Esti Budapest, 1952. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1952-10-01 / 153. szám

2 femmsr SZERDA, 1952 OKTÓBER 1 Élenjáró sztahanovisták a XIX. pártkongresszus moszkvai küldöttei között A kongresszusi munkaverseny jelentősen meggyorsította a kommunizmus nagy építkezéseinek munkálatait MOSZKVA, október 1. (MTI) A. Sz. Szmirnov kommunista gyorsesztergályos tizenhat éve dolgozik a moszkvai „V. I. Lenin” üzemben. Élenjáró esztergályos, akinek nevét elsőnek írták be az üzem dicső­­ségkönyvébe. Szmirnov vállalta, hogy a XIX. pártkongresszus megnyitásáig befejezi 1953. évi előirányzatának teljesítését. A kiváló esztergályos most a kujbisevi vízierőmű berendezése­­számára készít alkatrészeket és műszakonként 3—5 normát teljesít. _ A X. moszkvai területi párt­­konferencia küldöttnek válasz­­totta meg .4. Sz. Szmirnovot az SZK(b)P XIX. kongresszusára. A par­konfe­rencián megválasz­tott kongresszusi küldöttek kö­zött vannak Pavel Bikov, Viktor Blazsenov, Marija Rozsnyevá moszkvai sztahanovisták, akik­nek nevét Magyarországon is jól ismerik. A Pravda jelenti, hogy a XIX. pártkongresszus tiszteletére indított verseny jelentősen meggyorsította a munkát a kommunizmus nagy építkezéseinél. A Pravda tudósítója a többi között beszámol a Turkmen Fő­csatorna építési munkálatairól. A Turkmen Főcsatorna még nem szelte át a pusztaságot — írja a tudósító — de máris változik e hatalmas terület képe. Két-három évvel ezelőtt napokig lehetett utazni anélkül, hogy az ember bárkivel is ta­lálkozott volna. Napjainkban az épülő csatorna ezerkilométeres nyomvonala olyan, mint egy eleven ütőér. A pusztában min­den 30—40 kilométeren a kuta­tók ideiglenes lakótelepeivel találkozunk. A nyomvonal men­tén azonban nemcsak a kuta­tók dolgoznak. Megérkeztek már az építők is. Az építők a XIX. pártkon­gresszus tiszteletére szocialista mun­ka­versenyt kezdtek és most értékelik vállalásaik teljesítésé­nek első eredményeit. A ver­senyben sokszáz munkás ért el kimagasló sikereket. A Tahia-Tas-i vízmű gép­kezelői és szerelői majd­nem kéthavi normát telje­sítettek. A csatorna egész vonala men­tén ismerik Reza Taganova if­júsági brigádjának nagyszerű eredményeit. A brigád vállalta, hogy feladatát 250 százalékra teljesíti. Taganova brigádvezető és társai műszakonként 250—300 százalékos eredményt ér­nek el. A Szultan-Usz-Dag-i részleg munkásai 206 százalékra telje­sítették havi tervüket. A csatorna építéséhez sorra érkeznek az új gépek. Most szerelik össze a hét köbméteres markolójú ekszkavátorokat is, va­lamint a hatalmas kábeldarut, amely az Amu Darja jobbpart­járól a balpartra továbbítja a rakományokat. A bonni koalíció számos képviselője 1953 őszére akarja halasztani a háborús különszerződés parlamenti tárgyalását BERLIN, október 1. (MTI) Nyugatnémet lapjelentések közül, hogy Adenauer megbe­szélést folytatott a bonni koalí­ciós pártok több képviselőjével és amerikai politikai körök kí­vánságára hivatkozva nyomatékosan felszólította a kormánykoalícióhoz tar­tozó pártokat, hogy október végéig ratifikálják a bonni és párizsi háborús egyez­ményeket. Donnelly amerikai főbiztos és Adenauer azért sürgeti a béke­ellenes egyezmények ratifikálá­sát, mert a német egység hely­reállítására irányuló népi moz­galom gyors fejlődése