Esti Budapest, 1952. augusztus (1. évfolyam, 102-126. szám)
1952-08-01 / 102. szám
2 Sztálin elvtárs üdvözlő távirata Mao Ce-tung elvtárshoz Sztálin elvtárs, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a következő táviratot intézte Mao Ce-tung elvtárshoz: „Fogadja Elnök elvtárs szívből jövő üdvözleteimet a Kínai Népköztársaság hős népi felszabadító hadserege megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. A béke és a biztonság javára a kínai népi felszabadító hadsereg további erősödését kívánom."’ Rákosi Mátyás elvtárs távirata „Fogadja Elnök elvtárs forró üdvözleteimet abból az alkalomból, hogy a hősi felszabadító kínai néphadsereg megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli. Kívánom, hogy a kínai néphadsereg tovább erősödjön, izmosodjon s teljes sikerrel védje meg a kínai dolgozó nép békéjét és felvirágzását A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, RÁKOSI MÁTYÁS miniszterelnökhelyettes, szabadító hadsereg főparancsnokához intézett üdvözlő táviratot. Farkas Mihály elvtárs, honvédelmi miniszter a maga és a magyar néphadsereg nevében küldött üdvözlő táviratot CsuTe elvtársnak. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere Csem Enlaj elvtárshoz, a Kínai Népköztársaság külügyminiszteréhez, Vasziljevszkij marsall, a Szovjetunió hadügyminisztere Csu Te elvtárshoz, a kínai népi fel Újabb török katonai egységet küldtek Koreába ISZTANBUL, augusztus 1. A török kormány továbbra is küld csapaterősítéseket az amerikai agresszoroknak Koreába. Sajtójelentések szerint július 30-án Izmirből újabb török katonai egység indult amerikai hajón Koreába. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága július 31-én közölte: A nap folyamán alakulataink valamennyi arcvonalon visszaverték a kisebb ellenséges felderítő osztagok támadásait. ta 25 esztendeje született az a hadsereg, amely a Nagy Októberi Forradalom után és a fasizmus felett aratott második világháborús győzelem után a harmadik világtörténelmi csapást mérte az imperializmusra. Ma van a dicsőséges kínai néphadsereg 25. születésnapja. Ez a hadsereg most erősebb, mint valaha: milliónyi katonája őrt áll a Csendes-óceán sokezer kilométeres partvonala mentén, védi a felszabadult, erősödő Kínai Népköztársaságot, s tevékeny részt vesz annak építésében. Ennek a diadalmas hadseregnek a neveltjei, a Koreában harcoló kínai önkéntesek részt vállaltak abból a felszabadító háborúból, amely már eddig is az amerikai imperializmus történelmének legsúlyosabb vereségeit eredményezte. A kínai néphadsereg 25 esztendejének története hatalmast erőforrás a béke tábora és alapos tanulságok forrása az im-perialista tábor számára. Hiszen ez a 25 esztendő arról beszél, hogy a kínai néphadsereg a japán betolakodók ellen vívott harc 18 kimerítő esztendeje után le tudta győzni az amerikai jegy-t,vérekkel úllig felszerelt, óriási technikai és emberanyagfölény-sben lévő Csang Kaj-sek zsoldoshadsereget és történelmi csapásig tudott mérni az amerikai imperializmusra. Ma, amikor az új Kína ipara hatalmas iramban erősödik, amikor Kínát és a Szve-szeluniót olyan szerződés kapcsoljaegymáshoz, amelynél nagyobb erő eddig még nem volt a világtörténelemben — a kínai nép- hadsereg dicsőséges életének 25 esztendeje arra inti az imperia- listákat, hogy minden provokációjukra az eddigieknél is sokszorosan súlyosabb kudarc vár. A negyedszázaddal ezelőtt, amikor az angol-amerikai imperializmus által pénzelt Csang Kaj-sek vérbefojtotta a kínai forradalmat, Mao Ce-tung elvtárs és bajtársa, Csu Zg csapatai találkoztak Dél-Kína egyik hatalmas hegycsoportjának, a Csing Kan Sannak felhőbe vesző csúcsain. Ez volt a kínai néphadsereg születése napja. S az újszülött