Erdélyi Szemle, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám

Márton Áron Erdély új római katholikus püspöke Született 1896-ban, Csikszentdomokoson, a székely havasok alján, a hit és kopár sziklák országában. Iskoláit Szeredában, majd Gyulafehérvárt végezte, aztán theo­logus lett. Az élet iskoláját is korán elvé­gezte , padja a harcterek földbe vájt lö­vészárka, tornája a katona­csapatok vad irama, orgonája a gránátok őrült robba­nása volt. Aztán haza­jött. A béke, sze­retet, imádság iskolájába, 1924-ben pappá szentelték. Első miséjét a szülőfalu csön­des kis templomában tartotta, aztán a szomszédfalvak plébániáin káplánoskodott, majd hittanár Marosvásárhelyt, tanulmá­nyi felügyelő a Terézianumban, míg 1936-ban a nagynevű, áldott emlékű Hirschler József tragikus halála után a megpróbáltatások elé került kolozvári plé­bánia vezetője lett. Közben igazgatója a Kath. Népszövetségnek, megalapítja az Erdélyi Iskolát, részt vesz a fiatal katho­­likusok eszmecseréin, a magyar közélet mozgalmaiban hogy lelkileg és fizikailag előkészítse magát a ráváró nagy munkára. Mert a Sors megint előreveti fekete árnyé­kát s a tetterős, fiatal székely papnak megint uj sírhalmot kell átlépnie, hogy az élet építőmunkása lehessen. Különös kegy vagy igázó teher: így lett Majláth és Vor­­buchner után negyvenkétéves korában Erdély püspöke. „Bölcsöm egyszerű deszkából készült és az lesz a koporsóm is, mondotta plébánosi beiktatásán. De az a deszka Csikban ter­mett, ahol az őrködő fenyők sziklába ka­paszkodnak, hogy megállhassák helyüket. Csikban, ahol az emberek századok óta küzdenek és bíznak, mert tudják, hogy fe­lettük az Isten. Onnan hoztam mélységes szeretetemet népem és az igazság iránt s azt a hitet, amelyet nemzedékek élesztet­tek Somlyói Mária lábainál. Ezt a népem és az emberek iránti szeretetet, hitemet adom cserébe a bizalomért. Jóságért jó­sággal, szeretetért szeretettel, bizalomért bizalommal fogok fizetni.“ Majláth az ifjúság püspöke volt. Mit várhatunk, mit remélhetünk Mártontól? Márton Áron, a nép fia, a nép püspöke lesz. A székelyeké. Fejérvárt rég nem ült székely püspök. De egyház és ország még mindig jól járt, ha a székely nép fia állt az élen. Márton Áronra nagy feladatok várnak, biztosan történelmi teljesítéssel fogja végezni fel­adatait. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG SORSKÉRDÉSEI Világnézetek tiniegységes öntudatot Nemrégiben egy világnézeti folyóirat került a kezembe. Talán a címe is Világnézeti Szemle volt. Szerkesztőit erősen jobboldali beállítottságúaknak ismeri az egész magyar közvélemény. És ezért meglepőnek tartottam, hogy munkatársai között ismert baloldali írók is szerepelnek. Ha osztályozzuk, van közöttük keresztény világnézetű, konzervatív is, haladó is, van liberális, radikális, sőt talán szocialista, esetleg atheista is. Mikor kifejezésre juttattam ebbeli aggodalmaim s kétségem, hogy ennyi világnézet sokáig elférhessen egy keretben, azt a választ kaptam, megpróbálják összefogni az embereket. Van a folyóiratnak bizonyos erdélyi kapcsolata is. Egyik munkatársa erdélyi író, szerkesztő. Összeköttetései folytán, erdélyi megállapítás szerint, a baloldalon áll. Érthető meglepetésül az illető író-szerkesztő lapja legutóbbi vasárnapi számában az eddig zord kritikai hang helyett olyan szokatlanul enyhe tónust alkalmazott, amely