Esti Budapest, 1955. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-03 / 1. szám

2 A párizsi szavazás francia és angol visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) A francia nemzetgyűlésnek — mutat rá a továbbiakban a lap — „nem a dolog lényegéből kiindulva, hanem megfélemlí­tés hatása alatt kellett válasz­tania ..“ „Véleményünk szerint — je­lenti ki a lap — a nyugati ha­talmak komoly csapást mérte­k saját tekintélyükre ... A nyu­gati államférfiak csupán egy nép érzelmeinek nyílt megsér­tésével értek el eredményt, ami leleplezi, hogy csődbe­­kerültek. Ez a körülmény fokozza majd az amerikai uralommal szembe­ni gyűlöletet a nyugati szövet­ségben.“ A lap a párizsi egyezmények­nek a francia parlamentben történt ratifikálásából származó következményekkel foglalkozva ezt írja: „Arról van szó, hogy lemondanak a Kelettel való tár­gyalásokról, olyan időpontban, amikor a szovjet vezetők meg­újítják javaslatukat egy ilyen tanácskozás összehívására. E­z a­­javaslat elutasításáért a nyu­gati államférfiakra hárul a fe­lelősség ... Ha jóváhagyják Nyugat-Németország felfegy­verzésének nyugati tervét, ak­kor vajon milyen, Európa jövő­jét érintő fontos kérdések ma­radnak még a tárgyalások szá­mára?“ (TASZSZ) Fokozódik az angol munkások harca a szakszervezeti jogok védelméért LONDON, január 3. (Tudósítónk telefonjelentése.) Az elmúlt napokban két fontos angol vállalkozás tőké­sei indítottak elszánt támadást a szakszervezeti bizottságok el­len: az angol—európai légifor­galmi társaság londoni repülő­terén és a conventry-i Stan­dard Motor Company gyár­ban. Pontosan karácsony előtt az angol—európai légiforgalmi társaság 315 embert bocsátott el, mert szakszervezeti gyűlé­sen vettek részt. Minden munkást, aki vissza akarta kapni munkáját, arra kénysze­rítettek, hogy írjon alá egy újra­alkalmazási nyilatkoza­tot, amelyben kijelenti, hogy a szakszervezeti bizottságok fö­löslegesek. A munkások vála­sza erre az eljárásra az volt, hogy sztrájkot helyeztek ki­látásba. Hasonló volt a hely­zet a Standard-műveknél is, ahol két szakszervezeti mű­helybizalmit bocsátottak el ka­rácsony este. Később még ket­tőt bocsátottak el. A munkások világosan lát­ják, hogy ez a támadás csak előjátéka a szakszervezeti mozgalom ellen irányuló tel­jesmérvű offenzívának. Csü­törtökön az egész Standard­­gyár leállt. Hír szerint a mun­kások ma térnek vissza győzte­sen munkahelyükre, miután a vezetés beleegyezett, hogy négy szakszervezeti vezetőjü­ket visszaveszik. A munkások egész Angliá­ban figyelemmel kísérik eze­ket a fejleményeket, és tud­ják, hogy a hathatós szakszer­vezeti mozgalom alapja az egyes műhelyek jól szervezett­­sége és harcossága. A harc más helyeken is meg­indult. Az amerikai tulajdon­ban lévő Ford-kombinátban, Dagenhamban például a 30.000 munkást képviselő szakszer­vezeti bizalmiak visszauta­sítottak egy tervezetet, amely arra volt hivatva, hogy szét­bomlassza az üzem szakszer­vezeti bizottságait. Míg az angol gyárakban a munkások szakszervezeteikért harcolnak, 400.000 angol vas­utas készül a január 9-i or­szágos sztrájkra, a magasabb bérekért. A szakszervezet fő­titkára, James Cambell, az el­múlt héten kijelentette, a vi­tával foglalkozó vizsgáló­bíróság előtt, hogy szakszer­vezetének tagjai csupán orszá­gos sztrájk segítségével tud­nak tisztességes egyezményt elérni. „A munkáscsaládok — je­lentette ki — amelyeknek az a legfőbb problémájuk, hogy valahogy ki tudjanak jönni a pénzből, a megélhetési költsé­gek hivatalos statisztikáját csak gúnyolódásnak tekinthe­tik." Peter Fryer Kínában elítélt ügynökök vallomása PEKING, január 3. Az Új Kína hírszolgálati iro­da