Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)

1933 / 1-2. szám

erdélyi szemle 2­1—2. szám Az erdélyi és bánsági magyar kisebbségi élet irodalmi, tudományos, politikai és gazdasági teendői az 1933. évre I. Az erdélyi és bánsági irodalmi élet horoszkópja 1933-ra Írta: WALTER GYULA Jósolni — hálátlan mesterség, különösen az pedig az irodalom és művészet területén. Mi lesz itt, ki tudja ? Ki lát a szívekbe és agyakba ? És a krónikás mégis jósolni mer. Tele van hittel és optimizmussal. Érzi, hogy tele van az irodalom és művészet robbanó, feszülő erőkkel, amelyek ki­törnek és eget kérnek. Néha fénylő, napsütéses eget, néha felleget, hogy minél hamarabb elborítsa őket a feledés homálya. Az elmúlt évek produkáltak már néhány szép erdélyi sikert. Hol erkölcsit, hol anyagit, hol mind a kettőt. Reményik Sándor, Gyallay Domokos, Kisfaludy-tagsága, P. Jánossy Béla Petőfi-társasági kültagsága, P. Gulácsy Irén nagy könyv­sikerei (Fekete vőlegények, Pax vobis), Markovics Rodion nemzetközi diadalai (Szibériai garnizon, egy féltucat nyelven, Az aranyvonat), Hunyadi Sándor: Feketeszarú cseresznyé­je, Indig Otto: Torockói menyasszony­a, Székely Mózes: Zá­tony­a, Franyó Zoltán versfordításainak magasra értékelése és még sok más — mind-mind erdélyi sikerek. És ezt a számot még erősen növelni lehetne. Egész sor erdélyi író könyve jelenik meg Berlinben a Ludwig Voggenreiter-cégnél (Kovács Dezső, Gyallay Domokos, Erdély lelke, prózai anto­lógia, Erdélyi költők, Walter Gyula), a budapesti Atheneum­­nál (Tamási Áron, Berde Mária, Nyirő József, Bartalis János, Makkai Sándor stb.) vagy másutt, — de ma már a „Nyíl“, ez az egyszerű és olcsó, füzetes regénysorozat is egymás­után hoz erdélyi szerzőket (Szabó Mária, Ligeti Ernő, Do­­náth László, Marton Lili). Erdély tehát a gazdasági nyomo­rúság közepette is verekszi magát előre. Tekintélye, súlya, presztízse és értéke kétségtelenül van is az egyetemes magyar irodalmi életben. Bizonyítják ezt a róla szóló cikkek, tanul­mányok, kritikai méltatások, előkelő revük és lapok közle­ményei, megemlékezései és a hasábjaikon szívesen szerepel­tetett erdélyi írások is. A baj csak ott van, hogy Erdélyben haldoklik a könyv­termelés. Nincs kiadó és igy alig jelenik meg könyv. Pedig kötetre való agy születik itt bőségesen is. Mindenféle Az öregek (Dózsa Endre, Gyalui Farkas) éppen úgy dolgoznak, mint a fiatalok, egészen az „Új arcvonal“ s a nagyváradi „Tiztűz“ avant-gárdájáig. Az erdélyi írók fiókjai tele vannak szekérderékra való értékes kézirattal. Budapesti kiadók, szín­­házügynökségek, sz­íházak — sok szép mindent áshatnának ki belőlük. Ma Erdélyben egyetlen komoly könyvkiadó a Szépmives Céh, a maga évenkénti 12 könyvével. A kár az, hogy igen szűk keretek között mozog s csak a maga zárt irótáborát szerepelteti. Értéknek azonban feltétlenül becsü­lendő, szép érték. Amiként azok az Erdélyi Helikon, az Er­délyi Szemle, Pásztortűz, a Hírnök és a Vasárnap is a ma­guk nemes törekvéseivel és munkavégzéseivel. Értékek a dol­gozó irodalmi társaságok is, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az aradi Kölcsey Egyesület, a marosvásárhelyi Kemény Zsig­­mond, a nagyváradi Szigligeti és a temesvári Arany János Társaság. (Várjon a többiek: Szatmár, Nagykároly stb. mért hallgatnak?) De több egységet, rendszert és céltudatosságot várna tőlük mindenki irodalmi téren s éppen úgy a Kath. Akadémiától, az Unit. Irodalmi és a Károli Gáspár irodalmi társaságtól is; az érdeklődés nagyobb felvevését, mélyebb társadalmi visszhangot, nagyobb aktivitást. A Pen Klubtól pedig az írói öntudat felébresztését és az írók megszervezését. A haladás jelei mellett tehát vannak reális életjelek is. De ennél sokkal több kellene. Egységes, nagy összefogás. Kiadói vállalkozás létrehozása olcsóbb és drágább soroza­tokkal a különböző társadalmi rétegek számára; erdélyi könyvhét, az erdélyi irodalmi termelés kollektív bemutatása, az írók gazdasági és erkölcsi megszervezése, a Könyvbarátok Egyesületének megteremtése, az erdélyi könyv megkedvelte­­tése, tervszerű és céltudatos propaganda, az erdélyi élet szel­lemi erőinek koncentrálása egy nagy magyarság-nevelő és magyarság-emelő munkába, szoros és állandó kapcsolat léte­sítése az erdélyi irodalmi egyesületek és intézmények között — egyszóval és röviden : irodalmi közszellem és írói köz­tudat kialakítása, vagyis kulturális ön- és társadalmi nevelés. Tennivaló tehát ezernyi volna. Munkás is bőségesen akad. Csak egység és összefogás és akarat kellene és akkor 1933. irodalmi horoszkópja a gazdasági ínség ellenére is jobb, sokkal jobb lehetne, mint az elmúlt 1932. év elért kisebb eredményei és sikerei voltak. Irodalmi egyesületek vezetőségei, írók, sorstársak — nem volna-e érdemes megkísérelni egy közös, nagy munkapro­­gramm létrehozását és vállalását a külföldi mintára ? Talán csak meg kellene kísérelni és máris sikerülne?! Próbáljuk meg! Az Erdélyi Szemle írói közössége min­denkit szeretettel invitál meg ehhez a munkához. Beszéljük meg, mit kéne, mit lehetne csinálni ! Beszéljük meg és kezdjünk cselekedni is. * Képzőművészeti életünk, sajnos, nem mutat ennyire biztató képet. Nem azért, mintha nem volnának hasonlóan értékes festőművészeink, szobrászaink, hiszen Nagybánya, Arad, Te­mesvár és Kolozsvár művészei a legelső klasszist képviselik túl a határokon is, hanem azért, mert képzőművészeti életünk teljesen szervezetlen s csak annyi anyagi eredményt ér el, amennyit a művészek egyenként tudnak kiverekedni maguknak. Az ezen a téren történt lépésekről majd legközelebb számo­lunk be. ULímilIillilll UliiUUllUUft UiUJJUUUUl uummiimi mmmmmi mmimimn Mmnmmm U11I1U1IU1U1 aXl|Z|||X|||||A UllUUilUUU fTTTTTTTnTTTTTTrTTTnTTTTTTTTTTrTnTTTTTTTrnTTlNninttlrTTTTTTTTTTTTTTTUWUIIMMUN lllllliillfíii'tTTTTTTTTTTTTTT JEANETTE MAC DONALD a világhírű filmprimadonna, a napokban Budapestre akart jönni vendégszerepelni, de olyan horribilis fellépési díjat kért, hogy amiatt fellépése elmaradt.

Next