Erdélyi Lapok, 1935. október-december (4. évfolyam, 204-279. szám)

1935-10-01 / 204. szám

2 pök többi között ezeket mondotta: — A gyermeknek, ennek a drága kincs­nek birtokáért küzd ma minden tábor. De a gyermek Krisztusé! Krisztus mondta, hogy hagyjátok hozzám jönni a gyermekeket... Ez a balga kor fél a gyermektől, pedig a gyermek a nemzeti nagyság hordozója. Arról beszélt ezután a püspök, hogy min­den forradalom a gyermeken keresztül, igyek­szik belopni magát a társadalomba. Éppen ezért szóljon az ünnepi órán még hangosab­ban Krisztus szava: engedjétek hozzám az ifjú­ságot, ha a jövőt nem akarjátok elveszíteni. — Tanítók, — folytatta a püspök — tágul­jon ki lelketek abban a tudatban, hogy mind­nyájan Krisztus követségében jártak. A püspök azzal fejezte be szavait, hogy Krisztus kegyelmének mosolya legyen válasz a nemzet világának ártatlan hódolatára és le­gyen ez az égi mosoly a remény záloga a gyer­mek lelkében kibontakozó szebb magyar jövő­nek. A püspök szavainak elhangzása után üde gyermekhang zendül fel: egy kis cserkész mondja el meghatott szavakban az ifjúság hódolatát az egyetlen Úr, a diadalmas Krisztus előtt és a tömeg — a legfönségesebb és leghatal­masabb szavalókórus — rázengi a refrént. A kétszázezer ember leborul. Most következik a legfenségesebb pillanat: a lobogó gyertyák, mécsesek, kandeláberek ez­rei között, a besötétedett téren, a t­úlvilági fényben ragyogó oltár előtt megszólal a temp­lomi csengő, a téren és a szomszéd utcákon szorongó kétszázezer ember leborul, a bíboros hercegprímás magasra emeli az Oltári Szent­séget és áldást oszt vele. A megrázó csöndben csak az ezüsthangú csengetyűk misztikus hangja hallatszik... Az áldás után még egyszer fölharsan a százezrek ajkán: „Térdet, fejet hajtunk..." s az ének megrázza a paloták falait. Ezután az Oltári Szentséget Breyer István győri megyéspüspök viszi vissza ünnepi menetben a Szent István bazilikába, mialatt az óriási tömeg térdrebo­­rulva énekli az egyik legszebb egyházi éneket: „Imádlak nagy istenség.“ Már sötét este borult a városra, hét óra régen elmúlt, mikor az utcákon még zarán­dokok, menetelő hívek léptei dobbantak, zász­lók lengedeztek és az otthonukba visszatérő gyermekek és felnőttek ősi magyar egyházi énekeket zengve, vonultak végig a hatalmas fővároson. Kaunasból jelentik: A memeli választá­sok eredményéről a késő esti órákig csak szór­ványos hírek érkeztek­, amelyekből kiderül, hogy a szavazás rendkívül lassú ütemben fo­lyik. A litván hatóságok által megszabott vá­lasztási módszer annyira megnehezíti a szava­zást, hogy az esti órákig a szavazóknak csak egy töredéke tudott leszavazni. A szavazók ugyanis egy egész paksaméta szavazólapot kap­nak, minden lapon egy-egy névvel. Ebből kell 29 nevet kiválasztaniok, s azt a szavazó urnába leadniok. A hivatalos szavazólapcsomagban 188 a litván jelöltek száma és 29 a németeké. Az önkormányzati testület 29 képviselőből élt, kik közül addig 26 volt a német s 3 a lit­ván. Az önkormányzati szabályzat szerint e testület bizalmát kell bírnia az önkormányzati igazgatóságnak, az úgynevezett direktórium­nak. Jelenleg azonban olyan direktórium mű­ködik a Némesvidéken, melyet a litván kor­mány önkényesen nevezett ki, s a direktó­riumnak egyetlen tagja se német, s egyáltalán nem bírja az önkormányzati testület bizalmát. A litván kormány ezért oszlatta föl az önkor­mányzatot, s ezért akar helyébe olyan új testü­letet erőszakkal is összehozni, mely aztán az eddigi önkényes direktóriumnak bizalmat sza­vazzon. A késő esti órákban