Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)

1936-04-01 / 75. szám

2 | Újdonság | Molnár Frigyes:­­ A szociális egyház az emberért sül *Ara 110 lei és portó,­i Kapható könyvosztályunkban figyelembevétel és megbecsülés fölkeltéséivel. Evégett politikai testületünknek is a pártpoli­tizálásnál többet kellett végeznie, ne­mzettársa­­dalmi szervezetté kellett válnia, hogy a leg­kisebb néperőt is közös egységbe és egymásért való segítő összetartásba fogja. A korábbi tár­sadalmi különbségek helyébe valami saját­jáért­ egyenirangosítá­snak kellett lépnie, mely­ben az egyszerűbb, szegényebb, igénytelenebb­ életszínvonal a közös meghatározó. A közös és egyenlő lemondásokba, egyszerűen a komoly magun­kbaszállást kellett véghezvinnünk. Ebben vezetett minket az elmúlt tiz év alatt Bethlen György gróf, az országos Magyar Párt elnöke. A csüggedés helyett a magunk megtalálásának az őszinte, valósághoz alkal­mazkodó fejlődésébe. Az ő vezetési ideje alatt érlelődött ki a népiesebbségi magyarság még újabb és még fiatalabb nemzedéke, mely min­den túlcsapongástól mentesen igyekszik a népi öntudat megtartására és ahhoz való hűségre, de egyúttal arra is, hogy a magunkba szállás egyszerűbb életutjain munkához és kenyérhez jusson. És nem csügged, hanem a nehézségek­kel szemben önmagában való bízással, s népe életében és annak jóságában való hittel látja meg jövendője biztos útjait. Társadalmunk ifjabb rétegének ez a szelleme természetesen nem abból támad, hogy egy-egy vezető ember hozta létre. De a Bethlen György tízéves veze­tői működésének mégis sok példaadó, kitar­tásra nevelő, önbizalomra hangoló ereje volt, hogy ez a társadalmi fejlődés kialakulhasson. Egyének tömjénezésére, személyi kultu­szok ápolására nincs szavunk. Azonban mikor történelmi fejlődést kell meglátnunk, akkor a magunk közös életbizalma érdekében se hagy­hatjuk el azok érdemének a megemlítését, akik e fejlődésért egész életük tevékenységét, s lelkük és szivük minden gondját odaáldozzák Bethlen György gróf az elmúlt ti­z év alatt első volt és örökös fáradhatatansága ebben a maga odaáldozásában. Az ő vezetése a magunkba szállás egyszerűségeibe való eljutás mellett a magunkban járás biztonságát is elhozta És tudtuk a tíz év alatt mindig, hogy Bethlen György a magunkban járás útján a helyzet tiszta meglátásával, átörökölt és maga által szerzett óriási képességekkel, s a lelkiismeretes­ség legeszményibb körültekintésével vezet. Ezek az erények adják meg az ő igazi vezetői elhivatását. Az ő vezetése mindig a biztonság Erdélyi Lapok V. évf., 75. szám. — Szerda, 1936 április 1. A Magyar Párt és német párt az iparosok intézményeit védték az ipartörvény vitáján Megszavazták a kisiparos törvényt.­­ A ipartestületek fenn­tartásának szükségességét s hatáskörük kibővítését követelik. Az iparosság nem tud lemondani vagyonáról s évszázados jogairól. Bucuresti. Saját tud. A képviselőház hétfői ülésén feltűnést keltett Nae Popescu (kormány­párti) képviselő felszólalása, aki kikelt az ellen, hogy a szerencsejátékok megszüntetésére parla­menti kezdeményezésből benyújtott törvényja­vaslatot­ az elnökség nem tűzi napirendre, holott meg volt ígérve, hogy a költségvetés megszava­zása után erre kerül majd a sor. A költségveté­si vita végetért- s