Erdélyi Híradó, 1837. július- december (második félév, 1-52. szám)
1837-09-16 / 22. szám
a’ háború terheiben ’s bajaiban osztozzanak. Ez az igazi oka. Ezen tiszt urak több ízben látták miként teszi ki főkapitányok melyét a’ lázzasztó katonák dühének, ’s csak bár egy jel vagy egy szó által is nem segítették ötét. A’ tisztek voltak a’ valóságos hibások gyáva a hallgatások által. (Egy követ, egy katonatiszt, egész dühvel szót kért. ) Megfogok felelni folytatáSeoane; tizen egy ízben szegezték reám puskájokat, ’s egy tiszt sem oltalmazott engemet. Nyíltan ki mondom: a’ la granjai gyalázatos és utálatos lázzadás alkalmával, mellyben a’ királyi szék lealacsonitatott, mellében egy dáma egy zabolátlan katonaság által meggyaláztatott, egy tiszt sem húzott kardot, egy forma ruhát sem festett vér egy dáma oltalmában, nem csak a’ katona kötelesség, a’ cavalieri érzet, egy castiliaihoz méltó érzet is elfelejtetett! (harsogó tetszés minden oldalról.) Ha vezéreket gyilkolják vala meg (czélzás Quesadára) mindent el tudnék felejteni, de egy dámát egy királynét meggyaláztatni látni, anélkül hogy egyetlen egy liszt is feláldozza magát érte!!! Erre tudnék én hallgatni ? Én ajánlottam magamat akkor hogy egy zászlóaljjal la Granjába megyek, minden katonákat levágok ’s a’ királynét megszabadítom. Nem engedték meg. Most által megyek a’ fenforgó kérdésre. Mint hogy tudtam azt hogy több tisztek szándékoznak Madridba jönt hogy itt maradjanak , megintettem ez iránt a’ kormányt’s írtam Lluchanának is. A’ kormány elküldötte neki parancsait, ’s én magam eleibe lovagoltam, hogy ölet vegyem arra hogy katonáit ne hozza Madridba hanem vigye egyenesen az ellenség ellen. Lluchana generál, kinek maga külön tervei lehettek, ’s ki nem akarta hinni hogy a’ tisztek csak mulatság kedvéért kívánkoznak Madridba , igyekezett a’ kormányt megnyugtatni. Ez a’ legkeserűbb módon megcsalatott. Katona lázzadások napirenden vannak most, de ha 60 tisztek egyedül mint jancsárok felállanak 7ь ezt mondják : nem megyünk az ellenség ellen ha a’ ministerium meg nem bukik, akkor vége a’ királyi széknek, a’ cortes gyűlésnek, ’s a’ nemzetnek, ha 60 tisztek, kik neveket alig tudják leírni, akarnak nekiek törvényeket szabni. Azt mondották: Lludiana generál belé volt a’ ministerium megbuktatása tervébe avatva. Mielőtt elindult, magához hivatott engemet s azt kérdezte tőlem: szeretik-e a’ ministeriumot vagy nem? Én azt feleltem neki: ezzel a’ kérdéssel neki nincs baja; minthogy azonban abba belé elegyedett csak egy mód van becsületét megmenteni, ha t. i. mindjárt lóra ül , a’ táborba mégyen, a’ seregeket egybegyűjti , ’s az elsőnek ki száját feltárja egyszeribe golyóbist lövet fején keresztül. Lludiana gróf meggyőződve javaslatom helyes volta felöl a’ táborba ment; de nem volt elég elhatározottsága hogy azon tiszteket megtizedelje, rólok a’ forma ruhát letépje, ’s őket lánczokba verve Madrid utszáin végig hurczoltassa. (Harsogó tetszés.) Én az igazságot szóllom, ’s tudom hogy meghallhatok, de nem akarom, hogy 60 tisztek a’ nemzetnek törvényt szabjanak. Még a’ köz katonák sem engedelmeskedtek nekik; ezek elindultak az ellenség ellen, ’s azt nyilatkoztatták ki: arra hogy az ellenséget megverjék nincs szükségek tisztekre. Tudom hogy a’ ministerek az én barátaim le fognak lépni , de addig mig az ellenség a’ főváros kapui elött állott, gyávaság lett volna helyeket elhagyni. Soha sem volt a’királyné olly szabad cselekedeteiben mint most. Ezt azon nyomorultaknak felelem, kik öngyávaságokat hogy elfedjék azt állítják hogy a’ királyné ministerei által fogva tartatik. Ugyan ezt mondottam Lludiana generálnak is, ’s tanácsoltam neki, ne elegyítse magát politicai dolgokba. Nem tudom követte-e tanácsomat, /minden esetre késő már mert a’ leggyalázatosabb már megtörtént. Am a’ tisztek utálatosabbak a’ jancsároknál, sem tervek sem vezérek nincs, csak gyávaságokat akarják elrejteni, hogy ne kelljen az ellenség ellen menni. Ugyan ezt mondottam három zászlóaljaknak, azok megértettek engemet’s hallgattak.“ E váratlan felvilágosi- 1748