Esti Budapest, 1953. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

PÁRTÉLET Hogyan törődnek a kerületi pártbizottságok a fiatalok tanításával A budapesti DISZ-oktatás két kerület tükrében A budapesti DISZ-szervezetek előtt az a feladat állt ez évben, hogy tagságuk 30—35 százalé­kát oktassák. Budapesti méretek­ben nem sikerült ezt a célt el­érni. Vannak egyes kerületek, ahol jó eredmények születtek, míg másutt igen komoly hibák­kal találkozunk. A X. kerületben — ahol kez­dettől fogva törődött a pártbi­zottság a­­fiatalok oktatásával — a tagság 30,5 százaléka ta­nult. Alaposan megválogatták a pártszervezetek azokat a propa­gandistákat, akiket DISZ-pro­­pagandamunkával bíztak meg. De ezzel még nem fejezték be a segítést: egész évben ellenőrizték, be­számoltatták őket, hogyan állják meg a helyüket. Ha elmulasztották kötelességü­ket, éppúgy felelősségre vonták őket, mint a párt­oktatókat. Mindig tudta pontosan a kerü­leti pártbizottság, melyek a DISZ-oktatás legidőszerűbb kér­dései. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb üzem pártszer­vezete nagy gondot fordított egész éven át a DISZ-oktatás­­ra. A kerületi pártbizottság agit.­­prop. osztályának értekezletein rendszeresen részt vett a DISZ-bizottság agit.-prop.-titkára és amikor az oktatásról volt szó, meghívták a legfontosabb üze­mek agit.-prop.-titkárait is. Itt a DISZ agit.-prop.-titkárának módjában volt elmondani, mi­lyen támogatást kapnak az egyes üzemek pártszervezeteitől s hol van még javítanivaló. A nagyüzemekben gyakran az igazgatót bízták meg a DISZ „Sztálin-életrajz tanfolyam” ve­zetésével. Ez a módszer jól be­vált: az igazgató elvtársak is­mertették a fiatalok előtt álló legfontosabb termelési feladato­kat is. Lelkesen vettek részt Mz a fiatalok a tanulásban, érezték, hogy a párt törődik velük. A Magnezitiparban s még néhány üzemben az üzemi párt­bizottság megfelelően segítette és ellenőrizte a DISZ-propa­­gandisták munkáját. Tájékoztat­ták őket az üzemi eseményekről, a termelési eredményekről. Elő­segítették, hogy mindezekről be­széljenek a foglalkozásokon. A X. kerületi pártbizottság segítése alapos volt. Ezt érez­ték a fiatalok vezetői s helytele­nül maguk keveset törődtek a fiatalok tanulásával. Jellemző, hogy a kerületi pártbizottság job­ban ismerte mindvégig a DISZ-oktatás helyzetét, mint a DISZ-bizottság tagjai, akik — mint a legbiztosabb helyre — minden esetben a pártbizottsághoz fordultak, ha információt akartak sze­rezni. A pártbizottság azonban hibát követett el, amikor elsősorban nem arra törekedett, hogy a DISZ-funkcionáriusokat megta­nítsa az oktatás helyes segítésé­re és ellenőrzésére. Más a helyzet a IX. kerület­ben. A kerületi pártbizottságban az oktatással foglalkozó elvtár­sak azért nem ismerik eléggé a DISZ-oktatás problémáit, mert nemrégen végzik ezt a felada­tot. Takács elvtárs, a DISZ- titkár pedig azért nem ismeri, mert „nemrég jött vissza sza­badságról”. Ráadásul február óta agit.-prop.-titkár sincs a DISZ-bizottságban, így azután jó ideje tulajdonképpen nincs gazdája a IX. kerületben a fia­talok oktatásának. A IX. kerületi DISZ-bizottság a pártbizottság figyelmeztetésé­re — hogy állapítsák meg: a DISZ-tagság hány százaléka tanult egész évben — sokáig csak találgatott? Amikor a szá­mítások sehogyan sem mutattak 16 százaléknál többet, a DISZ- titkár nem hitt saját szemének és hitetlenkedve kijelentette: „Lehet, hogy nem is pontosak az adatok, majd még megvizs­gáljuk." Számolgatni lehet, de ettől az eredmény nem lesz jobb, a százalék ugyanannyi marad, akárhogy is vizsgálgat­ják. Bár évközben a pártbizottság figyelmeztette az alapszerveze­teket, amikor egy-egy fontos feladat állt a DISZ-propaganda előtt, de azt már nem ellen­őrizte, mit tesznek a