Esti Budapest, 1952. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1952-10-01 / 153. szám
2 femmsr SZERDA, 1952 OKTÓBER 1 Élenjáró sztahanovisták a XIX. pártkongresszus moszkvai küldöttei között A kongresszusi munkaverseny jelentősen meggyorsította a kommunizmus nagy építkezéseinek munkálatait MOSZKVA, október 1. (MTI) A. Sz. Szmirnov kommunista gyorsesztergályos tizenhat éve dolgozik a moszkvai „V. I. Lenin” üzemben. Élenjáró esztergályos, akinek nevét elsőnek írták be az üzem dicsőségkönyvébe. Szmirnov vállalta, hogy a XIX. pártkongresszus megnyitásáig befejezi 1953. évi előirányzatának teljesítését. A kiváló esztergályos most a kujbisevi vízierőmű berendezéseszámára készít alkatrészeket és műszakonként 3—5 normát teljesít. _ A X. moszkvai területi pártkonferencia küldöttnek választotta meg .4. Sz. Szmirnovot az SZK(b)P XIX. kongresszusára. A parkonferencián megválasztott kongresszusi küldöttek között vannak Pavel Bikov, Viktor Blazsenov, Marija Rozsnyevá moszkvai sztahanovisták, akiknek nevét Magyarországon is jól ismerik. A Pravda jelenti, hogy a XIX. pártkongresszus tiszteletére indított verseny jelentősen meggyorsította a munkát a kommunizmus nagy építkezéseinél. A Pravda tudósítója a többi között beszámol a Turkmen Főcsatorna építési munkálatairól. A Turkmen Főcsatorna még nem szelte át a pusztaságot — írja a tudósító — de máris változik e hatalmas terület képe. Két-három évvel ezelőtt napokig lehetett utazni anélkül, hogy az ember bárkivel is találkozott volna. Napjainkban az épülő csatorna ezerkilométeres nyomvonala olyan, mint egy eleven ütőér. A pusztában minden 30—40 kilométeren a kutatók ideiglenes lakótelepeivel találkozunk. A nyomvonal mentén azonban nemcsak a kutatók dolgoznak. Megérkeztek már az építők is. Az építők a XIX. pártkongresszus tiszteletére szocialista munkaversenyt kezdtek és most értékelik vállalásaik teljesítésének első eredményeit. A versenyben sokszáz munkás ért el kimagasló sikereket. A Tahia-Tas-i vízmű gépkezelői és szerelői majdnem kéthavi normát teljesítettek. A csatorna egész vonala mentén ismerik Reza Taganova ifjúsági brigádjának nagyszerű eredményeit. A brigád vállalta, hogy feladatát 250 százalékra teljesíti. Taganova brigádvezető és társai műszakonként 250—300 százalékos eredményt érnek el. A Szultan-Usz-Dag-i részleg munkásai 206 százalékra teljesítették havi tervüket. A csatorna építéséhez sorra érkeznek az új gépek. Most szerelik össze a hét köbméteres markolójú ekszkavátorokat is, valamint a hatalmas kábeldarut, amely az Amu Darja jobbpartjáról a balpartra továbbítja a rakományokat. A bonni koalíció számos képviselője 1953 őszére akarja halasztani a háborús különszerződés parlamenti tárgyalását BERLIN, október 1. (MTI) Nyugatnémet lapjelentések közül, hogy Adenauer megbeszélést folytatott a bonni koalíciós pártok több képviselőjével és amerikai politikai körök kívánságára hivatkozva nyomatékosan felszólította a kormánykoalícióhoz tartozó pártokat, hogy október végéig ratifikálják a bonni és párizsi háborús egyezményeket. Donnelly amerikai főbiztos és Adenauer azért sürgeti a békeellenes egyezmények ratifikálását, mert a német egység helyreállítására irányuló népi mozgalom gyors fejlődése láttán a bonni kormánypártok körében is állandóan növekszik az ellenállás az Adenauer-kormány amerikai politikájával és a háborús szerződésekkel szemben. A kormánykoalícióhoz tartozó Szabad Demokrata Párton belül számottevő csoport alakult, amely a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik az amerikaiak németországi politikájával szemben Mint a nürnbergi „Acht Uhr Blatt" keddi számában jelentette, a bonni koalíciós pártok számos képviselője teszi magáévá a javaslatot, hogy a különszerződés ratifikálásával kapcsolatos további parlamenti tárgyalásokat halasszák a nyugatnémetországi választások utáni időszakra, 1953 őszére. Újabb amerikai imperialista provokációk a fegyverszüneti tárgyalások semleges övezete ellen KESZON, október 1. Az „Új-Kína" hírügynökség tudósítója