Előre, 1920. február (16. évfolyam, 2521-2539., 2510-2518. szám)

1920-02-14 / 2533. (2534.) szám

I H I NO AJ 11 AN IMJLY NifiWSI’A l’KR í*UblUhwd DAILY tűni SUNDAY. ‘'uíhIu.V I MHUc lÍM.lUClr* thi- 04.Igaziul;. Mrr» r ló > Mniiatfer New York, N. Y Julius Liget. alil&LUlFi'iUN iiA Ihib. Üríiieu ‘Ii.i.fs ami tJaiiailu. out year: $8.—*; six months: —; three months; 1Ü.*. rureign Ouuiill tee. one >«4x1. $1 - , .ua muiillie. $5H.— ; three months: $3.— # fclljOKfZfOTJSiálaHAK: Az Írigyesült. Államokban £a Kanadában; egy évre: $8.—; félévre: $4. — ; negyedévre $2.—. lvfilfrdldre; egy évre $12.—; félévre: $6. —; negredévre: $2.—. TELEPHONE: ORCHARD 829ft. R lap hasábjai közérdekű Ügyekben mindenki számára nyitva állanak. KP/Irtituk megstra.fsére a »zecker/.t/mé« bun vállalkozik. Minden check és money order az ELŐRE Hungarian Daily névre állítandó ki. SZÖVETSÉGÜNK TAGJAIHOZ .\y, a kíméletlen és törvénytelen hajsza, melyet az amerikai reá kelti az amerikai osztály tudatos munkásszervezetek ellen indított, nem hagyta figyelmen kivil szövetségünket sem. Szervezeteink működését megakasztották, legtevékenyebb ,elvtársainkat letartóztatták, börtönbe vetették, helyiségeinket feldúlták. Ilyen eszközökkel persze egy mozgalmat tönkretenni nem lehet, amint azt a történelem minden tanúsága bizonyítja. Az üldözés még folyik, de máris megkezdődött a mozgalom újraszervezésének munkája. A mozgalom felelős testületei, melyek ezt a munkát vezetik, szükségesnek látják, hogy részben azoknak a félreértéseknek eloszlatására, melyeket az Előre február 2-iki számában megjelent kiáltvány okozott, s mely a mozgalom felelős testületének tudta nélkül került lapunkba, részben azért hogy elvtársainknak a folytatandó munkában félre nem érthető irányt jelöljenek s főleg hogy eleget tegyenek a Szövetség utasításainak, elvi nyilatkozatban határozzák meg Szövetségünk alapelveit. L. FRANKL, A. DOMAN, központi titkár, lapbizottsági titkár ELVI NYILATKOZAT. A kapitalizmus két osztályra, a kizsákmányoló kapitalista osztályra és a kizsákmányolt munkásosztályra tagolja szét a társadalmat. A két osztály között küzdelem, osztályharc folyik ellentétes érdekeik következtében. A kapitalista osztály igyekszik politikai és gazdasági uralmát fentartani, hogy a maga számára sajátítsa ki a munka gyümölcsét. Vele szemben a munkásosztálynak arra kell törekednie, hogy mint osztály, megszervezze erőit az iparágakban és erre a szervezésre felhasználja a politikai agitáció eszközeit. Arra kell törekednie, hogy iparilag megszervezett erőit felhasználja a termelés eszközeinek köztulajdonná tételére és a termelés kapitalista módszereit helyettesítse a kommunista ipari termelés módszerével. Ennek a feladatnak a végrehajtása a munkásosztály történelmi hivatása Az Amerikai Magyar Munkások Szövetsége ennek a történelmi feladatnak végrehajtásához nyújt segítséget azzal, hogy politikai agitációval és a munkások ipari szervezésével abban a körben, melyre működése kiterjed, egységesíti és az osztályharcba vezeti a proletár erőket az ipari demokrácia megvalósításáért. Az Amerikai Magyar Munkások Szövetsége ezen az elvi alapon szólítja a csatlakozásra Amerika, magyar bérmunkásait. Ez A REVALI KIKÖTŐ Nem valami nagy város Reval, a finn öböl déli partján. Alig van százezer lakosa, kikötőjének áruforgalma a háború alatt nem haladta meg évenként a tíz millió font sterlinget. A revat kikötő jelentéktelen volt, talán az is lesz de most rendkívül nagy jelentőséggel bír. Három körülmény teszi fontossá: az első az, hogy ritkán fagy be; a második az, hogy most Esztóniáé; a harmadik