Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)

1920-09-16 / 2929. szám

YOL. XVI. ÉVFOLYAM. No. 2929. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT. KATONAI LÁZADÁS NYÍREGYHÁZÁN ÉS JÓ FORRADALMI AGITÁCIÓ A FEHÉR HADSEREG SORAIBAN Sréter hadügyminiszter minden forradalmárt meg szeretne gyilkolni. A MOVE kémszolgálata ellenére is végeznek agitációt a fehér gárdában. (Az Előre tudósítójától.) WIEN, 1920 augusztus 26. Minden osztályuralomnak az erőszak a támasza. A fe­hér terror rémuralma is szuronyokon, kézigránátokon, ba­­jonetteken nyugszik. A kereszténység és hazafiság nevé­ben országló Horthyék maguk sem tagadták soha, hogy ha­talmuk titka: a megszervezett katonai erőszak. Az ellen­­forradalmi hadsereg jóvoltából kiherélnek, gyilkolnak, ra­bolnak-ma a szerencsétlen Magyarországon az uralmon levő szellemi söpredék éretlen tacskói és akasztófára megérett betyárai. Amikor Teleki miniszterelnöksége alatt új kormány vette át hason­szőrű elődjétől a látszat­hatalmat, az új hadügyminiszter, Sréter úr, ezzel a had­iparanccsal köszöntött be: “A nemzeti állam védelméhez minden tekintetben kiváló hadseregre van szükségem, amely csak egyet kiván: nemzeti és jogi alapon kiépített, te­kintélyes Magyarországot. Vannak azonban az országban még elemek, akik bolseviki pénzért eladva magu­­­­kat, veszedelmes álmok elveinek hordozói. Ezeknek kiirtására minden nyájunknak egyesülnünk kell.” És a védtelen proletárok kiirtásá-­ ra valóban egyesült Magyarországon­­ minden aljasság, minden hitványság és minden gazság. Milliárdokat dob ki ellenforradalmi hadseregének a föntartására a fehér terror kormá­nya, csak hogy végleg letiporhassa, kiirthassa az öntudatos munkásosz­tályt, megsemmisítse az osztályharc gondolatát is és­ örökre megfojtsa Magyarországon a szocializmus és kommunizmus nagyszerű jövendő­jét. De Horthyék is jól tudják, hogy a zsold­ milliárdok és a szabad rab­lás vonzó lehetőségei nem nyújtanak biztos menedéket a forradalmi pro­paganda fertőzéseinek veszedelmével szemben. A gyilkosok és hóhérok bandája vacogó foggal retteg attól, hogy a forradalom, amelynek “letip­­rására szövetkezett és amelynek sír­ját nemzeti hadseregük kézigránát­jaival őriztetik, föltámad porló ham­vaiból is és ellene fordítj­a sírja ké­zigránátos, rohamsisakos őrizett. Az aktív tisztek szervezete, a ’’Move”, az egész országban kém­hálózatot épített ki a tisztek meg­figyelésére. A tiszti banditáknak egymást kell megfigyelniük és ellen­­őrizniök, mert, — jaj! —­ hátha akad­nak egyesek, akik megundorodnak a hóhérmunkától. Hátha akadnak a fe­hér hadsereg tiszti gúnyájában is egyesek, akikből a véggáz nem ölte ki az emberi mivolt minden parányi csíráját. Titkos följelentések alapján aztán “eltűnnek” — a sok ezer “eltűnt” után — a nemzeti hadseregnek azok a tisztjei is, akiket meg lehet vádol­ni azzal a szörnyűséges bűnnel, hogy nem elég kíméletlenek a munkások és zsidók üldözésében és kínzásában, nem tartják hősiességnek a védtelen áldozatok kiherélését, tüzes szivarral való összeégetését. Még kíméletlenebb terrorral ellen­őrzik a legénység gondolkozását. A nemzeti hadsereg javarészben falusi parasztfiukból kerül ki, a vásári ké­selések és a korcsmai verekedések