Kovnóban össze­ült a minisztertanács s a szavazások lassú le­folyását számbavéve, úgy határozott, hogy va­sárnap este a szavazást megszakítja, s hétfő reg­gel 8 órától újból kezdett. A minisztertanács eredetileg vasárnap éjjel 12 óráig meg akarta hosszabbítani a szavazások időhatárát, a­ kato­nai parancsnokság azonban ragaszkodott ahhoz, hogy este 8 órakor befejezzék a szavazásokat. Ezért vált szükségessé a szavazások hétfői foly­tatása. A szavazások eredménye valószínűleg csak hetek múlva kerül a nyilvánosság elé. A vá­lasztások elé. A választások során több inci­dens is történt, néhány életveszélyesen súlyos sebesüléssel. Londonból jelentik. A Reuter-iroda jelen­tése szerint a memnel­ 76 választóhelyiség előtt a késő éjjeli órákban nagy tüntetést rendeztek azok a tömegek, akik már nem tudtak bejutni az szavazóterembe és így nem adhatták le sza­vazataikat. Berlinből jelentik: A német fővárosba ér­kezett hírek szerint a szavazójogosultak listája miatt még a szavazás megkezdése előtti napon is összeütközés volt a Memel városi önkor­mányzati tisztviselők és a direktórium között. A direktórium erőltette, hogy egy egész cso­port litvánt vegyenek a szavazójogosultak közé, akik csak szeptember 10-én érkeztek a Memes­­vidékre. Az önkormányzati tisztviselők meg­tagadták e rendelkezés teljesítését, mire a di­rektórium karhatalmi kényszerrel íratta be a litvánokat a választói névjegyzékbe. A Memel-vidék lakossága körében az is nagy elkeseredést okozott, hogy a direktórium az önkormányzati alkalmazásban lévő rendőr­ség szolgálatát a választás időtartamára felfüg­gesztette. Ez idő alatt odavezényelt litván ha­tárőrök és katonák látják el a memelvidéki rendőrségi szolgálatot. Ezek a katonák és ha­tárőrök egyúttal mind szavaznak is. A litván kormány második napra is áttolta a memelvidéki választásokat A nehézkes választási mód miatt a harmincezer szavazó nem tudott egy nap alatt leszavazni Atjtéftídims"Suéjda(f Irta: Sulyok István dr Tarasp, 1936 szeptember havában. — Nin­csen szomorúbb látvány, mint az, ha a műve­lődésnek és a szórakozásnak emelt pompázatos épületek tövében nyomorúságban él a nép és semmi haszna nincs e berendezésekből: az a nép, mely ezeket az épületeket fáradságos mun­kával emelte. A helvét konföderáció országában ezzel az érzéssel sehol sem találkozik az ember. Ámbár e változatos földön alig van már pont, melyet valamilyen formában az emberi­ szórakozás vagy művelődés szolgálatába ne állítottak volna, mint az árnyak kíséri a berendezéseket a tapasztalat, hogy azok a közöttük élő népnek közvetlenül vagy közvetve állandó hasznára legyenek. A svájci szellem azonban, mely a népnek minden téren gondját viseli, nem elégszik meg ennyivel. Azt akarja, hogy azok a népi rétegek és foglalkozási ágazatok, melyek az idegenfor­­galmi gépezetnek szolgálatában állanak, időn­ként ennek a páratlan kényelmű és szépségű apparátusnak vendégei is lehessenek és élvez­hessék előnyeit is, melyek az ő munkájukra alapulnak. A legjellegzetesebb intézmény, mely ezt a gyönyörű célt szolgálja, a néputazási napok, V­olksfahrttag­ok szokása. Minden svájci vasút­társaság évenként kétszer-háromszor kijelöl két napot, mikor egészen olcsó általány ellenében összes vonalain keresztül-kasul utazhatik a kö­zönség és megismerkedhetik mindazokkal a szépségekkel, melyekhez a vonalak vezetnek. Természetes, hogy ezek a napok rendszerint azokra az időközökre esnek, mikor az idegen­­forgalom hullámzásában az apály ideje követ­kezik be. Ez azonban semmit sem von le az örömökből és