Esti Budapest, 1953. május (2. évfolyam, 102-125. szám)

1953-05-04 / 102. szám

2 A gyarmatosítók erőfeszítése és a vad terror ellenére a tuniszi bennszülött lakosság 91 százaléka távolmaradt a községtanácsi választásoktól PÁRIZS, május 4. (MTI) Tunisz harminckét körzetében vasárnap zajlott le a község­tanácsi választások első forduló­­ja. A második fordulóra jövő vasárnap kerül sor. A francia gyarmati hatóságok görcsös erő­feszítése ellenére az eddig beér­kezett jelentések szerint a benn­szülött lakosságnak csak 8,8 szá­zaléka vett részt a választáso­kon. A francia hatóságok terrorin­tézkedései elleni tiltakozásul Tu­niszban vasárnap a választások napján az arab üzletek zárva maradtak. Sajtójelentések szerint a köz­ségi választásokat megelőző napokban egyre feszültebbé vált a tuniszi helyzet. Május 2-án délelőtt meggyilkolták Kastallyt, a tuniszi városi tanács alelnö­­két. Ezenkívül merényletet követtek el a tuniszi kormány kereskedel­mi minisztere és egy­ rendőr­inspektor ellen. Az AF­P jelen­tése szerint Kastally gyilkosait letartóztatták, de nevü­ket a ha­tóságok titokban tartják. A lapok és az AFP jelentése szerint az országban kihirdették az ostromállapotot, gyülekezé­si tilalomat rendeltek el és házkutatásokat hajtottak végre Tunisz arablakta vá­rosnegyedeiben. Az Új Desztur párt, valamint a Tuniszi Kommunista Párt több tagját letartóztatták. A rendőr­ség letartóztatta Mohamed Krajemet, a Tuniszi Dolgozók Általános Szövetségének főtit­kárát. Garbay tábornok, a tuniszi francia fegyveres erők parancs­noka parancsot adott az Új Desztur párt „Asz Szabah” cí­mű hivatalos lapjának betiltá­sára. Hédi Nuirat, a párt he­lyettes főtitkárát és Mahmud Zerzerit, a Tuniszi Kereskedel­mi Kamara elnökét háziőrizet­ben tartják. A párizsi sajtó szerint a legutóbbi tuniszi esemé­nyek összefüggésben van­nak a francia katonai ha­tóságok nyomása alatt folyó községi választásokkal. Mint a Populaire de Paris cí­mű lap kiemeli, a francia ható­ságok tuniszi helyzetének meg­szilárdítására irányuló válasz­tásokról van szó. A France Soir című lap jelen­tése szerint május 2-án a fran­cia külügyminisztérium üzene­tet intézett a tuniszi bejhez, amelyben követeli, hogy a bej intse „nyugalomra" a népet. A külügyminisztérium ezenkívül követelte: a bej szólítsa fel a né­pet, hogy vegyen részt a közsé­gi választásokon. A l’Humanité Dimanche rá­mutat, hogy a választások elő­estéjén a francia hatóságok egész Tuniszban megtorló in­tézkedésekhez folyamodtak. Tízezres tömeggyűlés New York mellett a Rosenberg-házaspár megmentéséért Ma dönt a bíróság a perújrafelvétel ügyében NEW YORK, május 4. Mint az AFP jelenti, a New York környéki Randallstadion­­ban vasárnap tízezer ember vett részt azon a gyűlésen, amelyet a Rosenberg-házaspár megmen­téséért küzdő országos bizottság fu­tott össze. A gyűlés szónokai szót emeltek az ártatlanul ha­lálra ítélt Rosenberg-házaspár védelmében. Az AFP értesülése szerint az amerikai legfelső bí­róságnak hétfőn — ma — kell döntenie a Rosenberg-házaspár ügyvédje által előterjesztett per­új­rafel­vételi kérelem ügyében. 