Esti Budapest, 1952. november (1. évfolyam, 180-203. szám)

1952-11-01 / 180. szám

2 ­ A hét kiemelkedő külpolitikai eseménye a Rákosi elvtárs ve­zette magyar kormányküldött­ség berlini látogatása, amely újabb jelentős állomása a Né­met Demokratikus Köztársaság és hazánk közötti baráti kapcso­latok fejlődésének. Egész né­pünk tudja, érzi, hogy a m­ai nemzetközi helyzetben, amikor Nyugat-Németországban a há­ború amerikai-angol gyárosai agresszív támaszpontot építe­nek, amikor a Rákosi elvtársat ünneplő tömeget magábafogadó Sport-Palasttól néhány kilomé­ternyire, Nyu­­gat-Berlinben imperialista ügy­­nökök és provo­kátorok az urak — milyen rend­kívüli jelentősé­ge van ennek a látogatásnak, a mi népünk békés jövője, építőmunkája szempontjából is. Azzal az ál­lammal, a Német Demokra­tikus Köztársasággal fűztük szorosabbra baráti kapcsolatain­kat, amelynek megalakulása, — mint Sztálin elvtárs írta — fordulópontot jelentett Európa történelmében. Azzal az ország­gal, amelynek népét, akárcsak bennünket, a Szovjetunió sza­badította fel a fasiszta rabság alól, amely az iparbárók és jun­kerek hatalmának megtörése, a háború legfájóbb sebeinek be­­gyógyítása után ma már a szocializmus Szovjetunió mutatta útján halad — akárcsak a mi or­szágunk. Ezért lehetségesek új típusú ba­ráti kapcsolatok a két ország között, s ezért jelenti ez a lá­togatás egyben az egész béke­tábor sikerét. Rákosi elvtárs ezt így fejezte ki: a látogatás „el fogja mélyíteni a Magyar és né­met nép barátságát, melynek elmélyítése és megszilárdítása nemcsak a két ország, de az egész béketábor közös érdeke és közös sikere".­­ A német és a magyar nép barátságának szorosabbra fű­zése jelentőségében túlnő a két ország határain, erősíti az im­perialistákkal, a háborús gyúj­­togatókkal szemben a béke frontját. A látogatás nemzet­közi jelentőségéről beszél a Né­met­­ Demokratikus Köztársaság­­ sajtójának visszhangja is. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a magyar kormánykül­döttség látogatását értékelő ve­zércikkében kiemeli, hogy az „éppen a mostani időpontban felbecsülhetetlen segítség nem­zeti küzdelmünkben... A ma­gyar kormányküldöttség látoga­tása feltárta a német hazafiak előtt a valamennyi néppel­ ba­ráti együttműködést folytató de­mokratikus Németország per­spektíváját és újabb ösztönzést adott a német nép harcának Adenauer agresszív politikája és a bonni különszerződés ellen." Eleven tanúbizonyságát adta e szavak igazságának maga a né­­met­ nép: nemcsak a Sztálin- Alléé építői, nemcsak a Rákosi Mátyás Kokszoló Művek dol­gozói ünnepelték a két ország dolgozó népének barátságát, ha­nem mint a Tägliche " Rund­schau írta tudósításában — , a nagygyűlésen ott voltak Nyugat-Berlin dolgo­zóinak képviselői is, akik át­jöttek az övezet­határon, hogy üdvözöljék a német munkásosztály, a német nép nagy vendégét” Jossággal nem.a németország viszonyaira is." A nyugatnémetországi ese­mények rendkívül élesen mu­tatják: Adenauer kormánya, az amenkai imperialisták nyu­gatnémet zsoldosai fokozzák tá­madásukat éppen az ellen a párt ellen, amely magasra emeli ezt a zászlót, a Német Kommunista Párt ellen. A „Freies Volk", a párt központi lapja, ezen a hé­­ten feltárta, hogy az Adenauer­­kormány fel