ereje: 8000 ember, 2000 puska... Amikor Csang Kai-sek megtudta, milyen kislétszámú az újonnan alakult hadsereg, így dölyfösködött: „Négy hónap alatt megszüntetem a kommunizmust Kínában...” Csang Kai-sek, meg a washingtoni, meg a londoni bankárok nem tudták, hogy mi a párt, milyen erőt jelent a sztálini tanítás helyes alkalmazása, a nép támogatása. A kínai kommunistákat Sztálin megtanította arra, hogy az agrárforradalmat össze kell kapcsolniok az imperialistaellenes felszabadító harccal. Ahol a kínai néphadsereg katonái megjelentek, ott földet kaptak a parasztok, meglazultak és lehullottak a feudalizmus évszázados bilincsei. A sztálini tanítás helyes alkaiúrázásával a kínai hilephadsereg megindult a végső győzelem felé vezető, ragyogó úton. Ezt az utat páratlan hőstettek egész sorai szegélyezte. Ilyen volt a páratlan, legendás „Hosszú Menetelés". A nyolcvanezresre növekedett néphadsereg a 30-as évek közepén egy esztendő alatt átkelt Kína legveszélyesebb folyóin, legmagasabb hegyi hágóin, embernemjárta pusztaságain, óriási mocsarain keresztül,hogy eljusson az északkínai frontra, harcolhasson a Kína függetlenségére törő japán hódítók ellen. Az esztendő alatt, míg ezt az amerikai kontinens szélességének kétszeresét jelentő utat megtette a hadsereg, szüntelenül ülésezett a pártbizottság, s a legerőltetettebb, leggyorsabb menetelések óráiban népnevelők járták az erőltetett menetben haladó katonák sorait. Ez alatt az esztendő alatt a néphadsereg katonái — Mao Ce-tunggal az élükön — egy esztendőn keresztül állandó harc közepette átlagban napi 40 kilométert gyalogoltak! Ilyen katonákat nevelt a sztálini haditudomány helyes alkalmazása, a Kínai Kommunista Párt. Ilyen, a népből fakadó, a népért harcoló katonák voltak képesek arra, hogy a felszabadító küzdelem során az amerikai zsoldban álló Kuomintang sokmilliós hadseregét legyőzzék. Csak ilyen hadsereg számára jelenthetett a Csang Kai-sek bandájától megundorodott foglyok óriási tömege új harci erőforrást, csak ilyen hadsereg szerezhette felszerelését a Csang Kai-seknek küldött és a harcmezőn zsákmányolt amerikai fegyverekből. Nem csoda, hogy a pekingi bevonulás napján a New York Herald Tribune Pekingben rekedt tudósítója ezt a címet adta a néphadsereg felvonulásáról szóló tudósításának: „Itt megy a pénzünk .... ". mindezt csak a népért harcoló, a kommunista párt által vezetett hadsereg tehette meg. És csak ilyen hadseregnek, ilyen katonáknak a példá-tján nevelődhettek, a Moreai háború olyan hősei, mint Csang Tong-mao kínai önkéntes, aki — amikor az amerikai vonalak mögött , rekedt — zsákmányolt kézigránátokkal egyetlen éjszakán megsemmisítette a második amerikai hadosztály 38. ezredének főhadiszállását, felrobbantotta a főhadiszállás védelmire épített bunker láncot és még jó néhány foglyot is ejtett. Csang és tízezernyi testvére ma a 251 esztendős néphadsereg hősi példáján és harci tapasztalatán nevelődött kínai önkéntesek soraiban harcol Kína szabadsággáért, Korea — a mi szabadságunkért. A BEKETABOK HATALMAS EKOFOHHASA a 25 éves kínai néphadsereg A kínai néphadsereg páncélosainak díszszemléje Pekingben. @mmsi PÉNTEK, 1952. AUGUSZTUS 6. Nyugat-Németországban az Adenauer-kormány háborús politikája következtében július 12- től 26-ig terjedő időszak alatt a sertéshús 15, a vaj 12, a margarin 10 százalékkal lett drágább. ★ Brazíliában állandóan növekszik a drágaság és rohamosan csökken a dolgozók reálbére. Hivatalos statisztikai adatok szerint 1939-től 1952-ig 452 százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek. Az élelmiszerek árának emelkedése átlagosan 36,5 százalékos. Angliában az egyszemélyre eső átlagos élelmiszerfogyasztás színvonala húsból 40 