Erdélyi Híradó, 1828. június - december (1-52. szám)

1828-09-16 / 24. szám

189 Ssz­ polyban igen elfogyott a’ gabona és el­­len—pártüléstől félnek. A’ természet és­­ környület parantsolja , hogy Odessában ilyenekről kell álmodozni. De azonban , nem lehetetlen. A’ Nagyér, inkább mint valaha, elszánta magát halálig védelmezni. Az a’ hír futamodott­ el Bétsben a’beursen, hogy a’ Muszkák megvették volna Várnát. Aug. 24.— Egy rendkivülvaló Kurír Rió-Janeiróból azt a’tudósítást hozta a’ mi rendkívül szeretett Monarchánknak, hogy 1­. Pedro Tsászár, a Portu­g­áliban esett történeteknél­ fogva , meghatározta magában, a’ korábbi plánum­ szerént, Maria da Gloria Királynét, nyomon Béts­­be küldeni , hogy Ötét­éges Nagyattya’ jó­vén­eme és gondja alá adja. Ö­ge, ezen a pillantato­­m már útban van, és Génuában száll­ ki. Reményük, hogy ezt a’ betses zálogot Portugall engesztelő kötelékjéül és belső békességül rendelte volna a* túl­­tévő sors. Svédország S t­o k h­o­­­in , aug. 19.— Midőn a’ többi etrész Európa az idei termés’ íivengeséjjén busóiig, Svédbei* , azt a királyi parantso­­latot olvashatni, hogy mostantól­ fogva az­­ észtén ló végéig mindenféle gabonát sza­bad kihordani, emésszen vám nélkül. Úgy vélekednek, hogy ez által könnyebbedik a’ gabona eladása, mely nekik a’ nya­kokra szaporodott, holott még nem arat­­ták­ le a mostani rendkiv­űlvaló gazdag termést. A’ svéd és norvégi hajók , mely­­lyek Norvég­ országba visznek gabonát, még, hajúpénzt sem űzetnek, mint külöm­­ben szokás. Azonban, nem tsak a’ ki­kötővel bíró Helységek, hanem azok is, mell­yeknek kikötői jussok nintsen , min­dez belső tavak’, folyóvizek és tsatornák’ mellékén lakóknak ,szabad Norvégba ga­bonát küldeni, és vissza­ jövet halfélével rakodni. Mindenik ország sokat nyer ez által . Norvég igen oltsón jut gabonához. Svéd , nem fog többé panaszolkodni a’ gazdag termésen. — Ere jut eszünkbe, hogy 1780 tájban a’ magyarországi pia­­tzon 4 garason kelt 1 köböl (kila, 4 nagy véka) zab. De, nem kellett akkor a Kis­asszonynak 7 pár tzipő egy hónapra, ha­nem kettőnek is elég volt­­ pár 7 esz­tendőre. A’ Journal d’ Odessa szerént, a’ Tsá­szár Cége szorossan megtiltotta , akár­­miféle zászló alatt járó hajónak, min­denféle gabona’ kivitelét a’ fekete és azord- tengerröl , a’ dosphorusi nyilás­ felé, fő­képpen azért, hogy Konszapolyt kikop­­laltathassa. — Aug. 1­5-adikán udvarolt a’ nagybritanniai rendkivűlvaló Követ Sley­­tesbury Lord a’ Monarchának, magá­nosan, utóbb, a’Tsászárné Oégénél is és Mihály Nagyhertzegnél, kit a’ Boérok már annyiszor megfogaltak a’ Törökkel. Azon nap’ este hozta egy Kurír hírét, hogy a’ Muszkák’ Poti-t megvették, a’fekete ten­ger’ észak-keleti partján (azt mondja egy német­ Hiradó — Anapához nem mesz­­sze), Anapához legalább 30 magyar mér­­földnyire, a’ tenger’ keleti tsuttsán. T­ör­ökország K­on­s­t.po 1­j. aug. 6. — Hussein Ba­sa segedelemért könyörgött, mellyet ne­ki maga a’ Nagyvezír viszen. A’ Porta hirdetett­ ki egy hadi tzikke­t (bulletint), melyben azt állíttja, hogy a’silistriai vár­­véd kitsapván, a’ Muszkákat megverte, kik közzűl 2 ezer maradt a’ tsata’hely­­lyén. Ezen visésségéért, ifji köpönyeget kapott a’ várvéd. — Van Konstapoltban 84 muszka fogos , kik között eggyik , Stáb- Tiszt. Ezeket evezős-hajókra (Galeeren) akarták küldeni, de az austriai Intern., ki mindég fog a’ szerentsétlenek mellett, lépést tett azokért, melyre azoknak a’ sorsok annyira enyhíttetek­ , hogy egy kaszárnyába szállították őket, a­­hol mint Muszkaország

Next