Erdélyi Szemle, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám

TARTALOM: ERDÉLYI SZEMLE. Dr. GYÁ­RFÁS ELEMÉR: Szent István éve. JÓZSA JÁNOS: Székely írók és tudó­sok. 1 ' ! : BÁNSÁGI ÍROK. CZINCZÁR MIKLÓS: Állj! Ki vagy? (Ormos Iván regénye.) V R/1114 M­­AI MAGYARSÁG SORSKÉRDÉSEI: NEMECZ ALAJOS! Minoritarul. BENEDEKFFI SAMU: Egyke — egyse. CSEHSZLOVÁKIAI FIGYELŐ: BORSODY ISTVÁN cikke a cseh­szlovákiai magyar fiatalságról és a magyar szociális igazságról. JUGOSZLÁVIA: F. GALAMBOS MARGIT: Vizió. (Vers) Társam a világ. (Vers) A MAGYARSÁG ÚTJA. MAKK­AI SÁNDOR: Nemzeti művelt­ségünk értéke és értékelése. A NAGYVILÁG MOZGATÓ ESZMÉI: KORA ENDRE: Két forradalomtól a harmadik útig. A KOR SZELLEME: Irodalmi élet: Császár Károly.— Erdélyi Irodalmi Társaság - Kováts József -­­Új könyvek — ■ Művészet: Gross Károly kiállítása — Színház. KISEBBSÉGI ÉLETÜNK: Őfelsége újévi rádiószózata. — Goga mi­niszterelnök, Micescu külügyminiszter, Dragomir kisebbségi miniszter nyilat­kozatai a kisebbségi kérdésről. KÖLTŐK ÉS VERSEK: S. NAGY LÁSZLÓ: Édes Anyám képe előtt. Erdélyi fiatalok: F. Nemes István: Séta a botanikus kertben. MAGYAR KISEBBSÉGI n ———­ A mafytyaz Usebbségek egyetemes tagija főszccUesztö: S. Haay-Lúsztá a Uety-Me­s szetU.: U!alt te foula Auf/ -vio 1 Ki­­­VAL|y SvccU&sszt'áséty is UiadáUnatat: Cru­, StcacLa Becdc­lia. 3. Remania SozetU&sxt'ásítyL is UiadáUn­­atati mitybivattaL CseUsziat/áltiába­n, Jutyasozláv­iában tjj I* 00 5 IMHildHI illi 1 i'n i HI —IIIIM—f——B—1WMIBIHI« J GYÁRFÁS ELEMÉR: SZENT ISTVÁN ÉVE A magyarság 1938-ban ünnepli Szent István halálának 900 éves fordulóját és hálás szívvel emlékezik meg az első szent királyról, aki a Duna völgyében államalkotó tehetséggel és csodálatos szervező erővel megalapozta országát. A magyarországi ünneplők ez alkalomból bizonyára ki fogják emel­ni és előtérbe fogják állítani az alapító szent királynak azokat a képes­ségeit és intézkedéseit, melyekkel egységbe összefogta és szilárd kere­tek közé tömörítette a népvándorlás viharai álltal Európa közepére so­dort magyar népet. Nekünk kisebbségi magyaroknak is van sok tanulnivalónk Szent Istvántól s ámbár az államalkotás és országvezetés ma már nem fel­adatunk többé, példája és tanítása azért sok vonatkozásban iránymu­tató a mi számunkra is. E bölcs tanítások közül most csak egyetlenegyet emelek ki. Híres mondása Szent Istvánnak: Unius linguae uniusque mior­is regnumi imbecile ae fragile — az egynyelvű és egy szokásu ország gyön­ge és törékeny. Mai politikusaink nyilatkozatait és állásfoglalásait olvasva, ezek szemszögéből Szent Istvánnak tanítása gyökerében tévesnek vagy leg­alább is túlhaladottnak és elfogadhatatlannak látszik. Az u. n. totális®.nemzeti elvvel ez a tanítás nem is fér össza. De ez még nem jelenti azt, hogy helytelen volna; sőt újabb bizonyíték, hogy a nemzeti kizárólagosság önző elve nemcsak igazságtalan, hanem gya­korlatilag sem hasznos az országra nézve. Szent István idejében a honfoglaló magyarság csak a saját nyelvét beszélte és a saját harci zajában kiformálódott szokásai szerint élt. A bölcs király világosan látta, hogy a magyarság ezzel a külön nyelvével s az őt környező népekétől eltérő s azokba beleütköző szoká­saival tartós fennállásra számitó országot nem alapíthat itt a Duna­­völgyében. Felvette ezért a kapcsolatot a szomszédos népekkel és orszá­gokkal. Behívott onnan papokat, tanítókat, mesterembereket, lovago­kat, előjogokkal ruházta föl, hogy népét a nyugati műveltséggel, szokásokkal s nem utolsó sorban a nyugati harcmodorral megismertessék. Voltak akkor is emberek és irányzatok, melyek a nemzeti nyelvet és szokásokat kizárólagos erővel akarták érvényesíteni; más nyelvről, más szokásokról hallani sem akartak s az országépitő nagy király kez­deményezésével szemben a faji és nemzeti önzés bástyájába akartak el­zárkózni. Ezeknek szólt a nagy király tanitása, hogy az az ország, mely mereven elzárkózik más népek nyelvétől és szokásaitól, gyönge és tö­rékeny, mert ki van téve folytonos összeütközéseknek és súrlódásoknak s nélkülözi azt a hajlékonyságot, mely egyedül teszi alkalmassá arra, hogy harmonikusan beilleszkedjék a szomszédos nemzetek közé. A magyar nép megértette és megfogadta a szent király útmutatá­sát; szeretettel és tanulékonysággal fogadta kebelébe az idegen műveit nemzetek jószándéku fiait s e réven a kapcsolatok ezer meg ezer szálat építette ki azokhoz az országokhoz és nemzetekhez, melyekből ezek az ,,idegenek“ származtak. A mi életérdekeink is azt követelik, hogy az elzárkózó önzés pogány elvével szemben, a Duna völgyében élő mai nemzetek is megértsék és kövessék Szent István tanításának a mi viszonyainkra is mindenben rá­ülő nagy bölcsességét s ezen az alapon egymástól tanulva és egymást szeretebben összekapcsolva, harmonikus, boldog életet és zavartalan fejlődést biztosítanak kinek-kinek ezen a történelmi földön.

Next