12 ezer brémai fémmunkás szolidaritási harca a kikötőmunkások támogatására BERLIN, május 4. (MTI) Bréma és Bremerhaven hajó­gyári és kikötőmunkásaii, vala­mint az érintett vállalatok tiszt­­viselői tíz nap óta lankadatlan kitartással folytatják sztrájk­har­cukat igazságos béremelési kö­veteléseik teljesítéséért. Brémai fémipari üzemek 12.000 dolgozója a sztrájkolók­­kal való szolidaritás jeléül má­jus 30-ra felmondta a bérmeg­állapodást. Ezek a dolgozók kö­zölték, hogy amennyiben nem kapják meg a magasabb mun­kabért, ők is sztrájkba lépnek. A sztrájkolók május elsején az akcióegység jegyében vettek részt a dolgozók tüntetésén és erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a vállalkozók nagy része felmondott a sztrájkoló munká­soknak. A sztrájkolók hangoz­tatták­, hogy ez a zsarolási kí­sérlet nem rendítheti légfrontjukat, meg egy- A Lengyel Népköztársaság kormánya is helyeslő választ adott a Népek Békekongresszusa Bizottságának levelére VARSÓ, május 4. (TASZSZ) A lengni lapok vasárnap kö­zölték a Lengyel Népköztársa­ság kormányának válaszát a Népek Békekongresszusa Bizott­ságának levelére. A levélben a Lengyel Népköztársaság kor­mánya kifejezésre juttatja meg­győződését, hogy minden nem­zetközi kérdést meg kell és meg lehet oldani tárgyalások és köl­csönös megegyezés útján. „A békés alkotómunkát végző len­gyel nép rendületlenül védel­mezi azt az álláspontot — mondja a levél — hogy a béke fenntartása és megszilárdítása, valamint a különböző rendszerű államok békés együttműködése lehetséges." „A lengyel kormány úgy vélte és úgy véli­ — hangoztatja be­fejezésül a levél — hogy az öt nagyhatalom közötti békeegyez­mény rendkívül fontos tényező lenne, amely elősegíthetné a nemzetközi helyzet enyhülését, hosszú időre megszabná a nem­zetközi kapcsolatok békés fejlő­dését.” Koreai közlemény hét internált amerikai polgári személy átadásáról PHENJAN, május 4. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériu­ma április 30-án a következő közleményt bocsátotta ki: „A Szovjetunió kormánya 1953 április 6-án továbbította a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányához az Egye­sült Államok kormányának azt a kérését, hogy a Korea északi részében internált amerikai pol­gári személyek visszatérhesse­nek hazájukba. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mánya megvizsgálta a kérést és pozitív döntést hozott. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya április 30-án Antung­­ban (Kínai Népköztársaság) mind a hét internált amerikai polgári személyt átadta a szov­jet képviselőnek és ezzel lehe­tővé tette, hogy hazatérjenek ott­honukba.” A szabadon bocsátott hét amerikai polgári internált őszin­te háláját fejezte ki a­ koreai kormánynak azért az embersé­ges bánásmódért, amelyben in­ternálásuk folyamán részesültek. Bertha Smith, volt szöuli ame­rikai missziósnővér hazaindulása előtt újságíróknak kijelentette, hogy a koreai kormány a há­ború ellenére igen előzékeny volt az internáltak iránt. Louis L. Dans volt szöuli amerikai kereskedő kijelentette, hogy va­lamennyien a legjobb egészség­­ben utazhatnak haza. „Ha az amerikaiak látják, milyen jó állapotban érkezünk meg, meg­győződhetnek arról — mondotta — mennyire rágalmazó és hamis a hadifoglyokkal szem­ben alkalmazott rossz bánás­módról szóló amerikai propa­ganda." Kijelentette továbbá, hogy visszatérése után csatlako­zik a békeharcosokhoz. ♦ • * A Vatikán lapja és a békemozgalom A mai­ nemzetközi helyzet­­ben a kapitalista sajtó egyre többet kénytelen a Szov­jetunió békekezdeményezéseinek eredményeiről írni: hol fanya­logva, hol pedig a koreai há­ború esetleges befejezését kö­vető profitveszteség miatt — pulykamérgesen, hol álszen­teskedve, hol mély dühve. Egyetlen lap van csupán, amelyben hiába keresnénk