Esti Budapest, 1954. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1954-02-01 / 26. szám
it beriiwäi értehesl&t (Folytatás az 1. oldalról.) A Time and Tide című hetilap ezeket írja: „A konferencia megnyitása után üzleti tárgyalásokat jellemző komolyság uralkodott és remélhető, hogy ez a légkör továbbra is jellemezni fogja a tárgyalásokat. Egyik fél sem tanúsít hajthatatlanul merev magatartást és ezért remélhetőleg helye lesz az érdemleges megbeszéléseknek.“ Igen érdekes a Reuter tudósítójának véleménye is, amely szerint a népi Kínával való tárgyalások szinte elkerülhetetlenek, s különösen Bidaultnak kell ezt figyelembe vennie, akit a francia közvélemény az ázsiai (azaz a vietnami) kérdés megoldására sürget. Az öt világrészből a német fővárosba sereglett újságírók várják, hogy ma délután 3 óra előtt a szovjet főbiztos rezidenciája elé gördüljenek a külügyminiszterek autói, s megkezdődjenek Molotov elvtárs elnökletével a további tanácskozások, mégpedig — ahogy a napirend előirányozza — a német kérdésről. Bidault látogatást tett Potsdamban POTSDAM, február 1. Bidault francia külügyminiszter vasárnap látogatást tett a potsdami Sanssouci kastélyban. Kíséretében voltak: Francois-Poncet németországi francia főbiztos, Joxe moszkvai francia nagykövet és a potsdami francia katonai miszszió tisztjei. A francia vendégek, akiket a Szovjetunió főbiztosa üdvözölt Potsdamban, megtekintették a Sanssouci kastélyt és a mellette fekvő palotákat. Francois Poncet igen elismerőleg nyilatkozott a kastélyok és a park példás karbantartásáról. Monnet Berlinben találkozik Dulles-szal LUXEMBURG, február 1. Monnet, az úgynevezett európai szén- és acélközösség főhatóságának elnöke az AFP jelentése szerint nemsokára Berlinbe utazik, hogy találkozzék John Foster Dulles amerikai külügyminiszterrel és a többi nyugati külügyminiszterrel. &BUOBPW HÉTFŐ, 1954 FEBRUÁR 1 Éles véleménykülönbségek merültek fel az Adenauer-kormány pénteki ülésén BERLIN, február 1. Adenauernak az az álláspontja, hogy a német népnek nincs joga kifejtenie álláspontját a berlini külügyminiszteri értekezleten saját sorsa ügyében, a bonni kormány pénteki ülésén éles véleménykülönbségekre vezetett. Mint egy kormányszóvivő szombaton bizalmas körben kijelentette, a kormány több tagja nyíltan Adenauer ellen foglalt állást és szemére vetette „a szovjet javaslatokkal szembeni passzív magatartását“. Adenauer rendkívül megdühödött minisztereinek ezen állásfoglalása miatt. Kijelentette, hogy semmi körülmények között sem engedi magát eltérítetni elhatározásától. Különösen élesen támadott egy CDU-minisztert, aki ugyancsak a kancellár ellen foglalt állást. Mint a kormány szóvivője kijelentette, Adenauer hangsúlyozta, „egyszerűen nem lehet tűrni, hogy pártjának tagjai más véleményt képviseljenek, mint ő“. Hogy a kancellár leplezze elszigetelt helyzetét, kormányának minden tagjától „rendkívüli tartózkodást“ kívánt. A CDU-minisztert, aki az ülésen Adenauer ellen szólalt fel, felhívták, hogy a jövőben minden nyilatkozatát annak elmondása előtt terjessze jóváhagyás céljából a kancellár elé. Megkezdődnek az olasz kormányalakítási tárgyalások ROMA, február 1. A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint Einaudi olasz köztársasági elnök, aki két hónapon belül ötödször kezdi meg tárgyalásait új kormány megalakítására, szombaton arra kérte Fanfanit, hogy folytassa a kormány ügyeinek intézését, amíg az új kormány megalakítására vonatkozó tárgyalások folynak. A Reuter értesülése szerint az új miniszterelnök személyével kapcsolatos találgatások során a következő nevek merültek fel: Piccioni, Fufani kabinetjének