Előre, 1920. március (16. évfolyam, 2519-2549. szám)
1920-03-26 / 2544. szám
HUNGARIAN DAILY M5WSI A»WI, Published DAILY including SUNDAY Sunday i»sut) includes Mfistulnu section Managing Büitur: JO SL I'll H. GEHffiB Published by the American Hungarian Workingmen’s Federation. Treasurer VENCZBL MAZANEK; Secretary FRANK BASKY i East 3rd Street _-e- • •.•'»«41 BueineiS «analer. New York, N. Y. **&&&*•' JULIUS L IG K T X BUBSCRiPTION RATES: United Slates and Canada: one year: 13.—; six months: 14.—; three months 12.—. Foreign Countries: one year 312.—; 6 months: 36.—; 3 months 33.— ELAFIZETÉSI ÁRAK: Az Egyesült Állmokban és Kanadában egy évre: 38.—; félévre: 34.—; negyedévre 32.— Külföldre, egy évre: 312.—; félévre: 36.—; negyedévre: 33.— TELEPHONE: ORCHARD 83K0. E lap kasszbjai közérdekű ügyekben mindenki szart.Sra nyitva fullnak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CHECK és MONEY’ ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. A KOCKA FORDUL A kapitalizmus a világháborúval elvetette a társadalom sorsának, a kockáját. Még pereg a kocka", de fordulása már csak rövid idő kérdése. Merre fordul? Fölülkerekedik-e ismét a kapitalizmus, kiheveri-e válságait, legyűrt-e a proletárforradalmat, megnyújtja-e életét a burzsoá uralomnak? Vagy pedig összeomlik s helyét átadja a kommunizmusnak? Meg kellett ismernünk a kapitalizmust, hogy kikerülhetetlen bukásáról meggyőződést, szerezzünk. Föl kellett fedeznünk a kapitalizmmus gazdasági törvényeit, hogy megértsük: a kapitalizmus a saját sírját ássa. Egy társadalmi rendszer, mely a proletáriátus nélkül nem folytathat termelést, s ennek dacára kizsákmányolásával, elnyomásával, ipari válságaival önmaga ellen ingerli, forradalomba kergeti a proletáriátust, előbb-utóbb elbukik. A kapitalizmus gigászi erőket hívott létre, de nem képes azokat ellenőrizni. Nem képes szabályozni a javak termelését, szétosztását; nem képes szabályozni a társadalmi osztályoknak egymáshoz való viszonyát; anarchiája megbénítja, háborúi megnyomorítják; az egyik válságból még ki sem bontakozik, máris rászakad a másik válság; egyik háborúját még be sem fejezte, máris fenyegeti a másik háború. Ez a rendszer önmagában hordja a bukás csíráit. A kérdés csak az, megérett-e már a bukásra? Megérett-e annyira, hogy az utolsók lesznek a támadások, melyeket a proletáriátus intéz ellene? A német proletárforradalom sikere vagy kudarca könnyen dönthet e kérdés felett. Körülbelü egy év kellett ahhoz, hogy a szövetséges diplomaták fölismerjék a kapitalizmus veszedelmét. Amikor az orosz proletáriátus összetörte a burzsoá uralmat, a szövetségesek nem árultak el túlságos nyugtalanságot. Nem az általános kapitalista viszonyoknak, hanem sajátos oroszországi viszonyoknak tulajdonították a proletáriátus győzelmét. Azonkívül biztosra vették, hogy az ellenforradalom, az ellenforradalomnak segítséget nyújtó invázió, a blokád és mindenekfelett a belső gazdasági nehézségek hamarosan legyűrik az orosz proletariátust. A számukra legrosszabb esetben is bíztak az elszigetelés sikerében. Nem aggasztotta őket túlságosan a magyar proletáriátus forradalma sem. Magyarország körül volt véve azokkal az imperialista államokkal, melyek készséges eszközök voltak a szövetségesek kezében a magyar proletáriátus leverésére. A szövetségesek akkor ébredtek a veszély tudatára, amikor a német kapitalizmus ingadozni kezdett. Egy éven belül azt a jelszót “Németországot össze kell törni’’, felváltotta az a jelszó: ‘ Németországot meg kell menteni.” Meg kell menteni a kapitalizmus számára. Azonban ezzel a mentő munkálattal késtek el. Az a gazdasági támogatás, melyet esetleg a szövetséges országok nyújthatnának, semmi- esetre sem érkezett meg idejében. Fegyveres segítség a német burzsoáziának a német munkások ellen nem ajánlatos, könnyen