jelenti: Szeptember 28-án 18 óra körül az amerikai tüzérség lőtte a Panmindzsonban folyó fegyverszüneti tárgyalások térségét. Az amerikaiak ezzel ismét megrezegték a keszoni övezet semlegességéről kötött megállapodást. Amerikai lövegek által kilőtt két gránát a fegyverszüneti tárgyalások, térségében csapódott be. A két fél biztonsági tisztjei vasárnap este együttes vizsgálatot folytattak és a fegyverszüneti tárgyalások térségében tüzérségi gránátok maradványait ásták ki a földből. A két fél összekötőtisztjeinek szeptember 29-i ülésén a koreaikínai küldöttség összekötőtisztje tiltakozott az amerikaiaknál és követelte, hogy szigorúan járjanak el a felelős személyek ellen, nehogy hasonló incidensek a jövőben megismétlődjenek. Szeptember 27-én öt fegyveres, polgári ruhába öltözött amerikai titkos ügynök hatott be a fegyverszüneti tárgyalások térségébe azzal a céllal, hogy ott dolgozó parasztokat raboljon el. Amikor a koreai-kínai félnek a tárgyalások térségét őrző tábori csendőrsége leleplezte és üldözőbe vette az amerikai titkos ügynököket, azok visszamenekültek az amerikai vonalakba. Lie Sin-san, aki egy ló helyett kettőt fogott a szekérbe H Három esztendővel ezelőtt még tartott a diadalmas kínai néphadsereg előretörése Dél felé, amikor Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Kanton előtt állottak a felszabadító csapatok, amikor Szimonov, a világhírű szovjet író így számolhatott be a történelmi nagygyűlésről: „Egy idősebb, tagbaszakadt, erőstermetű, ráncokkal szántott arcú ember lépegetett fel lassan a szószék lépcsőin. Arca olyan, mint minden,második kínai paraszté.' ’Dé'’áttriktív it' első szavakat kiejtette, az egész kongresszus egy emberként ugrott fel helyéről, tíz percen át tapsolt és nem akart leülni. Tolmácsunk igyekezett túlkiabálni a tapsorkánt és úgy kiáltotta a fülembe: — Csu-Te elvtárs azt mondta: jelentés érkezett, hogy a Szovjetunió a világ összes államai közül elsőnek ismerte el a Kínai Népköztársaságot.’’ A Kínai Népköztársaság, amely az imperializmus egész rendszerére mért világtörténelmi csapás eredményeképpen született meg, olyan sikereket ért el három esztendő alatt, amelyek a Wall Street újabb rendkívüli vereségével érnek fel. Arról beszél ez az eredményekben és győzelmekben bővelkedő három esztendő, hogy kifogyhatatlan a 475 milliós kínai nép fiainak teremtő energiája. Beszédes példája ennek a teremtő energiának Lie Sin-san története. Fei Liang kínai író írta meg, aki akkor látta meg először Lie Sin-sant, amikor Dalnij városának körzeti pártbizottsága felvette a tagjelöltek sorába. Lie 35 esztendővel ezelőtt született Sanlung tartományban. Marhapásztor volt. Egy földesúr gulyáját őrizte. Ugyanezt csinálta később egy másik földesúr szolgálatában Mandzsúriában is, ahová családja egy santungi éhínség elől vándorolt. Napi 35 centért szakadásig dolgozott. Hordta a zsákokat, s ha összeesett súlyuk alatt,, már suhogott,, hátán a ' muh k a fb M gyet ő' ’ kódbá éS81' ES‘zakánként letörölte a vért a hátáról és aludni tért. Később megismerte a munkanélküliség kínját is. Egy reggel a munkásokat a gyár udvarára terelték. Névsorolvasást tartottak és felváltva vörös kört, vagy keresztet mázoltak a sorból kilépő jelentkezők hátára. Akiknek a kereszt jutott, azokat elbocsátották. Sie ezekben a hónapokban a szégyentől égő szemmel, koldulva bolyongott Dalnij utcáin, hogy legalább az éhhalál szélén megtarthassa családját. 