pedig, hogy Esztónia békét kötött a szovjet kormánynyal s ez a békekötsé értelmében használhatja a revali kikötőt. Ha a revali kikötő nem volna jégmentes, nem sokat érne. Ha a Szovjet Oroszországé volna, akkor nem érne sokat. Ha Esztonia nem kötött volna békét a szovjetekkel, akkor sem érne sokat. A kikötő jégmentessége biztosítja az áruforgalom zavartalanságát. A békekötés biztosítja a szovjet kormány számára a kikötő használati jogát. Az a tény pedig, hogy Révai Esztóniához tartozik, biztosította a szövetségeseket, hogy a blokádjuk értelmetlenné vált. Igaz, hogy a szövetségesek blokád alá vehették volna Révait is, de ez nem volt tanácsos. Azt érték volna vele, hogy a balti köztársaságokat teljesen maguk ellen ingerük. Amikor egy csomó kis nemzet mögött áll az orosz szovjet köztársaság, imperialista célok nélkül s vonzza magához a kis nemzetek proletariátusát, akkor az imperialista nagyhatalmaknak rom tanácsos parolizáni a kis nemzetekkel. A szövetségesek Esztoniát nem zárhatják el a világkereskedelemtől s ennélfogva a szovjet kormány, amikor Esztóriával békét kötött, Révainál keresztültörte a blokádot. A révali kikötőre gondoltak a szövetségesek, amikor elhatározták a blokád megszüntetését s ezzel a határozattal feladták harcukat. A revali kikötő fordulópontot jelentett a szovjetek javára, sítik szakszervezeteiket és ez az egy nagy union csatlakozik egy még nagyobb anionhoz, az I.. tengerhajózási ipari szervezetéhez. Ezt a határorzatot megelőzőleg Buenos Airesben Aristian és Uruguay munkásszervezetei konvenciót tartottak és elhatározták, hogy megteszik a lépéseket az egy nagy . ...i mozgalom megindítására. Uruguayiban az első lépés az volt, hogy a faunkárszervezetek, melyeknek negyvenszer tagjuk van, az I. W. W. tagsági kártyáját elismerték, ezáltal az I. W. W.-t rokonszervezetnek nyilvánították. Ilyen kezdet, után csak idő kérdése, hogy a délamerikai munkásszervezetek és az I. w. W. közt létrejöjjön a szerves kapcsolat. A kommunista Internationale térhódításával így tart lépést az I. W. W. térhódítása. A világ munkásainak nemzetközisége egyre szilárdabbá válik a forradalmi politikai agitációban és forradalmi ipari tevékenységben. ■ ■ AZ ÁLLAMMIRSZERVEZÉSE. Az állam, mint politikai intézmény, a termelési rendszeren nyugszik. A kapitalista termelési rendszer anarchisztikus, az állami sem lehet más, mint anarchisztikus. A kormányzatnak minden ágaboga végez valamelyes funkciót, de az állami szervek tevékenysége közt nincs harmónia. Ez az iparág kitűnően meg lehet szervezve, de a termelés a maga összességében zavaros, rendszertelen.Anarchiájából következik a javaknak és az energiának rettenetes fecsérlése. A kormányzat különböző ágai is jól meg lehetnek szervezve, de a kooperációnak hiánya olyan anarchiát és az anarchia olyan pazarlást okoz, hogy például New York állam kiadásai harminc év alatt háromszázharmincöt százalékkal emelkedtek, s olyan emelkedés, mely aránytalanul fölülmúlja a kormányzat fejlődését. Az államháztartás költségeinek fedezése súlyos probléma a kapitalisták számára. Az adókból kell fedezni a költségeket. Nagy általánosságban véve a munkásoknak meg kell kapniuk annyit és nem kapnak többet, mint amennyi a létfentartásra szükséges. Az adóknak tehát a profitból kell kikerülniük. A kanitaiisták nem képesek az adózás terhét a munkásokra hárítani, mert a munkások teherviselő képességének végső határa maga a kapitalista kizsákmányolás. A profitmentes problémájánál még súlyosab probléma az, amire Smith kormányzó hívja fel a figyelmet. “ Az utolsó huszonöt év,alatt az állam sok olyan