Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1944-12-04 / 1. szám

BKUGLY 1914 4. .dl demokrácia Alig néhány héttel ezelőtt még bömbölt a jobboldali propaganda rádióban, sajtóban, mozikban.Min­den elképzelhető hely és eszköz a rendelkezésükre állott, iskola, egy­házak, intézmények, sport- és tár­sadalmi egyesületek, egyszóvalmin- den. Szinte nem is csoda ha a töme­gek birkaként, hol gyávaságból, hol haszonlesésből, vagy legtöbbször mind a kettőből, követték a nya­kukra ült honmentőket. Most aztán nem győzik felejteni, letagadni, hogy valaha is a szédült mamelukok tá­borába tartoztak, nem győzik bi­zonygatni, hogy ők mindig demo­kraták, háboruellenesek, sőt zsidó­barátok is voltak, hisz ezt „róluk mindenki tudja“ . ■ . Egyszerre elszállt az évtizedes propaganda eredménye, az eltemetett, levitéz- lettnek és kimultnak hirdetett fo­gatlan oroszlán, a demokrácia ime feléledt halottaiból, de nemcsak, hogy felébredt, hanem olyan erő­vel döngeti a különféle pártok ka­puit, hogy az már szinte félelmetes. Nem azért soroltuk fel mindeze­ket, mintha ez nekünk egy percre is meglepetés lenne. Ezt mi jó előre láttuk, tudtuk és számoltunk vele. Amikor a legveszettebben csahol- | lak ellenünk, mikora leghangosabb volt a kiirtásunkat követelő koncert körülöttünk, mi akkor örültünk a legjobban, mert tudtuk, hogy annál közelebb a szabadulás órája. És most itt vagyunk ! Igaz, nem mind, sokan közülünk áldozatául estek a letűnt őrült rendszer átkos poli­tikájának. De mi, akik ittmarad­tunk, akik mindenáron ittmarad­tunk, megbosszuljuk őket. Vissza­fizetünk minden gonoszságért. A hősi halott apák- és fiukért, kirabolt és elhurcolt családokért. Utolérjük a vétkezőket, nincs a világnak egyetlen biztos pontja számukra. ■ Napjaik meg vannak számlálva. Addig azonban emberfeletti mun­kát kell elvégeznünk! Kirabolt né­pünknek kenyeret, tűzifát, ruháza­tot kell szereznünk, üzemeinknek nyersanyagot, készáruinknak pia­cot, szántásról, vetésről, szállitóesz- közökről kell gondoskodni. Mind­ezt mi magunk kell elvégezzük, mert helyettünk senki meg nem csinálja. Mint már annyiszor a történelem folyamán, ismét akkor jut a kezébe a hatalom, a cselek­vési szabadság a munkásság ke­zébe, mikor az uralkodó osztály önző, népellenes és mindig hábo­rúba torkolló politikájával tönkre­tesz mindent s akkor mint a pat­kány a süllyedő hajóról, elsőnek menekül, persze előbb kirabolva minden értéket az utolsó fillérig. Szocialisták! Munkások és föld­művesek! Mi sokat tanultunk és semmit sem felejtettünk 1918 óta. Mi is azt mondjuk, hogy nem lesz | többé 918, de nem lesz 919 se! Nem hagyjuk többet kicsavarni kezünkből a zászlót. Egyik ke­zünkben a szocializmus zászlaja, a másikban a kalapács, vagy a sarló és dolgozunk, dolgozunk és helytállunk és jaj annak, aki még egyszer megpróbálja megbontani sorainkat. Éhezni fogunk még és nélkülözni, ha kell. De tudjuk, hogy miért, tudjuk, hogy a magunk és gyermekeink jövőjéért. Óriási akadályok vannak még leküzdeni valók! De van egy nagy fegyve­rünk: egységesek vagyunk s ha összetartunk nem bírhat velünk senki. Minket csak saját gyenge­ségünk győzhet le. S van még vala­mink. mindennél drágább kincs : a szabadságunk! Ne csak akkor értékeljük ezt, amikor nincs. Hasz­náljuk ki és éljünk vele most, amikor meg van. Föltétien bízzunk veze­tőinkben ! Ne őket okoljuk a ba­jokért, hanem segítsük őket mun­kájukban, az eredmény nem ma­radhat el. Kolozsvár összes demokratikus pártjai és szervezetei: a Kommu­nista, a Szociáldemokrata Fárt, a Magyar Népi Szövetség, az Eké­sek, a Népvédelmi Egyesület közös blokkba egyesültek, a Nemzeti Demokrata Frontba. A Román Demokraták Szövetsége is teljes együttműködését jelentette ki. Ez pedig azt jelenti, hogy Kolozsvár és Kolozsmegye összes demokra­tikus erői, egy közös terv szerint, közös akarattal és közös erővel mindent elkövetnek, hogy a dolga- zóknak mielőbb kenyeret teremtse nek. Hisszük, hogy ez rövidesen sikerülni is fog s ebben a munká­jukban minden igaz demokrata i támogatni is fogja őket, mert a \ kimultnak hirdetett demokrácia erő ' sebb, mint valaha, övé a jövő i 1 (WOLFF) Lelkiismeretes seelgiUt egyenruha nélkül: A kolozsvári néprendőrség megalakulása és működése Az ügyészség és a bíróság is megkezdte munkáját KOLOZSVÁR, dec. 4. A rend­őrség hatóságaink közül ma is a legélénkebb forgalmat bonyolítja le. Az épület kapujában fegyveres, karszalagos rendőr ad udvarias felvilágosításokat a hozzáforduló érdeklődőknek. Az ember önkéntelenül is el­mosolyodik. Polgári ruha, puska, karszalag . .. s mégis milyen ko­molyan megy itt minden. Úgy látszik a lelkiismeretes szolgálat ellátásához nem nélkülözhetetlen kellék az egyenruha és a gorom­báskodás .. . Az udvarra nyiló különböző ügyosztályok irodáiban lázas munka folyik, Az egyes ügyosztályok fő- rfökei utasításokat adnak alanta­saiknak, panaszokat vesznek fel, kihallgatások folynak, szóval „min­denki teljesiti kötelességét“, Egy pillanatra sikerül „elkapnom“ az egyik osztály főnökét. Alig szó­lítom meg, már is szolgálati ügy­ben hívják, jelentést vesz át, majd ügyfél szólítja meg, azonban nem tágítok mellőle, hogy az udvaron csináljak vele „villáminterjút“, ami íróasztala mellett — elfoglaltságára való tekintettel •— teljesen lehe­tetlen. A rendőrség intézménye szükségszerű“ 99 — Nem olyan egyszerű a dolog. — mondja. — Sokat lehetne be­szélni róla. így néhány szóban .. . nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá . . . Egy bizonyos : a kolozs­vári néprendőrséget az uj idők szükségszerűsége hívta létre. Itt állt ez a nagy város rendőrség nélkül. Erre az intézményre pedig rendezettebb körülmények között is szükség van, hát még olyankor, amikor háború viharzik át. — Fel kellett állítani a rendőrség — folytatta ismertetését — s igy született meg a néprendőrség. Fel­hívásokban kértük a rendőrség kötelékébe való jelentkezést. Na­gyon sokan jelentkeztek. Végre együtt volt a létszám, kezdődhe­tett a munka. Igen ám, de nagyon kevés volt azoknak a száma, akik értettek valamit a rendőrségi ügy­Uz'iyzi&ntä adi mey, ma ! Testvérem, akit végzeted arra ítélt, hogy életedet müveit és civi­lizált huszadik századunkban éljed le valahol Európában, talán éppen Kolozsváron ... gondolsz-e néha a földkerekségén élő többi ember­testvéredre, akiknek öröme és bá­nata olyannyira azonos a tiéddel? Jut-e eszedbe, hogy valamikor kis­diákkorodban az iskolában milyen lázas buzgalommal böngészted a térképen a távoli országokat és tengereket, s milyen mohó érdek­lődéssel vizsgáltad a messze világ­részekről érkező bélyegeket? Mi­lyen nagy és gyönyörű is lehet ez a világ — gondoltad. És szived bizonyára megtelt vággyal, hogy egyszer majd, később, eljuthass azokra az ismeretlen távoli tájakra, elgyönyörködhess azok szépségé­ben és megismerjed az idegen népet és fajt, amely ott él. Milyen önfeledten tiszta vágy, milyen édes tűnődés volt ez. Eszedbe jutott-e akkor egyetlen pillanatra is, hogy gyűlölettel gondolj az ismeretlen tájak népére, amiért azok hazád határán túl élnek és anyanyelvűk nem azonos a tiéddel ? Azután ... kikerültél az iskolából, vagy talán még csak gimnáziumod utolsó évét jártad, amikor egyszerre csak arról értesültél, hogy háború van. Minek ez? Miért? — tűnődtél tétován magadban. És nem találtál rá magyarázatot. Később azután nagyon is meg­magyarázták. Annyiféleképpen ma­gyarázták, s annyi sok világnézeti és faji problémát zúdítottak rád, hogy a végén már magad sem tudtad ki vagy és hová ... merre? Csak