Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-02 / 1. szám

7_________________ Az angol lapok borúlátóan nyilatkoznak az ország jövője felől LONDON, január 2. (TASZSZ) Az angol sajtó — felmérve az ország múltévi belpolitikai, külpolitikai és gazdasági életé­nek eredményeit — nem tudja az egyszerű olvasót megörven­deztetni az 1953. év jó távlatai­val. Gordon Shaffer, ismert új­­s­ágíró ezt írja a „Reynolds News"-ban: „Az elmúlt év jó év volt Angliában a gazdag em­berek számára. Profitjuk nagyot emelkedett. A monopolisták cso­portjának, amely gyakorlatian ellenőrzi a hadiipart, a katonai megrendelések igen jövedelme­­zőeknek bizonyultak.. Shaffer rámutat, hogy az új évben újabb támadás várható a dolgozó lakosság életszínvonala ellen, amely már az elmúlt évben na­gyot csökkent a magasabb lakbér, magasabb közleke­dési tarifák, erősen növeke­dett drágaság miatt Az év márciusára kampányt ter­veznek abból a célból, hogy meggyőzzék a lakosságot, az ő érdekében kell csökkenteni a szociális juttatásokat és a gazdagok adóterheit. Ezúttal a propaganda arra fog irányulni, hogy meggyőzzék az embereket, egyetlen reményünk arra, hogy konkurrálhassunk az export­pia­cokon, az, ha csökkentjük a gazdagok adóterheit, ha erősen csökkentjük a szociális juttatá­sokat. Graham Hutton,­ a „Sunday Express" tudósítója felteszi a kérdést: „Hozhat-e 1953 köny­­nyebb időket, a drágaság csök­kentését és magasabb életszín­vonalat Angliának? Vagy ez lesz a legkeményebb háború utáni év, a munkanélküliség és a kereskedelembeni nehézségek időszaka? Az új év kemény év lesz” — válaszolja Hutton. Az „Observer” nyugtalansá­gát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok egyre inkább leigázza a nyugati hatalmakat. „A többi országnak meg kell elégednie a zsörtölődő utas szerepével az amerikai vona­ton" — írja a lap. Az elmúlt esztendő a vietnami nép életében a küzdelmes harcok esztendeje, de egyben újabb győzelmek esztendeje is volt. Az elmúlt év októberében a vietnami néphadsereg azzal a közelebbi céllal indította meg hadműveleteit, hogy Északnyugat-Tonkin még francia meg­szállás alatt lévő részét felszabadítja. December 14-én a népi erők alakulatai átkeltek a Ma folyón és így a Ma folyó menti területek felszabadítását a vietnami néphadsereg befejezte. Az eddigi harcok során tehát a néphadsereg hadműveletei közelebbi célját — Tonkin észak­nyugati részének felszabadítását — lényegében megvalósította. Térképünk És­zak-Vietnam (Tonkin) területét ábrázolja. Egy szovjet folyóiratban né­hány nappal ezelőtt karikatúra jelent meg az iráni helyzetről. A rajz a brit imperializmust „röptében" ábrázolja, a félig nyitott ajtó mögött az iráni nép alapos rúgásra lendülő lábá­val. Közben az angol impe­rialisták „szövetségese" és „támogatója”, Uncl­e Som vi­­gyorgó képpel éppen bemászni készül az ablakon. Tömören és egyszerűen fe­jezi ki ez a rajz a mai iráni helyzet lényegét. A nép nyo­mása, a következetesen forra­dalmi Tudeh-párt (néppárt) ve­zetésével folytatott szívós har­ca arra kényszerítette Mosza­­dik miniszterelnök kormányát, hogy szakítsa meg a diplomá­ciai kapcsolatokat Angliával. Azóta az amerikai imperializmus minden erővel igyekszik ki­használni ezt a helyzetet igyekeznek