funkciót vett át, amely azelőtt, a községekhez tartozott és megkísérlette egy struktúrának a felépítését olyan alapon, melyet már régen túlnőtt és ma már valóságos probléma az, hogy miként végezze el egy állam a funkcióit, miként tudja magát megértetni, miként legyen a közakarat kifejezője.” Ajánlja tehát az állam újjászervezését, az álami gépezet egyszerűsítését,az egyes részek kooperációját. Csak az alap megváltoztatását nem ajánlja, nem is ajánlhatja. Mert ez az alap a kapitalizmus. Mi is azt mondjuk, hogy a kormányzatot újjá kell szervezni, de újjá kell szer■ivezni az alapot is, a termelés rendszerét kell megváltoztatni. Az a termelési rendszer, melyben a munka eszközei és gyümölcse a munkásoké, alapja lesz az ormányzatnak, az ipari kormányzatnak. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ B Az L W. W. ARGENTÍNÁBAN. Csak amerikai bérmunkások küldöttei voltak azok, akik 1905-ben Chicagóban megalakították az I. W. W.-t. Miért adták ennek a szervezetnek a világ ipari munkásai nevet? Nem azért, mert a világ ipari munkásainak szervezete volt, hanem mert az akart, lenni. Tizenöt év múlt el a szervezet megalakítása óta s ma már azzá kezd válni, aminek megalapítói szánták. Az I. W. W.-nak szerkezetei vannak, valamennyi iparilag fejlett országban. A napokban említettük egyik hírünkben, hogy az I. W. W. tért, hódít Angliában, most meg Argentínából jön a hír az I. W. W. tevékenységéről. Argentínából az utolsó tizenkét hónap alatt gyakorta kaptunk híreket hatalmas munkásharcokról. Különösen a kikötőmunkások léptek több ízben sztrájkba és a sztrájkokat elveszítették, mint a new yorki kikötőmunkások. Azonban tanultak a vereségekből. Elhatározták, hogy egy nagy anionban egye ELŐRE 1 ■ ■ woonitow wilson a lAzadáki TÖRVÉNYEK ELLEN. Woodrow Wilson, aki egynéhány év elött a princetoni egyetem elnöke volt,•A History of the American People” cíínű könyvében az idegenek deportálása és a lázadási törvények ellen foglal állást. Örömmel üdvözöljük a jeles embert ebben a szerepében s csupán annyit jegyzünk meg, hogy a véleménye csakis a 18-ik század és a John Adams kormányra, 1798-ban, vonatkozik. Fenti című könyvéből a következőket idézzük: "Az idegenek elleni törvény minden ok nélkül, tanuk kihallgatása nélkül, törvényes eljárás nélkül, csupán az elnök gyanakodására fosztotta meg az idegeneket minden joguktól. "A lázadási törvény veszélyeztette a szólásszabadság és a sajtószabadság alapjait. Előre meg nem állapítható, hogy a hatalom ilyen gyakorlása hol állt volna meg. Ezeknek a törvényeknek halára az elnök és az államügyész jó belátásától függött. Az ország minden részéből tiltakozások érkeztek be és hónapról-hónapra nőttek erősebbé. Kérvények, amelyeket ezren és ezren írtak alá, futottak be Washingtonba.Kentucky és Virginia állam törvényhozó testülete ennél is tovább ment. Mindegyike ezeknek az államoknak ünnepélyes határozatot küldött saját kormányzójuk útján a többi államok törvényhozó testületeihez, amelyben az egész ország figyelmét a nép és a szövetséges kormány közötti alkotmányos jogok meghatározására hívták fel, amelyek legmagasabb fokban radikálisok és mintegy a forradalom szellemét viselték magukon. “Mindebben azonban sokkal fontosabb kérdés forgott fenn, mint csupán pártellenségeskedés. “Valóban a szövetségesek túl messze mentek. Ellenségeik elítélésével azt bizonyították, hogy ők voltak a hatalmas párt, az autokratikus hatalom és nem a nép pártja.” 