hőseiből, akik minden brutalitásra és minden kegyetlenségre kaphat­tak. Csakhogy egy idő múlva ezek a parasztlegények is betelnek a vérrel és a mások kínlódásának látásával. A világháború utolsó hónapjaiban sem volt olyan nagyarányú a had­seregből való szökés, mint most. Amióta soroznak, a kiváló vere­kedőiről nevezetes falvakból is gép­fegyveres terrorcsapatoknak kell ösz­szeterelni és a városok kaszárnyái­ba hajtani az újoncokat. Az ilyen módon mundérba bujtatott katona persze hazaszökik, vagy a városok kő­rengetegeiben elbujdosik, mihelyt szerét teheti. De még a gondolkodása is egészen más a parasztkatonának, mint a tisztjeinek. A vagyonos parasztfiú visszavágjuk otthoni jómódjába, ké­nyelmébe, mihelyt kitombolta a véd­telenekkel szemben magát. A földte­­len paraszt pedig földet akar akkor , is, sőt akkor még fokozottabb vá-­­gyakozással, ha egyenruha van raj­ta és puskát érez a kezében. És a legszigorúbb ellenőrzés elle­nére itt is, ott is besempésződik egy-­ egy szervezett munkás is a nemzeti hadseregbe, akinek a lelke mélyén ott érzik az osztályöntudat feneket­len gyűlölete, amely csak az alkal­mas pillanatot várja, hogy bosszút állhasson meggyötört, kivégzett pro­­letártestvéreiért. Kifelé az ellenforradalom egységes támaszának látszik a nemzeti had­sereg, míg befelé magában hordja tulajdon­veszte bomlasztó csíráit. Az a katona­ zendülés, amely au­gusztus hó elején tört ki Nyíregy-­­házán és amelyről még mindig csak­ szórványosan érkeznek hírek, azt mutatja, hogy a nemzeti hadsereg belső bomlása sokkal előrehaladot­tabb, mint ahogy a távolból gondol­ná az ember. A fehér hadseregben folyó forradalmi agitáció eredménye­képen hatalmas és tervszerűen elő­készített tömegmegmozdulásnak csu­pán egyik láncszeme volt a nyír­egyházai lázadás, amelynek részle­teiről a szlovenszkói munkáslapok nyomán, a következőkben számolha­tunk be: A Nyíregyházán állomásozó hu­szárezred katonái augusztus 4-én hatalmas fölvonulást rendeztek az utakon. A várost állig fölfegyver­zett katonák járták be, akik hango­san tüntettek a katonai rémuralom ellen. A tüntető katonákat a lakos­ság a felszabadulás kitörő lelkesedé­sével üdvözölte, úgy, hogy a város­házát és a rendőrség épületét úgy­szólván elle­nálllás nélkül sikerült megszállaniuk. A lázadás elfojtására tiszti lovas terrocsapatokat vezényeltek Nyír­egyházára. A terrorcsapatok és a lá­zadók között formális harc fejlődött ki, amelynek során Csatáry őrmes­ter — a zendülők értelmi szerzője és vezetője — fejlövést kapott és­ meghalt. A terrorcsapat tisztjei kö­zül is hármat megölt a lázadók fegy­ve­re. Másnap a terrorcsapatok Debre­cenből nagyobb erősítést kaptak, mire a lázadók a város határában fekvő erdőségbe vonultak vissza. El­keseredett védekezés után, amelynek során több katona elesett és több terror­ urfi is a fűbe harapott, a tisz­ti hordának végül is sikerült lefegy­verezni a lázadókat. Huszonnégy huszárt megvasalva szállítottak a budapesti hadbíróság fogházába. A statáriális bíróság azóta már bizo­nyára ítélkezett is fölöttük. A lázadás csak egyik eredménye volt annak a forradalmi propagan­dának, amely Székesfehérvárról há­lózta be az egész országot. A szé­kesfehérvári huszérlaktanyában tar­tott házkutatás alkalmával