Esti Budapest, 1952. december (1. évfolyam, 204-229. szám)
1952-12-01 / 204. szám
Namír tábornok erélyesen tiltakozott a kocsedói hadifogolytáborban elkövetett újabb kegyetlenkedések ellen KESZON, december 1. (Új Kína) Namír tábornok, a koreai fegyverszüneti tárgyalások koreai-kínai küldöttségének vezetője vasárnap erélyesen tiltakozott az amerikaiaknál az újabb kocsedoszigeti kegyetlenkedések ellen. November 25-én ugyanis a koreai és kínai népi erők további 32 fogságba esett tagját sebesítették meg a kocsedói hadifogolytáborban. Namír tábornok a következő tiltakozó tévéjét intézte Harrison tábornokhoz, az ENSZ-erők küldöttségének vezetőjéhez: „November 25-én önök további 32 fogságba esett katonánkat megsebesítették a kecsedaszigeti hadifogolytáborban. Erélyesen tiltakozom önnel ez ellen. Rá kell mutatni arra, hogy még az önök közleményei szerint is októberben és novemberben 542-őt öltek, vagy sebesítettek meg fogságba esett katonáink közül. Önök megsértettek minden nemzetközi egyezményt és az emberiesség minden elvét, mert — visszatartásuk érdekében — állandó erőszakkal próbálják megtörni a hadifoglyok ellenállását. Az önök szóvivője az ENSZ közgyűlésén azzal a képtelen ürüggyel, hogy a hadifoglyokat nem szabad erőszakkal hazatelepíteni, kitart amellett, hogy minden nemzetközi egyezményt és az emberiesség minden elvét megszegve, erőszakkal visszatartsák a hadifoglyokat és ezzel megakadályozzák a koreai fegyverszünet létrejöttét, ami pedig már kézzelfogható közelségben van. Ez cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy önök a fegyverszüneti tárgyalások meghiúsítására, a koreai háború meghosszabbítására törekszenek." Az összekötőtisztek vasárnapi ülésén a koreai-kínai fél összekötőtisztje közölte az amerikaiakkal, hogy egy amerikai katonai repülőgép november 26-án körülbelül 3 óra 40 perckor bombázta az északkoreai 11-es számú hadifogolytábor kangdongi részlegének területét és a tábor négy épületét megrongálta. Az összekötőtiszt követelte, hogy az amerikaiak vegyék ezt az ügyet komolyan. Rámutatott, hogy az ilyen természetű incidensek megismétlődése súlyos következményekre fog vezetni Újabb imperialista manőverek Közel-Keleten KAIRO, december 1. (TASZSZ) Az „Al Miszri’’ című lap „Kudarcra ítélt cselfogás’’ című cikkében foglalkozik azzal, milyen balsikerrel végződtek mindazok a kísérletek, amelyekkel az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Törökország 1951-ben be akarták vonni az arab országokat az úgynevezett középkeleti parancsnokságba. Egyiptom nyomban elutasította a javaslatot. A többi arab állam a közvélemény nyomására szintén nem fogadta el a javaslatot. „Az arab országok kormányai látják, — írja az ,Al Miszri" — hogy nagy arab területek vannak még mindig külföldi csapatok — köztük angol csapatok — megszállása alatt. Az arab országok nem akarnak olyan szövetségbe lépni, amely törvényesítené a külföldi katonai megszállást és amely azzal a következménnyel járna, hogy újabb külföldi csapatokat szállítanának arab területre. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Törökország, miután nehéz helyzetbe kerültek, újabb lehetőségeket kerestek céljuk megvalósítására. Ezek az országok most elhatározták, hogy szövetség helyett megalakítják a fegyveres erők parancsnoki tanácsát a Közel-Keletre vonatkozó ,védelmi stratégiai kidolgozására. Ez a tanács természetesen magában foglalja az arab hadseregek képviselőit is. A terv ártatlannak és csábítónak tűnik. A valóságban azonban ez csak újabb formája az egyesített parancsnokságnak.” Befejezésül a lap rámutat arra, hogy „az arab államok kétségkívül változatlan magatartást tanúsítanak az ilyesfajta kísérletekkel szemben." Irakban katonai törvényszék elé állítják a báli harcosokat BEIRUT, december 1. (TASZSZ) Libanoni sajtójelentések szerint Bagdadban katonai törvényszék elé állítják az imperialistaellenes tüntetések letartóztatott részvevőit. A törvényszék elnöke Abdul Muttalib al-Amin, a bagdadi körzet katonai kormányzója. Nureddin Mahmud tábornok, miniszterelnök parancsára az egész országban megkezdik működésüket a katonai bíróságon. Az „Ali Miszri” című egyiptomi lap megállapítja, hogy Abdul Muttalib al-Amin tábornok rendeletére Bagdadban újabb kilenc újságot tiltottak be, így november 23-a óta összesen huszonhat lapot szüntettek be; ezek a lapok az ellenzéki pártokat képviselték. A belső „nyugalom" ellenére Bagdad utcáin és a város környékén továbbra is fegyveres járőrök, tankok és páncél,gépkocsik cirkálnak. A bagdadi lapok jelentése szerint az iraki fővárosban november 27-én sok békeharcost tartóztattak le. Az „Al Iram” című libanoni lap jelenti, hogy Bagdadban a tüntetők és a rendőrség összetűzései során 50-en meghaltak és 300-an megsebesültek. Öszszesen 3000 embert tartóztattak le, köztük az összes politikai pártok vezetőit, Nuri Szaid volt miniszterelnök kivételével. Kim Vol Ok-kal először a Záhonyba érkező vonaton találkoztam két évvel ezelőtt. Ahogy a találkozás pillanatában magához ölelt, azonnal szívembe zártam. Szeméből a végtelen hála sugárzott felém, hiszen azokban a percekben én jelentettem számára a dolgozó népet, aki hazát ad a 200 koreai árvának, hogy itt művelődhessenek, tanulhassanak és a pusztító háború befejezése után úgy térhessenek vissza hazájukba, mint a sokat szenvedett ország kiváló dolgozói. A gyermekek között úgy járt, kelt, mint a szerető édesanya, aki pillantásával simogatja édes gyermekeit. Kim Szavát különösen szerette. A kislány szomorú arcán látszott, nehezen felejti az átélt borzalmakat drága, hős szüleinek holt tetemét. Később a barátságunk még jobban elmélyült. Fennjártam az iskolában, meglátogattam a gyermekeket, akik akkor már kedves lágysággal törték a magyar szavakat. Kim Vol Ok mindent megmutogatott és olyan csodálatos melegséggel magyarázta, milyen puha fészket rakott a magyar nép az apró kis árváknak. Azután bementünk a szobájába. Fényképeket szedett elő. Az egyik koreai katonát ábrázolt. — Ez a férjem, ugye, milyen kedves, lágy arca van? Látnád, milyen leírhatatlanul kemény, ha az ellenséggel áll szemben. Majd három nevetőszemű apróság néz egy másik képről. — Ezek az enyémek — mondja csendes fájdalommal. — Fogalmam sincs, mi van velük. Nagyon szeretném már látni őket. De a párt kétszáz gyermeket bízott rám. Gondolkozhattam-e akkor, hogy mit tegyek? Ők jó helyen maradtak, fenn vannak északon, édesanyám vigyáz rájuk. Hamarosan meglátogatom majd őket. Azután asszonyos kedvességgel fordul hozzám: — Nézd, milyen szép, szürke kabátot vettem. Hogy tetszik majd a férjemnek! Majd mintha elszégyelné magát, hogy asszonyos örömét elárulta, gyorsan hozzáteszi: Otthon csak akkor viselem, ha béke lesz újra, amikor a koreai aszszonyok is úgy örülhetnek az élet szépségeinek, mint ti itt, a béke országában. Nyáron a Balatonnál találkoztunk. Vagy húsz kislány csimpaszkodott utána. Halacskáztak. Kedves arcán valami végtelen öröm villódzott. Mikor meglátott, felém úszott, hosszan, melegen megszorította a kezem ... Örülök, hogy