Erdély, 1945. január-június (2. évfolyam, 1-86. szám)

1945-01-01 / 1. szám

II. évlutynm 1. wzrtni. K«I»?Nv/ir,í045 {ann/ir 1. Újévi gondolatok Aiig múlt el nyolc évtized azóta, amióta Londonban megalakult az Első Szocialista Internacionálé és a munkásság megindította a küzdelmet egy szebb, igazságosabb társadalmi rend megvalósításáért. Csak akkor tudjuk igazán értékelni a nyolc év­tized küzdelmeinek eredményeit, ha összehasonlítjuk a munkásság ak­kori helyzetét a maival. A nyolc év­tized alatt a munkaidő napi iíi órá­ról 8 órára csökkent, a gyárakban a termelést és a béreket kollektív szer­ződések szabályozzák, a munkaadók mindenható erejét ma már bizalmiak és az üzemi tanácsok rendszere ered­ményesen csökkentették. Nyolcvan évvel ezelőtt a munkás­pártok a legtöbb országban még meg sem alakultak, a szocialisták a kü­lönböző országokban mint jelenték­­telen szekták semmi politikai súllyal nem rendelkeztek. Ma már a mun­kásság, mint döntő politikai tényező szól bele az országok sorsának irá­nyításába és folytatja küzdelmét a még mindig óriási társadalmi igaz­ságtalanságok megszüntetéséért. Leg­nagyobb érdeme a szocialista mun­kásmozgalomnak mégis csak az, hogy felrázta a munkásságot, megtanította küzdeni, szenvedni, gondolkozni. A szocialista mozgalomban a mun­kás egészen új világgal, új gondol­kodási módszerrel találkozott. Ott tanulta meg, hogy semmi sem örök­­életű, tehát a társadalom mai for­mája sem. Mint ahogy nem lehetett a végtelenekig fenntartani a rabszol­gák munkájára alapított társadalmi rendet, ugyanúgy nem lehetett a jobbágyok munkaerejére támaszkodó feudális társadalmat sem csak addig, amíg a keretei között kifejlődött egy új termelési rend, a „szabad“ bér­munkások munkájából élő mai ka­pitalista társadalom. A szocialista munkásmozgalom­ban tanultuk meg, hogy nem a Gond­viselés az oka annak, hogy a mun­kásság milliói, akik a palotákat épí­tik, k­unyhókban kell lakjanak és akik a milliárdos értékeket kiterme­lik, azok nyomorognak, hiszen az Úristen nem teremtett Ádám mellé kapitalistát is, aki dolog nélkül is boldogan éljen és autóban járjon, itt tanultuk meg, hogy nem lehet a Gondviselés számlájára írni azt sem, hogy a falusi dolgozók milliói nem rendelkeznek elég földdel, erdővel, legelővel, ezzel szemben egyes embe­reknek még ma is százezer holdas birtoka van. Megtanultuk átértékelni a nagy szavakat, a régi frázisokat. Ma már biztosan tudjuk, hogy Jézus soha nem mondotta tanítványainak: Péter fiam, János fiam, verjétek be a zsidók ablakát, ordítsátok az „oláh­mentes hazát“. Nem mondotta soha azt sem, hogy „jos cu unguri“, hanem hirdette, hogy az ő Atyjának min­denki egyformán gyermeke. A­z utolsó évtizedben mégis az ő nevében kö­vették el azokat a szörnyűségeket, amelyek miatt egész nemzeteknek kell szégyenkezniök a történelem ítélő­­széke előtt. Megtanultuk azt is, hogy nem az a hazafi, aki felszalagozza magát, aki saját nemzetén kívül min­denkit gyűlöl, aki mindenki ellen uszít, aki ostoba imperialista hábo­rúba taszítja népét, ahol elpusztul a nemzet szine-virága, elpusztulnak azok a gazdasági és kultúrértékek, amelyeket egy nép évszázadokon keresztül összehordott és talán soha nem tud többé helyettesíteni. Aki szereti nemzetét, az igyekezzen békés fejlődési lehetőséget biztosítani ré­szére, de mindenek felett harcoljon egy olyan gazdasági rendért, amely­ben nemcsak egy pár kiváltságos­nak, hanem a nemzet minden tag­jának meg lesz a lehetősége ahoz, hogy emberhez méltó életet éljen és a kultúra minden vívmányából része­süljön. Az új esztendőben ezeket a felis­meréseket kell elhinteni az emberek lelkében. Hirdessük, hogy igenis, le­hetséges olyan új társadalmi