rengeteg "lazító” röpirat került a tiszti nyo­mozók kezébe. A röpiratok nagy ré­sze azonos szövegű volt azokkal a röpcédulákkal, amelyeket a Buda­pest fölött július 9-én megjelent orosz repülőgép szórt le és amelyek a fehér rémuralom ellen való felke­lésre buzdítják a katonákat. Egy katonát, akit a röpiratok terjeszté­sével gyanúsítottak, statáriális uton kivégeztek, az ezredet pedig nyom­ban elhelyezték Székesfehérvárról. A nyíregyházai lázadás cici: egyik tünete annak az erjedésnek, amely a katonatömegek lelkét elfordítja a fehér terror uralmától és amely egy újabb forradalom lehetőségét érleli Magyarországon. Az elszórt forra­­­­dalmi erők és akaratok találkoznak­­ végre és a legnagyobb önfeláldozás --------------— Martens kihallgatását elhalasztották Ludwig C. K. Martens, Szovjet Oroszország kereskedelmi megbí­zottja ellen a reakciósok nyomására deportálási eljárást indítottak a ha­tóságok.­ Martens kihallgatását — amelynek hétfőn kellett volna meg­történni — ismételten elhalasztot­ták meghatározatlan időre. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK 28.182 HAJÓJA VAN. WASHINGTON, szept. 15. — Az Egyesült Államok hajózási hivatalá­nál bejelentett hajók tonnatartalma 16.324.013. Az elmúlt évben a hajók száma 669-cel emelkedett és így a bejegyzett hajók száma 28.182. árán is iparkodnak a fehér terror zsaroló kullancs-bandáját levetni az ország vérig kiszipolyozott, meggyö­tört testéről. A nemzeti hadsereg katonatöme­gei megelégelték a fehér terror hit­vány gazságait és ha talán ma még sikerül legyűrni a bennük feszengő forradalmi akaratot a tiszti terror­csapatoknak, holnapra terrocsapa­­tostul, Horthystul, kurzusostól el­söpri a fehér rémuralom egész ha­talmi építményét az­ egyenruhás és civilruhás tömegek forradalmi meg­mozdulása. És amíg a fehér terror tiszti ban­ditái a “Move” július 9-iki országos tanács ülésének határozatához ké­pest azzal a fölhívással fordulnak a “magyar társadalomhoz”, hogy “a magyar nemzeti hadsereg zászlaját szentségnek tartsa és ha az utcán őrség vagy csapat a magyar nemzeti zászlóval vonul ki, mindenki­ álljon meg, arccal a zászló felé forduljon és a férfiak kalaplevétellel fejezzék ki tisztelgésüket” — az igazi “ma­gyar társadalom”, vagyis Magyar­­ország szenvedő és vérző, már re­ménykedni is csak titkon merészke­dő népe áhitatosan, kalaplevéve for­dul Nyíregyháza hősei felé és meg­hajtja fejét a készülő forradalom katona-vértanúi előtt. GEORGE MELENSKI. —------------— , Kommunista forradalom sodrában AZ ANGOL KOMMUNISTÁK MEGSZERVEZIK A FORRA-­ DALMI BIZOTTSÁGOKAT. McManus a cselekvésre szervezett munkástanácsok feladatairól. , • ' - • . -------­LONDON, szeptember 15. Az an­gol kommunista párt felhívást bocsá­tott ki tagjaihoz, amelyben arra szó­lítja fel a proletárság kommunista részét, hogy a helyi "Council of Ac­tion” — cselekvésre szervezett mun­­­kástanácsokban szerezze meg az irá­nyító hatalmat. Arthur McManus, a Kom­munista Párt végrehajtó bizottságának tagja, úgy nyilatkozott, hogy az újabban­­ megalakult rendkívüli országos munk­­kástanács és a helyi tanácsok szerve-­­­zése (Council of Action) jó alkal­mat biztosít minden lehetőségre. A­ központi országos munkástanács ez ideig megakadályozta