eljöttél... Nézd, milyen boldogok az enyémek — mutat hátra a sok nevetőarcú kislányra. A következő pillanatban utánunk iramodik Rí Szeng Kum, egy ficánkoló halacskát tart a kezében. Lihegve a boldog, gondtalan hancúrozástól, nyújtja Kim Vol Ok felé a zsákmányt. — Dobd vissza szivecském a vízbe, hadd ússzon a többi után, ő sem szereti a rabságot! S ketten a part felé tartunk. — Tudod, hogy hamarosan haza- megyek az enyéimhez látogatóba? Segítesz ugye vásárolni ajándékokat. És a lenyugvó balatoni nap még ott csillog lebarnult arcán — ilyen szépnek sohasem láttam. Este a közeli vendéglő mellett sétáltunk el. Középen, fiatalok táncoltak, a boldog kacagás felverte a Balatonparti csendjét, üzemek dolgozói, akik most látták talán először a magyar tengert. Kim megállt, sokáig nézte a táncotokat, aztán csendesen megszólalt: — Talán hamarosan megérjük, hogy nálunk is ilyen szép lesz az élet, otthon, Koreában. Kim Vol Ok ezt már nem érhette meg. Pár héttel ezelőtt elindult, hogy megkeresse övéit Phenjanba érve, megtudta, hogy férje a harcokban megsebesült, és a phenjani kórházba szállították. Azonnal odasietett. Még, alig ölelhette magához a szeretett férfit, amikor megjelentek a kórház felett a gyilkos amerikai repülőgépek, leszúrták halált hozó csomagjaikat. Ez a drágaszívű asszony, akinek hősiességét oly sokszor megcsodáltam, nincs többé. Szívükben megőrzik emlékét mindazok, akik ismerték és szerették. Percze Erzsébet Egy koreai asszony emlékére &BUORPET HÉTFŐ, 1952. DECEMBER 1. N Nürnbergben katonai gyakorlótér felállítását tervezik az amerikaiak NÜRNBERG, december 1. (ADN) Az amerikai katonai hatóságok új katonai gyakorlótér létesítését tervezik a sebaldi erdőben, a nürnbergiek legkedveltebb kirándulóhelyén. Ezerötszáz hektár területet igényelnek. Szándékukat azzal indokolják, hogy az egyszer már kibővített tennenlehei gyakorlótér kicsinek bizonyult. Az egész sebaldi erdőt — amelyből kétezer hektárt már tavasszal kisajátítottak — ezáltal egyetlen katonai táborrá változtatnák. Az óriási gyakorlótér katasztrofális hatással lenne a közlekedésre is, minthogy az autóutat felvonulási úttá és páncélos pályává használnák fel és a katonai menetoszlopok felvonulása Nürnbergen keresztül történnék. Hsenmanista katonái torkig vannak a háborúval Koreai front, december 1. (Új-Kína) A „Három kívánság dala" — amely a Li Szín Man-féle csapatok között egyre népszerűbb — rávilágít, hogy a délkoreai katonák mennyire torkig vannak már a háborúval. A három kívánság: fegyverszünet, hogy hazamehessenek, vagy ha az nem, hát legalább áthelyezés a front mögé, vagy pedig, végső esetben valamilyen kisebb sebesülés, ami betegszabadsággal jár. A katonák közül egyre többen szöknek meg vagy öncsonkítást követnek el. Aki teheti, megvesztegeti a katonaorvosokat, hogy szolgálatmentességi igazolást adjanak. Amikor Kan Jun Ok, a Li Szin Man-féle hadsereg 5. ezredének katonája kézigránáttal megsebesítette lábát — jelentette ki az egyik hadifogoly —, egy beteg bajtársa a hátára veregetett és így szólt: „Igazad van, öregem, így megmenekültél a haláltól." Tétlenért banditák Csehszlovákiában az államellenes Összeesküvők központja, Slánsky és bandája bűnügyének bírósági tárgyalásán megcáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy az összeesküvők bűnös tevékenységét a népi demokratikus rendszer ellen az Amerikai Egyesült Államok és más imperialista államok katonai kémszervezetei irányították. (Újsághír) A „Tartós békéért, népi demokráciáért!" karikatúrája. A saarvidéki