9 A “Politikát csinálnak a szenátorok a békeszerződéssel”, — panaszkodik a New York World. Ez még nem volna baj úgy magában véve, de a békekötés elhalasztása Lenin és Trotzky malmára hajtja a vizet, és ez az, ami nagy aggodalommal tölti el a World-ot. Érthető az aggodalom, de nem használ semmit. Mi már régen megálapítottuk, hogy a kapitalizmus a saját sír- 1ásója. ■ ■ A new yorki képviselőház elnöke meg- bízható forrásból úgy értesült, hogy a haditengerészek közt erősen terjed a szocialista érzület. Minél nagyobb szüksége lesz a kapitalizmusnak a támaszra, annál megbízhatatlanabbnak fogja találni a támaszt, ammint azt a cári kormány is tapasztalta. ■ A Kis hatalom néha sokkal hatásosabb, mint nagy hatalom. Ha egy üzem száz munkása közt tíz vagy tizenkét szervezett munkás van, abban az üzemben rövid időn belül sztrájk lesz. A munkás- sság szövetsége a bérrendszer megszüntetését jelenti, mm Sokan a sztrájkot háborúnak tekintik. Olyan háborúnak, amelyben két fél vagy osztály külön érdekeiért harcol. Stratégia is van a sztrájkban, akárcsak a háborúban. Azért szükséges, hogy „stratétégiát alkalmazzunk harcunk érdekében. ■rónitia Himler testvérre rossz idők járnak Brillianton. A bányász testvérek fölmondták a testvériséget és lerendelték a Bányászlapot. Igaz ugyan, hogy lerendellték a Népszavát meg a Szabadságot is, de ez sovány vigasztalás Himler testvérnek. Ellenben annál szorgalmasabban olvasgatják az Előrét, ami aztán még soványabb vigasztalás a bányászok testvériségéből élő Himlernek, aki a bányásziparbban iparbáró szeretne lenni,, de ezideig még csak az iparlovagságig vitte. Mert hát, ha egy bányász testvér a Bányászlaptól csak a Népszaváig vagy a Szabadságig rugaszkodott, Hiimler testvérnek még mindig meg van az a vigasztalása, hogy a testvéri frigyet újra megkötheti vele; de az a bányász, aki egyszer az Előrét olvassa, nem kér többé a Himler testvértől. Talán szívesebben magára venné a himlőt,mint a Hindert, ha már vagy az egyiket, vagy a másikat el nem kerülhetné. Az Előrének nincs Brillianton ügynöke, lapkezelője. Valamelyik bányász vitte magával oda az Előrét. A többiek meglátták, elolvasták, tanultak belőle valamit és hogy még többet tanuljanak, megremelták. Először néhányan, idővel valamennyien. Himler testvérnek van egy ügynöke Brillianton. Ennek az ügynök-testvérnek a képét bele is nyomatta a kalendáriumába, valószínűleg azért, hogy valaki össze ne tévessze a jópaneszű, becsületes bányászokkal. Nos hát,, ez az ügynök sorra járta Himler testvérnek volt testvéreit, hogy a testvériség, meg az ügynöki százalék nevében fizessenek ismét elő a Bányászlapra. Súlyosbító körülményül még a kalendáriumot is magával vitte. De a testvérekre nem hatott a képmás se. A körút eredménytelen volt. Azután ment a levél: baj van ! Brillianton, a bányászok nem tágítanak az Előretől. Válasz is ment a levélre. Nem olvastuk a választ, az igaz. De igaz az is, hogy a bányászok később azt tapasztalták, hogy valaki denunciálja a magyar bányászokat a “kompániánál.” Jó lesz vigyázni a magyar bányászokra! Veszedelmes emberek!! Veszedelmes lapot olvasnak!!! Nem ártana talán rájuk ijeszteni egy kicsit. Egy kis fenyegetés munkából való elbocsájtás, vagy talán egy kis dutyi jobb titra és másfajta lapok olvasására bírja őket. A denunciálás nem bírta rá őket máfajta lapok olvasására. Himler testvér nem kapott egy előfizetőt sem, az előre nem veszített egy előfizetőt sem. Az eredmény csupán az lett, hogy a bányászok megismerték Himler testvért erről az oldaláról is. Meg vagyunk elégedve ezzel az eredménnyel. Legjobb, ha egyszerűen közöljük a következő levelet mindenkommentár nélkül: “Palásthy színtársulata meglehetős sikerrel mutatkozott be Clevelandon. Az előadás kifogástalan