fiatalok. Ezért érthető, hogy a Fémáru- és Szerszámgépgyárban — a kerület egyik legjelentősebb üzemében — mindössze egy DISZ-politi­kai iskola tartott öszefog­lalót, a többi már évközben megszűnt. Az üzemi pártbizottság sokat ígérő kijelentései, hogy mindent megtesz a fiatalok tanulása ér­dekében, csak ígéretek marad­tak. A X. kerületi pártbizottság — bár előfordult, hogy a DISZ- bizottság helyett dolgozott — komoly eredményeket ért el. A IX. kerületi pártbizottság azon­ban magára hagyta a DISZ-bi­­zottságot az elmúlt oktatási év­ben. S a jövő évi előkészületben sem különb a helyzet. Alapo­san lemaradtak a DISZ-propa­­gandisták kiválogatásával a IX. kerületben: két nappal a határ­idő letelte előtt még csak a pro­pagandisták egyharmadát vá­lasztották ki. Ezért felelős a ke­rületi pártbizottság. Nem elég­séges a bírálat egymagában, ha­nem komoly módszerbeli é­s ellenőrzési segítségre van szük­ség. Több mint ezer ruházati cikk ára csökkent Nagy örömmel és megelége­déssel fogadták dolgozóink a belkereskedelmi minisztérium közleményét, hogy egy sor ru­házati cikk árát leszállították. Ezzel több mint ezer áru árát csökkentették. Egyformán örül­hetnek a nők, férfiak, gyerme­kek, mert az árcsökkenés érinti mind a női, mind a férfi és gyermekruházati cikkeket is. A pamut, gyapjú és selyemszöve­tek közül körülbelül harminc órát, a konfekcionált textiláruk közül a férfiruházati­­cikkeknél közel 120, a női ruházati cik­keknél több mint 200, a gyer­mekruházati cikkeknél szintén körülbelül 200 cikk árát szállí­tották le. A női alsóruházati áruknál több mint 150 féle ol­csóbb kombiné, hálóing és pon­gyola közül bólogathatnak a nők. De olcsóbbak lettek a bőr­áruk is, így a táskák, szatyrok, aktatáskák és a lábbeliek. Több mint ötvenfajta férficipő, hat­­vanfajta női félcipő, harminc­fajta női szandál, ötvenfajta gyermek százas- és félcipő és harmincfajta gyermekszandál kerül olcsóbban a fogyasztók­hoz. Már az első órákban látszik a nagy érdeklődés és a megnö­vekedett forgalom. A Divat­­csarnok kirakatai előtt is sokan állanak és tanulmányozzák az új árakat és a feliratokat, me­lyek felhívják a dolgozók fi­gyelmét, hogy a leányka szö­vetruha ára 292 forintról 180 forintra, a bébi­napozó 33 fo­rintról 17 forintra, a női kosztüm ára 1080 forintról 880 forintra csökkent. De sokan­­mennek be vásárolni is. A második emeleti nőiruha-osztályon szép vászon­pongyolát vásárolnak a tegna­pi 250 forintos ár helyett 217 forintos áron. A különbözeten három pár zoknit lehet venni. A férfiruhaosztályon is sok a vá­sárló, válogatnak az öltönyök között. A kam­arnöltöny teg­nap még 1100 forint volt, ma már 980 forintért kapható. Válo­gatnak a fiú- és leánykaruhák között is. Kislányka f­anellruha 103 forint helyett 82 forintért kapható. A gyermek fehér ne­mű­ek kö­zül a fiú puplin hálóing 95 helyett 85 forintért, a leányka hálóing 46 helyett 36 forintért, a leányka zefir pizsama 60 he­lyett 45 forintért, a gyermek­ing 104 helyett 84 forintért kapható. Örömmel szemlélhetik a dol­gozók a cipőknél, bőráruknál beállott lényeges árleszállítá­sokat. A fekete bőrből készült női bakancs tegnap még 245 forint volt, ma 180 forint az ára. A vulkanizált férfi vadász­­cipő 260 forintos ára 200-ra csökkent. Lényeges a férfi ma­gasszárú cipő és a férfi félcipő árcsökkenése: az előbbi 247*50 forint helyett 180, az utóbbi 193 forint helyett 155 forintért kap­ható. A női magasszárú cipő 193 forintról 154-re, a női gu­mitalpas félcipő 114-ről 98-ra, a női bőrtalpas félcipő 13730 forintról 145 forintra csökkent. A női szandál bőrből és velúr­ból tegnap 172 forintba került, ma a tegnapi ár mintegy két­harmadáért, 118 forintért vásá­rolható. A szülők örömére lé­nyegesen olcsóbbak lettek a gyermekcipők: a százas cipő ára 