Esti Budapest, 1952. szeptember (1. évfolyam, 127-152. szám)

1952-09-01 / 127. szám

2 Két kép Kelet-Berlinből L­átott már ilyet a világ?" Az idősebb nő tágra­ nyitott szemmel bámult egy férfire, aki két súlyos bőrönd­del éppen akkor érkezett a földalatti bejárója elé. Nyögve maga mellé tette a bőröndö­ket, aztán leült a padra. Le­vette a kalapját, utána a kabát­ját, majd lehajolt és lehúzta a cipőjét. Az összegyűlt emberek hangos morgással kísérték a furcsa jelenetet. „Csak nem veti le — mondották — még a..." Egyesek már rendőr után néztek. A férfi azonban mit sem tö­rődve a feléje szegeződő fe­nyegető tekintetekkel, haris­­nyás lábán egykedvűen meg­indult a közeli automatamérleg felé. Bedobta a 20 fillért, az­után mosolyogva szólt a közel­állóhoz: „Hej, háromheti sza­badság után az ember tudni szeretné, mennyit hízott. Nem így van?" A kínos hangulat pillanatok alatt feloldódott. Az emberek hangosan nevettek, az öreg hölgy pedig fejcsóválva sie­tett le a földalatti lépcsőin. ★ „Anyukám, ne menjünk, még agyongázolnak bennünket." Az anya egyik kezében csomaggal, másik kezével kisfiát fogva tanácstalanul állt a járdaszé­len. Dudáló autók és biciklisták zaja rohant végig az úttesten. Úgy látszott, soha nem lesz vége a száguldozásnak. Már többször is megpróbálkoztak, hogy átjussanak az út túlsó felére, de mindig vissza kellett lépniük, mert újabb és újabb kocsi gátolta az átjutást. Vég­re egy „bennszülött" berlini megkönyörült rajtuk. „Honnan jönnek? Úgy? Szászországból?" — kérdezte, azután karonfogta őket és átsegítette az úttesten. Ekkor csodálkoztak csak iga­zán. A biciklisták megálltak, az autók lassítottak, még a hatalmas autóbuszok is fékez­tek. „Köszönöm szépen —mon­dotta az asszonyka, hogy át­jutottak, — sohasem hittem volna, hogy a berliniek ilyen udvariasak. Még az autók is megálltak. Nahát!" „Mi, ber­liniek —­ válaszolta kísérőjük — mindig udvariasak vagyunk. Az autósok biztosan látták, hogy maga ebben a városban idegen." Közben hamiskásan moso­lyogva pillantott az út szélén álló forgalmi lámpákra... (A Nacht Express nyomán) Gemanm HÉTFŐ, 1952 SZEPTEMBER 1. Augusztus végéig 8 és félmillió nyugatnémetországi lakos foglalt állást a bonni különszerződés ellen BERÚN, szeptember 1. (MTI) A Szovjetunió jegyzéke, amely a német kérdés békés és igazságos rendezésére irányuló konkrét javaslatokat tartalmaz, újabb hatalmas lendületet adott annak a küzdelemnek, ame­lyet egész Németország népe a bonni és a párizsi militarista különszerződések ellen s az össznémet békeszerződés megkötéséért folytat. Pénteken és szombaton a lipcsei Karl Marx-téren 200.000, Chemnitzben 90.000, Rostock­ban 20.000, Gerában 15.000 ember tüntetett a nyugat im­perialisták és az Ofcover-kor­­mány háborús politikája ellen. N­yugat-N­émetországban a szovjet jegyzék újabb ösztön­zést adott a bonni különszer­ződés ellen tiltakozó népszava­zásnak. A „Freies Volk" jelen­tése szerint a béke-népszavazás kere­tében augusztus végéig 8 és félmillió nyugatnémet­országi lakos foglalt állást a különszerződés elvetése és az egész Németország­gal kötendő békeszerződés