azt vetted észre, hogy egy napon fegyverrel kezedben, parancs­szóra, szinte tébolyodottan rohansz idegenfaju embertestvéred felé, hogy megöljed! Igen, ezt tették veled. S most látlak testvérem, aki itt élsz Kolozsváron, vagy más tájain Európának ... látlak, amint ülsz eltűnődve a szobádban, vagy este az égboltozat csillagzatát kémleled, hogy megtudjál tőlük valamit. Látlak reggel, amint mun­kába indulsz, hogy kenyeret sze­rezz családodnak és este, amint álomra hajtod fejed. Tudom, hogy szived nehéz és elszorult, mert amerre nézel, tengernyi szenvedést látsz széles e világon. Ezt tette háború ! De gondolj Krisztus szen­vedéseire, emeld fel a fejed, vesd el magadtól a hazug eszméket és igyekezz megtanulni rövidre sza­bott életünk legnehezebb, de leg­szebb tantárgyát: embernek lenni! S ha az éjszaka magányos órái­ban, szemedet elkerüli az álom, s lelked imádságra áhitoz, tanulj uj imádságot. A mondat után, amely igy hangzik: „Mindennapi kenye­rünket add meg nekünk ma!“ — tedd hozzá: Legyen békesség a Földön. Szűnjön meg a sok szen­vedés mindenütt, ahol emberek élnek. Gyógyuljanak be a sebek, melyeket a háború ütött a lelke­ken és a gyűlölet helyett költöz­zék szeretet a szivekbe, hogy az emberiség, mint egyetlen, nagy család testvérként találja meg helyét és küldetését a csillagok alatt... Gredinár Aurél menethez, annál nagyobb volt azonban azoké, akik eleinte a szükséges ellenőrzés hiánya folyf tán bejuthattak ezen intézmén > keretébe. — Legelső feladatunk az voi hogy a néprendőrség tagjait be* tanítottuk kötelességeikre. Nem voljlí könnyű munka, de ennél is nehe| zebb volt a felvett egyének közöttji ! nagytakaritás. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy legalább is a mun­kának ez utóbbi részét majdnem- tökéletesen elvégeztük, Ma már az: intézmény levetette gyerekcipőit és* minden vonalon megindult a tevé-- keny, sőt eredményes munka. Már i ott tartunk, hogy nagyon szép í nyomozási eredményekkel dicse-- kedhetünk. — Naponta adjuk át a letar­tóztatottakat az ügyészségi fogház­nak további eljárás végett s az: első néhány hét elteltével meg­állapítható az is, hogy az elkövet­kező napokban még rohamosabb : fejlődést és hatványozottabb ered­ményt mutat fel a néprendőrség,. Rövid időn belül el kell érnie ádt a színvonalat, amelyet ettől az? intézménytől a város polgárai jog­gal megkövetelhetnek. A kifejtett munkának természetesen kerék­kötője a telefon hiánya, a közle­kedési nehézségek, sok egyéb olyam kellék, amelyet a rendőrség az* eredményes munka szempontjából! nem nélkülözhetne. De mindezent egyelőre nem áll módunkban vál­toztatni — fejezte be mosolyogva felvilágositásait a rendőrtiszt. Rövidesen tárgyalják' a bttnpereket . A néprendőrség munkájának gyű' ?§nölcse az igazságügyi szervezel megindulása. A bíróságon már javában mii ködik a vizsgálóbiró, valamint a, egyik büntetőtanács. A rendőrség ről átkisért foglyokat perrendtartás szerűen az ügyészség hallgatja k s amennyiben úgy látja, hogy szükség van a további fogva tartásra, az ügyet a vizsgálóbirt elé terjeszti. A vizsgálóbiró az ese súlyossága szerint dönt a szabad lábrahelyezés, vagy fogvatartó mellett. Ezt a döntést a vádtanác vizsgálja felül. Szóval az ügyek it is rendes mederben folynak. Rövidesen megkezdi a birósáj, a tárgyalását azoknak a bűnügyek nek, amelyekben a vizsgálat mái befejeződött. Természetesen csal uj ügyekről van szó. A régi ügyel tárgyalásaira, valamint a polgát keresetekre csupán későbbi idő pontban kerülhet sor, amikor moţ az igazságügyi személyzetet és <j birói kart sikerült annyira kiegé sziteni, hogy egyszerre több tanáéi tehet igazságot az emberek kczöi felmerült vitás és vagyonjogi kér désekben. Bihari Mikló

Next

/
Thumbnails
Contents