belekergetné a forradalomba a szövetséges országok munkásait is. A mérkőzés tehát előreláthatólag tisztán a német burzsoázia és a német proletariátus közt fog lefolyni. Ha a burzsoázia felülkerül, ideiglenesen megmenekül a bukástól az európai kapitalizmus; ha a német proletariátus győz, a kommunizmus gyökeret ver Európa közepén és újabb lendületet ad a társadalmi forradalomnak egész Európában. Még nem tudjuk, miként fordul a kocka, megmenekül-e a német kapitalista osztály — s ezáltal az európai kapitalizmus — hogy később bukjon el. Azonban olyan támadásoktól most, hogy tovább küzdjön válságaival s után, amilyenek most érik, nem menekülhet hosszú időre. HA A GYILKOS KAPITALIZMUS . A Santa Fe vasúttársulat biztonsági felügyelője Derverben egy előadás folyamán azt mondotta, hogy amíg tizenkilenc hónap alatt ötvenezer amerikai katona esett el a francia harcmezőkön, ugyanazon idő alatt, a munka harci mezején százhuszonnégyezer ember pusztult el az Egyesült Államokban. Az emberéletnek ez a pusztulása is a kapitalista profitéhségre vezethető vissza. Amint a termelésnek nem célja, a szükségletek kielégítése, úgy magában a termelésben sem irányadó a munkások épségének a megvédelmezése. A kapitalistának nagyobb veszteséget jelent egy f eltört géprész, mint egy munkás életének elpusztulása. Ezért a tömeggyilkosságért nem kerül egy kapitalista sem a vádlottak padjára. A munkásosztálynak magát a gyilkos kapitalizmust kell pusztulásra ítélni, ha védekezést akar találni. AMIRE A KAPITALISTÁK KÉPTELENEK A new yorki törvényhozásnak egyik bizottsága előtt, mely a házbérekre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalja, két bizottság jelent meg. Az egyik bizottság a háztulajdonosokat, a másik bizottság a lakókat képviselte. Mind a két bizottság kapitalistákból állott. A háztulajdonos kapitalisták meg akarták győzni a törvényhozás bizottságát, hogy a közérdek a házbérek korlátlan emelését követeli meg, a nem háztulajdonos kapitalisták a közérdek nevében követelték a házbéremelések korlátozását. A két bizottság nem igen bízott abban, hogy érveinek hatása alatt a saját álláspontjára téríti a harmadik bizottságot, a törvényhozás bizottságát, tehát egymás ellen fordult azzal az ultima rációval, melyet a körülmények megengedtek, jól legazemberezték egymást és csak azért nem mentek ökölre, mert a rend őrei közbeléptek. Az egyik kapitalista lap elszomorodva jegyzi meg az esetre vonatkozólag: “A lakáskérdés súlyos probléma. Gazdasági kérdés, melyet úgy a háztulajdonosnak, mint a bérlőnek a szempontjából nyugodtan, értelmesen kellene tárgyalni, hogy megtalálják a megoldást. Ehelyett szidalmakkal és ököllel akarják elintézni a kérdést, melyet így nem lehet elintézni.” Pedig hát ez a két bizottság nem tett egyebet, mint illusztrálta az egész kapitalizmust. A lakásprobléma, mely öt vagy hat millió embernek anyagi érdekét, egészségét érinti, súlyos probléma, de hasonlíthatatlanul súlyosabbak a termelésnek a problémái, melyek sok száz millió embernek életét érintik. Hogyan intézik el a kapitalisták ezeket a problémákat? Hogyan intézik el a nemzetközi viszonyok problémáit, a gazdasági kérdéseket? Szidalmakkal és verekedésekkel. “Hazafias” uszításokkal és háborúkkal. Hogyan igyekeznek elintézni a társadalmi kérdéseket? Börtönnel, rendőrbottal, deportálással. A kapitalisták képtelenek arra, hogy a gazdasági és társadalmi problémákat értelmesen, nyugodtan tárgyaljanak és civilizált módon intézzenek el. A kapitalista rendszer teszi őket erre képtelenné. Oroszországnak is vannak súlyos társadalmi és gazdasági problémái. Azonban a kommunnista rendszer képessé teszi az oroszokat, hogy a problémákat nyugodtan, értelmesen tárgyalják és meg is oldják. A TÖRVÉNY BETŰJE Az már régi dolog, hogy a törvény nem jelenti okvetlenül