Erdélyi Lapok, 1936. január-március (5. évfolyam, 1-74. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Tavaszkor általános választások alá kerül a francia parlament A kormány részére a költségvetés biztosítva A Laval-kormány az általános választásokig helyén marad­ t drizsből jelentik. A szenátus által letár­gyalt é­s elfogadott költ­ség­vetési törvénytervet a képviselőház pénzügyi bizottsága átvizsgálta és­­általánosságban elfogadta. Egyúttal azon­ban módosításokat is ajánlott, nem fontosakat ugyan, de sokat. Ezek miatt igen lehetséges, hogy a költségvetés tekintetében a megegye­zés csak újabb üzenetváltások útján tud létre­jönni a törvényhozás két háza között. A költségvetéssel kapcsolatban a képvi­selőház pénzügyi bizottsága letárgyalta azt a törvénytervet is, mely szerint az állami függő adósságok rendezésére tizenöt milliárd kincs­tári jegy kibocsátását engedik meg a kormány­nak. Több felszólalás volt, hogy a kincstári j­egyek mennyiségét kevesebbre szorítsák. Vé­gül is a bizottság elfogadta a kormány által kívánt törvényszöveget. Öt radikális szocialista miniszter lemondását híresztelik. Párizsból jelentik. A „Le Jour“ szerint* az a hír kering, hogy a radikális szocialisták túl­nyomó többségének kormányellenes szavazása következtében még január hó folyamán le­mond az az öt miniszter, aki ehhez a párthoz tartozik. A lap azonban azt hiszi, hogy ez a lemondás mégse vehető biztosra. Ugyanis Herriot nem akarja magára venni azt a fele­lősséget, hogy mikor már az általános válasz­tásokig csak három hónap van hátra, akkor ő a lemondással kormányválságot idézzen elő. A ,,Le Figaro“ szerint az általános válasz­tások 1936. ápr. 5-ikén lesznek. A képviselőház január 16-án kezd újból munkába, s így mind­össze 40 napja marad­­ a parlamentnek a vá­lasztásokig. Éppen e rövid időköz miatt a lap szerint nem várható semmi válság, hanem szinte bizonyosra vehető, hogy a Lavai-kor­­mán­y az általános választásokig helyen marad. Tardieu kilépett pártjából, Párizsból jelentik. A francia belpolitiká­nál­ újabb fordulat állott be. Tardieu levelet intézett a köztársasági középpárt elnökéhez, Reynauldhoz, bejelentve, hogy kilép a pártból. Ismeretes, hogy Reynauld szombaton szokat­lanul éles támadást intézett Laval ellen, a tá­madással azonban a párt nem azonosítja ma­gát. Kilépő nyilatkozatában Tardieu utal arra, hogy a mai zavaros­­ helyzetnek az az oka, hogy előzetes megszervezés nélkül alkalmaz­tak Olaszország ellen megtorlásokat. Ezért Tardieu Angliát teszi felelőssé és a megtorlá­sokat Olaszországgal szemben igazságtalanok­nak találja. Bizonytalan a választási időpont. Párizsból jelentik. A képviselőházi válasz­tások tekintetében még nem állapítottak meg határozott időpontot. Egyesek szerint április 5-én lesznek a választások. A belügyminiszté­riumban­­azonban kijelentik, hogy a kormány még egyáltalában nem foglalkozott a kérdés­sel. Egy másik híradás szerint a választások már márciusban meglesznek. Zinácska írta: Zaymus Gyula. Már éjfél felé járt az idő, amikor hirtelen, vésztjóslóan megszólalt az előszoba csöngője. Az ilyen éjféli csöngetésekben van valami fé­lelmetes. Ilyenkor jönnek a halált jelző sürgö­nyök, a szomorú baleseteket hifaladó ijedt ar­­cú, hebegő emberek, s érkezik az álmatlan, za­vart éjszakák kócos koboldjai. Sietve kaptam fel néhány ruhadarabot és az ajtóhoz léptem. — Én vagyok — hallatszott kívülről egy mélyen árnyékolt hang, — én. Szojka Balázs, az éjjeli bagoly. Szojka Balázs barátom nyugalmazott ez­redes volt, ki arról volt híres, hogy nappal aludt és mikor más rendes polgár pihenni tért, ő útjára indult, kialudva, frissen, mintha reggel lett volna. S ilyenkor zörgetett aztán is­merősei ajtaján, különösen úgy a hónap vége felé, amikor már nemigen tellett a nyugdíjból, füstös kávéházak sarkában valakivel hajnalig elmulatozni. Szivarra gyújtott , figyelmesen körülné­zett, mikor helyet foglalt a pamlagon, hogy nincs-e valami innivaló a közelben, mert nem is kell mondanom, hogy kávéból és pálinkából élt és hogy sósheringet vacsorázott reggel, s ha minden jól ment, akkor savanyu hordókáposz­ta levét itta hozzá, mert a bort egyenesen meg­vetette. — Egy történet jutott az előbb az eszembe — kezelte egy féldeci szil vorhin­ hirtelen való megivása után — a az az érzésem támadt, hogy néked ezt el kell mondanom. Ne vedd rossz­néven azért kedves barátom, hogy ily alkalmat­lan időben zavarlak, de tudod, én már ilyen