Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

2 Ez a hét ai béketábor nagy győzelmével kezdődött: hétfőn hajnalban aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt. Ez­zel véget ért a véres háború, amely három évig és egy hó­napig tartott és befejeződtek a­ két évig és két hétig tartó fegy­verszüneti tárgyalások. Az egész békeszerető emberiség, a békeharcosok milliói szerte a világon örömmel ünnepelték a hős koreai néphadsereget és a kína­i önkénteseket, akik nagy­szerű küzdelmeikkel­ győzelmet arattak a szövetségeseik által támogatott amerikai csapatokon. Ez az első vereség, amely az Egyesült Államokat történelme során érte — méghozzá egy olyan számbelileg kis néptől, mint a szabadságáért semmi áldozattól vissza nem riadó hős koreai néptől. A győzelmet bizonyítja az a tény is, hogy a kitűnően felszerelt, szövetségesek által támogatott amerikai hadsereg a fegyverszünet megkötésének pillanatában ugyanazon a vona­lon állott, mint akkor, amikor megindította a támadást. És ta­gadhatatlan tény, hogy ez az út a „38. szélességi foktól a 38. szélességi fokig”, rengetegbe ke­rült az Egyesült Államoknak. Érdemes néhány számot idézni. Egy Tokióból keltezett hivatalos jelentés szerint az intervenciós csapatok 989,391 embert vesztettek, ebből 380,773 amerikai. Ami a hadianyagot illeti, megsemmisült az ENSZ- hadsereg 2565 harckocsija, 3625 gépkocsija, 1188 ágyú­ja, 163 hadihajója és 11,464 repülőgépe. Ez­t az Egyesült Államok ol­daláról — a koreai háború mér­lege. De vannak más tények is. Ezek a tények arról beszélnek, hogy az Egyesült Államok kor­mánya a koreai háború követ­keztében sokat vesztett tekinté­lyéből az amerikai nép előtt. Az AFP francia hírszolgálati iro­da washingtoni tudósítója a ko­reai fegyverszünet amerikai visszhangjáról ’ 67­ szerint ezt írja: „A koreai háború nem volt hősköltemény az amerikai közönség szemében. A há­ború rossz háborúvá, „Tru­­man-háborúvá” vált. Eisenhower annak idején, az elnökválasztások előtt néhány héttel, megígérte a háború befe­jezését. Eisenhower ígérete a lelkesedés hullámát váltotta ki és szinte egyedül ez juttatta őt a Fehér Házba... De Wash­ingtonban nem akadt senki, aki a koreai fegyverszünetet, mint az amerikai fegyverek diadalát üdvözölné.” Még világo­sabban beszél­nek azok a ki­ábrándult han­gú nyilatkoza­tok, amelyeket amerikai kato­­nák tettek a fegyverszünet megkötése után. A Reuter-iroda jelentése szerint például H. A. Anderson tüzér ezt mondotta: „Nehéz megmondani, hogy miért tartott ilyen sokáig. Nem hi­szem, hogy a fegyverszünet sok változást jelentene számunkra.” Robert Campbell őrmester pe­dig kijelentette: „Nem érzek túlzott örömet. Olyan ez, mint amikor az ember olyasvalamit kap meg, amit már régen meg­ígértek neki, olyan régen, hogy már el is felejtette, miért is kapja”. Az amerikai katonák többsége már régóta csupán egyet kíván: hazamenni Koreából. Az Associa­ted Press nevű amerikai hírügy­nökség panmindzsoni tudósítá­sa is beismeri: „A fronton levő amerikai katonák megköny­­nyebbüléssel, de kis lelkesedés­sel fogadták a fegyverszüneti egyezményről szóló hírt: legtöb­ben azt remélték, hogy hamaro­san hazamehetnek, azonban Eisenhower elnök és több ma­gasrangú kormánytisztviselő már előzőleg megmondotta nekik: a fegyverszünet nem jelenti azt, hogy hazamehetnek. A legtöbb ember csupán gúnyosan mosoly­gott, mintha kérdezné: „mikor megyünk haza?’