Esti Budapest, 1953. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-02 / 51. szám
2 Csujkov hadseregtábornok levele Noiret hadtesttábornokhoz BERLIN, március 2. (TASZSZ) Február 28-án ünnepélyesen átadták a francia hatóságoknak a „Normandia-Neman” repülőezred tizenegy francia repülőjének földi maradványait. V. I. Csujkov hadseregtábornok ebből ez alkalomból a következő levelet intézte Noiret hadtesttábornokhoz, a Nyugat-Németországba irt állomásozó francia megszálló csapatok parancsnokához: „Ma Berlinben átadták a francia hatóságoknak a ,Normandia-Nemand repülőezred tizenegy francia repülőjének földi maradványait. .A tizenegy repülő a szovjet-német fronton halt hősi halált, harcban Európa népeinek felszabadításáért a hitleri rabtartók uralma alól, harcban hazája szabadságáért és függetlenségéért. A szovjet nép, amely hosszú és nehéz harcban mentette meg Európa civilizációját, mélységesen tiszteli Franciaország dicső fiainak hőstetteit. Franciaországnak ezek a dicső fiai a szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a közös ellenség ellen. A szovjet harcosok örökre megőrzik szívükben harcostársaik, az igaz ügyért vívott harcban elesett francia hazafiak ragyogó emlékét. A Németországban állomásozó szovjet csapatok és a magam nevében mély tiszteletemet fejezem ki a francia nép hősei emlékének.” l Egyesült Államok kormánya a fegyverkezési hajsza fokozására használja fel a hollandiai árvizet BRÜSSZEL, március 2. (TASZSZ) A holland sajtóban újabb jelentések láttak napvilágot arról, milyen nagy nyomást gyakorol az Egyesült Államok a holland kormányra. „Washington — írja a De Waalheid — a hollandiai árvizet arra használta fel, hogy a fegyverkezési költségek fokozására kényszerítse Hollandiát. Mint ismeretessé vált, az amerikaiak beleegyeztek abba, hogy az „ellenszámla-alapból” 200 millió holland forintot fordítsanak helyreállítási munkálatokra, de azzal a feltétellel, hogyha az alapból 300 millió holland forintot hadianyag gyártásra utalnak ki. Eszerint a Drees-kormány a gátépítésre fordított minden egyes holland forint mellett másfél holland forintot ágyúk, lökhajtásos repülőgépek és egyéb hadianyag gyártására költ majd. A Het Dagblad Van Het Oosten című holland burzsoá lap ezzel kapcsolatban kiemeli a következőket: „Most már egészen világos, hogyha néhány évvel ezelőtt 200 millió holland forintot utaltunk volna ki a költségvetésből gátrendszerünk megszilárdítására, akkor elkerültük volna a mostani katasztrófát.’’ Izrael elutasította egy háborús bűnös kiadatását PRÁGA, március 2. (TASZSZ) A „Csehszlovák Távirati Iroda” jelentése szerint az izraeli külügyminisztérium kijelentét ■te, hogy elutasítja a csehszlovák szerveknek Jakob Kőzeteik háborús bűnös kiadatására irányadó kérelmét. Jakob Közelcik a megszállás idején gyűjtőtáborokban súlyos bűncselekményeket követett el. Kozelcijk a bűncselekményeit mint a gyűjtőtáborok lakóinak besúgó felügyelője követte el. Az oswiecimi gyűjtőtáborban résztvett zsidó foglyok meggyilkolásában, a tábor kiürítése után pedig más helyeken kínozta a foglyokat. Röviddel a felszabadulás előtt 12, szökni próbáló foglyot gyilkolt meg. Az a tény — hangzik a „Csehszlovák Távirat Iroda” jelentésében — hogy az izraeli külügyminisztérium elutasította Kozelcik kiadatási kérelmét, újabb bizonyítéka annak, hogy Izrael ellenséges álláspontra helyezkedik a béketábor országaival szemben. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága március 1-én közölte, hogy a néphadsereg alakulatai és a kínai népi önkéntesegységek védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Március 1-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek öt ellenséges repülőgépet lelőttek. &BUTHPET HÉTFŐ, 1953 MÁRCIUS 2 Nyugati külügyminiszterek és fasiszta hóhérok egyidejű találkozója BERLIN, március 2. A Nacht-Express című lap római jelentése szerint Hauser, volt SS-vezérezredes, egy Rómában tartott fasiszta találkozón kijelentette a következőket: „Az amerikai katonai hatóságok nagy érdeklődést tanúsítanak irántunk, mert Keleten szerzett kitűnő tapasztalatokkal rendelkezünk. Ezért nekünk is támogatnunk kell Adenauert..." A lapjelentés szerint azzal egyidejűleg, hogy hat állam külügyminisztere Rómában a háborús szerződések mielőbbi ratifikálásáról tanácskozott, ugyancsak Rómában volt SS és S.4 vezetők találkoztak olaszországi, belgiumi, hollandiai fasiszta elemekkel. A lap rámutat, hogy ezen az összejövetelen a többi között résztvett Graziani marsall, az olasz hadsereg utolsó főparancsnoka Mussolini idején, továbbá Borghese, az olasz fasiszta „válogatott csapatok” volt parancsnoka, Skorzeny, Mussolini hírhedt „megmentője”, Frauenfeld, volt bécsi náci gauleiter, Hauser volt SS- vezérezredes és több más fariszta. Nem Panamában történt, hanem Kanadában... Currie, volt kanadai helyettes hadügyminiszter — mint a párizsi „Liberation” írja — azt a vádat emelte az Ontario környéki Petawawa katonai tábor vezetősége ellen, hogy a lovak egy fizetési listán szerepelnek a katonákkal és ugyanannyi zsoldot kapnak, mint a katonák. Miután a lovak természetesen nem vették fel a pénzt és nem is „nyugtázták”, önkénytelenül felmerült a kérdés, ki vette fel tehát a lovak zsoldját? A panama kivizsgálásával a kanadai kormány Currie-t bízta meg, aki ismert a szakértője az ilyen ügyeknek. Currie megállapította, hogy ő igazat mondott. Ezek után nyilatkozott Claxton hadügyminiszter is, aki elismerte, hogy a apetawawai katonai táborban tartanek ugyan „szabálytalanságok”, de Currie több ténymegállapítása „nem felel meg a valóságnak.” Hogy milyen ténymegállapításokra célzott a hadügyminiszter, azt nem mondta meg. Pedig igen egyszerű az eset. Az állampénztár kifizette a lovak zsoldját, amit azonban a lovak nem vettek fel. Meg kell tehát állapítani, hogy ki vette fel helyettük? Ennek a megállapítása eddig nem történt meg. Bizonyára azért, mert Currie nem végezte el kellő alapossággal a vizsgálatot. Talán elfelejtette kihallgatni a lovakat ... Pestis és kolera — az ő „szuperpropagandájuk" Iszony és gyűlölet! a két érzés kerít a hatalmába minden egészséges érzésű embert, amikor elolvassa a koreai és kínai népi erőik fogságába esett két magasrangú amerikai tiszt vallomását a baktériumháborúról. Védtelen nők, aggok, kisgyermekek tömeges legyilkolásának terve, az emberirtásnak a tudomány és technika legújabb eredményei alapján történő megszervezése — ellenállhatatlanul Hitler haláltáborait idézi fel az emlékezetben. Schwäble ezredes és Bley őrnagy szakszerű beszámolója arról, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bizottságának utasítására „a koreai félszigeten fertőzött övezetet kell létesíteni”, hogy „ki kell kísérletezni a különféle, rendelkezésre álló betegségeket, különös tekintettel terjedésükre, járványszerű tulajdonságaikra” — a lelke mélyéig meg kell hogy rázzon mindenkit, akiben csak szikrája is él az emberiességnek. E vallomások ünnepélyes fogadalomra ösztönöznek: mindent megteszünk, nehogy az egész világból fertőzött övezet legyen és egyesítjük erőnket minden békeszerető emberrel, hogy lefogjuk ennek az elállatiasodott „egyesített bizottságnak” a kezét. A német imperialistákat szolgáló Hitler és a monopolisták szolgálatában álló amerikai vezérkari főnökök esete között azonban nemcsak hasonlóság van, hanem igen szembetűnő különbség is. A béke erői Hitler világuralmi terveit is meghiúsították, de amíg erre sor került, a náci „führer” számos népet meggyötört, igája alá hajtott. A páratlan hősiességgel harcoló koreai nép viszont, vállvetve a kínai önkéntesekkel, már az első nyílt agressziónál sikeresen