Esti Budapest, 1953. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

&BUOMST SZERDA, 1953. JULIUS í. De Gasperi a régi emberekkel, a régi politikát akarja folytatni „Veszélye8 ábránd“ — állapítja meg az Olasz Kommunista Párt lapja ROMA, július 1. (MTI) A Kereszténydemokrata Párt országos tanácsa ülésének be­fejezése előtt megszavazott egy határozatot, amely ezerint az új kormányt vagy a régi koalí­ció alapján vagy keresztényde­mokrata politikusokból kell megalakítani. Az új kormány politikai pro- grammjáról De Gasperi kije­lentette, semmit sem szabad változtatni Olaszország eddigi atlanti politikáján. De Gasperi szerint az olasz kormánynak még részben sem szabad le­mondania az európai védelmi közösség és a német újraíei- fegyverzés politikájáról. A l’Unita keddi vezércikke megállapítja: „Veszélyes ábránd lenne arra gondolni, hogy a kormányválság egyszerű folto­zással, húrom-ncgy ember le­váltásával megoldható. A parla­mentben és az országban egy­aránt válság van." A továb­biakban a cikk hangoztatja: „Az Olasz Kommunista Párt kész hozzájárulni a válság megol­dásához. Mindenkinek meg kell győződnie arról, hogy a mun­kásosztály nélkül, a dolgozó tömegek legaktívabb részvétele nélkül, tehát az Olasz Kommu­nista Párt nélkül, egyáltalán nem lehet szó a helyzet meg­szilárdításáról és demokratikus társadalmi rendszer kialakításá­ról." Nagyarányú munkáselbocsátások Olaszországban „A munkásokon a sor, hogy új ipari politikát harcoljanak ki“ — írja a 1" Unita ROMA, júlus 1. (MTI) A sardiniai Iglesias cinkbá­nyáiban 500 munkás és 12 tiszt­viselő elbocsátását jelentették be. A szicíliai Caltanissetta me­gye kénbányáiban váratlanul fel­mondtak 5Ö0 munkásnak. A válság fő oka az amerikai konkurrencia. Az olasz kormány az európai piacot elárasztó fe­lesleges amerikai termékektől még csak nem is próbálja meg­védeni a nemzet érdekeit. Mint a l’Unita közli, » térni acélművekben 1500 embert érin­tenek az elbocsátások, a piorn- binoi nagy vasmű becsukta ka­puit és 2700 munkás vesztette el kenyerét. A bolognai Ducati gyárban 960 munkás elbocsátá­sát jelentették be. Palermóban 1800 munkás öt napja megszállva tartja a gye­pei szóvá gyárat, hogy megaka­dályozza a leszerelését. „Nos, ez nem maradhat így! — hangzik a l’Unita cikke — Ez talán a legelső, amin segí­teni kell most, hogy a nép jú­nius 7-én kinyilvánította véle­ményéi. A munkásokon a sor, hogy új ipari politikát harcol­janak ki. A munkások ismerik egymást, ismerik erejüket. Képe­sek lehat akaratukat érvényesí­teni gazdasági helyzetük sír­ásóival szemben.” A jtifjffs-zlfirifii ..wznriális ívre" nf lukit tj iniv<zkf»ttós<> A jugoszláv kormány, mint is­** meretes, úgynevezett „szo­ciális tervet" dolgozott ki az 1953- as évre. Kidrics, a titóisták fő gazdasági szakembere nemrégi­ben beszédet mondott Bledben, amelynek során megvilágította a „szociál is terv" egynéhány in­tézkedését. így például az idén leszállítják a béralapot. Erről közelebbit árult el Bozsicsevics szakszervezeti funkcionárius a fémipari szakszervezet vezető­ségi ülésén. Bozsicsevics kije­lentette, hogy a fémipari mun­kások ezután havonta I000— 2000 dinárral kisebb bérössze­get kapnak majd kézhez, mint eddig. Az 1953. évi „szociális terv” a társadalombiztosításra előirányzott összeget is csök­kenti, méghozzá 5 milliárd di­nárral. Úgyszólván alig Fordít vala­mi az új terv munkavédelemre. Pedig a hivatalos statisztika adatai szerint is évről évre nö­vekszik a balesetek száma. A hivatalos kimutatás azt mondja, hogy 1948-ban 53.000, 1950-ben 100.000, 1952-ben pedig 250.000 baleset 