Esti Budapest, 1952. november (1. évfolyam, 180-203. szám)
1952-11-01 / 180. szám
2 A hét kiemelkedő külpolitikai eseménye a Rákosi elvtárs vezette magyar kormányküldöttség berlini látogatása, amely újabb jelentős állomása a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk közötti baráti kapcsolatok fejlődésének. Egész népünk tudja, érzi, hogy a mai nemzetközi helyzetben, amikor Nyugat-Németországban a háború amerikai-angol gyárosai agresszív támaszpontot építenek, amikor a Rákosi elvtársat ünneplő tömeget magábafogadó Sport-Palasttól néhány kilométernyire, Nyugat-Berlinben imperialista ügynökök és provokátorok az urak — milyen rendkívüli jelentősége van ennek a látogatásnak, a mi népünk békés jövője, építőmunkája szempontjából is. Azzal az állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal fűztük szorosabbra baráti kapcsolatainkat, amelynek megalakulása, — mint Sztálin elvtárs írta — fordulópontot jelentett Európa történelmében. Azzal az országgal, amelynek népét, akárcsak bennünket, a Szovjetunió szabadította fel a fasiszta rabság alól, amely az iparbárók és junkerek hatalmának megtörése, a háború legfájóbb sebeinek begyógyítása után ma már a szocializmus Szovjetunió mutatta útján halad — akárcsak a mi országunk. Ezért lehetségesek új típusú baráti kapcsolatok a két ország között, s ezért jelenti ez a látogatás egyben az egész béketábor sikerét. Rákosi elvtárs ezt így fejezte ki: a látogatás „el fogja mélyíteni a Magyar és német nép barátságát, melynek elmélyítése és megszilárdítása nemcsak a két ország, de az egész béketábor közös érdeke és közös sikere". A német és a magyar nép barátságának szorosabbra fűzése jelentőségében túlnő a két ország határain, erősíti az imperialistákkal, a háborús gyújtogatókkal szemben a béke frontját. A látogatás nemzetközi jelentőségéről beszél a Német Demokratikus Köztársaság sajtójának visszhangja is. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a magyar kormányküldöttség látogatását értékelő vezércikkében kiemeli, hogy az „éppen a mostani időpontban felbecsülhetetlen segítség nemzeti küzdelmünkben... A magyar kormányküldöttség látogatása feltárta a német hazafiak előtt a valamennyi néppel baráti együttműködést folytató demokratikus Németország perspektíváját és újabb ösztönzést adott a német nép harcának Adenauer agresszív politikája és a bonni különszerződés ellen." Eleven tanúbizonyságát adta e szavak igazságának maga a német nép: nemcsak a Sztálin- Alléé építői, nemcsak a Rákosi Mátyás Kokszoló Művek dolgozói ünnepelték a két ország dolgozó népének barátságát, hanem mint a Tägliche " Rundschau írta tudósításában — , a nagygyűlésen ott voltak Nyugat-Berlin dolgozóinak képviselői is, akik átjöttek az övezethatáron, hogy üdvözöljék a német munkásosztály, a német nép nagy vendégét” Jossággal nem.a németország viszonyaira is." A nyugatnémetországi események rendkívül élesen mutatják: Adenauer kormánya, az amenkai imperialisták nyugatnémet zsoldosai fokozzák támadásukat éppen az ellen a párt ellen, amely magasra emeli ezt a zászlót, a Német Kommunista Párt ellen. A „Freies Volk", a párt központi lapja, ezen a héten feltárta, hogy az Adenauerkormány fel akarja függeszteni a bonni parlament kommunistái ■íépviselőinek mentelmi jogát. Ez a tervbe vett intézkedés — hangoztatja a lap — „a fasiszta kormányzási módszerek bevezetését jelenti, különösen, ha figyelembe veszszük, hogy olyan emberek, akik gyilkosság és terror eszközeivel akarják fasiszta céljaikat elérni — mint a Német Ifjúsági Szövetség tagjai — szabadon járhatnak és állami támogatást kap-Ezen a héten is egész sor fel- rá borító példa — mutatta a dollár védnöksége alatt újjászülető fasizmus garázdálkodását Nyugat- Németországban. Mindenekelőtt, a Freies Volk által említett