Esti Budapest, 1953. december (2. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-01 / 281. szám
Az egyeztető bizottságról, új feladatairól, a felmondási jogról és a jubileumi díjakról A módosított Munka Törvénykönyvről nyilatkozik Varga János elvtárs, a SZOT titkára Szerkesztőségünk kérdést intézett Varga János elvtárshoz,, a SZOT titkárához: miben látja a módosított Munka Törvénykönyv jelentőségét. Varga elvtárs kérdésünkre az alábbiakat mondotta: hagyem fontosnak tartom a módosított Munka Törvénykönyvnek az egyeztető bizottságokról szóló részét. Eddig az egyeztető bizottságok ha határozatokat hoztak is vitás kérdésekben, azoknak nem volt hatályuk, sok esetben nem hajtották végre. Most az egyeztető bízott!- Ságoknak olyan jogkört biztosított a törvény, hogy az áttétük hozott határozatok kötelező erejűek, s ha nem akarják végrehajtani, akkor a járásbíróságtól kérhetik annak végrehajtását. Eddig a gyakorlat az volt, hogy a műhely egyeztető bizottsága fellebbezhetett csak a dolgozó nevében. A dolgozók pedig csak csoportosan élhettek a fellebbezés jogával. Most az egyén maga is fellebbezhet az üzemi egyeztető bizottsághoz vagy a területi egyeztető bizottsághoz fordulhat. Még ezen is túlmehet abban az esetben, ha fegyelmi úton áthelyezésről vagy elbocsátásról van szó. Egyénileg fellebbezhet a járásbírósághoz. Ez eddig nem volt s igen fontos, mert sokszor ridegen, a dolgozót meg nem hallgatva hoztak fegyelmi határozatokat. A másik kérdés: hogyan álltak ki a mi egyeztető bizottságaink a dolgozók jogos kérelmeinek orvoslása mellett? A helyzet az volt, hogy nem mindig tudtak mellettük kiállni. Most az egyeztető bizottság tagjait alacsonyabb munkakörbe, vagy más helyre csak a felettes szakszervezeti szerv hozzájárulásával lehet helyezni, így tehát a dolgozók jogos kérelmeinek orvoslása mellett bátran kiállhatnak. A felmondási jog kérdése: eddig nem lehetett felmondani olyan esetben, ha valakinek férjét, feleségét más helyre helyezték. Ha a dolgozó mégis felmondott, akkor vállalnia kellett az önkényes kilépéssel járó hátrányokat. (kisebb táppénz betegség esetén,és csak közvetítéssel vállalhatott máshol munkát, stb.) Itt erről van szó, hogy sokszor a családok elszakadtak egymástól, ami a családi élet megrontásához vezetett, vagy akit áthelyeztek, hat hónap után különélési díjat kapott és ha hat hónap után nem kapott lakást, akkor is ott kellett maradnia. Most ha hat hónap után nem gondoskodnak lakásról, akkor felmondhat és kérheti visszahelyezését az előző munkahelyre. Ez nagy szó, mert ezzel kapcsolatban rengeteg sérelem érte a dolgozókat. Ugyancsak idetartozik az is, hogy ha valakit bármilyen messzire helyeztek, a vállalat nem fizetett neki utazási költséget. Az új rendelet értelmében a vállalat terhére négyhetenkiült hazautazhat családjához. Hogy ezzel kapcsolatban mennyi probléma volt, azt különösen a munkáslevelek mutatták. Felmondási ok még az is, ha a szakmunkást vagy más dolgozót nem ugyanabba a munkakörben foglalkoztatják, mint amibe felvették. Most a dolgozóval három napon belül közölni kell a munkabérét és beosztását és ha nem abban a munkakörben dolgozik, akkor joga van felmondani. Ez a rendelet arra ösztönzi a vállalatok vezetőit, hogy mindenkit képességei szerint osszanak be munkára. Most a munkásnak joga lesz