akarja függeszteni a bonni parlament kommunistái ■íépviselőinek mentelmi jogát. Ez a tervbe vett intézkedés — han­goztatja a lap —­ „a fasiszta kormányzási módszerek bevezetését je­lenti, különösen, ha figyelembe vesz­­szük, hogy olyan emberek, akik gyilkosság és terror eszközeivel akarják fasiszta céljaikat elér­ni — mint a Német Ifjúsági Szö­vetség tagjai — szabadon jár­hatnak és állami támogatást kap-Ezen a héten is egész sor fel- r­á borító pé­lda — mutatta a dollár­­ védnöksége alatt­­ újjászülető fasiz­mus garázdálko­dását Nyugat- Németországban. Mindenekelőtt, a Freies Volk által említett Német Ifjúsági Szövetség újabb terrorcsapatait fedezték fel — ezúttal nem az amerikai, hanem az angol megszál­lási övezetben. A berlini Nacht Express jelentette: „Schleswig-Holstein belügymi­nisztériuma, Flensburg, Neu­münster és Schleswig kör­nyékén több, amerikai ere­detű fegyverekkel és lő­szerekkel teli titkos raktárát fe­dezett fel, a fegyvereket a Né­met Ifjúsági Szövetség terror­csapatai rejtették el." Emlékeze­tes, a múlt héten az amerikai megszánó hatóságok védték meg a maguk övezetében leleplezett fasiszta terrorbandákat. Most az angol hatóságok cselekedtek hasonlóképpen, ami félreérthetet­lenül mutatja, hogy a terrorszer­vezet az ő jóváhagyásukat és tá­mogatásukat is élvezi. Kirkpat­rick angol főbiztos — akárcsak a múlt héten Donnelly, amerikai kollégája — elrendelte, hogy a terrorcsapatok leleplezésével kap­csolatos minden okmányt azon­nal át kell a­dni a brit megszálló hatóságoknak és ne történjék többé említés a titkos fegyver­raktárak létezéséről. Más példák is akadtak e hé­ten. Az angolok által szabadon­­bocsátott Kesselring, Hitler tá­bornoka, már nyilatkozatot is adott, amelyben egyenesen feltételekhez szabta a né­met fasiszták közreműködé­sét a hírhedt „európai had­seregben". Azt mondotta: „Mielőtt ezek szolgálatot vállalnának , min­den háborús bűnök miatt elítélt német katonát szabadon kell engedni". Hasonló álláspontra helyezkedtek azok az SS-pribé­­kek is,, akik ezen a héten Ver­­denben tartottak nagygyűlést. A Reuter-iroda tudósítása elmond­ta, hogy a gyűlésen megjelen­tek Hitler személyes SS-testőr­­ségének, a „Leibslabdarte Adolf Hitler"-nek tagjai is. Felszólalt a gyűlésen Ramcke, a bresti hó­hér is, aki szó szerint a követ­kezőket mondotta: „Büszke va­gyok, hogy a háborús bűnösök feketelistáján szerepeltem. Ez becsület­lista.” A párizsi l'Huma­­nité egy jelentése ugyanakkor arról számol be, hogy a francia megszállási övezetben, Wittlich­­ben is gyűlést tartottak a fa­siszták — még­hozzá kétszáz méterre a francia katonai bün­tető törvényszék és börtön épü­letétől. Természetesen senki nem lépett közbe. Adenauer Hitlerrel példálód­ik... Nyugat-Németországban a be­csületes emberek már tisztán látják, miről van tulajdonképpen szó, éppen ezért minden fasisz­ta terror ellenére­­ sutát tör ma­gának a Wall Street háborús po­litikája ellen, az egységes, béke­szerető Németországért küzdő, nap mint nap fokozódó tömeg­­mozgalom. Ezen a héten hatal­mas példáját adta ennek az a düsseldorfi jelentés, amely sze­rint Nyugat-Németországban ed­dig több mint kilencmillió ember szavazott a bonni há­borús különszerződés ellen, az egész Németországgal