mellett. Schwandorf, Leonberg és Ett­­mansdorf lakossága az új szov­jet jegyzék javaslataira utalva felszólította Solleder Kahn Adenauer-párti képviselőt, va­lamint Höhne szociáldemokrata képviselőt, hogy szavazzon a bonni külön­szerződés ratifikálása ellen és vesse latba befolyását a négyhatalmi értekezlet mielőbbi megkezdése érdekében. A nürnbergi Egyesült Fém­ipari Művek 1400 dolgozója vasárnap tartott gyűlésén egy­hangúlag elfogadott határozat­tal magáévá tette a szovjet kormány javaslatait. A nyu­gatnémet békevédelmi liga va­sárnap a majnafrankfurti egye­tem aulájában békegyűlést tar­tott. A békevédelmi liga hesseni csoportja nyilatkozatban szó­lította fel a német hazafiakat, hogy fogjanak össze és tegye­nek gyakorlati javaslatokat a német kérdés békés megoldása érdekében. Az NDK népi kamarája pénteken ülést tart a szovjet javaslatok ügyében BERLIN, szeptember 1. (MTI) Mint hivatalosan közük, a Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája szeptember 5-én, pénteken délután teljes ülést tart. A népi kamara ezen az ülésén állást foglal a szov­jet kormány javaslatával kap­csolatban, hogy az össznémet választások előfeltételeinek ki­vizsgálására alakítsanak a Né­met Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország parla­menti képviselőiből álló bizott­ságot. A kölni rádió jelentése sze­rint Adenauer a bonni kormány szerdai ülésén nyilatkozik a szovjet kormány legutóbbi jegyzékével kapcsolatban. A Belga Kommunista Párt központi bizottsága megvitatta a katonai szolgálati idő meghosszabbítása elleni dő eredményeit BRÜSSZEL, szeptember 1. (TASZSZ) A „Drapeau Rouge" beszá­mol a Belga Kommunista Párt központi bizottságának teljes üléséről. A teljes ülés beszá­molót hallgatott meg a munká­soknak és katonáknak a kato­nai szolgálati idő meghosszab­bítása ellen vívott harcáról és a békeharc távlatairól. Az előadó részletesen ele­mezte a belga dolgozók harcát az ország militarizálása el­len, amelyet a katonákkal szö­vetségben vívtak és megállapí­totta, hogy a kommunista párt, ennek a harcnak a veze­tője sikereket ért el. Kiemelte, hogy Belgium és egész Nyugat- Európa a legutóbbi évek­ben először élt át olyan eseményeket, mint a kato­nák megmozdulásai a ha­tóságok rendelkezései ellen. A katonáknak ez a harca , amelyben tisztek is részt vettek — új távlatokat nyit a belga békemozgalom előtt — állapí­totta meg. A központi bizottság teljes ülésén nagy beszédet mondott Lalmand elvtárs, a Belga Kommunista Párt főtitkára is. A teljes ülés határozatot fo­gadott el, amely megállapítja­, hogy a katonai szolgálati idő meghosszabbítása elleni harc világosan megmutatta, hogy Belgiumban megvannak a­­ békearcvonal gyors kiszé­lesedésének előfeltételei. A munkások és katonák harc­készséget mutattak és­­ bebizo­nyították, hogy készek harcolni céljaik eléréséig. A határozat rámutat, hogy a belga kormánynak az a ha­tározata, hogy csökkenti a ka­tonai szolgálati időt, súlyos vereség a kormány­­ és a mö­götte álló háborús uszítók szempontjából. A-­ harc azonban még távolról sem fejeződött be — emeli ki a határozat. 