tagja, Pella volt miniszterelnök, de Gasperi, volt miniszterelnök, valamint Scelba, De Gasperi volt belügyminisztere. A nemzetközi kereskedelem problémái a berlini értekezleten A berlini értekezleten Molotov elvtárs a nemzetközi feszültség enyhítésének fontos feladatai között a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésének kérdéséről is beszélt. Molotov elvtárs számos adaton keresztül bizonyította be, hová vezetett a nemzetközi kereskedelem akadályozása. Pedig a normális kereskedelmi kapcsolatok megvalósíthatók a tőkés országok és a demokratikus országok között. Ilyen kapcsolatok széles területen alakultak ki a második világháború után. A Szovjetunió gazdasági megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, Angliával, Svájccal, Finnországgal, Belgiummal, Olaszországgal, Hollandiával és más országokkal. A népi demokratikus országok is fejlesztették gazdasági kapcsolatukat a tőkés államokkal. Lengyelország a háború utáni első években jelentős mennyiségű kőszenet szállított Franciaország, Olaszország, Svájc, Norvégia feldolgozó ipara számára. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok egyúttal nagyarányú vásárlásokat is folytattak. Fellendült a kereskedelem Kelet és Nyugat között. A következő évek során a nemzetközi kereskedelemben visszaesés következett be. Az Egyesült Államok olyan politikát folytatott, amely a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal folytatott kereskedelem eltiltására irányult. 1951- ben az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan felbontotta a Szovjetunióval 1937 augusztus 4-én kötött szerződését és egyúttal felbontotta Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával kötött szerződését. A Wall Street nyomást gyakorolt a kapitalista országokra és követelte, hogy ők is szüntessék be a kereskedelmet a népi demokratikus országokkal. Ennek következtében a kelet-nyugati kereskedelem a háború előtti színvonal egynegyedére esett vissza. Bernard de Plas, a nemzetközi kereskedelem fejlesztésére alakult francia bizottság elnöke rámutatott, hogy „politikai ürügyekkel távoltartják a francia ipart a kínálkozó piaclehetőségektől“. Ez a gazdasági élet megbénulását okozhatja. Svédországban egyik vállalkozó elmondotta: miután egy ízben nem az Egyesült Államokból, hanem más országból kapott megrendelést, kihallgatták a stockholmi amerikai követségen, megsemmisíttették vele a szerződést. A svéd vállalat kénytelen volt beszüntetni a munkát, a dolgozókat pedig kényszerszabadságra küldték. A kereskedelmi kapcsolatok megszakítása elmélyítette a nyugateurópai országok külkereskedelmi válságát, felfokozta gazdasági nehézségeiket. A nyugateurópai és a sterling országok külkereskedelmi deficitje 1952-ben 2200 millió dollárt, a közel- és távolkeleti országoké pedig 730 millió dollárt tett ki. Azok a kormányok, amelyek csatlakoztak a nemzetközi kereskedelem terén életbe léptetett tilalmak és hátrányos megkülönböztetések politikájához, kénytelenek elismerni, hogy nem a szocialista tábornak, hanem saját országuk gazdaságának okoztak kárt. A Szovjetunió, Kína és a népi demokráciák ellen létesített hátrányos intézkedések viszont nem akadályozták meg a demokratikus államok gazdasági fellendülését. Érthető, hogy a gazdasági nehézségekből kiutat keresve a tőkés országok figyelme ismét a népi demokratikus tábor országai felé fordult. Az egyik nyugatnémetországi kohászati gyár megbízottai felkérték a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, adjon megrendeléseket, mert a gyár munkahiány következtében megkezdte a dolgozók elbocsátását és a még el nem bocsátottak részére háromnapos munkahetet