láttán a bonni kormánypártok kö­rében is állandóan növek­szik az ellenállás az Adenauer-kormány amerikai politikájával és a háborús szer­ződésekkel szemben. A kor­mánykoalícióhoz tartozó Sza­bad Demokrata Párton belül számottevő csoport alakult, amely a legnagyobb bizalmat­lansággal viseltetik az ameri­kaiak németországi politikájá­val szemben Mint a nürnbergi „Acht Uhr Blatt" keddi számában jelen­tette, a bonni koalíciós pártok számos képviselője teszi ma­gáévá a javaslatot, hogy a kü­lönszerződés ratifikálásával kapcsolatos további parlamenti tárgyalásokat halasszák a nyugatnémetországi választások utáni időszakra, 1953 őszére. Újabb amerikai imperialista provokációk a fegyverszüneti tárgyalások semleges övezete ellen KESZON, október 1. Az „Új-Kína" hírügynökség tudósítója jelenti: Szeptember 28-án 18 óra kö­rül az amerikai tüzérség lőtte a Panmindzsonban folyó fegy­verszüneti tárgyalások térségét. Az amerikaiak ezzel ismét megr­ezegték a keszoni övezet sem­legességéről kötött megállapo­dást. Amerikai lövegek által ki­lőtt két gránát a fegyverszüneti tárgyalások, térségében csapó­dott be. A két fél biztonsági tisztjei vasárnap este együttes vizsgá­latot folytattak és a fegyver­szüneti tárgyalások térségében tüzérségi gránátok maradvá­nyait ásták ki a földből. A két fél összekötőtisztjeinek szeptember 29-i ülésén a koreai­kínai küldöttség összekötőtisztje tiltakozott az amerikaiaknál és követelte, hogy szigorúan járja­nak el a felelős személyek ellen, nehogy hasonló incidensek a jövőben megismétlődjenek. Szeptember 27-én öt fegyve­res, polgári ruhába öltözött ame­rikai titkos ügynök hatott be a fegyverszüneti tárgyalások tér­ségébe azzal a céllal, hogy ott dolgozó parasztokat raboljon el. Amikor a koreai-kínai félnek a tárgyalások térségét őrző tábori csendőrsége leleplezte és üldö­zőbe vette az amerikai titkos ügynököket, azok visszamene­kültek az amerikai vonalakba. Lie Sin-san, aki egy ló helyett kettőt fogott a szekérbe H H­árom esztendővel ez­­előtt még tartott a diadalmas kínai néphadsereg előretörése Dél felé, amikor Pekingben kikiáltották a Kí­nai Népköztársaságot. Kan­ton előtt állottak a felszaba­dító csapatok, amikor Szimo­­nov, a világhírű szovjet író így számolhatott be a törté­nelmi nagygyűlésről: „Egy idő­sebb, tagbaszakadt, erős­­termetű, ráncokkal szántott arcú ember lépegetett fel las­san a szószék lépcsőin. Arca olyan, mint minden,második kínai paraszté.' ’Dé'’áttriktív it' első szavakat kiejtette, az egész kongresszus egy em­berként ugrott fel helyéről, tíz percen át tapsolt és nem akart leülni. Tolmácsunk igyekezett túlkiabálni a taps­orkánt és úgy kiáltotta a fü­lembe: — Csu-Te elvtárs azt mondta: jelentés érkezett, hogy a Szovjetunió a világ összes államai közül elsőnek ismerte el a Kínai Népköz­­társaságot.’’ A Kínai Népköztársaság, amely az imperializmus egész rendszerére mért világtörté­­nelmi csapás eredményekép­pen született meg, olyan si­kereket ért el három eszten­dő alatt, amelyek a Wall Street újabb rendkívüli ve­reségével érnek fel. Arról be­szél ez az eredményekben és győzelmekben bővelkedő há­rom esztendő, hogy kifogyha­tatlan a 475 milliós kínai nép fiainak teremtő energiá­ja. Beszédes példája ennek a teremtő energiának Lie Sin-san története. Fei Liang kínai író írta meg, aki akkor látta meg először Lie Sin-sant, amikor Dalnij városának körzeti párt­­bizottsága felvette a tagjelöltek sorába. Lie 35 esztendővel ez­előtt született Sanlung tarto­mányban. Marhapásztor volt. Egy földesúr gulyáját őrizte. Ugyanezt csinálta később egy másik földesúr szolgálatában Mandzsúriában is, ahová csa­ládja egy santungi éhínség elől vándorolt. Napi 35 centért szakadásig dolgozott. Hordta a zsákokat, s ha összeesett súlyuk alatt,, már suhogott,, hátán a ' m­uh k a fb M gyet ő' ’ kódbá éS81' E­­­S‘z­a­­­kánként letörölte a vért a há­táról és aludni tért. Később megismerte a munka­­nélküliség kínját is. Egy reggel a munkásokat a gyár udvarára terelték. Névsorolvasást tartot­tak és felváltva vörös kört, vagy keresztet mázoltak a sor­ból kilépő jelentkezők hátára. Akiknek a kereszt jutott, azokat elbocsátották. Sie ezekben a hó­napokban a szégyentől égő szemmel, koldulva bolyongott Dalnij utcáin, hogy legalább az éhhalál szélén megtarthassa családját. 1945 augusztusában a Szovjet Hadsereg bevonult a városba. Ez a nap új élet kezde­­tét jelentette Lie számára. Ő maga persze még nem tudta ezt, csak állott az utcán, vagy egy­­egy gyár udvarán kóborolt. Egyszer, az egyik halfeldol­gozó üzemben hallott beszélni egy szovjet tisztet. „Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk benneteket. Ez azt jelenti, hogy a társa­dalom uraivá akarunk tenni ti­teket, holott most rabszolgái vagytok. De az, hogy urakká váljatok, a ti munkátokon mú­lik.” Sieben megmozdult valami ezeknek a szavaknak hallatára­. Vonzotta őt az üzem, ahol elő­ször hallott ilyen beszédet, s ahogy szaporodott a munkaal­kalom, sikerült bekerülnie a gyárba. Meglepetve tapasztalta, hogy a régi japán szakemberek még mindig ott ülnek a helyü­kön. El is mondotta ezt a szak­­szervezeti bizottság ülésén, ahol hosszasan megtárgyalták az ügyet. Ahogy vitatkoztak, mind világosabbá vált előttük, hogy Ρ ]¦’gn. ’ M kfirtöt'-V&l* varriok a gyűlölt hódítók kezé­ből. Sie sokszor gondolt ennél a vitánál a szovjet tiszt szavaira, aki olyan határozottan mondot­ta a felszabadulás napjaiban: „A ti munkátokon áll, hogy rabszol­gából a társadalom urai legye­tek.” Sie, a volt rabszolga, marhapásztor és koldus munká­hoz látott. Nappal az üzem egyik ötszázlóerős kompresszo­rát kellett tisztán tartania, es­tére és éjszakára maradt a ta­nulás és a technikai továbbkép­zés. Az is kiderült, hogy Sie azok közé az emberek közé tartozik, akik tanulnak, csendesen meg­­állanak egy gép előtt, hetekig, hónapokig lesik, figyelik, mint valami élőlényt — s ha egy­szer baj van — kiderül, hogy értenek hozzá, így történt a régi kompresszorral is. Amikor egy ízben — nyilván „véletle­nül” — ismét elromlott, Lie, aki mindig csak tisztogatta a gépet, hangtalanul, de ellentmondást nem tűrő határozottsággal ki­vette a szerszámot a ravasz­képű japán „technikai szakem­ber” kezéből és megjavította a gépet, így volt valahogy Lie az írásjelekkel is. Állott a fekete­tábla előtt és csendesen nézte a jeleket és — kilenc hónap múl­va kiderült, hogy 1400-at tanult meg belőlük — pontosan két­szer annyit, mint amennyit egy év alatt vártak tőle. A párt, mely éppen olyan csendesen és következetesen fi­gyelte Lie Sin-sant, mint ő a kompresszort vagy a