Német Ifjúsági Szövetség újabb terrorcsapatait fedezték fel — ezúttal nem az amerikai, hanem az angol megszállási övezetben. A berlini Nacht Express jelentette: „Schleswig-Holstein belügyminisztériuma, Flensburg, Neumünster és Schleswig környékén több, amerikai eredetű fegyverekkel és lőszerekkel teli titkos raktárát fedezett fel, a fegyvereket a Német Ifjúsági Szövetség terrorcsapatai rejtették el." Emlékezetes, a múlt héten az amerikai megszánó hatóságok védték meg a maguk övezetében leleplezett fasiszta terrorbandákat. Most az angol hatóságok cselekedtek hasonlóképpen, ami félreérthetetlenül mutatja, hogy a terrorszervezet az ő jóváhagyásukat és támogatásukat is élvezi. Kirkpatrick angol főbiztos — akárcsak a múlt héten Donnelly, amerikai kollégája — elrendelte, hogy a terrorcsapatok leleplezésével kapcsolatos minden okmányt azonnal át kell adni a brit megszálló hatóságoknak és ne történjék többé említés a titkos fegyverraktárak létezéséről. Más példák is akadtak e héten. Az angolok által szabadonbocsátott Kesselring, Hitler tábornoka, már nyilatkozatot is adott, amelyben egyenesen feltételekhez szabta a német fasiszták közreműködését a hírhedt „európai hadseregben". Azt mondotta: „Mielőtt ezek szolgálatot vállalnának , minden háborús bűnök miatt elítélt német katonát szabadon kell engedni". Hasonló álláspontra helyezkedtek azok az SS-pribékek is,, akik ezen a héten Verdenben tartottak nagygyűlést. A Reuter-iroda tudósítása elmondta, hogy a gyűlésen megjelentek Hitler személyes SS-testőrségének, a „Leibslabdarte Adolf Hitler"-nek tagjai is. Felszólalt a gyűlésen Ramcke, a bresti hóhér is, aki szó szerint a következőket mondotta: „Büszke vagyok, hogy a háborús bűnösök feketelistáján szerepeltem. Ez becsületlista.” A párizsi l'Humanité egy jelentése ugyanakkor arról számol be, hogy a francia megszállási övezetben, Wittlichben is gyűlést tartottak a fasiszták — méghozzá kétszáz méterre a francia katonai büntető törvényszék és börtön épületétől. Természetesen senki nem lépett közbe. Adenauer Hitlerrel példálódik... Nyugat-Németországban a becsületes emberek már tisztán látják, miről van tulajdonképpen szó, éppen ezért minden fasiszta terror ellenére sutát tör magának a Wall Street háborús politikája ellen, az egységes, békeszerető Németországért küzdő, nap mint nap fokozódó tömegmozgalom. Ezen a héten hatalmas példáját adta ennek az a düsseldorfi jelentés, amely szerint Nyugat-Németországban eddig több mint kilencmillió ember szavazott a bonni háborús különszerződés ellen, az egész Németországgal kötendő békeszerződés mellett. Az Adenauer-kormány fasiszta típusú terrorja közepette ez a szám rendkívüli erejű bizonyíték a nyugatnémet tömegek békeakarata mellett. Vannak természetesen más, közvetett jelek is. Ilyen például Bodensteiner polgári képviselő esete. Bodenstei■ner néhány hónappal ezelőtt szembefordult Adenauer politikájával. Kilépett az Adenauer-féle pártból és mint pártonkívüli képviselő folytatta munkáját. Adenauer most saját kőnyomatos sajtószolgálatában, a „Deutschland- Unions Dienst”-ben felszólította Bodensteinert, hogy mondjon le mandátumáról és nem más példával fenyegette, mint azzal, hogy Hitler birodalmában az ilyen magatartású politikusokat minden gondolkodás nélkül börtönbe vetették. A „Hamburger Vo Ils Zeitung" című lap erről az esetről írva, méltán jegyzi meg: „A kőnyomatos rendkívüli dühe, féktelen hangja arról tanúskodik, hogy Adenauer a Bodensteiner-féle példa terjedésétől retteg.” A Szovjetunió elvi békepolitikájának és diplomáciai gyakorlatának egysége Ezen a héten az ENSZ ülésein az első napirendi pont, a koreai kérdés tárgyalása során, a szovjet küldöttség tovább folytatta a béke harcos, szívós védelmének, a koreai háború megszüntetésének kikényszerítésére