Esti Budapest, 1953. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-02 / 51. szám

&BUŰHPKT HÉTFŐ, 1953 MÁRCIUS 2 Csujkov hadseregtábornok levele Noiret hadtesttábornokhoz BERLIN, március 2. (TASZSZ) Február 28-án ünnepélyesen átadták a francia hatóságoknak a „Normandia-Neman” repülő­ezred tizenegy francia repülőjé­nek földi maradványait. V. I. Csujkov hadseregtábornok ebből ez alkalomból a következő le­velet intézte Noiret hadtest- tábornokhoz, a Nyugat-Német- országbairt állomásozó francia megszálló csapatok parancsno­kához: „Ma Berlinben átadták a francia hatóságoknak a ,No*r- mandia-Neman’ repülőezred ti­zenegy francia repülőjének földi maradványait. .A tizenegy re­pülő ai szovjet-német fronton halt hősi halált, harcban Európa népeinek felszabadításáért a hit­leri rabtartók uralma alól, harc­ban hazája szabadságáért és függetlenségéért. A szovjet nép, amely hosszú és nehéz harcban mentette meg Európa civilizációját, mélysége­sen tiszteli Franciaország dicső fiainak hőstetteit. Franciaország­nak ezek a dicső fiai a szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a. közös ellenség ellen. A szov­jet harcosok örökre megőrzik szívükben harcostársaik, az igaz ügyért vívott harcban elesett francia hazafiak ragyogó emlé­két. A Németországban állomá­sozó szovjet csapatok és ai ma.- gam nevében mély tiszteletemet fejezem ki a francia nép hősei emlékének.” hl Egyesült Államok kormánya a fegyverkezési hajsza fokozására használja fel a hollandiai árvizet BRÜSSZEL, március 2. (TASZSZ) A holland sajtóban újabb je­lentések láttak napvilágot arról, milyen nagy nyomást gyakorol az Egyesült Államok a holland kormányra. „Washington — frja a De Waarheid — a hollandiai árvi­zet arra használta fel, hogy a fegyverkezési költségek fokozá­sára kényszerítse Hollandiát. Mint ismeretessé vált, az ame­rikaiak beleegyeztek abba, hogy az „ellenszámla-alapból” 200 millió holiand forintot fordítsa­nak helyreállítási munkálatokra, de azzal a feltétellel, hogyha az alapból 300 millió holland fo­rintot hadianyag gyártásra utal­nak ki. Eszerint ai Drees-kor­mány a gátépítésre fordított minden egyes holland forint mellett másfél holland forintot ágyúk, lökhajtásos repülőgépek és egyéb hadianyag gyártására költ majd. A Hét Dagbtad Van Hét Oos- ten című holland burzsoá lap ezzel kapcsolatban kiemeli a kö­vetkezőket: „Most már egészen világos, hogyha néhány évvel ezelőtt 200 millió holland forin­tot utaltunk volna ki a költség- vetésből gátrendszerünk megszi­lárdítására, akkor elkerültük volna a mostani katasztrófát.’’ Izrael elutasította egy háborús bűnös kiadatását PRÁGA, március 2. (TASZSZ) A „Csehszlovák Távirati Iro­da” jelentése szerint az izraeli kü 1 ügymin is zt érium ki j ed en tét ■­te, hogy elutasítja a csehszlo­vák szerveknek Jakob Kőzeteik háborús bűnös kiadatására irá­nyúd ó kérelmét. Jakob Közelcik a megszállás idején gyüjtőtáborokbau sú­lyos bűncselekményeket követett el. Kozelcilk a bűncselekményeit mint a gyüjtötáborok lakóinak besúgó felügyelője követte el. Az oswiecimi gyüjtőtáborban résztvett zsidó foglyok meg­gyilkolásában, a tábor kiürí­tése után pedig más helyeken kínozta a foglyokat. Röviddel a felszabadulás előtt 12, szökni próbáló foglyot gyilkolt meg. Az a tény —- hangzik a „Csehszlovák Távifát: Iroda” jelentésében — hogy az izraeli külügyminisztérium elutasítot­ta Kozelcik kiadatási kérelmét, újabb bizonyítéka annak, hogy Izrael ellenséges álláspontra he­lyezkedik a béketábor országai­val szemben. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijeiciitcse A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága március 1-én közölte, hogy a néphadsereg ala­kulatai és a kínai népi önkéntes- egységek védelmi harcokat vív­tak az amerikai-angol interven­ciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Március 1-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lö­vészek öt ellenséges repülőgépet lelőttek. Nyugati külügyminiszterek és fasiszta hóhérok egyidejű találkozója BERLIN, március 2. A Nacht-Express című lap római jelentése szerint Hauser, volt SS-vezérezredes, egy Rómá­ban tartott fasiszta találkozón kijelentette a következőket: „Az amerikai katonai hatóságok nagy érdeklődést tanúsítanak irántunk, mert Keleten szerzett kitűnő tapasztalatokkal rendel­kezünk. Ezért nekünk is támo­gatnunk kell Adenauert..." A lapjelentés szerint azzal egyidejűleg, hogy hat állam külügyminisztere Rómában a háborús szerződések mielőbbi ratifikálásáról tanácskozott, ugyancsak Rómában volt SS és S.4 vezetők találkoztak olasz- országi, belgiumi, hollandiai fasiszta elemekkel. A lap rámu­tat, hogy ezen az összejövetelen a többi között résztvett Gra­ziam marsall, az olasz hadsereg utolsó főparancsnoka Mussolini idején, továbbá Borghese, az olasz fasiszta „válogatott csa­patok” volt parancsnoka, Skor- zeny, Mussolini hírhedt „meg- mentője”, Frauenfeld, volt bécsi náci gauleiter, Hauser volt SS- vezérezredes és több más far siszta. Nem Panamában történt, hanem Kanadában... Currie, volt kanadai helyettes hadügyminiszter — mint a pári­zsi „Liberation” írja — azt a vádat emelte az Ontario kör­nyéki Petawawa katonai tábor vezetősége ellen, hogy a lovak egy fizetési listán szerepelnek a katonákkal és ugyanannyi zsol dot kapnak, mint a katonák. Miután a lovak természetesen nem vették fel a pénzt és nem is „nyugtázták”, önkénytelenül felmerült a kérdés, ki vette fel tehát a lovak zsoldját? A panama kivizsgálásával a kanadai kormány Currie-t bízta meg, aki ismert ■ szakértője az ilyen ügyeknek. Currie meg­állapította, hogy ő igazat mondott. Ezek után nyilatkozott Clax- ton hadügyminiszter is, aki el­ismerte., Áögg a a .peíawawai- ka­tonai fá'Wőrban inrtpnWk ugyan „szabálytalanságok”, de Currie több ténymegállapítása „nem fe­lel meg a valóságnak.” Hogy milyen ténymegállapí­tásokra célzott a hadügyminisz­ter, azt nem mondta meg. Pedig igen egyszerű az eset. Az állampénztár kifizette a lo­vak zsoldját, amit azonban a lovak nem vettek fel. Meg kell tehát állapítani, hogy ki vette fel helyettük? Ennek a meg­állapítása eddig nem történt meg. Bizonyára azért, mert Currie nem végezte el kellő ala­possággal a vizsgálatot. Talán elfelejtette kihallgatni a lova­kat ... ROSZTROPOV1CS NAGYSIKERŰ HANGVERSENYEI Az élenjáró és páratlan ered­ményeket felmutató szovjet zenepedagógiában is feltűnő, hogy mennyi kiváló csellistát nevel. A kisgordon ugyanis, mint szólóhangszer, egyike a legkényesebbeknek. Mind a négy húrjának teljesen salakjai an, mellékzöngéktől mentes, tiszta