vezettek be. Franciaországban a gazdasági körök nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy csökkentse az export korlátozásokat. Több nyugateurópai hajógyárban kereskedelmi gőzösöket építenek a Szovjetunió számára, nem törődve az Egyesült Államok tiltakozásával. Az angol alsóházban Geoffrey de Freitas munkáspárti képviselő kifakadt az Egyesült Államok ellen, hogy „tisztességtelen módszereket használ a kereskedelemben“. Ugyanis az Egyesült Államok kormányának nyilván tudomása van róla, hogy a General Motors Japánon keresztül személyautókat exportál Kínának, „ugyanakkor hatalmi szóval tiltakozott az angol export ellen“. Washington elzárja a kínai piacot az amerikai kis cégek előtt is. A Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kiszélesítésének követelése egyúttal az Egyesült Államok megkülönböztető politikájának bírálatát jelenti. Nyugat számos üzleti köre a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben látja saját országa gazdasági nehézségeinek megoldását. Ez az elgondolás kifejezésre jut az Egyesült Államokban is. Az American Exportor Publication című bulletinnek egy közvéleménykutatás során feltett kérdésére 576 exportőr közül 228-an azt válaszolták, hogy készek a keleteurópai országokkal és a Szovjetunióval aktívabb kereskedelmet folytatni. Számos ország kiszakította magát az Egyesült Államok nyomása alól és 1953 elején megkezdte a kereskedelmet a népi demokratikus tábor országaival. Szerződést kötött a Szovjetunióval Franciaország, Dánia, Görögország, Izland és Argentina, Magyarországgal Franciaország, Csehszlovákiával Ausztria és Nyugat-Németország, Lengyelországgal Dánia, Bulgáriával Ausztria, az év vége felé a Szovjetunióval India. Az elmúlt év során megtörténtek az első lépések. Bebizonyosodott, hogy az „államok többsége kereskedelmi kapcsolatokat kíván fenntartani a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokráciákkal“ és az eddigi eredmények alapján a kapcsolatok kiszélesítésére törekszik. Berlinben még nyilván lesz szó erről, különösen az öthatalmi tanácskozások ügyének megtárgyalásakor. És nem kétséges, hogy Molotov elvtárs szavaival élve „a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében legérdekeltebb öt hatalom külügyminisztereinek tanácskozása nagyjelentőségű lehetne a nemzetközi kereskedelem megjavítása szempontjából is“. Nyári Mária A tavaszi torlódások elkerülése végett már most adja be TISZTÍTÁSAIT ÉS FESTÉSEIT a PATYOLAT-hoz Conant fogadta Blankenhornt és Grewe-t BERLIN, február 1. A DPA nyugatnémet hírügynökség közölte, hogy Conant amerikai főbiztos vasárnap fogadta Blankenhornt, a Berlinben tartózkodó nyugatnémet megfigyelő küldöttség vezetőjét, valamint Grewe tanárt. Közzétették a Csehszlovák Köztársaság múltévi tervének teljesítéséről szóló jelentést PRÁGA, február 1. (TASZSZ) A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal közzétette a Csehszlovák Köztársaság 1953. évi népgazdasági tervének teljesítéséről szóló jelentését. A jelentés megállapítja: a Csehszlovák Köztársaság népgazdaságának fejlesztését 1953-ban a pénzreform végrehajtása és a jegyrendszer eltörlése jellemezte. Az évi termelési tervet, az ipar teljes termelését tekintve 99 százalékra teljesítették. Sikereket értek el a mezőgazdaságban, amely 1953-ban 2203 új traktort, 450 gabonakombájnt, 3300 traktorokét, 1100 traktorhoz kapcsolható vetőgépet, 2000 burgonyaültetőgépet és sok más mezőgazdasági gépet kapott. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termékek állami beszolgáltatása terén az 1952. évi 30 százalékról 51 százalékra emelkedett. Az elmúlt évben nagyszabású beruházásokat hajtottak végre. Üzembehelyeztek két új Martin-kemencét, négy villamosolvasztókemencét és egyéb ipari létesítményeket. 