az igazságot.. Ennyit a bírák is kénytelenek elismterni néha napján. De azt is el kell ismerni az egyenesen gondolkodó embernek, hogy a törvénynek szószerinti követése gyakran a legoktalanabb határozatra vagy bírói döntésre vezet. Itt van rá egy példa. A törvény betűje kimondja, hogy a férj és feleség egy. Ennek az alapján egy bölcs michigani bíró úgy döntött, hogy férj és feleség nem lehetnek esküdtek egy és ugyanazon esküdtszékben.. Tudniilik a két személy egy lévén, tehát 13 esküdt volna 12 helyett, ha egy házaspár is volna közöttük. Már most ennek a logikának megfelelő döntés volna az is, hogy egy férjes asszony vagy férj csak félszemély, amennyiben a törvényes egynek nyilvánvalóan csak a fele úgy a férj, mint a feleség. ■ ■ Az emberiséget egészen boldoggá tenné az, ha minden katona beszüntetné a harcot. Még azt is el lehetne viselni, ha minden zenész abbahagyná a játékot. Ha a kongresszus pár évi szünetet venne, abba sem halnánk bele. Annak pedig éppen örülnénk, ha az összes háziurak sztrájkba mennének és nem törődnének többet sem a házakkal, sem a házbérrel. De hát akkor mi történne, ha minden munkás abbahagyná a munkát? Jó lesz ezen gondolkodni egy kicsit. ■ ■ A volt német császárság kötvényeinek nagyon lement az ára. Ezer márkát 40 dollárért vehet az ember. Ha a papír ára még feljebb megy, ezek a német kötvények még visszanyerik értéküket. Előre HÁROM CÉL A jelenlegi ipari rendszer az emberek szívébe a tulajdon utáni vágyat plántálta. A tulajdon új értékeket képes szerezni, vagyon által pedig az emberek vásárolhatnak, abból megélhetnek anélkül,hogy dolgozniok kellene. Nevelési rendszerünk a tulajdont dicsőíti. A történelemírók ■ között Prescott, bizonyos szocializált törzsekről azt írja, hogy többre becsülték az emberek érdekeit, mint a tulajdont. Az átlagos szülő azért küldi a gyermekét iskolába, hogy olyan műveltséget szerezzen, amely által a legkönnyebben fog vagyonhoz jutni, úgy, hogy munka nélkül megélhessen. Azt mondják, hogy valamelyik iskolában a tanító egyszer így szólt a tanulóhoz, aki nem tudta a leckéjét: “János, ha leckéidet meg nem tanulod, ha felnősz, dolgoznod fogkelleni.’’ Az óhaj, hogy a mások szolgálatait biztosítsuk a magunk részére, a modern civilizáció ösztöne. A szülők rendszerint azoknak a sorsát kívánják a gyermekeik részére, akik nem teljesítenek szolgálatot, de akiket mások szolgálnak ki. Ez az óhaj azonban nem teljesen helytelen vagy elvetendő, mert a vagyon alkalmat és időt szerez egy kiterjedtebb életre, mi ha nehezen dolgozunk, — például ha mint szénbányászok a föld gyomrából hozzuk föl a fekete kőszenet — jövedelmünk kicsiny és az élet lehetőségei összezsugorodnak. Az óhaj, hogy mások szolgálatait megszerezzük, a mai gazdasági rendszer uralkodó eszméje. Van azonban egy másik vágy is, amelyet mint kezdetleges ösztönt ■találjuk minden egyes ember lelkében eltemetve és ez az óhaj, hogy másokat szolgáljunk. Ezt a vágyat elnyomjuk, mert drága. A vallás a hit magaslatára emeli. Néha a gazdasági elnyomáson is keresztül tör és kifejezést követel. Egynéhányan az emberek közül, akiknek vallásos érzelme intenzív, vagy akiket magas etikikai ösztönök indítanak, életüket a mások szolgálatának szentelik. Ezek a legmagasabb gyönyör érzelmeit élvezik; az élet gazdag az ő részükre és dús örömökben, de sorsuk a halál, a szegényes kunyhókban, ha vagyonnal nem bírnak. Ezek az emberek saját magukat boldoggá tették, azonban a világban, amely a tulajdont a szolgálat fölé helyezi, nagy vétket követtek el. Saját önzetlen és fgitárt nem ismerő szolgálataik által a mások lustaságát mozdították elő. Azáltal, hogy önkényesen magukra vállalták a szolgálatok teljesítését, amelyekben másoknak is ösztönözniük kellett volna, a másokon való élősdiséget támogatták. Míg a saját lelkiismeretüket