Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-02 / 1. szám
7_________________ Az angol lapok borúlátóan nyilatkoznak az ország jövője felől LONDON, január 2. (TASZSZ) Az angol sajtó — felmérve az ország múltévi belpolitikai, külpolitikai és gazdasági életének eredményeit — nem tudja az egyszerű olvasót megörvendeztetni az 1953. év jó távlataival. Gordon Shaffer, ismert újságíró ezt írja a „Reynolds News"-ban: „Az elmúlt év jó év volt Angliában a gazdag emberek számára. Profitjuk nagyot emelkedett. A monopolisták csoportjának, amely gyakorlatian ellenőrzi a hadiipart, a katonai megrendelések igen jövedelmezőeknek bizonyultak.. Shaffer rámutat, hogy az új évben újabb támadás várható a dolgozó lakosság életszínvonala ellen, amely már az elmúlt évben nagyot csökkent a magasabb lakbér, magasabb közlekedési tarifák, erősen növekedett drágaság miatt Az év márciusára kampányt terveznek abból a célból, hogy meggyőzzék a lakosságot, az ő érdekében kell csökkenteni a szociális juttatásokat és a gazdagok adóterheit. Ezúttal a propaganda arra fog irányulni, hogy meggyőzzék az embereket, egyetlen reményünk arra, hogy konkurrálhassunk az exportpiacokon, az, ha csökkentjük a gazdagok adóterheit, ha erősen csökkentjük a szociális juttatásokat. Graham Hutton, a „Sunday Express" tudósítója felteszi a kérdést: „Hozhat-e 1953 könynyebb időket, a drágaság csökkentését és magasabb életszínvonalat Angliának? Vagy ez lesz a legkeményebb háború utáni év, a munkanélküliség és a kereskedelembeni nehézségek időszaka? Az új év kemény év lesz” — válaszolja Hutton. Az „Observer” nyugtalanságát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok egyre inkább leigázza a nyugati hatalmakat. „A többi országnak meg kell elégednie a zsörtölődő utas szerepével az amerikai vonaton" — írja a lap. Az elmúlt esztendő a vietnami nép életében a küzdelmes harcok esztendeje, de egyben újabb győzelmek esztendeje is volt. Az elmúlt év októberében a vietnami néphadsereg azzal a közelebbi céllal indította meg hadműveleteit, hogy Északnyugat-Tonkin még francia megszállás alatt lévő részét felszabadítja. December 14-én a népi erők alakulatai átkeltek a Ma folyón és így a Ma folyó menti területek felszabadítását a vietnami néphadsereg befejezte. Az eddigi harcok során tehát a néphadsereg hadműveletei közelebbi célját — Tonkin északnyugati részének felszabadítását — lényegében megvalósította. Térképünk Észak-Vietnam (Tonkin) területét ábrázolja. Egy szovjet folyóiratban néhány nappal ezelőtt karikatúra jelent meg az iráni helyzetről. A rajz a brit imperializmust „röptében" ábrázolja, a félig nyitott ajtó mögött az iráni nép alapos rúgásra lendülő lábával. Közben az angol imperialisták „szövetségese" és „támogatója”, Uncle Som vigyorgó képpel éppen bemászni készül az ablakon. Tömören és egyszerűen fejezi ki ez a rajz a mai iráni helyzet lényegét. A nép nyomása, a következetesen forradalmi Tudeh-párt (néppárt) vezetésével folytatott szívós harca arra kényszerítette Moszadik miniszterelnök kormányát, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Angliával. Azóta az amerikai imperializmus minden erővel igyekszik kihasználni ezt a helyzetet igyekeznek megkaparintani az angol imperializmus kénytelen-lejletően „kiürített’* állásait. A legelső jele ennek az volt, hogy a „Consolidated Brokerage" nevű amerikai cég szerződést kötött az iráni állami olajvállalattal. A szerződés értelmében az amerikai cég 15 millió tonna nyersolajat és egyéb olajtermékeiket vesz át. JV Newsweek című hírhedt amerikai burzsá lap arról ír, hogy az amerikai cég két ügynöke lágyabb mennyiségű repülőbenzint ajánlott megvételre az amerikai hadügyminisztériumnak, jóval a piaci áron alul. Az ajánlat értelmében az árut az abadani olajfinomítóból az amerikai flotta tankhajóival kell elszállítani. Már ez magában hordozza az angol-amerikai imperialista ellentétek rendkívüli élesedését. Hivatalosan ugyanis az Amerikai