.” Akik a győzelmet kivívták Milyen kiáltó ellentétben van ezzel a csüggedt hangulattal az a hatalmas öröm és lelkesedés, amely a béketábor országaiban fogta el a százmilliókat a fegy­verszünet hírére! A béke harco­sai jogosan értékelik a fegyver­­szünet megkötését hatalmas győzelemként. Hiszen bebizo­nyosodott, hogy a legkisebb or­szág is sikeresen képes megvé­deni szabadságát és független­ségét bármilyen hatalmas ál­lam ellen. Bebizonyosodott, hogy igazságos háborút vívó népet nem lehet legyőzni. És bebizonyosodott az is, hogy minden kérdést meg lehet ol­dani tárgyalások útján, ha az egész béketábor egységesen, határozottan és kitartóan kö­veteli a békés rendezést. A győzelmet első­sorban a bá­mulatos hősies­séggel küzdő koreai katonák és kínai népi önkéntesek­ vív­ták ki. De a győzelmet azok a százmilliók is aratták, akik a világ minden táján szünet nélkül követelték a koreai békét. A győ­zelem azoké a százmillióké is,, akik megakadályozták az atom­bomba használatát Koreában. Azoké is, akik leleplezték a bak­teriológiai hadviselés emberte­lenségét és azoké, akik ideje­korán felfedték az imperialisták célját, azt, hogy ki akarják ter­jeszteni a háborút egész Dél­­kelet-Ázsiára. A koreai fegyver­­szünet a legjobb válasz azok­nak, akik időnként megkérdez­ték: mire valók a béke­aláírások, a gyűlések, a tüntetések? És felemelő ér­zés, lelkesítő öröm azoknak, akik mindenkor teljes erejükkel támogatták a Szovjetunió bé­kepolitikáját, azt a politikát, amely 1951 június 23-a óta szüntelenül követelte a fegy­verszüneti tárgyalások megin­dítását, a fegyverszünet meg­kötését. Mr. Dulles diktálni akar A fegyverszünetet megkötöt­ték. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek már kivonták összes fegyveres erői­ket a demilitarizált övezetből. Felmerül a kérdés, mi történik ezután? Hogyan lesz a fegy­verszünetből tartós, igazságos béke? Mint ismeretes, a koreai kér­dés végső rendezésére egy po­litikai értekezlet hivatott, ame­lyet rövidesen össze kell hívni. Az értekezlettel kapcsolatban már több nyilatkozat hangzott el felelős nyugati államférfiak szájából. Lord Salisbury, Nagy- Britannia ideiglenes külügymi­­nisztere, a lordok házában tar­tott külpolitikai beszámolója során ezt mondotta: „Nyilvánvalónak látszik, hogy a politikai értekezlet részvevői között ott kell lennie Kínának és a Szov­jetuniónak, amelyeknek egy­aránt közös határuk van a Koreai-félszigettel.” Dulles amerikai külügyminisz­ter is nyilatkozott. Ő is elis­merte, hogy a Kínai Népköztár­saság részvétele nélkül nem le-­­­het megtartani a politikai érte­kezletet. De amíg az ideiglenes angol külügymi­niszter beszé­dét a­z a remény hatotta át, hogy a Koreával kap­csolatos összes vitás kérdéseket rendezni lehet, Dulles nyilatkozata egészen másfajta képet mutatott. Az amerikai külügyminiszter vilá­gosan kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államok egyedül kívánja meghatározni a koreai kérdés rendezésének módját. Ki­jelentette, hogy a politikai ér­tekezlet főtárgya Korea egyesí­tése és értésre adta azt is, hogy „Kínának minden ellen­szolgáltatás nélkül kell elfogad­nia Korea egyesítését.” Dulles kijelentéseiből kitűnt az is, hogy Koreából minden külföldi csapatot vissza kell vonni, kivé­ve az amerikai csapatokat, „amelyek jelenléte még hosszú ideig szükséges lesz Korea föld­jén”. Az Egyesült Államok — fűzte hozzá az amerikai külügy­­miniszter — még a konferencia sikere esetén is meg kívánja akadályozni Kínának az ENSZ- be való felvételét és szükség esetén a vétójogot is gyakorolni fogjai. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Mr. Dulles már jóel­őre az értekezlet sikerének meg­akadályozására készül. Persze, az értekezleten nem egyedül az Egyesült Államok kormánya lesz jelen és máris látszik, hogy az Egyesült Álla­mok szövetségesei sem fogadják ellenvetés nélkül Dulles követe­léseit. A londoni rádió például hangoztatta, hogy „a brit kormányt igen kí­nosan érintette Dulles ma­gatartása.” A Times azt írta: „Ez nem jó diplomácia és nem olyan ma­gatartás, amelyről fel lehetne tételezni, hogy megegyezik az Egyesült Államok szövetségesei­nek és más ENSZ-tagállamok­­nak felfogásával.” Bizonyos, hogy a politikai ér­tekezleten éles vita várható. De az is bizonyos, hogy a népek, a békeszerető százmilliók, a po­litikai értekezlet menetébe is beleszólhatnak, ugyanúgy, aho­gyan beleszóltak a fegyverszü­net megkötésének kikényszeríté­sébe. A népeknek még talán az eddiginél is nagyobb szere­pük lesz. Értésére kell adniuk Mr. Dullesnek és gazdáinak, hogy nem hajlandók eltűrni im­perialista diktátumot a koreai béke kérdésében, nem hajlandók megengedni, hogy az agresszív amerikai tőkéscsoportok zsarolás­sal szerezzék meg azt, amit fegyverrel nem tudtak megsze­rezni. A béke harcosaira kemény küzdelmek várnak. Nem kis mértékben éberségünkön, egy­séges, határozott fellépésünkön múlik, milyen gyorsan lehet ki­kényszeríteni a végleges béke­kötést Koreában. & 3 A koreai háború mérlege — A politikai értekezlet kilátásai piet van Staveren, ifjú holland békeharcos, a nagy bukaresti találkozó előesté­jén köszönt téged a világ fia­talsága! Nálunk kevesen ismerik a fiatal holland hazafi nevét. Né­hány évvel ezelőtt, 1949-ben Piet van Staverent sok más tár­sával együtt egyenruhába öltöz­tették, fegyvert adtak a kezébe, hajóra akarták rakni és útnak indítani az ázsiai földrészre, In­donéziába. Sokan közülük el­mentek, de Piet van Staveren otthon maradt. „Nem harcolok igaztalan ügyért, nem fogok fegyvert más nép szabadságá­nak elnyomására!” — ezzel fe­jezte ki igazságérzetét, szenve­délyes akaratát, hogy nem tör egyetlen békés népre sem. Piet van Staveren nem ontott vért és" nem vitte vásárra a saját bőrét, hogy szaporodjanak a holland gyárosok aranyai, fel­lendüljenek a holland bankárok üzletei. De nem láthatta sokáig szabadon hazája felett a kék eget. A fiatal holland békeharcost börtönbe zárták. Hét év szabadságvesztést­ rótt rá a bí­róság és rácsok mögé dugták, a leewardeni börtönbe. Tettét és nevét azonban nem rejthették el honfitársai előtt. Piet van Sta­veren Hollandiában ma a béke­imre egyik jelképe. Holland anyák fiuknak tekintik, ifjak és leányok, mint fivérüket tisztelik Levelek százai érkeznek naponta a holland kormány hivatalaihoz­­„Szabadságot Piet van Staveren­­nek!" Küldöttségek érkeznek a leewardeni börtönhöz, ajándé­kokat, virágokat visznek neki. Országos mozgalom indult ki­szabadítása érdekében. A haladó Általános Holland Ifjúsági Szö­vetség elnökségi tagjává vá­lasztotta. Az elmúlt évben, a parlamenti választások idején Hollandia Kommunista Pártja nemzetgyűlési képviselővé je­lölte és a választók ezret sza­vaztak Piet van Staveren-re, a béke jelöltjére. Is­szel­négy éve a leewar­deni börtön egyik cel­lájának foglya Piet van Stave­ren, az ifjú holland, aki nem volt hajlandó harcolni Indonéz testvérei ellen. A rabság meg­támadta egészségét, élete ve­szélyben. De eszményeit nem adta fel. Ezek az eszmények ugyanazok, amelyekért Buka­restben síkraszállnak sok nem­zet reménységei, a béke ifjú harcosai. Ezek az eszmények­­békét — hogy minden fiatal ta­nulhasson tehetsége, képességei szerint, békét — hogy lerakhas­sák új családi fészkek alapjait; békét — hogy elűzzék a holnap elé tornyosuló sötét fellegeket és minden ország ifjúsága nyug­ton szövögethesse és valóra vált­­hassa nagy terveit. Békét , hogy Piet van Sta­veren szabad legyen, együtt küzdhessen millió és millió ifjú testvérével! Egy ifjú békeharcos, Piet