erre utalásokat. Ez a lap az Osser­­vatore Romano, a Vatikán lap­ja. Hivatalos jelentések alap­ján beszámol ugyan a beteg és sebesült hadifoglyok cseréjéről, annak a ténynek viszont, hogy ez a hadifogolycsere a népek békeakaratának újabb győzel­me, sem vezércikkeiben, sem pedig a pápa sűrűn elhangzó megnyilatkozásaiban nyoma nin­csen. Legfeljebb a békemoz­galom elleni egyre nagyobb dühkitörések utalnak arra, ho­gyan érez a Vatikán a népek ellen, mi a véleménye a béké­ről. A Vatikán hivatalos lapjá­nak állandó céltáblája a törté­nelemben példa nélkül álló bé­kemozgalom. Legutóbb például hosszasan fejtegette, hogy a békemozgalom „katolikusellenes harc", különben is az egész csak „komédia". Ez a lap csak rágalmakat, csak hazugságokat közöl a békemozgalomról s a békemozgalom harcosairól. So­ha egyetlen szót nem ír ezzel szemben arról, hogy a békemoz­galomban katolikus milliók, is­mert papi személyiségek is részt vesznek. Egyébként a „komédia", amiről a lap ír, nos, eb­ben valóban szakértő. A június 7-i olasz választások s a Vati­kánnak ezzel kapcsolatos komé­diája ugyanis díszére válik a Vatikánnak s az Osservatore Romanónak is. A lap az egész oldalt igénybe vevő bankmérle­gek és fogpasztó-reklámok köz­lése után bőségesen foglalkozik a választások „megfelelő" elő­készítésével. Például azzal, hogy a pápa az Actio Catholica vá­lasztási rohamcsapatait, a Co­mitati civici­két fogadva, fel­szólította őket, hogy „minden tekintetben megfelelő jelöltek" mellett korteskedjenek. A Vati­kán és a csatlós keresztényde­mokrata párt egyébként más eszközöktől sem riad vissza e „minden tekintetben megfelelő­’ jelöltek érdekében. Bergamóban galambokat osztogattak azoknak a gyerekeknek, akik igazolni tudták: apjuk, anyjuk tagja De Gasperi pártjának. Filmeket is osztogatnak, a „megfelelő” je­lölt sikere érdekében, az már kevésbbé szerencsés eset, hogy a film a fatimai csodáról szólt, amelyről időközben kiderült, hogy csoda jellege alaposan vi­tatható. Az Osservatore Romano egyéb­ként nyíltan is beismeri, hogy a Vatikán beavatkozik az olasz választásokba. Április 20—21-i számában például kertelés nél­kül megírja: „Az egyház köte­les arra, hogy vallási küldeté­sénél fogva közvetlen felelős­séget vállaljon a politikai élet­ben, így a választásokban is.” Egy közmondás azt tartja: ember tervez, isten végez. Nos, az olasz választások majd bebi­zonyítják: Vatikán tervez — ember (az olasz dolgozó ember) végez. A Bizományi Áruház Vállalat magas előleggel bizományba felvesz: porcelánfigurákat (meisseni, bécsi, Sevres, Capo di Monte), szelencéket, bomboniereket, vázákat (Sevres, Capo di Monte), biedermeier és neobarokk színespoharakat, finom, márkás porcelánkészleteket és svéd üvegárukat (prefors), vitrincsészéket (bécsi, meisseni, Ludwig Burg), első­rangú magyar és külföldi festők képeit. Felvevőhelyek: Kossuth Lajos­ u. 1. Felszabadulás-tér 3., Lenin­ krt. 43. sz., Szt. István krt. 3. Oté föltő és Tatarozó Váll­, parkok figyelmébe. Dolomit, murvát Felfröcskölési zúzalékot (kő­port) azonnal, Budapesten helyszínre, vidékre vagonban szállít. Pestmegyei Kőbánya­­ipari V. V. Királyi Pál.