megmentették, megkönnyítették másoknak az utat, hogy lelküket elveszítsék. Amint visszatekintek életemnek azon napjaira, amikor kegyeletes munkálatokat végeztem, tisztán áll előttem azok haszontalansága. Úgy érzem, hogy bocsánatotkell is kérnem a szegényektől, hogy megkönnyítettem másoknak a törekvéseit, hogy a nép szegény maradjon. Meg vagyok győződve,hogy ha az idő, a munka és az erő, amit arra fordítottak, hogy megkön nyítsék a mások szegénységét, arra lett volna fölhasználva, hogy meggátoljuk a mások meggazdagodását, gazdasági problémánk sokkal közelebb állanak a megoldáshoz. Nem azt akarom ezáltal mondani, hogy teljesen szüntessük meg a kegyeletes cselekményeket, mert vannak olyanok, akiknek ezen az úton kell haladniok, hogy saját magukat megmentsék, de ne ámítsák magukat azzal, hogy a szegényeket mentik meg. Ezek az önzetlen lelkek csupán közbenjárók, hogy visszajuttassák a szegényekhez annak egy részét, amit a gazdagok elraboltak tőlük és ami az övék, sokkal hatalmasabb törvényeknél fogva, mint a tulajdonjog. Azok közül, akik másokat szolgálnak és akik mások szolgálataiból élnek, tehát a kizsákmányoltak és a kizsákmányolók, valóban nem tudom megmondani, hogy melyik a sajnálatraméltóbb, de napjainkban a világban egy harmadik ösztön kezdi az emberiség. FORRADALMI ÉS ELLENFORRA- ' DALI SZOCIÁLDEMOKRÁCIA! Az “Ember”-ből. (Folyt, és vége.) S a forradalmi iránytól való ez az eltérés egészen természetesen nemcsak a második forradalommal, hanem az első forradalommal is szembeállítja az ellenforradalmi szociáldemokratákat. Mikor a vörös hadsereg összeomlott, a bolsevizmus már nem volt veszedelem. Igazi veszedelemmé a reakció szempontjából ekkor az első forradalom vált. Ezért a Friedrich-Huszárok minden törekvése az első forradalom diszkreditálására irányul. Sanda mészáros módjára sokszor a bolsevizmusra néztek akkor is, ha Károlyiékra ütöttek, lapjaik tele voltak az első forradalom szidalmazásaival és míg a proletárdiktatúrát a terrorista perekbe, az első forradalmat az óriási méretűvé fújt Tiszai gyilkosság bűnperébe akarták fojtani. Kétségtelen, hogy bárminő nagy szerepe is volt a szociáldemokráciának az első forradalomban, azt a forradalmat mégis Károlyi neve és egyéniségevel képezi. S mig a szociáldemokraták Apponyiról megállapítják a mai szomorú időkben, hogy ‘ becsületes politikus,” amig a “Népszava” Huszárról megírja, hogy “több tekintetben értékes politi-' kusnak és rokonszenvet érdemlő embernek tartja” (nov. 20-iki szám), addig a gáládul megtámadott Károlyival s az októberi for- radalom többi meghurcolt polgá-ri politikusaival szemben a “Népszava” hasábjain nem mutatkozik semmiben sem a rokonszenvnek bármily csekély nyilvánulása. A Peyer-Miakits csoport nemcsak a szociáldemokrácia renegátjainak, hanem minden demokrácia árulósainak bizonyult. Pedig a forradalmak gyalázásában való közreműködés reálpolitikának se volt jó politika. Az elvtelenség nem mindig okosabb dolog, mint az elvekhez való ragaszkodás. Talán az üldözés rövid időn belül hevesebb lett volna a párt behódolása nélkül. (Bárha nézetünk szerint a helyzet olyan volt, hogy az önérzetes magatartás csökkentette volna a fehér terrort, míg a vezetők gerinctelen hasravágódása az ellenforradalom előtt, csak növelte a reakció erejét.) Bizonyos átmenet után azonban az üldözött párt megnövekedett presztízzsel került volna ki a küzdelemből, míg így maga tépte szét presztízsét. Mert a szociáldemokrácia presztízse a forradalmak presztízse. Nem mondom, hogy a pártnak azonosítania kellett volna magát — ellenforradalmi kifejezéssel élve — a második forradalom minden “kisiklásával”. De nem lett volna szabad a körülmények kényszerítő ereje folytán kikerülhetetlenné vált proletárdiktatúráért bűnbánóan mellét verni. A szociáldemokráciát a kommunizmustól nem