rend, amelyben megszűnnek az előjogok, a felháborító gazdasági egyenlőtlen­ségek, amelyben mindenkit tehetsége és munkája szerint értékelnek. A föld azé lesz, aki megdolgozza és a gyárak, a bankok, a műhelyek nem­csak néhány ember jólétéért termel­nek majd. A béke és a nemzetek közötti egyenlőség nemcsak alkalmi frázis lesz, hanem élő valóság, mert a szocializmust enélkül elképzelni nem lehet. De különösen azt értes­sük meg mindenkivel, hogy a szo­­calista társadalmi rend már nem távoli álom, hanem a történelmi fej­lődésnek az a legközelebbi szakasza, mely a jelenlegi nagy világégés után következik. Természetesen nem fog kivirágozni estéről-reggelre, mint a rózsafa, hanem a mi hivatásunk azt lépésről-lépésre felépíteni, kialakítani, tökéletesíteni. Az új esztendőben ebben az irány­ban kell munkálkodnunk. LAKATOS ISTVÁN Exemplar restul Újévi száml­ára 1­­. Az új magyar kom­ány programja szerint Magyarország harcba száll Németország ellen Lángokban Áll a budai királyi vár • Bécs felé tör előre a magyar fővárost felszabadító szovjet hadsereg A fasizmus ellen küzdő világ közvéleménye nagy örömmel vette tudomásul a debreceni ideiglenes magyar demokrata kormány megalakulásának hírét. Ez a hír ezt jelenti, hogy ma már Németország — el­tekintve távolkeleti szövetségesétől — teljesen elszigetelve áll s az ezer éve a német imperializmus ellen küzdő, de évszázadokon át leterrorizált magyarság is elfoglalja méltó helyét a legősibb és egyetlen ellen­sége elleni küzdőtéren- jelenti továbbá azt, hogy a már felszabadított magyar területek és tömegek kül- és belpolitikai­ag felelős vezetőséggel rendelkeznek s a magyarság nem válik sem ebek harmincadévá, sem Csáky szalmájá­é. Harmadik jelentősége eme kormányalakításnak abban élt, hogy a még fel nem szabadított magyar terü­ezek lakossága látja, hogy az Egyesült Nemzetek betartják ígéretüket s minden népnek meg­adják szuverenitását. Ha a kormány összetételét tekintjük, kitűnik, hogy Magyarország ugyanolyan kormányzati erők felelősségére van bízva, mint a többi felszabadított európai nemzetek s kormányában ugyanúgy képviselve van minden demokratikus párt és árnyalat, mint az olasz, francia, román, vagy bármelyik más állam kor­mányában. A németellenes H­o­r­t­h­y-táb­ornokoktól kezdve a főnemesi konzervatív liberalizmuson keresztül Károlyi Mihály képviseletéig, a szociáldemokrata és kommunista pártok exponenseivel együtt a jelenlegi megoldás még átmeneti alakjában is biztosítani látszik a legteljesebb népképviseletet. E kormányra nagy és nehéz feladatok várnak úgy kál , mint be politikai szempontból, éppen ezért meg vagyunk győződve, hogy Budapest felszabadulása után lényeges módosítások és eltérések fognak mutatkozni a munkásság képviseletének fokozottabb mérvű keresztülvitelére, hogy a feladatokat megfelelően meg is lehessen oldani. Szükséges lesz a fővárosi gyakorlottabb és nagyobb tapasztaltokkal rendelkező munkásvezérek első vonalba való áll­ása, hogy ez is biztosítsa a kormány nemzetközi súlyát és hitelét. Add­g is azonban, amíg ez megtörténhetik, örömmel üdvözöljük hatalomhoz jutott elvtársainkat, bízván abban, hogy ezt a hatalmat a magyar nép javán túl az egyetemes szocializmus céljaiért is gyakorolni fogják. A debreceni Néplap karácsonyi szá­rj­óban már az új ker­mény program­járól­­ beszámol. A közölt nyilatko­zat­ok s err­rl Várna­­i Miklós Bél kormányenök hangoztatta, hogy kor­mánya egy percig sem fog tétlenül morcán". A fegyverszüneti szértőd­ő meg­üléséhez szűk égés fel­tételeke­t mielőbb kikérik a Szovjettől és meg­kezdik a nemzeti hadsereg megszer­vezését, meyet harcba állítanak a német megszállók ellen. Erdei Ferenc belügyminiszter