napirenden mégis más javas­latok szerepelnek, mi ennek az oka? A felszólalás zajos tetszést aratott s az el­nökség kénytelen is volt elővenni a javaslatot. Történt is hozzá néhány felszólalás, de a mi­niszter hamarosan javasolta a javaslatnak a bi­zottság elé való visszaküldését, a vita során be­nyújtott módosító indítványok áttanulmányo­zására A kamara délutáni ülésén Nister minisz­ter felolvasta a királyi kéziratot, az Astra és az Unió vagongyárak Brasovba való költöztetés­é­ről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Több törvényjavaslat beterjesztése után megkezdték az ipartörvény vitáját. A németek védik az ipartestületet. A Német Párt részéről Herzog képviselő szólt a javaslathoz. Kifogásolta a javaslat azon intézkedéseit, amelyek a tanoncok­ iskolai előképzettségét csak négy elemi osztályban állapítják meg és ame­­ k Pakocs Károly: Jána áldozata Regény­­ra tűzve 130 lei és portó. Kapható könyvosztályunknál iyek rövidebbre fogják a tanoncképző tanfolya­mok időtartamát. Azután az ipartestületek va­gyonának elkobzásáról, illetve e vagyonnak a m­­unkakamarákba való beolvasztásáról beszélt. Az iparosok egy része, — mondotta, — nem is tagja a munka és a kereskedelmi ka­maráknak és akik tagjai is, azoknak sincs el­határozó szerepük ezekben a kamarákban. Így a vagyon, amely eredetét figyelembe véve, ki­zárólag az iparosoké és amelynek meg­van a maga rendeltetése, elvonatik ettől a rendelte­téstől. Kérte azután, hogy az ipartestületek al­kalmazottainak egzisztenciájáról gondoskodás történjék. Szabó Béni az iparostársadalom véleményét tolmácsolja. A Magyar Párt nevében Ladi Ferenc lépett a szószékre és kijelentette, hogy Szabó Béni­­képviselő helyett beszél, aki nem lehet jelen az ülésen s az ő általa készített beszédet olvassa' fel. — Az ország iparosai, — mondotta — 1920 óta minden kormányhoz azzal a kéréssel folya­modtak, hozzon új ipartörvényt, amely min­den tekintetben feleljen meg a kívánalmaknak. Annál is inkább tették ezt, mert kormányaink minden más társadalmi osztálynak gondját vi­selték, csak éppen az iparostársadalomét része­sítették mostoha bánásmódban. Megállapítom, hogy a jelenlegi javaslat sok olyan intézkedést tartalmaz, amelyeket rég várnak az iparosok de rá kell mutatnom arra is, hogy a javaslat­nak sok kifogásolható része van. Alapvető hibája a javaslatnak, hogy be­szünteti az iparosok intézményeit, amelyeknek oly ragyogó múltjuk van, anélkül, hogy hason­ló és ugyanolyan önkormányzati jogkörű intéz­mények felállításáról gondoskodnék. (Tudósításunk folytatsa a B­S­iU útidon). «­­ Az Ako-Máru útja Egy Japán hajó regénye Írta: Kovrig János . — Tudom, fiam, nincs sok válogatnivalód. Majd kitalálunk valami mást. Ne haragudj rám. Nem volt szép tőlem. De tekintettel kellett lenni a vendégekre, lásd be. Nyugodj meg, ba­rátom, nincs azért még vége a világnak! — Ez azt hiszi, hogy megbolondultam — nyögte Hans tehetetlenül. — Hát beszélj akkor világosabban. Hans röviden elmondta az álláskeresés tör­ténetét. — Szóval így lettél general cook. Én azon­ban nem foglak kihúzni a csávából. — Miért? Nem kell az állás? — Kell. Nyolc dollár szép pénz. De én még e­gy lágytojást sem főztem életemben! Tehát volt már két főszakács és egyik sem tudta, hogyan kell forgatni