Egyesült Államok „támogatja” azt a törvénytelen angol tengeri vesztegzárat, amelyet a brit flotta létesített a perzsa tengeröbölben az abadani olajfinomító termékei elszállításának megakadályozására. Valóságban az amerikai tőrkések a lehető legnagyobb haszon érdekében készen állnak arra, hogy áttörjék ezt a blokádot. A már idézett Newsweek így vall erről: „Az iráni olajtrilában furcsa fordulat következett be, de erről a sajtóban nem közöltek semmit... Acheson külügyminiszter személyes természetű levelet írt Eden angol külügyminiszternek, akivel közölte, hogy az amerikai kormány esetleg figyelmen kívül hagyja az angol vesztegzárat. Az amerikai kormány ... tudja, hogy London kihívásnak tekintené, ha az amerikai flotta megtörné a vesztegzárat." Természetesen érthető, hogy az angol imperialisták, akik — immár az ajtón kívülről ugyan — még mindig vágyakozva tekintenek az iráni olajmezők felé, nem fogadták túlzott lelkesedéssel szövetségesük újabb „baráti” lépéseit. Az Angol Munkáspárt lapja, a Daily Herald a brit olajérdekek védelmében arra is rászánta magát, hogy haszonleséssel vádolja meg az amerikaiakat. A lap így ír: „Az amerikai vállalatok mindössze (?) egy angol fontot keresnek a hazai nyersolaj tonnáján, ezzel szemben egy tonna iráni olajon három fontot is lehet keresni. Ezért tanúsítanak különleges érdeklődést az amerikaiak Iránnal szemben. Ezért nem is kívánják, hogy a holtpontra jutott angol-iráni tárgyalások valaha is eredményre vezessenek, ugyanis ... saját érdekeik szempontjából szeretnének bekapcsolódni az iráni olajügyletbe... hogy ők jussanak az iráni olajforrásokhoz." Ez világos beszéd. Az ilyen vallomások persze ritkák. Mindkét oldal „csomagolni" igyekszik a dolgot. Az angol reakciós sajtó elsősorban „tekintélyről" és „birodalmi érdekekről" sopánkodik. A Daily Telegraph című angol reakciós lap például így siránkozik: Katasztrofálisan csökken Nagy-Britannia tekintélye a Közép- Keleten Igen elterjedt az a felfogás, hogy erélyesebb iráni fellépésünket Amerika akadályozta meg." Az amerikai olajvállalatok politikus-ügynökei a maximális profit utáni hajszát „a kommunizmus elleni harc’’ szólamaiba igyekeznek bürkölni. Acheson amerikai külügy-miniszter az angol olajblokád áttörésének lehetőségét bejelen- tő levelében sem mondta ki, magyarán a dolgot, sőt, amikor, tíz nappal ezelőtt személyesen, találkozott Edennel, hogy ma-gyarázatot fűzzön a levélhez, az United Press jelentése szerint azt mondotta neki: „Perzsia a kommunisták kezébe kerülhet, ha nem találnak hamarosan megoldást az iráni kérdésre.”'’, (Acheson úr persze olyan meg-oldásra gondol, hogy az iráni olaj profitja az ő kenyéradó gazdáinak zsebébe emöljék.) Az iráni nép világosan lát- t ja ezeket a próbálkozásokat és nem csökken a tömegek nyomása, az Irán bőrére alkudozó amerikai imperia- 5 lizmus elleni tiltakozó moz-galom. A legtömörebben talán Kanatabadi, a Nemzeti Front képviselője fejezte ki a nép érzéseit, amikor azt mondotta az iráni parlamentben: Nomazér, távolítottuk el az angol gyarmatosítókat, hogy helyüket amerikai gyarmatosítók foglalják el... Az iráni nép nem egyezik bele ilyen cserébe, mert elítéli az imperializmust. Határozottan követelem, hogy a kormány ezt vegye figyelembe. Nincs szükségünk arra, hogy Amerika ,szakértőkkel’, ,tanfolyamokkal’ és hasonlókkal befolyása alá vonja Iránt.” Uncle Sam próbálkozik Iránban, de ssz iráni nép nem kér az imperialista „helycseréből" Egyetlen percre se feledjük... !Kedves Elvtársak! Sztálin elvtárs válaszai, amelyeket a New York Times munkatársának kérdéseire adott, új erőt öntöttek a béke harcosainak szívébe. Fokföldtől Alaszkáig és Tokiótól Londonig. Sztálin elvtárs mindnyájunk szívéből szólott. A sztálini szavak nyomán nekünk, magyar hazafiaknak is, még jobban meg kell értenünk, hogy szent kötelességünk a háborús uszítók elleni küzdelem. A békeharcban nem lehetünk fáradtak. Újból és újból arra kell gondolnunk, hogy a béke nem