Erdély, 1944 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1944-12-04 / 1. szám

1944 december 4. Д feltímadt demikrácia Alig néhány héttel ezelőtt még bömbölt a jobboldali propaganda rádióban, sajtóban, mozikban.Min­den elképzelhető hely és eszköz a rendelkezésükre állott, iskola, egy­házak, intézmények, sport- és tár­sadalmi egyesületek, egyszóvalmin- den. Szinte nem is csoda ha a töme­gek birkaként, hol gyávaságból, hol haszonlesésből, vagy legtöbbször mind a kettőből, követték a nya­kukra ült honmentőket. Most aztán nem győzik felejteni, letagadni, hogy valaha is a szédült mamelukok tá­borába tartoztak, nem győzik bi­zonygatni, hogy ők mindig demo­kraták, háboruellenesek, sőt zsidó­barátok is voltak, hisz ezt „róluk mindenki tudja“ . • . Egyszerre elszállt az évtizedes propaganda eredménye, az eltemetett, levitéz- lettnek és kimultnak hirdetett fo­gatlan oroszlán, a demokrácia ime feléledt halottaiból, de nemcsak, hogy felébredt, hanem olyan erő­vel döngeti a különféle pártok ka­puit, hogy az már szinte félelmetes. Nem azért soroltuk fel mindeze­ket, mintha ez nekünk egy percre is meglepetés lenne. Ezt mi jó előre láttuk, tudtuk és számoltunk vele. Amikor a legveszettebben csahol­tak ellenünk, mikor a leghangosabb volt a kiirtásunkat követelő koncert körülöttünk, mi akkor örültünk a legjobban, mert tudtuk, hogy annál közelebb a szabadulás órája. Es most itt vagyunk ! Igaz, nem mind, sokan közülünk áldozatául estek a letűnt őrült rendszer átkos poli­tikájának. De mi akik ittmarad­tunk, aki! m ittmarad­tunk, rr 'két. Vissza­fizet’" ,szságért. A h kért, kirabolt e iért. Utolérjük q _ trcs a világnak egyetlen biztos pontja számukra. Napjaik meg vannak számlálva. Addig azonban emberfeletti mun­kát kell elvégeznünk! Kirabolt né­pünknek kenyeret, tűzifát, ruháza­tot kell szereznünk, üzemeinknek nyersanyagot, készáruinknak pia­cot, szántásról, vetésről, szállitóesz- közökről kell gondoskodni. Mind­ezt mi magunk kell elvégezzük, mert helyettünk senki meg nem csinálja. Mint már annyiszor a történelem folyamán, ismét akkor jut q kezébe a hatalom, a cselek­vési szabadság a munkásság ke­zébe, mikor az uralkodó osztály önző, népellenes és mindig hábo­rúba torkolló politikájával tönkre­tesz mindent s akkor mint a pat­kány a süllyedő hajóról, elsőnek menekül, persze előbb kirabolva minden értéket az utolsó fillérig. Szocialisták! Munkások és föld­művesek! Mi sokat tanultunk és semmit sem felejtettünk 1918 óta. Mi is azt mondjuk, hogy nem lesz többé 918, de nem lesz 919 se! Nem hagyjuk többet kicsavarni kezünkből a zászlói. Egyik ke­zünkben a szocializmus zászlaja, a másikban a kalapács, vagy a sarló és dolgozunk, dolgozunk és helytállunk és jaj annak, aki még egyszer megpróbálja megbontani sorainkat. Éhezni fogunk még és nélkülözni, ha kell. De tudjuk, hogy miért, tudjuk, hogy a magunk és gyermekeink jövőjéért. Óriási akadályok vannak még leküzdeni valók! De van egy nagy fegyve­rünk : egységesek vagyunk s ha összetartunk nem bírhat velünk senki. Minket csak saját gyenge­ségünk győzhet le. S van még vala­mink, mindennél drágább kincs: ERDÉLY a szabadságunk! Ne csak akkor értékeljük ezt, amikor nincs. Hasz­náljuk ki és éljünk vele most,amikor meg van. Föltétien bízzunk veze­tőinkben! Ne őket okoljuk a ba­jokért, hanem segítsük őket mun­kájukban, az eredmény nem ma­radhat el. Kolozsvár összes demokratikus pártjai és szervezetei : a Kommu­nista, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Népi Szövetség, az Eké­sek, a Népvédelmi Egyesület közös blokkba egyesültek, a Nemzeti Demokrata Frontba. A Román Demokraták Szövetsége is teljes együttműködését jelentette ki. Ez pedig azt jelenti, hogy Kolozsvár és Kolozsmegye összes