torlaszolja el a világuralomra aspirálók útját. Mint a fogságba esett amerikai ezredes vallomásából is kitűnik, a baktériumbomba bevetésére és hadműveleti méretekben való alkalmazására is éppen azért került sor, mert az agyonreklámozott amerikai légierő csak a védtelen lakosság ellen tudott „eredményeket” elérni, de nem volt képes komolyan gyengíteni a néphadsereg ütőképességét. „A légierő kétségbe van esve az ellenséges utánpótlás megbénítását célzó programm helyzete miatt” — ezzel indokolta vezető tisztjeinek Jerome tábornok, az amerikai haditengerészeti légierők első csoportjának parancsnoka a baktériumbombázás kiszélesítését. A hazáját és életét védő koreai nép azonban megtalálta, még ennek, a szó legmélyebb értelmében állati hadviselésnek az ellenszerét is.. A baktériumbombák „fenét sem érnek” — jelentette ki Binney ezredes, Schwäble hivatali elődje. És Schwäble ezredes még hozzáteszi: „Az egész eredmény rossz és csalódást keltett". Sőt, az eredmény több mint „rossz” — az imperialisták számára. Az eredmény az, hogy felnyitja a közömbösek, naivak, ingadozók szemét és szembefordítja az amerikai imperialista hatalommal, amely meg akarja fertőzni az egész világot. Ridgway-t — aki a parancsnok volt Koreában, amikor a baktériumháborút elkezdték és aki most Nyugat-Európa amerikai helytartója — eddig is minden nyelven pestistábornoknak nevezték. Most ezerszer inkább annak fogják nevezni. Nem kétséges, hogy a baktériumi háború ez újabb, teljesen meggyőző bizonyítéka hatással lesz az amerikai népre is. A vallomásokból kiderül: amikor az amerikai parancsnokok letagadják a baktériumfegyver használatát, mindenekelőtt az amerikai nép előtt akarják leplezni ezt a gyalázatot, ők tudják, miért. Ebben az összefüggésben elég arra emlékeztetni: Eisenhowernak azzal a hazugsággal sikerült elnökké választatnia magát, hogy véget vet a koreai vérontásnak. A visszhang kétségkívül hatalmas lesz, ha az igazság áthatol a dogármágnások által szőtt ködfüggönyön és az egyszerű amerikaiak megértik, hogy új kormányuk nemcsak nem szünteti meg a háborút, hanem ki akarja terjeszteni, méghozzá a legbecstelenebb, legalá valóbb módszerekkel. Schwäble és Bley vallomása feltárja, hogy a baktér túrafegyver alkalmazásai aláaknázza az amerikai hadsereg harci moráltját, lelki meghasonlásba kergeti a katonákat. A „hadviselésnek ez a nyomorult fajtája” (mint Jerome tábornok jellemezte) az egész dolog mocskos tálalása, az, hogy „szuperpropagandának” kell nevezni a halált hozó, alattomos kórt, arra a kifakadásra készteti a legmegcsontosodottabb, legkorlátoltabb hivatásos tisztet is, aki évtizedeket töltött az amerikai imperializmus hadseregében, hogy „szeretnék elsüllyedni a szégyentől”. Az amerikai kormány szavazógépezete segítségével megakadályozta, hogy a Koreai Népköztársaság képviselői megjelenjenek a koreai kérdés vitájánál az ENSZ-ben. A milliomosok kormánya fél, hogy a koreaiak elmondják az igazságot a baktériumháborúról. Véíleményük szerint az igazság" — „propaganda" Márpedig, ők nem akarják meghallgatni a° „propagandát", mert folytatni akarják a „szuperpropagandát”: a pestis, a tífusz, a kolera tér-,jesztését Szinanzsu, Kumri vá-rosokban s ha meg nem akadá-yozzuk, Pekingben, Moszkva- ban, Berlinben, Budapesten is. Folytatni akarják... Folytassuk mi is még nagyobb erővel a küzdelmet a békéért, állítsunk vesztegzárat a fertőzésnek. Foly- tassuk, hogy kénytelenek legye-] nek meghátrálni és feleljenek a már elkövetett bűnökért ! ROSZTROPOVICS NAGYSIKERŰ HANGVERSENYEI Az élenjáró és páratlan eredményeket felmutató szovjet zenepedagógiában is feltűnő, hogy mennyi kiváló csellistát nevel. A kisgordon ugyanis, mint szólóhangszer, egyike a legkényesebbeknek. Mind a négy húrjának teljesen salakjaian, mellékzöngéktől mentes, tiszta