megkaparintani az angol imperializmus kény­telen-l­­ejlető­en „kiürí­tett’* állásait. A legelső jele ennek az volt, hogy a „Consolidated Brokera­ge" nevű amerikai cég szer­ződést kötött az iráni állami olajvállalattal. A szerződés ér­telmében az amerikai cég 15 millió tonna nyersolajat és egyéb olajtermékeiket vesz át. JV Newsweek című hírhedt ame­­rikai burzsá lap arról ír, hogy az amerikai cég két ügynöke lágy­abb mennyiségű repülő­benzint ajánlott megvételre az amerikai hadügyminisztérium­nak, jóval a piaci áron alul. Az ajánlat értelmében az árut az abadani olajfino­mítóból az amerikai flotta tankhajóival kell elszállí­tani. Már ez magában hor­­­­dozza az angol-amerikai im­perialista ellentétek rendkí­vüli élesedését. Hivatalosan ugyanis az Ameri­kai Egyesült Államok „támogat­ja” azt a törvénytelen angol tengeri vesztegzárat, amelyet a brit f­lotta létesített a perzsa tengeröbölben az abadani olaj­­finomító termékei elszállításá­nak megakadályozására. Való­ságban az amerikai tőrkések a lehető legnagyobb haszon érde­kében készen állnak arra, hogy áttörjék ezt a blokádot. A már idézett Newsweek így vall er­ről: „Az iráni olajtrilában fur­csa fordulat következett be, de erről a sajtóban nem közöltek semmit... Acheson külügymi­niszter személyes természetű le­velet írt Eden angol külügymi­niszternek, akivel közölte, hogy az amerikai kormány esetleg fi­gyelmen kívül hagyja az angol vesztegzárat. Az amerikai kor­mány ... tudja, hogy London kihívásnak tekintené, ha az ame­rikai flotta megtörné a veszteg­zárat." Természetesen érthető, hogy az angol imperialisták, akik — immár az ajtón kívülről ugyan — még mindig vágyakozva te­kintenek az iráni olajmezők fe­lé, nem fogadták túlzott lelke­sedéssel szövetségesük újabb „baráti” lépéseit. Az Angol Munkáspárt lap­ja, a Daily Herald a brit olajérdekek védelmében ar­ra is rászánta magát, hogy haszonleséssel vádolja meg az amerikaiakat. A lap így ír: „Az amerikai vál­lalatok mindössze (?) egy an­gol fontot keresnek a hazai nyersolaj tonnáján, ezzel szem­ben egy tonna iráni olajon há­rom fontot is lehet keresni. Ezért tanúsítanak különleges ér­deklődést az amerikaiak Irán­nal szemben. Ezért nem is kí­vánják, hogy a holtpontra ju­tott angol-iráni tárgyalások va­laha is eredményre vezessenek, ugyanis ... saját érdekeik szem­pontjából szeretnének bekap­csolódni az iráni olajügyletbe... hogy ők jussanak az iráni olaj­­forrásokhoz." Ez világos beszéd. Az ilyen vallomások persze ritkák. Mind­két oldal „csomagolni" igyek­szik a dolgot. Az angol reak­ciós sajtó elsősorban „tekin­télyről" és „birodalmi érdekek­ről" sopánkodik. A Daily Tele­graph című angol reakciós lap például így siránkozik: Ka­tasztrofálisan csökken Nagy-Britannia tekintélye a Közép- Keleten Igen elterjedt az a felfogás, hogy erélyesebb iráni fellépésünket Amerika akadá­lyozta meg." Az amerikai olaj­vállalatok politikus-ügynökei a maximális profit utáni hajszát „a kommunizmus elleni harc’’­ szólamaiba igyekeznek bür­­­kölni. Acheson amerikai külügy-­­miniszter az angol olajblokád­ áttörésének lehetőségét bejelen-­ tő levelében sem mondta ki, magyarán a dolgot, sőt, amikor, tíz nappal ezelőtt személyesen, találkozott Edennel, hogy ma-­­gyarázatot fűzzön a levélhez, az United Press jelentése szerint­ azt mondotta neki: „Perzsia a­ kommunisták kezébe kerülhet,­ ha nem találnak hamarosan­ megoldást az iráni kérdésre.”'’, (Acheson úr persze olyan meg-­­oldásra gondol, hogy az iráni­ olaj profitja az ő kenyéradó­ gazdáinak zsebébe emöljék.)