részleteket közöl két kínai nemzetiségű kém vallomásából, akiket 1954 november 19-én ítél­tek el Downey, Fed­eau és Ar­nold amerikai ügynökökkel együtt. Csang Caj-ven és Luan Heng- van, a két ügynök elmondta, hogy John Thomas Downey ké­pezte ki őket Japánban, Csiga­szaki közelében az amerikai CIA-kémszervezet „C 3“ fedő­jelzésű házában. Downey repü­lőgépét 1952 november 29-én lőtték le Észak-Kína felett. Csang Caj-ven, az úgyneve­zett Ven-csoport vezetője volt, amelynek tagjait Kirin­ tarto­­mányban dobták le repülőgép­ről. Elmondta, hogy 1952 augusz­tus 19-én Downey személyesen repült be Északkelet-Kína fölé és ejtőernyőn felszerelést do­bott le a Ven-csoportnak. Operaház: Nincs előadás. — Az Operaház Erkel Színháza: Nincs előadás. — Nemzeti Színház: Uri muri (Gabányi- és Szentpétery­­bérlet 4. sz .). — Katona József Színház: A képzelt beteg (7). — Madách Színház: Nincs előadás. — Madách Színház Kamaraszínháza: Nincs előadás. — A Magyar Nép­hadsereg Színháza: Nincs előadás. — Déryné Színház: Nincs előadás. — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (4). — Jókai Színház: A ké­rők (4). — Fővárosi Operettszín­ház: Nincs előadás. — Blaha Luj­za Színház: Nincs előadás. — Jászai Mari Színház (az Állami Faluszínház előadásai, Kölcsey u. 2). Ahogy tetszik (7). — Vi­dám Színpad: Nincs előadás. — Fővárosi Kis Színpad: Nincs elő­adás. — Bartók-terem: Beethoven: Fidelio. mikrohanglemezelőadás. III. sorozat. 5. sz. (fél 6). — Ka­mara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6, fél 9). — Buda­pest Varieté: Nincs előadás. — Kodály Kultúrotthon: Händel: Jú­­dás Makkabeus (mikrohanglemez­­előadás, 7). — Állami Bábszínház: Nincs előadás. — Fővárosi Nagy­­cirkusz: Aeros német cirkusz ven­dégjátéka (3, 7). 1955. Január 3—5. SVÉD GYUFA és AUERO: URANIA (Rákóczi út 21.) 4, 17, 19. SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE: (klsérömüsor: Operettalbum): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. 4. f7. 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. f4. 6. f9 CORVIN (Kisfaludy köz) prol. f4. 6. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) prol. f4. 6. f9. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. 4. f7. 9. EGY NYÁRON ÁT TÁNCOLT: PUS­KIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 9, 11, n2, f4, h6, 8, DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7, 9. SZABAD­SÁG (Bartók Béla u. 64.) 10, 12, 2­­4, n7, f6. KAMÉLIÁS HÖLGY: KOSSUTH (Vá­ci út 14.) 4. hétre prol. f5, h7, 9, VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 5. hétre prol. fl0, fl2, f2, f4, h6, 8, MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6. 8. MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 5-én 3, n6. f8. ÉN ÉS A NAGYAPÁM (kísérőmű­­sor: Ami megérthetetlen.) FEL­SZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4, h6. 8. UGOCSA (Ugo­­csa u. 10.) prol. 4. n7. f9. ZŰRZAVAR A CIRKUSZBAN: SZIK­RA (Lenin krt. 120.) 4. hétre prol. fl6, fl2, h2, 4, n7, f9. REPÜLÉS A HOLDBA: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. f4, h6, 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ: (József Attila tér 4.) n6, f8. szerda szünnap. HÁROM TESTŐR: TOLDI (Bajcsy Zsilinszky út 36.) 3. hétre prol. f4, h6, 8. 1. Magyar hiradó, 2. Ne engedjé­tek, 3. Lammermoo­l Lucia, 4. Erdei színpad: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ne engedjétek: kísérőműsor a SZIKRA. PUSKIN, DUNA, SZA­BADSÁG, UGOCSA. FELSZABA­DULÁS. BÁSTYA, HALADÁS, PARTIZÁN, MARX, VERSENY mozikban. A kékvércsék erdejében: (kísérő­­műsor: Pixi és Mixi a cirkusz­ban): BETHLEN (Bethlen Gá­bor tér 3.) 