a kommunis­ták törekvéseit, hogy a központi ta­­­nácsba, kerülhessenek, el kell tehát, foglalni a helyi tanácsokat,és a műhe­lyek, műhelybizottságok és helyi szervezetek megbízását is meg kell szerezniök a kommunistáknak. McManus kijelenti, hogy a Coun­cil of Action-ok ma már túlfejlődnek alkotóikon, akik nem azt akarták, a­mit ezekkel a szervekkel igen ügye­sen elérni lehet. A régi eljárás szerint a cselekvés hosszadalmas­­‘szabályokhoz” volt kötve. Egy sztrájk kimondása álta­lános szavazáshoz volt kötve. Most el kell vetni ezeket a sok esztendős módszereket, amelyek akkor, amikor először alkalmazták őket, nagyon jók lehettek és aztán is beváltak. De ma már teljesen elavultak minden te­kintetben. Az angol proletárságnak a burzsoáziával szemben a gyors és pillanatnyi elhatározás­ és cselekvés terére kell lépni, mert az eredmény és siker éppen ilyen akciótól függ, McManus szerint is ezért kell erősí­teni a kommunista szervezeteket és kiküszöbölni az elavult módszereket a mozgalom forradalmasítására. Az orosz hadak visszaverik a támadásokat BRODY-TÓL ÉSZAKRA ÉS DÉL-­­­RE TÁMADÁSBA MENNEK ! AT ÉS LEMBERG FELÉ VO­NULNAK. Tru« Tran«l*tlon tiled with the Pact Í master of New York on September 15 1926, as required by the Aot of Oct** ; tober 6. 1217. LONDON, szeptember 15. Mosz­kvából jelentik, hogy az orosz szo­vjet csapatok a galíciai határ mentén fekvő Brody mindkét oldalán offen­­zívába fogtak és egy Berlinből hét­fői kelettel érkezett Exchange Tele­­graph-sürgöny szerint, már Lemberg felé vonulnak. A lengyel és ukrán csapatokat az orosz lovasság kergeti vissza. Moszkvából ma drótnélküli uton érkezett ide a következő hivatalos je­lentés: "Grodno környékén, Grodno-tól 14 mértföldnyire délre és 12 mért­­földnyire nyugatra elfoglaltunk egy csomó helységet. "Brest Litovsk környékén a Kobria kerületben tovább folynak a harcok. A Bug folyótól nyugat­ra a Vladava Lokai körzetben to­vább folynak a heves harcok. “A délnyugati fronton a Lem­berg—Rohaynn körzetben súlyos harcok vannak folyamatban.” Lida az oroszok kezében. KOPENHAGA, szeptember 15. — Kovnoból sürgönyileg jelentik a Berlingske Tidende-nek, hogy Leon Trotzky, bolsevik hadügyminiszter megérkezett a litván Lida-ba. Lida városát orosz csapatok szállották meg. A sürgöny szerint Trotzky Lidában való tartózkodása az offen­­zívával semmiféle összefüggésben nincsen. Helsingfors-ból sürgönyileg jelen­tik a Politiken-nek, hogy a Beresina és a Dnyeper körzetekben új vörös hadseregeket szerveznek és Trotzky nagy téli hadjáratot tervez a len­gyelek ellen. Jelentik, hogy a lengyel front kü­lönböző pontjain az offenzív had­műveletek már meg is kezdődtek. (1) Az amerikai katonák beismerték a lopást KONSTANTINÁPOLY,­ szept. 15. Hat volt amerikai katona, aki­ket az amerikai segélybizottság rak­táraiból történt lopásokkal kapcso­latban letartóztattak, beismerte bűn­­részességét és a vizsgálatot vezető tiszteknek megígérték, hogy mindent el fognak mondani, amit tudnak, ab­ban a reményben, hogy ezt enyhítő körülménynek fogják beszámítani. A lopások állítólag több százezer dol­lárra rúgnak. Julian Gillespie-t Dallas, Texas­­ból nevezték ki a vádlottak védőjévé, aki kapitány volt az amerikai had­seregben. Amikor az embereket el­fogták, kijelentették, hogy igazság­talanság lenne, ha ők szenvednének és a magas tiszteket, akik nagyobb lopásokat követek el, futni engednék. Két repülő halálra égett CLEVELAND, szept. 