betűket, ekkor választotta a tagjelöltek sorába. Ez a taggyűlés Liet úgy röpítette előre a munkában és tanulásban, mint valami lég­csavar. Hat hónap múlva már ott tartott, hogy a munkások őt választhatták annak a gyár­valamikor az öreg kompresszort tisztogatta. Siere­rs még egy megtiszteltetés várt. A körzet kormánya, mely a hatalmas népművelési hadjá­ratot megindította, őt válasz­totta „éltanulóvá”. A 35 eszten­dős, sokat próbált Lie Sin-san­­ból éltanuló lett a körzetében. Nem világos-e, hogy ez az em­ber valójában csak hét esztendő­vel ezelőtt kezdte el életét? Nem világos-e, hogy ilyen ér­telemben a Szovjetunió és a­ párt éppen annyira szülője Lie Sin-sannak, mint a saját, rég halálra korbácsolt szülőanyja volt? Lie — életében először — beszédet tartott, amikor meg­kapta a kitüntetést. Ezt mon­dotta: „Valamikor úgy éreztem hogy a kínai írásjelek tanulá­sába és a technikai tudás meg­hódításába egyszerre belefogni annyi, mintha valaki két lovon, akarna egyszerre lovagolni. Té­l­vedtem, elvtársak. Ez annyi,­ mintha egy ló helyett kettőt­ fognánk a szekérbe. S ahogy, vágtatunk előre, növekszik ben­­­nü­nk, munkásokban a felelősségi érzése. Még többet kell tanul-', nunk, hiszen a mi feladatunk,­ hogy vezessük az új országi építését.” Ilyen harcosok, tíz és tíz-­ millióknak erejéből fakadnak a­ hároméves Kínai Népköztársa­­­ság új meg új diadalai, így öntözték a földeket a kínaiak a felszabadulás előtt. A Jangce-folyó 45 nyílású nagy zsilipgátja. A gát több mint 3 ezer méter hosszú és víztároló kapacitása hatmillió köbméter.­ Forrón üdvözölték az indiai Madrasban a szovjet szakszervezetek küldötteit MADRAS, október 1. (TASZSZ) A Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsának kül­döttsége szeptember 30-án Mad­­rasba érkezett. A repülőtéren a madrasi politikai, társadalmi és kulturális élet többezer képviselője fogadta a szovjet vendégeket. A megjelentek kö­zött voltak az Indiai Vörös­­kereszt Társaság helyi osztályá­nak vezetői, Csettiar, az Össz­­indiai Szakszervezeti Kongresz­­szus elnöke, Krisna Rau, az Andhra-tartomány éhezőinek megsegítésére alakult egyesült bizottság titkára és sokan má­sok. A szovjet vendégeknek élő­virágfüzéreket nyújtottak át. Mindenütt feliratok hirdették: „Éljen a Szovjetunió és India népeinek barátságai", „Az az igazi barát, aki a szükségben is barát!", „Éljen a nagy Sztálin, az indiai nép barátja!" A város közéleti képviselői üdvözlő levelet nyújtottak át a szovjet küldöttség tagjainak. „Elvtársak! — mondja az üd­vözlő üzenet. — Úgy jöttetek hozzánk, mint a béke hírnökei. Gyermekeink soha nem felej­tik el a szovjet dolgozók test­véri segítségét. Éljen a Szovjet­unió, a béke és haladás hatal­mas országa és vezére, a nagy Sztálin!" Ezenkívül még számos mad­rasi szakszervezet, parasztszer­vezet és társadalmi szervezet küldött üdvözlő üzenetet. Ausztráliai kikötőmunkások sztrájkja SYDNEY, október 1. (ADN) Kedden az összes ausztráliai kikötőmunkások sztrájkba lép­tek. A kikötőmunkások bér­emelést és életkörülményeik megjavítását követelik. A sztrájkban 55 kikötő 27.000 munkása vesz részt. i­aly szí­­ntik Kei­bá­ban NEW YORK, október 1. A „Nolicias de Floy" című kizfeaLlap közö#Ji*B}fcjfe^ha», továbbra­ is r­u­hánytptíri munkás és 3000 hennequin (kender) munkás