Esti Budapest, 1953. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-02 / 51. szám

2 Csujkov hadseregtábornok levele Noiret hadtesttábornokhoz BERLIN, március 2. (TASZSZ) Február 28-án ünnepélyesen átadták a francia hatóságoknak a „Normandia-Neman” repülő­ezred tizenegy francia repülőjé­nek földi maradványait. V. I. Csujkov hadseregtábornok ebből ez alkalomból a következő le­velet intézte Noiret hadtest­­tábornokhoz, a Nyugat-Német­­országba irt állomásozó francia megszálló csapatok parancsno­kához: „Ma Berlinben átadták a francia hatóságoknak a ,No­r­­mandia-Nemand repülőezred ti­zenegy francia repülőjének földi maradványait. .A tizenegy re­pülő a­ szovjet-német fronton halt hősi halált, harcban Európa népeinek felszabadításáért a hit­leri rabtartók uralma alól, harc­ban hazája szabadságáért és függetlenségéért. A szovjet nép, amely hosszú és nehéz harcban mentette meg Európa civilizációját, mélysége­sen tiszteli Franciaország dicső fiainak hőstetteit. Franciaország­nak ezek a dicső fiai a szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a­ közös ellenség ellen. A szov­jet harcosok örökre megőrzik szívükben harcostársaik, az igaz ügyért vívott harcban elesett francia hazafiak ragyogó emlé­két. A Németországban állomá­sozó szovjet csapatok és a­ ma­­­gam nevében mély tiszteletemet fejezem ki a francia nép hősei emlékének.” ­l Egyesült Államok kormánya a fegyverkezési hajsza fokozására használja fel a hollandiai árvizet BRÜSSZEL, március 2. (TASZSZ) A holland sajtóban újabb je­lentések láttak napvilágot arról, milyen nagy nyomást gyakorol az Egyesült Államok a holland kormányra. „Washington — írja a De Waalheid — a hollandiai árvi­zet arra használta fel, hogy a fegyverkezési költségek fokozá­sára kényszerítse Hollandiát. Mint ismeretessé vált, az ame­rikaiak beleegyeztek abba, hogy az „ellenszámla-alapból” 200 millió holland forintot fordítsa­nak helyreállítási munkálatokra, de azzal a feltétellel, hogyha az alapból 300 millió holland fo­rintot hadianyag gyártásra utal­nak ki. Eszerint a­ Drees-kor­mány a gátépítésre fordított minden egyes holland forint mellett másfél holland forintot ágyúk, lökhajtásos repülőgépek és egyéb hadianyag gyártására költ majd. A Het Dagblad Van Het Oos­­ten című holland burzsoá lap ezzel kapcsolatban kiemeli a kö­vetkezőket: „Most már egészen világos, hogyha néhány évvel ezelőtt 200 millió holland forin­tot utaltunk volna ki a költség­­vetésből gátrendszerünk megszi­lárdítására, akkor elkerültük volna a mostani katasztrófát.’’ Izrael elutasította egy háborús bűnös kiadatását PRÁGA, március 2. (TASZSZ) A „Csehszlovák Távirati Iro­da” jelentése szerint az izraeli kü­l­ügymin­is­zt­érium ki­j­el­en­tét ■­te, hogy elutasítja a csehszlo­vák szerveknek Jakob Kőzeteik háborús bűnös kiadatására irá­nyad­ó kérelmét. Jakob Közelcik a megszállás idején gyűjtőtáborokban sú­lyos bűncselekményeket követett el. Kozelcijk a bűncselekményeit mint a gyűjtőtáborok lakóinak besúgó felügyelője követte el. Az oswiecimi gyűjtőtáborban résztvett zsidó foglyok meg­gyilkolásában, a tábor kiürí­tése után pedig más helyeken kínozta a foglyokat. Röviddel a felszabadulás előtt 12, szökni próbáló foglyot gyilkolt meg. Az a tény —­ hangzik a „Csehszlovák Távirat­ Iroda” jelentésében — hogy az izraeli külügyminisztérium elutasítot­ta Kozelcik kiadatási kérelmét, újabb bizonyítéka annak, hogy Izrael ellenséges álláspontra he­lyezkedik a béketábor országai­val szemben. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelen­tése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága március 1-én közölte, hogy a néphadsereg ala­kulatai és a kínai népi önkéntes­­egységek védelmi harcokat vív­tak az amerikai-angol interven­ciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen. Március 1-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lö­vészek öt ellenséges repülőgépet lelőttek. &BUTHPET HÉTFŐ, 1953 MÁRCIUS 2 Nyugati külügyminiszterek és fasiszta hóhérok egyidejű találkozója BERLIN, március 2. A Nacht-Express című lap római jelentése szerint Hauser, volt SS-vezérezredes, egy Rómá­ban tartott fasiszta találkozón kijelentette a következőket: „Az amerikai katonai hatóságok nagy érdeklődést tanúsítanak irántunk, mert Keleten szerzett kitűnő tapasztalatokkal rendel­kezünk. Ezért nekünk is támo­gatnunk kell Adenauert..." A lapjelentés szerint azzal egyidejűleg, hogy hat állam külügyminisztere Rómában a háborús szerződések mielőbbi ratifikálásáról tanácskozott, ugyancsak Rómában volt SS és S.4 vezetők találkoztak olasz­­országi, belgiumi, hollandiai fasiszta elemekkel. A lap rámu­tat, hogy ezen az összejövetelen a többi között résztvett Gra­ziani marsall, az olasz hadsereg utolsó főparancsnoka Mussolini idején, továbbá Borghese, az olasz fasiszta „válogatott csa­patok” volt parancsnoka, Skor­­zeny, Mussolini hírhedt „meg­­mentője”, Frauenfeld, volt bécsi náci gauleiter, Hauser volt SS- vezérezredes és több más far­­iszta. Nem Panamában történt, hanem Kanadában... Currie, volt kanadai helyettes hadügyminiszter — mint a pári­zsi „Liberation” írja — azt a vádat emelte az Ontario kör­nyéki Petawawa katonai tábor vezetősége ellen, hogy a lovak egy fizetési listán szerepelnek a katonákkal és ugyanannyi zsol­dot kapnak, mint a katonák. Miután a lovak természetesen nem vették fel a pénzt és nem is „nyugtázták”, önkénytelenül felmerült a kérdés, ki vette fel tehát a lovak zsoldját? A panama kivizsgálásával a kanadai kormány Currie-t bízta meg, aki ismert a szakértője az ilyen ügyeknek. Currie meg­állapította, hogy ő igazat mondott. Ezek után nyilatkozott Clax­­ton hadügyminiszter is, aki el­ismerte­, hogy a a­­petawawai­ ka­tonai tá­borban tartanek ugyan „szabálytalanságok”, de Currie több ténymegállapítása „nem fe­lel meg a valóságnak.” Hogy milyen ténymegállapí­tásokra célzott a hadügyminisz­ter, azt nem mondta meg. Pedig igen egyszerű az eset. Az állampénztár kifizette a lo­vak zsoldját, amit azonban a lovak nem vettek fel. Meg kell tehát állapítani, hogy ki vette fel helyettük? Ennek a meg­állapítása eddig nem történt meg. Bizonyára azért, mert Currie nem végezte el kellő ala­possággal a vizsgálatot. Talán elfelejtette kihallgatni a lova­kat ... ­ Pestis és kolera — az ő „szuperpropagandá­juk" Iszony és gyűlölet! a két érzés kerít a hat­almába minden egészséges érzésű em­bert, amikor elolvassa a koreai és kínai népi erőik fogságába esett két magasrangú amerikai tiszt vallomását a baktériumhá­­borúról. Védtelen nők, aggok, kisgyermekek tömeges