­­ Az iráni nép világosan lát- t ja ezeket a próbálkozásokat­­ és nem csökken a tömegek­­ nyomása, az Irán bőrére­­ alkudozó amerikai imperia- 5 lizmus elleni tiltakozó moz-­­­galom.­­ A legtömörebben talán Kana­­tabadi, a Nemzeti Front kép­viselője fejezte ki a nép érzé­seit, amikor azt mondotta az iráni parlamentben: Nom­azér, távolítottuk el az angol gyar­matosítókat, hogy helyüket ame­rikai gyarmatosítók foglalják el... Az iráni nép nem egye­zik bele ilyen cserébe, mert el­ítéli az imperializmust. Határo­zottan követelem, hogy a kor­mány ezt vegye figyelembe. Nincs szükségünk arra, hogy Amerika ,szakértőkkel’, ,tan­folyamokkal’ és hasonlókkal­­ befolyása alá vonja Iránt.” Uncle Sam próbálkozik Iránban, de ssz iráni nép nem kér az imperialista „helycseréből" Egyetlen percre se feledjük... !Kedves Elvtársak! Sztálin elvtárs vála­szai, amelyeket a New York Times munkatársának kérdé­seire adott, új erőt öntöttek a béke harcosainak szívébe. Fokföldtől Alaszkáig és Tokió­tól Londonig. Sztálin elvtárs mindnyájunk szívéből szó­lott. A sztálini szavak nyomán ne­künk, magyar hazafiaknak is, még jobban meg kell értenünk, hogy szent kötelességünk a há­borús uszítók elleni küzdelem. A békeharcban nem lehetünk fáradtak. Újból és újból arra kell gondolnunk, hogy a béke nem hullik magától az ölünkbe. Jó ha erre azok is gondolnak, akik szeretnek sopánkodni pél­dául olyasmiért is, hogy kicsit barnább a kenyér. Vannak olya­nok, akik könnyen felejtenek. Elfelejtik, hogy nem is olyan régen pincében megbújva, gyermekeinkért remegve, éhezve gyötrődtünk, sohasem tudhattuk, mikor hullanak bombák a házra. Ma vidáman, boldogan élünk. A békét, alkotó életünket Sztálin elvtársnak, a Szovjetuniónak és a sztálini tanítást követő pár­tunknak, Rákosi elvtársnak kö­szönhetjük. Egyetlen percre se , feledjük, hogy Sztálin elvtárs ,és Rákosi elvtárs arra figyel­meztet: holnap jobban dolgoz­zunk, mint ma, 1953-ban, ötéves tervünk negyedik évében újabb munkahőstettekkel, néphadsere­günk további erősítésével sora­kozzunk fel a sztálini béke­­politika mögé. Séllei István, az Offset Nyomda dolgozója Bimmsr PÉNTEK, 1953. JANUÁR 2. rXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOCXXXy Mi az oka ? | s Az USA in Wort Und Bild- 8 - ben olvastuk a következőket: § I St. Louisban egy asszony 8 lelőtt a piacon egy nőt. Ken­­g­tuckyban két fiatal leány ki­­g is rabolt egy színészt. Egy 63 5 5 éves ohioi asszony fiával r­á együtt ment rabolni. Hivata­­g­o­los amerikai rendőri adatok 8 ! azt mutatják, hogy míg ko- § í rabban minden 100 büncse- § l lekményből csak hármat kő- § t vettek el nők, most általé- § 1 ban nyolcat. A bűnözések 8 ! száma az utóbbi években a 8 ? férfiaknál 4 százalékkal, a § 1 nőknél 11,3 százalékkal f ? emelkedett. Washingtonban a 1 . háború előtt évente átlag­­ 3550 nőt ítéltek fegyházbün­­í­t­tetésre, 1951-ben 8068-at.