Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-01 / 179. szám
2 Ez a hét ai béketábor nagy győzelmével kezdődött: hétfőn hajnalban aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt. Ezzel véget ért a véres háború, amely három évig és egy hónapig tartott és befejeződtek a két évig és két hétig tartó fegyverszüneti tárgyalások. Az egész békeszerető emberiség, a békeharcosok milliói szerte a világon örömmel ünnepelték a hős koreai néphadsereget és a kínai önkénteseket, akik nagyszerű küzdelmeikkel győzelmet arattak a szövetségeseik által támogatott amerikai csapatokon. Ez az első vereség, amely az Egyesült Államokat történelme során érte — méghozzá egy olyan számbelileg kis néptől, mint a szabadságáért semmi áldozattól vissza nem riadó hős koreai néptől. A győzelmet bizonyítja az a tény is, hogy a kitűnően felszerelt, szövetségesek által támogatott amerikai hadsereg a fegyverszünet megkötésének pillanatában ugyanazon a vonalon állott, mint akkor, amikor megindította a támadást. És tagadhatatlan tény, hogy ez az út a „38. szélességi foktól a 38. szélességi fokig”, rengetegbe került az Egyesült Államoknak. Érdemes néhány számot idézni. Egy Tokióból keltezett hivatalos jelentés szerint az intervenciós csapatok 989,391 embert vesztettek, ebből 380,773 amerikai. Ami a hadianyagot illeti, megsemmisült az ENSZ- hadsereg 2565 harckocsija, 3625 gépkocsija, 1188 ágyúja, 163 hadihajója és 11,464 repülőgépe. Ezt az Egyesült Államok oldaláról — a koreai háború mérlege. De vannak más tények is. Ezek a tények arról beszélnek, hogy az Egyesült Államok kormánya a koreai háború következtében sokat vesztett tekintélyéből az amerikai nép előtt. Az AFP francia hírszolgálati iroda washingtoni tudósítója a koreai fegyverszünet amerikai visszhangjáról ’ 67 szerint ezt írja: „A koreai háború nem volt hősköltemény az amerikai közönség szemében. A háború rossz háborúvá, „Truman-háborúvá” vált. Eisenhower annak idején, az elnökválasztások előtt néhány héttel, megígérte a háború befejezését. Eisenhower ígérete a lelkesedés hullámát váltotta ki és szinte egyedül ez juttatta őt a Fehér Házba... De Washingtonban nem akadt senki, aki a koreai fegyverszünetet, mint az amerikai fegyverek diadalát üdvözölné.” Még világosabban beszélnek azok a kiábrándult hangú nyilatkozatok, amelyeket amerikai katonák tettek a fegyverszünet megkötése után. A Reuter-iroda jelentése szerint például H. A. Anderson tüzér ezt mondotta: „Nehéz megmondani, hogy miért tartott ilyen sokáig. Nem hiszem, hogy a fegyverszünet sok változást jelentene számunkra.” Robert Campbell őrmester pedig kijelentette: „Nem érzek túlzott örömet. Olyan ez, mint amikor az ember olyasvalamit kap meg, amit már régen megígértek neki, olyan régen, hogy már el is felejtette, miért is kapja”. Az amerikai katonák többsége már régóta csupán egyet kíván: hazamenni Koreából. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség panmindzsoni tudósítása is beismeri: „A fronton levő amerikai katonák megkönynyebbüléssel, de kis lelkesedéssel fogadták a fegyverszüneti egyezményről szóló hírt: legtöbben azt remélték, hogy hamarosan hazamehetnek, azonban Eisenhower elnök és több magasrangú kormánytisztviselő már előzőleg megmondotta nekik: a fegyverszünet nem jelenti azt, hogy hazamehetnek. A legtöbb ember csupán gúnyosan mosolygott, mintha kérdezné: „mikor megyünk haza?’