sztrájkja. A munkások béreme- A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti szep­tember 30-án. Az elmúlt nap a koreai nép­hadsereg egységei a kínai ön­kéntesekkel együtt egyes arc­vonalszakaszokon helyi jelen­tőségű harcokat vívtak. Szeptember 30-án az ellensé­ges repülőgépekre vadászó lö­vészek három ellenséges repülő­gépet lelőttek és négyet meg­rongáltak. Az úszásban is jobb későn, mint soha Betöltöttem öt­venötödik évemet, s a napokban történt meg először, hogy egy fiatal nő a vil­lamosban felállt, s így szólt udvarias, de határozott han­gon: Tessék helyet foglalni! — A fel­szólításnak enge­delmeskedtem, de nem minden sértő­döttség nélkül — hiszen hogyan kí­nálhatnak hellyel olyan fiatal férfiút, aki most jár úszni tanulni a Lukács­­fürdőbe?! Éppen oda igye­keztem a hatodik úszóleckére. Mi ta­gadás, engem, aki diákkoromban hú­zódoztam a torna­órától és azóta is csak elméletben voltam a sport hí­ve, a kiránduláso­kon kívül azonban semmiféle sportot soha nem művel­tem, nagyszerű olimpiai eredmé­nyeink serkentettek arra, hogy végülis megtanuljak úszni. Az első úszólec­kén „szárazon" gyakoroltam a kar-, majd lábmozdulato­kat. Ez még csak sikerült valahogy, de amikor a vízbe kellett szállnom, tornakerülő és pu­­haizmú végtagjaim rém­ ügyetlenek vol­tak. Széles övet csatoltam mellem­re, amelyet vastag kötél kapcsolt ösz­­sze egy póznával, s ezen tartott a parton az úszás oktatója. Egy! — kiáltotta türelmes tanítóm, s akkor két karommal kö­röztem a viz fel­színe alatt. Kettő! — folytatta az úszómester, s ek­kor a karok előre­­lökésével egyidőben két lábamat dom­ború hasam alá kellett húznom, majd nagy ívben összezárnom a lá­bakat. Könnyű ezt mondani! — sut­togtam magamban Percekig ismétel­tem a két művele­tet a harsány ve­zényszóra.­­ A következő na­pokban jólesően láttam, hogy raj­tam kívül mások is vannak a Lu­kácsban, akik a „jobb későn, mint soha" elv alapján 50—65 éves koruk­ban tanulnak meg úszni. Amikor a negye­dik leckén egy nagy deszkára kel­lett kapaszkodnom, hogy a lábmozdu­latokat gyakorol­jam, a deszka ki­siklott alólam, s velem együtt fel­borult a vízben. A deszkát kihalász­­tam, egy jó adag vizet megittam, é­s mindjárt utána egy csomó derűs arcot láttam ma­gam körül. De most már semmitől sem visszariadva, enge­delmesen követtem az úszómester ok­tató szavait. És mi­lyen büszke lettem, midőn magam is tapasztaltam a ha­ladást, s amikor az úszómester segítsé­gével a mellem közé kötött kötéllel végigúsztam az uszodát. Néhány nap múlva pedig minden segítség nélkül először szél­tében, majd pedig hosszában is víz­­ívás nélkül átúsz­tam a vizet, örömömben majd­nem kirúgtam az uszoda falát, ami­kor két jól úszó elvtársnő így szólt egymáshoz: „Ez a kövér bácsi mégis­csak kivágta a re­zet!" Még igazabb örömet éreztem, amikor egy elvtár­sam a kabin előtt megrázta a kezem, s körülbelül így foglalta össze di­cséretét: — Talán már nem leszel bajnok, sem az olimpia el­ső helyezettje, mégis szép dolgot műveltél. Nemcsak magadnak tanultál meg úszni, hanem az egész közösség­nek, mert nagyobb erőd és jobb ide­geid folytán köny­­nyebben és jobban tudsz dolgozni. És a te példád is sok elvtársat fog buz­dítani arra, hogy idősebb korban is többet törődjön tes­te edzésével. K-s.

Next