egész eddigi közírói ténykedése alatt nem fordult talán elő s felette alkalmas kavargó közszellemünk esetszerű felül­vizsgálására. Azt írja ugyanis, hogy a két fej, amely eddig külön-külön tű­nődött, összehajolt, hogy közös megfontolással intézkedjék kisebbségi ügyünkben. Azt hiszem, nem tévedek, jól olvastam, jól értem. Ezt remélve talán jól is következtetek. Ugyanazt mondja ugyanis az idézett cikk írója, amit mi hosszú idők óta hirdetünk, amit sokszor és sok fájdalommal állapítottunk meg: hogy kisebbségi életünknek két feje van, két kéz cselekszik értünk, két erő vezet minket. E pillanatban nem akarom tovább folytatni és nem szándékszom az annyiszor levont tanulságokat újra elismételni, sokkal jelen­tősebbnek látom a tényt és sokkal fontosabbnak az alkalmat, amellyel kap­csolatban e megnyilatkozás történt. A belső fejlődés szempontjából én olyan fontosnak tartom a megnyilatkozást is, amely az alkalom jelentőségében a két fej közelebb hajlását, a két erővonal érintkezését szögezi le. Nem tudom, hogy vájjon a szó a tettek kifejezője-e és a lélek az akarat indítója-e, a pillanat életet ígérő jövendő szülője-e ? De egy bizonyos ! És ebben a hitben nyugodtan emelheti minden jószándék Isten felé szemét: felette nagy szükségünk van már az egységes öntudatra, egyező akaratra, egyet bizonyító fellépésre. Közel húsz év óta érezzük a szétfolyó cselekvés meddőségét, romlasztó bűzét s félő, hogy káros kórságával további megpró­báltatásoknak teszi ki népünk erkölcsi és fizikai erejét. Amint látom, apránként s időre mások is rájönnek erre. Nem tudom, remélhető-e, hogy a belátás nem marad meddő s az ivás csupa malaszt. Le kell vetkőznünk végre minden egyéni hiúságot, csoport-okulárét, klikk-kön­töst és világnézeti szólamot, van nekünk egy mindent átfogó, századokon át veszélyekben is megtartó, csodálatos emberi szépségeket teremtő varázs­erőnk, olvadjunk fel mindnyájan ebben az egyetlen, örök, megtartó szóban és erőben : Erdély. Az erdélyi hagyományok oly tiszták, oly kipróbáltak, hogy nincs szük­ségünk semmi idegen sallangra, építeni, gyújtani tudunk velük, világba tud­hatnánk fényleni általa! Elég nekünk ez az egyetlen egy világnézet, de ez aztán imádság le­gyen, Krisztusi miatyánk ! Aki vétkezett, vezekeljen, de mindnyájan borul­junk le az ősi oltár előtt és egyformán tartsuk tiszteletben, ami a legszen­tebb, ami évszázadok részein s erején épült: a közösségi szellemet. (folytatás a második oldalról.)­gyelemmel leszünk azok iránt, akik köztevékenységüket összhangba hoz­zák a miénkkel, őszintén, az egyesí­tett Románia keretében.« A romániai magyarság soha nem akart mást, mint összhangzóan bele­illeszkedni e föld és népének közös életébe. Ezt akarjuk most is. S ami­dőn ezt ismételten is kinyilatkoztat­juk, hisszük, reméljük, bízunk benne, hogy a romániai magyarság valóban meg fogja kapni az őt megillető helyet úgy az új parlamentben, mint a köz­élet és a trón bizalmában. Az új év kezdetén ezek a királyi szavak megerősítnek minket is a nem­zeti újjászületés reményében. B. u. é. k. vevőinek, barátainak, ismerőseinek: „Linoleum“ Cal. Reg. Ferdinand 6. Casa de încălţăminte cipőáruház Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 25. p. Tana műszaki és villamossági vállalat Cluj, Cal. Marechal Foch 2. Tel: 2210. Kozák István bőrkereskedő Cluj, Piaţa Mihai Viteazul 15.

Next