Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)
1936-04-01 / 75. szám
2 | Újdonság | Molnár Frigyes: A szociális egyház az emberért sül *Ara 110 lei és portó,i Kapható könyvosztályunkban figyelembevétel és megbecsülés fölkeltéséivel. Evégett politikai testületünknek is a pártpolitizálásnál többet kellett végeznie, nemzettársadalmi szervezetté kellett válnia, hogy a legkisebb néperőt is közös egységbe és egymásért való segítő összetartásba fogja. A korábbi társadalmi különbségek helyébe valami sajátjáért egyenirangosításnak kellett lépnie, melyben az egyszerűbb, szegényebb, igénytelenebb életszínvonal a közös meghatározó. A közös és egyenlő lemondásokba, egyszerűen a komoly magunkbaszállást kellett véghezvinnünk. Ebben vezetett minket az elmúlt tiz év alatt Bethlen György gróf, az országos Magyar Párt elnöke. A csüggedés helyett a magunk megtalálásának az őszinte, valósághoz alkalmazkodó fejlődésébe. Az ő vezetési ideje alatt érlelődött ki a népiesebbségi magyarság még újabb és még fiatalabb nemzedéke, mely minden túlcsapongástól mentesen igyekszik a népi öntudat megtartására és ahhoz való hűségre, de egyúttal arra is, hogy a magunkba szállás egyszerűbb életutjain munkához és kenyérhez jusson. És nem csügged, hanem a nehézségekkel szemben önmagában való bízással, s népe életében és annak jóságában való hittel látja meg jövendője biztos útjait. Társadalmunk ifjabb rétegének ez a szelleme természetesen nem abból támad, hogy egy-egy vezető ember hozta létre. De a Bethlen György tízéves vezetői működésének mégis sok példaadó, kitartásra nevelő, önbizalomra hangoló ereje volt, hogy ez a társadalmi fejlődés kialakulhasson. Egyének tömjénezésére, személyi kultuszok ápolására nincs szavunk. Azonban mikor történelmi fejlődést kell meglátnunk, akkor a magunk közös életbizalma érdekében se hagyhatjuk el azok érdemének a megemlítését, akik e fejlődésért egész életük tevékenységét, s lelkük és szivük minden gondját odaáldozzák Bethlen György gróf az elmúlt tiz év alatt első volt és örökös fáradhatatansága ebben a maga odaáldozásában. Az ő vezetése a magunkba szállás egyszerűségeibe való eljutás mellett a magunkban járás biztonságát is elhozta És tudtuk a tíz év alatt mindig, hogy Bethlen György a magunkban járás útján a helyzet tiszta meglátásával, átörökölt és maga által szerzett óriási képességekkel, s a lelkiismeretesség legeszményibb körültekintésével vezet. Ezek az erények adják meg az ő igazi vezetői elhivatását. Az ő vezetése mindig a biztonság Erdélyi Lapok V. évf., 75. szám. — Szerda, 1936 április 1. A Magyar Párt és német párt az iparosok intézményeit védték az ipartörvény vitáján Megszavazták a kisiparos törvényt. A ipartestületek fenntartásának szükségességét s hatáskörük kibővítését követelik. Az iparosság nem tud lemondani vagyonáról s évszázados jogairól. Bucuresti. Saját tud. A képviselőház hétfői ülésén feltűnést keltett Nae Popescu (kormánypárti) képviselő felszólalása, aki kikelt az ellen, hogy a szerencsejátékok megszüntetésére parlamenti kezdeményezésből benyújtott törvényjavaslatot az elnökség nem tűzi napirendre, holott meg volt ígérve, hogy a költségvetés megszavazása után erre kerül majd a sor. A költségvetési vita végetért- s napirenden mégis más javaslatok szerepelnek, mi ennek az oka? A felszólalás zajos tetszést aratott s az elnökség kénytelen is volt elővenni a javaslatot. Történt is hozzá néhány felszólalás, de a miniszter hamarosan javasolta a javaslatnak a bizottság elé való visszaküldését, a vita során benyújtott módosító indítványok áttanulmányozására A kamara délutáni ülésén Nister miniszter felolvasta a királyi kéziratot, az Astra és az Unió vagongyárak Brasovba való költöztetéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Több törvényjavaslat beterjesztése után megkezdték az ipartörvény vitáját. A németek védik az ipartestületet. A Német Párt részéről Herzog képviselő szólt a javaslathoz. Kifogásolta a javaslat azon intézkedéseit, amelyek a tanoncok iskolai előképzettségét csak négy elemi osztályban állapítják meg és ame k Pakocs Károly: Jána áldozata Regényra tűzve 130 lei és portó. Kapható könyvosztályunknál iyek rövidebbre fogják a tanoncképző tanfolyamok időtartamát. Azután az ipartestületek vagyonának elkobzásáról, illetve e vagyonnak a munkakamarákba való beolvasztásáról beszélt. Az iparosok egy része, — mondotta, — nem is tagja a munka és a kereskedelmi kamaráknak és akik tagjai is, azoknak sincs elhatározó szerepük ezekben a kamarákban. Így a vagyon, amely eredetét figyelembe véve, kizárólag az iparosoké és amelynek megvan a maga rendeltetése, elvonatik ettől a rendeltetéstől. Kérte azután, hogy az ipartestületek alkalmazottainak egzisztenciájáról gondoskodás történjék. Szabó Béni az iparostársadalom véleményét tolmácsolja. A Magyar Párt nevében Ladi