hangzását, technikájának vir­tuozitásig fokozását kevés művész éri el. Felszabadulásunk óta eddig hozzánk látogató szovjet cselló­művészek: Vlaszov, Safran, Szlobotkin pompás szereplései mind felejthetetlenek maradtak. Mostani vendégünk, Msztyisz- lav Rosztropovics is már négy év óta, a budapesti VIT-en aratott győzelme óta, emlékeze­tes ismerőse a magyar hallga­tóságnak. A kivételesen tehet­séges és rendkívül képzett fia­tal művész azóta a prágai nem­zetközi zenei versenyen is első lett hangszercsoportjában és azóta elnyerte a Sztálin-díjat is. Rosztropovics a múlt hét végén két hangversenyen mu­tatkozott be. Első alkalommal Nyikoláj Anoszov karnagy, ér­demes művész vezénylésével a Magyar Rádió Szimfónikus Ze­nekarának kíséretével Saint-Sa- éns hálás színes á-moll gor­donkaversenyét szólaltatta meg ragyogó bravúrral, másnap pe­dig önálló estjét tartotta M. Karandasova finoman alkal­mazkodó zongora.kíséreíével. Rosztropovics erényei közül szép, meleg tónusán és töké­letes dologi tudásán felül azt a nemes előadó-stílust, válasz­tékos Ízlést emeljük ki különö­sen, amely sokoldalú műsorá­nak minden számában érvé­nyesült. Rosztropovics soha nem tesz engedményt olcsó ha­táskeltésért a költő művének hű megszólaltatása rovására. Bach c-moll gordonkaszvitjében, Brahms e-moll szonátájában, Prokofjev c-dur szonátájában, csakúgy, mint Glazunov-. Rach- maninov-művekben, Borodin „Poloveci táncok” cselló-átiratá­ban a szerzemény önzetlen, igaz művészi tolmácsoiója volt. Az ilyen művésznél a nagy külső siker nem marad el, de az a maradandó művészi siker természetes kísérője. p. I Kultúrcsoportjaink bemutatókon léptek fel vasárnap A főváros számos kultúrottho- nában vasárnap egész nap foly­tak ai művészeti együttesek második országos versenyének bemutatói. A bemutatókat min­denütt zsúfolt nézőtér eiőtt tar­tották: az üzemek dolgozói nagy számban elkísérték csoportjai­kat, ami bizonyítja1, hogy hatvá­nyozottan megnőtt ai dolgozók érdeklődése az üzemi kultúr- munka iránt. A Vasas-székházban 18 üzem 30 kuHúrosoportja zene- és kó­russzámmal szerepelt. A cso­portvezető minden fellépés előtt néhány szóval ismertette az együttes munkáját. Nincs olyan csoport, amelynek tagjai között ne szerepelnének sztahanovisták, újítók, a munkában élenjárók. Megváltozott életünket dalaik is kifejezik: magyar, szovjet moz­galmi népi kompozíciók, klasz- szikus számok szerepelnek mű­sorukon. Dallal, zenével hirde­tik » népi demokráciák iránti szeretetünket is. Az Egyesült Izzó énekkara bemutatóját Händel „Sámson" című oratóriumával kezdte, majd Kodály „Süket sógor”. Sugár „Lányok, legények” kez­detű dala szárnyalt a teremben. A közönség lelkesen megtap­solta az együttest, amely Sosz- takovics „Dicsőség Sztálinnak” című művével zárta műsorát. A gyermekek számára is sok örömet és élvezetet szerzett a művészeti együttesek versenye. A bábjátékosok csoportjai is be­mutatókat tartottak. A Kereske­delmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének kultúrottho- nában szinte moccanni sem le­het a gyermekektől. A XIII. kerületi Rákosi Mátyás Kultúr- ház bábszaikköre a „Többet ésszel, mint erővel" című darabot adta elő. A jókedv fokozódott, amiJ kor a budapesti rendőrkapi­tányság bábjátékos csoportja „Rosszcsont Misi esete