Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1944-12-04 / 1. szám
.dl demokrácia Alig néhány héttel ezelőtt még bömbölt a jobboldali propaganda rádióban, sajtóban, mozikban.Minden elképzelhető hely és eszköz a rendelkezésükre állott, iskola, egyházak, intézmények, sport- és társadalmi egyesületek, egyszóval minden. Szinte nem is csoda ha a tömegek birkaként, hol gyávaságból, hol haszonlesésből, vagy legtöbbször mind a kettőből, követték a nyakukra ült honmentőket. Most aztán nem győzik felejteni, letagadni, hogy valaha is a szédült mamelukok táborába tartoztak, nem győzik bizonygatni, hogy ők mindig demokraták, háborúellenesek, sőt zsidóbarátok is voltak, hisz ezt „róluk mindenki tudja“ . ■ . Egyszerre elszállt az évtizedes propaganda eredménye, az eltemetett, levitézlettnek és kimúltnak hirdetett fogatlan oroszlán, a demokrácia ime feléledt halottaiból, de nemcsak, hogy felébredt, hanem olyan erővel döngeti a különféle pártok kapuit, hogy az már szinte félelmetes. Nem azért soroltuk fel mindezeket, mintha ez nekünk egy percre is meglepetés lenne. Ezt mi jó előre láttuk, tudtuk és számoltunk vele. Amikor a legveszettebben csahol- ttak ellenünk, mikor a leghangosabb volt a kiirtásunkat követelő koncert körülöttünk, mi akkor örültünk a legjobban, mert tudtuk, hogy annál közelebb a szabadulás órája. És most itt vagyunk ! Igaz, nem mind, sokan közülünk áldozatául estek a letűnt őrült rendszer átkos politikájának. De mi, akik ittmaradtunk, akik mindenáron ittmaradtunk, megbosszuljuk őket. Visszafizetünk minden gonoszságért. A hősi halott apák és fiukért, kirabolt és elhurcolt családokért. Utolérjük a vétkezőket, nincs a világnak egyetlen biztos pontja számukra. ■ Napjaik meg vannak számlálva. Addig azonban emberfeletti munkát kell elvégeznünk! Kirabolt népünknek kenyeret, tűzifát, ruházatot kell szereznünk, üzemeinknek nyersanyagot, készáruinknak piacot, szántásról, vetésről, szállítóeszközökről kell gondoskodni. Mindezt mi magunk kell elvégezzük, mert helyettünk senki meg nem csinálja. Mint már annyiszor a történelem folyamán, ismét akkor jut a kezébe a hatalom, a cselekvési szabadság a munkásság kezébe, mikor az uralkodó osztály önző, népellenes és mindig háborúba torkolló politikájával tönkretesz mindent s akkor mint a patkány a süllyedő hajóról, elsőnek menekül, persze előbb kirabolva minden értéket az utolsó fillérig. Szocialisták! Munkások és földművesek! Mi sokat tanultunk és semmit sem felejtettünk 1918 óta. Mi is azt mondjuk, hogy nem lesz többé 918, de nem lesz 919 se! Nem hagyjuk többet kicsavarni kezünkből a zászlót. Egyik kezünkben a szocializmus zászlaja, a másikban a kalapács, vagy a sarló és dolgozunk, dolgozunk és helytállunk és jaj annak, aki még egyszer megpróbálja megbontani sorainkat. Éhezni fogunk még és nélkülözni, ha kell. De tudjuk, hogy miért, tudjuk, hogy a magunk és gyermekeink jövőjéért. Óriási akadályok vannak még leküzdeni valók! De van egy nagy fegyverünk: egységesek vagyunk s ha összetartunk nem bírhat velünk senki. Minket csak saját gyengeségünk győzhet le. S van még valamink, mindennél drágább kincs : a szabadságunk! Ne csak akkor értékeljük ezt, amikor nincs. Használjuk ki és éljünk vele most, amikor meg van. Föltétlen bízzunk vezetőinkben ! Ne őket okoljuk a bajokért, hanem segítsük őket munkájukban, az eredmény nem maradhat el. Kolozsvár összes demokratikus pártjai és szervezetei: a Kommunista, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Népi Szövetség, az Ekések, a Népvédelmi Egyesület közös blokkba egyesültek, a Nemzeti Demokrata Frontba. A Román Demokraták Szövetsége is teljes együttműködését jelentette ki. Ez pedig azt