Esti Budapest, 1955. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-03 / 1. szám
2 A párizsi szavazás francia és angol visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) A francia nemzetgyűlésnek — mutat rá a továbbiakban a lap — „nem a dolog lényegéből kiindulva, hanem megfélemlítés hatása alatt kellett választania ..“ „Véleményünk szerint — jelenti ki a lap — a nyugati hatalmak komoly csapást mértek saját tekintélyükre ... A nyugati államférfiak csupán egy nép érzelmeinek nyílt megsértésével értek el eredményt, ami leleplezi, hogy csődbekerültek. Ez a körülmény fokozza majd az amerikai uralommal szembeni gyűlöletet a nyugati szövetségben.“ A lap a párizsi egyezményeknek a francia parlamentben történt ratifikálásából származó következményekkel foglalkozva ezt írja: „Arról van szó, hogy lemondanak a Kelettel való tárgyalásokról, olyan időpontban, amikor a szovjet vezetők megújítják javaslatukat egy ilyen tanácskozás összehívására. Ez ajavaslat elutasításáért a nyugati államférfiakra hárul a felelősség ... Ha jóváhagyják Nyugat-Németország felfegyverzésének nyugati tervét, akkor vajon milyen, Európa jövőjét érintő fontos kérdések maradnak még a tárgyalások számára?“ (TASZSZ) Fokozódik az angol munkások harca a szakszervezeti jogok védelméért LONDON, január 3. (Tudósítónk telefonjelentése.) Az elmúlt napokban két fontos angol vállalkozás tőkései indítottak elszánt támadást a szakszervezeti bizottságok ellen: az angol—európai légiforgalmi társaság londoni repülőterén és a conventry-i Standard Motor Company gyárban. Pontosan karácsony előtt az angol—európai légiforgalmi társaság 315 embert bocsátott el, mert szakszervezeti gyűlésen vettek részt. Minden munkást, aki vissza akarta kapni munkáját, arra kényszerítettek, hogy írjon alá egy újraalkalmazási nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a szakszervezeti bizottságok fölöslegesek. A munkások válasza erre az eljárásra az volt, hogy sztrájkot helyeztek kilátásba. Hasonló volt a helyzet a Standard-műveknél is, ahol két szakszervezeti műhelybizalmit bocsátottak el karácsony este. Később még kettőt bocsátottak el. A munkások világosan látják, hogy ez a támadás csak előjátéka a szakszervezeti mozgalom ellen irányuló teljesmérvű offenzívának. Csütörtökön az egész Standardgyár leállt. Hír szerint a munkások ma térnek vissza győztesen munkahelyükre, miután a vezetés beleegyezett, hogy négy szakszervezeti vezetőjüket visszaveszik. A munkások egész Angliában figyelemmel kísérik ezeket a fejleményeket, és tudják, hogy a hathatós szakszervezeti mozgalom alapja az egyes műhelyek jól szervezettsége és harcossága. A harc más helyeken is megindult. Az amerikai tulajdonban lévő Ford-kombinátban, Dagenhamban például a 30.000 munkást képviselő szakszervezeti bizalmiak visszautasítottak egy tervezetet, amely arra volt hivatva, hogy szétbomlassza az üzem szakszervezeti bizottságait. Míg az angol gyárakban a munkások szakszervezeteikért harcolnak, 400.000 angol vasutas készül a január 9-i országos sztrájkra, a magasabb bérekért. A szakszervezet főtitkára, James Cambell, az elmúlt héten kijelentette, a vitával foglalkozó vizsgálóbíróság előtt, hogy szakszervezetének tagjai csupán országos sztrájk segítségével tudnak tisztességes egyezményt elérni. „A munkáscsaládok — jelentette ki — amelyeknek az a legfőbb problémájuk, hogy valahogy ki tudjanak jönni a pénzből, a megélhetési költségek hivatalos statisztikáját csak gúnyolódásnak tekinthetik." Peter Fryer Kínában elítélt ügynökök vallomása PEKING, január 3. Az Új Kína hírszolgálati iroda részleteket közöl két kínai nemzetiségű kém vallomásából, akiket 1954 november 19-én ítéltek el Downey, Fedeau és Arnold amerikai ügynökökkel együtt. Csang Caj-ven és Luan Heng- van, a két ügynök elmondta, hogy John Thomas Downey képezte ki őket Japánban, Csigaszaki közelében az amerikai CIA-kémszervezet „C 3“ fedőjelzésű házában. Downey