azt mondani, hogy számára biztosítsák azt a munkakört, amelyre felvették. A jubileumi díjakról: itt azelőtt az volt a helyzet, hogy amíg az üzemi dolgozó, ha egy helyen 25, 40, 50 ban részesült. Ugyanakkor azok ♦ a munkások, akik más, felelős munkakörbe kerültek, közszol- ♦ gálati vonalon, ettől a jut- tatástól elestek. Most a ju- ?bileumi jutalmak a közszolga ati dolgozókra is vonatkoznak. A másik igen fontos kérdés- a Munka Törvénykönyv első részében a szakszervezeteknek a munkatörvénnyel kapcsolatos - jogai vannak rögzítve. Nem arról van szó, hogy mostanáig a szakszervezetnek nem voltak széleskörű jogai Magyarországon, de most a legfontosabb kérdésekben törvényesen rögzítették jogait. Egyes esetekben megtörtént, hogy nem vették ? figyelembe a szakszervezetet ? olyan fontos kérdésekben, ame-* lyek például a dolgozók béré- ? vel voltak kapcsolatban, hanem * egyszerűen kiadták az intézke- ~ déseket. Ha pedig a szakszervezet előtt egy-egy ügyet el akartak tusolni, akkor nem mutatták meg az arra vonatkozó, adatokat. Most a dolgozók élet- ? és munkakörülményeit érintő* kérdésekre a szakszervezetek be-* vonása nélkül nem lehet intéz- * kedni. ? Ez csak egy-két jellemző kér? dés, amelyet a módosított MTI tartalmaz, de ezen túlmenően,? egész sor a dolgozókat közvet ? lenül érintő kérdésben szélesen ? évet töltött el, akkor egyhavi lett a munkások és alkalmazotfizetésének megfelelő jutalom- tak joga. A vásárlók kívánságai A vevőankétokon, a vásárlók könyveiben ismét sok értékes javaslat merült fel a vas- és műszaki kereskedelem hiányosságainak megszüntetésére, a közszükségleti cikkek termelésének megjavítására. A szülők gyermekeik részére uzsonna-dobozt kérnek, amelybe a tízórai becsomagolható és megvédené az iskolafüzetet a zsírosodástól. A dobozt olyan nagyságban kérik, hogy beférjen az iskolatáskába a füzetek és a könyvek mellé. Többen kifogásolják a jelenleg kapható csillárokat. Azt kérik, hogy több színben készítsenek csillárokat; a vevők főleg a bronzszínt szeretik Hiányzik a mozsár az űzret A PaPa nemügyár irkaosztályán egyetlen olyan dolgozó sincs, fékből. Ha már rézmozsarat rejt, aki ne ismerné Czingráber Károlyné elvtársnő népnevelőt. aznlehet kapni, meg kellene indíttatni a porcelánmozsarak gyártását. Sokan ezt jobban is szeretnék, mert könnyebben tisztántartható. Miért nemgyárt az ipar gáz- óVó edényt? — kérdik a háziasszonyok. Többen kérik, hogy gyártsanak drótbetéteket a zsírbasült burgonyaszeletek sütéséhez. Ez megkönnyítené a háziasszonyok munkáját és zsírmegtakarítást jelentene. Sokan kérik, hogy a nagyteljesítményű rádiók dobozai sötét színben is készüljenek. Kráber elvtárs eó már befejezte évi tervét, nemrégen lett sztahanovista. Mindenki tudja róla, hogy igen szereti munkáját és szívesen tanítja módszereire a fiatalokat is. Időt, fáradságot nem kímélve, foglalkozik velük. Tanítványai az elsők között vannak az osztályon. Gyarmath Ida például alig néhány hónapja dolgozik csak az üzemben és máris 138 százalék körül mozog teljesítménye. Az idős népnevelő, mint gondos mama, úgy törődik tanítványaival. Minden munkafolyamatot elmagyaráz nekik, ha nem értik meg egyszerre, másnap újból türelmesen kezdi a magyarázatot. Képünkön: . Czingráberné elvtársnő átadja munkamódszerét Gyarmath Idának. Decemberben német filmhetet