Esti Budapest, 1952. augusztus (1. évfolyam, 102-126. szám)

1952-08-01 / 102. szám

2 Sztálin elvtárs üdvözlő távirata Mao Ce-tung elvtárshoz Sztálin elvtárs, a kínai népi felszabadító hadsereg megala­kulásának 25. évfordulója al­kalmából a következő táviratot intézte Mao Ce-tung elvtárshoz: „Fogadja Elnök elvtárs szívből jövő üdvözleteimet a Kínai Népköztársaság hős népi felszabadító hadserege meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából. A béke és a biz­tonság javára a kínai népi felszabadító hadsereg további erősödését kívánom."’ Rákosi Mátyás elvtárs távirata „Fogadja Elnök elvtárs forró üdvözleteimet abból az al­kalomból, hogy a hősi felszabadító kínai néphadsereg meg­alakulásának 25. évfordulóját ünnepli. Kívánom, hogy a kínai néphadsereg tovább erősödjön, izmosodjon s teljes sikerrel védje meg a kínai dolgozó nép békéjét és felvirág­zását A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, RÁKOSI MÁTYÁS miniszterelnökhelyettes, szabadító hadsereg főparancs­nokához intézett üdvözlő távira­tot. Farkas Mihály elvtárs, hon­védelmi miniszter a maga és a magyar néphadsereg nevében küldött üdvözlő táviratot CsuTe elvtársnak. Visinszkij elvtárs, a Szovjet­unió külügyminisztere Csem En­­laj elvtárshoz, a Kínai Népköz­­társaság külügyminiszteréhez, Vasziljevszkij marsall, a­ Szov­jetunió hadügyminisztere Csu Te elvtárshoz, a kínai népi fel­ Újabb török katonai egységet küldtek Koreába ISZTANBUL, augusztus 1. A török kormány továbbra is küld csapaterősítéseket az ame­rikai agresszoroknak Koreába. Sajtójelentések szerint július 30-án Izmirből újabb török ka­tonai egység indult amerikai hajón Koreába. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága július 31-én közölte: A nap folyamán alaku­lataink valamennyi arcvonalon visszaverték a kisebb ellenséges felderítő osztagok támadásait. ­ta 25 esztendeje született az a hadsereg, amely a Nagy Októberi Forradalom után és a fasizmus felett aratott máso­dik világháborús győzelem után a harmadik világtört­énelmi csa­pást mérte az imperializmusra. Ma van a dicsőséges kínai nép­hadsereg 25. születésnapja. Ez a hadsereg most erősebb, mint valaha: milliónyi kato­nája őrt áll a Csendes-óceán sokezer kilométeres partvonala men­tén, védi a felszabadult, erősödő Kínai Népköztársaságot, s te­vékeny részt vesz annak építésében. Ennek a diadalmas hadseregnek a neveltjei, a Koreában harcoló kínai önkéntesek részt vállaltak abból a felszabadító háborúból, amely már eddig is az amerikai imperializmus törté­nelmének legsúlyosabb vereségeit eredményezte. A kínai néphadsereg 25 esztendejének története hatalmast erőforrás a béke tábora és alapos tanulságok forrása az im-­­perialista tábor számára. Hiszen ez a 25 esztendő arról beszél,­ hogy a kínai néphadsereg a japán betolakodók ellen vívott harc­ 18 kimerítő esztendeje után le tudta győzni az amerikai jegy-t,­vérekkel úllig felszerelt, óriási technikai és emberanyagfölény-s­ben lévő Csang Kaj-sek zsoldoshadsereget és történelmi csapásig tudott mérni az amerikai imperializmusra. Ma, amikor az új­ Kína ipara hatalmas iramban erősödik, amikor Kínát és a Szve-s­zeluniót olyan szerződés kapcsolja­­egymáshoz, amelynél nagyobb­ erő eddig még nem volt a világtörténelemben — a kínai nép-­ hadsereg dicsőséges életének 25 esztendeje arra inti az imperia-­ listákat, hogy minden provokációjukra az eddigieknél is sokszo­rosan súlyosabb kudarc vár. A negyedszázaddal ezelőtt, amikor az angol-amerikai imperializmus által pénzelt Csang Kaj-sek vérbefojtotta a kínai forradalmat, Mao Ce-tung elvtárs és bajtársa, Csu Zg csa­­patai találkoztak Dél-Kína egyik hatalmas hegycsoportjának, a Csing Kan Sannak f­elhőbe vesző csúcsain. Ez volt a kínai nép­hadsereg születése napja. S az újszülött ereje: 8000 ember, 2000 