Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)

1828-03-26 / 26. szám

tűnődéseket indítanak. A’ dublini Eve­­ningpost (esteli posta)azt állíttja, hogy a’ Király vízi - betegségben (vízkórság­ban) van, mely már a’ mesjére ért, úgy hogy nehezen kezd lélekzeni. A’Stan­dard, tagadja hogy beteg volna, ha­nem, a’ York Hrg. betegségét is, tsak kevéssel halála­ előttig, tagadták.— (Mind­­ezekre, Isten’ jó—voltából, azt mondjuk, hogy utóbbi tudósítások szerént, Vége soha­se volt egésségesebb mint most, tsak — utolsó pihenés ne legyen az). A’ febr. 26- odikai Courier így andalog — okos értelemben: Ma reggel azt beszélték, hogy a’ muszka Tsászár a hadseregéhez utazott, és a’ Muszkák ál­tal­ mentek volna már az 5 Pruthon , de a’ mi’ országrészekünk , ilyen tudósítást m­ég nem vett, ’s mi, úgy vélekedünk, hogy az idő nem nyílt még eléggé ki, hogy azon vidékeken, hadi munkákhoz lehet­ne fogni. A mi a’ török manifestumot illeti: világos, hogy a’ navarinoi ütkö­zet, ámbár úgy beszélgettek rólla mint ellenséges megtámadásról, a’ Portát nem vette ára, hogy eddig volt mérsékleti syste­­májával felhaggyon, hiszen, azt vallja, hogy az első alkudozásnál, mellyet ne­ki a’ szövettséges Hatalmak javallottak, meghatározta, —­ inkább uscrue ad fractio­nem panis botsáttja a’ dolgot, mint­sem az ő’ kívánsággokra hajoljon. Ilyen mó­don, minden argumentum (okoskodás­erő), minden ellenmondás, mellyeket a’ navarinoi tsata szerezhetett volna, eliga­­zilódtak ; és, ha ez az ütközet nem tör­tént volna is meg, még is szintúgy meg­határozta volna a’ Porta magában , hogy nem erőssíti­ meg Görögorzság’ függet­lenségét. Abból, következik, hogy már most ezt az ütközetet, még, szerentsés e­­setnek nézik azok, kik a’ lelt­ dolgokat nem tudván, mellyek már tudva vannak, hajlandók vóllak azt úgy tekintene m­int káros esetet, bár mi­­ ditsősséges volt is az külömben a’ Szövetségesek’ fegyve­reinek. Elég az hozzá, hogy a’ Porta meghatározva elvégezte magában, hogy minden kívánságot vissza vészen ; és a* navarinoi ütközet, megfosztotta élet ha­di segédkútfejeinek egy nagy részétől.— Buzgó gyönyörűséggel jelentjük tehát, hogy, ha háborúba találnánk keveredni, az, soha­se eshetett volna tökéllesebb e­gyet­­­értéssel, szívesebb kívánság­gal, és szívre­hatóbb meggyőződéssel, meg hogy abba nyilván bele elegyedni szükséges, hogy egy világos és megha­tározott vég­tárgyat el lehessen érni. Any­­nyival­ inkább tartozunk Muszkaország­­nak, ezen, oly’ meghatározott módon tett nyilatkoztatásáért, köszönettel lenni , mivel’ mind egyenes, mind tekervényes úton mindent elkövettünk, és, hihető, még követni is fogunk, hogy igaz­ szí­­vűsége­ felől nehézségeket támasszunk, és saját haszna’ elmellőzését és egyenessé­gét kéttségbe hozzuk. Az ő’ Angliával és Frantziaországgal tett egész egybekötte­­tése alatt, a’ Porta és Görögország kö­zött álló szivódásnak’ eligazítására, gya­korta volt a’ mi’országlószékünknek mód­ja az ő’ viseletével megelégedni. Soha­se habozott az az ő’ politikájában; so­ha­se tért az azon nyomdokból ki, mely­­lyet az Eggyesűltek, mindjárt eleinte ki­jelöltek ; soha­se mutatott ő’ saját-hasz­nú ingert, személlyes értelmet vagy ha­­szonérdeklést. Még Angliával és Fran­tziaországgal tett kötése is bizonyítja, hogy neki egyedül ugyanazon haszon­­tárgy, valamint ezen két Hatalomnak, szívén fekütt, és hogy ravid­ a’­hárma­­soknak bizonyos megeggyeztetés volt végtárgyok, és van most is, mely egy­szersmind, mivelhogy az, Görögország­nak gyámolúl szolgál, a’ világ’ azon ré­szén,, bizonyossá teszi a’ békességet. 215

Next