repülőgépét 1952 november 29-én lőtték le Észak-Kína felett. Csang Caj-ven, az úgynevezett Ven-csoport vezetője volt, amelynek tagjait Kirin tartományban dobták le repülőgépről. Elmondta, hogy 1952 augusztus 19-én Downey személyesen repült be Északkelet-Kína fölé és ejtőernyőn felszerelést dobott le a Ven-csoportnak. Operaház: Nincs előadás. — Az Operaház Erkel Színháza: Nincs előadás. — Nemzeti Színház: Uri muri (Gabányi- és Szentpéterybérlet 4. sz .). — Katona József Színház: A képzelt beteg (7). — Madách Színház: Nincs előadás. — Madách Színház Kamaraszínháza: Nincs előadás. — A Magyar Néphadsereg Színháza: Nincs előadás. — Déryné Színház: Nincs előadás. — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (4). — Jókai Színház: A kérők (4). — Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás. — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás. — Jászai Mari Színház (az Állami Faluszínház előadásai, Kölcsey u. 2). Ahogy tetszik (7). — Vidám Színpad: Nincs előadás. — Fővárosi Kis Színpad: Nincs előadás. — Bartók-terem: Beethoven: Fidelio. mikrohanglemezelőadás. III. sorozat. 5. sz. (fél 6). — Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6, fél 9). — Budapest Varieté: Nincs előadás. — Kodály Kultúrotthon: Händel: Júdás Makkabeus (mikrohanglemezelőadás, 7). — Állami Bábszínház: Nincs előadás. — Fővárosi Nagycirkusz: Aeros német cirkusz vendégjátéka (3, 7). 1955. Január 3—5. SVÉD GYUFA és AUERO: URANIA (Rákóczi út 21.) 4, 17, 19. SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE: (klsérömüsor: Operettalbum): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. 4. f7. 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. f4. 6. f9 CORVIN (Kisfaludy köz) prol. f4. 6. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) prol. f4. 6. f9. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. 4. f7. 9. EGY NYÁRON ÁT TÁNCOLT: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 9, 11, n2, f4, h6, 8, DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7, 9. SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) 10, 12, 24, n7, f6. KAMÉLIÁS HÖLGY: KOSSUTH (Váci út 14.) 4. hétre prol. f5, h7, 9, VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 5. hétre prol. fl0, fl2, f2, f4, h6, 8, MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6. 8. MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 5-én 3, n6. f8. ÉN ÉS A NAGYAPÁM (kísérőműsor: Ami megérthetetlen.) FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4, h6. 8. UGOCSA (Ugocsa u. 10.) prol. 4. n7. f9. ZŰRZAVAR A CIRKUSZBAN: SZIKRA (Lenin krt. 120.) 4. hétre prol. fl6, fl2, h2, 4, n7, f9. REPÜLÉS A HOLDBA: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. f4, h6, 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ: (József Attila tér 4.) n6, f8. szerda szünnap. HÁROM TESTŐR: TOLDI (Bajcsy Zsilinszky út 36.) 3. hétre prol. f4, h6, 8. 1. Magyar hiradó, 2. Ne engedjétek, 3. Lammermool Lucia, 4. Erdei színpad: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ne engedjétek: kísérőműsor a SZIKRA. PUSKIN, DUNA, SZABADSÁG, UGOCSA. FELSZABADULÁS. BÁSTYA, HALADÁS, PARTIZÁN, MARX, VERSENY mozikban. A kékvércsék erdejében: (kísérőműsor: Pixi és Mixi a cirkuszban): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4. n7. f9. BEM (Mártírok útja 5/b.) fnl. f1. f3. f5. f7. f9. Senki nem tud semmit; BASTYA • (Lenin krt. 8.) 4 hétre prol. 11. 1. 3. 5, 7, 9. MARX (Landler Jenő u. 39.) h4. 6, n9. Rokonok: (kísérőműsor: Vadak az árban): SPORT (Thököly út 56.) prol. 4, n7. f9. TÁTRA (Üllői út 63.) prol. f4. h6. 8, HAZAM (Váci út 150.) 4, n7, f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) 5-én f6, h8. örökség a ketrecben (kísérőműsor: Az elektronok nyomában): CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12, 2, 4, 6. 8, ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4, n7, f9. VERSENY (Pataki István tér 14.) prof. f6. h8. Fel a fejjel: TANÁCS (Szt. István krt. 10) 10. 