4. n7. f9. BEM (Már­tírok útja 5/b.) fnl. f1. f3. f5. f7. f9. Senki nem tud semmit; BASTYA • (Lenin krt. 8.) 4 hétre prol. 11. 1. 3. 5, 7, 9. MARX (Land­ler Jenő u. 39.) h4. 6, n9. Rokonok: (kísérőműsor: Vadak az árban): SPORT (Thököly út 56.) prol. 4, n7. f9. TÁTRA (Ül­lői út 63.) prol. f4. h6. 8, HA­ZAM (Váci út 150.) 4, n7, f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚR­OTTHON (Jókai u. 2.) 5-én f6, h8. örökség a ketrecben (kísérőműsor: Az elektronok nyomában): CSO­KONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12, 2, 4, 6. 8, ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4, n7, f9. VERSENY (Pa­taki István tér 14.) prof. f6. h8. Fel a fejjel: TANÁCS (Szt. István krt. 10) 10. 12. n3. f5. h7. 9. BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-te­­rem 4. n7. f9. Két úr szolgája: BÁNYÁSZ (Jó­zsef krt. 63.) B-terem f4. h6. 8. ÉVA (Erzsébet kir­né út 36/b.) f4. h6. 8. Bíróság előtt: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4. h6. 8. Északi kikötő: JÓZSEF ATTILA­ (Kálvária tér 7.) f4. h6. 8. HA­;­LADÁS (Bartók Béla út 128.) ; f4, he. 8.­­ Milliomos úr szerelmes: RÁKÓCZI­ (Rákóczi út 68.) prol. fi­. 1, f4 . 6. f9 . Egy éj Velencében (kísérőműsor * Sportoló falu): MATRA (Lenin­; krt. 39.) prol. 10, 12. 2. 4. 6, 8.; VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4.• h6. 8. • Bajazzók: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.)5­0. hétre prol. fii, fl, f3, f5. f7 . T9. Törvényenkívüli lovag: ELORF« (Delej u. 41.) f8. h8, PARTIZÁN« (Üllői út 101.) prol. 4. n7, f9 . Titokzatos hajóroncs: HONVÉPS (Rákóczi út 82.) fii, fi. f3. f5 , f7, f9. : Fiúk, lányok, kutyák: TINÓDI­ (Nagymező u. 8.) f4, h6, 8. ; Kalózok kincse: ALKOTÁS (Al­­­kotás u. 11.) 10, 12. 2. 4, n7,­ f9. : Kémek a vonaton (kísérőműsor:­ Harmadik találkozás): IPOLY­ (Csáky u. 65.) 4, n7, f9. Puccini: ÚJLAKI (Bécsi út 69.); f4, h6, 8. DIADAL (Krisztina, krt. 155.) 4, n7, T9. Az ezred lánya: KULTUR (Kinizsi u u. 28.) f4, h6, 8. Kis karmester: BÉKE (Mauthner­ Sándor u. 48.) 4, 6, 8. • Halhatatlan melódiák: NAP (Nép-S­­zínház u. 31.) prof. f4, h6, 8.« Luxustutajon: SZAB­ADSÁGHEGY 1. (Bretke u. 2.) 5-én 6. 8. Szökik a menyasszony: OTTHON­! (Bcnlczky u. 3—5.) f4. h6, 8. ! Szerelem engedély nélkül: PETŐ­­­FI (Pongrác u. 9.) t4. h8. ! EGY KELLEMETLEN ELSZÓLÁS Január 3. (MTI) A Daily Sketch című an­gol lapban néhány nappal ezelőtt feltűnő helyen hír jelent meg ezzel a nagybetűs címmel: „Mit mondott Dai­sy?" A hír egy kellemetlen diplomáciai sixerről rántot­ta le a leplet, olyan elszó­lásról, amely rövid két nap alatt heves hullámokat ka­vart Londonban és Bonn­ban. Kiderült ugyanis, hogy a londoni nyugatnémet nagy­­követség karácsonyi ünnep­ségén Schütter ideiglenes ügyvivőnek kellett volna beszédet intéznie a nagy­­követség alkalmazottaihoz, az ügyvivő azonban feleségé­nek engedte át ezt a felada­tot. Schlitterné rögtönzött szónoklatában a nagykövet­ségi alkalmazottak össze­tartására szólított fel, s eközben — akarva vagy akaratlanul — kifecsegte bi­zonyos nyugatnémet körök őszinte érzéseit, mondván, hogy Nagy-Britannia nem egyéb „ellenséges külföld­nél“. A túlságosan őszinte elszólás után az ünnepség részvevőinek egyike rögtön felugrott és eltávozott, s az angol sajtó csakhamar fel­háborodva kommentálta a történteket. Az incidens a „Nyugat­európai Unió“ összetákolá­­sának napjaiban nyilván kellemetlenül érintette Bonnt, mert már december 31-én megjelent Londonban dr. Loewe, a nyugatnémet külügyminisztérium sze­mélyzeti főnöke és vizsgá­latot tartott az ügyben. Hét­fő reggeli jelentések pedig arról számolnak be, hogy Adenauer „indiszkréciók el­követése miatt sürgősen ha­zarendelte Schlittert