volt, a közönség tap-,sokkal jutalmazta a színészeket, csupán egy színészt hurrogott le, aki—,félreértés ne legyen — nem tartozott a Színtársulathoz és nem is a színdarabban szerepelt, ,hanem a második és a harmadik felvonás közben szeretett volna szerepelni és a játékba be akarta vonni a közönséget is. A közönség szerepe az lett volna, hogy dolárokat adjon,, minél többet. Rövidre fogva,az történt, hogy az egyik helybeli vezér úr a színpadra lépett és torkát megköszönrülve, harsányan közshírre adta, hogy drága hazánkban az emberek nyomorognak, éheznek, fáznak, marhakő-csikban laknak és ezt nem csak ő mondja, hanem a new yorki Times is, tehát elő azokkal a dollárokkal a haza javára. Ez volt a beszéd eleje. A folytatását és a végét én mondtam el.” Az így hangzott: A KÉT ARC AZ OROSZ FORRADALOM BELSŐ ERŐT. — Leon Trotzky. (Folytatás.) A június 3-iki Duma sohasem mert volna arra vállalkozni, hogy kicsavarja a hatalmat a cár kezéből. De nem mulaszthatta el az alkalmat, melyet az interregnum nyújtott: a monarchia eltűnt, a forradalmi kormány meg nem alakult meg. A liberálisok a saját szerepük, a saját politikájuk, a saját akaratuk ellenére a hatalom biztosai lettek. Mihikov azt mondja, Oroszország a “végletekig”folytatja a háborút. Nem könnyű neki ezt mondani. Tudja, hogy szavai az új kormány ellen ingerük a tömeget. De így kell beszélnie, mert így követeli ezt London, Paks, és az amerikai börze. Tehetséges, hogy ezt a kijelentést csakis a külföldnek szánta s odahaza eltitkolta. Mikulov tudja, hogy az adott körülmények közt nem folytathatja a háborút, nem törheti meg Németországot, nem darabolhatja föl Ausztriát, nem szállhatja meg Konstantinápolyt és Len-gyelországot. A tömegek fellázadtak. Kenyeret és békét követelnek. Hogy a kormány élére néhány liberális került, ezzel még nem laktak jól az éhezők, ez még nem hegesztette be a nép sebeit. Megkötni a békét, hogy a népnek legürgősebb,legégetőbb szükségletei kielégítést nyerjenek. A liberális imperialista bloc nem mer békéről beszélni. Nem mer a szövetségesek miatt és mert maga is felelős a háborúért a nép előtt. A Milukovok és a Gutchkovok a Romanoff kamarillával együtt kergették az országot ebbe a szörnyeteg kalandba. Véget vetni a háborúnak,visszatérni a háború előtti nyomorhoz azt jelenti, hogy e vállalkozásért számot kell adniok a népnek. A Milukovok és a Gutchkovok éppen úgy rettegnek a számadástól, mint ahogy rettegtek a forradalomtól, így festenek ők új minőségükben, mint Oroszország kormányzata. Kénytelenek folytatni a háborút, de reményük nincs a győzelemre: félnek a néptől és a nép nembízik bennük. Karl Marx a következőleg jellemzett egy ehhez hasonló helyzetet : “Kezdettől fogva készen a nép elárulására és a kompromisszumra a régi rendszer koronás képviselőivel, mivel a burzsoázia maga is a régi rendszerhez tartozik: a forradalom kormányrudta mellett állva, nem azért, mert a nép támogatta, hanem, mert a nép előre kényszerítette; nem bízva önmagában, sem a népben, zúgolódva a fölül lévők ellen, rettegne az alattuk lévőktől; önzően mindkét irányban és önzésének tudatában: forradalmároskodva a konzervatívokkal szemben, konzervatív szerepet töltve be a forradalmárokkal szemben; nem bízva a saját jelszavaiban és eszméik helyett jelszavakat bírva; 11egriadva ailágvihartól és kizsákmányolva a világvihart ; egy ftkozott, elaggott kreatúra, mely arra van kárhoztatva, hogy irányítsa és a saját elaggott érdekei számára kihasználja egy hatalmas nép első ifju mozgalmát, — egy kreatúra szemek nélkül, fogak nélkül, fülek nélkül, — ilyen volt a porosz