103 helyett 73, félcipő 99 helyett 61, a szandál 57 he­lyett 35 forint. Sokan örülnek m­ajd a tás­kák, bőröndök árcsökkenésének is. A kedden még 144.40 forint­ba került vászon aktatáska ma 88, a 326 forintos bőrönd ma fele, 163, a 101.10 forintos női divattáska ma 60.40, a 140 forintos strandtáska ma 88 fo­rintért kapható. Játékbabafejeket vagy háztartási cikkeket gyártson-e a Budapesti Háztartási Vegyicikkeket Gyártó Vállalat? Több mint egy éve, tavaly áprilisban kezdte meg műkö­dését a Budapesti Háztartási Vegyicikkeket Gyártó Vállalat Damjanich­ utca 28/a alatt. Mint helyiipari vállalatnak, az lett volna a feladata, hogy a bu­dapesti háztartások egyre nö­vekvő igényeit kielégítse. A feladat azonban csak feladat maradt. Senki nem törődött az­zal, hogy a vállalat időben — profiljának megfelelő — áru­­igénylést kapjon. Szinte csak a „szerencse” segített rajta. Ugyanis az Albertfalvai Vegyi­­gyár, amely hasonló cikkeket gyárt, nem teljesítette időben a kereskedelemmel kötött szer­ződést, így az Utolsó pillanat­ban a rendelést átadták az új vállalatnak. Ennek eredménye­ként az 1952-es évi ter­vüket mintegy 130 száza­lékra teljesítenék. De ko­rai volt az öröm, mert az al­bertfalvai gyár behozta elmara­dását, valamennyi megrendelé­sét annak rendje és módja szerint leszállította a nagy­kereskedelemnek. Így termé­szetesen a további gyártás már csak raktárra kerülhetett vol­na. Az albertfalvai gyár ugyanis annyit gyárt — bőr­zsírból és bőrolajból — ameny­­nyi a jelenlegi szükségletet teljes egészében kielégíti. Ép­pen azért a helyiipari vál­lalatnál le kellett állítani ezek­nek a cikkeknek gyártását. A vállalat pedig ott állt munka­­né­lkül, tervét az év első ne­gyedében alig 15—20 százalék­ra teljesítette. S már-már ar­ról tárgyaltak, hogy beszüntetik az üzem működését. És amíg az üzem csaknem állt , megkez­dődtek a tárgyalások... Értekezletek sokasága, ak­ták halmaza bizonyítja, hogy az illetékesek foglalkoznak a kér­déssel. A szépséghiba azonban az, hogy már II. negyedév­­­­befejeződött, de semmi eredmény nem látunk, azaz... olyan megol­dásra jutottak, hogy ebben a ne­gyedévben játékbabafejeket ké­szít majd a vállalat — a dol­gozó asszonyok részére fontos cipőpaszták, padló- és fém­­tisztítószerek helyett. Hogy ki a felelős ezért, azt ne­­héz kibogozni, mint valami kézilabdamérkőzésen, olyan jól „passzolgatják” a felelőssé­get a felelős szervek. Ha az ipari szervekkel beszélünk, azok a kereskedelmet okolják, mert nem kötött szerződést a vállalat áruira. Mikor a kereskedelem illetékeseit kérdezzük, azok a helyiipari minisztériumot te­szik felelőssé, mivel nem tart rendet vállalatainál, nem azo­kat a cikkeket gyártatja, ame­lyekre a háztartásoknak szük­ségük lenne, hanem azt, amit éppen akarnak. Végülis a nagy össze-visszaságban a könnyű­ipari minisztérium válasza csi­nált egy kis „rendet.” A Ház­tartási- és Vegyicikkeket Gyár­tó Vállalatnál a vegyicikkek gyártását azért kellett meg­szüntetni — válaszolták, mert ezek gyártására profil­vállalat van: az Albertalvai Vegyigyár, amely a kereskedelem szükség­leteit kielégíti. Így kényszer­ből kellett az üzemet más gyár­tásra átállítani. Ebben igazuk van, hiszen ezt mi sem tagad­tuk, csak éppen az a kérdés, miért hozták létre ezt a válla­latot, ha tudták, hogy nincs rá szükség? Mégis csak megenged­hetetlen, hogy van egy állami vállalat, amelynek fenntartására nagy összegeket fordítunk, ami­kor „nincs is rá szükség”. Éppen elég már ebben az ügyben a labdázgatásból. Nép­gazdaságunk szempontjából sokkal fontosabb, ha a Vegyi­cikkeket Gyártó Vállalatnál já­­tékbabafejek gyártása helyett be­vezetnék azokat az újításo­kat, mint például a fémlisztita­­paszta, padlóbeeresztő, for­gács, parkettfémpor, bokszdara, stb., melyeknek