.” Akik a győzelmet kivívták Milyen kiáltó ellentétben van ezzel a csüggedt hangulattal az a hatalmas öröm és lelkesedés, amely a béketábor országaiban fogta el a százmilliókat a fegyverszünet hírére! A béke harcosai jogosan értékelik a fegyverszünet megkötését hatalmas győzelemként. Hiszen bebizonyosodott, hogy a legkisebb ország is sikeresen képes megvédeni szabadságát és függetlenségét bármilyen hatalmas állam ellen. Bebizonyosodott, hogy igazságos háborút vívó népet nem lehet legyőzni. És bebizonyosodott az is, hogy minden kérdést meg lehet oldani tárgyalások útján, ha az egész béketábor egységesen, határozottan és kitartóan követeli a békés rendezést. A győzelmet elsősorban a bámulatos hősiességgel küzdő koreai katonák és kínai népi önkéntesek vívták ki. De a győzelmet azok a százmilliók is aratták, akik a világ minden táján szünet nélkül követelték a koreai békét. A győzelem azoké a százmillióké is,, akik megakadályozták az atombomba használatát Koreában. Azoké is, akik leleplezték a bakteriológiai hadviselés embertelenségét és azoké, akik idejekorán felfedték az imperialisták célját, azt, hogy ki akarják terjeszteni a háborút egész Délkelet-Ázsiára. A koreai fegyverszünet a legjobb válasz azoknak, akik időnként megkérdezték: mire valók a békealáírások, a gyűlések, a tüntetések? És felemelő érzés, lelkesítő öröm azoknak, akik mindenkor teljes erejükkel támogatták a Szovjetunió békepolitikáját, azt a politikát, amely 1951 június 23-a óta szüntelenül követelte a fegyverszüneti tárgyalások megindítását, a fegyverszünet megkötését. Mr. Dulles diktálni akar A fegyverszünetet megkötötték. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek már kivonták összes fegyveres erőiket a demilitarizált övezetből. Felmerül a kérdés, mi történik ezután? Hogyan lesz a fegyverszünetből tartós, igazságos béke? Mint ismeretes, a koreai kérdés végső rendezésére egy politikai értekezlet hivatott, amelyet rövidesen össze kell hívni. Az értekezlettel kapcsolatban már több nyilatkozat hangzott el felelős nyugati államférfiak szájából. Lord Salisbury, Nagy- Britannia ideiglenes külügyminisztere, a lordok házában tartott külpolitikai beszámolója során ezt mondotta: „Nyilvánvalónak látszik, hogy a politikai értekezlet részvevői között ott kell lennie Kínának és a Szovjetuniónak, amelyeknek egyaránt közös határuk van a Koreai-félszigettel.” Dulles amerikai külügyminiszter is nyilatkozott. Ő is elismerte, hogy a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül nem le-het megtartani a politikai értekezletet. De amíg az ideiglenes angol külügyminiszter beszédét az a remény hatotta át, hogy a Koreával kapcsolatos összes vitás kérdéseket rendezni lehet, Dulles nyilatkozata egészen másfajta képet mutatott. Az amerikai külügyminiszter világosan kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államok egyedül kívánja meghatározni a koreai kérdés rendezésének módját. Kijelentette, hogy a politikai értekezlet főtárgya Korea egyesítése és értésre adta azt is, hogy „Kínának minden ellenszolgáltatás nélkül kell elfogadnia Korea egyesítését.” Dulles kijelentéseiből kitűnt az is, hogy Koreából minden külföldi csapatot vissza kell vonni, kivéve az amerikai csapatokat, „amelyek jelenléte még hosszú ideig szükséges lesz Korea földjén”. Az Egyesült Államok — fűzte hozzá az amerikai külügyminiszter — még a konferencia sikere esetén is meg kívánja akadályozni Kínának az ENSZ- be való felvételét és szükség esetén a vétójogot is gyakorolni fogjai. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Mr. Dulles már jóelőre az értekezlet sikerének megakadályozására készül. Persze, az értekezleten nem egyedül az Egyesült Államok kormánya lesz jelen és máris látszik, hogy az Egyesült Államok szövetségesei sem fogadják ellenvetés nélkül Dulles követeléseit. A londoni rádió például hangoztatta, hogy „a brit kormányt igen kínosan érintette Dulles magatartása.” A Times azt írta: „Ez nem jó diplomácia és nem olyan magatartás, amelyről fel lehetne tételezni, hogy megegyezik az Egyesült Államok szövetségeseinek és más ENSZ-tagállamoknak felfogásával.” Bizonyos, hogy a politikai értekezleten éles vita várható. De az is bizonyos, hogy a népek, a békeszerető százmilliók, a politikai értekezlet menetébe is beleszólhatnak, ugyanúgy, ahogyan beleszóltak a fegyverszünet megkötésének kikényszerítésébe. A népeknek még talán az eddiginél is nagyobb szerepük lesz. Értésére kell adniuk Mr. Dullesnek és gazdáinak, hogy nem hajlandók eltűrni imperialista diktátumot a koreai béke kérdésében, nem hajlandók megengedni, hogy az agresszív amerikai tőkéscsoportok zsarolással szerezzék meg azt, amit fegyverrel nem tudtak megszerezni. A béke harcosaira kemény küzdelmek várnak. Nem kis mértékben éberségünkön, egységes, határozott fellépésünkön múlik, milyen gyorsan lehet kikényszeríteni a végleges békekötést Koreában. & 3 A koreai háború mérlege — A politikai értekezlet kilátásai piet van Staveren, ifjú holland békeharcos, a nagy bukaresti találkozó előestéjén köszönt téged a világ fiatalsága! Nálunk kevesen ismerik a fiatal holland hazafi nevét. Néhány évvel ezelőtt, 1949-ben Piet van Staverent sok más társával együtt egyenruhába öltöztették, fegyvert adtak a kezébe, hajóra akarták rakni és útnak indítani az ázsiai földrészre, Indonéziába. Sokan közülük elmentek, de Piet van Staveren otthon maradt. „Nem harcolok igaztalan ügyért, nem fogok fegyvert más nép szabadságának elnyomására!” — ezzel fejezte ki igazságérzetét, szenvedélyes akaratát, hogy nem tör egyetlen békés népre sem. Piet van Staveren nem ontott vért és" nem vitte vásárra a saját bőrét, hogy szaporodjanak a holland gyárosok aranyai, fellendüljenek a holland bankárok üzletei. De nem láthatta sokáig szabadon hazája felett a kék eget. A fiatal holland békeharcost börtönbe zárták. Hét év szabadságvesztést rótt rá a bíróság és rácsok mögé dugták, a leewardeni börtönbe. Tettét és nevét azonban nem rejthették el honfitársai előtt. Piet van Staveren Hollandiában ma a békeimre egyik jelképe. Holland anyák fiuknak tekintik, ifjak és leányok, mint fivérüket tisztelik Levelek százai érkeznek naponta a holland kormány hivatalaihoz„Szabadságot Piet van Staverennek!" Küldöttségek érkeznek a leewardeni börtönhöz, ajándékokat, virágokat visznek neki. Országos mozgalom indult kiszabadítása érdekében. A haladó Általános Holland Ifjúsági Szövetség elnökségi tagjává választotta. Az elmúlt évben, a parlamenti választások idején Hollandia Kommunista Pártja nemzetgyűlési képviselővé jelölte és a választók ezret szavaztak Piet van Staveren-re, a béke jelöltjére. Isszelnégy éve a leewardeni börtön egyik cellájának foglya Piet van Staveren, az ifjú holland, aki nem volt hajlandó harcolni Indonéz testvérei ellen. A rabság megtámadta egészségét, élete veszélyben. De eszményeit nem adta fel. Ezek az eszmények ugyanazok, amelyekért Bukarestben síkraszállnak sok nemzet reménységei, a béke ifjú harcosai. Ezek az eszményekbékét — hogy minden fiatal tanulhasson tehetsége, képességei szerint, békét — hogy lerakhassák új családi fészkek alapjait; békét — hogy elűzzék a holnap elé tornyosuló sötét fellegeket és minden ország ifjúsága nyugton szövögethesse és valóra válthassa nagy terveit. Békét , hogy Piet van Staveren szabad legyen, együtt küzdhessen millió és