puska... Amikor Csang Kai-sek meg­tudta, milyen kislétszámú az újonnan alakult hadsereg, így dölyfösködött: „Négy hónap alatt megszüntetem a kommu­nizmust Kínában...” Csang Kai-sek, meg a wash­ingtoni, meg a londoni­­ banká­rok nem tudták, hogy mi a pár­t, milyen erőt jelent a sztálini ta­nítás helyes alkalmazása, a nép támogatása. A kínai kommunis­­tákat Sztálin megtanította arra, hogy az agrárforradalmat össze kell kapcsolniok az imperialista­­ellenes felszabadító harccal. Ahol a kínai néphadsereg ka­tonái megjelentek, ott földet kaptak a parasztok, meglazul­tak és lehullottak a feudaliz­­mus évszázados bilincsei. A sztálini tanítás helyes al­­kai­úrázásával a kínai hilephadsereg megindult a végső győzelem felé vezető, ragyogó úton. Ezt az utat páratlan hőstet­tek egész sorai szegélyezte. Ilyen volt a páratlan, legendás „Hosszú Menetelés". A nyolc­vanezresre növekedett néphad­sereg a 30-as évek közepén egy esztendő alatt átkelt Kína leg­veszélyesebb folyóin, legmaga­sabb hegyi hágóin, embernem­­járta pusztaságain, óriási mo­csarain keresztül,­­hogy eljusson az északkínai frontra, harcol­hasson a Kína függetlenségére törő japán hódítók ellen. Az esztendő alatt, míg ezt az ame­rikai kontinens szélességének kétszeresét jelentő utat meg­tette a hadsereg, szüntelenül ülésezett a pártbizottság, s a legerőltetettebb, leggyorsabb menetelések óráiban népnevelők járták az erőltetett menetben haladó katonák sorait. Ez alatt az esztendő alatt a néphadse­reg katonái — Mao Ce-tunggal az élükön — egy esztendőn ke­resztül állandó harc közepette átlagban napi 40 kilométert gyalogoltak! Ilyen katonákat nevelt a sztálini haditudomány he­lyes alkalmazása, a Kínai Kom­munista Párt. Ilyen, a népből fakadó, a népért harcoló kato­nák voltak képesek arra, hogy a felszabadító küzdelem során az amerikai zsoldban álló Kuo­mintang sokmilliós hadseregét legyőzzék. Csak ilyen had­sereg számára­ jelenthetett a Csang Kai-sek bandájától meg­undorodott foglyok óriási tö­mege új harci erőforrást, csak ilyen hadsereg szerez­hette felszerelését a Csang Kai-seknek küldött és a harc­mezőn zsákmányolt amerikai fegyverekből. Nem csoda, hogy a pekingi bevonulás napján a New York Herald Tribune Pe­­kingben rekedt tudósítója ezt a címet adta a néphadsereg fel­vonulásáról szóló tudósításá­nak: „Itt megy a pénzünk .... ". m­­indezt csak a népért har­­coló, a kommunista párt által vezetett hadsereg tehette meg. És csak ilyen hadsereg­nek, ilyen katonáknak a példá-t­ján nevelődhettek­, a­ Moreai há­ború olyan hősei, mint Csang Tong-mao kínai önkéntes, aki — amikor az amerikai vonalak mögött , rekedt — zsákmányolt kézigránátokkal egyetlen éjsza­kán megsemmisítette a második­ amerikai hadosztály 38. ezredé­nek főhadiszállását, felrobban­totta a főhadiszállás védelmire épített bunker­ láncot és még jó­­ néhány foglyot is ejtett. Csang­ és tízezernyi testvére ma a 251 esztendős néphadsereg hősi pél­­­dáján és harci tapasztalatán ne­velődött kínai önkéntesek so­­­raiban harcol Kína szabadság­­gáért, Korea — a mi szabad­ságunkért. A BEKETABOK HATALMAS EKOFOHHASA a 25 éves kínai néphadsereg A kínai néphadsereg páncélosainak díszszemléje Pekingben. @mmsi PÉNTEK, 1952. AUGUSZTUS 6. Nyugat-Németországban az Adenauer-kormány háborús po­litikája következtében július 12- től 26-ig terjedő időszak alatt a sertéshús 15, a vaj 12, a margarin 10 százalékkal lett drágább. ★ Brazíliában ál­landóan növek­szik a­ drágaság és rohamosan csökken a dol­gozók reálbére. Hivatalos sta­tisztikai adatok szerint 1939-től 1952-ig 452 szá­zalékkal emel­kedtek a lé­t­­fenntartási költ­ségek. Az élel­miszerek árának emelkedése át­lagosan 36,5 százalékos. Angliában az egy­­személyre eső átlagos élelmiszerfogyasz­tás színvonala húsból 40 szá­zalékkal, tejből 40 százalékkal, cukorból 