a rend­őrnénivel" című darabot adta elő s amely tanulságul szolgál, hogy a gyermekek tanuljanak szorgalmasain. Késnek a rajzok, hosszadalmas az anyagvételezés Mi, a kazánfőtartó szerkezet munkásai vállaltuk, hogy április 4 tiszteletére teljesítményünket 142-ről 145 százalékra emeljük. Ezt a vállalásunkat január hó­napban 158 százalékra teljesítet­tük. A teljesítményünk azonban februárban lecsökkent, mert a szerkezet, amelynek terv szerint a hónap végén készen kellett volna lennie, elmaradt. Oka en nek az, hogy tőlünk, a Kazán-' javító Vállalattól két műszaki rajzolót áthelyeztek. így aztán a rajzok késnek és ez okozza a lemaradást. Hibák vannak az anyagvételezésnél is. Úgy tör­ténik ez, hogy a csoportvezető megkapja a vételezési papírt, ak­kor egy-két helyre elviszi lepe- csételtetnd, utána ellenőriztetni, hogy az anyag kiadható-e? Ami­kor jóváhagyták, akkor a raktár­ban minden egyes darabot eiő-j keres, megjelöl és úgy kerülj csak be az anyag a műhelybe. : Mindezek csekélységnek tűn­nek fel, de annál több kiesést je­lentenek a mi részünkre. Azt je­lentik, hogy a „Terv”-brigád nem tarthatta meg elért eredmé­nyét. Schützenhoffer József a Kazá-nijavító Vállalat dol­gozója Új Szikra-könyv jelent meg A Szikra kiadásában megje­lent füzetalakban Friss István elvtársnak „/. V. Sztálin ,A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban’ című müve a marxista-leninista elmé­let kimagasló alkotása” címmel megtartott előadása, amely a Központi Előadói Iroda előadá­sai keretében 1953 január 6-án hangzott el. Pestis és kolera — az ő „szuperpropagandá juk" Iszony es gyűlölet! a két érzés kerít a hal almába minden egészséges érzésű em­bert, amikor elolvassa a koreai és kínai népi erőik fogságába esett két magasrangú amerikai tiszt vallomását a baktériumhá- borúról. Védtelen nők, aggok, kisgyermekek tömeges legyilko- lásának terve, az emberirtásnak a tudomány és technika leg­újabb eredményei alapján tör­ténő megszervezése — ellen­áll hatatlanul Hitler haláltábo­rait idézi fel az emlékezetben. Schwäble ezredes és Bley őr­nagy szakszerű beszámolója ar­ról, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bi­zottságának utasítására „a ko­reai félszigeten fertőzött öveze­tet kell létesíteni”, hogy „ki kell kísérletezni a különféle, rendel­kezésre álló betegségeket, külö­nös tekintettel terjedésükre, jár­ványszerű tulajdonságaikra” — a lelke mélyéig meg keli hogy rázzon mindenkit, akiben csak szikrája is él az emberiességnek. E vallomások ünnepélyes foga­dalomra ösztönöznek: mindent megteszünk, nehogy az egész világból fertőzött övezet legyen és egyesítjük erőnket minden békeszerető emberrel, hogy le­fogjuk ennek az elállatiasodott „egyesített bizottságnak” a ke­zét. A német imperialistákat •zolgáló Hitler £s a mono­polisták szolgálatában ál\óame­rikai vezérkari főnökök esete között azonban nemcsak ha­sonlóság van, hanem igen szembetűnő különbség is. A bé­ke erői Hitler világuralmi terveit is meghiúsították, de amíg erre sor került, a náci „führer” szá­mos népet meggyötört, igája alá hajtott. A páratlan hősiességgel harcoló koreai nép viszont, váll­vetve a kínai önkéntesekkel, már az első nyílt agressziónál sike­resen torlaszolja el a világura­lomra aspirálók útját. Mint a fog­ságba