jelenti, hogy Kolozsvár és Kolozs megye összes demokratikus erői, egy közös terv szerint, közös akarattal és közös erővel mindent elkövetnek, hogy a dolgozóknak mielőbb kenyeret teremtsenek. Hisszük, hogy ez rövidesen sikerülni is fog s ebben a munkájukban minden igaz demokrata támogatni is fogja őket, mert a kimúltnak hirdetett demokrácia erősebb, mint valaha, övé a jövő ! (WOLFF) BRUGLY Lelkiismeretes szelgiai egyenruha nélkül: A kolozsvári néprendőrség megalakulása és működése Az ügyészség és a bíróság is megkezdte munkáját KOLOZSVÁR, dec. 4. A rendőrség hatóságaink közül ma is a legélénkebb forgalmat bonyolítja le. Az épület kapujában fegyveres, karszalagos rendőr ad udvarias felvilágosításokat a hozzáforduló érdeklődőknek. Az ember önkéntelenül is elmosolyodik. Polgári ruha, puska, karszalag . .. s mégis milyen komolyan megy itt minden. Úgy látszik a lelkiismeretes szolgálat ellátásához nem nélkülözhetetlen kellék az egyenruha és a gorombáskodás .. . Az udvarra nyiló különböző — Nem olyan egyszerű a dolog. — mondja. — Sokat lehetne beszélni róla, így néhány szóban .. . nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá . . . Egy bizonyos : a kolozsvári néprendőrséget az új idők szükségszerűsége hívta létre. Itt állt ez a nagyváros rendőrség nélkül. Erre az intézményre pedig rendezettebb körülmények között is szükség van, hát még olyankor, ügyosztályok irodáiban lázas munka folyik. Az egyes ügyosztályok férfökei utasításokat adnak alantasaiknak, panaszokat vesznek fel, kihallgatások folynak, szóval „mindenki teljesíti kötelességét“. Egy pillanatra sikerül „elkapnom“ az egyik osztály főnökét. Alig szólítom meg, máris szolgálati ügyben hívják, jelentést vesz át, majd ügyfél szólítja meg, azonban nem tágítok mellőle, hogy az udvaron csináljak vele „villáminterjút“, ami íróasztala mellett — elfoglaltságára való tekintettel— teljesen lehetetlen, amikor háború viharzik át. — Fel kellett állítani a rendőrség — folytatta ismertetését — s igy született meg a néprendőrség. Felhívásokban kértük a rendőrség kötelékébe való jelentkezést. Nagyon sokan jelentkeztek. Végre együtt volt a létszám, kezdődhetett a munka. Igen ám, de nagyon kevés volt azoknak a száma, akik értettek valamit a rendőrségi ügymenethez, annál nagyobb volt azonban azoké, akik eleinte a szükséges ellenőrzés hiánya folytán bejuthattak ezen intézmény keretébe. Legelső feladatunk az vol hogy a néprendőrség tagjait betanítottuk kötelességeikre. Nem volt it könnyű munka, de ennél is nehezebb volt a felvett egyének közötti nagytakarítás. Nyugodtan állíthatjuk, hogy legalább is a munkának ez utóbbi részét majdnemtökéletesen elvégeztük. Ma már az intézmény levetette gyerekcipőit és minden vonalon megindult a tevékeny, sőt eredményes munka. Már ott tartunk, hogy nagyon szép nyomozási eredményekkel dicsekedhetünk. — Naponta adjuk át a letartóztatottakat az ügyészségi fogháznak további eljárás végett s az első néhány hét elteltével megállapítható az is, hogy az elkövetkező napokban még rohamosabb fejlődést és hatványozottabb eredményt mutat fel a néprendőrség.. Rövid időn belül el kell érnie azt a színvonalat, amelyet ettől az intézménytől a város polgárai joggal megkövetelhetnek. A kifejtett munkának természetesen kerékkötője a telefon hiánya, a közlekedési nehézségek, sok egyéb olyan kellék, amelyet a rendőrség az eredményes munka szempontjából nem nélkülözhetne. De mindezent egyelőre nem áll módunkban változtatni — fejezte be mosolyogva felvilágosításait a rendőrtiszt. Rövidesen tárgyalják a bíópereket . A néprendőrség munkájának gyűtmnölése az igazságügyi szervezet megindulása. A bíróságon már javában működik a vizsgálóbíró, valamint