Esti Budapest, 1953. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-02 / 51. szám
PÁRTÉLET ________ „A ■tervszerűség megköveteli, hogy a munka egyenletes legyen, ne akkor kapkodjunk amikor ég a ház” — mondotta az üzemre jellemző mondatokat Sas elvtárs párttitkár, az Újpesti Fésűsszövőgyár egyik alapszervezetének legutóbbi népnevelőértekezletén. A népnevelő elvtársak ezen a megbeszélésen nyilván azt várták, hogy új feladatokat kapnak vagy azt, hogy Sas elvtárs tájékoztatja őket az elmúlt időszak népnevelő munkájáról. Azonban nem ez történt. Arról szólt, hogy a szövőde január havi tervét 86,2 százalékra, az egész üzem a mennyiségi készárutervet 66,7 százalékra teljesítette — s ezután ahelyett, hogy részletesen felsorolta volna: mit tettek ebben az időszakban a népnevelők, az „objektív nehézségek“ felsorolásába kezdett. Miért nem teljesítettük a tervet — tette fel a kérdést, majd sietve a válasz is elhangzott: „A Hazai Fésüsfonó cserbenhagyta az Újpesti Fésűsszövőt, nem készítette ki a hozzájuk küldött árut. Aztán 550 órát álltak a gépek üzemzavar miatt, továbbá átállás posztóról pamutra’’.., és még sorolhatnánk. A végén arra kérte a jelenlévőket, hogy mondják el a véleményüket: pusztán az„objektív nehézségek’ voltak-e az akadályai a terv nemteljesítésének. Sas elvtárs hamar választ is kapott kérdésére. „A felvető üzemrész dolgozói már napok óta figyelmeztették a gyár műszaki vezetőit, hogy gondoskodjanak az anyagról — mondotta Csifó Józsefné elvtársnő. — A műszakiak ezt válaszolták: Lesz anyag, a Budavidéki Textil küldi. Mégis, mi történt ma reggel? Bejöttünk dolgozni és a műszakiak csak reggel érdeklődtek a Budavidékinél, mi van a fonallal, s mi ott álltunk anyag nélkül." Tehát nem csupán üzemzavar miatt álltak a gépek. Erről a pártszervezet vezetősége is tudott. Az üzemi pártszervezet vetői is ugyanazt a nótát fújják, mint a szövődő pártvezetői, „objektív nehézségekkel” nyugtatták meg önmagukat és nem néznek körül saját házuk táján. Várjon „objektív nehézségnek" nevezik-e azt is, amit Kovács elvtárs, az egyik népnevelő kérdezett ugyanezen az értekezleten: „A pincében több láda fonal van állandóan gőzben, két hónap múlva ez a fonal hasznavehetetlen lesz, s akkor mit dolgoznak majd fel a szövőgépek." „Egy henger beszerelése másfél órát tart, mégis utána két óra telik el, míg a gép elindul" — mondotta Járomi elvtárs, a szövő egyik segédmestere. Aztán hozzátette: „Azért, mert egyes fűzőnők nem egy esetben elfűzik, elbordázzák az árut". Lehet, ezek a fűzőnők is azon a nézeten vannak, hogy a gyár lemaradásának az „objektív nehézségek” az okai. Nem ártana a népnevelő elvtársaknak odamenni és elmondani. A hanyag munka hogyan hátráltatja a szövődét, értékes órákat hogyan rabol el az átbordázás és sok esetben az újraszerelés. Az Újpesti Fésűsszövőgyár dolgozói is tettek szép felajánlásokat április 4 tiszteletére. A verseny nyomát azonban nem mindenütt lehet megtalálni. „A könnyű posztóban nincs verseny és nincs versenynyilvánosság — mondotta Járomi elvtárs. — Mit tesznek itt a népnevelők a munkaverseny elősegítésére? Keveset. Ők maguk — akiknek példát kellene mutatniok — sincsenek párosversenyben.'' Mint látható, az „objektív nehézségeken” kívül más hiányosság is van a tervlemaradás mögött. A népnevelőértekezletről úgy kellett volna az elvtársaknak elmenniök, hogy a következő percben már tovább tudják adni, mi a feladat, hol szorít a cipő, mire kell mozgósítani, hogy az üzem behozza a lemaradást. Éppen