százalékkal, tejből 40 százalékkal, cukorból 16 százalékkal, szalonnából 29 százalékkal és rizsből 38 százalékkal alacsonyabb a háború előtti öt esztendő átlagánál. TÉNYEK A szabad görög rádió jelentése szerint Görögországban az utóbbi néhány hónap alatt 50 százalékkal emelkedett a kenyér ára. Hasonló arányú az emelkedés más élelmiszerek áránál is. A norvég kormány határozatot hozott a mezőgazdasági termékek árának újabb emeléséről. Felemelték a tej, a gabona és a sajt árát. Eltörölték a hús és felvágott úgynevezett hivatalos árát. Drágult a hal is. ★ Az osztrák központi statisztikai hivatal adatai szerint az osztrák kiskereskedelmi árak 1951 novembere óta 15 százalékkal emelkedtek. Májusban szinte valamennyi tömegszükségleti cikk tovább drágult. Legnagyobb mértékben a hús, a burgonya és a tojás ára emelkedett. A Szovjetunió második negyedévi tervjelentéséből. A közszükségleti élelmiszercikkek állami kiskereskedelmi árainak 1952 április 1-én, a szovjet kormány és az SZK(b)P Központi Bizottsága határozatára végrehajtott új — immár ötödik — csökkentése jelentősen növelte az árueladást az állami és szövetkezeti kereskedelemben. A második évnegyedben a lakosságnak 11 százalékkal több árut adtak el, mint 1951 második negyedében. A külföldi tőke behatolásának megkönnyítése Egyiptomban BEIRUT, augusztus I. (TASZSZ) A kairói rádió jelentése szerint Ali Maher egyiptomi miniszterelnök a sajtó képviselői előtt kijelentette: az egyiptomi kormány elhatározta, hogy a külföldi társaságokról szóló törvény módosításával lehetővé teszi, hogy a társaságok külföldi tőkerészesedésüket az eddig megengedett 49 százalékról öt százalékra emeljék. Truman leánya és fiai Salzburgban ezen a nyáron is megrendezik a híres „ünnepi játékokat", amelynek műsorán hangversenyek, színmű- és operaelőadások váltakoznak. A művészi színvonal ezúttal különösen magas lesz: mint a Szabad Népből értesülünk, fellép Miss Margaret Truman, az elnök lánya is, akinek énekesnői „képességeiről“ több amerikai zenekritikus tanúskodhat. (Kaptak is olyan fenyegető levelet Trumantól, hogy nem teszik ki az ablakba.) Truman lánya mellett azonban Truman „fiai“ is közreműködnek. Salzburgi jelentés közli, hogy a repülőtér mellett egy árokban megtalálták Eva Kieresberger, 28 éves salzburgi nő holttestét. Kiderült, hogy amerikai megszálló katonák gyilkolták meg. A salzburgi ünnepi játékokon tehát a hegedűk és fuvolák hangjába amerikai géppisztolyok dörrenése vegyül, így frissítik fel az „óvilág’ idejétmúlt kultúráját egy kis hamisítatlan amerikai „kultúrával11 Truman salzburgi képviselői. Csodálatos-e, hogy az óceán túlsó feléről érkezett „vendégszereplőket’ nem tapsviharral köszönti a salzburgi közönség, hanem ezzal a házfalakra, kerítésekre és utcakövezetre festett jelszóval: „Ami go home!” A Tito-féle „szocializmus újabb vívmánya: devizatőzsdék nyíltak meg Jugoszláviában A „Neue Zürcher Zeitung” közlése szerint „Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban, Szkopljében és Titográdban, a Jugoszláv Nemzeti Bank székhelyén devizatőzsdék nyíltak meg. Ezek feladata, hogy megvalósítsák a július 1-én hatályba lépett új devizarendszert”. A svájci burzsoá lap örömmel állapítja meg, hogy a jugoszláv devizagazdálkodás terén most végrehajtott jelentős enyhítések további reményteljes lépést jelentenek a jugoszláv külkereskedelem liberalizálása'', vagyis a kapitalista rendszer teljes újjáélesztése felé. A lap a továbbiakban közli, hogy ezentúl minden gazdasági vállalatnak joga van devizát vásárolni. Az exportőrök az új intézkedés értelmében szabadon rendelkeznek a devizabevétel 45 százalékával és ezt „vagy újra közvetlenül külföldi beszerzésekbe fektetik be vagy a tőzsdén kínálhatják