza! Vissza! Gyere vissza! Jaj, jaj, jaj! S én le-lebuktam, rémizgettem, hogy elnyelt a Balaton. " Aztán ha fasor nem is volt, sétálhattunk este a Balaton part­ján, holdvilágnál. Mi szebb érzés a világon mint mikor a vőlegény a­­menyasszo­nyával a Balaton partján, hold­világnál sétál­. Csak azt sajnáljuk, hogy tíz-­ nél tovább nem időzhettünk künn. Az öregmama korán lefe­küdt, és Náninak mellette kellett­ ülnie, míg mink vissza nem­ tér­tünk. Félt a kísértetektől vagy mitől. Mink f­át tízre nagy kelletlenül mindig hazaandalogtunk. Zörget­tünk, beszóltunk az ablakon. Ná­ni kinyitotta a kaput. Aztán még néhány­­­ércet beszélgettünk a konyhaajtó előtt, míg ugyanis Náni felhozta a vizet a pincéből.­­ Egy köszörült üveg­palackban s­­zokott hozni a vízből Vikinek Nem volt rá szükség, de a rend­hez tartozott, hogy legyen egy palack víz is a szobában. Hát csak beszélgettünk addig is. Hiszen annyi volt a­­mondani-­­valónk, hogy sohse jutottunk aj­tunk eg­yá­snak. Az utolsó előtti nap estéjén sötét volt. Megnéztük a naptárt, tíz órára ígérte a holdat. Könyö­rögtünk .... mamának, hogy csak ezen az egy estén ne féljen , hadd maradjunk ki tizenkettőig, vagy­ csak legalább tizenegyig. Mert már csak még egy estét tölthet­­­tek Siófokon, aztán lehet hogy az a másnapi est essös lesz vagy szeles. Náninak is adom­ egypár ha­tost, hogy szívesen virrasszon,­­ így hát megkaptuk az engedel­­m­et. " Gyönyörű est volt! A Balaton tükrét is mintha csillaggal, szór­ta volna be valami tündérkéz. Aztán a hold is felkért a somogyi hegyek mögül, ö­sszeölelkezve, andalogtunk a parton.’ A táj csöndes volt. Csak a Sió idői hallatszott a mal­itok monoton kotyogása. — Nézd a holdat, — mondotta álmodozva V­iki. — hát nem ,olyan, mintha az is nézne ben­nünket? . — Olyan ritka a b­oldog ember a világain, — felelteim, — hogy a hold is megcsodálja. Aztán arr­ól beszéltünk, mint mink ketten. — Holtunkig,­­ gyügyögte Viki. fis ha,végtére meg kell hal­nunk, bárcsak együtt mehetnénk­­ a másvilágra is! . Ez­ olyan mély érzéssel volt mondva, hogy szavai szinte leol­vadtak a szívem gyökeréig. Másnap délután egy vén ci­gányasszony vetődik az udvar­ra. Kéri, hogy hadd vessen sze­­­­rencsét. Adok neki egy négykrajcátost,­­ és küldöm a fenébe. Azonban Viki az a mindenre­­ kiáradó jóságában megengedi neki, hogy kártyát vessen. — Hadd vessen szegény, — mondja nekem németül, — hadd éljen a nyo­morult. — Még valami rosszat mond, — felelem szintén németül, — az­tán felizgatja vele a fantáziáját — Ugyan... Csak nem gon­dolja, hogy én ebből csak egy szót is elhiszek? (Folytatjuk.) mm&immfmmm assanssm mmsm' =3=SgggBg. ggJgCgaj8SBCSg!!3]ac­ggBSea^g!Zg xxoaxxxioüoocoocxxxxxx xxxjcxxxxocxxxxxxxxx EGY KORTY VIZ * Irta: GÁRDONYI GÉZA. , | Pénzküldeményeket Magyarország bármely f­é­­szerébe teljes felelősség mellett a legolcsóbb f napi árfolyam szerint továbbítunk.