Esti Budapest, 1954. december (3. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

1 A moszkvai értekezlet keddi ülése (Folytatás az 1. oldalról) A csehszlovák kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása esetén, különösen ezeknek az ál­lamoknak a kormányai te­gyenek az említett veszély elleni harc közös érdekei alapján hatékony intézke­déseket határaik védel­mére. Ezután Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztár­saság küldöttségének vezetője, az NDK miniszterelnöke szó­lalt fel. O. Grotewohl hangsúlyozta, hogy a német nép békét akar önmaga és minden nép számá­ra. A párizsi egyezmények azonban ezt akadályozzák. Megbélyegezte azokat az állí­tásokat, hogy a leendő Wehr­macht „védelmi célokat“ szol­gál. A bonni állam politikáját — mondotta — nyilvánvalóan az „erőpolitika", az amerikai és német militaristáik agresz­­szív céljai szabják meg. Az erőpolitika azonban kudarcra van ítélve, mert az erőviszo­nyok világszerte a békeszerető erők javára változtak meg. A továbbiakban elemezte a pári­zsi egyezményeket, s megálla­pította, hogy a párizsi egyez­ményeknek nincs jog­érvényük, mert a német nép többsége akaratának ellenére kötötték, s ezek az egyezmények a né­met nép nemzeti érdekei ellen irányulnak. O. Grotewohl Németország újraegyesítésének kérdésével kapcsolatban rámutatott arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya sem­milyen előzetes feltételhez nem köti a Nyugat-Német­­országgal ez irányban foly­tatandó tárgyalásokat. Az NDK kormánya az egysé­ges, demokratikus Német Köz­társaság megteremtésének elő­készítése során kész figyelem­be venni a weimari alkotmányt, s felhasználni a weimari köz­társaság pozitív tapasztalatait. O. Grotewohl cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a Német Demokratikus Köz­társaság fegyverkezik. A Német Demokratikus Köz­társaság küldöttsége osztja a Szovjetunió, a Lengyel Nép­­köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányának itt kifejtett véleményét, hogy a jelenlévő államoknak a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása esetén együttes intézkedéseket kell tenniök, né­peik békés munkájának, ál­lamterületük épségének védel­mére, bárminő agresszió elhá­rítására és az európai béke biztosítására. O. Grotewohl­­hangsúlyozta, hogy a párizsi szerződések ratifi­kálása esetén a Csehszlo­vák Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság — amelyeket kü­lönösen fenyeget a veszély — egyezzenek meg közös intézkedésekre nézve. O. Grotewohl beszéde után az ülés véget ért. A következő ülést a mai napra, december 1-re tűzték ki. Emlékezés a Nagy Hazafira Húsz éve gyilkolták meg Kirov elvtársat Húsz évvel ezelőtt, 1934 december el­sején dördült el a leningrádi Szmolnij-palo­tában a gyilkos pisztolya, mely megölte Szergej Mironovics Ki­rov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkárát. Sz. M. Kirov egész életét a munkásosztály ügyének, a pro­letárforradalom győzelmének, a szovjet állam megerősítésének szentelte. Kora ifjúsága óta részt vett a munkásmozgalom­ban, a hivatásos forradalmár teljes szívével és energiájával haittt. A cári csendőrség töltese­i letartóztatói sem, ,­t törte meg. Tevékenysége Orosz­ország nagy részére kiterjedt, ma nevéhez fűződik a Kaukázuson,­túli Szövetséges Szocialista Szov­jet Köztársaság megalapítása is. A XIV. kon­gresszus után a párt Leningrád­­ba küldte, s ott is nagy lendü­lettel végezte munkáját. Kirov elvtárs a bolsevik em­ber példaképét testesítette meg, aki nem ismer fáradságot, ne­hézséget a párt elé tűzött nagy cél elérésében. Határozottságát, vasakaratát, szilárd