demokra­tikus erői, egy közös terv szerint. közös akarattal és közös erővel mindent elkövetnek, hogy a dolgo­zóknak mielőbb kenyeret teremtse­nek. Hisszük, hogy ez rövidesen sikerülni is fog s ebben a munká­jukban minden igaz demokrata támogatni is fogja őket, mert a kimultnak hirdetett demokrácia erő­sebb, mint valaha, övé a jövő ! (WOLFF) Lelkiismeretes szelgUat egyenruha nélkül: A kolozsvári néprendőrség megalakulása és működése Az ügyészség és a bíróság is megkezdte munkáját KOLOZSVÁR, dec. 4. A rend­őrség hatóságaink közül ma is a legélénkebb forgalmat bonyolítja le. Az épület kapujában fegyveres, karszalagos rendőr ad udvarias felvilágosításokat a hozzáforduló érdeklődőknek. Az ember önkéntelenül is el­mosolyodik. Polgári ruha, puska, karszalag ... s mégis milyen ko­molyan megy itt minden. Úgy látszik a lelkiismeretes szolgálat ellátásához nem nélkülözhetetlen kellék az egyenruha és a gorom­báskodás ... Az udvarra nyíló különböző 1 ügyosztályok irodáiban lázas munka folyik, Az egyes ügyosztályok fő­nökei utasításokat adnak alanta­saiknak, panaszokat vesznek fel, kihallgatások folynak, szóval „min­denki teljesiti kötelességét“, Egypillanatra sikerül „elkapnom“ az egyik osztály főnökét. Alig szó­lítom meg, már is szolgálati ügy­ben hívják, jelentést vesz át, majd ügyfél szólítja meg, azonban nem tágítok mellőle, hogy az udvaron csináljak vele „villáminterjút“, ami íróasztala mellett — elfoglaltságára való tekintettel — teljesen lehe­tetlen. A rendőrség intézménye szükségszerű“ 99 — Nem olyan egyszerű a dolog. — mondja. — Sokat lehetne be­szélni róla. így néhány szóban ... nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá . .. Egy bizonyos : a kolozs­vári néprendőrséget az uj idők szükségszerűsége hívta létre. Itt állt ez a nagy város rendőrség nélkül. Erre az intézményre pedig rendezettebb körülmények között is szükség van, hát még olyankor, amikor háború viharzik át. — Fel kellett állítani a rendőrség — folytatta ismertetését — s igy született meg a néprendőrség. Fel­hívásokban kértük a rendőrség kötelékébe való jelentkezést. Na­gyon sokan jelentkeztek. Végre együtt volt a létszám, kezdődhe­tett a munka. Igen ám, de nagyon kqvés volt azoknak a száma, akik érhettek valamit a rendőrségi ügy­ksT^ei.£f»/Cz5 aii m *»í / Testvérem, akit végzeted arra ítélt, hogy életedet müveit és civi­lizált huszadik századunkban éljed le valahol Európában, talán éppen Kolozsváron . .< gondolsz-e néha a földkerekségén élő többi ember­testvéredre, akiknek öröme és bá­nata olyannyira azonos a tiéddel? Jut-e eszedbe, hogy valamikor kis­diákkorodban az iskolában milyen lázas buzgalommal böngészted a térképen a távoli országokat és tengereket, s milyen mohó érdek­lődéssel vizsgáltad a messze világ­részekről érkező bélyegeket ? Mi­lyen nagy és gyönyörű _ is lehet ez a világ — gondoltad. És szived bizonyára megtelt vággyal, hogy egyszer majd, később, eljuthass azokra az ismeretlen távoli tájakra, elgyönyörködhess azok szépségé­ben és megismerjed az idegen népet és fajt, amely ott él. Milyen önfeledten tiszta vágy, milyen édes tűnődés volt ez. Eszedbe jutott-e akkor egyetlen pillanatra is, hogy gyűlölettel gondolj az ismeretlen tájak népére, amiért azok hazád határán túl élnek és anyanyelvűk nem azonos a tiéddel ? Azután ... kikerültél az iskolából, vagy talán még csak gimnáziumod utolsó évét jártad, amikor egyszerre cs. . uiról értesültél, hogy háború van. Minek ez? Miért? — tűnődtél tétován magadban. És nem találtál rá magyarázatot. Később azután nagyon is meg­magyarázták. Annyiféleképpen ma­gyarázták, s annyi sok világnézeti és faji problémát zúdítottak rád, hogy a végén már magad sem tudtad ki vagy és hová ... merre ? Csak azt vetted