16 százalékkal, szalon­nából 29 százalékkal és rizsből 38 százalékkal alacsonyabb a háború előtti öt esztendő átlagá­nál. TÉNYEK A szabad görög rádió jelen­tése szerint Görögországban az utóbbi néhány hónap alatt 50 százalékkal emelkedett a kenyér ára. Hasonló arányú az emel­kedés más élelmiszerek áránál is. A norvég kor­mány határoza­tot hozott a mezőgazdasági termékek árá­nak újabb eme­léséről. Fel­emelték a tej, a gabona és a sajt árát. Eltö­rölték a hús és felvágott úgy­nevezett hivata­­los árát. Drá­gult a hal is. ★ Az osztrák központi statiszti­kai hivatal adatai szerint az osztrák kiskereskedelmi árak 1951 novembere óta 15 százalék­kal emelkedtek. Májusban szin­te valamennyi tömegszükségleti cikk tovább drágult. Legna­gyobb mértékben a hús, a bur­gonya és a tojás ára emelke­dett. A Szovjetunió második negyedévi tervjelentéséből. A közszükségleti élelmiszer­­cikkek állami kiskereskedel­mi árainak 1952 április 1-én, a szovjet kormány és az SZK(b)P Központi Bizott­sága határozatára végre­hajtott új — immár ötödik — csökkentése jelentősen növelte az árueladást az ál­lami és szövetkezeti keres­kedelemben. A második év­negyedben a lakosságnak 11 százalékkal több árut adtak el, mint 1951 második ne­gyedében. A külföldi tőke behatolásának megkönnyítése Egyiptomban BEIRUT, augusztus I. (TASZSZ) A kairói rádió jelentése sze­rint Ali Maher egyiptomi mi­niszterelnök a sajtó képviselői előtt kijelentette: az egyiptomi kormány elhatározta, hogy a külföldi társaságokról szóló tör­vény módosításával lehetővé te­szi, hogy a társaságok külföldi tőkerészesedésüket az eddig megengedett 49 százalékról öt százalékra emeljék. Truman leánya és fiai Salzburgban ezen a nyá­ron is megrendezik a híres „ünnepi játékokat­", amely­nek műsorán hangversenyek, színmű- és operaelőadások váltakoznak. A művészi színvonal ezúttal különösen magas lesz: mint a Sza­bad Népből értesülünk, fel­lép Miss Margaret Tru­man, az elnök lánya is, aki­nek énekesnői „képességeiről“ több amerikai zenekritikus tanúskodhat. (Kaptak is olyan fenyegető levelet Trumantól, hogy nem teszik ki az ab­lakba.) Truman lánya mellett azonban Truman „fiai“ is közreműködnek. Salzburgi je­lentés közli, hogy a repülőtér mellett egy árokban megta­lálták Eva Kieresberger, 28 éves salzburgi nő holttestét. Kiderült, hogy amerikai megszálló katonák gyilkol­ták meg. A salzburgi ünnepi játéko­kon tehát a hegedűk és fu­volák hangjába amerikai géppisztolyok dörrenése ve­gyül, így frissítik fel az „óvilág’­ idejétmúlt kultúrá­ját egy kis hamisítatlan amerikai „kultúrával11 Tru­man salzburgi képviselői. Csodálatos-e, hogy az óceán túlsó feléről érkezett „vendégszereplőket­’ nem­ tapsviharral köszönti a salz­burgi közönség, hanem­ ezzal a házfalakra, kerítésekre és utcakövezetre festett jelszó­val: „Ami go home!” A Tito-féle „szocializmus újabb vívmánya: devizatőzsdék nyíltak meg Jugoszláviában A „Neue Zürcher Zeitung” közlése­­ szerint „Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Sza­rajevóban, Szkopljében és Tito­­grádban, a Jugoszláv Nemzeti Bank székhelyén devizatőzsdék nyíltak meg. Ezek feladata, hogy megvalósítsák a július 1-én ha­tályba lépett új devizarend­szert”. A svájci burzsoá lap örömmel állapítja meg, hogy a jugoszláv devizagazdálkodás te­rén most végrehajtott jelentős enyhítések további reményteljes lépést jelentenek a jugoszláv külkereskedelem liberalizálása'', vagyis a kapitalista rendszer teljes újjáélesztése felé. A lap a továbbiakban közli, hogy ezentúl minden gazdasági vállalatnak joga van devizát vá­sárolni. Az exportőrök az új intézkedés értelmében szabadon rendelkeznek a devizabevétel 45 százalékával és ezt „vagy újra közvetlenül külföldi beszerzések­be fektetik be vagy a tőzsdén kínálhatják eladásra”. A lap befejezésül hírt ad