irányuló politikáját. Ez a küzdelem ismét bebizonyította a Szovjetunió elvi békepolitikájának és a szovjet diplomácia gyakorulati békeharcának ragyogó egységét. A szovjet küldöttség tántoríthatatlanul folytatta azt a politikát, amelyet Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongreszszusán így fogalmazott meg: „A Szovjetunió azonban mindazoknak a roppant nehézségeknek ellenére, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok által, az Egyesült Nemzetek Szervezetében létrehozott szavazógépezet támaszt, a béke álláspontja mellett száll síkra ebben a szervezetben és a jelenlegi nemzetközi helyzetből fakadó, reális határozatok elfogadtatására törekszik, amelyek az agresszív erők megfékezésére, azúj háború megakadályozására, és — ott ahol a hadműveletek már megkezdődtek — e hadműveletek megszüntetésére irányulnak." Éppen ilyen javaslat az, amelyet Visinszkij elvtárs az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának október 29-i ülésén mondott beszédében nyújtott be, s amely már került nyilvánosságra. Ez a javaslat azt indítványozza, hogy küldjenek ki új bizottságot a koreai kérdés megoldására, az ország egyesítésének szellemében. Ez a bizottság a hadműveletekben részvevő felek képviselőiből állana, más, a hadműveletekben részt nem vevő országok képviselőinek bevonásával. Vrsvisztej elvtárs javaslata fényes példája annak, hogy a Szovjetunió ENSZ-küldöttsége „a roppant nehézségek ellenére” még a legbonyolultabb és sokak előtt talán egyenesen megoldhatatlannak látszó helyzetekben is képes arra, hogy olyan új javaslatokat tegyen, amelyek közelebb hozzák a megoldást. Hogy olyan reális határozatok elfogadására tegyen indítványt, amelyek lehetővé teszik a koreai fegyverszünet megkötését, a háború befejezését. Nem kétséges, hogy a földkerekség békét követelő becsületes emberei — és különösen az amerikai imperializmus felé mind nagyobb gyűlölettel forduló ázsiai népek — szívvel-lélekkel támogatják a koreai béke új lehetőségeinek útját megmutató szovjet javaslatot. j£l WÜ51$Gű£'ÜZ($ A berlini találkozó az egész béketábor sikere — Kesselring és Remeke: közéleti személyiségek Nyugat-Németországban — 9 millió nyugatnémetországi békeszavazat Új szovjet javaslat a koreai kérdés megoldására A dollár védnöksége alatt újjásínlett fasizmus garázdálkodása A berlini Sportcsarnokban tartott beszédében Rákosi elvtárs a XIX. kongresszus nagy eseményeit, Sztálin elvtársunk a burzsoáziáról mondott szavait idézte: „A burzsoá demokratikus szabadságjogok zászlaját félrelökték. Úgy gondolom, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emel- niök és előrevinniök, ha ma ■ guk köré akarják gyűjteni a nép többségét. Nincs más, aki magasra emelje.” És hozzátette: „Sztálin elvtársnak ezek a megállapításai hajszálnyi pon &buorpist SZOMBAT, 1932. NOVEMBER . Az indonéziai politikai pártok általános választásokat követelnek DZSAKARTA, november 1. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe lép az indonéziai általános választások előkészítésének ésmegtartásának kérdése. A politikai pártok és társadalmi szervezetek többsége amellett nyilatkozott, hogy az általános választásokat a demokratikus választási törvény alapján tartsák meg. Ezt a választási törvényt a jelenlegi parlamentnek meg kell vitatnia és el kell fogadnia. Az indonéziai nemzeti párt vezetősége október 28-i ülésén ilyen, demokratikus választási törvény alapján megtartandó választások mellett foglalt állást. Az Abadi című lap közlése szerint a muzulmán párt végrehajtó bizottsága október 29-én megtartott ülésén követelték, hogy a kormány azonnal léptesse életbe programmnyilatkozatát, amely szerint ez év folyamán megtartják az általános választásokat. A kommunista párt ugyancsak követeli a parlament összehívását a