hullik magától az ölünkbe. Jó ha erre azok is gondolnak, akik szeretnek sopánkodni például olyasmiért is, hogy kicsit barnább a kenyér. Vannak olyanok, akik könnyen felejtenek. Elfelejtik, hogy nem is olyan régen pincében megbújva, gyermekeinkért remegve, éhezve gyötrődtünk, sohasem tudhattuk, mikor hullanak bombák a házra. Ma vidáman, boldogan élünk. A békét, alkotó életünket Sztálin elvtársnak, a Szovjetuniónak és a sztálini tanítást követő pártunknak, Rákosi elvtársnak köszönhetjük. Egyetlen percre se , feledjük, hogy Sztálin elvtárs ,és Rákosi elvtárs arra figyelmeztet: holnap jobban dolgozzunk, mint ma, 1953-ban, ötéves tervünk negyedik évében újabb munkahőstettekkel, néphadseregünk további erősítésével sorakozzunk fel a sztálini békepolitika mögé. Séllei István, az Offset Nyomda dolgozója Bimmsr PÉNTEK, 1953. JANUÁR 2. rXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOCXXXy Mi az oka ? | s Az USA in Wort Und Bild- 8 - ben olvastuk a következőket: § I St. Louisban egy asszony 8 lelőtt a piacon egy nőt. Kengtuckyban két fiatal leány kig is rabolt egy színészt. Egy 63 5 5 éves ohioi asszony fiával rá együtt ment rabolni. Hivatagolos amerikai rendőri adatok 8 ! azt mutatják, hogy míg ko- § í rabban minden 100 büncse- § l lekményből csak hármat kő- § t vettek el nők, most általé- § 1 ban nyolcat. A bűnözések 8 ! száma az utóbbi években a 8 ? férfiaknál 4 százalékkal, a § 1 nőknél 11,3 százalékkal f ? emelkedett. Washingtonban a 1 . háború előtt évente átlag 3550 nőt ítéltek fegyházbüníttetésre, 1951-ben 8068-at. ■ Philadelphiában a háború j . előtt a férfi és női bűnözők . közti arány 10:1 volt, jel jlenleg 4:1, bár a férfi bűnö- zők száma is gyorsan emel- kedett. Csupán Washington- ban 34,7 százalékkal növe- jkedett a női bűnözők száma. I „A női fegyházak annyira se zsúfoltak, hogy előbb mins 8 dig hozzájárulást kell kérni | § egy-egy letartóztatás joga 58 natosításához" — mondotta J § Howard Whitmann, a New 18 York Herald Tribune wash- ihingtoni rendőri tudósítója. | § Mi az oka ennek? Az 5 § Egyesült Államokban diícsőítik a bűnözést. Számta- jólankönyv, film és sláger- 1 8 szám ideálja a revolveres f § nő. A televíziós adásokban, j 8 a comics-okban szintén a 1 8 brubdis nő típusát magaszigtalják. [ WrnymwmmwmxmMOooOMim A jugoszláv fiatalok bojkottálják a lista ifjúsági szervezeteket SZÓFIA, január 2. (ETA) A Bulgáriában élő jugoszláv forradalmi emigránsok lapja, a „Napred" arról, számol be, hogy Jugoszláviában sok helyen megbénult a titóista ifjúsági szervezetek tevékenysége. Az ifjúság legnagyobb része még csak nem is tagja ezeknek a szervezeteknek. Maga a titóista sajtó is közölte, hogy a „Radko Pavlovics” gyárban, a borovói cipőgyárban és több más üzemben az ifjúmunkások 80 százaléka nem lépett be a titóista ifjúsági szervezetekbe. A Zágrábba megjelenő „Vjesnik" arranaszkodik, hogy a falusi is több mint 50 százaléka a ágok minden rendszabály fenyegetőzése ellenére sez részt a kötelező katon előtti oktatáson. Az „Ont" című titóista lap ugye kénytelen beismerni, hos ország nagy részében a fallányok nem hajlandók rést az úgynevezett „oktatáolyamokon", amelyeket a tk a valóságban kizárólag mas célokból szerveznek. Hozza közelebb az új év az új, dolog Ausztriát Az Osztrák KP új év üdvözlete Ausztria lakosságához BÉCS, január 2. (TSZSZ) Az Osztrák Komunista Párt Központi Bizottsga az új év alkalmából aövetkező üdvözletét intézte az osztrák lakossághoz: Az elmúlt év Auszti dolgozó népének új névtözéseket, új szenvedéseket , új kiábrándulásokat jelent. Ez az év gazdította azonban a nép tasztalatait és megerősíte az uralkodó rendszerre"szembenálló ellenzéket «ellenállást. Erről tanúskodik az egységes szakszervezeti lista" sikere az üzemi bizottsági választásokon és a vasúti bizalmi választásokon. Még világosabban tanúskodik erről az a visszhang, amelyet az egész országban az Osztrák Népi Ellenzék megalakulása keltett. Minden erőt az