haszonból, melyekkel ez a rend­szer mindenkire nézve jár. Néhány nappal ezelőtt a leggyönyörűbb őszi időben a Rittsche Bahn rendezett — szombaton és vasárnapon — két ilyen néputa­zási napot. Ez a vasúttársaság 277 kilométer keskenyvágányú villamos vonalat tart fenn Svájc legszebb részeiben, az Engadin­ban s a Felső-Rajna völgyében. Ez a vasútvonal maga is látványosság: a merész és változatos techni­kai megoldások valósággal versenyeznek kü­lönböző részein egymással. Nem kevésbbé a helyek szépségei, melyeket e vonalak hozzá­férhetővé tettek s a nemzetközi turistaforga­lomba bekapcsoltak. Végtelenül kedves és mulatságos élmény az ilyen néputazási nap. A rendesnél sokkal sűrűbben járnak a ragyogóan tiszta villamos vonatok minden irányban, kora reggeltől késő estig. Valamennyi vonat telve van vidám kö­zönséggel. Minden állomáson hullámzanak a le- és felszálló tömegek. Nagyban folyik a ro­koni látogatás, miről az állomásokon a kendőt lobogtató kísérők sűrű tömegei tanúskodnak. Nem mindenki rokon azonban, ki kendőt lo­bogtat. A barátságnak és együttérzésnek, a bú­csúzásnak és üdvözlésnek ez a kedves szokása errefelé mindenkinek kijár, aki embertársairól tudomást veszen, itt pedig mindenki tudomást vesz érdeklődéssel és kedvességgel a másikról. Ez a kétnapos népbérlet —a svájci fogal­mak szerint — egészen meglepően olcsó. Har­madosztályon 8, másodosztályon 12 frankért minden korlátozás nélkül reggeltől estig hasz­nálhatja az utas a társaság valamennyi vona­lát keresztül-kasul egész Graubünden kanton­ban. Ez körülbelül a tizedrésze annak, mibe az ilyen körutazás a rendes helyárak mellett kerülne. Nem mindennapi tanulmányokra kínálko­zik alkalom az ilyen népvonatokon. Megható látni a nehézkezű munkásokat, amint térképekkel és útivezetőkkel kezükben ismerkednek hazájuk természeti szépségeivel. Az egyik azt beszéli el feleségének és gyerme­keinek, ahogyan az alagútnak megfúrásánál dolgozott, amelyen éppen most visz keresztül a vonat. Vannak akik ezt a kényelmet s annak ol­csó árát egyszerűen arra használják fel, hogy a tiszta és kényelmes vasúti kocsikban pihenje­nek s a gondtalanság érzésével nyugtassák szervezetüket. A családapák gyermekeiknek magyarázzák a táj nevezettségeit, a másik ab­laknál pedig éppen megfordítva, iskolás gyer­mekek őrzik ellen szüleik áhítatos figyelése közben tankönyveik tanításait az eleven nagy Erdélyi Lapok IV. évf., 204. szám. — Kedd, 1935. október 1. Elhalasztotta az oradeai tábla az íté­lethozatalt a sánislaui római katolikus iskola közigazgatási perében. A salaj­megyei római katolikus iskolák tannyelvének megváltoztatása ellen folyó közigazgatási perek közül pénteken a sánislaui iskolai ügye került tárgyalásra. Dr Krüger Jenő, az egyházközség ügyvédje részletesen megindokolta a miniszteri intézkedés tarthatatlanságát és törvénytelensé­gét, mire az állami ügyvéd most is azt a kifo­gást emelte, hogy a konkordátum értelmében iskolafenntartónak a püspök tekintendő s az egyházközségnek nincs perlési joga. Dr Krüger Jenő püspöki nyilatkozattal az egyházközség s az egyházmegye költségvetésével bizonyította, hogy az egyháziközség tartja fenn az iskolát, majd benyújtotta a megyéspüspök meghatal­mazását, kijelentvén, hogy amennyiben a tábla arra az álláspontra helyez­kediik, hogy a püspök mint főhatóság, törvényes képviselője az isko­lafenntartónak, úgy a keresetet magáévá teszi s az eddigi eljárást jóváhagyja. A tá­bla Beste­­lei—Crisan—Bontea tanácsa másféló­rai tanács­kozás után a határozati hirdetést október 4-re halasztotta.

Next