legyilko­­lásának terve, az emberirtásnak a tudomány és technika leg­újabb eredményei alapján tör­ténő megszervezése — ellen­áll­hatatlanul Hitler haláltábo­rait idézi fel az emlékezetben. Schwäble ezredes és Bley őr­nagy szakszerű beszámolója ar­ról, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bi­zottságának utasítására „a ko­reai félszigeten fertőzött öveze­tet kell létesíteni”, hogy „ki kell kísérletezni a különféle, rendel­kezésre álló betegségeket, külö­nös tekintettel terjedésükre, jár­ványszerű tulajdonságaikra” — a lelke mélyéig meg kell hogy rázzon mindenkit, akiben csak szikrája is él az emberiességnek. E vallomások ünnepélyes foga­dalomra ösztönöznek: mindent megteszünk, nehogy az egész világból fertőzött övezet legyen és egyesítjük erőnket minden békeszerető emberrel, hogy le­fogjuk ennek az elállatiasodott „egyesített bizottságnak” a ke­zét. A német imperialistákat szolgáló Hitler és a mono­polisták szolgálatában álló ame­rikai vezérkari főnökök esete között azonban nemcsak ha­sonlóság van, hanem igen szembetűnő különbség is. A bé­ke erői Hitler világuralmi terveit is meghiúsították, de amíg erre sor került, a náci „führer” szá­mos népet meggyötört, igája alá hajtott. A páratlan hősiességgel harcoló koreai nép viszont, váll­vetve a kínai önkéntesekkel, már az első nyílt agressziónál sike­resen torlaszolja el a világura­lomra aspirálók útját. Mint a fog­ságba esett amerikai ezredes val­lomásából is kitűnik, a bakté­riumbomba bevetésére és had­műveleti méretekben való al­kalmazására is éppen azért ke­rült sor, mert az agyonreklá­mozott amerikai légierő csak a védtelen lakosság ellen tudott „eredményeket” elérni, de nem volt képes komolyan gyengíteni a néphadsereg ütőképességét. „A légierő kétségbe van esve az ellenséges utánpótlás megbéní­tását célzó programm helyzete miatt” — ezzel indokolta vezető tisztjeinek Jerome tábornok, az amerikai haditengerészeti légi­erők első csoportjának parancs­­noka a baktériumbombázás ki­­szélesítését. A hazáját és életét védő koreai nép azonban meg­találta, még ennek, a szó leg­mélyebb értelmében állati had­viselésnek az ellenszerét is.. A­­ baktériumbombák „fenét sem érnek” — jelentette ki Binney ezredes, Schwäble hivatali előd­je. És Schwäble ezredes még hozzáteszi: „Az egész eredmény rossz és csalódást keltett". Sőt, az eredmény több mint „rossz” — az imperialis­ták számára. Az eredmény az, hogy felnyitja a közömbösek, naivak, ingadozók szemét és szembefordítja az amerikai im­perialista hatalommal, amely meg akarja fertőzni az egész világot. Ridgway-t — aki a­ pa­rancsnok volt Koreában, amikor a ba­ktérium­háborút elkezdték és aki most Nyugat-Európa ameri­kai helytartója — eddig is min­den nyelven pestistábornoknak nevezték. Most ezerszer inkább annak fogják nevezni. Nem kétséges, hogy a­ b­a­kté­ri­umi háború ez újabb, teljesen meggyőző bizonyítéka hatással lesz az amerikai népre is. A vallomásokból kiderül: amikor az amerikai parancsnokok leta­gadják a baktériumfegyver hasz­nálatát, mindenekelőtt az ame­rikai nép előtt akarják leplezni ezt a gyalázatot, ők tudják, miért. Ebben az összefüggésben elég arra emlékeztetni: Eisen­­howernak a­zzal a hazugsággal sikerült elnökké választatnia magát, hogy véget vet a koreai