Esti Budapest, 1953. december (2. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

Az egyeztető bizottságról, új feladatairól, a felmondási jogról és a jubileumi díjakról A módosított Munka Törvénykönyvről nyilatkozik Varga János elvtárs, a SZOT titkára Szerkesztőségünk kérdést intézett Varga János elvtárs­hoz,, a SZOT titkárához: mi­ken látja a módosított Munka Törvénykönyv jelentőségét. Varga elvtárs kérdésünkre az alábbiakat mondotta; Xagyőm fontosnak tartom a módosított Munka Törvény- könyvnek az egyeztető bizott­ságokról szóló részét. Eddig az egyeztető bizottságok ha hatá­rozatokat hoztak is vitás kérdé­sekben. azoknak nem volt hatá­lyuk, sok esetben nem hajtották végre. Most az egyeztető bízott!-' Ságoknak olyan jogkört biztosí­tott a törvény, hogy az áttétük hozott határozatok kötelező ere­jűek, s ha nem akarják végrehaj­tani, akkor a járásbíróságtól kér­hetik annak végrehajtását. Eddig a gyakorlat az volt, hogy a mű­hely egyeztető bizottsága felleb­bezhetett csak a dolgozó nevé­ben. A dolgozók pedig csak cso­portosan élhettek a fellebbezés jogával. Most az egyén maga is fellebbezhet az üzemi egyez­tető bizottsághoz vagy a területi egyeztető bizott­sághoz fordulhat. Még ezen is túlmehet abban az eset­ben, ha fegyelmi úton át- helyezésről vagy elbocsátás­ról van szó. Egyénileg fel­lebbezhet a járásbíróság­hoz. Ez eddig nem volt s igen fontos, mert sokszor ridegen, a dolgozót meg nem hallgatva hoztak fe­gyelmi határozatokat. A másik kérdés: hogyan áll­tak ki a mi egyeztető bizottsá­gaink a dolgozók jogos kérel­meinek orvoslása mellett? A helyzet az volt, hogy nem min­dig tudtak mellettük kiállni. Most az egyeztető bizottság tag­jait alacsonyabb munkakörbe, vagy más helyre csak a felettes szakszervezeti szerv hozzájáru­lásával tehet helyezni. így tehát a dolgozók jogos kérelmeinek or­voslása mellett bátran kiálthat­nak. A felmondási jog kérdése: éti­dig nem lehetett felmondani olyan esetben, ha valakinek fér­jét, feleségét más helyre helyez­ték, Ha a dolgozó mégis fel­mondott. akkor vállalnia kellett az önkényes kilépéssel járó hát­rányokat. (kisebb táppénz be­tegség esetén,-és csak közvetí­téssel vállalhatott máshol mun­kát, stb.) Itt erről van szó, hogy sokszor a családok el­szakadtak egymástól, ami a csa­ládi élet megrontásához vezetett, vagy akit áthelyeztek, hat hónap után különélés! díjat kapott és ha hat hónap után nem kapott lakást, akkor is ott kellett ma­radnia. Most ha hat Hónap után nem gondoskodnak lakás­ról, akkor felmondhat és kérheti visszahelyezését az előző munkahelyre. Ez nagy szó, mert ezzel kapcsolat­ban rengeteg sérelem érte a dolgozókat. Ugyancsak idetartozik az is, hogy ha valakit bármilyen messzire helyeztek, a vállalat nem fizetett neki utazási költsé- get. Az új rendelet értőimében a vállalat terhére négyhetenkfflt hazautazhat családjához. Hogy ezzel kapcsolatban mennyi pro­bléma volt. azt különösen a mun­káslevelek mutatták. Felmondási ok még az i«, ha a szakmunkást vagv más dolgozót nem ugyanabba a munkakörben foglalkoztatják, mint amibe felvették. Most a dolgozóval három napon belül közölni kell a munkabérét és beosztását és ha nem ab­ban a munkakörben dolgozik, akkor joga van felmondani. Ez a rendelet arra ösztönzi a vál­lalatok vezetőit, hogy mindenkit képességei szerint osszanak be munkára. Most a munkásnak foga lesz azt mondani, hogy számára biztosítsák azt a mun­kakört, amelyre felvették. A jubileumi díjakról: itt azelőtt az volt ai helyzet, hogy amíg az üzemi dolgozó, ha egy. helyen 25, 40, 50 ban részesült. Ugyanakkor azok ♦ a munkások, akik más. felelős f munkakörbe kerültek, közszol- ♦ gálati vonalon, ettől a jut-1 tatástól elestek. Most a ju- ? bileumi jutalmak a közszolga att\ do'gozókra is vonatkoznak. { A másik 'gén fontos kérdés- { a Munka Törvénykönyv első ré- $ szében a szakszervezeteknek o ? munkatörvénnyel kapcsolatos ‘ jogai vannak rögzítve. Nem ar­ról van szó, hogy mostanáig a szakszervezetnek nem voltak széleskörű jogai Magyarorszá­gon, de most a legfontosabb kérdésekben törvényesen rögzí­tették jogait. Egye« esetekben megtörtént, hogy nem vették ? figyelembe a szakszervezetei ? olyan fontos kérdésekben, ame-* lyek például a dolgozók béré- ? vei voltak kapcsolatban, hanem * egyszerűen kiadták az intézke- ~ déseket. Ha pedig a szakszer­vezet előtt egy-egv ügvet el akartak tusolni, akkor nem mu­tatták meg az arra vonatkozó, adatokat. Most a dolgozók élet- ? és munkakörülményeit érintő* kérdésekre a szakszervezetek be-* vonása nélkül nem lehet intéz- * kedni. ? Ez csak egy-két jellemző kér-? dés, amelyet a módosított MT S tartalmaz, de ezen túlmenően,? egész sor a dolgozókat közvet- ? lenül érintő kérdésben szélese- ? évet töltött el, akkor egyhavi dett a munkások és alkalmazot- fizetésének megfelelő jutalom- tak joga. A vásárlók kívánságai A vevőankétokon, a vásárlók könyveiben ismét sok értékes javaslat merült fel a vas- és műszaki kereskedelem hiányos­ságainak megszüntetésére, a közszükségleti cikkek termelésé­nek megjavítására. A szülők gyermekeik részére uzsonna-dobozt kérnek, amely­be a tízórai becsomagolható és megvédene az iskolaíüzetet a zsírosodéitól. A dobozt olyan nagyságban kérik, hogy be­férjen az iskolatáskába a füze­tek és a könyvek mellé. Többen kifogásolják a jelen­leg kapható csillárokat. Azt ké­rik. hogy több színben készítse­nek csillárokat; a vevők főleg a bron z—színt szeret i k Hiányzik a mozsár az űzle- A PaP" nemügy ár irkaosztáúyán egyetlen olyan dolgozó sincs, fékből. Ha már rézmozsarat r.eftr oki ne ismerné Czmgráber Károlyné elvtársnő népnevelőt. Cztn- lehet kapni, meg kellene indít­tatni a porcelánmozsarak gyár­tását. Sokan ezt jobban is sze­retnék. mert könnyebben tisz- tántartható. Miért nem .gyárt az ipar gáz- ÓUó edényt? — kérdik a házi­asszonyok. Többen kérik, hogy gyártsanak drótbetéteket a zsir- basült burgonyaszeletek sütésé­hez. Ez megkönnyítené a házi­asszonyok munkáját és zsír- megtakarítast U lelentene. Sokan kérik, hogv a nagytel­jesítményű rádiók dobozai sötét színben is készüljenek. gráber elvtársríő már befejezte évi tervét, nemrégen lett. szta­hanovista. Mindenki tudja róla, hogy igen szereti munkáját és szívesen tanítja módszereire a fiatalokat is. Időt, fáradságot nem kímélve, foglalkozik velük. Tanítványai az. elsők között vannak az osztályon. Gyarmaih Ida például alig néhány hónapja dolgo­zik csak az üzemben és máris 138 százalék körül mozog telje­sítménye. Az idős népnevelő, mini gondos mama, úgy törődik tanít­ványaival. Minden munkafolyamatot elmagyaráz nekik, ha nem értik meg egyszerre, másnap újból türelmesen kezdi a magyará­zatot. Képünkön: . Czingráberné elvtársnő átadja munkamódszerét Gyarmath Idának. A „Mezőgazdaságunk építői“ című ? szoborpályázat eredménye • A Képzőművészeti Alap Kép-X csarnokai Vállalat „Mezőgazdn-Z Ságunk építői” címmel szobor-j pályázatot hirdetett, amelynek* határideje november 15-én járt* le. A bíráló bizottság az elmúlt} napokban döntött a beküldött 52 j pályamű fölött és megállapító* 1.- ♦ l la, hogy bár a kisplasztikái mű-* ! vek terén számottevő fejlődés j 'mutatkozik, a pályaművek még* mindig nem érték el a kívánt* színvonalat. Ezért a bíráló- ♦ bizottság úgy határozott, hogy* a díjakat csak részben adja ki,* a fennmaradó összeget pedig? munkajutalmakként osztja ki.? 3000 forintos, második dijat ka-? pott Károáthy Anna szobrász-? művésznő „Agasbúza" című mű-? véért. 2000—2000 forintos HE? díjjal jutalmazták K&konyi Ist-Í ván „Gyapotkapáló" és Somo-Z gui Árpád ..Szüretelő férfi" cí-t mű szobrát. 1500—1500 forintos? munkajutalomban részesült Pa-» lotai Gyula „Rizstermelő”, Kissi István „A föld áj gazdái", Sz. ? Komor Anna „Marokszedőm", ? 1000— 1000 forintos munkaiuta-? lomban pedig Varga Miklós* „Rizs”, Herczegh Klára „Alma-} szüret" és Fekete János főisko-* lai hallgató „Boci” című szob-* ra. A díjazott, illetve jutalma-* zott pályaműveket sokszorosít-* ják. (MTI) ? Decemberben német íilmbetet rendeznek hazánkban December 10-től 17-ig rende­zik meg hazánkban másodszor a német filmhetet. A filmhét során a fővárosi Puskin, Duna, Vörösmarty és a csepeli Tán­csics filmszínházak a demokra­tikus német filmgyártás három új alkotását mutatják be. Az idén készült el a „Kivételes törvény” című film. amely be­számol arról az elszánt küzde­lemről, amelyet a német mun­kásosztály a múlt század vé­gén a Bismarck-ié\e népellenes törvénnyel szemben vívott. A film magyarra szinkronizálva kerül a közönség elé. Az út­törők derűs, gondtalan élete elevenedik meg az ,, Utolsó pad- ban” című színes, magyarul be­szélő német filmben. A filmhét harmadik bemutatója a „Kis és nagy boldogság” című színes­film, amely a német fiatalok munkás hétköznapiaiva!, örö­meivel, problémáival foglalko­zik. A budapesti Felszabadulás, Bástya, Árpád és Attila mozik újból műsorra tűzik a közel­múlt legnagyobbsikerű német filmjeit. Vetítik: az ,JHattvaló”, „Elítélt falu”, „Karrier Párizs­ban”, „Figaro házassága”, „Kö- szív”, „Eladó lány" és az „Asz- szonysorsok” című filmeket. .(MTI) MEGJELENT ♦ az „Anyag, és Adatszolgáltatás" } legújabb száma, melynek tar-» talmából az alábbi cikkek emel-? kednek ki: * M. Rozental: A materialista dia » lektlka — a gyakorlatot megter * mékenyítően továbbfejlődő tu-♦ domány. ? I. Dorosev: A szocializmus f gazdasági alaptörvénye a gya­korlatban. Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget. O. Kuusinen: Nyugat-Európa kommunista pártjai a demokra­tikus szabadságjogokért folyó harc élvonalában. Emeljük a szovjet dráma- irodalom színvonalát. Az említett cikkek mellett több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl a MDP Hözponti Vezetőségének Agit.-prop. Osz­tályának folyóirata. nz MDP BUDAPESTI PftBEBI/OI ISBOA tS A FŐVÁROSI TfinACS LAPJA A szívélyesség kézikönyve J\.f r. Johnson, ne vegye tolakodásnak, hogy soraimmal u felkeresem, de olvastam, a „Le Monde” című fran­cia lapban, hogy Ön, mint a nemzetközi Quaker-központ egyik vezetője, összeállította a „francia-amerikai szívélyesség kézikönyvét”, S ez ügybén szeretnék szólni. örömmel értesültem Mr. Johnson, hogy ön abban a bizonyos kézikönyvben udvariasságra inti az amerikaiakat: „Amerikai! Meg kell tanulnod a hallgatást és az udva­riasság, valamint d diszkréció erényét. Másokkal szemben légy figyelmes és próbáld megérteni, hogy létezhet más élet­mód is, mint a tied. Nem szabad ósdinak, hatástalannak vagy túlzónak bélyegezni mindazt, ami nem felel meg az amerikai kapitalizmusnak. Gondolj arra. hogy a demokrácia sok őszinte híve Franciaországban úgy véli, hogy a kapita­lizmus olyanformán, amint azt ö ismert, a demokrácia ellen­sége.” így ír Ön, Mr, Johnson, amiből arra következtetek, hogy az amerikaiak nem viselkednek mindig tökéletes g e nt- l e ma n-m ódra Franciaországban, s ez „bizonyos zava­rokat okoz" a francia-amerikai jóviszonyban, amit ön any- nyira szívén visel. Azt viszont kénytelen vagyok kétségbe vonni, hogy Ön eléggé alaposan és mélyen .tanulmányozta a francia-amerikai kapcsolatokat. Ha ezt fette volna, nem ajánlaná egyedüli gyógyszernek az amerikaiaknak udvarias- sági kiskátéját. Türelem és udvariasság, erre kéri ön az atnerikaia- x kát, és ez magában véve szép és elismerésre méltó. De nem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én — hiszen hónapokig tanulmányozta a francia viszonyokat — hogy tá­volról sem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én, hogy egyet­len, hazáját szerető francia sincs meghatva attól, ha az US Army legvasaltabb nadrágú katonája mély meghaj­lások közben dobja ki öt házából vagy egy halk j’m sorry” kíséretében fekszik le ágyába és kedves váUveregetéssel veszi el szántóföldiét vagy sűrű „How do you do” közepette tessékeli ki üzeméből. Nem, Mr. Johnson, ezek a franciák nem méltányolják már azt sem, ha az amerikaiak udva­riasabbak, bár helyes, ha erre inti őkel. De én sok francia munkás levelét olvastam Mr. Johnson és arra a meggyőző­désre jutottam: (alán nem Is az a legnagyobb haj. hogy az amerikaiak nem eléggé udvariasak. Lucien Chabretfe fran­cia fémmunkás, aki nem méltányosa még azt sem, hogy ■ Laniel. az udvarias kormányfő bejelentett árcsökkentési had- lárata ellenére is tovább emelkedtek az élelmiszerárak Fran­ciaországban, ezt írja: rJ1izenkét éve dolgozom egy párizsi autóbuszüzem- _ ben. Az utóbbi években alig tudunk megélni kere­setemből. Hogy egy kiló zsírt vehessek, kétszer annyit kell dolgoznom, mint. 1938-ban, hogy hatvan kiló szenet vehes­sek, ugyancsak kétszer ennyit kell dolgoznom. Ezenfelül még súlyos adói is fizetek. Ezeket az adókat nem lakóházak, iskolák, bérházak építésére, nem mezőgazdaságunk gépesí­tésére, nem ipdtl beruházásokra használják fel, hanem a :<*nafet0*ni háborúra, a fegyverkezési hajszára. Nemzetgazda­ságunk a csőd, szélén áll, mi pedig nyomorba süllyedünk. Lám, hova juttattak minket háborús terveikkel a kapitalisták. Munkásaink egyre gyakrabban hangoztatják■ elég volt! Vál­tozást követelnek. Minden munkáscsaládban megvitatják ezeket a tényeket. Egységünk erősödik, szervezettségünk nö­vekszik.” így ír Lucien Chabrette francia fémmunkás, aki talán nem is ha'lott az Ön szívélyességi kézikönyvéről, s ha hal­lott is, mindenekelőtt több kenyeret, rendes ágyat és nyu­galmat kíván. Lucien Chabrette is egyike a z udvariat­lanul szókimondó franciáknak, aki józanul szemléli a világot, s az eseményeket. A sorsa kényszeríti erre, s az a meggyőződése, hogy „a kapitalizmus olyanfor­mán, mint azt ő ismeri, a demokrácia ellensége”. Lucien Chabrette is egy a sokmillió közül, aki — udvariasság ide vagy oda — mind erőteljesebben kiáltja: „Amy, go home!“. S ha Ön, Mr. Johnson ennek teljesülése érdekében fejti ki jótékony működését, bizonyára hálásak is lesznek ezért. Mert ez lenne az igazi „francia-amerikai szívélyesség" — nem is kézikönyve — több annál, aranyszabálya. Csapó György Megjelent Kalinvin elvtárs könyve:A Komszomol dicső útja “ „A Komszomol dicső útja” címmel az Ifjúsági Könyvkiadó­nál gyűjtemény jelent meg, amely Ka liny in elvtársnak egy nagyobb előadását és három rövídebb beszédét tartalmazza. Valamennyi a Komszomol törté­netével, tevékenységének egyes szakaszaival foglalkozik és érté■ keli azok tapasztalatait. A könyi nagy részét kitevő előadás ad dig még nem jelent meg magija, nyelven. (MTI) KEZÜNKBEN A KULCS A szomorútekintetü emberrel az egyik ^ Közért-vállalat irodájában ismerkedtem meg. Ott ült íróasztalánál számlák, nyugták, üzleti könyvek között és szemében szomorkás fénnyel dolgozott. Beszélgettünk is. Szavait már nem festette a bánat szürke árnyéka, úgy hogy el is felejtettem volna pillantásának szo­katlan szomorúságát, ha valamilyen más do­loggal kapcsolatban ki nem derült volna ennek oka. Volt ugyanis még valami, ami furcsának tűnt nekem, úgy mutatkozott be: dr. B. Zsig- mond. A doktor szó nem hagyott nyugodni és búcsúzáskor megkérdeztem, milyen egyetemet végzett? A válaszból értettem meg azután a szomorú tekintet nyitját is. Dr. B. Zsigmond az első világháború idején fejezte be sikerrel orvosi tanulmányait. Sok fiatal társával együtt, r;agv reményekkel, merész tervekkel, őszinte hi- vafá&érzettei indult neki pályájának. Az­után behívták katonának és mindjárt ki is került a frontra. Az egyik ütközetben egy golyó súlyosan megsebesítette. Az életét ugyan megmentették, de professzorai közölték vele, hogy rokkantsága miatt nem folytathat or­vosi tevékenységet... Azóta sokfelé dolgozott már — sehol sem panaszkodtak munkájára, szorgalmára — de azért élete mégsem teljes. Lassan-lassan kihunytak belőle az emberiség gyógyítására szánt nagy tervek — már ő szo­rul gyógyításra — s szemében kigyult, s azóta ott bujkál kitörölhetetlenül a szomorúság. A találkozás óta -már eltelt néhány nap, de egyre jobban emlékszem a szomorútekintetű emberre, s azt hiszem, soha nem is felejtem el, A háborúk tengernyi áldozatot követelnek. Mi, magyarok, sohasem felejtjük el, hogy a második világháborúban hatszázezer embert veszítettünk. Többet, mintha az egész mai Buda és a mostani két legnagyobb pesti kerület — a VII és Vili. — lakói-is csecsemőktől az ag­gastyánokig mind-mind egvszálig elpusztultak volna! Nem tudjuk elfelejteni, hogy a második világháború annyi anyagi kárt okozott hazánk­nak, hogy abból tizennégyezer Kossuth-hidat építhettünk volna. Mindezt tudjuk es emléke­zünk rá. De a háborús ■ gyújtogatok szörnyű liűnlajstroma még nem fejeződik be ezekkel. Vájjon hány szomorú tekintet, kettétört sors, reménytvesztett, rokkant élet terheli még lelki­ismeretüket? Hazánkban ma egyre szépül, gazdagodik az élet, s bár telet mutat most a naptár és köd- fátyolt húznak fázósan magukra a budai he­gyek — tavaszi élet pezsdüi körülöttünk. A szabad levegő, a táguló láthatárok pedig az embereket újabb, bátrabb álmokra, tervekre ragadják. A munkás újításon töri fejét, a ker­tész olyan növényt ápol, amely majd évek múlva hozza meg virágát, a tudós új csodát teremt, a művész igazabbat, szebbet alkot. A fiatalság pedig magabiztosan készül mérnök­nek, orvosnak, esztergályosnak, birtokba veszi maid a neki épülő szocialista hazát. Most sok­szorosan drága számunkra a béke, még szebb a holnap ígérete. A tekintetekben egyre gya­koribb az öröm. A háború ördögei, az Egyesült Államok im- rl perialistái ugyanekkor merényletre ké­szülnek az emberiség ellen. Gyilkolni, pusztíta­ni akarnak, elhomályosítani, gyásszal sötétíteni a szemeket, munkánkat szeretnék keresztezni, sorsokat kettétörni, fáradozások gyümölcseit csontkezűkkel elragadni. Igen, éppen sorozatos kudarcaik miatt lázas dühvei, a leleplezett bűnős elszántságával, a dollárok futtatóiéval élesztik a háború tüzét. A „felhecce't” német revansisták Hitler méltó örököseként jelentkez­nek. Adenauer úr ki is jelentette: „Európa megvalósul. Mihelyt megteremtjük, megadjuk ifjúságunknak azt, amire szükség van: a ter­jeszkedéséhez szükséges nagyobb teret." Tudjuk, hogy Hitlereknek mit jelentett az élettér, Le- bensranm — mindent a német fasisztáknak, haláltáborokat,' meszesgödröt a hazafiaknak, a más, „alaosonvabbrendű” népeknek. Ismét hallhatók olyan hangok, mint Dean-é. az atom­erő bizottság volt elnökéé, aki javasolta, hogy alkalmazzák az atomfegyvert a Szovjetunió el­len. Koreában és Közel-Keleten, Vietnamban és Pakisztánban, a föld minden pontján találko­zunk az imperialisták aljas háborús törekvései­vel. Diplomáciai manőverekkel, pénzzel, fegy­verrel, összeesküvéssel, az alvilág teljes fegy­vertárát felhasználva, igyekeznek elérni céljai­kat. A háború lángtengeré ve! szeretnék meg­sütni pecsenyéjüket, az üres szemgolyók száz­ezreit, a szomorú tekintetek millióit akarják. Joliot-C.urie, a Béke-Világtanács legutóbbi bécsi találkozásán figyelmeztetett, hogy ne becsüljük le a háborús gvujtogatók ereiét- „Erős ellen­féllel, a hidegháború tökéletesített fegyverével van dolgunk. Ezt a fegyvert .feladatának'teljes ismeretével alkalmazza a pszichológiai hadvi­selés stratégiái hivatala Állandóan küzdenünk kell a hazugság és cselszövés ellen." G a világ, becsületes emberei a nap minden ^ órájában küzdenek, hogv a ma fiataljai, a holnap felkészült felnőttéi lehessenek, hogv a Férfiak beválthassák merész terveiket, az anyák örömre nevelhessék fel gyermekeiket. Nemcsak akarjuk ezt, hanem harcolunk is érte. Tudjuk, a boldog élet. a béke nyugalmának kulcsa ott van mindnyájunk kezében. Ahogv a Béke-Világ- ttanács záróülésének határozata — amelv út­mutatást. segítséget és erőt is adott — fejezte ki:: ,.A béke végső soron a népektől függ .. Egyre többen látják tisztán ezt. egvre többen érzik kötelességüknek, hogv ennek szellemében cselekedjenek. A . békemozgalom vezérkarának' ülése jó al­kalom arra. hogv fokozott erővel szálljunk szembe a háborús megszállottakkal, hogy újra kinyilvánítsuk: nem akarunk halottakat, ro­mokat. szomorútekintetű embereket, dr. B. Z-sigtnondokat. A föld minden részén most meg­ismétlik a fogadalmat, amelvet Erenhurg így formált szavakká' .Mi. emberek, szerte a vi­lágon, ünnepélyesen megígérjük: megvédjük a békét, mindnyájunk békéiét, a gvermekmoäoly, a kenyér s a virágok békéjét.” A megvalósult vágyak, valóravált tervek, az örömöt tükröző szemek békéjét. j Bodnár Ottó :

Next

/
Thumbnails
Contents