­­ | SCHWA BACH & SON 1 Í K ÖZA HM ER T B A N K i. A 2 A || VK­T *71­ QT A \7 S'VT? ff 70 ÍV fíWA «A WtViC MiKT Vfk­ilf I Csomag szállítás EURÓPA BÁRMELY RÉSZÉRE BIZTOSÍTÁS MELLETT: EUROPEAN SKIPPING CO., INC. 2218 W, Jefferson Avenue, Detroit, Mich. Balla banképületében előre Kiáltvány Amerika magyarságához! i­s . Irta: EGRI LAJOS. A reakció minden átkozott hatalmával megmozdult. Rettentő erejével, hatalmával arra törekszik ,hogy a föl­­törekvő munkástömeget visszaszorítsa. A hatalom urai most már nem elégszenek meg azzal, hogy kizsákmányol­nak, kiuzsoráznak bennünket, hanem a gondolatunkat is béklyókba akarják verni. A hatalom urai most már nem elégszenek meg azzal, hogy alázatos, robotoló rabszolgáik vannak, hanem érzéketlen gépekké akarnak bennünket átkalapálni. A munkás férfiak, munkás asszonyok, szó nél­kül tűrj­ük-e ezt?! Szó nélkül tűrjük-e, hogy állatok mód­jára foghassanak össze bennünket, csak azért, mert vala­milyen szervezetnek vagyunk tagjai? Szó nélkül tűrjük-e ezt a baromi bánásmódot, ezt a megaláztatást, ezt a gya­lázatot?! Van-e bennetek az akaratnak, az önérzetnek egy paránya még, amely lázadozva tiltakozik ez emberte­len gazság ellen? Ha igen, meg kell mozdulnotok. Ha emberek vagy­tok még és nem alázatos barmok, akik csak reszketni tudnak uraik előtt, akkor tiltakoznotok kell, akkor oda fogjátok kiáltani a munkások hóhérainak, hogy eddig és ne tovább! Ti, akik a bányák mélyén vágjátok a fekete gyémán­tot; ti, akik a gyárak dohos levegőjében olvasztjátok, ka­lapáljátok, formáljátok az acélt; ti, mind, akik örök rab­szolgaságban­ töltitek el napjaitokat, a ti lelhetek, a ti gondolatotok, a ti szivetek dobbanása a szocialista sajtó, az Előre volt. Az El­őrét, a bátor, a harcos El­őrét meg akarják fojtani. Az Előrét, amely minden betűjével ér­tetek verekedett, meg akarják ölni, bele­ akarják fojtani a szót. Meg akarják ölni az Mórét, mert tudják, hogy akkor titeket öltek e­g. Tudják, ha az Előre nincs, nem fog világítani az a fénycsóva, amely éjjel és nappal ott fény lett előttetek, utat miatva, bátorítva, harcra tű­nőivé szüntelenül. Minden módot felhasználnak ellenünk. Először le­zárták az Előrét. Lakatot tettek a szájára. De kiröp­­pent az Előre, mint valami tűzkakas és diadalmasan hir­deti továbbra is a feltámadást. Ekkor megr­óbálták a másik módot. A­ háziúr, a titkos hatalom nyomására, kijelentette, ha február 1-j­e nem hurválkodtunk ki, az utcára dobnak bennünket. Most rajtatok áll, Amerika magyar munkásai, hogy elnémuljon-e az Előre? Hogy megadja-e magát a hata­lomnak? Alert ha az Előre megadja magát, akkor ti ad­tátok meg magatokat; akkor beismertétek, hogy gyáva, tű­rő szobrok vagytok csak, akikért nem érdemes küzdeni. Ha az Előre elnémul, a ti szavatok nem tit­ek Mert az Előre: ti vagytok.­­Aki nem kérjük a véreteket, mi nem kérjük, hogy az életeteket áldozzátok fen De igenis, kérjük a pénzeteket, amellyel fölépíthetjük a saját házunkat, ahonnan hirdet-­j betűik-az eszmét. Föl kell építenünk az Előrének ezt az­ erősségét — még pedig két hét alatt — ahol "menhelyet " talál, ahol még védelmeznek minden üldözöttet. Amerika magyar munkásai! Mi, akik az Előre mellett, a ti harcotokat harcoljuk,­ mi, akik a ti eszméiteket kiáltjuk világgá, várjuk a föl­tett kérdésre a választ. >­r 1 | Mi akartok tenni? Mire határozzátok magatokat ! Azt mondják a hatalmasok, hogy mi anarkisták va­gyunk, és ők teremtenek anarkiát. Azt mondják, mi rom­­bolni akarunk, és ők rombolják össze a tulajdonunkat. Azt mondják, mi lelketlen barbárok vagyunk, és ők mint lelketlen állatokra vadásznak ránk. Azt mondják, mi szétrombolja a családot, és ők becstelenítik meg a mi fele­ségeinket, leányainkat. Azt mondják, mi vörös terrort akarunk, és ők terem­tik meg a legöríiletesebb, legvérengzőbb fehér terrort. Hát mi a mi bűnünk ? Hát mit akar a szervezett mun­kásság, hogy ilyen üldöztetésnek van kiéve ? Tényleg ra­bolni akar a munkásság? Igazán igazak azok a szörnyű vádak, amivel a munkásságot illetik?