15. Walter Stewans pilóta és Russell Thomas gépész mindketten clevelandi lako­sok, halálra égtek Pemberville vá­rosában. A két ember repülőgépen levélpostát szállított Chicagóba és a gép szerkezetének valami baja tá­madt, amiből tűz keletkezett és a repülőgép hirtelen lángra lobbant. A benne ülő két ember halál­ra égett. ------------------­A FÖLROBBANT LÖVEG 15 EM­BERT MEGÖLT. TOKIO, szept. 15. — A “Haruna” csatahajón egy löveg éppen akkor robbant föl, amidőn az ágyú csövébe akarták azt helyezni. A robbanás következményeként 15 katona meg­halt és számos súlyos sebesülés tör­­tént. UNION HILL, N. J., szept. 15. — Emil Cizelli húszhónapos gyermeket az utcán, édesanyja szeme láttára, el­rabolták ismeretlen egyének. Az anya éppen egy üzletből jött ki, mi­dőn gyermekét a kint hagyott ko­raiból kiemelték és egy automobilba helyezve, elrobogtak a gyermek­­rablók. Nem adják meg az amnesztiát a foglyoknak A SZOCIALISTÁK EMLÉKIRA­TOT NYÚJTOTTAK ÁT, MELY­BEN FŐLEG DEBS KIBOCSÁ­TÁSÁT KÉRTÉK. Az American Federation of Labor delegációja is elutasító választ kapott. WASHINGTON, szeptember 15. Palmer igazságügyminiszter tegnap kétszer tagadta meg az általános amnesztiát a politikai foglyoktól. Az első delegációnak, mely az A. F. of L. nevében kereste fel a minisztert, Samuel Gompers volt a vezetője. A másik delegációnak, mely a szocia­lista pártot képviselte, George E. Roewer, James Oneal, Bertha Mail­­ly és T. Baskin voltak a tagjai. Az utóbbi delegáció nevében Roe­wer nyújtotta át az emlékiratot Pal­­mernek és beszédében az általános amnesztia követelését kimerítően indokolta, különösen súlyt helyezve Eugene V. Debs szabadonbocsátásá­­ra. “Nem jelent az semmit az admi­nisztráció számára — mondotta, hogy olyan országokban, ahol a tár­sadalmi rend sokkal gyengébb ala­pokon áll, mint itt, a kormányok ki merték bocsátani a kritizálóikat? Vagy azt következtessük, hogy az Egyesült Államokban azért nem lett igazság szolgáltatva, mert a mun­kásosztály nem lépett fel elég har­ciasan a politikai foglyok érdeké­ben? ‘‘Mi nemcsak Eugene V. Debs ér­dekében vagyunk itt, akit ha másért nem, lovagiasságból is ki kellene bo­csátani a rivális pártnak. Amnesztiát követelünk mindazok számára, akik lelkiismereti okokból kifolyólag van­nak a börtönökben.” Kifogások a nehézségekről. Palmer képtelen volt megfelelni a folyamodók logikájára és üres, kép­mutató kifogásokkal tért ki az őszin­te válasz elöl. Ezt mondta a dele­gációnak: "Ha az elnök elrendelné a ösz­­szes politikai foglyok kibocsátását, a börtönigazgatók maguk sem tud­nák, hogy kiket kell kibocsátani, mert számos foglyot nemcsak véle­ménynyilvánításért, hanem szándé­kos kihágás cselekedeteiért ítéltek el. A szabályszerűen politikai fog­lyoknak nevezhetők listájának elké­szítése, az­ egyes esetek tüzetes felül­vizsgálását követeli és éppen ezt a vizsgálatot folytatjuk most.” Palmer kijelentette, hogy csak 275 ember van a börtönökben, akiket a háborús törvények alapján ítéltek el. Ebből tizenötnek 30 napon belül le­jár