1945 augusztusában a Szovjet Hadsereg bevonult a városba. Ez a nap új élet kezdetét jelentette Lie számára. Ő maga persze még nem tudta ezt, csak állott az utcán, vagy egyegy gyár udvarán kóborolt. Egyszer, az egyik halfeldolgozó üzemben hallott beszélni egy szovjet tisztet. „Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk benneteket. Ez azt jelenti, hogy a társadalom uraivá akarunk tenni titeket, holott most rabszolgái vagytok. De az, hogy urakká váljatok, a ti munkátokon múlik.” Sieben megmozdult valami ezeknek a szavaknak hallatára. Vonzotta őt az üzem, ahol először hallott ilyen beszédet, s ahogy szaporodott a munkaalkalom, sikerült bekerülnie a gyárba. Meglepetve tapasztalta, hogy a régi japán szakemberek még mindig ott ülnek a helyükön. El is mondotta ezt a szakszervezeti bizottság ülésén, ahol hosszasan megtárgyalták az ügyet. Ahogy vitatkoztak, mind világosabbá vált előttük, hogy Ρ ]¦’gn. ’ M kfirtöt'-V&l* varriok a gyűlölt hódítók kezéből. Sie sokszor gondolt ennél a vitánál a szovjet tiszt szavaira, aki olyan határozottan mondotta a felszabadulás napjaiban: „A ti munkátokon áll, hogy rabszolgából a társadalom urai legyetek.” Sie, a volt rabszolga, marhapásztor és koldus munkához látott. Nappal az üzem egyik ötszázlóerős kompresszorát kellett tisztán tartania, estére és éjszakára maradt a tanulás és a technikai továbbképzés. Az is kiderült, hogy Sie azok közé az emberek közé tartozik, akik tanulnak, csendesen megállanak egy gép előtt, hetekig, hónapokig lesik, figyelik, mint valami élőlényt — s ha egyszer baj van — kiderül, hogy értenek hozzá, így történt a régi kompresszorral is. Amikor egy ízben — nyilván „véletlenül” — ismét elromlott, Lie, aki mindig csak tisztogatta a gépet, hangtalanul, de ellentmondást nem tűrő határozottsággal kivette a szerszámot a ravaszképű japán „technikai szakember” kezéből és megjavította a gépet, így volt valahogy Lie az írásjelekkel is. Állott a feketetábla előtt és csendesen nézte a jeleket és — kilenc hónap múlva kiderült, hogy 1400-at tanult meg belőlük — pontosan kétszer annyit, mint amennyit egy év alatt vártak tőle. A párt, mely éppen olyan csendesen és következetesen figyelte Lie Sin-sant, mint ő a kompresszort vagy a betűket, ekkor választotta a tagjelöltek sorába. Ez a taggyűlés Liet úgy röpítette előre a munkában és tanulásban, mint valami légcsavar. Hat hónap múlva már ott tartott, hogy a munkások őt választhatták annak a gyárvalamikor az öreg kompresszort tisztogatta. Sierers még egy megtiszteltetés várt. A körzet kormánya, mely a hatalmas népművelési hadjáratot megindította, őt választotta „éltanulóvá”. A 35 esztendős, sokat próbált Lie Sin-sanból éltanuló lett a körzetében. Nem világos-e, hogy ez az ember valójában csak hét esztendővel ezelőtt kezdte el életét? Nem világos-e, hogy ilyen értelemben a Szovjetunió és a párt éppen annyira szülője Lie Sin-sannak, mint a saját, rég halálra korbácsolt szülőanyja volt? Lie — életében először — beszédet tartott, amikor megkapta a kitüntetést. Ezt mondotta: „Valamikor úgy éreztem hogy a kínai írásjelek tanulásába és a technikai tudás meghódításába egyszerre belefogni annyi, mintha valaki két lovon, akarna egyszerre lovagolni. Télvedtem, elvtársak. Ez annyi, mintha egy ló helyett kettőt fognánk a szekérbe. S ahogy, vágtatunk előre, növekszik bennünk, munkásokban a felelősségi érzése. Még többet kell tanul-', nunk, hiszen a mi feladatunk, hogy vezessük az új országi építését.” Ilyen harcosok, tíz és tíz- millióknak erejéből fakadnak a hároméves Kínai Népköztársaság új meg új diadalai, így öntözték a földeket a kínaiak a felszabadulás előtt. A Jangce-folyó 45 nyílású nagy zsilipgátja. A gát több mint 3 ezer méter hosszú és víztároló kapacitása hatmillió köbméter. Forrón üdvözölték az indiai Madrasban a szovjet szakszervezetek küldötteit MADRAS, október 1. (TASZSZ) A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának küldöttsége szeptember 30-án Madrasba érkezett. A repülőtéren a madrasi politikai, társadalmi és kulturális élet többezer képviselője fogadta a szovjet vendégeket. A megjelentek között voltak az Indiai Vöröskereszt Társaság helyi osztályának vezetői, Csettiar, az Összindiai Szakszervezeti Kongreszszus elnöke, Krisna Rau, az Andhra-tartomány éhezőinek megsegítésére alakult egyesült bizottság titkára és sokan mások. A szovjet vendégeknek élővirágfüzéreket nyújtottak át. Mindenütt feliratok hirdették: „Éljen a Szovjetunió és India népeinek barátságai", „Az az igazi barát, aki a szükségben is barát!", „Éljen a nagy Sztálin, az indiai nép barátja!" A város közéleti képviselői üdvözlő