hangzását, technikájának virtuozitásig fokozását kevés művész éri el. Felszabadulásunk óta eddig hozzánk látogató szovjet csellóművészek: Vlaszov, Safran, Szlobotkin pompás szereplései mind felejthetetlenek maradtak. Mostani vendégünk, Msztyiszlav Rosztropovics is már négy év óta, a budapesti VIT-en aratott győzelme óta, emlékezetes ismerőse a magyar hallgatóságnak. A kivételesen tehetséges és rendkívül képzett fiatal művész azóta a prágai nemzetközi zenei versenyen is első lett hangszercsoportjában és azóta elnyerte a Sztálin-díjat is. Rosztropovics a múlt hét végén két hangversenyen mutatkozott be. Első alkalommal Nyikoláj Anaszov karnagy, érdemes művész vezénylésével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretével Saint-Saëns hálás színes á-moll gordonkaversenyét szólaltatta meg ragyogó bravúrral, másnap pedig önálló estjét tartotta M. Karandasova finoman alkalmazkodó zongorakíséretével. Rosztropovics erényei közül szép, meleg tónusán és tökéletes dologi tudásán felül azt a nemes előadó-stílust, választékos ízlést emeljük ki különösen, amely sokoldalú műsorának minden számában érvényesült. Rosztropovics soha nem tesz engedményt olcsó hatáskeltésért a költő művének hű megszólaltatása rovására. Bach c-moll gordonkaszvitjében, Brahms e-moll szonátájában, Prokofjev c-dúr szonátájában, csakúgy, mint Glazunov-. Rachmaninov-művekben, Borodin „Poloveci táncok” cselló-átiratában a szerzemény önzetlen, igaz művészi tolmácsolója volt. Az ilyen művésznél a nagy külső siker nem marad el, de az a maradandó művészi siker természetes kísérője. p. I Kultúrcsoportjaink bemutatókon léptek fel vasárnap A főváros számos kultúrotthonában vasárnap egész nap folytak a művészeti együttesek második országos versenyének bemutatói. A bemutatókat mindenütt zsúfolt nézőtér előtt tartották: az üzemek dolgozói nagy számban elkísérték csoportjaikat, ami bizonyítja, hogy hatványozottan megnőtt a dolgozók érdeklődése az üzemi kultúrmunka iránt. A Vasas-székházban 18 üzem 30 kulúrcsoportja zene- és kórusszámmal szerepelt. A csoportvezető minden fellépés előtt néhány szóval ismertette az együttes munkáját. Nincs olyan csoport, amelynek tagjai között ne szerepelnének sztahanovisták, újítók, a munkában élenjárók. Megváltozott életünket dalaik is kifejezik: magyar, szovjet mozgalmi népi kompozíciók, klaszszikus számok szerepelnek műsorukon. Dallal, zenével hirdetik a népi demokráciák iránti szeretetünket is. Az Egyesült Izzó énekkara bemutatóját Händel „Sámson" című oratóriumával kezdte, majd Kodály „Süket sógor”. Sugár „Lányok, legények” kezdetű dala szárnyalt a teremben. A közönség lelkesen megtapsolta az együttest, amely Sosztakovics „Dicsőség Sztálinnak” című művével zárta műsorát. A gyermekek számára is sok örömet és élvezetet szerzett a művészeti együttesek versenye. A bábjátékosok csoportjai is bemutatókat tartottak. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének kultúrotthonában szinte moccanni sem lehet a gyermekektől. A XIII. kerületi Rákosi Mátyás Kultúrház bábszarkköre a „Többet ésszel, mint erővel" című darabot adta elő. A jókedv fokozódott, amikor a budapesti rendőrkapitányság bábjátékos csoportja „Rosszcsont Misi esete a rendőrnénivel" című darabot adta elő s amely tanulságul szolgál, hogy a gyermekek tanuljanak szorgalmasain. Késnek a rajzok, hosszadalmas az anyagvételezés Mi, a kazánfőtartó szerkezet munkásai vállaltuk, hogy április 4 tiszteletére teljesítményünket 142-ről 145 százalékra emeljük. Ezt a vállalásunkat január hónapban 158 százalékra teljesítettük. A teljesítményünk azonban februárban lecsökkent, mert a szerkezet, amelynek terv szerint a hónap végén készen kellett volna lennie, elmaradt. Oka ennek az, hogy tőlünk, a Kazán- javító Vállalattól két műszaki rajzolót áthelyeztek, így aztán a rajzok késnek