kötendő békeszerződés mel­lett. Az Adenauer-kormány fasiszta típusú terrorja közepette ez a szám rendkívüli erejű bizonyíték a nyugatnémet tömegek békeaka­rata mellett. Vannak természete­sen más, közvetett jelek is. Ilyen például Bodensteiner pol­gári képviselő esete. Bodenstei­­■ner néhány hónappal ezelőtt szembefordult Adenauer politiká­jával. Kilépett az Adenauer-féle pártból és mint pártonkívüli kép­viselő folytatta munkáját. Aden­auer most saját kőnyomatos saj­tószolgálatában, a „Deutschland- Unions Dienst”-ben felszólította Bodenstei­nert, hogy mondjon le mandátumáról és nem más pél­dával fenyegette, mint azzal, hogy Hitler birodalmában az ilyen magatartású politikusokat minden gondolkodás nélkül bör­­tönbe vetették. A „Hamburger Vo­ Ils Zeitung" című lap er­ről az esetről írva, méltán jegyzi meg: „A kőnyomatos rendkívüli dühe, féktelen hangja arról tanúskodik, hogy Adenauer a Bodensteiner-féle példa terjedésétől retteg.” A Szovjetunió elvi békepolitikájának és diplomáciai gyakorlatának egysége Ezen a héten az ENSZ ülé­sein az első napirendi pont, a koreai kérdés tárgyalása során, a szovjet küldöttség tovább foly­tatta a béke harcos, szívós vé­delmének, a koreai háború meg­szüntetésének kikényszerítésére irányuló politikáját. Ez a küzde­lem ismét bebizonyította a­ Szov­jetunió elvi békepolitikájának és a szovjet diplomácia­ gyak­or­u­lati békeharcának ragyogó egy­ségét. A szovjet küldöttség tán­­toríthatatlanul folytatta azt a politikát, ame­lyet Malenkov elvtárs, a Szov­jetunió Kommu­nista­ Pártjának XIX. kongresz­­szusán így fogalmazott meg: „A Szovjetunió azonban mindazok­­nak a roppant nehézségeknek el­lenére, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok által, az Egye­sült Nemzetek Szervezetében lét­rehozott szavazógépezet támaszt, a béke álláspontja mellett száll síkra ebben a szervezetben és a jelenlegi nemzetközi helyzet­ből fakadó, reális határozatok el­fogadtatására törekszik, amelyek az agresszív erők megfékezésé­re, az­­új háború megakadályozá­sára, és — ott ahol a hadműve­letek már megkezdődtek — e hadműveletek megszüntetésére irányulnak." Éppen ilyen javas­lat az, amelyet Visinszkij elvtárs az ENSZ-közgyűlés politikai bi­­­zottságának október 29-i ülésén mondott beszédében nyújtott be, s amely már került nyilvánosság­ra. Ez a javaslat azt indítványoz­za, hogy küldjenek ki új bizottságot a koreai kérdés megol­dására, az ország egyesí­tésének szellemében. Ez a bizottság a hadműveletek­ben részvevő felek képvi­selőiből állana, más, a had­műveletekben részt nem ve­vő országok képviselőinek bevonásával. Vrsviszte­j elvtárs javaslata fényes példája annak, hogy a Szovjetunió ENSZ-küldöttsége „a roppant nehézségek ellené­re” még a legbonyolultabb és sokak előtt talán egyenesen meg­oldhatatlannak látszó helyzetek­ben is képes arra, hogy olyan új javaslatokat tegyen, amelyek kö­­zelebb hozzák a megoldást. Hogy olyan reális határozatok elfoga­dására tegyen indítványt, ame­lyek lehetővé teszik a koreai fegy­­verszünet megkötését, a háború befejezését. Nem kétséges, hogy a földkerekség békét követelő be­csületes emberei — és különösen az amerikai imperializmus felé mind nagyobb gyűlölettel for­duló ázsiai népek — szívvel-lé­­lekkel