'történt munka közben. Egyedül a szénbányákban 8500 ember esett tavaly áldozatául a munkavédelem elhanyagolásá­nak. Ez a szám azt jelenti, hogy a szénbányászatban foglal­koztatott munkások 10,32 száza­léka szenvedett sérülést üzemi baleset következtében. í'rthető, hogy a jugoszláv munkások éles harcot folytatnak élet- és munkafelté­teleik megjavításáért. A Narod- ni List című titóista lap beis­meri, hogy 80 zágrábi üzem munkásságának 97 százaléka folytat bérharcot. Az av ív aljai ólom- és cinkbánya dolgozói nemrégiben a bérek leszállítása és a 14 órás munkanap miatt 7 napra beszüntették a munkát. A „Slavonia" üzemben erőteljes mozgalom indult az elbocsátá­sok ellen. A vezetőség kénytelen volt újra alkalmazni 14 elbocsá­tott dolgozót és kifizetni bérü­ket arra az időre is, amíg nem dolgoztak. Mindezek a hírek megmutatják, hogy a jugoszláv munkásosztály állandóan fo­kozza harcát alapvető jogai ki­vívásáért, hazája szabadságáért. Az egész csehszlovák népet megismertetik a Béke-Világtanács határozataival PRAG A, július i. A Csehszlovák Távirati Iroda közli, hogy a Béke Hívet Cseh­szlovák Bizottságának elnöksé­ge június 30-án ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták a Béke- Világtanács budapesti üléssza­kának eredményeit. Az elnökség javasolt» vala­mennyi helyi békebizottságnak, ismertesse meg a Csehszlovák Köztársaság lakosságát a Béke- Világtanács budapesti üléssza­kának munkájával és eredmé­nyeivel. ________ A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága június 30-án közölte, hogy az elmúlt nap folyamán a népi csapatok Jon- csontól és Hagamnentől nyu­gatra, valamint Píinarrtdontó! délre védelmi harcokat folytat­tak. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges re­pülőgépekre vadászó lövészek június 30-án lelőttek öt és meg­rongáltak két ellenséges repülő­gépet. Sztrájkmozga lom a francia gya rma I birtokokon PÁRIZS, július I. (TASZSZ) Reunion, Martinique és Gua­deloupe szigeteken majdnem' másfél hónapja tart a munka­béremelést követelő állami al­kalmazottak sztrájkja. A francia gyarmatbirtokokon kibontakozó sztrájkmozgalom tevékeny tá­mogatásra talál a helyi lakos­ság körében, amely erélyesen harcol a nyomor, a munkanél­küliség, a gyarmati elnyomás és a faji megkülönböztetés ellen. A l'Humanité közlése szerint Reunion szigetén a 22 közigaz­gatási egység közül 19-nek az elöljárói a kommunistáknak és a haladó köztársaságpártiak szö­vetsége tagjainak javaslatára számos határozatot hoztak a dolgozó lakosság anyagi hely­zetének megjavításáról. * Az SZKP Központi Bizottságának távirata Walter Ulbricht elvtárshoz BERLIN, július I. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a következő táviratot intézte Walter Ulbricht elvtárshoz, Né­metország Szocialista Egység- pártjának főtitkárához, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökbe! yetteséhez: „A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága test­véri üdvözletét küldi Önnek, Németország Szocialista Egy­ségpártja és Németország mun­kásosztálya egyik legkiválóbb szervezőiének és vezetőjének hatvanadik születésnapja alkal­mából. További sikereket kívá­nunk Önnek a nép életszínvona­lának emeléséért, a békéért és Németország egységéért vívott küzdelmében." Ulbricht elvtársat a „Munka Hőse" címmel tüntették ki BERLIN, július I. (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság elnöki hivatala közöl­te: Wilhelm Pieck köztársasági elnök Walter Ulbricht minisz- terelnökheivettest 60. születés­napja alkalmából a köztársaság békegazdaságának felépítése, a béke megszilárdítása és