800.183-an írták alá eddig Finnországban a Béke-Világtanács felhívását HELSINKI, szeptember 1. (TASZSZ) A finn demokratikus sajtó közli, hogy a legújabb megálla­pítás szerint eddig 800.183-an írták alá Finnországban a Bé­ke-Világtanács felhívását. A fel­hívást Helsinkiben 121.190 sze­mély, vagyis a város lakossá­gának 33 százaléka írta alá. A PROCEJ-CSALÁD A Dnyeper mellett új város te­rül el, az új Kahovka. Egy év­vel ezelőtt egy Klucsevaja nevű igénytelen falucska állt az új város színhelyén, a szőke Dnye­per balpartján. Most a­ város­ban javában építkeznek, a tá­volból kivehetők a hatalmas da­ruk. 30 ház állt a hajdani (!) Klucsevajában, amikor odaér­keztek az építők. Néhány hó­nap múlva új város keletkezett az ukrajnai mezőn, ahol a Nagy Honvédő Háborúban a Szovjet Hadsereg nagy csapást mért a német fasisztákra. Minden nap elkészül egy-egy lakás, minden nap van egy-egy „lakásszente­lés". Ahol néhány évvel ezelőtt fegyveres győzelem született, most a kommunizmus építkezé­sén dolgoznak. Van itt egy különösen érdekes brigád, amelynek története mélyen bele­világít a kommunizmust építő szovjet ember gondolatvilágá­ba. ★ Az ogyesszai területen, a cser­nyanszki kerületben van a Kuj­­bisev nevű termelőszövetkezet. Régóta itt dolgozott már Szem­­jon Grigorjevics Procej kolhoz­paraszt. A környéken ismert volt a neve, nemcsak munkájáról, hanem arról is, hogy öt derék fiát nevelt a haza számára. Hárman közülük a frontra men­tek. Csak Alexandr meg Vik­tor maradt otthon. A háború után a katonák békés munkához fogtak, Ivan, a volt tengerész, hajókat javított a Dunán. And­rej könyvelő lett Moldvában, Szemjon pedig az iskolai iro­dán dolgozott. Alexandr szerelő­­mesterként hidakat épített, Vik­tor pedig még tanult. A kahovkai építkezésről szóló hír hozzájuk is elérkezett. A Szemjon fiúnak eszébe jutott: „Gyerünk mi is, családostul, a nagy építkezésre." Apjának tet­szett a dolog: — írj a gyerekeknek, hogy készüljenek fel, megyünk Ka­­hovkába. Azt is írd meg, hogy az egész család építeni fog. Elsőnek Iván válaszolt. Egye­nesen Kahovkába indult, amint a Procej-családban mondták, „kvártély-készítőnek": előkészí­tette a helyet testvérei számá­ra. De meglepetés érte, mert már az építkezésen találta Alexandr-t. Kiderült, hogy már két hete ott van. — Apáék is jelentkeztek ,— mondta Ivan — rövidesen itt lesznek. Andrejt a könyvelésbe osztották be. A család tagjai nemsokára megérkeztek. Igaz, a Kujbisev­­kolhoz nem akart beleegyezni, hogy az ezermester számba me­nő Procejt átengedje, mégis kénytelen volt, hiszen óriási szervezet hívta meg a kolhoz­parasztot. Senki sem maradt otthon, még a legkisebb fiú is Kahovkába költözött, hogy ott folytassa tanulmányait. Csakhogy már az első nap baj esett. Az öreg Procej egye­­­nesen a párttitkárhoz ment pa­naszána­: — Hát az a baj — mondta, — hogy a család minden tag­­­ját más munkahelyre küldték,­, ami még rosszabb, az egyiken — a könyvelésbe. — De hiszen a könyvelés fon­tos és tiszteletreméltó munka — mondta a titkár. — De nem így állapodtunk­ meg otthon a­­családban. Azért­, jöttünk ide, hogy egy brigád-­­ban dolgozzunk.