Erdélyi Lapok, 1934. április-június (3. évfolyam, 63-130. szám)

1934-04-01 / 63. szám

111. évfolyam, 63. (653) szám. 32 oldal D Lei 6 Húsvéti szám Vasárnap, 1931 április 1 (Oradea t Főszerkesztő DR. PA Ál. ÁRPÍD KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Belisid&a: Eeé«z érre soa félíTTB «00, negyedéYra 2KH «gy hóm TÓUL Egyes szem ára 20 fillér, vasárnap és ünnepen 24 fillér. i Főanmkati» DR. GYÁRFÁS KTJülilfiB Elet a föltámadásig! Irta: Dr Tóth Tihamér Elmondjam három szóban a-z-ember történetéi? A tiédet, is? ...Szü­letünk, szenvedünk, meghalunk“. Száradok jönnek és mennek, embe­rek szüleinek s halnak, városok épülnek s pusztulnak, királyi dinasz­tiák emelkednek s zuhannak ... megy, megy minden a múlandó­ság felé ... Egyszer én is belép­tem a .világba és felsikitottam ... és egyszer megint sikitok s ki­lépek a világból: On sort, on cric, — c est la vie; On erie, on sort, — c est la mórt. Micsoda megrendítő lenne, ha — ha csak eddig lenne, ha csak ennyi lenne az életi Tudjuk hogy nem így van, mégis rncg- borzadunk a. halál gondolataira. És ezen nem lehet farizeuskod)'.'a megbotránkozm. Maga az Isten öntötte belénk az élet. szere tété!. A múltkoriban .egy berlini napilapnak munkatársa kezét összecsapva számolt be lourdesi tapasztalatairól. Csodálkozva ír­ja, hogy amit Lourdesbem látott, azt nem érti, buzgó, vallásos emberek zarándokolnak a világ­hírű kegyhelyre, de akármilyen hívőik is, mégis mindnyájan azit kérik: csak meggyógyuljunk, csak valahogyan még meg ne (háljunk! Hát nem furcsa követ­kezetfenség ez? — kérdi az új­ságíró ... Jaj, aki ilyet kérdezel, mondd: te még sohasem voltál súlyosan beteg? Mikor 39 fokos lázban álmatlanul forogtad vé­gig az éjszakát. Szeretnél elalud­ni, öt- percet szunyókálsz ... föí- triadsz ... Két tüzelő karod, mint (két nyugtalan kígyó vonaglik a fehér paplan fölött... megnézed az órát: fél egy! Jaj, mikor lesz itt még hajnal? ... Mondd, re még nem, sohasem voltál ily be­teg? Mert ha voltál, akikor nem iitődsz meg azon, hogy a szenve­dő, beteg ember minden szalma­szál után kapkod, ami enyhülést- hozhatna és — és azért még nem tagadta meg katolikus hitét. Ma­ga az Ur Jézus is azt mondta nagy szóróugat tatásában: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem •? pohár“. És te, te azt akarnád ■hogy aki jó keresztény, az ne érezze a fájdalmat? Azt akarnád, hogy aki hisz az örökkévalóság­ban. annak szive érzéketlen maradjon'szerettei sírjánál? Nem, nem! f' Mi is meggörnyedünk a fájdalmak alatt, . r ; -.îmi’.. ; Mi is könnyezünk a sírnál, "T . i í . hanem reáhelyezzük a sírra az Úristen szenvedő Bárányát... Igaz, nem értitek, mire gondolok most. A héten Székesfehérvárott voltam az ifjúságnak lelkigyakorlatot adni. Aki ma Fehérvárra megy, nem jöhet el onnan anélkül, hogy meg ne látogassa a nagy püspöknek, Prohaszka Ottokárnak a sírját. Kora reggel mentém ki a temetőbe... csupa koszorú,- csupa virág a sírja... És tudjátok, mit mondott a kísé­rőm. mit találtak hu svét reggelén a sok-sok villáig között. Egykiscsoko­Mdé-ibárámykát, ezüstös stauiol- papirba takarva ... valamelyik -kis gyermek ' hozta hálából a püspök bácsinak ... Ő te naiv kis gyermeki lélek, bizonyára nem is gondoltad, micsoda, nagy­szerű gondolat rejlik e tetted, mögött: Az Isten Bárány kedves halottunk sírján! A szenvedő Krisztus vigasztalja a szenvedő embert! íme, bár rendíthetetlen ka­tolikus Vágyak, mégis fáj nekem •is -a csapás, a. szenvedés; fáj, de soha el nem veszítem azt a szent meggyőződésemet: „Amit az Isten elvesz, kamatostul, adja vissza". Mikor? Nem tudom. Ho­gyan? Nem tudom. De tudom, hogy kamatostul adja vissza! Ka­tolikus vagyok, mégis fáj a szen­vedés; de minden szenvedés mö­gül ki hallom csengeni az Ur vi­gasztaló szaváit: „Ismerem a te cselekedeteidet és fáradozásodat és béke-tűrésedet... és hogy van türelmed és szenvedtél az én ne­vemért és nem fáradtál bele“ (Tűk. Jel. 2, 2. 3). És el nem feledni a. másik nagy igazságot sem: az Ur senkit el nem, hagy, aki öt Ivem hagyja el s akkor is velünk van, amikor látszólag megfeledkezett rólunk. Milyen bájos az a jelenet, amelyet Szent Katalin életében — tegnap Volt a napja — e-rrő) olvasunk! Sziénai Szent Katalint rette­netes kísértések kínozták; szinte vért- izzadott a nagy harcban, csak valahogy a lelkében meg ne- rendüljön. Végre győzött s a. győzelem szelíd öröme ömlött el lelkén. Jaj Uram, — panaszolta most az Ur Krisztusnak, — hol. voltál, mikor olyan szörnyű kí­sértésekkel küzdöttem? „A szi­vedben“ — volt az Ur felelete. — , Hogy lehet az? — kiáltotta Ka­talin csodálkozva. — Szivem tele volt a legszörnyübb gondolatok­kal s Te ott voltál?“ Az Üdvözítő így felelt: „Tetszettek neked azok a kísértések, vagy fájtak?“ „Ah, de mennyire fájtak!“ — felelte Katalin. — „Nos látod, leányom, hogy ezek a gondolatok fájtak s szivedben kárt- nem tettek, azt én cseleked­tem; én, aki a szivedben voltam ugyan akkor is, de megengedtem r kísértést, mert az javadra szolgált“. Ember gondolj mindig jóra, Az lesz boldog fenn az érben, Hogy ne félj, ha üt az óra, Ki e rövid földi létben, Amely hiv majd tégedet. Már eleget szenvedett. Ét iivá-AS A magyar származású Dürer Albert (1471—1528.) fametszete.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents