Kolozsvári Szemle, 1916 (2. évfolyam, 27-48. szám)

1916-07-02 / 27. szám

UJ BIRTOKPOLITIKA A magyar föld.... Az ember rónarengetegek suttogását érzi, mit susog a földre hajló érett kalász, hallja a magyar fül. Agrár állam vagyunk. Minden konzervatív nemzet- gazdasági filozófia szerint ez elmaradottságot jelent, ámde pár évvel ezelőtt épen a lemo- dernebbek bedobtak a köztudatba egy jelszót: intenzív mezőgazdaság. A Huszadik Század cimii saj ^orgánumban Dániel Arnold találta ezt ki és érdekes, hogy az ettől legextrémebb oldalról nemsokára nagyszabású gyakorlati vívmánnyal jöttek, egy katolikus plébános vala­hol a vidéken feltalálta az úgynevezett „aranykalászt“, a tízezerszeresen termő vetőmagot Ez azonban meg nem intenzív mezőgazdaság, ahogy a mi mai kis birtokosainkkal nem is lehetséges termelési-reformot csinálni. Érdekes idevonatkozólag Zseléntki Róbert gróf múlt­kori felszólalása, amelyben kijelentette, ho£y a nagybirtokos sínylődik, mert neki a földje perce ri­tuálisan kisebb a jövedelme, mint a parasztbiríckck tulajdonosainak. Ez teljesen igaz, azonban e: igazság konzekvenciáinak levonásában téved a nemes lengyel fendális. Ugyanis. Igaz az hog\ tegyük fel egy tizezerholdas földbirtoknak csak az adminisztrálása (a jószágkormányzótól a botosispánig) annyi terhet ró a tulajdonosra, hogy ez a járadék percentjét lecsökkenti, igaz az is, hogy a munkásokkal való megmüveltetés sohsem olyan gazdaságos, mint a paraszt gazdáé, aki maga, családja, legfeljebb még barátjai által látja el a földét. Ebből azonban nem az következik, amit Zöld Róbert következtetésül von le, hogy szállítsák le a nagybir­tokosok adóját, szigorítsák meg a Darányi-féle (amugyis drákói) mezőgazdasádi cselédtör vényt, hanem épen ellenkezőleg. Ezek a tanulságok mutatják: itt az ideje, hogy Magyar- ország végre a radikális földbirtokpolitika terére lépjen. Államilag sajátítsák ki az összes ezerholdon felüli nagybirtokokat és osszák szét olcsó parcellákban a földéhes parasztság között. Ugyanekkor pedig minden módon igyekezzenek a parasztokat rákényszeriteni a modern, intenzív földművelésre. Erre van egy nagyon jó eszköze az államnak. Annak arányában osszák ki a parasztok között a bérleteket, hogy ki milyen terméseredményt tudott az előző bérletnél felmutatni. A sokat gúnyolt, Ázsiainak nevezett Oroszország ezen a téren annyira előttünk van, hogy szégyen futja el az ember arcát, ha a II. Sándor cár földreformjára gondol. Oroszországban nincsen zsellér, földnélküli paraszt, mióta a nagy cár megcsinálta a sztaroszta rendszert. Igaz, hogy az orosz állam sem csinálta végig a dolgot és náluk sincs ma még hire — hanva sem az intenzív mezőgazdaságnak. A háborúban szemmelláthatólag földerengett az államszociálizmus hajnala milyen ideális állapot lenne, ha ezen a csapáson végighaladva kimondanák azt, hogy minden

Next

/
Thumbnails
Contents