­u. 12. Telefon: 185-744, 185—607. Jelentések a diadalmas má­jus elsejei seregszemlé­ről ... Jelentések Moszkvából, az emberiség fővárosából, je­lentések Pekingből és Pá­rizsból, Varsóból és Tokió­ból, Rómából és Manilá­ból... Számok, amelyek győz­hetetlen erőt sugároznak ... Végeláthatatlan tömeg Moszkva utcáin, egymillió felvonuló Ber­linben, ötszázezer Pekingben és ötszázezer Tokióban, öt órán át tartó felvonulás Párizsban és százezres tömeggyűlés Ró­mában ... Az alkotó munka nagy diadalainak, a nép és a párt összeforrottságának de­monstrációja a Szovjetunióban és a népi demokratikus orszá­gokban, a nyomor és elnyoma­tás ellen, a szabadságjogokért vívott küzdelem harci kifejezése a kapitalista országokban. És mindenütt, a kommunizmust építő Szovjetunióban éppen úgy, mint a Lehr-rendőrökkel elárasztott stuttgarti utcákon, a­ budapesti Sztálin-téren ugyan­úgy, mint a tokiói Neidzi Dzin­ Az erősek követelése gy templom előtt, egy és ugyan­az a követelés, fehér- és színes­­bőrű férfiak és nők ajkáról: „Békét!" A moszkvai mauzóleum mellvédjéről, arról a hely­ről, ahol a békeharc két héro­szának, Leninnek és Sztálinnak hamvai nyugosznak, messze hangzott Bulganyin marsall szava: „A szovjet kormány üd­vözölni fogja más államok kor­mányainak minden olyan lépé­sét, amely valóban a nemzetkö­zi feszültség csökkentéséhez ve­zet és szívesen látná, ha a kor­mányok vezetői békés kijelenté­seiket tettekkel támasztanák alá. Mivel azonban egyelőre semmiféle jele sincs annak, hogy csökkentenék a fegyverke­zési hajszát vagy csökkentenék a sok európai és ázsiai állam területén, különösen a Szovjet­unióval határos vidékeken létesí­tett katonai támaszpontok széles hálózatát, kormányunk a továb­biakban is kellőképen gondos­kodni fog hazánk védelméről és biztonságáról...” És a hajtha­tatlan békeakaratnak e kinyil­vánítására hangos szóval vála­szoltak a népek közeli és távoli fővárosok utcáin. „Békét In­dokínában! Sohasem fogunk hadat viselni a Szovjetunió el­len!" — kiáltotta a tömeg a pá­rizsi Bastille előtt; „Haladék­talan békét!" — hirdette sok­száz felirat a newyorki gyűlé­sen; „Olcsó kenyeret drága ágyú helyett!" — állt a nyugatberlini felvonulók tábláin; „Fegyver­­szünetet Koreában!" — emel­ték magasra a transzparenst a budapesti Klement Gottwald­­gyár dolgozói. A béke követelése végig­ hömpölygött a világon ezen a szívet pezsdítő, reményt keltő május elsején. Nem jám­bor sóvárgás volt ez, hanem har­cos követelés, amely mögött téte­tek állanak: az elkészült Volga— Don-csatorna és az épülő kuj­­bisevi vízierőmű, a határidő előtt végrehajtott bulgáriai erőő öt­éves terv és a mi ötéves tervünk eddigi nagyszerű eredményei, több mint ötezer sztrájk egy esztendő alatt az Egyesült Álla­mokban, a koreai nép és a kínai önkéntesek minden ro­hamot visszaverő hősies ellen­állása a harctereken. A májusi seregszemlén felhangzó békekö­vetelés a világ erősebb részének követelése volt. Megmutatta az öt földrészen áthömpölygő köve­telés, hogy eredménytelen kísér­letnek bizonyult megsemmisíteni a békemozgalmat, idézőjelbe tenni a béke szót. A népek örök­­re kitörölték ezeket az idézőjele­ket. Ty/május elseje ebben az év­­ben azt a reményt hozta, hogy az egyszerű emberek ki tudják harcolni azt a világot, amelyben ismeretlen a félelem, a nyomor és a háború. E re­ménység jegyében üdvözölték egymást a különböző nemzeti­ségű dolgozók a munkásosztály nagy ünnepén. És a május el­sejei üdvözletekből kicsendült a fogadalom: a békeszerető, har­cos százmilliók mindent meg­tesznek, hogy május elsejét ha­marosan ne csak a remények, hanem a beteljesült, a megvaló­sult remények ünnepeként kö­szönthessék. ist mmwm c«tc»i mmmmmmi­mmmm* mmum mmm«cmm mpmm mim stm«, m­mmmmm mm mm a mm mm Május