Ponori Thewrewk József: Soborsini báró Forray András, csanádi főispán emlékezete (Pozsony, 1843)

1807. mind nemzetségének régisége, mind gyö­nyörűn fejledező tulajdon érdemiért cs. k. kamrássá téteték. ’S miután­­ Eszék, Szentgyörgy és Zombor királyvárosokban támadt szövevényes, nehéz bajok vizsgálata ’s orvoslatában, mint királyi biztos, tánto­­ríthatlan igazságszeretettel, ritka bölcseséggel és fér­fias önállósággal hosszasan működött, 1824. Krassó megye főispáni helyettesévé neveztetett, ’s e’ méltó­ságba 1825. máj. 31 dik­én tündöklő nemzeti ünne­­pélylyel beiktattaték. A’ kormánygyeplőt ügyes kézzel fogta, és szerencsés tapintattal igazgatá. Szigorú volt, de igazságos. A’ polgári ösalkotmánynak , melly a’ fejdelem és haza iránti szeretetet és tiszteletet egyfor­mán örök kötelességül szabja, a’ szó legszorosb ér­telmében hive vala. Alattvalói ’s honfiúi derék jelle­mét a’ jótékonyság élénk tanúsításával magasítá. Kinek 1805 óta szeretve tisztelt iia mellett min­den országgyűlésen népboldogító gyakorlata volt, bá­ró Forray András az 1825/7diki hongyűlésen, mikor a’józan ellenzék olly nagy erőre fejlett, a’szilárd ha­zafiak közt ragyogott. Az őszinte egyenességet és al­kotmányos törvényességet atyailag méltányló királyi Fölség­et 1829. Csanád megye főispánjává nevezni kegyeskedék, 's ő uj fényes hivatala székét ezrek re­peső örömei közt ősi magyar szertartások diszkisére­­tében elfoglald. Boldog jövő derült Csanád egén, de ő, a’ derű szerzője, 1830. aug. 15dikén hirtelen sír­ba szállt, ’s könyörön borítá a’ százszor száz arczo­­kat, mellyeken kevéssel azelőtt az öröm napja mo­solygott ! A’ túlvilág dicső polgárának földi jeles tettei kö­zöl a’legjelesbekkel lepjük meg az érdemek becsüleit Erezvén­y a’ haladó kor szükségeit, tudván az élere-

Next