biztosí­tása. valamint az egységes, demokratikus Németország meg­teremtéséért folyó küzdelem te­rén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a „Munka Hőse" címmel tüntette ki. Önálló nyugatnémet hadsereg felállításáról tárgyal az Egyesült Államokban Blank BERLIN, július I. A kölni rádió jelentette, hogy Blank kijelölt bonni hadügy­miniszter. a hitleri fasiszta had­sereg egykori magas rangú tiszt­jeiből álló kíséretével kedden megérkezett az Egyesült Álla­mokba és hamarosan megkezdi tárgyalásait az amerikai hadügy- és külügyminisztérium megbí­zó ttaival. A „Der Spiegel" című ham­burgi folyóirat megerősíti a hírt, hogy Blank olyan megállapodást szeretne kötni az amerikaiakkal, amely szerint az úgynevezett európai védelmi egyezmény vég­leges bukása esetén Adenauer szervezés alatt álló zsoldos- csapataiból önálló nyugatnémet hadsereget alakítana. Ki akarják telepíteni Johannesburgból a nem-európaiakat PÁRIZS, július I. (MTI) Az „AFP” .jelenti, hogy a Malan-iéle fasiszta délafrikai kormány törvényjavaslatot ké­szül előterjeszteni, amely elő­irányozza a nem-európainknak Johannesburgból való kitele­pítés ét. A törvényjavaslat különleges bizottság létesítését írja elő, amelynek feladata 60.000 szi- nesbőrii kitelepítése lenne Jo­hannesburgból. Az „INDINFO” hírügynökség jelentése szerint a szfnesbőrű lakosság tüntetéssel tiltakozott a hitlerfasiszták módszereire emlékeztető terv ellen. A Dél- afrikai Indiaiak Kongresszu­sa tiltakozó gyűlést hívott össze, amelyet a Malan-kor- mány rendőrsége megtámadott. A „Times of India" ezt kom­mentálva megállapítja: „Az a iény, hogy géppisztolyokkal, puskákkal és szuronyokkal fel­fegyverzett rendőröket vetettek be a tüntetők ellen, mulatja, mennyire fél a kormány a nép­től." A japán távközlési dolgozók nem csatlakoznak a sárga szakszervezeti internacionáiéhoz PEKING, július 1. (UJ-KINA) A japán távközlési dolgozók 75.000 tagot számláló szakszer­vezete nem hajlandó csatlakozni a munkásosztály egységének megbontásán mesterkedő „Sza­bad Szakszervezetek Nemzetkö­zi Szövetségé"-hez. Tokióból ér­kezett jelentés arról számol be, hogy a japán távközlési dolgo­zók június 25-én véget ért ötna­pos országos kongresszusa el­utasította a jobboldali munkás­árulóknak a csatlakozásra elő­terjesztett indítványát. A nagymama szemüvege Számok, amelyek a kínai dolgozók megváltozott életéről beszélnek írta: Zentai Ernő, a SZOT titkára — Nagymama, mondd csak, mi az az érdekes gép a Dunaparton? Hát nem látod? Ame­lyiknek olyan hosz- szú, hosszú nyaka van s a nyaka vé­gén nagy szája van hegyes fogak­kal? De a kis unoka hiába rángatta. A nagymama csak né­zett, nézett és nem látott semmit. Csak akkor látta meg az ekszkavátort, ami­kor . már egészen közel értek a part­hoz. így derüli ki, hogy a nagymamá­nak bizony alapo­san meggyöngült a látása, amióta mi, a gyerekek felke­rültünk a fővárosba. Mert anyánk vidé­ken lakik és gyak­ran fellátogat hoz­zánk. — Szemüveget a nagymamának! — adtuk ki a jelszót, miután a húgom­mal elhatároztuk, hogy orvoshoz visz- szük. A szemorvos fej­csóválva írta fel a receptet. Méltat­lankodott, hogy a nagymama miért hanyagolta el eny- nyire a szemét. A receptet elvit­tük a Mártírok-út- jai „OfotérV’-hoz, ahol hamarosan el­készült a szem­üveg. Kiválasztot­tuk hozzá a leg­szebb és legjobb keretet. Egy szép tavaszi délutánon elkövet­kezett az ünnepé­lyes pillanat. A család egybegyüle­kezve várta, hogy hazahozzam a szemüveget és a nagymama felpró­bálja. Hugómmal izgultunk, hogy jó legyen. A nagyma­ma pedig azért iz­gult, hogy jól áll­jon. Mert hát