Erdélyi Szemle, 1942 (27. évfolyam, Töredék)
értekezünk, ne csak a városok költségvetési kiadásaira gondoljunk. Mert egy város kulturális arculatát csak a városi költségvetéssel még nem lehet megoldani. Amit a város ilyen célra költ, az közügy, segélynyújtás és a szegényebb néprétegek felemelése. Azonban a jobbmódú városi polgárságnak a feladata és nemzeti kötelessége, hogy a város kulturális kiadásaihoz hozzájáruljon. A városi polgárság készségétől, lelkesedésétől és érdeklődésétől függ, milyen lesz a város kulturális arculata. Minden város kultúrája annyit ér, amennyit polgáraink lelkülete. Ha a polgárság lelkülete nem fogékony a művészetek, az irodalom, a színház, a film és a többi kulturális tényezők iránt, akkor a város elszürkül és kisszerűvé válik. Színtelen városoknál pedig nem beszélhetünk fejlődésről, városiasodásról, kultúra nélkül és tegyük hozzá civilizáció nélkül a legnagyobb városok is visszaeshetnek, visszasüllyedhetnek nagyközségi nívóra. A városok szociális és kulturális feladatai elsőrendű fontosságúak a nemzet életében. Azok a városi vezetők, főtisztviselők, akiknek hivatásuk a szociális és kulturális feladatok megoldása, rendkívül fontos missziót teljesítenek. A nemzetnek tesznek jó szolgálatot, akik a városok életében a rájuk bízott szociális és kulturális missziót helyesen értelmezik és célszerűen gyakorolják. A magyar nemzet egyetemes érdeke ma fokozottabban megkívánja, hogy olyanok intézzék a városok sorsát, akik át vannak hatva a kor szociális és kulturális szükségleteitől. Erdély helyzete és jelentősége 1867-ig írta: uzoni ZAYZON SÁNDOR dr. Ha Erdély szerepével akarunk foglalkozni, először is geopolitikai adottságát kell tekintetbe vennünk. Egyike a legérdekesebb földrajzi alakulásoknak. Vegyük külön a tényleges Erdélyt, a kelet-magyarországi közép- és szigethegységek és a keleti, illetve déli Kárpátok által bezárt területet. Egy tökéletes politikai és gazdasági egység, tehát önálló életre képes. A háromszéki síkság, a Barcaság, a mezőségi terület és a középhegyvidék kielégíti az agrár követelményeket. A bányakincse, földgáz-területe és valószínűen felkutatható petróleum készlete majdnem képesíti még ma is ipari és kereskedelmi önellátásra. És mégis ez a csodálatos kis egység elválaszthatatlanul ide van kapcsolva a Nagy-Magyarország területét képező Kárpátmedencéhez geopolitikailag. A nagy magyar alföldi rész felé a természetes elhatároltság látszólagos, míg kelet és dél felé majdnem legyőzhetetlen akadályt képező hegylánc zárja el. Ez az adottság a magyarázata annak, hogy 1848-ig, bár szorosan az anyaországhoz tartozott és odatartozandónak is érezte magát, mindig bizonyos fokú önállóságot élvezett. Volt ezalatt vajdaság, ifjú királyság és fejedelemség, de emellett végszükségben mindig a magyar nemzeti öntudat, függetlenség végvára volt. Teljesen önálló életre a mohácsi vész után kényszerül, de az a fejlődési folyamat, ami ezt lehetségessé teszi már sokkal előbb indul meg. Az alap az Árpádok alatt épül ki. A jobbágysorban élő, beszivárgott, vagy később bolgár kenézek által betelepített románságtól eltekintve, három egyenrangú kiváltságos rész alakul ki: a magyarság, a székelység és a szászság. Ez a három, mondhatni egyenrangú jogi test a körülmények kényszerítő hatása alatt lép egyességre Zsigmond alatt a kápolnai szerződésben, közösen vállalván a belső rend fenntartását és a védelmet. Ez a köztudatban átment megállapodás képezi alapját az erdélyi fejedelemség szervezetének. Csak ennek figyelembe vételével értjük meg, hogyan történhetett meg olyan gyorsan a fejedelemség megalakulása. Hazánk már a mohácsi vész előtt lelkileg két részre szakadt. Az 1496.