ezért, mert a népnevelőértekezleten erről nem volt szó, az egyik népnevelő azt kérdezte a pártirodán: „Miért nem kaptunk prémiumot?" Pedig természetesnek látszik: ahol a tervet nem teljesítik, ott nincs miért jutalmat adni. S e kijelentés ékes bizonyíték arra, hogy egyesek hogyan értelmezték a titkári beszámolót. ,,A tervet lehet és fogjuk is teljesíteni” — mondják ma már az üzem dolgozói. Hogy változtassanak az eddigi állapotokon, annak egy feltétele van, mint Müller elvtárs, az üzem igazgatója is mondotta: az „objektív nehézségek” hangoztatása helyett el kell tüntetni az üzemben lévő szervezetlenséget. A pártirodán van egy tábla, amely Rákosi elvtárs egy tanítását idézi: „Mindenért, ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk felelősek.’’ Nem elég csak táblán hirdetni Rákosi elvtárs fontos, nagyjelentőségű útmutatását. Az útmutatásnak a gyakorlatban kell érvényesülnie. —or Az Újpesti Fésűsszövőgyár népnevelőértekezletén evzefyeMnX mAdzdegBrC*iSgr## Kiosztották az első 400 forintos vásárlási utalványokat a terhes anyáknak A főváros kerületi tanácsain ma délelőtt ünnepélyes keretek közt nyújtották át az első 400 forintos utalványokat azoknak a terhes anyáknak, akik kormányzatunk határozata nyomán március 1-től kezdve jogosultak a 400 forintos babakelengye vásárlási utalványokra. A XXII. kerületben Oswald Lmoné elvtársam, a VB elnöke üdvözölte az első utalványok boldog tulajdonosait, akik meghatottan köszönték meg a párt és a kormány gondoskodását s megfogadták, hogy születendő gyermeküket népköztársaságunk hű fiaiként és leányaiként fogják nevelni. — Az én anyám tizenegy gyermeket nevelt fel nagyon nehéz körülmények között — mondta Stitz Antalné, Budafok, alsósasutcai lakos. — Nekem nem lesz annyi gondom, mert kormányzatunk gondjaiba vette a gyermekeket. (Tudósítónktól.) A Szakszervezetek Országos Tanácsának nagygyűlése A Szakszervezetek Országos Tanácsa március 3-án, kedden délután öt órakor a Sportcsarnokban nagygyűlést tart. A nagygyűlés előadója Kristóf István, a SZOT elnöke. A nagygyűlésen felszólal a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa alkalmából hazánkban tartózkodó több külföldi szakszervezeti küldöttség vezetője. (MTI) Levelezőink jelentik az április 4-i vállalások teljesítéséről „Vállalásomat teljesítettem..." Az Április 4 Gépgyár esztergaműhelyében dolgozom, csúcsesztergapadon. Felajánlottam felszabadulásunk ünnepére, hogy teljesítményemet 120-ról 130 százalékra növelem s agépemen dolgozó átképzést, Horváth Tibor elvtársat patronálom. Vállalásomat eddig teljesítettem is. Február második dekádjában sikerült 160 százalékos eredményt elérnem, Horváth Tibor pedig segítségemmel 115 százalékról 146 százalékra emelte teljesítményét. Most, az utolsó dekádban azonban gyakran előfordult, hogy nem tudtam, mi lesz a munkám a következő napon. Ezért szeretném az üzem műszaki vezetőinek felhívni a figyelmét, hogy az április 4 tiszteletére folyó verseny akkor lesz igazán eredményes, ha ők is bekapcsolódnak ebbe és minden igyekezetükkel segítik a munkát. Demeter Mihály esztergályos Felhasználjuk a múlthavi tapasztalatokat A Selyem- és Gyapjúárugyár láncburkoló-üzemének dolgozói mindannyian tettek felajánlást áprilisi tiszteletére. Mi, művezetők a vállalás teljesítését igyekszünk elősegíteni. Én magam naponta biztosítom a versenynyilvánosságot a hangoshíradón keresztül és az üzemben elhelyezett táblákon. Ügyelek arra is, hogy a gépen a legkisebb hibát is azonnal kijavítsam, mert