Erdélyi Szemle, 1934. október - 1935. december (20. évfolyam, 1-15. szám)

1934 / 1. szám

_________ , ERDÉLYI SZEMLE HUSZADIK ÉV KÜSZÖBÉN Nevezetes évfordulóhoz érkeztünk. Húsz évvel ezelőtt indult útjára S. Nagy László alapításában Erdély legrégibb szépirodalmi, tudományos, művé­szeti és kultúrpolitikai folyóirata,az ERDÉLYI SZEMLE. Röppenő szók nem tudják kifejezni azt a temérdek munkát, bizakodó hitet, rengeteg akaratot, amit az Erdélyi Szemle húsz esztendeje ölel át. Férfias, ko­moly kifejező erő kell ahhoz, hogy érzékeltetni tudja azt az újra és újra nekilendülő magabizakodást, tán­toríthatatlan kitartást, önzetlen áldozatkészséget, meg­alkuvás nélküli tiszta szándékot, amik ezen a húsz éven át hűséges tovább segítői voltak e lap munká­jának. És azt hisszük, letagadhatatlan tényt rögzítünk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy ez a munka korántsem volt kis értékű s elismerésre és hálára érdemes nagy szolgálatot tettünk az erdélyi magyar­ságnak azzal, hogy húsz éven át lankadhatatlan erő­vel folytattuk a magunk elé tervezett, öntudatos hittel kezdett munkát. De nem a hála és elismerés értékre váltását akarjuk még most sem. Az a húsz esztendő, amit történelmi idők szakadatlan viharában töltöttünk, rég megtanított arra, hogy a munkát nem a pillanatnyi elismerés aprópénzei mérik meg s még inkább tud­juk azt, hogy az a munka, amit fiatalos erővel, pi­rosló szívvel vállaltunk, nem könnyű lángra lobban­­tója a tömeg közönyös kedvének, hanem az egyete­mes nemzeti öntudat mindenekkel dacoló erőfeszí­tése a Sors gátló akadályaival, támadó erejével szemben. Nem akarjuk és nem is várjuk­ az elism­erés sem­milyen színes malasztját, mert csak kötelességet tel­jesítünk, kötelességet, amit a sors rendeltetésszerűen elénk szabott s amelynek a végzését áldozatos lé­lekkel szolgáljuk. Dolgozni akarunk ezután is épen olyan törhetetlen akarattal, buzgó igyekezettel mind­annyiunk céljáért, mint eddig s ha ezt most külön is kiemeljük, ezt csak azért tesszük, mert gondola­tunk szerint az elmúlt húsz esztendő sok gondos és keserű tapasztalata még tudatosabb és fokozottabb munkára kötelez minket parancsolólag. Még több szolgálatot akarunk tenni az erdélyi magyarságnak. S hogy ezt az elhatározott szándé­kunkat valóra válthassuk, ahhoz régi közönségünk érdeklődő figyelmére s az egész erdélyi magyarság résztvevő segítésére szükségünk van. Ha ebben a jubiláris évben a munka fokozottabb teljesítését ígér­jük és próbáljuk, előre ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezt a közönség szeretetének és megértésének foko­zottabb nyilvánítása nélkül nem tudjuk elérni. Áldo­zatban mindig velünk érző s húsz év forgása alatt annyiszor kipróbált közönségünk fokozott szeretetét és megértését kérjük tehát e jubiláris esztendő mun­kájához, hogy a következő évek előre ijesztő fekete jóslásaival szemben a REMÉNY ÉS BIZAKODÁS magjait hinthessük el ezen a nekünk drága földön. Hogy hogyan véljük a remény és bizakodás magvait hinteni? Jubiláris számainkban meg akarjuk mutatni azokat az eredményeket, amiket a húsz év fergeteges zivatarai dacára is sikerült elérnünk, meg­akarjuk mutatni az utánunk jövőknek, hogy kik vet­­tek részt és segítettek ebben a munkában, hogy példaadók maradjanak minden időkre, megkeres­sük azokat a forrásokat, amik eddig hiányoztak mun­kánkból és rá fogjuk irányítani a figyelmet mind­azokra a szükségekre, amiket az erdélyi magyarság életének továbbfolytatása érdekében fontosnak tartunk. Ezek a terveink. És az már csak külső keretet jelent számunkra, hogy mindezt egy olyan összefog­laló gyűjteménybe is szeretnénk egybetömöríteni, amit évtizedek múlva is szívesen és tanulságosan forgas­sanak a későbbi kor megszállott lelkei. Szeretnénk, ha ennek a munkának a végzéséhez közönségünk legmesszebbmenő áldozatkészségét is meg tudjuk nyerni s szeretnénk, ha volnának, akik ennek a mun­kának a teljesítésére ebben a jubiláris évünkben az eddigieket felülmúló készséggel támogatnának. Szükségünk volna néhány száz olyan lelkes és önzetlen irodalombarátra, áldozatkész megértőre, akik nem sajnálnak az elmúlt húsz évért s most folyó ju­biláris munkánktól bár ezer lej pártoló díjat. De nem kívánjuk ingyen ezt a támogatást sem ! Munkát, értéket adunk érte. Egy olyan szellemi kin­csesházat fogunk az év folyamán nyújtani, amelyben az erdélyi magyarság legkiválóbb szellemei, írói, mű­vészei, tudósai, kulturpolitikusai, közgazdászai fog­nak megnyilatkozni s megmutatni azokat az utakat, amelyeken az erdélyi magyarságnak haladnia kell, ha jövőt akar érni. Nem tudunk és nem akarunk hangos tömjéne­­zéssel többet és mást ígérni. Erdély magyarsága látta már, tudja, hogy mit tudunk, mit akarunk, mire va­gyunk képesek. Huszadik, jubiláris évünkben is csak azt akarjuk, amit a múltban: alázatos lélekkel, de rendíthetetlen akaraterővel dolgozni mindannyiunk közös céljáért, mindannyiunk legszentebb hitéért, utódaink jövőjéért! Ehhez a munkához kérjük és várjuk az erdélyi magyarság segítő támogatását, testvéri kézfogását. Az Erdélyi Szemle szerkesztősége és munkatársainak irodalmi köre♦ DR. BOROS GYÖRGY unitárius püspök, az Erdélyi Szemle legidősebb munkatársa s irodalmi körünk tiszteletbeli tagja. 50 évvel ezelőtt ő alapította a Székelykereszttári jubileumra készülő s szétzavart Dávid Ferenc Egyletet, melynek alapításától kezdve szellemi irányítója.

Next