­­ ■ Philadelphiában a háború j . előtt a férfi és női bűnözők­­ . közti arány 10:1 volt, jel j­­­lenleg 4:1, bár a férfi bűnö-­ zők száma is gyorsan emel-­­ kedett. Csupán Washington-­­ ban 34,7 százalékkal növe- j­­­kedett a női bűnözők száma.­­ I „A női fegyházak annyira s­e zsúfoltak, hogy előbb min­­s 8 dig hozzájárulást kell kérni | § egy-egy letartóztatás joga­ 5­8 natosításához" — mondotta J § Howard Whitmann, a New 1­8 York Herald Tribune wash- i­h­ingtoni rendőri tudósítója. | § Mi az oka ennek? Az 5 § Egyesült Államokban di­­í­­­csőítik a bűnözést. Számta- j­ó­lan­könyv, film és sláger- 1 8 szám ideálja a revolveres f § nő. A televíziós adásokban, j 8 a comics-okban szintén a 1 8 brub­dis nő típusát magasz­­i­g­talják. [ WrnymwmmwmxmMOooOMim A jugoszláv fiatalok bojkottálják a lista ifjúsági szervezeteket SZÓFIA, január 2. (ETA) A Bulgáriában élő jugoszláv forradalmi emigránsok lapja­, a „Napred" arról, számol be, hogy Jugoszláviában so­k helyen meg­bénult a titóista ifjúsági szer­vezetek tevékenysége. Az ifjú­ság legnagyobb része még csak nem is tagja ezeknek a szerve­zeteknek. Maga a titóista sajtó is kö­zölte, hogy a „Radko Pavlovics” gyár­ban, a borovói cipőgyárban és több más üzemben az ifjúmunkások 80 százaléka nem lépett be a titóista if­­júsági szervezetekbe. A Zágrábba megjelenő „Vjesnik" arr­anaszkodik, hogy a falusi is több mint 50 százaléka a ágok min­den rendszabály fenyegető­zése ellenére sez részt a kötelező katon előtti okta­táson. Az „Ont" című ti­tóista lap ugye kénytelen beismerni, hos ország nagy részében a fallányok nem hajlandók rést az úgyne­vezett „oktatá­olyamokon", amelyeket a tk a valóság­ban kizárólag mas célokból szerveznek. Hozza közelebb az új év az új, dolog Ausztriát Az Osztrák KP új év üdvözlete Ausztria lakosságához BÉCS, január 2. (TSZSZ) Az Osztrák Komunista Párt Központi Bizottsga az új év alkalmából a­övetkező üdvözletét intézte az osztrák lakossághoz: Az elmúlt év Auszti dol­gozó népének új névtözése­­ket, új szenvedéseket , új ki­ábrándulásokat jelent. Ez az év gazd­ította azonban a nép tasztala­­tait és megerősíte az uralkodó rendszerre"szem­­benálló ellenzéket «ellen­állást. Erről tanúskodik az egységes szakszervezeti lista" sikere az üzemi bizottsági választáso­kon és a vasúti bizalmi válasz­tásokon. Még világosabban ta­núskodik erről az a visszhang, amelyet az egész országban az Osztrák Népi Ellenzék meg­alakulása­ keltett. Minden erőt az Osztrák Népi Ellenzék sikeréért és győzelméért. Hozzon az új év az osztrák népnek győzelmet azok felett, akik fenyegetik békés életét és szociális, valamint kultu­rális fejlődését. Hozza köze­lebb az új év az új, boldog Ausztriát. ­ newyorki autóvezetők és javítóműhelymunkások szttáal kezdték az új évet NEW YORK. már 2. ISZSZ) Január 1-én Ne Yorkban megkezdődött a­­-hoz tar­tozó közlekedési mussok egye­sült szakszervezete al kihir­detett sztrájk. A sztban 8000 autóbuszvezető és fóműhelyi munkás vesz részt. A közlekedési mások egye­sült szakszervezeti elnöke bejelentette, hogy kihirdeti 45.000 metro-alkalmazott általá­nos sztrájkját, ha a newyorki ha­tóságok követelik, hogy a város tulajdonában lévő metro­vona­lak dolgozói az autóbuszalkal­­mazottak sztrájkjának idejére fokozott munkát végezzenek. Az elnök megtiltotta, hogy a metro­­alkalmazottak