sze­rinte a szemüveg elcsúfítja az em­bert. Miután jól meg­nézte, megtapogat, ta és megállapítot­ta, hogy az egyik üveg vastagabb, mint a másik — fel­tette az orrára. — Hát te ilyen öreg vagy? — né­zett az arcomba. Ez volt az első mon­data. A második az, hogy az unoka milyen szeplős. To­vábbá megállapí­totta, hogy az egyik veje erősen kopaszodik, a má­sik pedig — szem­üvegen keresztül — még soványabbnak látszik. Először meghök­kentünk, azután hangosan felkacag­tunk. Mit számit az, hogy mi milyenek vagyunk? Fő, hogy jó a szemüveg. Miután kiki meg­kapta a magáét, ki­vonultunk az er­kélyre. Tó magasan lakunk, az ötödik emeleten. Lássuk csuk. mit lát innen? S most követke* zeit az igazán ün­nepélyes pillanat. A nagymama nézett, nézett, aztán levet­temajd fellelte szemüvegét. — Hát gyerekek, mi az ott? Az a nagy kupola s a te­tején uz a szép pi­ros csillag? Csak nem az Országház? — szólalt meg ál* mélkodva. — De biz az! — feleltük és észrevet­tük, hogy a szem­üveg homályos lett a meghatottságtól, amikor felfedezte, hogy a távolban még a győzelmi ágat tartó szabad­ságszobrot is lát* hatja. Alig várta, hogy másnap elindulhas­son, kicsit szétnéz­ni a városban. Egy­szerre akart látni mindent, mint aki elmulasztott vala­mit. M eg-megállt a zöldelö játszóterek, épülő házak elölt, Eimerülve nézte az ekszkavátor tá- togó száját, ma/d hirtelen az ötágú csillagra pillantott, amely ott tündö­költ az Országház tetején. Nézte, nézte, az­tán boldogan, szé­lesen elmosolyo­dott ... Gyenes Ilona NEVESS VELÜNK! Négy magyar film egy műsorban Csapj az asztalra! Képzett beteg A selejt bosszúja Ecseri lakodalmas Bemutatásra kerül július 2-án Budapesten 2 Ón it ikilir BOLTOKBÓL t'ÜTÉ#í' Zentai Ernő elvtárs. a SZOT titkára néhány hete tért vissza a Kínai Nép- köztársaságból, ahol több mint egy hónapot töltötl. Azt a magyar szakszerve­zeti küldöttséget vezette, amely résztvett az Össz- kínai Szakszervezetek VII. kongresszusán. Zentai elv­társ a kínai dolgozók meg­változott életéről az aláb­biakban számol be az Esti Budapest olvasóinak: Mindenki tudja. miiye,n ha­talmas eredményeket ért el rö­vid néhány év alatt a kínai nép Mao Ce-tung elvtárs, a kom­munista párt vezetésével. Lé­nyegében három év alatt telje­sen végrehajtották a hatalmas ország újjáépítését, megterem­tették a pénzügyi stabilizációt, megvalósították mindazokat az előfeltételeket, amelyek szüksé­gesek voltak az első ötéves terv beindításához. Ezek közis­mert tények. Mégis rendkívüli hatást tesz az emberre, amikor közvetlen közelről szemléli azt a hatalmas változást, amely Kínában a felszabadulás óta végbement. Hadd szóljak egyet­len dologról, az életszínvonal­ról, A szakszervezeti kongresszu­son a többi között felszólalt egy sztahanovista textil mun­kás nő. Huszonkét esztendős. El­mondotta, hogy kilenc éves ko­rában már dolgozott; jóllehet, alig érte el a gép fogantyúját. Naponta csak egyszer evett, maroknyi rizst. Ma: annyit ke­res, hogy nemcsak bőségesen táplálkozhat és iái ruházkod- hat, hanem jut könyvre, szín­házra, egyéb szórakozásra. A felszabadulás előtt nem tudott írni-olvasni. A kongresszuson viszont saját jegyzeteiből be­szélt, rendkívül bátran és szí­nesen. Kétezer orsóval dolgo­zik, állandóan tanulmányozza a szovjet szakirodalmat, amelynek segítségével kiemelkedő eredmé­nyeket ér el. Felszólalt a szakszervezeti kongresszuson egy új-gur nem­zetiségű olajmunkás is. A felszabadulás előtt — mon­dotta — csak korpát evett, a munkaiéi ügye lök állandóan ütőt— ték-verték. írni-olvasni nem tu­dott. Ma: élmunkás, az üzem helyettes vezetője és