Osztrák Népi Ellenzék sikeréért és győzelméért. Hozzon az új év az osztrák népnek győzelmet azok felett, akik fenyegetik békés életét és szociális, valamint kulturális fejlődését. Hozza közelebb az új év az új, boldog Ausztriát. newyorki autóvezetők és javítóműhelymunkások szttáal kezdték az új évet NEW YORK. már 2. ISZSZ) Január 1-én Ne Yorkban megkezdődött a-hoz tartozó közlekedési mussok egyesült szakszervezete al kihirdetett sztrájk. A sztban 8000 autóbuszvezető és fóműhelyi munkás vesz részt. A közlekedési mások egyesült szakszervezeti elnöke bejelentette, hogy kihirdeti 45.000 metro-alkalmazott általános sztrájkját, ha a newyorki hatóságok követelik, hogy a város tulajdonában lévő metrovonalak dolgozói az autóbuszalkalmazottak sztrájkjának idejére fokozott munkát végezzenek. Az elnök megtiltotta, hogy a metroalkalmazottak túlórában dolgozzanak. Bányászszerentonség llyugat-német ágban ESSEN, jan.2. (ADN) Az elmúlt év új óráiban újabb három bány esett áldozatul a bányászos rendszernek. A mör&heinpreussen’’ tárnában eg éves bányász és két fiatl bányamunkás a kőomlátozata lett. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 31-én közölte, hogy az elmúlt nap folyamán a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek alakulatai valamennyi arcvonalon tüzérségi harcot vívtak az amerikai-angol beavatkozók és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Az arcvonalakon különösebb változás nem történt. December 31-én a néphadsereg légvédelmi egységei lelőttek négy és megrongáltak három ellenséges repülőgépet. Truman újabb rendeleté A TASZSZ-iroda jelenti Washingtonból, hogy Truman elnök rendelete szerint a közeljövőben az FBI valamennyi amerikai ENSZ-alkalmazott tevékenységét kivizsgálja, kivéve az alacsony beosztású alkalmazottakat, de ezekre is kiterjeszti a vizsgálatot, ha szükségesnek találja. cx)oo<X)ooooooooooaPcxxxxxx»oooowxxxocxxxxx)<xxxxxxjücxx>uuu<jcx»Juaüu«j«ÄAAÄ*iü( A tea elefánt, meg az oroszlán Két kis, a héten kis alakítást üt végre a abban a m‘ ahol játékírzik. Tui'Ppen nem M- nem két sarokról vanivel hogy’?** is kellő. Ha előtte milicsi vág fás játszósadon az „áldeníg végül is°bbik. Mikimi szóval i el: „A te lesz a ,bar és kész.. frre Jancsikájából láziéval kel hordani ift kis s, félkarú treprokkanskál a szép éré. Amikor készen János bevittpkrócát alkarja amíg Mikiimre e valami *rzult fintorodott a „bilé. — !licsit játss — mond mard, csődkérdésem az „elé, úgy — ez az, amivel napok óta nyúznak a csöppek: hogy megy be az elefánt az oroszlán barlangjába? Azóta, hogy először hallották, nem győzöm magyarázni, milyen is az oroszlán barlangja, vitáznak, melyik nagyobb, az oroszlán vagy az elefánt és hát tényleg, hogy is jut be a barlangba? Nem ismerik még végig az ének szövegét, kicsik is még ahhoz, hát csak a felit értik meg belőle, magát a kérdést talán — s ezzel járulnak nap mint nap elém. Hogy mit csinál a két állat a barlangban — egyik sem tudta. Ezért szakadt vége hamarosan a játéknak, mert a Programm az volt, „hogy jut be” az oroszlán. Hát bejutott — s következett az újabb kérdés: „Anyu .. mondd... tulajdonképpen minek kell az elefántnak mindenáron bemennie réz oroszlán barlangjába? Mi dolga van vele?” Ezt, persze, a nagyobbik fiam kérdezte, mert hát őt már roppantul érdeklik a miértek. Nem tudtam válaszolni. Kénytelen leszek meghallgatni az éneket, mert eddig nem ismertem. A következő este hallgattam a rádiót és — megfejtődön a rejtélyt Az oroszlán teára hívja az elefántot — hát ezért. Mint valami feltaláló, magyaráztam a csöppeknek a fejek folitatását. Miklós fiamon azonban valahogy nem fogott a magyarázat. „Első Dorkijos” már ilyent nem vesz be — ahogy ő mondja. —• A micsoda butaság — vetett véget a játéknak mély meggyőződéssel. — Teát az ember iszik, nem egy elefánt, meg oroszlán. Ez már az olvasókönyvben is benne van. S ezzel a mély logikával vetett véget az énekkel kapcsolatos további „miérteknek". (Földiné)