az apró hibák elhanyagolása rontja a minőséget. A munka jó elvégzése mellett azonban vannak még hiányosságok. Többek között az, hogy a három dekádot nem tudtuk egyenletesen teljesíteni és a dekádok közötti termelésben hullámzás volt. Mi azonban figyelembe vesszük az elmúlt hónap tapasztalatait és ezt felhasználva márciusi munkánkban igyekszünk április 4-i vállalásunkat határidő előtt teljesíteni. Kornély Árpád művezető Jurij Miljutyin Sztálin-díjas zeneszerző szombaton meglátogatta az Állam Népi Együttest. A szovjet vendég meghallgatta a zenekart és az énekkart, majd a tánckar munkáját nézte meg. A kiváló Sztálin-díjas zeneszerző nagy elismeréssel nyilatkozott az Állami Népi Együttesről. Képünkön, a tánckar tagjaival beszélget. 200 tanácstagi beszámoló lesz a XIII. kerületben Március 1-től április 15-ig 200 tanácstagi beszámoló lesz a XIII. kerületben. Ezenkívül a kerület üzemeiben is szerveznek tanácstagi beszámolókat, hogy azok a dolgozók, akik lakóterületükön nem jutottak el a beszámolókra, üzemükben tájékozódjanak a tanács munkájáról. A tanácstagi beszámolókat gondosan előkészítették. A végrehajtó bizottság hét tagja és 17 tanácstag patronált egy-egy körzetet. Minden körzetben a beszámoló tanácstag mellett tömegszervezeti aktivisták is segédkeztek. Batár Sándorné elvtársnő, patronáló VB-tag a körzeti pártszervezettel és a tömegszervezetekkel együttműködve a beszámolók előtt közvéleménykutatást végzett egyegy házban, hogy előre megismerje az illető ház lakóinak problémáit és így jobban tudja elkészíteni beszámolóját. Jól előkészítette a beszámolókat Dirner János elvtárs, patronáló tanácstag is, aki a beszámolók sikere érdekében mozgósította a körzeti akcióbizottságot, a lakóbizottsági elnököket, tömbi megbízottakat, házkezelőket és az oda beosztott tanácstagakat. (Tudósítónktól.) Hallgatni arany: Az Esti Budapest február 16-i számában megbírálta a X. kerületi pártbizottságot. Megbírálta, mert a Szerszámgépjavító és Gyártó Vállalat egyik tagjelöltjének — Házyné elvtársnőnek — a tagfelvételi kérelmét kerek egy esztendeig nem válaszolta meg. A kerületi pártbizottság elismerte a bírálat jogos voltát, s azután — mint aki jól végezte,'lát, napirendre tért az felett. Legalábbis ezt. Lehet, hogy megy : a Szerszámgépjav, jelölt- és tagfelvételi munkáját, lehet, hogy felelősségre vonták a kerületi pártbizottságnak azt a munkatársát, aki ilyen lelkiismeretlenül foglalkozott a dolgozók ügyével, lehet — sok minden lehet, de semmit sem tudunk, mert a pártbizottság mélyen hallgat az esetről. Talán azt vallják az elvtársak, hogy „beszélni ezüst, hallgatni arany”? A Budapesti Pártbizottság lapja elvárja az elvtársaktól, hogy az őket ért bírálatról, s főképpen arról, hogy mit akarnak tenni — nyilatkozzanak. &BUDAPRI « MDP BUDAPESTI PflRTBIZOTTSAGfl ES « FŐVáROSI TBnftCSU»PJ« Elpazarolt percek "Február 13-án éjszaka kitűnően szórakozott három fiatal dolgozó. Ötletes, szinte bravúros reaktyamutatványokkal mulattatták egymást. Nagy volt az elismerés, ha valamelyikük produkciója kifogástalanul sikerült és gúnyos kacagás fogadta azt, ha egyik-másik mutatvány kudarcba fulladt. Rövidesen aztán négyre szaporodott a „kártyabűvészek’* száma, úgy szórakoztak tovább. Ez az eset nem a Vidám Színpadon, nem is valamelyik szórakozóhelyen, hanem éjjeli műszakon történt a Vörös Csillag Traktorgyár 81-es állományának esztergályos műhelyében. A társaság negyedik tagja pedig nem volt más, mint Bregovits Lajos, a műszak