burzsoázia, mely : márciusi forradalom után a porosz állam tormányrudja mellett állott.” A nagy mesternek ezek a szavai tökéletes képet festenek az orosz, liberális burzsoáziáról is, ahogy az a kormányrudnál áll a mi márciusi forradalmunk után.” Nem bízva önmagukban, nem bízva a népben, szemek, fogak és fülek nélkül...” Ez az ő politikai arcuk. Oroszország és Európa szerencséjére van az orosz forradalomnak más arca is, a valódi arc: a kábelhírek jelentik, hogy az ideiglenes kormánnyal szemben áll a Munkások Tanácsa, mely máris fölemelte tiltakozó szavát a liberális törekvés ellen, mely meg akarja rabolni a forradalmat és ki akarja szolgáltatni a népet a monarchiának. Ha ma megáll az orosz forradalom, mint ahogy a liberálisok képviselői szeretnék, holnap már a cári reakció, a nemesség és a bürokrácia erőt gyűjt s kiveri miniszteri sáncaikból a Mikulovokat és a Gutehkovokat, mint ahogy évekkel ezelőtt a porosz reakció tette a porosz, liberalizmus képviselőivel. De az orosz forradalom nem fog megállni. Az idő közeledik és a forradalom el fogja söpörni az útjában álló liberális burzsoáziátis, mint ahogy elsöpörte a cári reakciót. Igen, munkás testvéreim, adjatok dollárokat, kellenek a hazajavára. Vannak testvéreink, akik még nem kerültek az akasztófára, akiket drága hazánk urai még csak ezután akarnak fölakasztatni. A kötél pénzbe kerül, az akasztóin is pénzbe ke■ rüha hóhért is fizetni kell, dollárokra van szükség, adjuk dollárjainkat a haza javára, munkástestvéreink kivégzésére... Az 1200—1500 főnyi tömeg percekig tapsolt, dübörgött. A “vezér’ úr a színpadon három szint játszott. Dadogott, hogy a ‘magyarság.... a hazafiság. ..”, mintegy igazolni akarván, hogy a gazembereknek csakugyan a hazafiság a végső menedékük, de aztán a közönség hangjának a kitörése elsöpörte őt a színpadról. A “vezér” úr a kulissszák mögé menekült menekült, a dollárok pedig a közönség zsebében maradtak. - Egy proletár.” Amint mondottuk, ehhez a levélhez nem fűzünk kommentárt. ------------------Németország és a forradalom - --------“A németeknek forradalmukban egész múltjuk bűneiért meg kell bűnhődniük. . . Sehol sem ismerik el őket, sehol sem találnak szimpátiára. Még ott is, ahol mint nagyszerű szabadságapostolok lépnek föl, keséim gúnnyal taszítják vissza őket. És igazuk van. Az a németiamely egész múltján át minijén más nemzetek elleni elnyomatás eszközeként hagyta magát fölhasználni, előbb be kell, hogy bizonyítsa, miszerint vlaóban fáradalmivá vált. És egész másként kell ezt bebizonyítani, mint néhány félforradalommal, amelyeknek nem volt más eredményük, minthogy a régi bizonytalanságot, gyöngeséget és egyenetlenséget más formában tovább is főn tartották. A forradalmasait Németországnak ugyanis a szomszéd népekkel való vonatkozásban egész múltjától el kellene szakadnia.” (Marx hagyatékából.) A petrogradi szovjetválasztások Moszkvai híradás szerint, a petrogradi szovjet választásoknál 400.000 szavazatot adtak le. 1539 bolseviket és a velük szimpatizálót és csak 127 bolshevik-ellenes küldöttet választottak a szovjetbe. E számokból a következő tények derülnek ki: 1. Az a Petrograd, ahol egy választás alkalmával félmillió munkásszavazatot adnak le, mégsem lehet az a “halottak városa,” amelynek a kapitalista sajtó akarja mindenáron föltüntetni. 2. Hogy az ellenzék nemcsak hogy szóhoz juthat, de saját juthat, de saját jelöltjeit állíthatja és azokat meg is választhatja. 3. Hogy mekkora hazugság a kapitalista sajtó ama állítása, miszerint a petrográdi munkásság nagy többsége bolsevikellenes. De ryiért hazudoznak tovább rendületlenül.