-i országgyűlés Habsburgok melletti állásfoglalása és az 1505. rákosi határozat után már csak idők kérdése volt a meghasonlás, melyet a nagy nemzeti tragédia váltott ki. Megtörténik a kettős királyválasztás, a belső harcban három részre szakad az ország, a nemzeti függetlenség megőrzésének nagy feladata Erdélyre hárul. A magyar rész, a Habsburg birodalom több-kevesebb látszatönállósággal bíró tartomány lesz. Kétségbeesetten küzd kétfelé is, hogy legalább formailag megtartsa önálló királyságunkat és alkotmányunkat. A középső részt elnyeli a török tenger. Erdély csodálatos életerővel áll talpra, felismerve az adott helyzetet. Külpolitikailag kihasználva a Habsburg-ellenes cognáci ligának előnyeit, egyenrangú félnek elismert, török védelem alatt álló független fejedelemséggé alakul. Meg kell alkudnia az akkori világ sorsa felett döntő két nagyhatalommal, de ezek ellenére is életképes önálló fejedelemség marad. Külpolitikájára nézve jellemző a mindenkori adottságok ügyes kihasználása a saját céljainak kiharcolása érdekében. Legfőbb nemzeti célja mindenkor a teljes és független Magyarország visszaállítása. Világosan szembe fog tűnni mindez, ha figyelemmel kísérjük történelmi útját. Amint megtörténik a végleges különválás, megszületik az új életformának megfelelő új alkotmány a tordai új országgyűlésen, mely nem más, mint a kápolnai egyezmény továbbfejlesztése. Az állam élén a fejedelem áll, aki 22 tagú tanácscsal kormányoz. A tanácsban a magyarság, a székelység és a szászság egyforma arányban van képviselve. Amit kettő akar, azt a harmadik is köteles elfogadni belpolitikailag, kifelé háborúban és békében egységesek. Emellett van országgyűlés is, hova minden jogi nemzetség a saját szokása szerint küldi követeit. Az egykamarás rendszer lép életbe magyar törvényhozási nyelvvel. A rendkívüli terheken (török adó, külön hadsereg, kormányzati költségek) a nemesség is osztozik. Ha hozzávesszük azt, hogy 1570-ben ez az országgyűlés mondja ki az akkor bevett felekezeteknek a szabad vallásgyakorlatát Európában elsőnek, büszkén elmondhatjuk, hogy Erdély alkotmánya megelőzte messze a saját korát a nemzetiségi és vallási kérdés megoldása és a demokratikus felfogás szempontjából. Ez az alkotmány nélkül nem is lett volna lehetséges a későbbi korban tapasztalható óriási katonai gazdasági erőkifejtés. Egyetemleges nemzeti szempontból vizsgálva az erdélyi politikát, azt tapasztaljuk, hogy minden törekvés az egység helyreállítására és az ország felszabadítására irányul. Ez jellemzi Fráter György minden törekvését, míg áldozata nem lesz a magyar érdeket megérteni nem tudó habsburgi politikának. Ez a végső álma a lengyel királlyá választott Báthory Istvánnak, de azért küzd a szerencsétlen Báthory Zsigmond is a reményét és lelkierejét összetörő mezőkeresztesi csatáig. Ő vele le is zárul az erdélyi külpolitikának a Habsburgokkal kísérletező kora. Ebben a korszakban Erdély külpolitikája a törökökkel való megegyezés kényszerből és tárgyalás az ország két részének egyesítése érdekében a speieri egyezmény alapján a legtöbb jog biztosítása mellett. A török harcok a szerencsétlen mezőkeresztesi csata után ellanyhultak. Ez megkönnyítette a bécsi udvar beolvasztó politikáját. Nyugat is lekötötte a császár erejét, mert a reformáció gyors terjedésével megindult egész Európában, de különösen Németországban a vallásháború. Átcsapott hozzánk is és veszélyessé vált, mert az uralkodók és tanácsosaik a királysági rész alkotmányának és Erdély függetlenségének megsemmisítésére akarták felhasználni. Ez a változás rázza fel a Básta és Mihály vajda rémuralmában kimerült Erdélyt és ez szabja meg új politikájának irányát. Megkezdődnek az egész világpolitikával kapcsolatot kereső alkotmányért és vallásszabadságért folytatott küzdelmek. Erdély nemcsak a magyar érdekek védelmezője lesz, de kicsinysége mellett is jelentős európai tényezővé válik. A királlyá választott, de magát meg nem koronáztató Bocskay nyitja meg a sort. Ekkor még csak a habsburgi bir