levelet nyújtottak át a szovjet küldöttség tagjainak. „Elvtársak! — mondja az üdvözlő üzenet. — Úgy jöttetek hozzánk, mint a béke hírnökei. Gyermekeink soha nem felejtik el a szovjet dolgozók testvéri segítségét. Éljen a Szovjetunió, a béke és haladás hatalmas országa és vezére, a nagy Sztálin!" Ezenkívül még számos madrasi szakszervezet, parasztszervezet és társadalmi szervezet küldött üdvözlő üzenetet. Ausztráliai kikötőmunkások sztrájkja SYDNEY, október 1. (ADN) Kedden az összes ausztráliai kikötőmunkások sztrájkba léptek. A kikötőmunkások béremelést és életkörülményeik megjavítását követelik. A sztrájkban 55 kikötő 27.000 munkása vesz részt. ialy színtik Keibában NEW YORK, október 1. A „Nolicias de Floy" című kizfeaLlap közö#Ji*B}fcjfe^ha», továbbra is ruhánytptíri munkás és 3000 hennequin (kender) munkás sztrájkja. A munkások béreme- A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti szeptember 30-án. Az elmúlt nap a koreai néphadsereg egységei a kínai önkéntesekkel együtt egyes arcvonalszakaszokon helyi jelentőségű harcokat vívtak. Szeptember 30-án az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek három ellenséges repülőgépet lelőttek és négyet megrongáltak. Az úszásban is jobb későn, mint soha Betöltöttem ötvenötödik évemet, s a napokban történt meg először, hogy egy fiatal nő a villamosban felállt, s így szólt udvarias, de határozott hangon: Tessék helyet foglalni! — A felszólításnak engedelmeskedtem, de nem minden sértődöttség nélkül — hiszen hogyan kínálhatnak hellyel olyan fiatal férfiút, aki most jár úszni tanulni a Lukácsfürdőbe?! Éppen oda igyekeztem a hatodik úszóleckére. Mi tagadás, engem, aki diákkoromban húzódoztam a tornaórától és azóta is csak elméletben voltam a sport híve, a kirándulásokon kívül azonban semmiféle sportot soha nem műveltem, nagyszerű olimpiai eredményeink serkentettek arra, hogy végülis megtanuljak úszni. Az első úszóleckén „szárazon" gyakoroltam a kar-, majd lábmozdulatokat. Ez még csak sikerült valahogy, de amikor a vízbe kellett szállnom, tornakerülő és puhaizmú végtagjaim rém ügyetlenek voltak. Széles övet csatoltam mellemre, amelyet vastag kötél kapcsolt öszsze egy póznával, s ezen tartott a parton az úszás oktatója. Egy! — kiáltotta türelmes tanítóm, s akkor két karommal köröztem a viz felszíne alatt. Kettő! — folytatta az úszómester, s ekkor a karok előrelökésével egyidőben két lábamat domború hasam alá kellett húznom, majd nagy ívben összezárnom a lábakat. Könnyű ezt mondani! — suttogtam magamban Percekig ismételtem a két műveletet a harsány vezényszóra. A következő napokban jólesően láttam, hogy rajtam kívül mások is vannak a Lukácsban, akik a „jobb későn, mint soha" elv alapján 50—65 éves korukban tanulnak meg úszni. Amikor a negyedik leckén egy nagy deszkára kellett kapaszkodnom, hogy a lábmozdulatokat gyakoroljam, a deszka kisiklott alólam, s velem együtt felborult a vízben. A deszkát kihalásztam, egy jó adag vizet megittam, és mindjárt utána egy csomó derűs arcot láttam magam körül. De most már semmitől sem visszariadva, engedelmesen követtem az úszómester oktató szavait. És milyen büszke lettem, midőn magam is tapasztaltam a haladást, s amikor az úszómester segítségével a mellem közé kötött kötéllel végigúsztam az uszodát. Néhány nap múlva pedig minden segítség nélkül először széltében, majd pedig hosszában is vízívás nélkül átúsztam a vizet, örömömben majdnem kirúgtam az uszoda falát, amikor két jól úszó elvtársnő így szólt egymáshoz: „Ez a kövér bácsi mégiscsak kivágta a rezet!" Még igazabb örömet éreztem, amikor egy elvtársam a kabin előtt megrázta a kezem, s körülbelül így foglalta össze dicséretét: — Talán már nem leszel bajnok, sem az olimpia első helyezettje, mégis szép dolgot műveltél. Nemcsak magadnak tanultál meg úszni, hanem az egész közösségnek, mert nagyobb erőd és jobb idegeid folytán könynyebben és jobban tudsz dolgozni. És a te példád is sok elvtársat fog buzdítani arra, hogy idősebb korban is többet törődjön teste edzésével. K-s.