előállításával sok importanyagot takaríthat­nánk meg és nem utolsósorban a dolgozó háziasszonyok mun­káját könnyítették meg. A be­­eresztő-forgácsról például a ta­nács ipari osztálya így nyilat­kozik: az időjárástól teljesen függetlenül egyfor­m­a minő­ségben és halmazállapotban vásárolható, kényelmes, könnyű a hazaszállítása, a lakásban tá­rolható, nem szárad ki, a hasz­nálata igen egyszerű. Az Élel­miszervizsgáló Intézet szerint is a fényesítő hatása jobbnak bi­zonyul a Tangó-padlópusztánál. Most már kérdés, vájjon ki­nek érdeke a népgazdaság fo­rintjainak pocsékolása? Hetek, hónapok telnek el, ez alatt tíz­ezrek vesznek kárba, ugyanak­kor pedig a dolgozó asszonyok háztartásai nélkülözik ezeket a hasznos cikkeket. A M Megkezdődtek a felvételi vizsgák az egyetemeken. Tóth Valéria, az Ady Endre-úti tanítóképző most érettségizett tanulója, a böl­csészkar II. számú felvételi bizottsága előtt. Látogatás a kedves utcai tejkonyhán Ahol a csecsemők ételei készülnek XIII., Kedves­ utca, itt kapott otthont Budapest második mo­dern tejkonyhája. Itt készül a csecsemők változatos, finom éte­le: a tejbegríz, spenót, sárgaré­pafőzelék, krumplipüré. Minde­nütt világos és tiszta helyiségek. A konyhában a nagy elektromos fűtésű üstökben gondosan lezár­va fő a csecsemők tápláléka. A dolgozók Fehér köpenyben, be­kötött hajjal végzik munkáju­kat. A sorrendben elkészült éte­leket tolókocsin az adagolóba viszik, ahol még forrón kis pa­lackokba töltik és ledugaszol­ják. A sterilizált üvegpalackok­ba bögreszer­l mércével adagol­ják az ételt, ami nagy figyelmet igényel, mert gyorsan és ponto­san kell végezni. Innen a palac­kok az elektromos hűtőszekrény­be kerülnek, míg végül elszállít­ják a különböző bölcsődékbe. A tejkonyha vezetői — akikre államunk rábízta ennek az in­tézménynek vezetését — azonban nem elég gondossággal, lelkiis­meretességgel irányítják a mun­kát. Néhány tény arra mutat, hogy éppen az a szeretet hiány­zik az ügy iránt, amely szüksé­ges lenne, hogy kísérje álla­munk gondoskodását. Délelőtt 11 óra volt, amikor kint jártunk és már megtisztítva, vízben állt az a burgonya, ame­lyet csak másnap reggel főztek meg. Mindenki tudja mit jelent ez. A burgonya megpuhul, el­veszti ízét, nem beszélve arról, hogy vitamintartalma is csök­ken. Milyen lehet az az étel, amelyet ebből a burgonyából készítenek? A konyha munkája reggel 7 órakor kezdődik és délután 3-ig tart. Ez idő alatt folyamatosan főzik az ételeket. A szállításra azonban csak másnap reggel kerül sor és a legutolsó adagot déli fél 12-kor viszik el a böl­csödébe, így a csecsemők dél­után 5—6 óra között kapnak utoljára a több mint 24 órával előbb elkészített ételből. Ezt szó­­vátettük. Bolvári Dóra szak­mai vezető és dr. Báthory Pál bakteriológus egyöntetűen azt a nézetet vallotta: máskép nem le­het megoldani. Mi más vélemé­nyen vagyunk. Ha a szakembe­rek és a tejkonyha dolgozói - megértve ennek a helyzetnek káros voltát — összeülnének, ki­cserélnék egymás tapasztalatait és megvitatnák a lehetőségeket — biztos találnának jó megol­dást. A Budapesti Városi Tanács egészségügyi osztálya Buda­­pest­ egészségügyének gazdája. Az ő feladata a kedves utcai tej­konyha ellenőrzése is. Ezért­ vizsgálja meg a tejkonyha mun­káját,állapítsa meg az ételek hosszú ideig való tárolásáért és minőségéért ki a felelős. Ki a felelős például azért, hogy a csecsemők május végéig szárí­tott burgonyából készült krumpli­­pürét ettek. A kedves utcai tejkonyha ve­­zetőinek és dolgozóinak pedig annyit: egy pillanatig sem le­het közömbös számukra, mivel táplálják a haza kis polgárait, azoknak a dolgozóknak legfél­tettebb kincsét, akik a munka­­padok mellett nap mint nap be­csülettel végzik munkájukat. d­­e. Buomsr fi MDP BUDAPESTI PORTBIZOTTSftOfl