elsejei plakát a moszkvai utcákon. Felirata: „Éljen a szovjet szocialista köztársaságok nagy szövetsége — hazánk né­­pes barátságának és dicsőségének erődje, a világ békéjének meg­dönthetetlen bástyája!” Élelmiszeripari munkások sztrájkja Svédországban STOCKHOLM, május 4. A svéd élelmiszeripari mun­kások új kollektív szerződésének megkötésére irányuló tárgyalá­sok május 2-án végleg meg­szakadtak. A munká­sok ragasz­kodnak béremelési követelésük teljesítéséhez. Május 4-én kezdődik a vágó­hídi és hentesárugyári munká­sok sztrájkja, 5-én pedig a pék­éi cukrászipari munkások in­dítanak sztrájkot. Abbahagyják a munkát a malmokban, a mar­garin-, az élesztő- és a csoko­ládégyárakban is. főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága május 3-án kö­zölte, hogy az elmúlt nap folya­mán az arcvonalakon nem tör­tént változás. A középső arc­­vonal három szakaszán felderítő harcok folytak. Május 2-án a partvédelmi tü­zérség elsüllyesztett két ellen­séges torpedórombolót, amelyek behatoltak a Jonkini-öbölbe és barbár tüzérségi tüzet zúdítottak békés lakott helységekre. Május 3-án a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lö­vészek lelőttek négy ellenséges repülőgépet HÉTFŐ 1953. MÁJUS 4. „Született“ népnevelő... Túri János, a „született" népne­velő, kilépett nép­nevelőtársával a IV. emelet 4-es számú lakás ajta­ján, miután — mint állította — si­keresen meggyőz­te az ottlakókat a választás jelentő­ségéről és ígéretü­ket vette, hogy va­sárnap már a reg­geli órákban lesza­vaznak a Nép­frontra. Újonc, fiatal tár­sához fordult. — Szerencséd van, hogy velem kerültél össze — mondta — tőlem aztán tanulhatsz agitálni, hiába, erre is születni kell. Becsengettek az utolsó lakásba. Ti­zenegy év körüli, vörösnyakkendős kis úttörő nyitott ajtót. — Mindjárt hí­vom anyukát. A fiatalasszony bevezette őket a belső szobába. A beszélgetés hamar megindult. A csa­ládról, a gyermek­ről esett először szó, aki ezalatt ott­honosan elhelyez­kedett a másik, fia­tal népnevelő ölé­ben. Túri elvtárs a földalatti gyors­­vasútról, a Népsta­dionról, majd a ti­­szalöki vízlépcső­ről kezdett beszél­ni. A fiatalasszony félbeszakította. — Aztán milyen hosszú lesz az a csatorna a Tiszán­túlon? — Hát vagy fő ötven kilométer — vágta rá találomra Túri elvtárs. Az úttörő kis­lány egy pillanatra elfordult a fiatal népnevelőtől és Túri barátunkhoz szólt. — Én úgy olvas­tam, hogy 97 kilo­méter hosszú lesz. A fiatalasszony gyöngéden szólt rá kislányára. — Ejnye kislá­nyom, akkor szólj csak, ha kérdeznek a felnőttek. A zavarban lévő Túri János gyorsan átfordította a szót külpolitikám. Is­mertette, hogy Franciaországban is választások vol­tak, községi vá­lasztások, arról be­szélt, hogy a Pinay-kormány megjósolta, hogy a kommunisták tíz százalékot veszíte­nek. A kislány megint fészkelődni kez­dett. — Én úgy tu­dom, hogy Fran­ciaországban Ma­yer a miniszterel­nök. Túri János ve­rejtékezni kezdett. Ennek a kislánynak igaza van — gon­dolta, — jobban fel kellett volna készülnöm. — Hát akkor — folytatta fennhan­gon — 17-én a kora reggeli órák­ban menjenek sza­vazni a népfront­ra. Az asszony meg­ígérte és amikor kiléptek az ajtón, még hallotta Túri János a kisgyerek hangját: — Naa, elég gyenge népnevelő­­pár jött hozzánk. Túri János szé­gyenkezve búcsú­zott el népnevelő­társától és amikor hazafelé bandukolt arra gondolt, hogy mégis jó lett volna nekiülni a népne­velő füzeteknek. T. P.

Next