vérontásnak. A visszhang két­ségkívül hatalmas lesz, ha az igazság áthatol a do­gármágná­­sok által szőtt ködfüggönyön és a­z egyszerű amerikaiak megér­tik, hogy új kormányuk nem­csak nem szünteti meg a hábo­rút, hanem ki akarja terjeszteni, még­hozzá a legbecstelenebb, legalá valóbb módszerekkel. Schwäble és Bley vallomása feltárja, hogy a baktér túraf­egy­ver alkalmazásai aláaknázza az­ amerikai hadsereg harci morált­ját, lelki meghasonlásba kergeti­ a katonákat. A „hadviselésnek ez a nyomorult fajtája” (mint Jerome tábornok jellemezte) az­ egész dolog mocskos tálalása,­ az, hogy „szuperpropagandá­nak” kell nevezni a halált hozó, alattomos kórt, arra a kifaka­­dásra készteti a­ legmegcsonto­­sodottabb, legkor­lá­tolt­a­bb hiva­tásos tisztet is, aki évtizedeket töltött az amerikai imperializ­mus hadseregében, hogy „sze­retnék elsüllyedni a szégyentől”. Az amerikai kormány szavazógépezete segítségével megakadályozta, hogy a Koreai­ Népköztársaság képviselői meg­j­­elenjenek a koreai kérdés vitá­jánál az ENSZ-ben. A millio­mosok kormánya fél, hogy a koreaiak elmondják az igazsá­got a baktériumháborúról. Vé­í­lem­ényük szerint az igazság" — „propaganda" Már­pedig, ők nem akarják meghallgatni a° „propagandát", mert folytatni­ akarják a „szuperpropagandát”: a pestis, a tífusz, a kolera tér-,­jesztését Szinanzsu, Kum­ri vá-­­rosokban s ha meg nem akadá-­­­yozzuk, Pekingben, Moszkva-­ ban, Berlinben, Budapesten is. Folytatni akarják... Folytas­suk mi is még nagyobb erővel a küzdelmet a békéért, állítsunk­ vesztegzárat a fertőzésnek. Foly-­ tassuk, hogy kénytelenek legye-] nek meghátrálni és feleljenek a­ már elkövetett bűnökért­ ! ROSZTROPOVICS NAGYSIKERŰ HANGVERSENYEI Az élenjáró és páratlan ered­ményeket felmutató szovjet zenepedagógiában is feltűnő, hogy mennyi kiváló csellistát nevel. A kisgordon ugyanis, mint szólóhangszer, egyike a legkényesebbeknek. Mind a négy húrjának teljesen salakjai­an, mellékzöngéktől mentes, tiszta hangzását, technikájának vir­tuozitásig fokozását kevés művész éri el. Felszabadulásunk óta eddig hozzánk látogató szovjet cselló­művészek: Vlaszov, Safran, Szlobotkin pompás szereplései mind felejthetetlenek maradtak. Mostani vendégünk, Msztyisz­­lav Rosztropovics is már négy év óta, a budapesti VIT-en aratott győzelme óta, emlékeze­tes ismerőse a magyar hallga­tóságnak. A kivételesen tehet­séges és rendkívül képzett fia­tal művész azóta a prágai nem­zetközi zenei versenyen is első lett hangszercsoportjában és azóta elnyerte a Sztálin-díjat is. Rosztropovics a múlt hét végén két hangversenyen mu­tatkozott be. Első alkalommal Nyikoláj Anaszov karnagy, ér­demes művész vezénylésével a Magyar Rádió Szimfonikus Ze­nekarának kíséretével Saint-Sa­­ëns hálás színes á-moll gor­donkaversenyét szólaltatta meg ragyogó bravúrral, másnap pe­dig önálló estjét tartotta M. Karandasova finoman alkal­mazkodó zongora­kíséretével. Rosztropovics erényei közül szép, meleg tónusán és töké­letes dologi tudásán felül azt a nemes előadó-stílust, válasz­tékos ízlést emeljük ki különö­sen, amely sokoldalú műsorá­nak minden számában érvé­nyesült. Rosztropovics soha nem tesz engedményt olcsó ha­táskeltésért a költő művének hű megszólaltatása rovására. Bach c-moll gordonkaszvitjében, Brahms