ES fl rOvOROSI TUnftCS LAPJF A biztonságos, egészséges munkakörülményekért TV­éhány nappal ezelőtt tervismertető értekezlet volt a­­ Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéjében. Az elő­adó emlékeztette a dolgozókat a Béke­ Világtanács budapesti ülésére, ismertette a felhívást és beszélt az acélöntöde dol­gozóinak kötelességeiről. Azután a közelgő nagy ünnepről, alkotmányunk évfordulójáról szólott. A beszámolót élénk vita követte, amelynek során tizennégyen szép vállalásokat tettek. Csatlakoztak a vállaláshoz a fiatalok is; a DISZ-alapszer­­vezet kötelezettséget vállalt arra, hogy az acélöntödében nem lesz száz százalék alatt teljesítő fiatal. Szépek a Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéje terv­­ismertető értekezletén elhangzott munkavállalások. Abból fa­kadnak, hogy az acélöntöde dolgozói felismerték, mit jelent egész népünk számára — s így az ő részükre is — alkot­mányunk. Most az acélöntöde vezetőin a sor. Kötelességük, hogy biztosítsák e vállalások teljesítésének minden feltételét. Milyen feltételek ezek? Az, hogy gondoskodjanak: minden dolgozónál időben ott legyen a szekrény, a homok, a minta, egyszóval a munka minden kelléke. És főként az, hogy biz­tosítsák: a dolgozók egészségesen, mind kedvezőbb körülmé­nyek között válthassák valóra ezeket a vállalásokat. A júniusi hónapban az acélöntödében még megmutatkozott a hóvégi rohamozás. Az ilyen rohammunka, a túlórázás egyet jelent azzal, hogy a dolgozók több időt töltenek az öntöde gázos levegőjében, ami rongálja egészségüket. Korántsincs minden rendben az acélöntödében azon a területen, hogy megfelelő módon használják fel éppen azokat a szellőző­­berendezéseket, amelyek rendeltetése a levegő tisztítása. Vo­natkozik ez elsősorban az öntvénytisztítóra, ahol állandóan kisért a veszélyes szilikózis-betegség, ha kihasználatlanul hagyják a légtisztító berendezéseket. A dolgozókról való kö­­telező­ gondoskodást jelenti az is, ha az acélöntödében a ve­zetők nagyobb rendet teremtenek, mert a mai állapot, a min­denfelé heverő rengeteg szekrény, homok, minta számos bal­eset forrása lehet. Ma reggel óta már a harmadik negyedévi terven dol­gozunk, u­gyis mondhatnék, ez a negyedév az évi terv döntő negyede. Most dől el, melyek lesznek azok az üzemek, ahol egyenletes, jó munkával teljesítik majd túl az évi terv fel­adatait. De az is elválik, melyek lesznek azok a vállalatok, ahol csak az utolsó negyedévben, megfeszített munkával tel­jesítik majd éppenhogy az előirányzatot. Ez a módszer rossz, nem a mi módszerünk. Nem a mi módszerünk az a rohammunka, ami az elmúlt hónap végén is folyt sok üzem­ben, mint például a Villamosgép- és Kábelgyárban, a Hun­gária Vegyiműveknél vagy éppen a Fém­áru- és Szerszám­­gépgyárban, ahol minden rohamozás ellenére sem teljesítet­ték a negyedévi készárutervet. Az ilyen üzemekben a veze­tők éppen legfőbb kötelességüket hanyagolják el: a gondos­kodást a dolgozó emberről. A terv teljesítéséért vívott harc nem lehet mindenáron végzett rohammunka. A terv éppúgy, mint minden más a mi országunkban, a dolgozó emberek igé­­nyeinek kielégítését szolgálja. Ez ellen vét az olyan vezető, aki nem akadályozta meg még idejében a júniusi rohammun­kát és az is, aki már a mai naptól kezdve nem biztosítja a harmadik negyedéves terv zavartalan teljesítésének minden feltételét. És hozzátehetjük: ennek szellemében végzi teendő­jét a termelő munka minden olyan parancsnoka, aki gondos­kodott a harmadik negyedév zavartalan­u­ futásáról, aki meg­teremti az augusztus 20-i vállalások teljesítésének minden feltételét. Az ilyen vezető eleget tesz annak a megtisztelő feladatának, hogy segítse az alkotmányunk előírta kötelessé­gek teljesítését s ezzel nagyszerű jogaink élvezését.

Next