eladásra”. A lap befejezésül hírt ad arról, hogy „már az új devizarendszer első napjaiban a kínálatot erősen meghaladó kereslet mutatkozott az idegen valuták iránt". Az így kialakult szabad árfolyamok meghaladták az amerikai dollár 300 dínáros hivatalos árfolyamát, ami azt mutatja, hogy a jugoszláv valuta értéke tovább csökken. Viszontlátásra, Polevoj Unokaöcsém, az úttörő Péter, vasárnap kora reggel zörgette ránk az ajtót. Péter egyetlen szempillantás alatt megtöltötte a szobát. Vakító volt az egész gyerek, fehér, a rövid nadrágja, az inge, arca már majdnem olyan barna, mint a szeme, vagy a haja. Lángolt rajta a büszke vörösnyakkendő. „Bocsánat” — mondta és természetes mozdulattal széket húzott a rádió elé. „Átkapcsolom rövidhullámra ...” Mi lehet az, amiért Péter vasárnap ilyen korán felkelt és idevillamosozott a városmásik végéből? Tűnődve pislogtunk a rádió zöld üvegtáblájára. — Olimpia? — Péter komolyan felelt: „Más...” És ebben a pillanatban megszólalt az ismerős szünettel: „Drága föld, szülőhazámnak földje”. Péter szeme fényled. Zsebéből előhúzta a Pionyerszkaja Pravdát és rábökött egy pirossal keretezett hírre: „Őt akarom meghallgatni!" Az újsághír mindent megmagyarázott: „Vasárnap a moszkvai rádió a Pionír Újság adásában közvetíti Borisz Polevoj helyszíni riportját a Lenincsatorna megnyitásáról, Sztálingrádból. Polevoj ebben az adásban a pionírokhoz szól...” Péter csendesen kuporgott a rádió előtt és várta annak a szavát, akit annyira szeret. Mert Péter eszményképe Mereszjev, az „Egy igaz ember" hőse, kedvenc írója pedig Polevoj. Amióta az „Egy igaz ember”-t elolvasta, Péter vasszorgalommal tanul oroszul. .. Egy pepita füzetben naplót vezet, ahová feljegyez mindent, a sztálinvárosi látogatást, úttörőtábori élményeit, belemásolja legszebb dolgozatait. Az a terve, hogy egyszer majd lefordítja oroszra és elküldi Moszkvába, Polevojnak... „Govorij Moszkva ..." Különös a varázsereje ennek a két szónak, ahogy átzúg ezerkilométereken. Halkul a zene és Péter megilletődve fordítja a szót. Amikor ezt a mondatot fordítja: „Kapcsoljuk Sztálingrádot, a mikrofonnál Borisz Polevoj", Péter felugrik, a nyaka is tüzel ... Mély, meleg hangon beszél Polevoj, s szava elhozza ide a pesti szobába a hős várost, Sztálingrádot. Aki Polevojt hallgatja most, látja, a széles, büszke folyót, s a folyó hátán ringatódzó soksok hajót. Felzúgnak a kürtök, számolatlanul sok hajó kürtje dalol s Polevoj hangja megremeg: — Lassan, méltóságteljesen elindul most a hős Sztálingrád kikötőjéből a volgai flotta zászlóshajója, a Joszif Sztálin. .. Polevoj a mi elvtárs... Írónk, Sztálingrád az egész emberiségé és a csatorna, amelynek kapujától most Polevoj szava ideszárnyal, a csatorna, amelyben a tudománnyá és művészetté lett munka formálja ki a kommunizmus első óriási alkotását, ez a csatorna minden népé, a békéé. Ezért olyan lenyűgözőek a mély, kedvesen meleg szavak. Ott, ezekben az ünnepi percekben a Sztálindíjas író a mikrofon fölé hajol és riportját a szovjet nép legfiatalabb nemzedékének, a pioníroknak küldi És hallgatva ezt a csodálatos közvetítést, felötlik a gondolat: Mi volna, ha a mi íróink is elmennének mikrofonnal oda ahol hazánkban születnek a bébi építkezései s az élő szó e formájával is találkoznának a néppel? !, hallgatva a nagy szovjet írót, amin a sztálingrádi kikötőből beszélve millió és millió gyermekkel, eloszlik az aggály, hogy az ilyenfajta rádióriport túlesik az író hivatásterületén ... Polevoj így ■ búcsúzik: „Viszont látásra pajtások! Ahogyan millió millió szovjet gyermek feleli: „Dosz vidanje tavaris Polevoj”. Péter boldogan, de kiss fáradtan a tolmácsolástól magyarul köszön. Viszontlátásra. Pulevoj elvtárs! (-sij)