Erdélyi Lapok, 1932. október-december (1. évfolyam, 219-295. szám)

1932-10-01 / 219. szám

lémája. .Legideálisabb­ volna a tehermen­tesítést minden birtokosra nézve egyfor­ma elvek szerint foganatosítani, de ha ez nem lehetséges, akkor az ötven holdon aluli birtokosok tehermentesítésénél na­gyobb áldozatokat kell hozni, mint a na­gyobbaknál. Utóbbiak ugyanis területük egy részével megválthatják magukat a terhektől. A Keresztény Pártban erre néz­­ve egy érdekes javaslatot tárgyaltunk. Ennek az volna a lényege, hogy egy köz­pont átvenné az összes adósságokat, a te­­herrendezés fejében in natura kivágná a 100 százalékban terhelt területet és a megmaradtat teherementesen adná visz­­sza a birtokosnak. Az adósságok fejében átvett földeket pedig apró parcellánként értékesítené az u. n. földutalványok se­gítségével, amelyeket (V*—1 holdra szól) a földmunkás is megvehetne, éppenúgy, mint a takarékoskodó városi ember, sőt később a föld eredeti gazdája is. Ez a ja­vaslat igen nagy mértékben átszervezné a mezőgazdasági hitelt, de egyben bizo­nyos földbirtokreform is volna, mert így az eladósodott nagybirtokok nagy hánya­dát törpe- és kisgazdák, sőt nincstelen földmunkások, vagy gazdasági cselédek kezére juttatná.­­ A Keresztény Gazdasági Pártnak a közvélemény előtt kevésbé ismert programpontja, a mezőgazdasági hitel­szervezet újjáépítése. E­nélkül hasztalan minden földtehermentesítés, egy-két év múlva ott leszünk, ahol ma vagyunk. A szervezés lényegében véve a záloglevél­­intézmény újra való általánosításától függ. A Szent Imre-év gazdasági tanács­kozásán egy nemzetközi jelzáloglevél-tí­­pus megalkotatását javasoltam, amit a Nemzetek Szövetségének összes tagálla­mai garantálnának. Az azóta Európa leg­több országában jelentekezett pénzügyi katasztrófa ezt a tervet, amellyel illeté­kes pénzügyi körök is foglalkoztak, leg­alább egy időre utópiává tette. Nekünk azonban elejtenünk nem szabni, mert e nélkül nem leszünk képesek mezőgazda­­sági hitelszolgálatunkat talpraállítani. Ebből a szempontból fontos, hogy külföl­di jelzálogos hitelezőinkkel a nemfizetés, vagy egyoldalú tőke- és kamatleszállítás helyett méltányos konverziót és a fizeté­seknek áruban való teljesítésére vonat­kozóan megállapodásra jussunk. ■e karcolás látszott meg rajta. Éppoly hideg, si­ma, értékes és lélek nélkül valónak látszott, mint annakelőtte. De a fehér porce­lánkutya darabokra törve hevert a szőnyegen. A föld­rengés ereje a nehéz bronzváza oldalához csapta, amely virágokkal teli állott nem mesz­­sze a kerevettől. Mellette feküdt a barna kis madár, hosszú, hegyes csőrét vádlólag nyújt­va maga elé. Az asszony lassú mozdulatokkal szedte rendbe másnap reggel széjjelszórt és elpusztí­tott szobáját. Valami nagy, nehéz fáradtság látszott egész lényén. Elgondolkozva nézeget­te az ezüstcsészén látható karcolásokat. „Érde­mes-e megjavíttatni?“ „Nem“ — határozta el aztán magában. „Új lámpát kellene venni“, mondta félhangon, mialatt megpróbálta az összepetróleumozott képeket megtörölni. A ke­retre is vetett egy pillantást, de aztán közöm­bösen továbbment. A képnek nem esett baja, a­ kerethez pedig csak épp a megszokás fűz­te, egyéb semmi. Pillanatig megállóit az eltört porcellánkutya mellett, valamelyik darabkáját kezébe is vette, aztán fáradtan kiejtette újra. „Eltört“, gondolta fásultan, de ekkor szeme kissé arrébb tévedt és arca hirtelen kivirult, szinte megifjodott, ahogy keze mohón, gyön­géden, szerelmesen felemelte és végigsimogat­ta a földön heverő barna kis madarat, amely