esztergályos művezetője. A három fiatal dolgozó tehát gátlás nélkül, sőt mi több, buzdítással pazarolta a munkaidő drága perceit, miközben művezetőjük a „jó atya“ gondosságával ügyelt mulatságuk zavartalanságára. Mennyi alkatrész készülhetett volna el traktorokhoz, dömperekhez az idő alatt, amennyit a három fiatal munkás elpocsékolt! Mennyivel másként végezhette volna munkáját az éjszakai műszak, ha a művezető nem mutogat szellemes kártyatrükköket, hanem helyette azzal törődik, hogy minden gépnél legyen rajz, anyag, megfelelő szerszám. Egyetlen percnek felbecsülhetetlen értéke van ebben az országban, egyetlen perc alatt új értékek tömege születik meg. Amikor február 13-án az éjszakai műszakban négy ember a Vörös Csillag Traktorgyár 81-es állományában kártyával bűvészkedett, ugyanakkor Ózdon vagy Csepelen talán éppen vassal etették a martinkemencéket és Sztálinvárosban messze láthatóan villogott a hegesztőpisztolyok fénye a nagykohó magas acélfalán. A MÁVAG-ban jóllehet azokban a percekben állítottak kerekére egy vadonatúj mozdonyt, a ruhagyárakban teljes lendülettel dolgoztak a futószalagok, valahol az Alföldön vagy a Dunántúlon a friss, tavaszi leheletű földek között hajnali szántásra készültek a traktoristák. Bregovits művezető pedig műszakjának három fiatal dolgozójával ugyanekkor vidáman kártyázgatott... A Vörös Csillag Traktorgyár hosszú ideig a terv teljesítésében hátul kullogó, elmaradó vállalatok közé tartozott. Nem kis mértékben azért, mert baj volt a munkafegyelemmel. Nem véletlen: a rezsiműhelyben a sok fegyelmezetlenség miatt az éjszakai műszak termelése a másik két műszaknak csak mintegy 40 százalékát éri el. Nem a Vörös Csillag Traktorgyár rezsiműhelye vagy 81-es állománya az egyetlen hely, ahol baj van a fegyelemmel. Amíg a becsületes, szorgalmas emberek, mint például a Vörös Csillag Traktorgyárban Fényszarusi Tibor többszörös sztahanovista, karusszelesztergályos vagy Rátay Béla, a pótalkatrész-műhely kiváló dolgozója féltő gonddal vigyáz minden pillanatra — szerte az üzemekben még sokan esetlengenek, beszélgetnek vagy esetleg a kártyadvészethez hasonló időtöltéssel szórakoznak a műhelysarkokban. Mennyi értékes perc vész el ilyenformán. Az elveszett percek nyomában aztán kevesebb acélt kap az ipar, kevesebb ruha kerül le a gyárak futószalagjairól. Pedig amikor mindenfelé fogadalmak születtek április 4 tiszteletére az üzemekben, számbavettek minden percet, pillanatot. A fegyelmezetlenek, mint Bregovits művezető és három társa azt akarják, hogy üzemük szószegő legyen, ne teljesítse vállalását? Azt akarják, hogy üzemük elveszítse becsületét a többi vállalat előtt? Pártszervezetük feladata, hogy erről beszélgessen velük. De a műszaki vezetőknek is nemcsak feladatuk, hanem kötelességük, hogy harcoljanak a munkaidő perceinek teljes kihasználásáért. Az olyan vezető, mint Bregovits Lajos, nem érdemli meg, hogy fontos poszton parancsnok legyen. Kétszeres bűn az, ha felelős vezető „példát mutat’ a fegyelmezetlenségben. Államunk törvénnyel adott jogot a műszaki vezetőknek, hogy harcoljanak a munkafegyelem megszilárdításáért. Éljenek tehát vele mindenütt szigorúan és igazságosan. Vigyázzanak a percekre, a pártszervezetek pedig segítsenek: fáradhatatlanul tanítsák, neveljék azokat, akiket még visszahúz a múlt és lazaságra, csellengésre csábít. Mert ne felejtsék el: kicsiből lesz a nagy — a munkaidő jól kihasznált perceiből és pillanataiból adott szavak valóraváltása, április 4-i fogadalmuk