Salamon Ferenc: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból (Pest, 1867)
Tájékozás
TÁJÉKOZÁS. A Szent István koronájához jelenleg tartozó terület a XVII-ik században — melyből az alábbi emlékek ránk maradtak — három külön kányorom alatt volt megoszolva : egyiket a törvényesen megkoronázott ■ magyar király bírta, ki egyszersmind Németország császára volt; másikat a török szultánok a budai pasák helytartósága alatt; harmadikat az erdélyi nemzeti fejedelmek. A magyar király, ki Bécsben lakott, Pozsonyban tartá az országgyűléseket, s Pozsony volt az ország fővárosa. A király közvetlen hatalma alatt állott terület Kassától Pozsonyig, s Pozsonytól délnek Buccariig terjedt. Keskeny volt a terület, miután Kassa hosszúsági vonalán innen a Kárpátok ormától Egerig sem nyúlt le délnek — Eger a török kezében lévén. Pozsonytól a Duna mentén Komárom volt a határszéli vár, míg a kevéssel alább fekvő Esztergomot törökök lakták. Pozsonytól délnek még keskenyebb volt a terület. Komáromtól mintegy a Balaton hosszúsági vonalától nyugotra terült el Stiria határáig, s még ez a keskeny területbe is bekellett a török birtok Kanizsánál, úgy hogy Muraköz és Horvátország csak Stirián át közlekedhetett egész bátorságban Pozsonynyal. Maga Horvátország úgyszólván csak Varasd és Zágráb megyéből állott, melyek pedig régebben nem is tartoztak volt Horvát-, hanem Tótországhoz. A régi Horvátország (a Kulpán túl) nagy részint török birtok volt .