támogatják a koreai béke új lehetőségeinek útját meg­mutató szovjet javaslatot. j£l WÜ51$Gű£­'ÜZ($ A berlini találkozó az egész béketábor sikere — Kesselring és Remeke: közéleti személyiségek Nyugat-Németországban — 9 millió nyugatnémetországi békeszavazat­­ Új szovjet javaslat a koreai kérdés megoldására A dollár védnöksége alatt újjásín­lett fasizmus garázdálkodása A berlini Sportcsarnokban tartott beszédében Rákosi elv­­társ a XIX. kongresszus nagy eseményeit, Sztálin elvtársunk a burzsoáziáról mondott szavait idézte: „A burzsoá­ demokratikus szabadságjogok zászlaját félre­lökték. Úgy gondolom, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunis­ta és demokratikus pártok kép­viselőinek kell magasra emel-­­ niök és előrevinniök, ha ma­ ■ guk köré akarják gyűjteni a nép többségét. Nincs más, aki magasra emelje.” És hozzátet­te: „Sztálin elvtársnak­ ezek a megállapításai hajszálnyi pon­ &buorpist SZOMBAT, 1932. NOVEMBER . Az indonéziai politikai pártok általános választásokat követelnek DZSAKARTA, november 1. Az utóbbi időben egyre in­kább előtérbe lép az indonéziai általános választások előkészí­tésének és­­megtartásának kér­dése. A politikai pártok és tár­sadalmi szervezetek többsége amellett nyilatkozott, hogy az általános választásokat a demo­kratikus választási törvény alap­ján tartsák meg. Ezt a válasz­tási törvényt­ a jelenlegi parla­mentnek meg kell vitatnia és el kell fogadnia. Az indonéziai nemzeti párt vezetősége október 28-i ülésén ilyen, demokratikus választási törvény alapján megtartandó választások mellett foglalt állást. Az Abadi című lap közlése szerint a muzulmán párt végre­hajtó bizottsága október 29-én megtartott ülésén követelték, hogy a kormány azonnal léptesse életbe programmnyilat­­kozatát, amely szerint ez év fo­lyamán megtartják az általános választásokat. A kommunista párt ugyancsak követeli a parlament összehívá­sát a választási törvény meg­vitatása céljából. Már több mint két hete sztrájkolnak a japán szénbányászok TOKIO, november 1. (TASZSZ) Már 17-ik napja tart hat nagy­apán széntársaság 240.000 mun­kásának sztrájkja. A sztrájkolók a 270.000 tagot számláló japán bányaipari munkások országos szövetségébe tartoznak. Október 31-én egy kiusiuszigeti kisebb bánya 28.000 munkása bejelen­tette, hogy megtartja a második 24 órás sztrájkját. Ha Jugoszláviáról olvasok, régi életem jut eszembe Kedves Esti Budapesti Ha Jugoszláviáról hallok vagy olvasok, mindig saját régi éle­tem jut eszembe — az a sok hosszú év, melyet ott töltöttem. Igen nehéz életem volt. Szüleimn nem tudtak eltartani. Állandó munkát nem kaptam, kénytelen voltam városról városra csava­rogni, így jutottam el az Ad­riai-tenger partjához, ahol né­­h­a-néha sikerült hajókirakodási munkát kapnom. Zágrábban pél­dául a Száva partján töltöttem az éjszakákat. Ez volt a szállá­som, mivel egy fillér sem volt a zsebemben. Sajnos, nem vol­tam egyedül ebben a nyomor­­ba­n, mert hozzám hasonló hely­zetben milliók voltak. Mindig nagyon szerettem volna tanulni, de ez elérhetetlen álom volt szá­momra, mert a­­király — akkori még királyság volt — csak a ,,tehetősebb” emberek gyerekei­nek biztosította a ta­nulást.­ Hosszú idő után megvalósult a várva várt pillanat: tanulhattam.