választási törvény megvitatása céljából. Már több mint két hete sztrájkolnak a japán szénbányászok TOKIO, november 1. (TASZSZ) Már 17-ik napja tart hat nagyapán széntársaság 240.000 munkásának sztrájkja. A sztrájkolók a 270.000 tagot számláló japán bányaipari munkások országos szövetségébe tartoznak. Október 31-én egy kiusiuszigeti kisebb bánya 28.000 munkása bejelentette, hogy megtartja a második 24 órás sztrájkját. Ha Jugoszláviáról olvasok, régi életem jut eszembe Kedves Esti Budapesti Ha Jugoszláviáról hallok vagy olvasok, mindig saját régi életem jut eszembe — az a sok hosszú év, melyet ott töltöttem. Igen nehéz életem volt. Szüleimn nem tudtak eltartani. Állandó munkát nem kaptam, kénytelen voltam városról városra csavarogni, így jutottam el az Adriai-tenger partjához, ahol néha-néha sikerült hajókirakodási munkát kapnom. Zágrábban például a Száva partján töltöttem az éjszakákat. Ez volt a szállásom, mivel egy fillér sem volt a zsebemben. Sajnos, nem voltam egyedül ebben a nyomorban, mert hozzám hasonló helyzetben milliók voltak. Mindig nagyon szerettem volna tanulni, de ez elérhetetlen álom volt számomra, mert akirály — akkori még királyság volt — csak a ,,tehetősebb” emberek gyerekeinek biztosította a tanulást. Hosszú idő után megvalósult a várva várt pillanat: tanulhattam. Ugyanis a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket és felszabadulás után átjötem Magyarországra. Most tanulok, igyekszem pótolni a mulasztottakat. Ha megnézzük a mai tilista J Jugoszláviát, megállapíthatjuk, hogy a jugoszláv népnek sokkal rosszabb a helyzete, mint vala-ha. A munkanélküliség még job-ban fokozódik. A becsületes em-erüket börtönbe vetik. Minden jegyes dolgozó előtt lezárják az utat a fejlődéshez, nehogy a munkásosztály fejlettségénél fogva felismerje Tito munkásáruló politikáját. De a dolgozókat ott sem lehet félrevezetni. A jugoszláv kommunisták, nem ismerve nehézséget, állandó felvilágosító munkát folytatnak a széles dolgozó rétegek között. Ennek eredménye az, hogy a munkások szabotálnak, az adriai tengeri kikötőmunkások sztrájkolnak, egyes helyeken felrobbannak a vasúti sínek, a parasztság nem műveli meg a földet, egyetemi hallgatók tüntetnek az utcákon Tito politikája ellen. Mindez arra mutat, hogy a jugoszláv nép várja a pillanatot, amikor felszámolhatja a Tito-uralmat és mindez arra mutat, hogy az a pillanat megállíthatatlanul közeleg. Levacsics Mihály Ganz Villamossági Gyár JÖNJÖN! 1952. MÁJUS 1 MOSZKVÁBAN Színesfilm a szovjet munkásosztály nagy ünnepéről. VOIG ARDON-CSATORNA Film a kommunizmus hatalmas alkotásáról. Megállapodás lapib és amám „függetlenségi pártok vezetői között — az angol imperialisták érdekeinek megfelelően LONDON, november 1. (MTI) Mint a londoni rádió és a „Reuter” jelenti, az egyiptomi kormány és az úgynevezett szudáni függetlenségi pártok vezetői között megállapodás jött létre Szudán „önkormányzata" ügyében. Londoni hivatalos körök nagy megelégedéssel fogadták a Nagib-féle egyiptomi kormánynak ezt a lépését . A jelenlegi megállapodás közvetlen előzményei a Nahaszkormány bejelentéséig nyúlnak vissza, mellyel a múlt évben felmondta az 1899-ben Anglia által kikényszerített úgynevezett kondomíniumi egyezményt. Az egyiptomi álláspont ekkor az volt, hogy azegyiptomi korona szuverenitásának Szudánra is ki kell terjednie”. Az angol kormány élesen ellenezte az egyiptomi kormány követelését és a nemzetközi közvélemény megtévesztésére egyszerre csak a szudáni „függetlenség" bajnokának szerepében kezdett tetszelegni. E szerepnek megfelelően világgá kürtölték, hogy szudáni angol főkormányzó „alkotmánytervezetet" dolgozott ki arra az „átmeneti időszakra, amíg Szudán meg nem kapja teljes függetlenségét". Ez az angol zsoldban álló szudáni politikusok támogatásával