12. n3. f5. h7. 9. BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem 4. n7. f9. Két úr szolgája: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4. h6. 8. ÉVA (Erzsébet kirné út 36/b.) f4. h6. 8. Bíróság előtt: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4. h6. 8. Északi kikötő: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4. h6. 8. HA;LADÁS (Bartók Béla út 128.) ; f4, he. 8. Milliomos úr szerelmes: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. fi. 1, f4 . 6. f9 . Egy éj Velencében (kísérőműsor * Sportoló falu): MATRA (Lenin; krt. 39.) prol. 10, 12. 2. 4. 6, 8.; VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4.• h6. 8. • Bajazzók: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.)50. hétre prol. fii, fl, f3, f5. f7 . T9. Törvényenkívüli lovag: ELORF« (Delej u. 41.) f8. h8, PARTIZÁN« (Üllői út 101.) prol. 4. n7, f9 . Titokzatos hajóroncs: HONVÉPS (Rákóczi út 82.) fii, fi. f3. f5 , f7, f9. : Fiúk, lányok, kutyák: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4, h6, 8. ; Kalózok kincse: ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) 10, 12. 2. 4, n7, f9. : Kémek a vonaton (kísérőműsor: Harmadik találkozás): IPOLY (Csáky u. 65.) 4, n7, f9. Puccini: ÚJLAKI (Bécsi út 69.); f4, h6, 8. DIADAL (Krisztina, krt. 155.) 4, n7, T9. Az ezred lánya: KULTUR (Kinizsi u u. 28.) f4, h6, 8. Kis karmester: BÉKE (Mauthner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. • Halhatatlan melódiák: NAP (Nép-Színház u. 31.) prof. f4, h6, 8.« Luxustutajon: SZABADSÁGHEGY 1. (Bretke u. 2.) 5-én 6. 8. Szökik a menyasszony: OTTHON! (Bcnlczky u. 3—5.) f4. h6, 8. ! Szerelem engedély nélkül: PETŐFI (Pongrác u. 9.) t4. h8. ! EGY KELLEMETLEN ELSZÓLÁS Január 3. (MTI) A Daily Sketch című angol lapban néhány nappal ezelőtt feltűnő helyen hír jelent meg ezzel a nagybetűs címmel: „Mit mondott Daisy?" A hír egy kellemetlen diplomáciai sixerről rántotta le a leplet, olyan elszólásról, amely rövid két nap alatt heves hullámokat kavart Londonban és Bonnban. Kiderült ugyanis, hogy a londoni nyugatnémet nagykövetség karácsonyi ünnepségén Schütter ideiglenes ügyvivőnek kellett volna beszédet intéznie a nagykövetség alkalmazottaihoz, az ügyvivő azonban feleségének engedte át ezt a feladatot. Schlitterné rögtönzött szónoklatában a nagykövetségi alkalmazottak összetartására szólított fel, s eközben — akarva vagy akaratlanul — kifecsegte bizonyos nyugatnémet körök őszinte érzéseit, mondván, hogy Nagy-Britannia nem egyéb „ellenséges külföldnél“. A túlságosan őszinte elszólás után az ünnepség részvevőinek egyike rögtön felugrott és eltávozott, s az angol sajtó csakhamar felháborodva kommentálta a történteket. Az incidens a „Nyugateurópai Unió“ összetákolásának napjaiban nyilván kellemetlenül érintette Bonnt, mert már december 31-én megjelent Londonban dr. Loewe, a nyugatnémet külügyminisztérium személyzeti főnöke és vizsgálatot tartott az ügyben. Hétfő reggeli jelentések pedig arról számolnak be, hogy Adenauer „indiszkréciók elkövetése miatt sürgősen hazarendelte Schlittert és feleségét. y&BUOMSI Az 1954. évi cannes-i filmfesztiválon díjat nyert színes, izgalmas, drámai lengyel film Rendezte: ALEKSANDER FORD Gépkocsivezetők sztrájkja New Yorkban NEW YORK, január 3. Mint a United Press hírügynökség jelenti, több mint 1200 newyorki tehergépkocsivezető és segédmunkás újév napján sztrájkba lépett. A sztrájk azzal fenyeget, hogy a gyümölcs- és zöldségszállítmányok 60 százaléka nem jut el New Yorkba. A sztrájkolók béremelést követelnek. (TASZSZ) Válasz Moszkvából A 7 óév utolsó napjaiban Párizsból érkező hírek beárnyékolták milliók és milliók szilveszteri mulatságát. Emberek az öt világrész országaiban, de elsősorban Európában feltették a kérdést: milyen irányban halad majd a nemzetközi politika 1955-ben, a nemzetközi feszültség csökkenésének vagy fokozódásának irányában? Az óév a