a proletárdiktatúra feltétlen elvetése különbözteti meg, hanem az, hogy a szociáldemokrácia a proletárdiktatúrát éppoly kevéssé tartja csodaszernek, egyetlen célravezető eszköznek, mint az általános választójogot. A cél: a szocializmus megvalósítása, a politikai forma csak eszköz. S a magyar szociáldemokrácia mai vezetőinek — akiknél az elvi szempont valami nagy szerepet amúgy sem játszik — nem kellett volna szégyenkezniük, hogy ők a nemzet független szociáldemokraták, vagy hogy ne is menjünk olyan balra ... Renner elvtárs elvi álláspontján állnak. Mert Renner a Was ist Klassenkampf? című tanulmányában elismeri, hogy a szociáldemokrata mozgalom kerülhet olyan helyzetbe, amikor a párt kénytelen vállalni a kisebbség diktatúráját (S. p.). Azt a diktatúrát, amelyik azonban mindenkor a dolgozók nagy többségének érdekét védi. S ezt a magyar diktatúráról — minden hibája dacára — el lehetett, sőt el kellet mondani azzal a diktatúrával szemben, amely a kis zsákmányolók kis rétegének érde-keit védte és védi a munkások, alkalmazottak s földművesek nagy, tömegeinek érdekével szemben. El kellett volna mondani annak a hangsúlyozásával,hogy a mai külső és belső politikai helyzetben a párt a tömegek érdekében változott módszert, a demokrácia módszerét tartja alkalmasnak. A diktatúra vállalása egy rendkivüli helyzet kényszerűsége volt —j pártok nem válogathatnak a tör- ténelmi helyzetekben — s főbaja nem az elvi eltévelyedés volt, bárhogy meakulpáznak is ma az elv- telelitek, hanem az, hogy meg kel- lett buknia. S ez rejlik azoknak az elvi kifogásoknak a mélyén, amelyet a diktatúra sülyedt hajójával szemben használnak az ellenfor- radalmi szociáldemokrácia menekült patkányai. Mert a politika Y’izeire kalózlobogóval új hajó futott, az ellenforradalom hajója. S a régi vezetők közül néhányan erre a hajóra kapaszkodtak fel. “A kormány kíméletlenül eltipor mindenkit, aki a magyarságot, a keresztény és nemzeti irányt támadni meri, de megbocsájt mindenkinek, aki viszszatér a nemzeti alapra és segít az újraépítés művében.” Így hirdetett bűnbocsánatot Huszár, a magyar királyság, a magyar klerikalizmus, a magyar imperializmus prófétája a megtért forradalmárok számára. S Huszár Károly megbocsájthat Peyeréknek. De r'vi alapon álló szociáldemokrata sohasem. A Peyerek ma a legkülönbözőbb hibákkal vádolják a forradalmakban részes elvtársaikat és társaikat. Lehet, hogy azok tévedtek, hibáztak, de tévedtek, mint forradalmárok. S a forradalmi szociáldemokrácia szempontjából jobb a nem minden kifogás nélküli forradalmár, mint a kifogástalan ellenforradalmár. Az ellenforradalom szempontjából természetes kalapot kell emelni a magyar szociáldemokrácia mai vezetői előtt. Rónai Zoltán get mindjobban uralni, egy ösztön, amelynek célja mindkettőt eltörölni. Ez az ösztön a korporáció megteremtése. A kooperáció az embereket egyesíti, hogy' egyenlő mértékben adjanak és vegyenek, végeredményében pedig az élősdiséget, a kizsákmányolást fogja megszüntetni, amelyek a föntemlített két célt teremtik meg. *. A valódi kooperatív társadalomban az egyesek fölismerik a tényt, hogy amikor a mások érdekéért dolgoznak, saját magukat szolgálják ; fölismerik, hogy a társadalom többi tagjai értük dolgoznak. Mindenkinek egy közös érdeke van, mindegyik a közt szolgálja és a köz szolgálja mindegyiket. Ez az az ösztön, amelynek általánossá kell válnia. Amint az emberiség mindinkább elfogadja ezt a célt, a világ testvériségének korszakába lép, a természet pedig megérleli gyümölcsét: a kooperációt " “New York Call.”) -----—--------- SZERKESZTŐI ÜZENETEK (E rovatban bárkinek a kérdésére szívesen válaszolunk Csak Antával vagy Képpel írott levelekre adunk választ. Névtelen és cím nélküli levelekbe nem válaszolunk. Leveleket és cikkeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza) Bankügyben