kidolgozott „alkotmánytervezet" valójában csak porhintés volt és azt célozta, hogy továbbra is biztosítsa az angol uralmat Szudán felett. A napokban megkötött egyiptomi-szudáni megállapodásnak az a lényege, hogy a Nagibféle egyiptomi kormány — a Nakasz-kormány álláspontjától eltérően — most „nagy vonalaiban" jóváhagyta az angol imperialisták tervezetét. Természetes, hogy a londoni rádió a kairói megállapodásban foglalt javaslatokat „konstruktívaknak és észszerűeknek" nevezi, az angol külügyminisztérium szóvivője pedig „bátorító lépés”-ként üdvözölte a megállapodásokat. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti október 31-én. A koreai néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek továbbra is védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok és a nisziimanista csapatok ellen. Október 31-én az amerikai légikalózok barbárul bombáztak katonai objektumokkal egyáltalában nem rendelkező lakott helységeket. A támadás következtében sok gyermek, öreg öt nő meghalt. A légvédelmi egységek és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek három ellenséges repülőgépet lelőttek és hatot megrongáltak. Készülődnek az úttörők Ha kétszer akkora lenne a mátyásföldi kultúrház, bizonyára akkor is megtöltenék a kiváncsi nézők, mert hát így is több mint 400 ember mozog a 300 férőhelyen. Felgördült a függöny, közben a zenekar rázendített az úttörő-indulóra. A zenekar húsz kiest úttörő nagy furulyákkal, pikulákkal. Az énekkar: csengőhangú lányok, vezényel egy szőke kislány. Pár pillanat alatt benépesül a színpad. Gyorsan peregnek a számok. „Román havasi leánytánc következik" — közli a bemondd a hallgatósággal. örömtől pirulnak az arcok, tapstól a tenyerek. „Ez még semmi — szól a második sorban egy elsőosztályos tapasztalatlan óvodás barátjához — az üvegestáncot figyeld meg majd öregem." Szünetben nagy a sürgés-forgás, izgalom. Nem csoda, hogy szurkolnak a kis áttörök. Bizony, hosszú és fáradságos volt az út, míg a XVI. kerületi kispajtások, a mátyásföldi általános leányiskola úttörő csapatának tagjai eljutottak az előadás megrendezéséig. Szeptember elején történt, hogy, a kislányok gyönyörű népi táncokat láttak egy rendezvényen. Összedugták fejüket és elhatározták, hogy népi tánccsoportot alakítanak. „Résztveszünk az országos kultúrversenyen!" — adták ki a jelszót. De a jó szerepléshez tánctudás is, pénz is kell, az úttörők megtalálták a megoldást: „Rendezzünk egy előadást október végén, az megtéríti az összes költségeket." Közben megszerezték a szükséges tánctudást is, elmentek a Városi Tanács Népitánc Együttesének próbájára, ott tanulgattak. Elhatározták, hogy az üvegesláncot tanulják meg. „Nagyon nehéz, rövid az idő október végéig" — akadékoskodtak a csüggedők. „Ha nehéz is, hát annál szebb. Mégis, mégis megtanuljuk!" — döntött a többség és elkezdték a próbákat, így ment ez heteken keresztül. Közeledett az előadás napja. Ám a táncosok előtt újabb akadály tornyosult. Nem volt somogymegyei népviseletük. Pedig az üvegeslánchoz az kell. De nem olyan fából faragták a mátyásföldi úttörőket, hogy az utolsó akadálytól megrettenjenek. Nagy Ilona, a csapat tanácselnökének vezetésével megszerezték a szükséges összeget. Végre a nagy nap is elérkezett. Piszszenés sem hallatszik a közönség soraiból, amikor a szünet után ismét felgördül a függöny. Színes, magyaros, széles szoknyás buzsáki viseletben lejtik a lányok a táncot. Fejük tetején, felfűzött hajfonalukon meg sem rezdül a teli borosüveg. A feldördülő tapsorkántól megremegnek a kultúrterem falai, harsog a hurrá. A boldogságtól rózsásarcú táncosok igyekeznek a kijárat felé. Egyikük, Bán Ági megfordul s alig hallhatóan suttogja a többieknek: — De szép volna, pajtások, ha majd a VIT-en is eljárhatnánk az üvegestáncot... K. T.