és fele­ségét­. y&BUOMSI Az 1954. évi cannes-i filmfesztiválon díjat nyert színes, izgalmas, drámai lengyel film Rendezte: ALEKSANDER FORD Gépkocsivezetők sztrájkja New Yorkban NEW YORK, január 3. Mint a United Press hírügy­nökség jelenti, több mint 1200 newyorki tehergépkocsivezető és segédmunkás újév napján sztrájkba lépett. A sztrájk az­zal fenyeget, hogy a gyümölcs- és zöldségszállítmányok 60 szá­zaléka nem jut el New Yorkba. A sztrájkolók béremelést köve­­telnek. (TASZSZ) Válasz Moszkvából A 7­ óév utolsó napjaiban Párizsból érkező hírek beár­nyékolták milliók és milliók szilveszteri mulatságát. Embe­rek az öt világrész országai­ban, de elsősorban Európában feltették a kérdést: milyen irányban halad majd a nem­zetközi politika 1955-ben, a nemzetközi feszültség csökke­nésének vagy fokozódásának irányában? Az óév a békesze­rető erők hatalmas, történel­met irányító győzelmeinek éve volt, amelynek eredményeként a fegyverek elnémultak, és bé­kés új esztendő virradt a föld­kerekségre. Tizenöt éve nem ünnepelte így az emberiség az új esztendőt. Éppen ezért fogadták min­denütt különös aggodalommal a francia nemzetgyűlés szava­zásának eredményét. Vajon sikerülhet-e az imperialis­táknak aláaknázniuk mind­azokat az eredményeket, amelyek — a Szovjetunió kor­mányának szívós harca követ­keztében — a nemzetközi hely­zet megjavításának irányába terelték az eseményeket? Ezek­re a kérdésekre érkezett most válasz Moszkvából. Malenkov elvtárs a Telenews washingto­ni irodája vezetőjének kérdé­seire adott válaszában vi­lágosan és félreérthetetlenül foglalta össze az emberiséget foglalkoztató­­kérdéseket és megnyugtató, reményt keltő vá­laszt adott azokra. A Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke felvázolta a béke és a háború erői közti világméretű küzdelem döntő problémáit és válaszaiban megjelölte azt az utat, amelyen haladva az em­beriség további eredményeket érhet el a nemzetközi feszült­ség csökkentése, a nagyhatal­mak közötti viszony megjaví­tása terén. Mit kell tehát tenni, hogy a világ az 1954-es év eredmé­nyeit megszilárdítva előreha­ladjon a békés együttműködés felé? Mindenekelőtt őszintén óhajtani kell a békét és el kell ismerni, hogy a két rendszer között lehetséges és szükséges a békés együttélés. De Malen­kov elvtárs rámutat arra is, hogy jelenleg az amerikai ve­zető körök — különösen a nemzetközi politika három vo­natkozásában — nem a fe­szültség csökkentésének, ha­nem fokozásának útján halad­nak: igyekeznek feltámasztani a nyugatnémet hadsereget, to­vább folytatják a fegyverkezé­si versenyt, és változatlanul a békeszerető országok bekeríté­sére irányuló támaszpont-háló­zat kiszélesítésére törekednek. A béke érdekében tehát véget kell vetni e politikának. A másik két döntő kérdés, amely a nemzetek közti kap­csolatokat meghatározza, a tá­­volkeleti helyzet további ala­kulása és az atomenergia pro­blémájának megnyugtató ren­dezése. A múlt esztendő bebi­zonyította, hogy tárgyalások útján véget le­het vetni a hosz­­szú évek óta tartó véres hábo­rúknak is. Joggal állapította meg tehát Malenkov elvtárs, hogy a távol-keleti nézetelté­rések rendezését célzó diplo­máciai tárgyalások 1955-ben is kedvező eredménnyel járhat­nak. Immár egy évtizede fenye­gető veszedelem gyanánt le­beg az emberiség feje fölött a pusztító atomháború réme. 1954-ben, az Egyesült Nemze­tek Szervezetében először, az első atombomba felrobbantása óta, közös határozat született a nemzetközi atomügynökség felállításáról. Ahhoz, hogy e kezdeti eredményt tovább le­hessen fejleszteni — amiben minden állam érdekelt — szükséges eltiltani a tömeg­­pusztító fegyvereiket és szigo­rú