vagyok. Nem is volna jó, ha mindnyájan egy­formák lennénk. A falióra éjfelet kongott. Szojka Balázs elmosolyodott s belerévede­­zett a szivarja füstjébe. — Több mint harmincöt éve már az eset­nek. Pontosan nem emlékszem már az évre, sőt a helység nevét is elfelejtettem, de hisz egyik sem fontos. Elég az, hogy titkos­szolgá­latom azon idejében játszódott le, mikor egy határmenti orosz városkában kellett híranyagot szereznem az orosz hadsereg belső életéről, mozdulatáról s az esetleges jövő terveiről. Könnyű munka volt. Kereskedelmi ügyle­teket bonyolított­am le, sőt magának a tisztikar­nak is szállítottam dolgokat. Lassan, békésen él­degélt az ember s néha egy liter vodka többet hozott a konyhára, mint sokszor körmönfont diplomáciai beszélgetés. Idővel a legjobb hirszállitóm az ezredes lánya lett. Ablakuk előtt vitt az utam üzleti irodámból hazafelé s sokszor láttam, amint ki­hajol s az utcát figyeli. Egy ilyen alkalommal épp akkor esett le egy gombolyag pamutja, mi­kor odaértem az ablak alá. Felemeltem s fel­nyitottam neki, s azóta mindennap elbeszél­gettünk. Tudtam, hogy hol jár a papája, miért káromkodott reggel és miért délben s mit szólt a minisztérium új rendeleteihez. És hordtam neki a virágot, édességet, md ő látható öröm­mel elfogadott. Mondtam is ki sokszor, hogy jöjjön ki, sétálhatnánk egy elsz olyan szép az ősz, de Zinácska nem volt kapható. — Majd máskor — mondta rendesen­ majd máskor, aztán egy nap hozzátette:­­Balázsovics Szoj­ka, inkább maga jöjjön hoza, mutatnék ma­gának valami nagyon érdést, aminek nagy hasznát vehetné. Egy lépéssel közelebb, hm a falhoz. — Mit szólna az ezredur és mit a ked­ves mamája? — A papa ma néhán,­amra elutazott, a mama meg vacsora után fegy a nagymamá­hoz aludni s akkor én egy­ vágyok itt bent az öreg Nyusával, ki azonhogy alszik, hogy ágyastól el lehet lopni. Az ik nyitva lesz, re­mélem nem fog nehezére­­ a kis torna. — Itt leszek — mondta határozottan s’ el­siettem vacsorázni. Mert a híreknek is al­kalmasabb, ha az ember tlan a vacsorán. Alig vártam, hogy eszegyen s a vacsora sem ízlett valahogy. Az órs mintha megállt volna s nem akarta előbbv­nni, a mutatókat. Peltiz órakor ott volt a­ ház előtt. Az ab­lak nyitva volt, csak Zinca feje hiányzott belőle. Csend volt. Egy finek sem járt már az utcán, meg különben ibolyán kihalt vi­­lágv úri utca volt, amelyre unatkozva álltak a villák. Egy lendület és én beu­ttam a szobában. Ugyanekkor kinyílik szó és az ajtóban megjelenik Zinácska. Ájdnt aki nem tud járni. Kezét a szájára tegzesük annyit mond: Erdélyi Lapok V. évf., 1. szám. — Szera 1936. január 1. Tűzifa Cserhasáb . 230 lei. Bükkhasát . 190 lei. Részletre is kapható a Hányánál. Agyonlőtte vasfiztársát egy földbirtos Cluj. Saját tudósítónktól .Vasárnap végért nagyszámú vadásztársaság ü­lt vadászkirán­dulásra a Clujhoz közel fekvőuedin községből. A vadásztársaság tagjai közötük­ Hanga­n Du­mitru ismert huedini földbiros és egyik leg­­meghittebb barátja, Togas Ioás. A vadásztár­saság tagjai a legjobb hangúban foglalták el leshelyeiket és tréfálkoztak, ak­ az már ilyen­kor szokás. Néhány nyúl és abb vad már a vadásztarisznyába került, amit lent, a völgyben megzördült a cserjés. Hangacélzásra emelte fegyverét és lőtt. Ekkor a bolor borzalmas ta­­lálsikotlás hallatszott. Hangahalálra rémül­ve rohant a bokor felé, ahol a len vérében fet­­rengve találta barátját, Toa A golyó felső testén érte és nemesebb része ütötte át. A sze­rencsétlen ember már csak lány pillanatáig élt, aztán hátrahanyatlott és­­ mielőtt a szőr­­ségiségből kihívott orvos mercezett volna, ki­szenvedett. Hangan a tragédáján azonnal je­lentkezett a huedini esendőm ahol megkezd­ték a kihallgatásokat. Megálltást nyert, hogy a tragédia idejében a völgyzerű köd ereszke­dett le és valószínű, hogy Ham golyója emiatt tévesztett célt, Hangant letaparták. Megrendítő gyilkosság Jozláviában, Belg­rádból jelentik: Dárda község mllett a Dunából borzalmas kegyetlenséggel un­­kolt nő holt­testét fogták ki. A jugoszláv újságok megálla­pítása szerint a meggyilkolt ,előkelő­ társadal­mi osztályhoz tartozott, amhél apéltságából és a rajta levő holmi finomságé következtetnek. A holttesten csak alsó ruhanyok voltak, ami­ből valószínűnek látszik, hol akkor gyilkolták meg, amikor le akart feküds azután dobták holtestét a Dunába. A jugoszi rendőrség értesí­tette az esetről a mohácsi mór rendőrséget is, megküldve a­ nyomozás adit.

Next