jellemét megszerette a szovjet nép. Ha­lálának 20. évfordulóján a szov­jet néppel együtt az egész ha­ladó virág­kegyelettel emléke­zik a kommunista párt ne­­­veltjére, a forradalom tribün­­járara Nagy Hazafira, Szergej Mironovics Kirovra. Külpolitikai széljegyzetek Maian visszavonult... r­­r. Daniel Francois ” Maian, a Délafrikai Unió diktátora közölte: „öreg korára való tekintet­tel“ visszavonul a közéleti szerepléstől. Ideje. Nem is elsősorban azért, mert Ma­ian valóban öreg — 80 éves — hanem, mert afelett a po­litika felett, amelynek egyik leghír­hedtebb zászlóvivője, régen eljárt az idő. A most leköszönő délaf­rikai miniszterelnök nem politikusnak indult. Papnak készült. A papi talárnál ak­kor kezdte sokkal többre becsülni a politikusi jógát, amikor feltűnt példaképe, Hitler baljóslatú csillaga. Eszményképéhez mindvégig hű is maradt. A második világháború idején — ami­kor a Délafrikai Unió a szö­vetségesek oldalán hadba­­lépett — Maian teljes sú­lyával amellett kardosko­dott, hogy országa lépjen ki a háborúból, ne harcoljon — Hitler ellen. Amikor 1948-ban Maian miniszterelnök lett, kormá­nya nyíltan a kegyetlen fa­ji, nemzetiségi, politikai el­nyomást tűzte zászlajára. Jelszava az volt, hogy „a fehér fajnak számbeli ki­sebbsége ellenére meg kell védelmeznie uralmát a szí­nes fajok felett." A jelszó mellett Maian mindvégig kitartott. Kormányának nincs egyetlen törvénye, egyetlen közigazgatási ren­delete sem, amelynek ne az ország őslakosságának — a Délafrikai Unió 12,6 millió­nyi lakosságának csupán egyötöde európai — a hin­duknak, a madagaszkáriai** nak, a batu-négereknek még kegyetlenebb elnyomá­sa, megalázása lenne a cél­ja. Ki ne hallott volna ar­ról, hogy Johannesburg utcáin ketrecbe zárt színes­­bőrűeket szállítanak az in­ternálótáborokba? Ki ne hal­lott volna arról, hogy a dél­afrikai bennszülötteknek közel kéttucatnyi igazol­ványt kell magukkal vin­­niök, melyek előírják, hogy honnan hová mehetnek, merre vannak a megkülön­böztetés határvonalai, melye­ket tilos átlépniök. „Ha a sok szabály közül egyet is megsért valaki — írta a Reynolds News című angol lap tudósítója — menten la­kat alá kerül.“ De kiegészí­tésképpen felhozhatjuk a Wall­ Street Journal beisme­rését is: „Délafrika uralko­dó fehér kisebbsége évtize­dek óta egyre súlyosabbá teszi a hatalmas többségre nehezedő jármot. A sötétbő­rű el van zárva úgyszólván minden munkától, kivéve a legdurvább fizikai munkát. Ha pedig az ilyen munkából is elbocsátják, megtörtén­het, hogy a városoktól száz mérföldnyire lévő törzsi re­­verzációs területekre depor­tálják.“ Nos, a Hitler példáján nevelkedett Maian a fasisz­ta rémuralomnak ezt a fel­háborítóan nyílt, emberte­len orgiáját honosította meg a Délafrikai Unióban. S most ennek a politikának a leghírhedtebb zászlóvivő­je lelép a porondról. Egyet­len becsületes ember sem sajnálja... &BOOMST SZERDA, 1954 DECEMBER L francia terrortámadás egy algíri falu ellen PÁRIZS, december 1. Szombaton délelőtt, amidőn Mitterand belügyminiszter al­gíri útja során Batana-ba ér­kezett, kilenc francia vadász­repülőgép terrortámadást inté­­­­zett egy kis algíri falu ellen, amely pedig mintegy 30 kilo­méternyire kívül esik a fran­cia haderők által indított „had­műveletek" területén. A fran­cia repülőgépek gyilkos gép­­fegyvertüzet zúdítottak a falu békés lakosaira, megöltek egy 60 esztendős férfit és súlyosan megsebesítettek egy 16 éves lányt. A géppuskázás nagy kárt okozott az arab parasztok álla­taiban is és sok házat megron­gált. Ezzel a barbár támadás­sal vette kezdetét a francia haderők beharangozott „tiszto­gató