választások Tegnap tartották meg a saarvidéki tartománygyűlési választásokat. E választásokon ötévi időtartamra választották meg az új parlament ötven képviselőjét. Előzetes jelentések szerint 650.000 személy, tehát a lakosságnak kétharmada kapott választójogot Az első saarbrückeni jelentések szerint — a választási eredmények még nem véglegesek — a választásokon a szavazásra jogosultak 93 százaléka vett részt, 2,8 százalékkal több mint az 1947. évi tartományi választásokon. Hoffmann miniszterelnök pártja, a keresztény néppárt minden terror és választási mesterkedés ellenére csupán 3 százalékkal tudta növelni szavazatai számát és 55 százalékot ért el. A francia irányzatú saarvidéki szociáldemokrata párt 33 százalékát szerezte meg a szavazatoknak és ugyananynyi mandátumot kapott, amenynyivel az eddigi tartománygyűlésben rendelkezett. Viszonylag a legnagyobb sikert a Saarvidéki Kommunista Párt aratta, amennyiben 9 százalékot ért el és ezzel az eddigi két mandátum helyett néggyel került be az új tartománygyűlésbe. Mint ismeretes, a nyugatnémet-francia viszony egyik kulcspontja a Saar-kérdés. A francia és nyugatnémet burzsoázia között már hosszabb ideje marakodás folyik az évi 16 millió tonna szenet, két millió tonna acélt és két és félmillió tonna öntöttvasat termelő Saar-vidék birtokáért. A Saar-kérdésben megnyilvánuló francia és német ellentétek azoknak a kérdéseiknek a csoportjához tartoznak, amelyek összeségükben késleltetik az amerikai imperializmus agreszszív terveinek megvalósulását Nyugat-Európában. Éppen ezért 1952 márciusában amerikai sugalmazásra Schuman francia külügyminiszter és Adenauer bonni kancellár megegyezett abban, hogy „a fontosabb közösségi érdekek” miatt nem élezik ki a Saar-kérdést, sőt igyekeznek a meglevő ellentéteket felszámolni. A nagy elhatározás után azonban a „felszámolásból" nem lett semmi, a francia és nyugatnémet nagyburzsoázia képviselői között a civakodás tovább folytatódott. Ekkor Washingtonból újra közbeléptek és amerikai „javaslatra” — három, augusztusban lezajlott közvetítő tárgyalás után — Adenauer és Schuman amellett nyilatkozott, hogy a német és franciai burzsoázia képviselői tárgyalásokon döntsenek a Saar-vidék sorsáról. A titokban megtartott őszi tárgyalásokon az „európaizálás” volt az alap, amiből kiindultak. Ennek az „európaizálásnak" fő célja a Saar-vidék bekapcsolása az amerikai imperialisták agressziós terveibe. Az amerikai közvetítés ellenére is azonban a közvetlen francianémet tárgyalás továbbra is egyhelyben topog. Cinnek pedig az az oka, -*- hogy a francia burzsoázia jól tudja, ha kiengedi kezéből a Saar-vidéket, akkor az feltétlenül növeli a nyugatnémet vetélytárs szerepét az Északatlanti Szövetségben. A francia kormánykörök természetesen minden lehető eszközt felhasználnak annak megakadályozására, hogy a szénben és acélban gazdag iaarvidéki bányák ismét a nyugatnémet iparbárók és iparfejedelmek ellenőrzése alá kerüljenek. A nyugatnémet befolyás elhárítását szolgálták a most megtartott tartománygyűlési választások is, amelyen a németbarát pártok nem indulhattak. Adenauerék persze tiltakoztak ez ellen és kijelentették, hogy csak abban az esetben fogadják el a parlamenti választások eredményét, ha azokon a nyugatnémet monopóltőke érdekeit képviselő pártok is indulhatnak. A bonni kormány szóvivője pedig nyíltan a szövetségi kormánnyal szembeni kihívásnak minősítette a francia kormány szájaíze szerint megrendezett választásokat. Világos tehát: a saarvidéki tartománygyűlési választások is tovább mélyítették a két nyugati kormány között az ellentéteket. A „Saar-probléma” megoldásának kulcsa továbbra is az a követelés marad, ami mind a francia, mind a német dolgozók érdekeinek megfelel: a nagyhatalmak Potsdam és a szovjet javaslatok alapján kössenek békeszerződést Németországgal, amelynek a Saar-vidék elidegeníthetetlen része. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága november 30- án közölte, hogy a néphadsereg és a kínai népi önkéntesek alakulatai védelmi harcokat folytattak az amerikai-angol interxysooooooovenciósok és a hsziamanista csapatok ellen a korábbi vonalakon. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek lelőttek három ellenséges repülőgépet, hármat pedig megrongáltak. XXXXXXXXX1CXXXXXXXXX)CXXXXXXXXXXXXJUC)OCNJUUUUCXJUUUOUtoCA Régi Budapesten történt Mostanában, hogy egy-kétszer lehullott a hó (nem tudom, mire ezek a sorok megjelennek, nem havazik-e újra) — eszembe jut az alábbi igaz történetet példázó Heltai Jenő-mese. Az írás maró gúnnyal arról szól, hogy a téli éjszakában két ember fohászkodik nagy buzgalommal. Az egyik: a nagy kórház igazgatója azért esdekel, hogy ne haljanak meg a súlyos betegei, mert akkor rosszul fest a kórházi statisztika és ez rontja kórházigazgatói hírnevét. Ugyanakkor hevesen imádkozik egy kövér koporsókereskedő is, ő azért, hogy a kórházban minél többen halálozzanak el, lévén ő a kórház szerződéses szállítója és több elhalálozás, több koporsó, nagyobb üzlet!... Egyszóval a régi havazások idején a főváros megfelelő ügyosztályán, a polgármester hivatalában azért imádkoztak, hogy ne hulljon sok hó és a hószőnyeg eltakarítására előirányzott összeget másra lehessen elsinkofálni. A munkanélküliek, a B-listások, a gyárból télvíz idején kitett esztergályos, a diplomás állásnélküli pedig abban reménykedett, hogy talán hólapátolással kereshet meg annyit, hogy éhen ne haljon. Múltbéli emlékeimből kilép egy hólapátoló, rongyait a derekán vastag spárga fűzi át, „orra érett paprika és a hidegtől folynak a könnyei." Kezén maga fabrikálta, átnedvesedett zsákkesztyű, nadrágját is bespárgázta a lábszárak végén, hogy kirekessze rongyaiból a hideget. Lábbelijének talpát dróttal kötözte kivénhedt bakancsához, hogy el ne hagyja. Széles lapátjával tolja a havat s közben a szürke eget kémleli: tesz-e holnap hó, vagyis lesz-e holnap is munka? Most egy hókupachoz ballag, amely odadermedt a járda széléhez, ott, ahol a kitett szemeteskosár várja a szemeteskocsit. Arról van szó, hogy az újságpapír valamicske védelem a hideg ellen, ha az ember beteríti vele a lábát a bakancs alatt. A lapátoló hámozza is már a lábát, hogy aztán betakarja a szemétben talált újsággal. És ahogy féllábon állva kiteríti a fekete hókupacon a gyűrött újságpapírt, ráesik a szeme a feltűnő című cikkre. Arról lelkesedik a cikk, hogy milyen nagy estély volt a Karácsonyi-palotában, Budán, menynyi fény és pompa, mennyi enni, és innivaló és milyen nagy kártyacsata zajlott le, Pubi gróf tízezret vesztett, ez meg ez a nagyiparos negyvenezret nyert. Nézi a cikket a hólapátoló, aztán hirtelen körültekint, mintha attól tartana, hogy a ki nem mondott gondolatért is rögtön börtönbe viszik! És akkor még havat sem lapátolhat a nagyiparosok, Pubi grófok, kereskedők és háztulajdonosok Budapestjén. Aztán betakarta lábát a cikkel, felhúzta a rongyos bakancsot és a hidegtől öszszegörnyedve lapátolt tovább. Bizony, ha máskép nem, legalább a nyomtatott nevükön taposhatott ... Igaz, hogy ez kevés volt, nagyon... (-D)