van Staveren, Hollandia igaz fia L­YJ KERTMOZI! Augusztus 3-án megnyílik a RÓZSAVÖLGYI KERTMOZI a Rózsavölgyi­ (Novibazár) téren, (XIV. kerület, megkö­zelíthető a 44-es villamos bosnyák téri végállomásától) Jegyelővétel — szombat és vasárnap kivételével — dél­után 4 órától. Megnyitó műsor augusztus 3-tól 5-ig: ANGYALLAL NYARALTAM Színes csehszlovák filmvígjáték. Augusztus 6—8: MAKSZIMKA Egy néger kisfiú kalandjai. Magyarul beszélő színes, szovjet film. Főszereplők: Borisz Andrejev és Tolja Bovikin Kísérőműsor: ESTE A FONÓBAN Színes, táncos magyar rövidfilm, a Magyar Állami Népi­­Együttes közreműködésével. &BUOMST SZOMBAT, 1953. AUGUSZTUS 1. nimdain« „ HETI AJÁNLATUNK Férfi habselyem ing 98­­ Ft. Női szandál 96.70 Ft. VÁSÁROLJON MINDENT EGY HELYEN ÁLLAMI ÁRUHÁZ Bulganyin elvtárs üdvözlőtávirata Csu Te elvtárshoz PEKING, augusztus I. (Uj-Kína) N. A. Bulganyin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének honvédelmi minisz­tere az augusztus 1-i Hadsereg Napja alkalmából pénteken üd­vözlőtáviratot intézett Csu Te­­hez,­ai kínai népi felszabadító hadsereg főparancsnokához: „A Kínai Népköztársaság népi felszabadító hadserege megalakításának évfordulója al­kalmából üdvözlöm önt a ma­gam és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fegy­veres erői nevében. Fogadja legjobb kívánsága­inkat a Kínai Népköztársaság fegyveres erői harci erejének további megszilárdításához. N. A. Bulganyin.” A szovjet kormány tiltakozása az Egyesült Államok kormányánál MOSZKVA, augusztus 1. (TASZSZ) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese július 31-én fogadta Charles Bohlen urat, az Egyesült Államok nagy­követét és a következő tartalmú jegyzéket nyújtotta át neki: A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kormánya szükségesnek tartja közölni az Egyesült Államok kormányával. Illetékes szovjet szervek ellen­őrzött jelentései szerint ez év július 27-én, moszkvai idő sze­rint 6.28 órakor, négy amerkai vadászgép, amely behatolt a Kínai Népköztársaság légiterébe, Huatien város térségében, 110 kilométerre a kínai-koreai határ­tól megtámadta és lelőtte az „IL—12" szovjet utasszállító re­pülőgépet, amely a megállapított útvonalon rendszeres repülését végezte Port-Arthurból a Szov­jetunióba. A repülőgéppel együtt elpusztult a fedélzetén lévő 15 utas és a személyzet 6 tagja is. A szovjet kormány határozot­tan tiltakozik az amerikai kato­nai repülőgépeknek a szovjet utasszállító repülőgép ellen a Kínai Népköztársaság területe felett elkövetett kalóztámadása ellen és elvárja, hogy az Egye­sült Államok kormánya intézke­déseket tesz a támadásban bűnös személyek szigorú megbünteté­sére és annak megakadályozá­sára, hogy az amerikai katonai parancsnokság a továbbiakban ilyen bűnös cselekményeket kö­vessen el. A szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy kártérí­tést követeljen az Egyesült Álla­­mok kormányától az említett 21 szovjet állampolgár és a repülő­gép elpusztulása miatt. Charles Bohlen úr közölte, hogy az említett jegyzéket kor­mánya tudomására hozza. A katonai fegyverszüneti bizottság megfigyelőcsoportjai készen állnak munkájuk megkezdésére KESZON, augusztus 1. Hét együttes megfigyelőcso­port — a 4., az 5., a 6., a 7., a 8., a­ 9. és a 10. — koreai és kí­nai tagjai július­ 30-án reggel útnak indultak Keszonból a csoportjaik számára kijelölt te­rületekre. Július 31-én és augusztus 2-án a kijelölt helye­ken találkoznak a másik félnek az együttes megfigyelőcsoportok­­ban helyet foglaló tagjaival és megkezdik a munkát. A fegyverszüneti egyezmény rendelkezései értelmében min­den együttes megfigyelőcsoport