hadművelete" az Aures­­hegységben. (MTI) A kormánypárt veresége a görög községtanácsi választásokon November 21-én és 28-án Görögországban községtaná­csi választásokat tartottak. A választásokon — a TASZSZ jelentése szerint — Papagosz miniszterelnök Görög Tömö­rülés nevű pártjával szemben az ellenzéki pártok tömbje lépett fel az Egységes, Demo­kratikus Baloldali Koalíció (EDA), a Középpártok Nem­zeti Haladó Szövetsége (EPEK) és a Dolgozó Nép De­mokratikus Pártja részvételé­vel A választások végleges eredményét még nem tették ugyan közzé, de a sajtó jelen­téseiből ítélve, az ellenzéki pártok győztek a választáso­kon. Mint az Avgi című lap köz­li, a 76 legnagyobb választó­­kerület közül 46-ban ellen­zéki képviselőket választottak meg. Az ellenzéki pártok tömbjének jelöltjeit válasz­tották meg Athén, Szalo­niki és még tip olyan város pol­gármesterévé, amelyek lakos­sága meghaladja a 10.000-et. Az AFP hírügynökség meg­állapítja, hogy a „legnagyobb vereséget Papagosz Görög Tömörülés Pártja szenvedte a középosztályok és a munká­sok elégedetlensége miatt." A Reuter hírügynökség rá­mutat arra, hogy a megfigye­lők véleménye szerint az el­lenzéki tömb siker­ének ma­gyarázata az az együttműkö­dés, amely most először jött létre a középpártok és a bal­oldali pártok választói között, továbbá az a­­körülmény, hogy a kispolgári választók elégedetlenek a kormány po­litikájával. Heves tájfun pusztított a fü­löp-szigeteken Egy 270 kilométeres órán­kénti sebességgel száguldó táj­fun, értesülések szerint 19 ha­lászt ölt meg, s mintegy két és félmillió fontsterling összegű kárt okozott a Fülöp-szigetek keleti részéhez tartozó Leyte tartományban — jelenti a Reu­ter. A tájfun — amely h­atalos jelentés szerint a legsz­kosabb volt 50 év óta — óriási károkat okozott a Fülöp-szigetek kö­zépső részéhez tartozó Visayan­­szigeteken is. (MTI) A Stockholmban járt magyar delegáció beszámolója a Béke-Világtanács ülésszakáról Az Országos Béketanács ma délelőtt sajtófogadást rendezett és ezen a magyar delegáció be­számolt a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakáról. Az el­nökségben foglalt helyet Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nánási László, az Országos Bé­ketanács elnökhelyettese, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja és Bu­­gár Jánosné, az Országos Béke­tanács titkára. Megjelentek a sajtófogadáson Rat­kó Anna, a SZOT titkára, Seregélyi József, az Elnöki Tanács tagja, Pesta László országgyűlési képviselő, Vető Lajos és Dezséry László evangélikus püspökök, Horváth Richard protonotárius kanonok, a Katolikus Papok Békebizott­ságának alelnöke, továbbá a magyar békemozgalom, társa­dalmi és kulturális élet szá­mos más képviselője, valamint a magyar és a külföldi sajtó és rádió munkatársai. A sajtóér­tekezletet Nánási László nyi­totta meg, majd Péter János református püspök, a Stock­holmban járt magyar delegáció tagja számolt be a Béke-Világ­tanács ülésszakáról. Péter János hangsúlyozta: négy év óta először ült úgy össze a Béke-Világtanács, hogy a földön sehol sem folyik nyílt háború. Stockholmban a fel­szólalók általában ezzel a meg­állapítással kezdték beszédüket. Egyébként az ülésszakot úgy lehetne összefoglalni, hogy az nagy remények és súlyos ag­godalmak között folyt, s a ta­nácskozások bíztató eredmé­nyekre vezettek. Egy angol fel­szólaló hangoztatta, hogy ma már nincsen a világnak olyan zuga, ahol ne ismernék a béke­­világmozgalmat. A mozgalom erejét az is jelképezi, hogy számos olyan szervezet kép­viselője is megjelent Stock­holmban, amely szervezetnek korábban semmiféle kapcsolata sem volt a béke-világmozga­­lommal.