és ez okozza a lemaradást. Hibák vannak az anyagvételezésnél is. Úgy történik ez, hogy a csoportvezető megkapja a vételezési papírt, akkor egy-két helyre elviszi lepecsételtetni, utána ellenőriztetni, hogy az anyag kiadható-e? Amikor jóváhagyták, akkor a raktárban minden egyes darabot elő- keres, megjelöl és úgy kerüli csak be az anyag a műhelybe. Mindezek csekélységnek tűnnek fel, de annál több kiesést jelentenek a mi részünkre. Azt jelentik, hogy a „Terv”-brigád nem tarthatta meg elért eredményét. Schützenhoffer József a Kazánnjavító Vállalat dolgozója Új Szikra-könyv jelent meg A Szikra kiadásában megjelent füzetalakban Friss István elvtársnak „I. V. Sztálin ,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban’ című műve a marxista-leninista elmélet kimagasló alkotása” címmel megtartott előadása, amely a Központi Előadói Iroda előadásai keretében 1953 január 6-án hangzott el. 7&i p^Ct Je&y&cTe/1. levettem „áruhalmozó“ A tejberizs gyenge gyermekkorom óta kedvenc csemegéim közé tartozik. A napokban eszembe jutott egy jó tejberizs vacsora lehetősége. Egyszerű ügy. Vesz az ember tejet, rizst, megfőzi, megeszi. A tejberizs „gyártási folyamat" első feltételét, a rizst azonban nem kaptam meg a sarki KÖZERT-ben. Remek mentőötlet jutott eszembe. Átszaladtam a szomszédomhoz s megkértem, hozzon nekem egy kiló rizst. Az emberi feledékenységre felkészülve, megkértem erre a szívességre a másik szomszédomat is. Másnap érdeklődtem a vásárlás eredményei iránt „Ne haragudjon, elfelejtettem” — ez volt mindkét helyen a válasz. Felhívtam telefonon a mamámat, az unokanővéremet és — mivel gyanakvóvá váltam — a sógoraszszonyomat is. Megkértem őket, szerezzenek nekem egy kiló rizst, ők is megígérték. Szombat délután beállít egyik szomszédasszonyom a várva-várt rizzsel. Megmentemnek, örök barátomnak tituláltam. Főzés közben rámnyit a másik kedves szomszédom is — szintén egy kiló rizzsel. Nagyszerű vacsorám volt. Akár mindennap megenném, nyugtáztam elégedetten. Akkor még nem tudtam, hogy a sors kedvencévé fogadott és erre meglesz minden lehetőségem. A mindennapi rizsemet mégsem gondoltam komolyan, mert készülődtem a vasárnapi ebéd és vacsora vásárlására. A kapuban találkoztam a sógorasszonnyal. Ahogy meglátott, a kezében lévő titokzatos csomagot a háta mögé rejtette, aztán ünnepélyesen előhúzta, ,i Nézd, mit hoztam neked: két kiló rizskását ” Nagyot nyeltem. Ekkora kedvességre igazán nem számítottam. A látogatás vége az volt, hogy a vasárnapi kosztpénzem az ő pénztárcájába vándorolt. No, nem baj, vigasztaltam magam, legalább rizsünk van. Rövidre szakadt a vasárnap reggeli sztnyókálás. Harsány üdvözléssel apám állított be. Anyám küldte jókívánságokkal és egy jókora zacskó rizzsel ugye nem baj, hogy ennyit hoztam? Tudjuk, hogy mennyire szerereted. Aznap újra rizst ebédeltem és azt is vacsoráztam. Kezdett valósággá válni előző napi fohászom. De minek dagadjon úgy a história, mint a rizsállományom, hát röviden ennyit. Aznap még 3,5 kiló rizskása befutott. Ott sorakozott belőle az asztalon kisebb-nagyobb zacskóban hét egész kilogramm. Hétfő este fizetés után végig,látogattam a rokonságot. Kifizettem a rizs árát. Kedden reggel táskába raktam a felesleges rizsállományt és elvittem kiterjedt rokonságom olyan tagjaihoz, akiket nem mozgósítottam rizsvásárlásra. Kicsit furcsán néztek rám, hogy miért foglalkozom én „kiskereskedelemmel" (csak elosztó voltam ugyan, mert isten látja lelkem, egy fillért sem kerestem rajta). Adós maradtam a válasszal Féltem, hogy elárulják vásárló rokonaimnak hálátlanságomat. Ma a KÖZÉRT- ben éppen a tojás fogyott el. Szólok a szomszédasszonyomnak, hogy hozzon, villant fel bennem a gondolat. Gyorsan el is űztem magamtól. Még majd úgy járok, mint a rizszsel, utána pedig vehetünk egy kelletőgépet. K. M.