­ Nyugodtan, becsü­letesen mondjuk, hogy nem igazak! Aki csak egyet akarunk: köztulajdonná tenni a terme­lés eszközeit és megteremteni a világ ipari köztárasságát. A mi jelszavunk: aki nem dolgozik, az ne is egyék. A mi fegyverünk: a tudás. A mi erősségünk: az igazság. A mi hitünk: a jövő, amely igazolni fog bennünket. Ha ez a hitvallásunk Min, akkor büszkén valljuk ma­gunkat bűnösöknek. Munkások!­­Testvéreim! Az igazság velünk van. Mi csak nyomorogtunk, mi csak szenvedtünk eddig. Ebben az utolsó harcban mi nem veszíthetünk, hacsak nem a nyo­morúságot veszítjük el. 5V, J Testvéreim, a cselekvés órája elérkezett, s ' Titeket kérdezünk,' hogy éljen-e az Előre? Magyar munkások, titeket kérdéssünk! Aki gyáva a szivében, az álljon félre. Aki nem tud­­ íinni a jövendőben, az ne tartson velünk. Aki fél a vi­hartól, az bújjon el. Mi a bátrakat kérdezzük. Mi az öntudatos munkásokhoz fordulunk. Akik nem félnek menni. Akik nem félnek akarni. Most meglátjuk, hány öntudatos, bátor, harcos katonája van az Előrének. Ha ti azt mondjátok majd, hogy vesszen az Előré, — akkor veszni fog. Alert akkor nincs mit akarni. Nincs mit keresni többé. Aki félreállunk...­­Ti adtatok életet az Előrének, magyar munkások... Ti adhatjátok a halált is. El kell fogadnunk tőletek, ha keserűen, bánatos gyötrődéssel is, de el kell fogadnunk. De ha azt mondanátok, hogy éljen az Előre? Akkor bátor bizakodással, csüggedetlen hittel, uj­jongó lelkesedéssel megyünk tovább. .. A kijelölt után... Nem törődve a veszélyekkel .­­ Mindig tovább... Előre! Csak előre, az utolsó lépésig, a végső, boldog, mámoros győzelemig! Munkások, várjuk a feleletet. Minden adomány Kertész József címére, 351 E. 81 st St., küldendő. ŐSZINTESÉGÉT­­ és feltétlen igazságát hirdetésünknek bizonyítja azon­­ sok eredeti Útlevél, melyet a napokban kaptánk, és rövidesen ismét kapni * fogunk. Ha haza akar utazni, írassa meg útlevél-kér­­­­vényét általunk, mert mi az utasokat személyesen ki-'­­­sérjü­k el New Yorkba, és ott is maradunk velük, míg e! ! nem indulnak. Bővebb felvilágosítást kaphat KARL ÉS BUCSKÓ közjegyzői és jogügyi irodájában­­. . ' J 21 »3 WEST JEFFERSON AVE. (a főbankkal szemben), ;! DETROIT, MICH. ____________________________ 11 I I —I ■ 'ml**1**——«■r-"’——1 uw ■«r-n»" nr* — HOGY AZ ERŐS, EGÉSZSÉGES EMBER MEG­TARTHASSA AZ EREJÉT ÉS EGÉSZSÉGÉT, — HOGY PEDIG A BETEG EMBER VISSZA­NYERHESSE ELVESZTETT EREJÉT ÉS EGÉSZSÉGÉT. AHHOZ CSAK EGY DOLGOT AJÁNLHATUNK: MEGRENDELNI A VILÁG­­­HÍRŰ PARTOS PATIKA VALÓBAN KITŰNŐ EGÉSZSÉGVÉDŐ SZEREIT.A MILLIÓK HASZ­NÁLTÁK. MILLIÓK DICSÉRIK ŐKET! AKÁR TEHÁT AZ EGÉSZSÉGES EMBEREK, AKÁR PEDIG A SZENVEDŐK KÖZÖTT VAK ÖN. Í­RJON A PARTOS PATIKA CÍMÉRE (160 Second Ave., New York,­IT. Y.­. AHOL A LEGBE­­C­SÜLETESEB ÍVB. LEGTISZTESSÉGESEBB KI- I SZÓ! A J­ÁÍ­R­Á­S­BA­N FOG R­ÉSZ­ES­ÜLNI..

Next