a büntetése, továbbá az asztalán fekszik 11 embernek az ügye, akiket valószínűen kegyelemre fog ajánla­ni. Palmer megígérte még a kérel­mezőknek, hogy látogatásukról je­lentést fog tenni az elnöknek, de azt is hozzátette, hogy ennél többet nem­ tehet. Ezt a formulát mindkét delegáció előtt megismételte Palmer. Amikor felhívták a figyelmét arra, hogy a múlt évben csak két vagy három fog­lyot bocsátottak ki és azok sem kap­ták vissza polgári jogaikat, Palmer azzal felelt, hogy lassú léptekkel kell menni.­­ Amikor Gompers delegációja meg­jelent, Palmer tudni akarta, hogy az amnesztia kérelem az American Federation of Labor teljes támoga­tásával történik-e. “Egyhangúlag fogadták-e el a rezoluciót?” kérdezte. “Egyetlen szavazat sem volt elle­ne” — felelt Gompers. — A köve­telést a szövetség 4,600,000 tagja szavazta meg, ön éppen most mond­ta, miniszter úr, hogy az American Federation of Labor hazafisága nem szorul védelemre. Erre azt felelem, hogy ez a hazafias szervezet egysé­gesen követeli az amnesztiát a politi­kai foglyok számára.” Palmer egy szóval sem próbálta igazolni a politikai foglyok fogvatar­­tását két évvel a háború befejezése után. De elárulta a szavaival azt, a­mit eddig is tudtunk, hogy az igaz­ságügyi hivatal elmulasztotta a poli­tikai foglyok nyilvántartását vagyis egy kalap alá vette őket a közönsé­ges gonosztevőkkel. ----------------­TÁMOGASSÁTOK AZ ELŐRÉT. A MUNKÁSSÁG EGYETLEN NA­­PILAPJA.T. THURSDAY (CSÜTÖRTÖK), SEPT. 16, 1920. A FORRADALMI TETTEK TERÉRE KÉSZÜL LÉPNI OLASZORSZÁGBAN­­ AZ EGÉSZ IPARI PROLETARIÁTUS Malatesta és más szindikalisták a forra­­a­dalom mellett. Egyesíteni akarják az olasz proletáriátus táborát. MILANO, szept. 15. — Az olasz forradalmi munkásság ama csoportja, amely nem tartozik az általános munkás­­szövetségbe, az ismert anarchista vezér, Malatesta képviselő indítványára arra az álláspontra helyezkedett egy legutób­bi gyűlésen, hogy az olasz vas- és fémmunkások mozgalmát a forradalom céljaira és a kapitalizmus megdöntésére kell azonnal kihasználni. Ebből a célból az általános munkásszövetségtől függet­len szervezetek gyűlésén Malatesta azt indítványozta, hogy egy forradalmi bizottság (Committee of Action) alakíttas­sák a forradalom irányítására. A gyűlés több szónoka tá­mogatta ezt az indítványt, a többiek azonban azon a véle­ményen voltak, hogy azoknak a szervezeteknek, amelyek az általános munkásszövetség politikáját nem helyeslik, először egy táborba kell tömörülni, hogy az akciót megkezd­hessék. A hajósszövetség elnöke, Giulietti, kijelentette, hogy noha az­­ő szövetsége mindenben támogatja a szocialista pro­gramot, ő nem érzi magát feljogosítva arra, hogy felhatal­mazás nélkül és a szétszórt erők egyesítése előtt csatlakoz­zék egy ilyen határozott tervhez. Giulietti szerint előbb a szocialista párt­, az általános munkásszövetség és a szindi­kalisták között a közös akcióra vonatkozólag megegyezés­nek kell létrejönnie. F­elhívás a forradalomra. RÓMA, szept. 