súlytalanságánál fogva semmi kárt nem szen­vedett. „Nem történt semmi nagyobb baj“, — mondta felemelkedve az épp belépő szoba­leánynak. Csak épp új lámpát és képkeretet kell vennem. _____Erdélyi Lapok____________________ I. évfolyam, 219. szám. Kik dúlták fel a fugyivásárhelyi Novák sírboltot? A Novák család hanyagolta el az ősi kriptát. A hullarablás tíz év előtt történt Lapunk egyik utóbbi számában beszámol­tunk arról a minden emberi képzeletet felül­múló kriptadúlásról, amit a Nagyvárad köze­lében lévő, fugyi hegyen épült, Novák-kriptá­­ban évek óta ismeretlen tettesek vittek vég­hez. Kincskutató vandálkezekkel kiforgatták a kriptasírokat, felfeszegették az érckoporsó­kat és összetörték, valósággal szétmarcangol­ták a bebalzsamozott holttesteket. A kripta fölött épült kápolna padozata felfeszegetve s a tárva-nyitva lévő kriptasírban összeszagga­tott szemfedők, széttépett halotti ruhák, se­lyemfoszlányok és kitépdesett hajfonatok kö­zül esténként denevérek surrognak széjjel... Kit terhel a felelősség? A kriptában lévő tizennégy koporsó közül, ma egyetlenegy van még befalazva. A kifesze­getett márványtáblák bizonysága szerint a No­­vék-család utolsó halottját 1907-ben temették el a családi kriptába... Ezután egy Erdődy András nevű fagyi pallérember még éveken át gondozta és javítgatta a kriptasír fölött épült kis hegyi kápolnát, abból az aránylag csekély összegből, amit a család erre a célra helyezett el a Nagyváradi Takarékpénztárnál. Ez a pénz elfogyott és azután már senki sem akadt, aki az 1841-ben épült családi kriptára csak gondolt is volna. Egyesek szerint 1917-ben, mások szerint a forradalom ideje alatt, szava­hihető emberek tanúsága szerint pedig 1922- ben törték fel először kincskutató kezek a No­­vákok kriptáját. Pontosan ezt nehéz megálla­pítani, de annyi bizonyos, hogy egy évtizeden át a csendőrségnek nem lett volna szabad olyan lanyhán kezelni ezt a kriptarablást, ahogy tette, mert még érdeklődést sem muta­tott a kripta­dúlás ügyében. (A csendőrőrs je­lenlegi vezetője például — amint munkatár­sunknak kijelentette — ma is meg van győ­ződve arról, hogy zár alatt van a Novák-féle kripta.) Váratlanul most jelentkezik az egyik Novák-sar. A nagyváradi róm. katholikus püspökség­hez 1922-ben jelentés érkezett a kápolna és kripta állapotáról. A püspökség akkor elhatá­rozta, hogy hozzájárul a kripta kijavításához, annál is inkább, mert a Novák-család egyik őse 200 forintos adományt tett,­­amely deval­vációk során kamataival együtt ma négyszáz­­kilencven lejt tesz ki) és megkeresi a Novák­­család valamelyik élő tagját. Ekkor sikerült megállapítani, hogy a Berettyóújfaluban lakó dr Réthy a Novákok egyik leszármazottja. Pénz hiányában azonban az építkezést nem tudták megcsinálni s a Novák-családból senki sem jelentkezett. Alig néhány nappal ezelőtt történt, hogy a fagyivásárhelyi plébániára be­kopogtatott Novák Ferenc váradvelencei ille­tőségű volt rendőrtisztviselő, aki elmondotta, hogy felháborító dolgokat hall a családi kripta állapotáról és feljelentést tesz a nagyváradi ügyészségen... Mit tudnak ma a Novák­­családról Az 1830—­1850-es években egy csendbiztos birtokolta a fugyi falvakat. Novák Istvánnak hívták ezt a pandurbiztost és úgy tudja a nép, hogy okkal-móddal nagy birtokot szerzett ott magának... Vagy nyolcszáz hold földet. Ma Fugyi községben romjaiban is tekintélyes kastély mutatja a család hajdani jómódját. Az akkori szokásokhoz híven egyik Novák-ős a fugyi hegyen kriptát építtetett családjának. Jómódban és jókedvben éltek