e-moll szonátájában, Prokofjev c-dúr szonátájában, csakúgy, mint Glazunov-. Rach­­maninov-művekben, Borodin „Poloveci táncok” cselló-átiratá­ban a szerzemény önzetlen, igaz művészi tolmácsolója volt. Az ilyen művésznél a nagy külső siker nem marad el, de az a maradandó művészi siker természetes kísérője. p. I Kultúrcsoportjaink bemutatókon léptek fel vasárnap A főváros számos kultúrottho­­nában vasárnap egész nap foly­tak a­ művészeti együttesek második országos versenyének bemutatói. A bemutatókat min­denütt zsúfolt nézőtér előtt tar­tották: az üzemek dolgozói nagy számban elkísérték csoportjai­kat, ami bizonyítja­, hogy hatvá­nyozottan megnőtt a­ dolgozók érdeklődése az üzemi kultúr­­munka iránt. A Vasas-székházban 18 üzem 30 kulúrcsoportja zene- és kó­russzámmal szerepelt. A cso­portvezető minden fellépés előtt néhány szóval ismertette az együttes munkáját. Nincs olyan csoport, amelynek tagjai között ne szerepelnének sztahanovisták, újítók, a munkában élenjárók. Megváltozott életünket dalaik is kifejezik: magyar, szovjet moz­galmi népi kompozíciók, klasz­­szikus számok szerepelnek mű­sorukon. Dallal, zenével hirde­tik a népi demokráciák iránti szeretetünket is. Az Egyesült Izzó énekkara bemutatóját Händel „Sámson" című oratóriumával kezdte, majd Kodály „Süket sógor”. Sugár „Lányok, legények” kez­detű dala szárnyalt a teremben. A közönség lelkesen megtap­solta az együttest, amely Sosz­­takovics „Dicsőség Sztálinnak” című művével zárta műsorát. A gyermekek számára is sok örömet és élvezetet szerzett a művészeti együttesek versenye. A bábjátékosok csoportjai is be­mutatókat tartottak. A Kereske­delmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének kultúrottho­­nában szinte moccanni sem le­het a gyermekektől. A XIII. kerületi Rákosi Mátyás Kultúr­­ház bábszarkköre a „Többet ésszel, mint erővel" című darabot adta elő. A jókedv fokozódott, ami­­kor a budapesti rendőrkapi­tányság bábjátékos csoportja „Rosszcsont Misi esete a rend­őrnénivel" című darabot adta elő s amely tanulságul szolgál, hogy a gyermekek tanuljanak szorgalmasain. Késnek a rajzok, hosszadalmas az anyagvételezés Mi, a kazánfőtartó szerkezet munkásai vállaltuk, hogy április 4 tiszteletére teljesítményünket 142-ről 145 százalékra emeljük. Ezt a vállalásunkat január hó­napban 158 százalékra teljesítet­tük. A teljesítményünk azonban februárban lecsökkent, mert a szerkezet, amelynek terv szerint a hónap végén készen kellett volna lennie, elmaradt. Oka en­nek az, hogy tőlünk, a Kazán-­ javító Vállalattól két műszaki rajzolót áthelyeztek, így aztán a rajzok késnek és ez okozza a lemaradást. Hibák vannak az anyagvételezésnél is. Úgy tör­ténik ez, hogy a csoportvezető megkapja a vételezési papírt, ak­kor egy-két helyre elviszi lepe­­csételtetni, utána ellenőriztetni, hogy az anyag kiadható-e? Ami­kor jóváhagyták, akkor a raktár­ban minden egyes darabot elő-­ keres, megjelöl és úgy kerüli csak be az anyag a műhelybe.