millió ifjú testvérével! Egy ifjú békeharcos, Piet van Staveren, Hollandia igaz fia LYJ KERTMOZI! Augusztus 3-án megnyílik a RÓZSAVÖLGYI KERTMOZI a Rózsavölgyi (Novibazár) téren, (XIV. kerület, megközelíthető a 44-es villamos bosnyák téri végállomásától) Jegyelővétel — szombat és vasárnap kivételével — délután 4 órától. Megnyitó műsor augusztus 3-tól 5-ig: ANGYALLAL NYARALTAM Színes csehszlovák filmvígjáték. Augusztus 6—8: MAKSZIMKA Egy néger kisfiú kalandjai. Magyarul beszélő színes, szovjet film. Főszereplők: Borisz Andrejev és Tolja Bovikin Kísérőműsor: ESTE A FONÓBAN Színes, táncos magyar rövidfilm, a Magyar Állami NépiEgyüttes közreműködésével. &BUOMST SZOMBAT, 1953. AUGUSZTUS 1. nimdain« „ HETI AJÁNLATUNK Férfi habselyem ing 98 Ft. Női szandál 96.70 Ft. VÁSÁROLJON MINDENT EGY HELYEN ÁLLAMI ÁRUHÁZ Bulganyin elvtárs üdvözlőtávirata Csu Te elvtárshoz PEKING, augusztus I. (Uj-Kína) N. A. Bulganyin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének honvédelmi minisztere az augusztus 1-i Hadsereg Napja alkalmából pénteken üdvözlőtáviratot intézett Csu Tehez,ai kínai népi felszabadító hadsereg főparancsnokához: „A Kínai Népköztársaság népi felszabadító hadserege megalakításának évfordulója alkalmából üdvözlöm önt a magam és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fegyveres erői nevében. Fogadja legjobb kívánságainkat a Kínai Népköztársaság fegyveres erői harci erejének további megszilárdításához. N. A. Bulganyin.” A szovjet kormány tiltakozása az Egyesült Államok kormányánál MOSZKVA, augusztus 1. (TASZSZ) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese július 31-én fogadta Charles Bohlen urat, az Egyesült Államok nagykövetét és a következő tartalmú jegyzéket nyújtotta át neki: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya szükségesnek tartja közölni az Egyesült Államok kormányával. Illetékes szovjet szervek ellenőrzött jelentései szerint ez év július 27-én, moszkvai idő szerint 6.28 órakor, négy amerkai vadászgép, amely behatolt a Kínai Népköztársaság légiterébe, Huatien város térségében, 110 kilométerre a kínai-koreai határtól megtámadta és lelőtte az „IL—12" szovjet utasszállító repülőgépet, amely a megállapított útvonalon rendszeres repülését végezte Port-Arthurból a Szovjetunióba. A repülőgéppel együtt elpusztult a fedélzetén lévő 15 utas és a személyzet 6 tagja is. A szovjet kormány határozottan tiltakozik az amerikai katonai repülőgépeknek a szovjet utasszállító repülőgép ellen a Kínai Népköztársaság területe felett elkövetett kalóztámadása ellen és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz a támadásban bűnös személyek szigorú megbüntetésére és annak megakadályozására, hogy az amerikai katonai parancsnokság a továbbiakban ilyen bűnös cselekményeket kövessen el. A szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy kártérítést követeljen az Egyesült Államok kormányától az említett 21 szovjet állampolgár és a repülőgép elpusztulása miatt. Charles Bohlen úr közölte, hogy az említett jegyzéket kormánya tudomására hozza. A katonai fegyverszüneti bizottság megfigyelőcsoportjai készen állnak munkájuk megkezdésére KESZON, augusztus 1. Hét együttes megfigyelőcsoport — a 4., az 5., a 6., a 7., a 8., a 9. és a 10. — koreai és kínai tagjai július 30-án reggel útnak indultak Keszonból a csoportjaik számára kijelölt területekre. Július 31-én és augusztus 2-án a kijelölt helyeken találkoznak a másik félnek az együttes megfigyelőcsoportokban helyet foglaló tagjaival és megkezdik a munkát. A fegyverszüneti egyezmény rendelkezései értelmében minden együttes megfigyelőcsoport négy-hat tagból áll. E szám felét a koreai-kínai fél, másik felét pedig az ENSZ haderejének parancsnokságai nevezi ki. A fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezései kimondják: Az együttes megfigyelőcsoportok feladata, hogy támogassák a katonai fegyverszüneti bizottságot a jelen fegyverszüneti egyezmények a demilitarizált övezetre és a Han-folyó torkolatvidékére vonatkozó rendelkezései végrehajtásának ellen-nőrzésében. A két fél elvben megállapodott, hogy a demilitarizált övezetet a Han-folyó torkolatvidékével együtt tíz részre osztja. Minden ilyen 20—30 kilométer szélességű területen a tíz együttes megfigyelőcsoport egyike gyakorol felügyeletet. A koreai-kínai népi erők új állásaikban vannak Koreai arcvonal, augusztus 1. A koreai-kínai népi erők berendezkednek a demilitarizált övezettől északra húzódó új állásaikba. A kényelmesen berendezett sátrakban és selyemlobogókkal feldíszített klubhelyiségekben a népi harcosok a jelenlegi helyzetről és feladataikról beszélgetnek. A harcosok hangoztatják, hogy nagy éberségre van szükség, mivel Li Szín Man és bizonyos amerikai ''elemek még mindig ellenzik a fegyverszüneti egyezményt. g<»<XXX»00(X30000000<XXO0000000000000CO00CK»0CXXXXX«00000000000CXX)0000000000000000O Az ízlések különbözők: van, aki sósan szereti az ételt, van, aki még sósakban. Ám a sótartók is különbözők. Azt a két kerek tartóból álló só és paprika társbérletet, melyet középen rendszerint kis üvegoszlopocskával látnak el, mindenki ismeri. Ez az, amit csak otthon szabad használni, nyilvános vendéglátóipari üzemekben nem. Hogy miért nem? Úgy is mondhatjuk, hogy nem valami „gusztusos ", amikor a vendégek kézzel vagy kanállal nyúlnak a sóba, főleg olyan kanállal, amely már az ételbe is belemerült. A Kossuth Lajosutca és Múzeumkörút sarkán levő Astoria-büffében is másfajta sótartót rendszeresítettek, mégpedig kétfélét. Az egyik egy valódi kistányér, a másik jókora kávéscsésze. Ezeket úgy fedeztem fel, hogy a levesem kissé sótlanabb volt, mint ahogyan sze kóról van szó Lehet, hogy túl kényes vagyok, de ezek után nem sóztam meg levesemet és azt kanalaz. „ sóvárogva néztem a jóízűen falatozó szomszédaimat. Közben azon bosszankodtam, hogy a büffé vezetője nem gondol arra: naponta néhányszáz vendég nyúl bele a sótarkatóba, ki-ki a saját szájíze szerint végezve a sóbányászat különféle fogásait." Kedves illetékesek, Tudják-e, hogy van egy olyan sótartóféle, amelyet többnyire üvegből készítenek, általában hosszúkás alakú és a tetején színes bakelitkupak van apró lyukacskákkal, amelyek abból a célból furottak, hogy ezeken át permetezzenek a sószemek a sótartót fejjel lefelé rázogató vendég ételébe. Tehát száz sónak is egy a vége: sószórót kérünk a „családi sótartók" helyett. Z. Z. retem és sótartó után néztem. A szomszéd asztalnál sikerült felfedeznem a tustányér-sótartót”. Az egyik vendég éppen belenyúlt a leveseskanalával. Igaz ugyan, hogy a tányér mellett egy kimami is volt, de van, aki úgy gondolkozik: miért ne használja az ember a saját nalát? Megfigyeltem, hogy vannak olyan vendégek is, akik hüvelyk-, mutató- és középső ujjuk kollektív munkájával kotornak sőt a kistányérból — gondosan félre, söpörve a leveseskanál pirosas nyomait. Abban a reményben néztem körül, hogy talán higiénikusabb sótartóra fogok akadni. Az egyik asztalnál idősebb néni morzsolgatta ujjaival a sószemeket a , sze-sótartóban, mivel nyilván nem volt biztos benne, hogy hó-e vagy cukor, óvatosan kóstolgatni kezdte, utána megnyugodva sózta létét ,csecs