az iga­i demokrácia alakjainak megteremtés­ét és ez ehhez szükséges demokratikus légkár megtisztítását ígéri, minden zavaró elemtől. Gyöngyösi kü­lgyminiszter az or­szág jövőbeni külpolitikája meghatá­rozó két tényezőről szólott: egyik az elveszített háború, másik pedig a Vörös Hadsereg d­atalmas előnyomulásával kialakult helyűt, m­ely a késedelem­­nélküli fegyverszünet érés mellett szük­ségessé teszi az azonnali szem­­leszállást a németekkel az ország területén és ha tehet, a Ném­etország elleni háborút. A földművelésügyi miniszter Nagy Imre radikális földreform szükséges­ségét és ennek keretében a földnélküli, nincstelen martya­­milliók földhöz­­juttatását hangsúlyozta. A nemzeti öntudat kialakítását Vörös János honvédé­si min­szt­er, vezérkari főnök körvonalazta és ismertette a n­e­mze­ti ha­ds­er­eg m­egszervezésének felté­teleit. E kormánynyilatkozatokkal Magyar­­ország hivatalosan is szerepet vállalt az emberi szabadságjogokért küzdő Egyesült Nemzetek táborában. Debrecen, január 1. A felszabadí­tott magyar területek demokratikus képviselőiből alakult ideiglenes ma­gyar nemzetgyűlésen történt kormány­­választásról a debreceni Néplap rész­letes beszámolót közölt. A történelmi nevezetességű ülés, melyen 227, az ország lakosságától népgyűléseken megválasztott képvi­selő volt jelen, a református kollé­gium híres refektórumában a Him­nusszal nyílt meg, ugyanott, ahol 1843-ben Kossuth Lajos felolvasta a magyar nemzet függetlenségi nyilat­kozatát. Az ideiglenes nemzetgyűlés meg­bízásából Dálnoki Miklós Béla vezér­­ezredes, mint miniszterelnök a kö­vetkező kormánylistát ádította össze: belügyminiszter Erdei Ferenc (Nem­zeti parasztpárt), külügyminiszter Gyöngyösi János (Független Kisgazda­­párt), honvédelmi miniszter Vörös János vezérezredes-vezérkari főnök, vallás- és közoktatásügyi miniszter Teleki Géza egyetemi tanár, földmi­­velésügyi miniszter Nagy Imre (Kom­munista Párt), iparügy Takács Ferenc (Szociáldemokrata Párt), pénzügy Vál­­sáry István debreceni polgármester, igazságügy Valentiny Ágoston sze­gedi polgármester, kereskedelemügy Gábor János (Kommunista Párt), közellátási Faragó Gábor vezérezre­des, népjóléti Molnár Erik (Szociál­demokrata Párt). A nemzetgyűlés a kormánylistát elfogadta és az új kormány ezután bemutatkozott. Az ülés a Szózat el­­éneklésével fejeződött be. M­OSZKVA, január 1. A Szovjet Távirati Irodának a magyarországi hadihelyzetről kiadott legutóbbi je­lentése kiemeli, hogy­ a­ rranyar fő­várost egészen Esztergomig terjedő nagy körívben be­kerítő szovjet csa­patok Dunán alról behatoltak Buda­pest nyugati részéb­e és ott számos utcát elfoglaltak. A harcok színte­réül szolgáló Budán házról-házra felü­l a véres küzdelem, melynek során a megszálló­­ területek német védőrségét teljesen megsemmisítik. A védelmet irányító németek re­ménytelen helyzetére jellemző,hogy mér minden dunahidat és csaknem valamennyi középületet felrobban­tottak. A királyi pelo­a is lángok­ban ül. A magyarországi német ellenál­lás legerősebb fészkének, Budapest­nek ele­stével bekövetkező, súlyos katonai vereség enyhítésére Olberg német katonai szakíró — a londoni rádió közlése szerint — bejelenti, hogy a magyar fővá­os védelme többé mér nem szolgál katonai célokat, mindazonáltal védői kitar­tanak utó­ló csepp vérükig. A Budapesttől északra és nyu­gatra folytatódó szovjet előnyomu­lás közben újabb 2200 némes hadi­foglyot ejtettek és megszállották Visegrádot, Pilisszentlelket, L­eány­­falut és még számos más kisebb helységet. Egyidejűleg ezzel a pozsonyi ré­sen át Bécs irányában hatalmas lendülettel folyik a szovjet támadás. Az orosz csapatok eközben átkeltek a Garam folyón.

Next