békeszerető erők hatalmas, történelmet irányító győzelmeinek éve volt, amelynek eredményeként a fegyverek elnémultak, és békés új esztendő virradt a földkerekségre. Tizenöt éve nem ünnepelte így az emberiség az új esztendőt. Éppen ezért fogadták mindenütt különös aggodalommal a francia nemzetgyűlés szavazásának eredményét. Vajon sikerülhet-e az imperialistáknak aláaknázniuk mindazokat az eredményeket, amelyek — a Szovjetunió kormányának szívós harca következtében — a nemzetközi helyzet megjavításának irányába terelték az eseményeket? Ezekre a kérdésekre érkezett most válasz Moszkvából. Malenkov elvtárs a Telenews washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire adott válaszában világosan és félreérthetetlenül foglalta össze az emberiséget foglalkoztatókérdéseket és megnyugtató, reményt keltő választ adott azokra. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke felvázolta a béke és a háború erői közti világméretű küzdelem döntő problémáit és válaszaiban megjelölte azt az utat, amelyen haladva az emberiség további eredményeket érhet el a nemzetközi feszültség csökkentése, a nagyhatalmak közötti viszony megjavítása terén. Mit kell tehát tenni, hogy a világ az 1954-es év eredményeit megszilárdítva előrehaladjon a békés együttműködés felé? Mindenekelőtt őszintén óhajtani kell a békét és el kell ismerni, hogy a két rendszer között lehetséges és szükséges a békés együttélés. De Malenkov elvtárs rámutat arra is, hogy jelenleg az amerikai vezető körök — különösen a nemzetközi politika három vonatkozásában — nem a feszültség csökkentésének, hanem fokozásának útján haladnak: igyekeznek feltámasztani a nyugatnémet hadsereget, tovább folytatják a fegyverkezési versenyt, és változatlanul a békeszerető országok bekerítésére irányuló támaszpont-hálózat kiszélesítésére törekednek. A béke érdekében tehát véget kell vetni e politikának. A másik két döntő kérdés, amely a nemzetek közti kapcsolatokat meghatározza, a távolkeleti helyzet további alakulása és az atomenergia problémájának megnyugtató rendezése. A múlt esztendő bebizonyította, hogy tárgyalások útján véget lehet vetni a hoszszú évek óta tartó véres háborúknak is. Joggal állapította meg tehát Malenkov elvtárs, hogy a távol-keleti nézeteltérések rendezését célzó diplomáciai tárgyalások 1955-ben is kedvező eredménnyel járhatnak. Immár egy évtizede fenyegető veszedelem gyanánt lebeg az emberiség feje fölött a pusztító atomháború réme. 1954-ben, az Egyesült Nemzetek Szervezetében először, az első atombomba felrobbantása óta, közös határozat született a nemzetközi atomügynökség felállításáról. Ahhoz, hogy e kezdeti eredményt tovább lehessen fejleszteni — amiben minden állam érdekelt — szükséges eltiltani a tömegpusztító fegyvereiket és szigorú nemzetközi ellenőrzést bevezetni e tilalom végrehajtása fölött. Az utóbbi hónapokban Nyugaton ismét felröppentették a kormányfők — nevezetesen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfői találkozásának lehetőségét. Mennyi a realitás e lehetőségekben? Malenkov elvtárs erre is félreérthetetlen választ adott, amikor ezt mondotta: A dolog lényege az, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek tanácskozását ne állítsák olyan kérdések valamiféle külön megoldásának ténye elé, amely kérdéseket a négyhatalmi értekezletnek kell megoldania.“ Az előttünk álló esztendő számos történelmi évfordulót jelez, olyan évfordulókat, amelyek a békéért folyó harc további fokozására figyelmeztetik az emberiséget. Tíz éve, hogy a világ egyszerű embereinek összefogásában rejlő lebírhatatlan erő a Szovjetunió vezetésével összezúzta és fegyverletételre kényszerítette a fasizmust, tíz éve, hogy megszületett a nemzetközi együttműködés állandósításának vágyával létrehozott világszervezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete, tíz éve hogy Hirosima fölött először jelent meg a mérhetetlen pusztulást jelentő vérvörös atomfelhő. Az újesztendő küszöbén e tanulságokon okult és tíz év eseményein tapasztalt emberek azt várják, hogy a német militarizmus soha ne veszélyeztesse többé a népek békéjét, hogy az ENSZ valóban a nemzetközi együttműködés egyetemes szerve legyen, hogy az atomenergiát ne a pusztítás, hanem a népek jólétének, békés fejlődésének szolgálatába állítsák. Hogy ezt elérthessük — mint Malenkov elvtárs mondotta — „egyesíteni kell minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság érdekében!