esett amerikai ezredes val­lomásából is kitűnik: a bakté­riumbomba bevetésére és had­műveleti méretekben való al­kalmazására is éppen azért ke­rült sor, mert az agyonreklá­mozott amerikai légierő csak a védtelen lakosság ellen tudott „eredményeket” elérni, de nem volt képes komolyan gyengíteni a néphadsereg ütőképességét. „A légierő kétségbe van esve az ellenséges utánpótlás megbéní­tását célzó programm helyzete miatt” — ezzel indokolta vezető tisztjeinek lerome tábornok, az amerikai haditengerészeti légi­erők első csoportjának parancs- vök« a baktériumbombázás ki- szélesítését. A hazáját és életét védő koreai nép azonban meg­találta. még ennek, a szó leg­mélyebb értelmében állati had­viselésnek az ellenszerét is.. A ! baktériumbombák „fenét sem érnek” — jelentette ki Binney ezredes, Schwäble hivatali előd­je. És Schwäble ezredes még hozzáteszi: „Az egész eredmény rossz és csalódást kelteti". Sőt, az eredmény több mint „rossz” — az imperialis­ták számára. Az eredmény az, hogy felnyitja a közömbösek, naivak, ingadozók szemét és szembefordítja az amerikai im­perialista hatalommal, amely meg akarja fertőzni az egész világot. Ridgway-t — aki a. pa­rancsnok volt Koreában, amikor a baiktériunvháborút elkezdték és aki most Nyugat-Európa ameri­kai helytartója — eddig is min­den nyelven pestistábornoknak nevezték. Most ezerszer inkább annak fogják nevezni. Nem kétséges, hogy a- b a kié­ri umíháború ez újabb, teljesen meggyőző bizonyítóka hatással lesz az amerikai népre is. A vallomásokból kiderül: amikor az amerikai parancsnokok leta­gadják a baktériumfegyver hasz­nálatát. mindenekelőtt az ame­rikai nép előtt akarják leplezni ezt a gyalázatot, ök tudják, miért. Ebben az összefüggésben elég arra emlékeztetni: Eisen- howernak a.zzal a hazugsággal sikerült elnökké választatnia magát, hogy véget vet a koreai vérontásnak. A visszhang két­ségkívül hatalmas lesz. ha az igazság áthatol a do'Hármágná- sok által szőtt ködfüggönyön és a-z egyszerű amerikaiak megér­tik, hogy új kormányuk nem­csak nem szünteti meg a hábo­rút, hanem ki akarja terjeszteni, még hozzá a legbecstelenebb, legalá valóbb módszerekkel. Schwäble és Bley vallomása feltárja, hogy a baktér túrni egy­ver alkalmazásai aláaknázza az: amerikai hadsereg harci morált ját, lelki meghasonlásba kergeti; a katonákat. A „hadviselésnek ez a nyomorult fajtája” (mint lerome tábornok jellemezte) az: egész dolog mocskos tálalása,1 az, hogy „szuperpropagandá­nak” keli nevezni a halálthozó, alattomos kórt, arra a kifaka- dásra készteti a. legmegosonto- sodottabb, légkor Iá tolt a bb hiva­tásos tisztet is, aki évtizedeket töltött az amerikai imperializ­mus hadseregében, hogy „sze­retnék elsüllyedni a szégyentől”. Az amerikai kormány szavazógépezete segítségével megakadályozta, hogy a Koreai; Népköztársaság képviselői meg-j jelenjenek a koreai kérdés vitá­jánál az ENSZ-ben. A millio­mosok kormánya fét, hogy a koreaiak elmondják az igazsá­got a baktériumháborúról. Vé-í lem.