teljesítése. Egy „betű szerint“ értelmezett átirat fonásoin mitem volna, hogy az embernek még abból is bonyodalma támadhat, milyen betűvel kezdődik a neve. Nem mondom, jártam már olyan hivatalban, ahol kezdőbetű szerint tárgyalták az ügyeket s mire felmásztam a második emeletre, kiderült, hogy ott csak az F-től K-ig terjedő embereket intézik el, így aztán én, aki bezárólag D-ig vagyok illetékes, kénytelen voltam leereszkedni újból a földszintre nyakig a H-ba, ahonnan aztán simán elküldték máshová. Ez azonban nem járt különösebb bonyodalmakkal, sőt izgalmassá és fordulatossá tette azt a rövid időt, amelyet a hivatalban töltöttem. Társasjáték volt, ajéle ipics apacs, mert mondanom se kell, hogy a végén mégis lefüleltem a bujkáló osztályt és attól kezdve ő volt a fogó. Most azonban arról értesültem, hogy különb kalamajkák is származhatnak a kezdőbetűből. A Nemzeti Bankban például az Irodatakarító Vállalatnak ötvenkét takarítónője dolgozik, méghozzá a legkülönbözőbb kezdőbetűs nevekkel. Itt kezdődött a bonyodalom. Zöldes elvtárs ugyanis, aki az Irodatakarító Vállalat tervosztály vezetője, a múlt év december 24-én átiratot kapott a Budapesti Városi Tanácstól az 1953. évi szabadságolási ütemterv elkészítésére. Mint minden valamirevaló ütemtervnek, ennek is volt határideje, mégpedig 1952 december 26-a. Tekintettel arra, hogy a december 24 és 26 között elterülő 25-e munkaszüneti nap, a terminus elég szűkre volt szabva, körülbelül annyi idő maradt rá, amenynyit a fordulatos kifejezésekben oly gazdag magyar nyelv talán leginkább a „semmi" szóval szokott megjelölni. Ez azonban nyilvánvalóan nem zavarta Galloné elvtársnőt, aki a tanács részéről az átiratot kiadta, pedig világos, hogy ennyi idő alatt 52 takarítónőtől (nem beszélve a többiről) azt se lehet megkérdezni, hogy akarnak-e egyáltalán nyaralni. Földes elvtárs előtt tehát a következő két megoldás merült fel: a) közli a tanáccsal, hogy lehetetlent kíván, b) nem tartja be a lehetetlen határidőt. Mondanunk se kell, hogy egy harmadikat választott, bebizonyítván, hogy a gyorsaság nem boszorkányság és hogy Galloné nem tud olyasmit kitalálni, amit ő lóhalálában ne teljesítene. Hála a tervosztály leleményességének, pillanatok alatt megszületett a korszakalkotó ötlet. Beosztotta kezdőbetű szerint a takarítónőket. Akinek tehát A-val kezdődik a neve, az már mehet januárban, akinek Zs-vel, az legfeljebb decemberben és akinek K-val, azt júniusban úgy elküldik nyaralni, hogy a Balatont is ütemtervnek nézi. A takarítónők zöme (korra és kezdőbetűre való tekintet nélkül) egységesen állást foglalt a határozat ellen, annál inkább, mert a munkatörvény 41. paragrafusának 4. pontja kimondja, hogy „a szabadság beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és méltányos kívánságait a lehetőség szerint figyelembe kell venni". Persze nem egy fél nap alatt. Megemlítendő még Szabó elvtárs, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke, aki közölte, hogy a feszített nyaralási tervet tudta nélkül készítették el. Ezek után két eset lehetséges. Az egyik, hogy Földes elvtárs remek konspirációs képességekkel rendelkezik (ha még a szakszervezeti bizottság elnöke előtt is el tudta titkolni a tervezetet), a másik, hogy időbe kerül, amíg Szabó elvtárs körüljárja ezt az Irodatakarító Vállalatot. Annyi biztos, hogy a zseniális nyaralási tervezettel egyetlenegy valaki járt jól. Az illető neve — ha már a kezdőbetűnél tartunk — B-vel kezdődik ésürokráciával folytatódik. Darvas Szilárd