rendeznek hazánkban December 10-től 17-ig rendezik meg hazánkban másodszor a német filmhetet. A filmhét során a fővárosi Puskin, Duna, Vörösmarty és a csepeli Táncsics filmszínházak a demokratikus német filmgyártás három új alkotását mutatják be. Az idén készült el a „Kivételes törvény” című film, amely beszámol arról az elszánt küzdelemről, amelyet a német munkásosztály a múlt század végén a Bismarck-féle népellenes törvénnyel szemben vívott. A film magyarra szinkronizálva kerül a közönség elé. Az úttörők derűs, gondtalan élete elevenedik meg az ,,Utolsó padban” című színes, magyarul beszélő német filmben. A filmhét harmadik bemutatója a „Kis és nagy boldogság” című színesfilm, amely a német fiatalok munkás hétköznapjaival, örömeivel, problémáival foglalkozik. A budapesti Felszabadulás, Bástya, Árpád és Attila mozik újból műsorra tűzik a közelmúlt legnagyobb sikerű német filmjeit. Vetítik az ,„lattvaló”, „Elítélt falu”, „Karrier Párizsban”, „Figaro házassága”, „Köszív”, „Eladó lány" és az „Aszszonysorsok” című filmeket. .(MTI) A szomorútekintetű emberrel az egyik Közért-vállalat irodájában ismerkedtem meg. Ott ült íróasztalánál számlák, nyugták, üzleti könyvek között és szemében szomorkás fénnyel dolgozott. Beszélgettünk is. Szavait már nem festette a bánat szürke árnyéka, úgy hogy el is felejtettem volna pillantásának szokatlan szomorúságát, ha valamilyen más dologgal kapcsolatban ki nem derült volna ennek oka. Volt ugyanis még valami, ami furcsának tűnt nekem, úgy mutatkozott be: dr. B. Zsigmond. A doktor szó nem hagyott nyugodni és búcsúzáskor megkérdeztem, milyen egyetemet végzett? A válaszból értettem meg azután a szomorú tekintet nyitját is. Dr. B. Zsigmond az első világháború idején fejezte be sikerrel orvosi tanulmányait. Sok fiatal társával együtt, vagy reményekkel, merész tervekkel, őszinte hivatásérzettel indult neki pályájának. Azután behívták katonának és mindjárt ki is került a frontra. Az egyik ütközetben egy golyó súlyosan megsebesítette. Az életét ugyan megmentették, de professzorai közölték vele, hogy rokkantsága miatt nem folytathat orvosi tevékenységet... Azóta sokfelé dolgozott már — sehol sem panaszkodtak munkájára, szorgalmára — de azért élete mégsem teljes. Lassan-lassan kihunytak belőle az emberiség gyógyítására szánt nagy tervek — már ő szorul gyógyításra — s szemében kigyult, s azóta ott bujkál kitörölhetetlenül a szomorúság. A találkozás ótamár eltelt néhány nap, de egyre jobban emlékszem a szomorú tekintetű emberre, s azt hiszem, soha nem is felejtem el. A „Mezőgazdaságunk építői“ című ? szoborpályázat eredménye • A Képzőművészeti Alap Kép- csarnokai Vállalat „Mezőgazda-Z Ságunk építői” címmel szobor- pályázatot hirdetett, amelynek* határideje november 15-én járt* le. A bíráló bizottság az elmúlt napokban döntött a beküldött 52 pályamű fölött és megállapító* 1.- ♦ la, hogy bár a kisplasztikai mű-* ívek terén számottevő fejlődés is mutatkozik, a pályaművek még* mindig nem érték el a kívánt* színvonalat. Ezért a bíráló- ♦ bizottság úgy határozott, hogy* a díjakat csak részben adja ki,* a fennmaradó összeget pedig? munkajutalmakként osztja ki.? 3000 forintos, második díjat ka-? pott Kárpáthy Anna szobrász-? művésznő „Ágasbúza" című mű-? véért. 