ar­­ról, hogy „már az új deviza­rendszer első napjaiban a kíná­latot erősen meghaladó kereslet mutatkozott az idegen valuták iránt". Az így kialakult szabad árfolyamok meghaladták az ame­rikai dollár 300 dínáros hiva­talos árfolyamát, ami azt mutat­ja, hogy a jugoszláv valuta ér­­téke tovább csökken. Viszontlátásra, Polevoj Unokaöcsém, az úttörő Péter, vasár­nap kora reggel zörgette ránk az ajtót. Péter egyet­len szempillantás alatt megtöltötte a szobát. Vakító volt az egész gyerek, fehér, a rövid nad­rágja, az inge, ar­ca már majdnem olyan barna, mint a szeme, vagy a haja. Lángolt rajta a büszke vörös­nyakkendő. „Bocsá­nat” — mondta és természetes­­ moz­dulattal széket hú­zott a rádió elé. „Átkapcsolom rö­vidhullámra ...” Mi lehet az, amiért Péter vasárnap ilyen korán fel­kelt és idevillamo­­sozott a város­­má­sik végéből? Tű­nődve pislogtunk a rádió zöld üveg­táblájára. — Olim­pia? — Péter ko­molyan felelt: „Más...” És ebben a pilla­natban megszólalt az ismerős szünet­tel: „Drága föld, szülőhazámnak földje”. Péter sze­me fényled. Zsebé­ből előhúzta a Pionyerszkaja Pravdát és rábö­kött egy pirossal keretezett hírre: „Őt akarom meg­hallgatni!" Az új­sághír mindent megmagyarázott: „Vasárnap a mosz­kvai rádió a Pionír Újság adásában közvetíti Borisz Po­levoj helyszíni ri­portját a Lenin­­csatorna megnyitá­sáról, Sztálingrád­ból. Polevoj ebben az adásban a pio­nírokhoz szól...” Péter csendesen kuporgott a rádió előtt és várta an­nak a szavát, akit annyira szeret. Mert Péter esz­ményképe Meresz­­jev, az „Egy igaz ember" hőse, ked­venc írója pedig Polevoj. Amióta az „Egy igaz ember”-t elolvasta, Péter vas­szorgalommal ta­nul oroszul. .. Egy pepita füzetben naplót vezet, aho­vá feljegyez min­dent, a sztálinváro­­si látogatást, úttö­rőtábori élményeit, belemásolja leg­szebb dolgozatait. Az a terve, hogy egyszer majd le­fordítja oroszra és elküldi Moszkvába, Polevojnak... „Govorij Mosz­kva ..." Különös a varázsereje ennek a két szónak, ahogy átzúg ezer­­kilométereken. Hal­kul a zene és Pé­ter megilletődve fordítja a szót. Amikor ezt a mon­datot fordítja: „Kapcsoljuk Sztá­lingrádot, a mikro­fonnál Borisz Pole­voj", Péter felug­rik, a nyaka is tü­zel ... Mély, meleg hangon beszél Po­levoj, s szava el­hozza ide a pesti szobába a hős vá­rost, Sztálingrádot. Aki Polevojt hall­gatja most, látja, a széles, büszke fo­lyót, s a folyó há­tán ring­at­ód­zó sok­sok hajót. Felzúg­nak a kürtök, szá­­molatlanul sok ha­jó kürtje dalol s Polevoj hangja megremeg: — Lassan, mél­tóságteljesen el­indul most a hős Sztálingrád kikö­tőjéből a volgai flotta zászlóshajó­ja, a Joszif Sztálin. .. Polevoj a mi elvtárs... Írónk, Sztálingrád az egész emberi­ségé és a csatorna, amelynek kapujától most Polevoj sza­va ideszárnyal, a csatorna, amely­ben a tudománnyá és művészetté lett munka formálja ki a kommunizmus el­ső óriási alkotását, ez a csatorna min­den népé, a bé­kéé. Ezért olyan lenyűgözőek a mély, kedvesen meleg szavak. Ott, ezek­ben az ünnepi per­cekben a Sztálin­­díjas író a mikro­fon fölé hajol és riportját a szovjet nép legfiatalabb nemzedékének, a pioníroknak küldi És hallgatva ezt a csodálatos köz­vetítést, felötlik a gondolat: Mi vol­na, ha a mi íróink is elmennének­­ mikrofonnal oda ahol hazánkban születnek a bébi építkezései s az élő szó e form­á­jával is találkozná­nak a néppel? !, hallgatva a nagy szovjet írót, amin a sztálingrádi ki­kötőből beszélve millió és millió gyermekkel, elosz­lik az aggály, hogy az ilyenfajta rá­dióriport túlesik az író hivatásterü­letén ... Polevoj így ■ bú­csúzik: „Viszont látásra pajtások! Ahogyan millió­­ millió szovjet gyer­mek feleli: „Dosz vidanje tavaris Po­levoj”. Péter bol­dogan, de kiss fáradtan a tolmá­csolástól magya­rul köszön. Vi­szontlátásra. Pule­voj elvtárs! (-s­ij)

Next