az egyik büntetőtanács. A rendőrségről átkísért foglyokat perrendtartás szerűen az ügyészség hallgatja k s amennyiben úgy látja, hogy szükség van a további fogva tartásra, az ügyet a vizsgálóbiró elé terjeszti. A vizsgálóbíró az ese súlyossága szerint dönt a szabad lábrahelyezés, vagy fogvatartó mellett. Ezt a döntést a vádtanác vizsgálja felül. Szóval az ügyek it is rendes mederben folynak. Rövidesen megkezdi a bíróság, a tárgyalását azoknak a bűnügyeknek, amelyekben a vizsgálat már befejeződött. Természetesen csal új ügyekről van szó. A régi ügyek tárgyalásaira, valamint a polgár keresetekre csupán későbbi időpontban kerülhet sor, amikor már az igazságügyi személyzetet és új bírói kart sikerült annyira kiegészíteni, hogy egyszerre több tanács tehet igazságot az emberek közöl felmerült vitás és vagyonjogi kérdésekben. Bihari Mikló s rendőrség intézménye szükségszerű’ 99 Uz'iyzi&ntä adi mey, ma ! Testvérem, akit végzeted arra ítélt, hogy életedet műveit és civilizált huszadik századunkban éljed le valahol Európában, talán éppen Kolozsváron ... gondolsz-e néha a földkerekségén élő többi embertestvéredre, akiknek öröme és bánata olyannyira azonos a tiéddel? Jut-e eszedbe, hogy valamikor kisdiákkorodban az iskolában milyen lázas buzgalommal böngészted a térképen a távoli országokat és tengereket, s milyen mohó érdeklődéssel vizsgáltad a messze világrészekről érkező bélyegeket? Milyen nagy és gyönyörű is lehet ez a világ — gondoltad. És szived bizonyára megtelt vággyal, hogy egyszer majd, később, eljuthass azokra az ismeretlen távoli tájakra, elgyönyörködhess azok szépségében és megismerjed az idegen népet és fajt, amely ott él. Milyen önfeledten tiszta vágy, milyen édes tűnődés volt ez. Eszedbe jutott-e akkor egyetlen pillanatra is, hogy gyűlölettel gondolj az ismeretlen tájak népére, amiért azok hazád határán túl élnek és anyanyelvük nem azonos a tiéddel ? Azután ... kikerültél az iskolából, vagy talán még csak gimnáziumod utolsó évét jártad, amikor egyszerre csak arról értesültél, hogy háború van. Minek ez? Miért? — tűnődtél tétován magadban. És nem találtál rá magyarázatot. Később azután nagyon is megmagyarázták. Annyiféleképpen magyarázták, s annyi sok világnézeti és faji problémát zúdítottak rád, hogy a végén már magad sem tudtad ki vagy és hová ... merre? Csak azt vetted észre, hogy egy napon fegyverrel kezedben, parancsszóra, szinte tébolyodottan rohansz idegenfajú embertestvéred felé, hogy megöljed! Igen, ezt tették veled. S most látlak testvérem, aki itt élsz Kolozsváron, vagy más tájain Európának ... látlak, amint ülsz eltűnődve a szobádban, vagy este az égboltozat csillagzatát kémleled, hogy megtudjál tőlük valamit. Látlak reggel, amint munkába indulsz, hogy kenyeret szerezz családodnak és este, amint álomra hajtod fejed. Tudom, hogy szíved nehéz és elszorult, mert amerre nézel, tengernyi szenvedést látsz széles e világon. Ezt tette háború ! De gondolj Krisztus szenvedéseire, emeld fel a fejed, vesd el magadtól a hazug eszméket és igyekezz megtanulni rövidre szabott életünk legnehezebb, de legszebb tantárgyát: embernek lenni! S ha az éjszaka magányos óráiban, szemedet elkerüli az álom, s lelked imádságra áhitoz, tanulj új imádságot. A mondat után, amely így hangzik: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!“ — tedd hozzá: Legyen békesség a Földön. Szűnjön meg a sok szenvedés mindenütt, ahol emberek élnek. Gyógyuljanak be a sebek, melyeket a háború ütött a lelkeken és a gyűlölet helyett költözzék szeretet a szívekbe, hogy az emberiség, mint egyetlen, nagy család testvérként találja meg helyét és küldetését a csillagok alatt... Gredinár Aurél 1914.