­ ­ Péter János püspök ezután arról beszélt, hogy az eredmé­nyek feletti örömet érthetően rontották az aggodalmak, a pá­rizsi és londoni egyezmények miatt. Kornejcsuk figyelmeztet­te az ülésszak részvevőit, hogy ami nem sikerült a második vi­lágháború idején, a német mi­­litarizmus számára, a háborús egyezmények lehetővé teszik, hogy az atomfegyvert alkal­mazzák Hitler volt tábornokai. Számos előadó, főleg a fran­ciák leszögezték, hogy most minden erőt egyesíteni kell azonnal, amíg nem késő. Az ülésszak meg is fogalmazta, a legsürgősebb tennivalókat. Megtehette ezt, mert a béke erői most mindenütt tevéke­nyebbek, mint valaha, tevéke­nyebbek éppen azért, mert a támadó erők leplezetlenül foly­tatják aknamunkájukat. (Lapunk zártakor a sajtóér­tekezlet még tart.) * ★ STOCKHOLM UTÁN Lassan egy hét választ már el bennünket a Béke-Vi­lágtanács stockholmi ülésszaká­nak befejezésétől. És ahogy a napok múltával egyre inkább egységes hangulati emlékképpé állnak össze a behavazott Stockholm házai, terei és ut­­­­cái, a várost át-átszelő kéklő tengeröblök, csatornák, folyó­ágak, az esti Stockholm na­rancsszínű, zöld, sárga és lila ragyogása, a Skansen erdős dombja, úgy emelkednek ki a soknyelvű, soktémájú viták, fel­szólalások gazdagságából e bé­ketalálkozó leglényegesebb vo­násai, úgy tolul előtérbe a kon­ferenciának a részleteket egy­ségbe olvasztó alapvető áram­lata. Sajátos nemzetközi helyzet — ez az, amivel kezdenünk kell. Nagy és — bátran írhatjuk — történelmi győzelmek után, új, komor veszélyek idején ülése­zett ez a konferencia: a koreai fegyverszünet, az indokínai kér­dés rendezése, az EVK bukása egyfelől, a náci hadsereg talp­­raállításának minden eddigi­nél súlyosabb fenyegetése más­­felől Érthető, és a békevilágmoz­­galom mély felelősségérzetét bizonyítja, hogy e német kérdés központi kérdése volt ennek a béketalálkozónak. Ez volt a ve­zérfonala az elsők között fel­szólaló szovjet Ehrenburg be­szédének, erről szólott a francia De Chambrun, a nyugatnémet Arnold asszony, az angol Bur­­hop professzor és mélyen, a küldötteket megfogó jelképiség­­gel ennek a nagy kérdésnek az elemzése zárta le az általános vitát a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhe­lyettesének, Nusch­kena­k be­szédével. A figyelő arcokon, azon, ahogyan a beszédeket fogadták, sőt még a tapsok minőségén is érződött: a küldöttek felmérték a helyzetet, a nemzetközi moz­galom előtt álló feladatokat, és magukénak vallják Ehrenburg szavainak igazságát: a békevi­­lágmozgalom igenis újra és újra felhív a tárgyalásokra, de „Nyugat-Németország felfegy­verzése és egy katonai blokkba való bekapcsolása nemcsak a békés egymás mellett élést elő­mozdító intézkedésekkel nem fér össze... de új helyzetet fog teremteni, új fenyegetést Euró­pára és az egész világra.“ Új, sajátos helyzetről beszél­tünk az előbbiekben. Ez az új helyzet nemcsak a német ve­szély megnövekedésében jelent­kezett. Megmutatkozott ez egy egészen más irányú jelenségben is, az új arcok feltűnő sokasá­gában. Soha ekkora délameri­kai delegáció, új indiai béke­küldöttek, a békemozgalomtól eddig távolálló középkeleti sze­mélyek, angol munkáspárti vá­rosi tanácsosok és sok-sok más, eddig még nem látott új arc színesítette, gazdagította a stockholmi Béke-Világtanács küldötteinek sorát. Ki tagad­hatná, hogy a békemozgalom kiszélesedése bontakozott ki itt, mégpedig a legszemléletesebb formában. Ez a kiszélesedés pedig elválaszthatatlan­ a­ nem­zetközi esertsények alakulásá­nak felvilágosító erejétől, el­választhatatlan a békemozga­lom eddigi