a Novákok s a birtok hamar széthullt. Elpengették. A föld egy részét Békéscsabáról odatelepített tótok kapták meg, másik részét legutóbb egy nagy­váradi úr birtokolta, aki felparcellázta volt a falusiak között. Ma már csak az omladozó kas­tély és a feldúlt kripta hirdeti a Novákok em­lékét s most jelentkezik egy Novák Ferenc ... Akiket most kriptadúlással gya­­nusitanak: nem bűnösök Akik a kápolnát feltörték volt s a nyirkos és dohos kriptában nem rémültek el kincs után kutatni, ki tudja azóta hol vannak; a hosszú esztendőkkel ezelőtt elmulasztott csend­őri nyomozást ma aligha lehetne pótolni már. Beszélgettünk Fugyivásárhely általános szere­­tetben és népszerűségben élő plébánosával, Wallner Győzővel, aki a következőket mon­dotta: — Az igazi bűnösök, a kincskutató halott­­gyalázók, ki tudja, hol vannak... Azok a le­gények, akiket most fognak talán előállítani, nem bűnösök. Vasárnapi sétálások alkalmá­val lehet, hogy kimentek ők is a kriptához, de nem gonosz szándék, nem bűnös gondolat ve­zette őket. Ezek a legények nem kincset keres­tek s ha lementek is a kápolna kriptájába, természetesen kíváncsiság vezette őket: „ho­gyan néznek hát ki az úri halottak“, a legendás idők halottjai. Ártatlan, naiv kíváncsiság ez, annyira ártatlan, hogy — csak körül kell néz­ni — a falra is felírták: „Itt jártam 1927-ben Mike András“, vagy Kovács Dénes és még egy tucat név. Hát lehetséges, hogy ezek bűnö­sök? Az igazi bűnösök loppal, éjszaka jöttek s gyertyavilággal ereszkedtek le, hogy kiforgas­sák a halottakat. Ezek nem írták fel a nevü­ket a falra és miután kincseket sem leltek, már réges-régen csalódva elmentek. Mert, hogy voltak-e kincsek a koporsókban, meg lehetne azt is állapítani: az egyik legrégibb koporsó még ma is érintetlenül be van falazva; ha ék­szerekkel temették el a Novákokat, úgy ezen a holttesten is lesznek ékszerek... — Novák Ferencnek, aki most jelentkezett Váradvelencéről, azt ajánlottam, hogy bontas­­suk el a rozoga kápolnát, a téglából emeljünk egyszerű sírboltot, a régi halottak porai felett és építsünk oda egy kőkeresztet... De Novák úr erről hallani sem akar... ... Ma besüt az őszi nap a kriptasírba, szél járja a halottak csontjait és esténként dene­vérek surrognak elő a fülledt és nyirkos krip­­taodvakból. beg. VENEZIA-ban „BUDAPEST“ ex MARSHERITA pensio és szálloda. Egyedüli magyar ház, magyar konyha, szép ki­látás, folyó viz, fürdő, Rádió. A Szt. Márk-térte két perc gyalog, 10 lépésre, kanálisan jobbra, a H. Bauer Grünwald bejáratától. Pensio már 30 lí­rától. Minden valutában Tulajdonos: Tóth Gyula Négyzet­m1­éterenként több mint hetvenezer sáska Egyiptomi csapás fenyegeti a Tiszamentét Szabadkáról jelentik. Egy belgrádi szak­­bizottság járta végig az újkanizsai, szentmik­­lósi és újbecsei járások területét Gradojevics belgrádi egyetemi tanár vezetésével. Ezekben a járásokban volt a­z idén nagy sáskajárás s a bizottság azt tanulmányozta, hogy a közmun­kával elpusztított sáskák nem hagytak-e peté­ket hátra. Dróbaásatások segítségével a bizott­ság megállapította, hogy egyiptomi méretű sáska­járás várható 1933-ra a Bácskában, a Bánságban és a szomszédos területeken. Olyan fenyegető ez a veszedelem, hogy Gradojevics tanár sz­ót azonnal érintkezésbe kell lépni Magyarországgal és Romániával, mert a há­rom állam csak együttesen védekezhetek a fenyegető veszedelem ellen. A bizottság meg­állapítása szerint ugyanis ezeken a területeken négyzetméterenként átlag hetvenezer sáska fog kikelni, annyi petét találtak a próbaásásoknál.

Next