Erdélyi Szemle, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 1. szám
TARTALOM: ERDÉLYI SZEMLE. Dr. GYÁRFÁS ELEMÉR: Szent István éve. JÓZSA JÁNOS: Székely írók és tudósok. 1 ' ! : BÁNSÁGI ÍROK. CZINCZÁR MIKLÓS: Állj! Ki vagy? (Ormos Iván regénye.) V R/1114 MAI MAGYARSÁG SORSKÉRDÉSEI: NEMECZ ALAJOS! Minoritarul. BENEDEKFFI SAMU: Egyke — egyse. CSEHSZLOVÁKIAI FIGYELŐ: BORSODY ISTVÁN cikke a csehszlovákiai magyar fiatalságról és a magyar szociális igazságról. JUGOSZLÁVIA: F. GALAMBOS MARGIT: Vizió. (Vers) Társam a világ. (Vers) A MAGYARSÁG ÚTJA. MAKKAI SÁNDOR: Nemzeti műveltségünk értéke és értékelése. A NAGYVILÁG MOZGATÓ ESZMÉI: KORA ENDRE: Két forradalomtól a harmadik útig. A KOR SZELLEME: Irodalmi élet: Császár Károly.— Erdélyi Irodalmi Társaság - Kováts József -Új könyvek — ■ Művészet: Gross Károly kiállítása — Színház. KISEBBSÉGI ÉLETÜNK: Őfelsége újévi rádiószózata. — Goga miniszterelnök, Micescu külügyminiszter, Dragomir kisebbségi miniszter nyilatkozatai a kisebbségi kérdésről. KÖLTŐK ÉS VERSEK: S. NAGY LÁSZLÓ: Édes Anyám képe előtt. Erdélyi fiatalok: F. Nemes István: Séta a botanikus kertben. MAGYAR KISEBBSÉGI n ——— A mafytyaz Usebbségek egyetemes tagija főszccUesztö: S. Haay-Lúsztá a Uety-Mes szetU.: U!alt te foula Auf/ -vio 1 KiVAL|y SvccU&sszt'áséty is UiadáUnatat: Cru, StcacLa Becdclia. 3. Remania SozetU&sxt'ásítyL is UiadáUnatati mitybivattaL CseUsziat/áltiában, Jutyasozláviában tjj I* 00 5 IMHildHI illi 1 i'n i HI —IIIIM—f——B—1WMIBIHI« J GYÁRFÁS ELEMÉR: SZENT ISTVÁN ÉVE A magyarság 1938-ban ünnepli Szent István halálának 900 éves fordulóját és hálás szívvel emlékezik meg az első szent királyról, aki a Duna völgyében államalkotó tehetséggel és csodálatos szervező erővel megalapozta országát. A magyarországi ünneplők ez alkalomból bizonyára ki fogják emelni és előtérbe fogják állítani az alapító szent királynak azokat a képességeit és intézkedéseit, melyekkel egységbe összefogta és szilárd keretek közé tömörítette a népvándorlás viharai álltal Európa közepére sodort magyar népet. Nekünk kisebbségi magyaroknak is van sok tanulnivalónk Szent Istvántól s ámbár az államalkotás és országvezetés ma már nem feladatunk többé, példája és tanítása azért sok vonatkozásban iránymutató a mi számunkra is. E bölcs tanítások közül most csak egyetlenegyet emelek ki. Híres mondása Szent Istvánnak: Unius linguae uniusque mioris regnumi imbecile ae fragile — az egynyelvű és egy szokásu ország gyönge és törékeny. Mai politikusaink nyilatkozatait és állásfoglalásait olvasva, ezek szemszögéből Szent Istvánnak tanítása gyökerében tévesnek vagy legalább is túlhaladottnak és elfogadhatatlannak látszik. Az u. n. totális®.nemzeti elvvel ez a tanítás nem is fér össza. De ez még nem jelenti azt, hogy helytelen volna; sőt újabb bizonyíték, hogy a nemzeti kizárólagosság önző elve nemcsak igazságtalan, hanem gyakorlatilag sem hasznos az országra nézve. Szent István idejében a honfoglaló magyarság csak a saját nyelvét beszélte és a saját harci zajában kiformálódott szokásai szerint élt. A bölcs király világosan látta, hogy a magyarság ezzel a külön nyelvével s az őt környező népekétől eltérő s azokba beleütköző szokásaival tartós fennállásra számitó országot nem alapíthat itt a Dunavölgyében. Felvette ezért a kapcsolatot a szomszédos népekkel és országokkal. Behívott onnan papokat, tanítókat, mesterembereket, lovagokat, előjogokkal ruházta föl, hogy népét a nyugati műveltséggel, szokásokkal s nem utolsó sorban a nyugati harcmodorral megismertessék. Voltak akkor is emberek és irányzatok, melyek a nemzeti nyelvet és szokásokat kizárólagos erővel akarták érvényesíteni; más nyelvről, más szokásokról hallani sem akartak s az országépitő nagy király kezdeményezésével szemben a faji és nemzeti önzés bástyájába akartak elzárkózni. Ezeknek szólt a nagy király tanitása, hogy az az ország, mely mereven elzárkózik más népek nyelvétől és szokásaitól, gyönge és törékeny, mert ki van téve folytonos összeütközéseknek és súrlódásoknak s nélkülözi azt a hajlékonyságot, mely egyedül teszi alkalmassá arra, hogy harmonikusan beilleszkedjék a szomszédos nemzetek közé. A magyar nép megértette és megfogadta a szent király útmutatását; szeretettel és tanulékonysággal fogadta kebelébe az idegen műveit nemzetek jószándéku fiait s e réven a kapcsolatok ezer meg ezer szálat építette ki azokhoz az országokhoz és nemzetekhez, melyekből ezek az ,,idegenek“ származtak. A mi életérdekeink is azt követelik, hogy az elzárkózó önzés pogány elvével szemben, a Duna völgyében élő mai nemzetek is megértsék és kövessék Szent István tanításának a mi viszonyainkra is mindenben ráülő nagy bölcsességét s ezen az alapon egymástól tanulva és egymást szeretebben összekapcsolva, harmonikus, boldog életet és zavartalan fejlődést biztosítanak kinek-kinek ezen a történelmi földön.