2000—2000 forintos HE? díjjal jutalmazták Kökonyi Ist-Iván „Gyapotkapáló" és Somo-Zgyi Árpád ,,Szüretelő férfi" című szobrát. 1500—1500 forintos? munkajutalomban részesült Pa-lotai Gyula „Rizstermelő”, Kissi István „A föld új gazdái", Sz. ? Komor Anna „Marokszedőm", ? 1000— 1000 forintos munkajuta-? lomban pedig Varga Miklós* „Rizs”, Herczegh Klára „Alma- szüret" és Fekete János főisko-* lai hallgató „Boci” című szob-* ra. A díjazott, illetve jutalma-* zott pályaműveket sokszorosít* ják. (MTI) ? MEGJELENT ♦ az „Anyag, és Adatszolgáltatás" legújabb száma, melynek tar-» talmából az alábbi cikkek emel-? kednek ki: * M. Rozental: A materialista dialektika — a gyakorlatot megter *mékenyítően továbbfejlődő tu-♦ domány. ? I. Dorosev: A szocializmus gazdasági alaptörvénye a gyakorlatban. Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget. O. Kuusinen: Nyugat-Európa kommunista pártjai a demokratikus szabadságjogokért folyó harc élvonalában. Emeljük a szovjet drámairodalom színvonalát. Az említett cikkek mellett több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl a MDP Központi Vezetőségének Agit.-prop. Osztályának folyóirata. KEZÜNKBEN A KULCS A háborúk tengernyi áldozatot követelnek. Mi, magyarok, sohasem felejtjük el, hogy a második világháborúban hatszázezer embert veszítettünk. Többet, mintha az egész mai Buda és a mostani két legnagyobb pesti kerület — a VII és VIli. — lakói is csecsemőktől az aggastyánokig mind-mind egy szálig elpusztultak volna! Nem tudjuk elfelejteni, hogy a második világháború annyi anyagi kárt okozott hazánknak, hogy abból tizennégyezer Kossuth-hidat építhettünk volna. Mindezt tudjuk és emlékezünk rá. De a háborús gyújtogatók szörnyű bűnlajstroma még nem fejeződik be ezekkel. Vájjon hány szomorú tekintet, kettétört sors, reményt vesztett, rokkant élet terheli még lelkiismeretüket? Hazánkban ma egyre szépül, gazdagodik az élet, s bár telet mutat most a naptár és ködfátyolt húznak fázósan magukra a budai hegyek — tavaszi élet pezsdüi körülöttünk. A szabad levegő, a táguló láthatárok pedig az embereket újabb, bátrabb álmokra, tervekre ragadják. A munkás újításon töri fejét, a kertész olyan növényt ápol, amely majd évek múlva hozza meg virágát, a tudós új csodát teremt, a művész igazabbat, szebbet alkot. A fiatalság pedig magabiztosan készül mérnöknek, orvosnak, esztergályosnak, birtokba veszi majd a neki épülő szocialista hazát. Most sokszorosan drága számunkra a béke, még szebb a holnap ígérete. A tekintetekben egyre gyakoribb az öröm. A háború ördögei, az Egyesült Államok imrsperialistái ugyanekkor merényletre készülnek az emberiség ellen. Gyilkolni, pusztítani akarnak, elhomályosítani, gyásszal sötétíteni a szemeket, munkánkat szeretnék keresztezni, sorsokat kettétörni, fáradozások gyümölcseit csontkezükkel elragadni. Igen, éppen sorozatos kudarcaik miatt lázas dühvel, a leleplezett bűnös elszántságával, a dollárok futtatóséval élesztik a háború tüzét. A „felheccelt” német revansisták Hitler méltó örököseként jelentkeznek. Adenauer úr ki is jelentette: „Európa megvalósul. Mihelyt megteremtjük, megadjuk ifjúságunknak azt, amire szükség van: a terjeszkedéséhez szükséges nagyobb teret." Tudjuk, hogy Hitleréknek mit jelentett az élettér, Lebensranun — mindent a német fasisztáknak, haláltáborokat, meszesgödröt a hazafiaknak, a más, „alacsonyabbrendű” népeknek. Ismét hallhatók olyan hangok, mint Dean-é, az atomerő bizottság volt elnökéé, aki javasolta, hogy alkalmazzák az atomfegyvert a Szovjetunió ellen. Koreában és Közel-Keleten, Vietnamban és Pakisztánban, a föld minden pontján találkozunk az imperialisták aljas háborús törekvéseivel. Diplomáciai manőverekkel, pénzzel, fegyverrel, összeesküvéssel, az alvilág teljes fegyvertárát felhasználva, igyekeznek elérni céljaikat. A háború lángtengerével szeretnék megsütni pecsenyéjüket, az üres szemgolyók százezreit, a szomorú tekintetek millióit akarják. Joliot Curie, a Béke-Világtanács legutóbbi bécsi találkozásán figyelmeztetett, hogy ne becsüljük le a háborús gyújtogatók erejét- „Erős ellenféllel, a hidegháború tökéletesített fegyverével van dolgunk. Ezt a fegyvert ,feladatának teljes ismeretével alkalmazza a pszichológiai hadviselés stratégiai hivatala Állandóan küzdenünk kell a hazugság és cselszövés ellen." G a világ, becsületes emberei a nap minden órájában küzdenek, hogy a ma fiataljai, a holnap felkészült felnőttei lehessenek, hogy a Férfiak beválthassák merész terveiket, az anyák örömre nevelhessék fel gyermekeiket. Nemcsak akarjuk ezt, hanem harcolunk is érte. Tudjuk, a boldog élet, a béke nyugalmának kulcsa ott van mindnyájunk kezében. Ahogy a Béke-Világttanács záróülésének határozata — amely útmutatást, segítséget és erőt is adott — fejezte ki:. ..A béke végső soron a népektől függ .. Egyre többen látják tisztán ezt, egyre többen érzik kötelességüknek, hogy ennek szellemében cselekedjenek. A békemozgalom vezérkarának ülése jó alkalom arra, hogy fokozott erővel szálljunk szembe a háborús megszállottakkal, hogy újra kinyilvánítsuk: nem akarunk halottakat, romokat, szomorú tekintetű embereket, dr. B. Zsigmondokat. A föld minden részén most megismétlik a fogadalmat, amelyet Erenburg így formált szavakká :Mi, emberek, szerte a világon, ünnepélyesen megígérjük: megvédjük a békét, mindnyájunk békéjét, a gyermekmosoly, a kenyér s a virágok békéjét.” A megvalósult vágyak, valóravált tervek, az örömöt tükröző szemek békéjét. Bodnár Ottó . az MDP BUDAPESTI PitBEBIOI ISBOAS A FŐVÁROSI TfrgACS LAPJA A szívélyesség kézikönyve J.Jr. Johnson, ne vegye tolakodásnak, hogy soraimmal felkeresem, de olvastam, a „Le Monde” című francia lapban, hogy Ön, mint a nemzetközi Quaker-központ egyik vezetője, összeállította a „francia-amerikai szívélyesség kézikönyvét”. S ez ügyben szeretnék szólni. örömmel értesültem Mr. Johnson, hogy ön abban a bizonyos kézikönyvben udvariasságra inti az amerikaiakat: „Amerikai! Meg kell tanulnod a hallgatást és az udvariasság, valamint a diszkréció erényét. Másokkal szemben légy figyelmes és próbáld megérteni, hogy létezhet más életmód is, mint a tied. Nem szabad ósdinak, hatástalannak vagy túlzónak bélyegezni mindazt, ami nem felel meg az amerikai kapitalizmusnak. Gondolj arra, hogy a demokrácia sok őszinte híve Franciaországban úgy véli, hogy a kapitalizmus olyanformán, amint azt ő ismert, a demokrácia ellensége.” Így ír Ön, Mr. Johnson, amiből arra következtetek, hogy az amerikaiak nem viselkednek mindig tökéletes gentleman-módra Franciaországban, s ez „bizonyos zavarokat okoz" a francia-amerikai jóviszonyban, amit ön anynyira szívén visel. Azt viszont kénytelen vagyok kétségbe vonni, hogy Ön eléggé alaposan és mélyentanulmányozta a francia-amerikai kapcsolatokat. Ha ezt tette volna, nem ajánlaná egyedüli gyógyszernek az amerikaiaknak udvariassági kiskátéját. Türelem és udvariasság, erre kéri ön az amerikaiak kat, és ez magában véve szép és elismerésre méltó. De nem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én — hiszen hónapokig tanulmányozta a francia viszonyokat — hogy távolról sem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én, hogy egyetlen, hazáját szerető francia sincs meghatva attól, ha az US Army legvasaltabb nadrágú katonája mély meghajlások közben dobja ki őt házából vagy egy halk I’m sorry” kíséretében fekszik le ágyába és kedves várveregetéssel veszi el szántóföldjét vagy sűrű „How do you do” közepette tessékeli ki üzeméből. Nem, Mr. Johnson, ezek a franciák nem méltányolják már azt sem, ha az amerikaiak udvariasabbak, bár helyes, ha erre inti őket. De én sok francia munkás levelét olvastam Mr. Johnson és arra a meggyőződésre jutottam: talán nem is az a legnagyobb baj, hogy az amerikaiak nem eléggé udvariasak. Lucien Chabrette francia fémmunkás, aki nem méltányosa még azt sem, hogy ■ Laniel, az udvarias kormányfő bejelentett árcsökkentési hadjárata ellenére is tovább emelkedtek az élelmiszerárak Franciaországban, ezt írja: Aizenkét éve dolgozom egy párizsi autóbuszüzemben. Az utóbbi években alig tudunk megélni keresetemből. Hogy egy kiló zsírt vehessek, kétszer annyit kell dolgoznom, mint 1938-ban, hogy hatvan kiló szenet vehessek, ugyancsak kétszer ennyit kell dolgoznom. Ezenfelül még súlyos adót is fizetek. Ezeket az adókat nem lakóházak, iskolák, bérházak építésére, nem mezőgazdaságunk gépesítésére, nem ipari beruházásokra használják fel, hanem a :a*nafetr*ni háborúra, a fegyverkezési hajszára. Nemzetgazdaságunk a csőd, szélén áll, mi pedig nyomorba süllyedünk. Lám, hova juttattak minket háborús terveikkel a kapitalisták. Munkásaink egyre gyakrabban hangoztatják■ elég volt! Változást követelnek. Minden munkáscsaládban megvitatják ezeket a tényeket. Egységünk erősödik, szervezettségünk növekszik.” Így ír Lucien Chabrette francia fémmunkás, aki talán nem is hallott az Ön szívélyességi kézikönyvéről, s ha hallott is, mindenekelőtt több kenyeret, rendes ágyat és nyugalmat kíván. Lucien Chabrette is egyike az udvariatlanul szókimondó franciáknak, aki józanul szemléli a világot, s az eseményeket. A sorsa kényszeríti erre, s az a meggyőződése, hogy „a kapitalizmus olyanformán, mint azt ő ismeri, a demokrácia ellensége”. Lucien Chabrette is egy a sokmillió közül, aki — udvariasság ide vagy oda — mind erőteljesebben kiáltja: „Amy, go home!“. S ha Ön, Mr. Johnson ennek teljesülése érdekében fejti ki jótékony működését, bizonyára hálásak is lesznek ezért. Mert ez lenne az igazi „francia-amerikai szívélyesség" — nem is kézikönyve — több annál, aranyszabálya. Csapó György Megjelent Kalinyin elvtárs könyve,A Komszomol dicső útja “ „A Komszomol dicső útja” címmel az Ifjúsági Könyvkiadónál gyűjtemény jelent meg, amely Kalinyin elvtársnak egy nagyobb előadását és három rövidebb beszédét tartalmazza. Valamennyi a Komszomol történetével, tevékenységének egyes szakaszaival foglalkozik és érté■ kell azok tapasztalatait. A könyv nagy részét kitevő előadás addig még nem jelent meg magája, nyelven. (MTI)