a főzőkanalat. Hans megsemmisülten hallgatott. — A mi konyhánkat a feleségem vezeti. Nem tudom, hogy mitől, de megmondom, mi­kor jó a főztje. Csalhatatlan ízlésem van. — Én még ehhez sem értek. Megetettek egyszer velem valami halat­: azt­ hittem hogy lyvinszelet, bécsi módra készítve. Fatty Joe a realitások embere volt. — Hadd tárgyaljuk le egyszer ezt az ügyet, ha már ennyire benne vagyunk — gondolta magában. — Miféle hajó az, Hans, ahol nekünk most „állásunk“ van? — Nagy óceánjáró. — A nevét nem tudod? Add csak ide az újságot, fiam! Hans leakasztotta a fogasról az „Adverti­ser“-t A hajók jegyzékéből nem volt nehéz erre a kérdésre feleletet kapni. Joe hamarosan megállapította: — „Áko Máru", húszezer tonna, személy­­szállító ,diner“, indul ma délben San­ Francis­­cóba. Az ördögbe! Hogyan lehetséges az, hogy ilyen luxushajóra az utolsó pillanatban szed­nek föl szakácsokat? — Ezt nem értem magam sem. — Itt valaminek történnie kellett. Fatty Joe türelmesen átböngészte az újsá­got és a napihírek között, elvágva, hogy föltű­­n­ést ne keltsen, erre a címre akadt: „Ópium­­csempészés miatt letartóztatták az Ako Maru szakácsait. Összehajtotta az újságot. — Az más. Yokohamában nem lehet úgy, füttyszóra európai szakácsot­ találni. — És most? Nincsen veszteget­ni való időnk, Joe! — Tudok egy lehetőséget. És amilyen bo­lond szerencséd van... Hétméteres pózna végén, bambuszból font kalitkában, színestollú madár fütyörészett. Tol­­lát szellőztette a reggeli napban, kristálytiszta hangokat hallatott, örült az életnek, mely édes néha a rabságban is. A pózna csúcsán volt egy facsiga, vályújába hosszú kötél feszült, vége le­ért a földig. Ezen a légi liften utazott naponta kétszer a kis madár, mikor vizet, eleséget ad­tak neki. Máskor leoldották a kötélről a kalit­kát, a tetején levő karikába dugta ujját a japán, szolga és kalitkástól sétálni vitte az utcára a madarat, mint náluk a kutyát szokás. A magaslati madárvilla alatt állt ezen a reggelen a yokohamai Grand Hotel délceg fő­szakácsa. Mozdulatlanul figyelte a madáréne­ket, a nap fényfoltjait a nagy fák lombja alján, a japán ízlésű kertben bújócskázó csermelyt, íves, pirosra festett hídacska vezetett rajta ke­resztül, az egyik helyen aranyhalakkal csillogó kis tavat táplált, máshol apró szigetet ölelt kö­rül, tükrét fodrozták arasznyi vízesések. Minia­tűr sziklák voltak összerakva érdes kövekből, közöttük frissen zöldelt a tömött tavaszi pázsit­­bársonya, a kert közepe táján pedig bimbózó virágok során alacsony fenyőfa állott. Nem lát­szott ezen nyírás, ker­t­észi ügyeskedés kénysze­­redettsége. Az ember ránézett, mosolygott: nini­ hajóalakra nőtt ez a bolondos fa! Tetszetős volt a soudulati. Jilusy ezt a harat jókedvéből tette. / 11 érzésével tudta eltölteni követőit, hogy nem viszi népét a falnak, se félre nem vezeti soha- A magunk kisebbségi magyar társadalma részére családi ünnep, hogy Bethlen György gróf elnökségének tízéves fordulóját megérhet­tük. Szerény ünneplés ez, a magunk körében maradó, de annál őszintébb és annál inkább a magunk lelkéből való. Isten áldását kérjük ahhoz, hogy Bethlen György gróf jósága, az ő erénye, az ő egyszerű és dolgos életpályája,­­ az ő sok nemes lelki képessége még sokáig ve­zethessen bennünket!

Next