­­ Mindezek csekélységnek tűn­nek fel, de annál több kiesést je­lentenek a mi részünkre. Azt je­lentik, hogy a „Terv”-brigád nem tarthatta meg elért eredmé­nyét. Schützenhoffer József a Kazá­nnjavító Vállalat dol­gozója Új Szikra-könyv jelent meg A Szikra kiadásában megje­lent füzetalakban Friss István elvtársnak „I. V. Sztálin ,A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban’ című műve a marxista-leninista elmé­let kimagasló alkotása” címmel megtartott előadása, amely a Központi Előadói Iroda előadá­sai keretében 1953 január 6-án hangzott el. 7&i p^Ct Je&y&cTe/1. lev­­ettem „áruhalmozó“ A tejberizs gyen­ge gyermekkorom óta kedvenc cseme­géim közé tartozik. A napokban eszem­be jutott egy jó tej­­berizs vacsora le­hetősége. Egyszerű ügy. Vesz az ember tejet, rizst, meg­főzi, megeszi. A tejberizs „gyár­­tási folyamat" első feltételét, a rizst azonban nem kap­tam meg a sarki KÖZERT-ben. Re­mek mentőötlet ju­tott eszembe. Át­szaladtam a szom­szédomhoz s meg­kértem, hozzon nekem egy kiló rizst. Az emberi fe­­ledékenységre fel­készülve, megkér­tem erre a szíves­ségre a másik szom­­szédomat is. Másnap érdeklőd­­tem a vásárlás eredményei iránt „Ne haragudjon, elfelejtettem” — ez volt mindkét helyen a válasz. Felhívtam telefonon a mamá­mat, az unokanővé­­remet és — mivel gyanakvóvá vál­­tam — a sógorasz­­szonyomat is. Meg­kértem őket, sze­rezzenek nekem egy kiló rizst, ők is megígérték. Szombat dél­­után beállít egyik szomszédasszo­­nyom a várva-várt rizzsel. Megmen­­temnek, örök ba­rátomnak titulál­tam. Főzés közben rámnyit a másik kedves szomszédom is — szintén egy kiló rizzsel. Nagy­szerű vacsorám volt. Akár minden­nap megenném, nyugtáztam elége­detten. Akkor még nem tudtam, hogy a sors kedvencé­vé fogadott és erre meglesz minden lehetőségem. A mindennapi ri­zsemet mégsem gondoltam komo­lyan, mert készü­­lődtem a vasárnapi ebéd és vacsora vásárlására. A ka­puban találkoztam a sógorasszonnyal. Ahogy meglátott, a kezében lévő titok­zatos csomagot a háta mögé rejtette, aztán ünnepélyesen előhúzta, ,i Nézd, mit hoztam neked: két kiló rizskását ” Nagyot nyeltem. Ekkora kedvességre igazán nem számí­tottam. A látoga­tás vége az volt, hogy a vasárnapi kosztpénzem az ő pénztárcájába ván­dorolt. No, nem baj, vigasztaltam magam, legalább rizsünk van. Rövidre szakadt a vasárnap reggeli szt­nyókálás. Har­sány üdvözléssel apám állított be. Anyám küldte jó­kívánságokkal és egy jókora zacskó rizzsel ugy­e nem baj, hogy ennyit hoztam? Tudjuk, hogy mennyire szere­reted. Aznap újra rizst ebédeltem és azt is vacsoráztam. Kezdett valósággá válni előző napi fo­hászom. De minek dagad­jon úgy a história, mint a rizsállomá­nyom, hát röviden ennyit. Aznap még 3,5 kiló rizskása befutott. Ott sora­­kozott belőle az asztalon kisebb-na­­gyobb zacskóban hét egész kilo­gramm. Hétfő este fizetés után végig,­látogattam a ro­konságot. Kifizet­tem a rizs árát. Kedden reggel táskába raktam a felesleges rizs­állo­­mányt és elvittem kiterjedt rokonsá­­gom olyan tagjai­hoz, akiket nem mozgósítottam rizs­vásárlásra. Kicsit furcsán néztek rám, hogy miért foglalkozom én „kiskereskedelem­­mel" (csak elosztó voltam ugyan, mert isten látja lelkem, egy fillért sem ke­restem rajta). Adós maradtam a vá­lasszal Féltem, hogy elárulják vá­sárló rokonaimnak hálátlanságomat. Ma a KÖZÉRT- ben éppen a tojás fogyott el. Szólok a szomszédasszo­nyomnak, hogy hoz­zon, villant fel ben­­nem a gondolat. Gyorsan el is űz­tem magamtól. Még majd úgy já­rok, mint a rizs­­zsel, utána pedig vehetünk egy kelle­tőgépet. K. M.

Next