­ Ugyanis a dicsőséges Szovjet­ Hadsereg felszabadított ben­nün­­­ket és felszabadulás után átjöt­­­­em Magyarországra. Most ta­nulok, igyekszem pótolni a mu­lasztottakat. Ha­ megnézzük a mai til­ista J J­ugoszláviát, megállapíthat­j­uk,­ hogy a jugoszláv népnek sokkal r­­osszabb a helyzete, mint vala-­­ha. A munkanélküliség még job-­­ban fokozódik. A becsületes em-­­­erüket börtönbe vetik. Minden­ j­egyes dolgozó előtt lezárják az utat a fejlődéshez, nehogy a munkás­osztály fejlettségénél fogva felismerje Tito munká­s­­á­ruló politikáját. De a dolgozókat ott sem lehet­ félrevezetni. A jugoszláv kom­munisták, nem ismerve nehézsé­get, állandó felvilágosító mun­kát folytatnak a széles dolgozó rétegek között. Ennek eredmé­nye az, hogy a munkások szabo­tálnak, az adriai tengeri kikötő­munkások sztrájkolnak, egyes helyeken felrobbannak a vas­úti sínek, a parasztság nem műveli meg a földet, egyetemi hallgatók tüntetnek az utcákon Tito politikája ellen. Mindez arra mutat, hogy a jugoszláv nép­ várja a pillanatot, amikor felszámolhatja a Tito-uralmat és mindez arra mutat, hogy az a pillanat megállíthatatlanul közeleg. Levacsics Mihály Ganz Villamossági Gyár JÖN­­JÖN! 1952. MÁJUS 1 MOSZKVÁBAN Színesfilm a szovjet mun­kásosztály nagy ünnepéről. VOIG ARD­ON-CSATORNA Film a kommunizmus ha­talmas alkotásáról. Megállapodás l­apib és a­mám „függetlenségi pártok vezetői között — az angol imperialisták érdekeinek megfelelően LONDON, november 1. (MTI) Mint a londoni rádió és a „Reuter” jelenti, az egyiptomi kormány és az úgynevezett szudáni­ függetlenségi pártok vezetői között megállapodás jött létre Szudán „önkormányzata" ügyében. Londoni hivatalos kö­rök nagy megelégedéssel fogad­ták a Nagib-féle egyiptomi kor­mánynak ezt a lépését . A jelenlegi megállapodás köz­vetlen előzményei a Nahasz­­kormány bejelentéséig nyúlnak vissza, mellyel a múlt évben felmondta az 1899-ben Anglia által kikényszerített úgynevezett kondomíniumi egyezményt. Az egyiptomi álláspont ekkor az volt, hogy az­­egyiptomi ko­rona szuverenitásának Szudánra is ki kell terjednie”. Az angol kormány élesen ellenezte az egyiptomi kormány követelését és a nemzetközi közvélemény megtévesztésére egyszerre csak a szudáni „függetlenség" baj­nokának szerepében kezdett tet­szelegni. E szerepnek megfele­lően világgá kürtölték, hogy szudáni angol főkormányzó „al­kotmánytervezetet" dolgozott ki arra az „átmeneti időszakra, amíg Szudán meg nem kapja teljes függetlenségét". Ez­ az angol zsoldban álló szudáni po­litikusok támogatásával kidol­gozott „alkotmánytervezet" va­lójában csak porhintés volt és azt célozta, hogy továbbra is biztosítsa az angol uralmat Szudán felett. A napokban megkötött egyip­­tomi-szudáni megállapodásnak az a lényege, hogy a Nagib­­féle egyiptomi kormány — a Nakasz-kormány álláspontjától eltérően — most „nagy vona­laiban" jóváhagyta az angol im­perialisták tervezetét. Természetes, hogy a londoni rádió a kairói megállapodásban foglalt javaslatokat „konstruktí­vaknak és észszerűeknek" ne­vezi, az angol külügyminiszté­rium szóvivője pedig „b­átorító lépés”-ként üdvözölte a megál­lapodásokat. A koreai néphadsereg főparancsnokságának h­adijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti októ­ber 31-én. A koreai néphadsereg egysé­gei és a kínai népi önkéntesek továbbra is védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol inter­venciósok és a nisziimanista csapatok ellen. Október 31-én az amerikai légikalózok barbárul bombáztak katonai objektumokkal egyálta­lában nem rendelkező lak­ott helységeket. A támadás követ­keztében sok gyermek, öreg öt nő meghalt. A légvédelmi egységek és az ellenséges repülőgépekre va­dászó lövészek három ellensé­ges repülőgépet lelőttek és ha­tot megrongáltak. Készülődnek az úttörők Ha kétszer akkora lenne a mátyásföldi kultúrház, bizonyá­ra akkor is megtöl­tenék a kiváncsi né­­zők, mert hát így is több mint 400 ember mozog a 300 férőhelyen. Felgör­dült a függöny, közben a zenekar rázendített az úttö­rő-indulóra. A ze­nekar­ húsz kiest úttörő nagy furu­lyákkal, pikulákkal. Az énekkar: csen­­gőhangú lányok, vezényel­ egy szőke kislány. Pár pilla­nat alatt benépesül a színpad. Gyorsan peregnek a számok. „Román havasi leánytánc követke­zik" — közli a be­mondd a hallgató­sággal. örömtől pi­rulnak az arcok, tapstól a tenyerek. „Ez még semmi — szól a második sorban egy elsőosz­tályos tapasztalat­lan óvodás barát­jához — az üve­gestáncot figyeld meg majd öregem." Szünetben nagy a sürgés-forgás, izga­lom. Nem csoda, hogy szurkolnak a kis áttörök. Bizony, hosszú és fáradsá­gos volt az út, míg a XVI. kerületi kis­pajtások, a mátyás­földi általános leányiskola úttörő csapatának tagjai eljutottak az elő­adás megrendezé­séig. Szeptember elején történt, hogy, a kislányok gyö­nyörű népi tánco­kat láttak egy ren­dezvényen. Össze­dugták fejüket és elhatározták, hogy népi tánccsoportot alakítanak. „Résztveszünk az országos kultúrver­­senyen!" — adták ki a jelszót. De a jó szerepléshez tánctudás is, pénz is kell, az úttörők megtalálták a meg­oldást: „Rendez­zünk egy előadást október végén, az megtéríti az összes költségeket." Közben megsze­rezték a szükséges tánctudást is, el­mentek a Városi Tanács Népitánc Együttesének pró­bájára, ott tanul­gattak. Elhatároz­ták, hogy az üveges­láncot tanulják meg. „Nagyon nehéz, rö­vid az idő október végéig" — akadé­koskodtak a csüg­­gedők. „Ha nehéz is, hát annál szebb. Mégis, mégis meg­tanuljuk!" — dön­tött a többség és elkezdték a próbá­kat, így ment ez he­teken keresztül. Közeledett az elő­adás napja. Ám a táncosok előtt újabb akadály tornyosult. Nem volt somogy­­megyei népvisele­­tük. Pedig az üve­geslánchoz az kell. De nem olyan fából faragták a mátyás­földi úttörőket, hogy az utolsó akadály­tól megrettenjenek. Nagy Ilona, a csa­pat tanácselnöké­nek vezetésével megszerezték a szükséges összeget. Végre a nagy nap is elérkezett. Pisz­­szenés sem hallat­szik a közönség so­raiból, amikor a szünet után ismét felgördül a füg­göny. Színes, ma­gyaros, széles szok­­nyás buzsáki vise­letben lejtik a lá­nyok a táncot. Fe­jük tetején, felfű­zött hajfonalukon meg sem rezdül a teli borosüveg. A feldördülő tapsor­kántól megremeg­nek a kultúrterem falai, harsog a hurrá. A boldogságtól rózsásarcú táncosok igyekeznek a kijá­rat felé. Egyikük, Bán Ági megfordul s alig hallhatóan suttogja a többiek­nek: — De szép vol­na, pajtások, ha majd a VIT-en is eljárhatnánk az üvegestáncot­... K. T.

Next