ényük szerint az igazság' — „propaganda" Már pedig, ők nem akarják meghallgatni a° „propagandát", mert folytatni: akarják a „szuperpropagandát”: a pestis, a tífusz, a kolera tér-, jesztését Sztnanzsu, Kunurj vá-; rosokban s ha meg nem akadá- 1 yozzuk, Pekingben, Moszkva-’ ban, Berlinben, Budapesten ts. Folytatni akarják... Folytas­suk mi is még nagyobb erővel a küzdelmet a békéért, állítsunk' vesztegzárat a fertőzésnek. Foly-\ tassuk, hogy kénytelenek legye-] nek megháirálni és feleljenek a] már elkövetett bűnökértI I A tejberizs gyen­ge gyermekkorom óta kedvenc cseme­géim közé tartozik. A napokban eszem­bejutott egy jó tej- berizs vacsora le­hetősége. Egyszerű ügy. Vesz az ember tejet, rizst, meg­főzi, megeszi. A tejberizs „gyár. tási folyamat" első feltételét, a rizst azonban nem kap­tam meg a sarki KÖZERT-ben. Re­mek mentőötlet ju­tott eszembe. Át­szaladtam a szom­szédomhoz s meg­kértem, hozzon nekem egy kiló rizst. Az emberi fe- ledékenységre fel­készülve, megkér­tem erre a szíves­ségre a másik szom. szádomat is. Másnap érdeklőd, tem a vásárlás eredményei iránt „Ne haragudjon, elfelejtettem” — ez volt mindkét helyen a válasz. Felhívtam telefonon a mamá­mat, az unokanövé- remet és — mivel gyanakvóvá vál. tam — a sógorasz- szonyomat is. Meg­kértem őket: sze­rezzenek nekem egy kiló rizst, ök is megígérték. Szombat dél- után beállít egyik szomszédasszo. nyom a várva-várt rizzsel. Megmen- tömnek, örök ba­rátomnak titulál­tam. Főzés közben rámnyit a másik kedves szomszédom is — szintén egy kiló rizzsel. Nagy­szerű vacsorám volt. Akár minden­nap megenném, nyugtáztam elége­detten. Akkor még nem tudtam, hogy a sors kedvencé­vé fogadott és erre meglesz minden lehetőségem. A mindennapi ri­zsemet mégsem gondoltam komo­lyan, mert készü. lődtem a vasárnapi ebéd és vacsora vásárlására. A ka­puban találkoztam a sógorasszonnyal. Ahogy meglátott, a kezében lévő titok­zatos csomagot a háta mögé rejtette, aztán ünnepélyesen előhúzta. ,fNézd, mit hoztam neked: két kiló rizskását ” Nagyot nyeltem. Ekkora kedvességre igazán nem számí­tottam. A látoga­tás vége az volt, hogy a vasárnapi kosztpénzem az ő pénztárcájába ván­dorolt. No, nem baj, vigasztaltam magam, legalább rizsünk van. Rövidre szakadt a vasárnap reggeli sztinyókálás. Har­sány üdvözléssel apám állított be. Anyám küldte jó­kívánságokkal és egy jókora zacskó rizzsel ügy-e nem baj, hogy ennyit hoztam? Tudjuk, hogy mennyire sze-* reted. Aznap újra rizst ebédeltem és azt is vacsoráztam. Kezdett valósággá válni előzőnapi fo­hászom. De minek dagad­jon úgy a história, mint a rizsállomá­nyom, hát röviden ennyit: Aznap még 3.5 kilő rizskása befutott. Ott sora. kozott belőle az asztalon kisebb-na- gyobb zacskóban hét egész kilo­gramm. Hétfő este fizetés után végig, látogattam a ro­konságot. Kifizet­tem a rizs árát. Kedden reggel táskába raktam a felesleges rizs álló. mányt és elvittem kiterjedi rokonsá. gom olyan tagjai­hoz, akiket nem mozgósítottam rizs­vásárlásra. Kicsit furcsán néztek rám, hogy miért foglalkozom én „kiskereskedelem. mel" (csak elosztó voltam ugyan, mert isten látja lelkem, egy fillért sem ke­restem rajta). Adós maradtam a vá­lasszal Féltem, hogy elárulják vá­sárló rokonaimnak hálátlanságomat. Ma a KÖZÉRT, ben éppen a tojás fogyott el. Szólok a szomszédasszo­nyomnak, hogy hoz­zon. villant fel ben. nem a gondolat. Gyorsan el is űz­tem magamtól. Még majd úgy já­rok. mint a rizs- zsel, utána pedig vehetünk egy kelle­tőgépet. K. M. i 2 7&i ß^Ct Je&y&éTe/í, lev lettem „áruhalmozó“

Next

/
Thumbnails
Contents