­­ A kérést tiszteletben, tartották. S azóta Szemjon Grigorjevicsj Procej és öt fia hírnevet szer-e­zett az építkezésen. Sztaháno­j insta ács-brigád lett, amely na­­ponta két-három normát teljesít. Munka után tanulnak, új fog-­ lalkozást sajátítanak el, exkavá-­ torkezelők, villanyszerelők, gé-­ pészek lesznek Csinos föld-­ szintes házban laknak, ahonnan­ esténként kihallatszanak a Pro-­ cej-fiúk önkéntes népi „zene-X kara" hangjai. A Procej-család otthonában. JÖN!­JÖN! Magyarul beszélő szovjet film az orosz tudomány egyik nagy harcosáról. VIHAROS ALKONYAT Rendezte: Zarhi és Hejfic Operatőr: Kaplan. Főszereplők: Cserkaszov, Livanov, Zsakov. Zsdanov elvtárs élete és tevékenysége lelkesítő példa a Szovjetunió és a világ dolgozói szemében MOSZKVA, szeptember 1. (TASZSZ) A szovjet sajtó megemlékezik A. A. Zsdanov, a kommunista párt és a szovjet állam egyik kiváló vezetője halálának ne­gyedik évfordulójáról. A. A. Zsdanov a szovjet nép emlékezetében — írja a cikk — Lenin—Sztálin eszméjének ki­váló propagandistájaként él. Be­szédei és felszólalásai ragyogó marxista felkészültségükkel, a burzsoá ideológia minden meg­nyilatkozásával szembeni har­cos kíméletlenséggel tűntek ki. A szocialista kultúra fejlő­dése szempontjából nagyjelen­­tőségűek A. A. Zsdanov munkái az irodalom és a művészet kér­déseiről. Szenvedélyesen köve­telte az íróktól és a művészek­től a bolsevik pártosságot, az engesztelhetetlen harcot az esz­­meietlenség, a kozmopolitizmus és a rothadó nyugati burzsoá kultúra előtti hajbókolás ellen. A. A. Zsdanov a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek el­ső soraiba tartozott. Felbecsül­hetetlen érdemeket szerzett a világ forradalmi munkáspártjai közötti kapcsolatok megerősí­tése, a nemzetközi imperialista­ellenes, demokratikus tábor erői­nek a háborús gyújtogatók el­leni tömörítése terén., A. A. Zsdanov egész tevé­kenységét a párt és vezére, Sztálin elvtárs iránti odaadó szeretet hatotta át. A. A. Zsdanov, a kommunista párt lelkes fia, a nagy Sztálin hű tanítványa és harcostársa nagyszerű életével és tevékeny­ségével lelkesítő példa a Szov­jetunió és az egész világ dol­gozói szemében — fejezi be a „Pravda". A. A. Zsdanov A Koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti augusz­tus 31-én. A néphadsereg egységei, együttműködve a kínai népi ön­kéntesekkel, továbbra is vé­delmi harcokat folytattak. Amerikai jogász nyilatkozata az athéni vérbíróság fasiszta módszereiről ATHEN, szeptember 1. (TASZSZ) Royal France professzor, ame­rikai ügyvéd, aki Abatielosz kommunista békeharcos perére érkezett Athénbe, nyilatkozatot adott az „Allugi’ című lap szerkesztőjének: „Elkeserített az az álláspont — mondotta —, amelyet a bí­róság tagjai mind Abatielosz, mind Glezosz perében képvisel­tek. Az a benyomásom, hogy a bíróság tagjai már előre hatá­rozatot hoztak és inkább vádlók voltak, mint a bíróság elfogu­latlan tagjai. Minden álhírt és feltevést tényként fogadtak el. A per során megtudtam, hogy amikor rendeletet adtak ki a Görög Kommunista Párt tör­­vényen kívül helyezéséről, Aba­tielosz és Bekakosz már börtön­ben volt. Következésképpen nem követhettek el szabotázst és erőszakot. Az ellenük emelt vád csak azon alapult, hogy kommunisták voltak, bár akkor a kommunista párt még nem volt törvényen kívül. Glezosz és társai ügyében se­­milyen bizonyíték nem volt ar­ra, hogy a vádlottak meg akar­tak szökni Görögországból. En­nek ellenére valamennyiöket el­ítélték,­ az említett alaptalan vád miatt." Rekordforgalom kalapácsban — Tessék mon­dani, a kirakatban az érmék, az olim­piai érmék?