négy-hat tagból áll. E szám felét a koreai-kínai fél, másik fe­lét pedig az ENSZ haderejének parancsnokságai nevezi ki. A fegyverszüneti egyezmény megfelelő rendelkezései kimond­ják: Az együttes megfigyelőcsopor­tok feladata, hogy támogassák a katonai fegyverszüneti bizott­ságot a jelen fegyverszüneti egyezmények a demilitarizált övezetre és a Han-folyó torko­latvidékére vonatkozó rendel­kezései végrehajtásának ellen-n­őrzésében. A két fél elvben megállapo­dott, hogy a demilitarizált öve­zetet a Han-folyó torkolatvidé­kével együtt tíz részre osztja. Minden ilyen 20—30 kilométer szélességű területen a tíz együt­tes megfigyelőcsoport egyike gyakorol felügyeletet. A koreai-kínai népi erők új állásaikban vannak Koreai arcvonal, augusztus 1. A koreai-kínai népi erők be­rendezkednek a demilitarizált övezettől északra húzódó új ál­lásaikba. A kényelmesen berendezett sátrakban és selyemlobogókkal feldíszített klubhelyiségekben a népi harcosok a jelenlegi hely­zetről és feladataikról beszélget­­nek. A harcosok hangoztatják, hogy nagy éberségre van szük­ség, mivel Li Szín Man és bi­zonyos amerikai ''elemek még mindig ellenzik a fegyverszü­neti egyezményt. g<»<XXX»00(X30000000<XXO0000000000000CO00CK»0CXXXXX«00000000000CXX)0000000000000000O Az ízlések külön­bözők: van, aki só­san szereti az ételt, van, aki még só­sakban. Ám a só­tartók is különbö­zők. Azt a két ke­rek tartóból álló só és paprika társ­bérletet, melyet kö­zépen rendszerint kis üvegoszlopocs­­kával látnak el, mindenki ismeri. Ez az, amit csak ott­hon szabad hasz­nálni, nyilvános vendéglátóipari üzemekben nem. Hogy miért nem? Úgy is mondhat­juk, hogy nem va­lami „gusztusos ", amikor a vendé­gek kézzel vagy ka­nállal nyúlnak a sóba, főleg olyan kanállal, amely már az ételbe is belemerült. A Kossuth Lajos­­utca és Múzeum­­körút sarkán levő Astoria-büffében is másfajta sótartót rendszeresítettek,­­ mégpedig kétfélét. Az egyik egy va­lódi kistányér, a másik jókora ká­véscsésze. Ezeket úgy fedeztem fel, hogy a levesem kis­sé sótlanabb volt, mint ahogyan sze­­ kóról van szó Lehet, hogy túl kényes vagyok, de ezek után nem sóz­tam meg levese­met és azt kanalaz­. „ sóvárogva néz­tem a jóízűen fala­tozó szomszé­daimat. Közben azon bosszankod­tam, hogy a büffé vezetője nem gon­dol arra: naponta néhányszáz vendég nyúl bele a sótar­ka­­tóba, ki-ki a saját szájíze szerint vé­gezve a sóbányá­­szat különféle fo­gásait." Kedves illetéke­sek­, Tudják-e, hogy van egy olyan sótartóféle, amelyet többnyire üvegből készítenek, általá­ban hosszúkás ala­kú és a tetején szí­nes bakelitkupak van apró lyukacs­­kákkal, amelyek abból a célból fu­­rottak, hogy eze­ken át permetezze­nek a sószemek a sótartót fejjel le­felé rázogató ven­dég ételébe. Tehát száz só­nak is egy a vége: sószórót kérünk a „családi sótartók" helyett. Z. Z. retem és sótartó után néztem. A szomszéd asztal­nál sikerült fel­fedeznem a tu­s­­tányér-sótartót”. Az egyik vendég éppen belenyúlt a leveses­­kanalával. Igaz ugyan, hogy a tá­nyér mellett egy kimam­i is volt, de van, aki úgy gondolkozik: miért ne használja az ember a saját nalát? Megfigyel­tem, hogy vannak olyan vendégek is, akik hüvelyk-, mu­tató- és középső uj­­juk kollektív mun­kájával kotornak sőt a kistányérból — gondosan félre, söpörve a leveses­­kanál pirosas nyo­mait. Abban a remény­ben néztem körül, hogy talán higiéni­­kusabb sótartóra fogok akadni. Az egyik asztalnál idő­sebb néni morzsol­­ga­tta ujjaival a só­szemeket a , sze-sótartóban, mivel nyilván nem volt biztos benne, hogy hó-e vagy cu­kor, óvatosan kós­tolgatni kezdte, utána­­ megnyu­godva sózta lét­­ét­­ ,cse­cs

Next