15. — Az “Idea Nazionale” című haza­fias lap közli, hogy Bernből érkezett jelentések szerint a III-ik Internacionálé felhívásban fordult az olasz proletariá­­tushoz, hogy a jelenlegi gazdasági mozgalmat fejlessze ki forradalommá a kapitalizmus megdöntésére. A lap szer­kesztősége a hírhez azt a megjegyzést fűzi, hogy: “a kor­mány egy idegen kedvéért leköszönt, aki Moszkvából kapja rendeleteit, amiket Olaszországban végrehajtanak és ez az idegen gondoskodik a kommunista propagandára szánt pén­zek elhelyezéséről is”. Ezzel szemben a “Tempo” védi a kormány és Giolitti álláspontját, megjegyezvén, hogy a következményekhez gratulálhat magának az egész ország. É­vi­ Comoban általános sztrájk van. Comoban a munkások általános sztrájkba kezdtek — mondja egy jelentés. — A mozgalmat az váltotta ki, hogy több szocialistát tiltott fegyverviselésért letartóztattak. Mi­vel a vasutasok nem bonyolítják le a személyforgalmat, Genuába hadihajókat és tengerészcsapatokat küldtek. Tu­­rinban egy mérnök két vörös gárdistát agyonlőtt, akik őt ál­lítólag revolverrel megtámadták. A mérnököt letartóztat­ták. Daragona képviselő, aki a munkások nevében a tár­gyalások újrafelvételét sürgette az olasz kamarában, az ipa­ri üzemek átvételét ajánlotta. Conti szenátor erre a mun­kaadók nevében tiltakozott a tervezett kisajátítás ellen. A­ munkások természetesen nem is gondolnak arra, hogy a vasműveket és gyárakat visszaadják a kapitalistáknak. A kormány álláspontja egyelőre nem változott —— mondják a jelentések. — Giolitti nem fog akadályt gördí­teni annak útjába, hogy a kamara rendkívüli ülésre hivas­sák egybe a gyárak szocializálásának törvényesítésére. Több alkotmányos liberális képviselő is úgy nyilatkozott, hogy a társadalmi és ipari életben alapos változásnak kell bekövetkezni. Nekik az a véleményük, hogy az iparok szo­cializálása a produktivitást fokozni fogja. A kormány ma ül össze, hogy a helyzet felől tanács­kozzék. A lefoglalt gyárakban mindenfelé folyik a kész áruk eladása, hogy a befolyt összegekből a munkások bére fizet­hető legyen. Az elárusítást mindenütt a helyi munkáska­marák intézik. Az általános munkásszövetség szelvények­kel fizet, amelyeket a szövetkezeti üzletek és a munkások mindenütt készpénz gyanánt elfogadnak. Áttekintve az olasz forradalmi mozgalom helyzetén, az a benyomás alakul ki, hogy a proletariátus óvatos és előre­látó erőgyűjtése a rendszer megbuktatására irányul s a for­radalmi akció már küszöbön van Ma még vannak a mun­kások közt is bizakodók és félénkek, de az események ro­hama alatt ezek csakhamar eltolódnak majd az útból és a kibontakozó forradalom teljes fronttal fordul majd az olasz burzsoázia és kapitalizmus ellen a végső küzdelemben. Erőszakkal etetik az éhség­sztrájkolókat LONDON, szeptember 15. — A kormánykörökhöz közelálló szemé­lyek arról beszélnek, hogy a kor­mány már régebben elhatározta az éhségsztrájkolóknak erőszakos útón való etetését. McSweeney állapotában semmi változás nincs. A beteg némelykor eszméletre tér és ilyenkor tiltakozik az ellen, hogy őt erőszakos útón akarják az életnek megmenteni. CORC, szeptember 15. — Az ösz­­szes éhségsztrájkolók helyzete rend­kívül súlyos és minden pillanatban várható, hogy a tizenegy súlyos be­teg közül valamelyik meghal. BELFAST, szeptember 15. A ka­tonai hatóság kiáltványban fordult az ír néphez, amelyben fölszólítják arra, hogy önkéntesen jelentkezze­nek katonai szolgálatra. A jelentke­zőket azonnnal ellátják fegyverrel.

Next