szakszer­vezeti funkcionárius. Esténkint előadásokat hallgat üzeme kul- túrotthonában. Ez csak két példa. de i]yen példát százezer és milliószám­ra találunk Kínában. Hadd idéz­zek néhány számot, amelynek elolvasása után fogalmunk le­het arról a változásról, amely a kínai dolgozók életéin végbe­ment. A bányászok reálbére a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva 600—800 százalék­kal emelkedett. Az elemiiskolai tanulók száma jelenleg 50 mil­lió. 113 százalékkal több, mint u felszabadulás előtt. Ezenfelül a városokban 27 millió, a falusi iskolákban 48 millió dolgozó ta­nul írni-olvasni az esti iskolai oktatás keretében. 1949 óta sorra vezetik be az üzemekben a kö­telező társadalombiztosítást. Az­előtt a munkás vagy dolgozó szegényparaszt még csak nein is álmodhatott arról, hogy kór­házba kerülhet, ha megbetegszik. Ilyen számokat hosszasan le­hetne még idézni. Ehelyett azon­ban azt szeretném bemutatni né­hány példán, hogyan hálálják meg a kínai dolgozók a pártós az állam gondoskodását. A bányász szakszervezet elnöke <,[monj0((a a kon- gresszuson, hogv 1952-ben 191 százalékra emelkedett a termelés a bányászatban, 1951-hez vi­szonyítva. A textilipari szak- szervezet elnöke arról számolt be, hogv 1952-ben 67 százalék­kal szárnyalták túl az 1951-es eredményeket. Csi An-tau elvtárs, a vegyipari szakszervezet egyik vezető funkcionáriusa közölte, hogy osupán egyetlen gyárban negyedév alatt Í30 újítási ve­zettek be és ezzel 189 millió juaint takarítottak meg. Tiun Su- lau eivtárs egv vasútvonal épí­tőinek megbízásából szólalt fel. A szóbaníorgó vasútvonal épí­téséről a;z elmúlt rendszerben negyven évig beszéltek, csak ép­pen nem kezdték meg az épí­tést. Most hatalmas ütemben fo­lyik az építkezés. A beadott és elfogadott újítások alapján olyan összeget takarítottak ■ meg, amelyből 90 kilométer hosszú vasútvonalat lehet építeni. Hogy ez milyen óriási eredmény, az kitűnik abból, hogv az egész vasútvonal hossza 357 kilomé­ter. Tian Su-lau elvtárs a kö­vetkező szavakkal fejezte be be­szédét: — 1931-ben élmunkás let­tem, röviddel utána résztvet- lem egy élmunkás-értekezleten, A tanácskozások során az elv­társak észrevették, hogy be­teg vagyok. Azonnal vitézked­tek: kórházba utaltak, ahol gon­dos kezelésben részesültem, Rendkívül meghatódtam, hiszen a felszabadulás előtt akár fel­fordulhattam volna, feletteseim akkor sem tettek volna ériem semmit. Akkor határoztam el, hogy minden erőmmel, minden képessegemmel hazám építését szolgálom. Most 59 esztendős vagyok, de nem érzem magam öregnek és remélem, még sok hasznos munkát tudok végezni népem érdekében. így gondolkoznak a kínai dolgozók. Érthető, hogy a ha­zafias munka versenymozgalom egészen rövid idő alatt rend­kívül széles körben bontakozott ki; jelenleg a dolgozók 80 szá­zaléka van munkaversenyben. Az ötéves terv végrehajtását most kezdték meg, de már a kezdeti eredmények azt mutat­ják, hogy az előirányzott ter­veket messze túl fogják szárnyalni. Azzal az érzéssel jöttünk haza a baráti Kínai Népköz- társaságból, hogy a kommu­nista párt vezette népi Kina, ez az óriási és gazdag ország, a maga rendkívül ügyes, tehet­séges, szorgalmas, józanéletü lakosságával az ötéves tervek segítségével egészen rövid időn belül fejlett ipari országgá lesz. A kínai nép rendkívül há­lás azért a mindeniránvú se­gítségért, amelyet a Szovjet­uniótól kap. Es ezt a segítsé­get azzal kívánja meghálálni, hogy egyre fokozottabb mérték­ben veszi ki részét a Szovjet­unió vezette béketábornak az emberiség jobb jövőjéért foly­tatott harcából.

Next

/
Thumbnails
Contents