Ferenc lépett a szószékre és kijelentette, hogy Szabó Béniképviselő helyett beszél, aki nem lehet jelen az ülésen s az ő általa készített beszédet olvassa' fel. — Az ország iparosai, — mondotta — 1920 óta minden kormányhoz azzal a kéréssel folyamodtak, hozzon új ipartörvényt, amely minden tekintetben feleljen meg a kívánalmaknak. Annál is inkább tették ezt, mert kormányaink minden más társadalmi osztálynak gondját viselték, csak éppen az iparostársadalomét részesítették mostoha bánásmódban. Megállapítom, hogy a jelenlegi javaslat sok olyan intézkedést tartalmaz, amelyeket rég várnak az iparosok de rá kell mutatnom arra is, hogy a javaslatnak sok kifogásolható része van. Alapvető hibája a javaslatnak, hogy beszünteti az iparosok intézményeit, amelyeknek oly ragyogó múltjuk van, anélkül, hogy hasonló és ugyanolyan önkormányzati jogkörű intézmények felállításáról gondoskodnék. (Tudósításunk folytatsa a BSiU útidon). « Az Ako-Máru útja Egy Japán hajó regénye Írta: Kovrig János . — Tudom, fiam, nincs sok válogatnivalód. Majd kitalálunk valami mást. Ne haragudj rám. Nem volt szép tőlem. De tekintettel kellett lenni a vendégekre, lásd be. Nyugodj meg, barátom, nincs azért még vége a világnak! — Ez azt hiszi, hogy megbolondultam — nyögte Hans tehetetlenül. — Hát beszélj akkor világosabban. Hans röviden elmondta az álláskeresés történetét. — Szóval így lettél general cook. Én azonban nem foglak kihúzni a csávából. — Miért? Nem kell az állás? — Kell. Nyolc dollár szép pénz. De én még egy lágytojást sem főztem életemben! Tehát volt már két főszakács és egyik sem tudta, hogyan kell forgatni a főzőkanalat. Hans megsemmisülten hallgatott. — A mi konyhánkat a feleségem vezeti. Nem tudom, hogy mitől, de megmondom, mikor jó a főztje. Csalhatatlan ízlésem van. — Én még ehhez sem értek. Megetettek egyszer velem valami halat: azt hittem hogy lyvinszelet, bécsi módra készítve. Fatty Joe a realitások embere volt. — Hadd tárgyaljuk le egyszer ezt az ügyet, ha már ennyire benne vagyunk — gondolta magában. — Miféle hajó az, Hans, ahol nekünk most „állásunk“ van? — Nagy óceánjáró. — A nevét nem tudod? Add csak ide az újságot, fiam! Hans leakasztotta a fogasról az „Advertiser“-t A hajók jegyzékéből nem volt nehéz erre a kérdésre feleletet kapni. Joe hamarosan megállapította: — „Áko Máru", húszezer tonna, személyszállító ,diner“, indul ma délben San Franciscóba. Az ördögbe! Hogyan lehetséges az, hogy ilyen luxushajóra az utolsó pillanatban szednek föl szakácsokat? — Ezt nem értem magam sem. — Itt valaminek történnie kellett. Fatty Joe türelmesen átböngészte az újságot és a napihírek között, elvágva, hogy föltűnést ne keltsen, erre a címre akadt: „Ópiumcsempészés miatt letartóztatták az Ako Maru szakácsait. Összehajtotta az újságot. — Az más. Yokohamában nem lehet úgy, füttyszóra európai szakácsot találni. — És most? Nincsen vesztegetni való időnk, Joe! — Tudok egy lehetőséget. És amilyen bolond szerencséd van... Hétméteres pózna végén, bambuszból font kalitkában, színestollú madár fütyörészett. Tollát szellőztette a reggeli napban, kristálytiszta hangokat hallatott, örült az életnek, mely édes néha a rabságban is. A pózna csúcsán volt egy facsiga, vályújába hosszú kötél feszült, vége leért a földig. Ezen a légi liften utazott naponta kétszer a kis madár, mikor vizet, eleséget adtak neki. Máskor leoldották a kötélről a kalitkát, a tetején levő karikába dugta ujját a japán, szolga és kalitkástól sétálni vitte az utcára a madarat, mint náluk a kutyát szokás. A magaslati madárvilla alatt állt ezen a reggelen a yokohamai Grand Hotel délceg főszakácsa. Mozdulatlanul figyelte a madáréneket, a nap fényfoltjait a nagy fák lombja alján, a japán ízlésű kertben bújócskázó csermelyt, íves, pirosra festett hídacska vezetett rajta keresztül, az egyik helyen aranyhalakkal csillogó kis tavat táplált, máshol apró szigetet ölelt körül, tükrét fodrozták arasznyi vízesések. Miniatűr sziklák voltak összerakva érdes kövekből, közöttük frissen zöldelt a tömött tavaszi pázsitbársonya, a kert közepe táján pedig bimbózó virágok során alacsony fenyőfa állott. Nem látszott ezen nyírás, kertészi ügyeskedés kényszeredettsége. Az ember ránézett, mosolygott: nini hajóalakra nőtt ez a bolondos fa! Tetszetős volt a soudulati. Jilusy ezt a harat jókedvéből tette. / 11 érzésével tudta eltölteni követőit, hogy nem viszi népét a falnak, se félre nem vezeti soha- A magunk kisebbségi magyar társadalma részére családi ünnep, hogy Bethlen György gróf elnökségének tízéves fordulóját megérhettük. Szerény ünneplés ez, a magunk körében maradó, de annál őszintébb és annál inkább a magunk lelkéből való. Isten áldását kérjük ahhoz, hogy Bethlen György gróf jósága, az ő erénye, az ő egyszerű és dolgos életpályája, az ő sok nemes lelki képessége még sokáig vezethessen bennünket!