észre, hogy egy napon fegyverrel kezedben, parancs­szóra, szinte tébolyodottan rohansz idegenfaju embertestvéred felé, hogy megöljed! Igen, ezt tették veled. S most látlak testvérem, aki itt élsz Kolozsváron, vagy más tájain Európának ... látlak, amint ülsz eltűnődve a szobádban, vagy este az égboltozat csillagzatát kémleled, hogy megtudjál tőlük valamit. Látlak reggel, amint mun­kába indulsz, hogy kenyeret sze­rezz családodnak, és este, amint álomra hajtod fejed. Tudom, hogy szived nehéz és elszorult, mert amerre nézel, tengernyi szenvedést látsz széles e világon. Ezt tette háború 1 De gondolj Krisztus szen­vedéseire, emeld fel a fejed, vesd el magadtól a hazug eszméket és igyekezz megtanulni rövidre sza­bott életünk legnehezebb, de leg­szebb tantárgyát: embernek lenni! S ha az éjszaka magányos órái­ban, szemedet elkerüli az álom, s lelked imádságra áhitoz, tanulj uj imádságot. A mondat után, amely igy hangzik: „Mindennapi kenye­rünket add meg nekünk ma!“ — tedd hozzá: Legyen békesség a Földön. Szűnjön meg a sok szen­vedés mindenütt, ahol emberek élnek. Gyógyuljanak be a sebek, melyeket a háború ütött a lelke­ken és a gyűlölet helyett költöz­zék szeretet a szivekbe, hogy az emberiség, mint egyetlen, nagy család testvérként találja meg helyét és küldetését a csillagok alatt... Gredinár Aurél menethez, annál nagyobb volt azonban azoké, akik eleinte a szükséges ellenőrzés hiánya foly­tán bejuthattak ezen intézmény keretébe. — Legelső feladatunk az volt, hogy a néprendőrség tagjait be­tanítottuk kötelességeikre. Nem volt könnyű munka, de ennél is nehe zebb volt a felvett egyének közötti nagytakarítás. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy legalább is a mun­kának ez utóbbi részét majdnem tökéletesen elvégeztük, Ma már az intézmény levetette gyerekcipőit és minden vonalon megindult a tevé­keny, sőt eredményes munka. Már ott tartunk, hogy nagyon szép nyomozási eredményekkel dicse­kedhetünk. — Naponta adjuk át a letar tóztatottakat az ügyészségi fogház­nak további eljárás végett s az első néhány hét elteltével meg­állapítható az is, hogy az elkövet­kező napokban még rohamosabb fejlődést és hatványozottabb ered­ményt mutat fel a néprendőrség. Rövid időn belül el kell érnie azt a színvonalat, amelyet ettől az intézménytől a város polgárai jog­gal megkövetelhetnek. A kifejtett munkának természetesen kerék­kötője a telefon hiánya, a közle­kedési nehézségek, sok egyéb olyan kellék, amelyet a rendőrség az eredményes munka szempontjából nem nélkülözhetne. De mindezen egyelőre nem áll módunkban vál­toztatni — fejezte be mosolyogva felvilágosításait a rendőrtiszt. Rövidesen tárgyalják a bttnperehet A néprendőrség munkájának gyü­mölcse az igazságügyi szervezet megindulása. A bíróságon már javában mű­ködik a vizsgálóbíró, valamint az egyik büntetőtanács. A rendőrség­ről átkisért foglyokat perrendtartás- szerüen az ügyészség hallgatja ki s amennyiben úgy látja, hogy szükség van a további fogva- tartásra, az ügyet a vizsgálóbíró elé terjeszti. A vizsgálóbíró az eset súlyossága szerint dönt a szabad- lábrahelyezés, vagy fogvatartás melleit. Ezt a döntést a vádtanács vizsgálja felül. Szóval az ügyek itt is rendes mederben folynak. Rövidesen megkezdi a bíróság a tárgyalását azoknak a bűnügyek­nek, amelyekben a vizsgálat már befejeződött. Természetesen csak uj ügyekről van szó. A régi ügyek tárgyalásaira, valamint a polgári keresetekre csupán későbbi idő­pontban kerülhet sor, amikor már az igazságügyi személyzetet és a bírói kart sikerült annyira kiegé­szíteni, hogy egyszerre több tanács tehet igazságot az emberek között felmerült vitás és vagyonjogi kér­désekben. Bihari Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents