Esti Budapest, 1953. december (2. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

Az egyeztető bizottságról, új feladatairól, a felmondási jogról és a jubileumi díjakról A módosított Munka Törvénykönyvről nyilatkozik Varga János elvtárs, a SZOT titkára Szerkesztőségünk kérdést intézett Varga János elvtárs­hoz,, a SZOT titkárához: mi­ben látja a módosított Munka Törvénykönyv jelentőségét. Varga elvtárs kérdésünkre az alábbiakat mondotta: hagyem fontosnak tartom a módosított Munka Törvény­­könyvnek az egyeztető bizott­ságokról szóló részét. Eddig az egyeztető bizottságok ha hatá­rozatokat hoztak is vitás kérdé­sekben, azoknak nem volt hatá­lyuk, sok esetben nem hajtották végre. Most az egyeztető bízott!-­ Ságoknak olyan jogkört biztosí­tott a törvény, hogy az áttétük hozott határozatok kötelező ere­jűek, s ha nem akarják végrehaj­tani, akkor a járásbíróságtól kér­hetik annak végrehajtását. Eddig a gyakorlat az volt, hogy a mű­hely egyeztető bizottsága felleb­bezhetett csak a dolgozó nevé­ben. A dolgozók pedig csak cso­portosan élhettek a fellebbezés jogával. Most az egyén maga is fellebbezhet az üzemi egyez­tető bizottsághoz vagy a területi egyeztető bizott­sághoz fordulhat. Még ezen is túlmehet abban az eset­ben, ha fegyelmi úton át­­helyezésről vagy elbocsátás­ról van szó. Egyénileg fel­lebbezhet a járásbíróság­hoz. Ez eddig nem volt s igen fontos, mert sokszor ridegen, a dolgozót meg nem hallgatva hoztak fe­gyelmi határozatokat. A másik kérdés: hogyan áll­tak ki a mi egyeztető bizottsá­gaink a dolgozók jogos kérel­meinek orvoslása mellett? A helyzet az volt, hogy nem min­dig tudtak mellettük kiállni. Most az egyeztető bizottság tag­jait alacsonyabb munkakörbe, vagy más helyre csak a felettes szakszervezeti szerv hozzájáru­lásával lehet helyezni, így tehát a dolgozók jogos kérelmeinek or­voslása mellett bátran kiállhat­nak. A felmondási jog kérdése: ed­­dig nem lehetett felmondani olyan esetben, ha valakinek fér­jét, feleségét más helyre helyez­ték. Ha a dolgozó mégis fel­mondott, akkor vállalnia kellett az önkényes kilépéssel járó hát­rányokat. (kisebb táppénz be­tegség esetén,­és csak közvetí­téssel vállalhatott máshol mun­kát, stb.) Itt erről van szó, hogy sokszor a családok el­szakadtak egymástól, ami a csa­ládi élet megrontásához vezetett, vagy akit áthelyeztek, hat hónap után különélési díjat kapott és ha hat hónap után nem kapott lakást, akkor is ott kellett ma­radnia. Most ha hat hónap után nem gondoskodnak lakás­ról, akkor felmondhat és kérheti visszahelyezését az előző munkahelyre. Ez nagy szó, mert ezzel kapcsolat­ban rengeteg sérelem érte a dolgozókat. Ugyancsak idetartozik az is, hogy ha valakit bármilyen messzire helyeztek, a vállalat nem fizetett neki utazási költsé­­get. Az új rendelet értelmében a vállalat terhére négyhetenkiült hazautazhat családjához. Hogy ezzel kapcsolatban mennyi pro­bléma volt, azt különösen a mun­káslevelek mutatták. Felmondási ok még az is, ha a szakmunkást vagy más dolgozót nem ugyanabba a munkakörben foglalkoztatják, mint amibe felvették. Most a dolgozóval három napon belül közölni kell a munkabérét és beosztását és ha nem ab­ban a munkakörben dolgozik, akkor joga van felmondani. Ez a rendelet arra ösztönzi a vál­lalatok vezetőit, hogy mindenkit képességei szerint osszanak be munkára. Most a munkásnak joga lesz azt mondani, hogy számára biztosítsák azt a mun­kakört, amelyre felvették. A jubileumi díjakról: itt azelőtt az volt a­ helyzet, hogy amíg az üzemi dolgozó, ha egy­ helyen 25, 40, 50 ban részesült. Ugyanakkor azok ♦ a munkások, akik más, felelős­­ munkakörbe kerültek, közszol- ♦ gálati vonalon, ettől a jut-­ tatástól elestek. Most a ju- ?­bileumi jutalmak a közszolga ati­ dolgozókra is vonatkoznak.­­ A másik igen fontos kérdés-­­ a Munka Törvénykönyv első ré­­­­szében a szakszervezeteknek a­­ munkatörvénnyel kapcsolatos - jogai vannak rögzítve. Nem ar­ról van szó, hogy mostanáig a szakszervezetnek nem voltak széleskörű jogai Magyarorszá­gon, de most a legfontosabb kérdésekben törvényesen rögzí­tették jogait. Egyes esetekben megtörtént, hogy nem vették ? figyelembe a szakszervezetet ? olyan fontos kérdésekben, ame-* lyek például a dolgozók béré- ? vel voltak kapcsolatban, hanem * egyszerűen kiadták az intézke- ~ déseket. Ha pedig a szakszer­vezet előtt egy-egy ügyet el akartak tusolni, akkor nem mu­tatták meg az arra vonatkozó, adatokat. Most a dolgozók élet- ? és munkakörülményeit érintő* kérdésekre a szakszervezetek be-* vonása nélkül nem lehet intéz- * kedni. ? Ez csak egy-két jellemző kér­? dés, amelyet a módosított MT­I tartalmaz, de ezen túlmenően,? egész sor a dolgozókat közvet­ ? lenül érintő kérdésben szélesen ? évet töltött el, akkor egyhavi lett a munkások és alkalmazot­­fizetésének megfelelő jutalom- tak joga. A vásárlók kívánságai A vevőankétokon, a vásárlók könyveiben ismét sok értékes javaslat merült fel a vas- és műszaki kereskedelem hiányos­ságainak megszüntetésére, a közszükségleti cikkek termelésé­nek megjavítására. A szülők gyermekeik részére uzsonna-dobozt kérnek, amely­be a tízórai becsomagolható és megvédené az iskolafüzetet a zsírosodástól. A dobozt olyan nagyságban kérik, hogy be­férjen az iskolatáskába a füze­tek és a könyvek mellé. Többen kifogásolják a jelen­leg kapható csillárokat. Azt ké­rik, hogy több színben készítse­nek csillárokat; a vevők főleg a bron­z­színt szeret­i­k Hiányzik a mozsár az űzret A PaPa nemügy­ár irkaosztályán egyetlen olyan dolgozó sincs, fékből. Ha már rézmozsarat r­ejt, aki ne ismerné Czingráber Károlyné elvtársnő népnevelőt. azn­­­lehet kapni, meg kellene indít­tatni a porcelánmozsarak gyár­tását. Sokan ezt jobban is sze­retnék, mert könnyebben tisz­­tántartható. Miért nem­­gyárt az ipar gáz- óVó edényt? — kérdik a házi­asszonyok. Többen kérik, hogy gyártsanak drótbetéteket a zsír­­basült burgonyaszeletek sütésé­hez. Ez megkönnyítené a házi­asszonyok munkáját és zsír­­megtakarítást­­ jelentene. Sokan kérik, hogy a nagytel­jesítményű rádiók dobozai sötét színben is készüljenek. Kráber elvtárs e­ó már befejezte évi tervét, nemrégen lett­ szta­hanovista. Mindenki tudja róla, hogy igen szereti munkáját és szívesen tanítja módszereire a fiatalokat is. Időt, fáradságot nem kímélve, foglalkozik velük. Tanítványai az­ elsők között vannak az osztályon. Gyarmath Ida például alig néhány hónapja dolgo­zik csak az üzemben és máris 138 százalék körül mozog telje­sítménye. Az idős népnevelő, mint gondos mama, úgy törődik tanít­ványaival. Minden munkafolyamatot elmagyaráz nekik, ha nem értik meg egyszerre, másnap újból türelmesen kezdi a magyará­zatot. Képünkön: . Czingráberné elvtársnő átadja munkamódszerét Gyarmath Idának. Decemberben német filmhetet rendeznek hazánkban December 10-től 17-ig rende­zik meg hazánkban másodszor a német filmhetet. A filmhét során a fővárosi Puskin, Duna, Vörösmarty és a csepeli Tán­csics filmszínházak a demokra­tikus német filmgyártás három új alkotását mutatják be. Az idén készült el a „Kivételes törvény” című film, amely be­számol arról az elszánt küzde­lemről, amelyet a német mun­kásosztály a múlt század vé­gén a Bismarck-féle népellenes törvénnyel szemben vívott. A film magyarra szinkronizálva kerül a közönség elé. Az út­törők derűs, gondtalan élete elevenedik meg az ,,Utolsó pad­­ban” című színes, magyarul be­szélő német filmben. A filmhét harmadik bemutatója a „Kis és nagy boldogság” című színes­film, amely a német fiatalok munkás hétköznapjaival, örö­meivel, problémáival foglalko­zik. A budapesti Felszabadulás, Bástya, Árpád és Attila mozik újból műsorra tűzik a közel­múlt legnagyobb sikerű német filmjeit. Vetítik­ az ,„lattvaló”, „Elítélt falu”, „Karrier Párizs­ban”, „Figaro házassága”, „Kö­­szív”, „Eladó lány" és az „Asz­­szonysorsok” című filmeket. .(MTI) A szomorútekintetű emberrel az egyik­­ Közért-vállalat irodájában ismerkedtem meg. Ott ült íróasztalánál számlák, nyugták, üzleti könyvek között és szemében szomorkás fénnyel dolgozott. Beszélgettünk is. Szavait már nem festette a bánat szürke árnyéka, úgy hogy el is felejtettem volna pillantásának szo­katlan szomorúságát, ha valamilyen más do­loggal kapcsolatban ki nem derült volna ennek oka. Volt ugyanis még valami, ami furcsának tűnt nekem, úgy mutatkozott be: dr. B. Zsig­­mond. A doktor szó nem hagyott nyugodni és búcsúzáskor megkérdeztem, milyen egyetemet végzett? A válaszból értettem meg azután a szomorú tekintet nyitját is. Dr. B. Zsigmond az első világháború idején fejezte be sikerrel orvosi tanulmányait. Sok fiatal társával együtt, v­agy reményekkel, merész tervekkel, őszinte hi­­vatásérzettel indult neki pályájának. Az­után behívták katonának és mindjárt ki is került a frontra. Az egyik ütközetben egy golyó súlyosan megsebesítette. Az életét ugyan megmentették, de professzorai közölték vele, hogy rokkantsága miatt nem folytathat or­vosi tevékenységet... Azóta sokfelé dolgozott már — sehol sem panaszkodtak munkájára, szorgalmára — de azért élete mégsem teljes. Lassan-lassan kihunytak belőle az emberiség gyógyítására szánt nagy tervek — már ő szo­rul gyógyításra — s szemében kigyult, s azóta ott bujkál kitörölhetetlenül a szomorúság. A találkozás óta­­már eltelt néhány nap, de egyre jobban emlékszem a szomorú tekintetű emberre, s azt hiszem, soha nem is felejtem el. A „Mezőgazdaságunk építői“ című ? szoborpályázat eredménye • A Képzőművészeti Alap Kép-­ csarnokai Vállalat „Mezőgazda-Z Ságunk építői” címmel szobor-­ pályázatot hirdetett, amelynek* határideje november 15-én járt* le. A bíráló bizottság az elmúlt­ napokban döntött a beküldött 52­­ pályamű fölött és megállapító* 1.- ♦­­ la, hogy bár a kisplasztikai mű-* í­vek terén számottevő fejlődés i­s mutatkozik, a pályaművek még* mindig nem érték el a kívánt* színvonalat. Ezért a bíráló- ♦ bizottság úgy határozott, hogy* a díjakat csak részben adja ki,* a fennmaradó összeget pedig? munkajutalmakként osztja ki.? 3000 forintos, második díjat ka-? pott Kárpáthy Anna szobrász-? művésznő „Ágasbúza" című mű-? véért. 2000—2000 forintos HE? díjjal jutalmazták Kökonyi Ist-I­ván „Gyapotkapáló" és Somo-Z­gyi Árpád ,,Szüretelő férfi" cí­­­mű szobrát. 1500—1500 forintos? munkajutalomban részesült Pa-­­lotai Gyula „Rizstermelő”, Kissi István „A föld új gazdái", Sz. ? Komor Anna „Marokszedőm", ? 1000— 1000 forintos munkajuta-? lomban pedig Varga Miklós* „Rizs”, Herczegh Klára „Alma-­ szüret" és Fekete János főisko-* lai hallgató „Boci” című szob-* ra. A díjazott, illetve jutalma-* zott pályaműveket sokszorosít­* ják. (MTI) ? MEGJELENT ♦ az „Anyag, és Adatszolgáltatás"­­ legújabb száma, melynek tar-» talmából az alábbi cikkek emel-? kednek ki: * M. Rozental: A materialista dia­­­lektika — a gyakorlatot megter *­mékenyítően továbbfejlődő tu-♦ domány. ? I. Dorosev: A szocializmus­­ gazdasági alaptörvénye a gya­korlatban. Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget. O. Kuusinen: Nyugat-Európa kommunista pártjai a demokra­tikus szabadságjogokért folyó harc élvonalában. Emeljük a szovjet dráma­­irodalom színvonalát. Az említett cikkek mellett több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl a MDP Központi Vezetőségének Agit.-prop. Osz­tályának folyóirata. KEZÜNKBEN A KULCS A háborúk tengernyi áldozatot követelnek. Mi, magyarok, sohasem felejtjük el, hogy a második világháborúban hatszázezer embert veszítettünk. Többet, mintha az egész mai Buda és a mostani két legnagyobb pesti kerület — a VII és VIli. — lakói­ is csecsemőktől az ag­gastyánokig mind-mind egy szálig elpusztultak volna! Nem tudjuk elfelejteni, hogy a második világháború annyi anyagi kárt okozott hazánk­nak, hogy abból tizennégyezer Kossuth-hidat építhettünk volna. Mindezt tudjuk és emléke­zünk rá. De a háborús­­ gyújtogatók szörnyű b­űnlajstroma még nem fejeződik be ezekkel. Vájjon hány szomorú tekintet, kettétört sors, reményt vesztett, rokkant élet terheli még lelki­ismeretüket? Hazánkban ma egyre szépül, gazdagodik az élet, s bár telet mutat most a naptár és köd­­fátyolt húznak fázósan magukra a budai he­gyek — tavaszi élet pezsdüi körülöttünk. A szabad levegő, a táguló láthatárok pedig az embereket újabb, bátrabb álmokra, tervekre ragadják. A munkás újításon töri fejét, a ker­tész olyan növényt ápol, amely majd évek múlva hozza meg virágát, a tudós új csodát teremt, a művész igazabbat, szebbet alkot. A fiatalság pedig magabiztosan készül mérnök­nek, orvosnak, esztergályosnak, birtokba veszi majd a neki épülő szocialista hazát. Most sok­szorosan drága számunkra a béke, még szebb a holnap ígérete. A tekintetekben egyre gya­koribb az öröm. A háború ördögei, az Egyesült Államok im­­rs­perialistái ugyanekkor merényletre ké­szülnek az emberiség ellen. Gyilkolni, pusztíta­ni akarnak, elhomályosítani, gyásszal sötétíteni a szemeket, munkánkat szeretnék keresztezni, sorsokat kettétörni, fáradozások gyümölcseit csontkezükkel elragadni. Igen, éppen sorozatos kudarcaik miatt lázas dühvel, a leleplezett bűnös elszántságával, a dollárok futtatóséval élesztik a háború tüzét. A „felheccelt” német revansisták Hitler méltó örököseként jelentkez­nek. Adenauer úr ki is jelentette: „Európa megvalósul. Mihelyt megteremtjük, megadjuk ifjúságunknak azt, amire szükség van: a ter­jeszkedéséhez szükséges nagyobb teret." Tudjuk, hogy Hitleréknek mit jelentett az élettér, Le­­bensranun — mindent a német fasisztáknak, haláltáborokat,­ meszesgödröt a hazafiaknak, a más, „alacsonyabbrendű” népeknek. Ismét hallhatók olyan hangok, mint Dean-é, az atom­erő bizottság volt elnökéé, aki javasolta, hogy alkalmazzák az atomfegyvert a Szovjetunió el­len. Koreában és Közel-Keleten, Vietnamban és Pakisztánban, a föld minden pontján találko­zunk az imperialisták aljas háborús törekvései­vel. Diplomáciai manőverekkel, pénzzel, fegy­verrel, összeesküvéssel, az alvilág teljes fegy­vertárát felhasználva, igyekeznek elérni céljai­kat. A háború lángtengeré­vel szeretnék meg­sütni pecsenyéjüket, az üres szemgolyók száz­ezreit, a szomorú tekintetek millióit akarják. Joliot­ C­urie, a Béke-Világtanács legutóbbi bécsi találkozásán figyelmeztetett, hogy ne becsüljük le a háborús gyújtogatók erejét- „Erős ellen­féllel, a hidegháború tökéletesített fegyverével van dolgunk. Ezt a fegyvert ,feladatának­ teljes ismeretével alkalmazza a pszichológiai hadvi­selés stratégiai hivatala Állandóan küzdenünk kell a hazugság és cselszövés ellen." G a világ, becsületes emberei a nap minden­­ órájában küzdenek, hogy a ma fiataljai, a holnap felkészült felnőttei lehessenek, hogy a Férfiak beválthassák merész terveiket, az anyák örömre nevelhessék fel gyermekeiket. Nemcsak akarjuk ezt, hanem harcolunk is érte. Tudjuk, a boldog élet, a béke nyugalmának kulcsa ott van mindnyájunk kezében. Ahogy a Béke-Világ­­ttanács záróülésének határozata — amely út­mutatást, segítséget és erőt is adott — fejezte ki:. ..A béke végső soron a népektől függ .. Egyre többen látják tisztán ezt, egyre többen érzik kötelességüknek, hogy ennek szellemében cselekedjenek. A­­ békemozgalom vezérkarának­ ülése jó al­kalom arra, hogy fokozott erővel szálljunk szembe a háborús megszállottakkal, hogy újra kinyilvánítsuk: nem akarunk halottakat, ro­mokat, szomorú tekintetű embereket, dr. B. Z­sigm­ondokat. A föld minden részén most meg­ismétlik a fogadalmat, amelyet Erenburg így formált szavakká­ :Mi, emberek, szerte a vi­lágon, ünnepélyesen megígérjük: megvédjük a békét, mindnyájunk békéjét, a gyermekmosoly, a kenyér s a virágok békéjét.” A megvalósult vágyak, valóravált tervek, az örömöt tükröző szemek békéjét.­­ Bodnár Ottó . az MDP BUDAPESTI PitBEBI­OI ISBOA­­S A FŐVÁROSI TfrgACS LAPJA A szívélyesség kézikönyve J­.J­r. Johnson, ne vegye tolakodásnak, hogy soraimmal­­ felkeresem, de olvastam, a „Le Monde” című fran­cia lapban, hogy Ön, mint a nemzetközi Quaker-központ egyik vezetője, összeállította a „francia-amerikai szívélyesség kézikönyvét”. S ez ügyben szeretnék szólni. örömmel értesültem Mr. Johnson, hogy ön abban a bizonyos kézikönyvben udvariasságra inti az amerikaiakat: „Amerikai! Meg kell tanulnod a hallgatást és az udva­riasság, valamint a diszkréció erényét. Másokkal szemben légy figyelmes és próbáld megérteni, hogy létezhet más élet­mód is, mint a tied. Nem szabad ósdinak, hatástalannak vagy túlzónak bélyegezni mindazt, ami nem felel meg az amerikai kapitalizmusnak. Gondolj arra, hogy a demokrácia sok őszinte híve Franciaországban úgy véli, hogy a kapita­lizmus olyanformán, amint azt ő ismert, a demokrácia ellen­sége.” Így ír Ön, Mr. Johnson, amiből arra következtetek, hogy az amerikaiak nem viselkednek mindig tökéletes g­e­nt­­l­e­ma­n-m­ódra Franciaországban, s ez „bizonyos zava­rokat okoz" a francia-amerikai jóviszonyban, amit ön any­­nyira szívén visel. Azt viszont kénytelen vagyok kétségbe vonni, hogy Ön eléggé alaposan és mélyen­­tanulmányozta a francia-amerikai kapcsolatokat. Ha ezt tette volna, nem ajánlaná egyedüli gyógyszernek az amerikaiaknak udvarias­­sági kiskátéját. Türelem és udvariasság, erre kéri ön az am­erikaia­­k kat, és ez magában véve szép és elismerésre méltó. De nem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én — hiszen hónapokig tanulmányozta a francia viszonyokat — hogy tá­volról sem elegendő. Ön éppúgy tudja, mint én, hogy egyet­len, hazáját szerető francia sincs meghatva attól, ha az US Army legvasaltabb nadrágú katonája mély meghaj­lások közben dobja ki őt házából vagy egy halk I’m sorry” kíséretében fekszik le ágyába és kedves várveregetéssel veszi el szántóföldjét vagy sűrű „How do you do” közepette tessékeli ki üzeméből. Nem, Mr. Johnson, ezek a franciák nem méltányolják már azt sem, ha az amerikaiak udva­riasabbak, bár helyes, ha erre inti őket. De én sok francia munkás levelét olvastam Mr. Johnson és arra a meggyőző­désre jutottam: talán nem is az a legnagyobb baj, hogy az amerikaiak nem eléggé udvariasak. Lucien Chabrette fran­cia fémmunkás, aki nem méltányosa még azt sem, hogy ■ Laniel, az udvarias kormányfő bejelentett árcsökkentési had­­járata ellenére is tovább emelkedtek az élelmiszerárak Fran­ciaországban, ezt írja: A­­izenkét éve dolgozom egy párizsi autóbuszüzem­­­­ben. Az utóbbi években alig tudunk megélni kere­setemből. Hogy egy kiló zsírt vehessek, kétszer annyit kell dolgoznom, mint­ 1938-ban, hogy hatvan kiló szenet vehes­sek, ugyancsak kétszer ennyit kell dolgoznom. Ezenfelül még súlyos adót is fizetek. Ezeket az adókat nem lakóházak, iskolák, bérházak építésére, nem mezőgazdaságunk gépesí­tésére, nem ipari beruházásokra használják fel, hanem a :a*nafetr*ni háborúra, a fegyverkezési hajszára. Nemzetgazda­ságunk a csőd, szélén áll, mi pedig nyomorba süllyedünk. Lám, hova juttattak minket háborús terveikkel a kapitalisták. Munkásaink egyre gyakrabban hangoztatják■ elég volt! Vál­tozást követelnek. Minden munkáscsaládban megvitatják ezeket a tényeket. Egységünk erősödik, szervezettségünk nö­vekszik.” Így ír Lucien Chabrette francia fémmunkás, aki talán nem is hallott az Ön szívélyességi kézikönyvéről, s ha hal­lott is, mindenekelőtt több kenyeret, rendes ágyat és nyu­galmat kíván. Lucien Chabrette is egyike a­z udvariat­lanul szókimondó franciáknak, aki józanul szemléli a világot, s az eseményeket. A sorsa kényszeríti erre, s az a meggyőződése, hogy „a kapitalizmus olyanfor­mán, mint azt ő ismeri, a demokrácia ellensége”. Lucien Chabrette is egy a sokmillió közül, aki — udvariasság ide vagy oda — mind erőteljesebben kiáltja: „Amy, go home!“. S ha Ön, Mr. Johnson ennek teljesülése érdekében fejti ki jótékony működését, bizonyára hálásak is lesznek ezért. Mert ez lenne az igazi „francia-amerikai szívélyesség" — nem is kézikönyve — több annál, aranyszabálya. Csapó György Megjelent Kalinyin elvtárs könyve,A Komszomol dicső útja “ „A Komszomol dicső útja” címmel az Ifjúsági Könyvkiadó­nál gyűjtemény jelent meg, amely Ka­liny­in elvtársnak egy nagyobb előadását és három rövidebb beszédét tartalmazza. Valamennyi a Komszomol törté­netével, tevékenységének egyes szakaszaival foglalkozik és érté■ kell azok tapasztalatait. A könyv nagy részét kitevő előadás ad­dig még nem jelent meg magája, nyelven. (MTI)

Next