túlórában dolgoz­zanak. Bányászszerentonség l­lyugat-német ágban ESSEN, jan.2. (ADN) Az elmúlt év új óráiban újabb három bány esett ál­dozatul a bányászos rend­szernek. A mör&heinpreus­­sen’’ tárnában eg éves bá­nyász és két fiat­l bánya­munkás a kőomlátozata lett. A koreai néphadsereg főparancsnokságának h­adijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 31-én közölte, hogy az elmúlt nap folyamán a koreai néphad­sereg és a kínai népi önkénte­sek alakulatai valamennyi arc­­vonalon tüzérségi harcot vívtak az amerikai-angol beavatkozók és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Az arcvonalakon különö­sebb változás nem történt. December 31-én a néphadse­reg légvédelmi egységei lelőt­tek négy és megrongáltak há­rom ellenséges repülőgépet. Truman újabb rendeleté A TASZSZ-iroda jelenti Washingtonból, hogy Truman elnök rendelete szerint a közel­jövőben az FBI valamennyi amerikai ENSZ-alka­lmazott te­vékenységét kivizsgálja, kivéve az alacsony beosztású alkalma­zottakat, de ezekre is kiterjeszti a vizsgálatot, ha szükségesnek találja. cx)oo<X)ooooooooooaPcxxxxxx»oooowxxxocxxxxx)<xxxxxxjücxx>uuu<jcx»Juaüu«j«ÄAAÄ*iü( A tea elefánt, meg az oroszlán Két kis, a héten kis alakítást üt végre a abban a m‘ ahol játékír­­zik. Tui'P­­pen nem M- nem két sa­rokról vani­­vel hogy’?** is kellő. Ha előtte m­ili­­­csi vág fás játszósadon az „áldeníg végül is°b­­bik. Mikimi szóval i el: „A te lesz a ,bar és kész.. f­rre Jancsikájá­ból lázié­val kel hor­­dani ift kis s, fél­karú tr­ep­rokkanskál a szép éré. Amiko­r ké­szen J­ános bevittpkró­cát alk­arja amíg Mikiim­re e va­lami *rzult fintorodott a „bilé. — !licsit játss — mond m­ard, csődkérdé­sem­ az „elé, úgy — ez az, amivel napok óta nyúznak a csöppek: hogy megy be az ele­fánt az oroszlán barlangjába? Az­óta, hogy először hallották, nem győ­zöm magyarázni, milyen is az orosz­lán barlangja, vi­táznak, melyik na­gyobb, az orosz­lán vagy az ele­fánt és hát tény­leg, hogy is jut be a barlangba? Nem ismerik még végig az ének szö­vegét, kicsik is még ahhoz, hát csak a felit értik meg belőle, magát a kérdést talán — s ezzel járulnak nap mint nap elém. Hogy mit csinál a két állat a bar­langban — egyik sem tudta. Ezért szakadt vége ha­marosan a játék­nak, mert a Pro­gramm az volt, „hogy jut be” az oroszlán. Hát be­jutott — s követke­zett az újabb kér­dés: „Anyu .. mondd... tulaj­donképpen minek kell az elefántnak mindenáron be­mennie réz oroszlán barlangjába? Mi dolga van vele?” Ezt, persze, a na­gyobbik fiam kér­dezte, mert hát őt már roppantul ér­deklik a miértek­. Nem tudtam vá­laszolni. Kénytelen leszek meghallgat­­ni az éneket, mert eddig nem ismer­tem. A következő este hallgattam a rádiót és — meg­fejtődön a rejtélyt Az oroszlán teára hívja az elefántot — hát ezért. Mint valami feltaláló, magyaráztam a csöppeknek a fejek foli­tatását. Miklós fiamon azonban valahogy nem fogott a ma­gyarázat. „Első Dorkijos” már ilyent nem vesz be — ahogy ő mond­ja. —• A­ micsoda butaság­ — vetett véget a játéknak mély meggyőző­déssel. — Teát az ember iszik, nem egy elefánt, meg oroszlán. Ez már az olvasókönyvben is benne van. S ezzel a mély logikával vetett vé­get az énekkel kapcsolatos to­vábbi „miértek­nek". (Földiné)

Next