­­ — Igen, a bajno­ki aranyérmek. — Hm... És mennyibe kerül? Középkorú, zö­mök férfi érdeklő­dik bizonytalan hangon a Lenin­­körúti II-es Sport­áruház kiszolgáló­jától. Az elnevette magát. — Szó se lehet róla, elvtársam! Ezek a mi olim­piai bajnokainké, akik elvtársi szí­vességből kölcsön adták néhány hét­re, hogy a dolgo­zók láthassák a ki­rakatban, milyen is egy ilyen arany­érem. Sok hasonló epi­zód történt az utóbbi időben a Sportáruházban, lettek magánosok, de még közületek is, akik vásárolni szerettek volna a magyar ipar kiál­­­lított remekeiből, az olimpiai egyen­ruhákból, cipők­ből. Az üzletvezető elvtárs joggal elé­gedett. Az olim­piai sikerek alatt és utána is alapo­san fellendült az áruház forgalma. Meglepő volt ez, különösen augusz­tusban volt nagy a forgalom, hiszen nyáron nem na­gyon szoktak­ vá­sárolni, szeptem­berben kezdődik ebben a „szakmá­ban" igazán az idény. Az olimpia azonban megmoz­gatta az embereket s talán legjobban megmozgatta a sportfelelősök „lel­kiismeretét". Ebben a hónapban ren­geteg üzem sport­­felelőse vált buzgó vásárlójává az íz­léses MHK felszere­­léseknek — torna­cipő, atlétatrikó, nadrág, súlygolyó, magasugrómérce, stb. — nyilván ki­harcolták jogaikat és most szeretnék pótolni a lemara­dást. Az olimpia, nagyszerű diada­laink mindenki előtt világossá tet­ték a tömegsport fontosságát. Ahogy a Ganz Villamos­­sági Gyár, vagy a Ganz Vagon büszke olimpiai bajnokaira, a lobbi üzemek is most már arra gondolnak: jó len­ne, ha 1956-ban Melbourneben a mi üzemünkből is áll­na valaki a győ­zelmi dobogón. Nemhiába szállt Csermák kezéből 60 méter fölé az olimpiai stadionban a kalapács, öt év alatt nem fogyott el annyi kala­pács, mint ahá­nyat most Csermák világrekordja óta rendeltek és vittek el az egyesületek, üzemi sportkörök. A Sportáruház ízléses kirakatai­ban a legkülönbö­zőbb sportszerek, ruhák­­ kínállatják magukat és az em­berek nem szűnő érdeklődéssel bá­mészkodnak a ki­rakatok­ előtt. Fia­talok és öregek egyaránt nézelőd­nek, a sport min­denkinek szívügye lest a magyar ver­senyzők nagyszerű diadalai óta. Két fiatal diáklány nézi a színes trikókat, az olimpiai hár­mas emelvényt, amely fölé üveg­lapokra, igen ötle­tesen, a bajnokok és helyezettek ne­veit írták fel. — Azt tudod, hogy a sportkör­ben most már rendszeresen spor­tolok — magyaráz­za egyikük, vékony, tizennégy év kö­rüli kislány, talán egy évvel fiatalabb barátnőjének. — Az edzőnk szerint magasugráshoz van a legtöbb képessé­gem ... Barna, élénk sze­me az olimpiai emelvényről a ru­hákra siklik. Ön­kénytelen mozdu­lattal végigsimítja blúzát. Gondolát­ban felpróbálta. Gondolatban talán az olimpiai emel­vényre is fellépett. O. N.

Next