kérdezősködtek, de a cimüket vagy hibásan vagy egyáltalában nem adták le: Keresztes György’, Sp. Bethlehem, Babunci, New York. írják meg a pontos cimüket. K. Sz. Akron. .. Mi is láttuk ezt a lapot, azonban az olyan renegátokkal nem törődünk, bármit sírjanak. Az ilyen emberek egyszer forradalmárok, máskor spionok, vagy árulók. Legjobb nem törődni velük. Sz. L., Gary, Ind. Átírunk a budapesti lapokhoz. G. L., Detroit, Mich. Ilyen ügyijén csak szakavatott ügyvéd adhat tanácsot. Forduljon egy ottani megbízható ügyvédhez, akinek az okiratokat is megmutatható. J. F., Linden, N. J. Címezze levelét 59 French street, New Brunswick, N. J. címre. KULTUR HÍREK SZOVJET OROSZORSZÁGRÓL Az Egyesült Államokban legutóbb megérkezett orosz hírlapokból a következő közoktatásügyi híreket közöljük: Munkások és földművesek színháza. Huszonöt millió rubelt tettek félre, hogy 35 kerületben a munkások és földművesek színházainak fentartási költségeit fedezzék. Vándorszínház. A kievi kiállításon egy utazó színpad is volt. Ezen a vasúti kocsi színpadon előadásokat tartottak a vörös gárda és a földművesek számára a vonal mentén Két másik kocsi van a színpad kocsihoz csatolva. Az egyiken a színészek utaznak, a másikon a színfalakat szállítják. Vallásos képek múzeuma. Vologdában megnyitották az egyházi és vallási képek múzeumát. Régi ereklyéken és műkincseken kívül olyan műveket is tartalmaz, amelyek illusztrálják északi Oroszország népeinek vallásait. Vidéki múzeum. Az oreli kerületben, Livnyben szépművészeti múzeumot nyitottak meg. A múzeumban számos festmény, japán, cseh és szászországi parcellán, szőnyegek, pénzek és érmek vannak. A környék és a szomszédos falvak munkásai és földművesei gyakran és szívesen látogatják meg a múzeumot. A vándorszínház mintájára vándormúzeumot is alakítottak. Bármerre is jár a hadsereg, mindenfelé követik a különböző kultúrintézmények. Egymagában az északi hadsereg mögött például hét egylet van, amelyeket híres, a proletárság érdekében küzdő férfiak tiszteletére neveztek el. Előadásokat és hangversenyeket minden nap rendeznek, amelyeken moszkvai állami előadók jelennek meg. KIVÁNDORLÁS Dacára annak, hogy a békekötés Magyarország és az Egyesült Államok közt nincs aláírva, mégis az utazási engedélyek (permit) beszüntetése folytán mindenki részére nyitva áll a lehetőség, hogy bebocsátást nyerjen az Egyesült Álamokba. Uhl bevándorlási biztos kijelentette, hogy az esetleg érkező magyar bevándorlók partraszállása elé nem gördítenek akadályt, ha azok egy amerikai konzul által láttamozott külföldi útlevélnek birtokában vannak. Az útlevél azon kikötővárosban székelő amerikai konzul által is láttamozható, ahol a bevándorló az átkelés végett hajóra száll. Ezt az ügyet nem tárták ugyan a nyilvánosság elé, már csak azért sem, nehogy ez a bevándorlásra való biztatás gyanánt legyen értelmezhető. Az amerikai konzul által látamozott útleveleket azonban "hallgatagon”, bevándorlási engedélynek tekintett a Department of State] Olyan elaggott szülők, kiknek itt élő gyermekei már polgárjogot nyertek, okvetlenül bebocsájtást nyernek. Mindezek dacára, senkit sem bátorítunk arra, hogy kivándoroljon az Egyesült Államokba, legalább addig nem, míg a kormány nyilvánosan ki nem jelenti a bevándorlási tilalomnak megszűnését. Azoknak akik közeli rokonaikat akarják kihozatni, főleg ha erre különös indok létezik, ajánljuk, hogy mielőtt ezt tennék, forduljanak a State Departmenthez Washingtonba és egy ott benyújtandó kérvényben kérelmezzék, hogy a State Department utasítsa az Európában székelő (legközelebbi) amerikai konzult, hogy az a kihozandó rokonnak külföldi útlevelét láttamozza. Az ilyen kérvény következőleg címzendő: L. L. Schware, foreign passport control, Department of State, Washington, D. C.