“ Fekete ház, ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) no. 18. f Gh.Der Hajógyár keres villanyi szerelő, esztergályos, vésős, • gyalus vasszerkezeti és le- S mezlakatos, mázoló, asztalos, 5 ács és csőszerelő szakmunká-sokat, valamint férfi segéd- • munkásokat. Jelentkezni le- ; hét XIII. Váci út 202. Azonnali felvételre keresünk kocsifényező, autónyerges szakmunkásokat, férfi alváz-kocsimosókat, és férfi segédmunkásokat. 17. sz. Autóközlekedési Vállalat, Bp., V. Néphadsereg utca 30. Munkaügy. HÉTFŐ, 1935 JANUÁR 3. A diplomáciai testület újévi tisztelgése a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői január 1-én délben megjelentek Dobi Istvánnál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökénél, hogy az új év alkalmából jókívánságaikat fejezzék ki. A fogadáson jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, továbbá Marjai József, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. (MTI) Száz éve halt meg „Pest-Buda dajkája“ Száz esztendeje, 1955. január 3-án halt meg Pollack Mihály, a régi Pest-Buda nagy építőművésze, akinek tehetségét, alkotóerejét ma is számos épület őrzi és hirdeti országszerte. Olaszországban tanult, mint abban a korban a fiatal építészek legtöbbje, majd Bécsből került hozzánk. Pest akkoriban sáros-poros „nagy falu“ volt, de Pollack Mihályban már első kiadós sétája után felvillant az elképzelés, hogyan lehet ezt a „nagy falut" megszépíteni, elindítani a várossá fejlődés útján. Ez nemcsak művészi elképzelése, hanem életcélja is volt. A bécsi származású művész érzésben, gondolkodásban magyarrá vált, szenvedélyesen szerette új hazáját, új otthonát. Gyöngédséggel, fáradhatatlanul és óriási szakmai tudással munkálkodott a kedves város szépítésén, — ezért nevezte el Bérczy Károly, a márciusi tizek egyike, Petőfi barátja, Széchenyi titkára, majd később Puskin Anyegin-jének muzsikás szavú első magyar tolmácsolója „Pest-Buda dajkájá“-nak. Számos lakóház mellett, amelyek a magyar neoklaszszikus építőművészet szépségét hirdetve díszítik ma is a pesti utcákat — de sok vidéki városban is fennmaradtak alkotásai — Pollack Mihály építette a Ludoviceumot (ma: Kossuth Akadémia), a Deák téri evangélikus templomot, a Hentzi ágyúitól rombadöntött régi pesti Vigadót, a tűzvészben elpusztult régi német színházat, — amely 3500 személyt befogadó nézőterével nemcsak a kor, de még azután is sokáig a világ egyik legnagyobb színháza volt, — a második világháborúban a fasiszták által elpusztított miniszterelnökségi, úgynevezett Sándor-palotát, — e két utóbbit nagyrészt a bécsi Aman tervei alapján. És Pollack Mihály gyönyörű alkotása, művészetének legnagyszerűbb megnyilatkozása, fővárosunknak ma is egyik legszebb épülete: a Nemzeti Múzeum. Pollack Mihálynak, aki annyira szerette, s olyan gonddal szépítette Pest-Budát — nincs se utcája, se tere. Halálának századik évfordulóján, most itt az alkalom a mulasztás helyrehozására. Javaslatunk is van: az Október 6-a, a József Attila utca és a Perc köz találkozásánál van egy kis tér, amely néhény romház ledöntése után hozott színt és levegőt a házrengeteg közé. Még névtelen! Ide kerülhetne fel a jelzőtábla: Pollack Mihály tér. Már csak azért is, mert innen jól látható a nagy építész egyik alkotása, a szomszédos József nádor tér és a József Attila utca sarkán levő ház. „Pest-Buda dajkája“ megérdemli, hogy Budapest — a hálás gyermek — megörökítse emlékét, Pánczél Lajos ! “