1953-ban a dolgozók mintegy 30.000 új lakást kaptak, amelynek az összkiterjedése 1,1 millió négyzetméter. Ezenkívül 4758 családi házat építettek. Előzetes számítások szerint az év folyamán a nemzeti jövedelem 5 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelemnek 73 százalékát a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelésére, a fennmaradó 27 százalékot pedig a szocialista termelés bővítésére fordították. Az Állami Statisztikai Hivatal jelentése ezen kívül adatokat sorol fel azokról az eredményekről, amelyeket 1953-ban a közoktatás, a közegészségügy és a kultúra terén értek el. Adja el megunt ruháit KÉSZPÉNŰZÉrrT vagy bizományba a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALATnak • FELVEVŐHELYEK: Rottenbiller-u. 2. (Barosstér sarok) Népszínház-u. 13. Mártírok-útja 8—10. Bartók Béla-út 37. Leninkrt. 23. (Wesselényi-u. sarok) Szt. István-krt. 5. Kinizsi-u. 11. József-krt. 53. (Baross-u. sarok.) Majakovszkij-u. 101. (Bazár felvevőhely.) beszélő SZÁMOK A Szovjetunió Központi ** Statisztikai Hivatalának most nyilvánosságra hozott jelentése az 1953. évi terv teljesítéséről — rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány. Ez a jelentés a számok reális nyelvén beszél arról, milyen fokozottan állította az SZKP és a szovjet kormány a nép anyagi és kulturális életszínvonalának gyors emelését a népgazdasági terv előterébe. Erről beszél a tervjelentés minden fejezete. Ez tükröződik abban, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak — különösen 1953. második felében sokkal nagyobb ütemben fejlődtek, mint 1952-ben. A közszükségleti cikkek gyártása a nehézipar ágaiban és a gépgyártásban is jelentősen fokozódott. Ez mutatkozik abban, hogy a szovjet gépgyártás múlt évben mintegy 700 új, rendkívül fontos típusú gépet és gépegységet gyártott, s a többi között több mint 100 új típusú, nagytermelékenységű berendezést készített a könnyű- és élelmiszeripar számára. Erről tanúskodnak a mezőgazdaság fejlődésének számadatai, mindenekelőtt az, hogy 1953 végén több mint 100.000 agronómust és zootechnikust küldtek a gép- és traktorállomásokra segíteni a kolhozoknak. És erről tanúskodik az a tény, hogy a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1953-ban csaknem négyszeresen felülmúlta a háború előtti színvonalat; a háború óta első ízben került sor áruforgalmi egyezmény megkötésére Indiával, Franciaországgal, Argentínával, Görögországgal és Izlanddal. Azok az intézkedések, amelyeket a párt és a kormány a nép életszínvonalának emelése végett tett, máris jelentős mértékben éreztették hatásukat. A tervjelentés közli, hogy a szovjet munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme 13 százalékkal növekedett (összehasonlított árakban számítva) az 1952. évihez képest. Ez az emelkedés több összetevőből alakult. Az átlagos havi, pénzben számított munkabér két százalékkal emelkedett, a közszükségleti cikkek árának leszállítása pedig még nagyobb mértékben növelte a munkások és alkalmazottak reálbérét. A munkabér növelése és az árleszállítás együttesen tíz százalékkal nagyobb reál-« bért biztosított a munkások» nak és alkalmazottaknak az 1952. évi reálbérnél. Ezenfelül az állami költségvetésből és a vállalatok rendelkezésére álló összegek révén a munkások és alkalmazottak jelentős segélyeket és kedvezményeket kaphttak. További életszínvonalemelkedést jelentett az, hogy 1953- ban egy kormányhatározat eredményeképpen jelentős mértékben csökkentek a kölcsönjegyzési összegek. A kolhoztagok jövedelmét