Sárváry Béla: Történelmi viszhangok élet, jellem és korrajzokban (Pest, 1857)

Előszó

Előszó. Ember a teremtés remeke. S mint égi csillagok mind­egyikében mennyei gondviselés mosolyg le ránk: az em­beriség nagyai, mint ugyanannyi üstökösök, szintúgy figyelmeztetnek minket a fölöttünk örködőre. Voltak nemzetek, voltak országok nagyok, liirlie- dettek fényben, fiatalomban. Tőreiken minden történeti­leg nevezetesb liely, irataikban minden nagyobb név em­lékekben örökíteték meg. Megkoszorúztalak azok: hogy a rajtok haladó vándornak intő például szolgálja­nak; örökítettek ezek : hogy társadalmi életben becsü­letesség, hazaszeretet, áldozó készség, munka, szorgalom, kitartás, hösiség és polgárerény örökké viruló mintái maradjanak. Szobrok, emlékek állítattak, hogy a melegkeblii utódokat hason körülményekben, bason kegyeletre bir- ják : hogy idegen szemében tisztelet tárgyai marad­janak. — Ki a világtörténelmi dolgok folyamát éber figyelem­mel kiséri; ki egyesek vagy népek emelkedésének és 1*

Next

/
Thumbnails
Contents