sikereitől. A latin­amerikai népekről, az ázsiai nemzetekről, a függő és félig függő országokban teremtett helyzetről szóló határozatok végeredményben ennek a báto­rító, bíztató előrelendülésnek a tükröződései. Ez sokszorosan új hely­­zet, a békemozgalom új ele­mekkel való bővülése, az elért eredmények, az új veszélyek fe­nyegetése, a békevilág m­ozgalom megnőtt és ilyen értelemben megváltozott szerepét állítja előtérbe. Mindez együtt a szer­vezés új, megjavított formáit, a mozgalom még további kiszéle­sítését teszi parancsoló szük­ségességgé napjainkban. Az 1955 májusára tervezett egyete­mes béke-világtalálkozó, a szer­vezés kérdéseivel foglalkozó határozatok ennek az új hely­zetnek, ezeknek az új felada­toknak jegyében születtek. Friss barátságok kötésének, régi barátságok elmélyítésének, bátorító, termékenyítő érzésé­vel hagyták el mindnyájan a béketalálkozó küldöttei és meg­­figyelői Stockholmot. Nem a végleges felszabadulás, nem a biztosított győzelem hangulatá­ban, hanem a kemény harcok­ra való felkészülés felelősségé­nek tudatában. De ez a béke­­találkozó — és itt a „találkozó“ szónak rendkívül nagy súlya és jelentősége van — a felelősség érzése csak megnövelte min­den egyes békeküldött komoly elszántságát és harci készsé­gét. Hiszen a találkozó bezár­­tával azért rajzottak most szét a világ minden tája felé, azért tértek vissza hazájukba, hogy munkájuk és tevékenységük eredményeként holnap és hol­napután már milliók és milliók vállalják magukénak ugyanezt a felelősséget és ugyanezt a bá­torságot. Korolovszky Lajos FŐVÁROSI KIS SZÍNPAD Jókai tér IQ. Telefon: 120-510 a VIDÁM SZÍNPAD vendégjátéka December 2-ig bezárólag HOGY VOLT!­3 év legnagyobb sikerei Pénteken, december 3-án BEMUTATÓ ELŐADÁS TELITALÁLAT Vidám, zenés kabaré A moszkvai értekezleten részvevő három kormány­küldöttség felkereste Lenin—Sztálin mauzóleumát MOSZKVA, december 1. A moszkvai értekezleten részvevő bolgár, magyar és román kormányküldöttség, november 30-án látogatást tett a Lenin— Sztálin mauzóleumban. Mindhárom küldöttség koszorút helye­zett el. (TASZSZ) A Saar-egyezmény nem kerül a bonni szövetségi tanács elé BERLIN, december 1. A Nyugatnémet Szövetségi Tanács jogügyi bizottsága ked­den közölte a Saar-egyezmény­­nyel összefüggésben folytatott megbeszéléseinek eredményét. A jogügyi bizottság megálla­pítása szerint a Saar-egyez­mény végrehajtásához nincs szükség a szövetségi tanács hozzá­j­árulására. Ezt a döntést a bizottság a különböző tartománygyűlések Saar-egyezmény ellenes állás­­foglalása miatt a nyugtalankodó Adenauer kívánságára hozta. (MTI) Angliában tovább tartanak a heves tengeri viharok LONDON, december 1. Anglia partvidékei körül to­vább tartanak a heves tengeri viharok. Az éjszaka folyamán öt hajó adott vészjeleket. Ezek közül négy már veszélyen kívül van, de az ötödiknek nyoma veszett. (Reuter) ■■■ >"■ ----------------­ A hét végén befejezik a Muzulmán Testvériség perét PÁRIZS, december 1. A kairói népbíróság kedden reggel folytatta a Muzulmán Testvériség perének tárgya­lását. Valószínűnek tartják, hogy az ügy tárgyalása a hét végére lezárul. Hamisítás miatt 7 évi börtönre ítéltek egy angol konzervatív képviselőt LONDON, december 1. Peter Baker kapitány, kon­zervatív párti parlamenti kép­viselő 103.000 fontsterling ér­tékű hamisítást követett el. Ezért 7 évi börtönre ítélték. (Reuter) Megválasztották Maian utódát LONDON, december 1. A londoni rádió jelenti, hogy a délafrikai nacionalista párt Maian utódául Johannes Strij­dom-ot választották meg. Strij­­dom meggyőződéses híve a faji megkülönböztetés politikájá­nak.

Next