növelte az, hogy felemelték az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és főzelékfélék begyűjtési árát. Ezenfelül csökkentették a kötelező beszolgáltatások normáját a kolhoztagok egyéni, háztáji gazdasága után és teljesen eltörölték az elmúlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adótartozásokat. A kötelező beszolgáltatások csökkentésével kapcsolatban a kolhoztagoknak lehetőségük nyílt arra, hogy árutermékeik jelentős részét felemelt állami felvásárlási áron adják el az államnak. A parasztok jövedelmének gyarapodásáról tanúskodik a többi között az a tény, hogy 1953-ban a falvakban több mint 400.000 új lakóház épült.A reálbér, illetve a jövedelem 13 százalékos emelkedésén kívül a szovjet kormány más intézkedései következtében is emelkedett a nép életszínvonala, így például a lakosság az 1952. évi 147 milliárd rubellel szemben 1953-ban 195 milliárd rubelt kapott az állami költségvetésből szociális és kulturális célokra. Ugyanakkor a dolgozók saját jövedelmükből 21 milliárd rubellel kevesebbet adtak a költségvetéshez, mint az előző évben. Jellemzően megmutatkozik ennek hatása abban is, hogy a lakosság takarékpénztári betétei 12 milliárd rubellel növekedtek meg. Ez csak néhány adat a tervjelentésből. De ez a néhány adat is messzehangzóan hirdeti milyen hatalmas eredményeket hoz rövid idő alatt is a nép, a párt és a kormány együttes erőfeszítése. Lelkesítő számok ezek, megtaláljuk bennük a mi jövőnk távlatait is. Fokozódik a szíriai kormány elleni felkelési mozgalom PÁRIZS, február 1. (TASZSZ) Az AFP tudósítójának beiruti jelentése szerint az Al Hadaf című libanoni lap beszámol arról, hogy fokozódik a jelenlegi szíriai kormány elleni felkelési mozgalom. A felkelők hírek szerint Dzsebel-Druz körzetében 25 helységet tartanak ellenőrzésük alatt. A szíriai reguláris hadsereg 10.000 katonáját ezekre a helyekre rendelték. A jelentések szerint sok csapattest megtagadta a harcot és átállt a felkelők oldalára. Tíz deka szalonnához egy üveg uborka Pontosan így jártam, illetve így járhattam volna, amikor a napokban a Rákóczi út és Körút sarkán lévő éjjel-nappal nyitvatartó Csemege-boltba betértem egy kis harapnivalóért. Kezdjük az elején: a pulton nagyon gusztusos csécsiszalonna volt. Nem is tudtam ellentállni, kértem belőle tíz dekát, hozzá egy jó ropogós szegedi cipót, na és egy-két ecetes uborkát — nehogy elrontsam a gyomrom. Amikor a savanyúságot kértem, az eladó udvariasan azt mondta: „Azzal nem szolgálhatok“! — Meglepődtem, mert az eladó mögötti állványokon szépen, egymás mellett sorakoztak ötliteres üvegekben, kristálytiszta ecetbe konzervált uborkák. — De kérem, látom, hogy van, miért nem kaphatok? — kérdeztem. — Kérem, ha egy egész üveggel óhajt, azt kaphat. Újból meglepődtem és megkérdeztem: — Mit csináljak egy egész üveg uborkával, tíz deka szalonnához talán mégis csak sok. Először is költséges, másodszor nem cipelhetem magammal további utamon a nagy üveget. — Sajnálom, kevesebbet nem adhatok — és ezzel részére befejeződött az ügy. Kénytelen voltam beletörődni és uborka nélkül távozni. Az úton elgondolkoztam, vájjon miért árusít az éjjelnappal nyitvatartó Csemege-bolt csak nagyban? Miért nem nyithatnak ki egyegy üveget, hiszen egy facsipesszel kiszedhetne az eladó annyi uborkát, amennyit a vevő venni akart Nem értek a kereskedelemhez, sohasem foglalkoztam vele, de azt hiszem, sokkal többen vásárolnának kicsiben, így elfogyna a sok üveg tartalma. Amikor nekiláttam az evésnek, még mindig ezen keseregtem. Talán ez a keserűség pótolta a savanyúság hiányát és így nem rontottam el a gyomromat. Hazai József VII., Rottenbiller utca 37.