nemzetközi ellenőrzést be­vezetni e tilalom végrehajtása fölött. Az utóbbi hónapokban Nyugaton ismét felröppentet­ték a kormányfők — nevezete­sen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormányfői­­ találkozá­sának lehetőségét. Mennyi a realitás e lehetőségekben? Malenkov elvtárs erre is fél­reérthetetlen választ adott, amikor ezt mondotta: A dolog lényege az, hogy Fran­ciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kormányfőinek tanács­kozását ne állítsák olyan kér­dések valamiféle külön meg­oldásának ténye elé, amely kérdéseket a négyhatalmi ér­tekezletnek kell megoldania.“ Az előttünk álló esztendő számos történelmi évfordulót jelez, olyan évfordulókat, ame­lyek a békéért folyó harc to­vábbi fokozására figyelmezte­tik az emberiséget. Tíz­ éve, hogy a világ egyszerű embe­reinek összefogásában rejlő lebírhatatlan erő a Szovjet­unió vezetésével összezúzta és fegyverletételre kényszerítette a fasizmust, tíz éve, hogy meg­született a nemzetközi együtt­működés állandósításának vá­gyával létrehozott világszer­vezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete, tíz éve hogy Hiro­sima fölött először jelent meg a mérhetetlen pusztulást jelen­tő vérvörös atomfelhő. Az új­esztendő küszöbén e tanulságo­kon okult és tíz év esemé­nyein tapasztalt emberek azt várják, hogy a német militariz­­mus soha ne veszélyeztesse többé a népek békéjét, hogy az ENSZ valóban a nemzetkö­zi együttműködés egyetemes szerve legyen, hogy az atom­energiát ne a pusztítás, hanem a népek jólétének, békés fej­lődésének szolgálatába állít­sák. Hogy ezt elérthessük — mint Malenkov elvtárs mon­dotta — „egyesíteni kell min­den ország népeinek erőfeszí­téseit a béke és a nemzetk­özi biztonság érdekében!“ Fekete ház, ÁRPÁD (Kerepesi ú­t 146.) no. 18. f Gh.Der Hajógyár keres villany­­i szerelő, esztergályos, vésős, • gyalus vasszerkezeti és le- S mezlakatos, mázoló, asztalos, 5 ács és csőszerelő szakmunká-­­­sokat, valamint férfi segéd- • munkásokat. Jelentkezni le- ; hét XIII. Váci út 202. Azonnali felvételre kere­sünk kocsifényező, autó­nyerges szakmunkásokat, férfi alváz-kocsimosókat, és férfi segédmunkásokat. 17. sz. Autóközlekedési Válla­lat, Bp., V. Néphadsereg utca 30. Munkaügy. HÉTFŐ, 1935 JANUÁR 3. A diplomáciai testület újévi tisztelgése a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői január 1-én délben megjelentek Dobi Istvánnál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökénél, hogy az új év al­kalmából jókívánságaikat fejezzék ki. A fogadáson jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Dara­bos Iván, az Elnöki Tanács titkára, továbbá Marjai József, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. (MTI) Száz éve halt meg „Pest-Buda dajkája“ Száz esztendeje, 1955. január 3-án halt meg Pollack Mihály, a régi Pest-Buda nagy építőművésze, aki­nek tehetségét, alkotóerejét ma is számos épület őrzi és hirdeti or­szágszerte. Olasz­országban tanult, mint abban a kor­ban a fiatal építé­szek legtöbbje, majd Bécsből ke­rült hozzánk. Pest akkoriban sáros-poros „nagy falu“ volt, de Pol­lack Mihályban már első kiadós sétája után felvil­lant az elképzelés, hogyan lehet ezt a „nagy falut" megszépíteni, el­indítani a várossá fejlődés útján. Ez nemcsak művészi elképzelése, ha­nem életcélja is volt. A bécsi szár­mazású művész érzésben, gondol­kodásban magyar­rá vált, szenvedé­lyesen szerette új hazáját, új ottho­nát. Gyöngédség­gel, fáradhatatla­nul és óriási szak­mai tudással mun­kálkodott a ked­ves város szépí­tésén, — ezért ne­vezte el Bérczy Károly, a márciu­si tizek egyike, Petőfi barátja, Széchenyi titkára, majd később Pus­kin Anyegin-jé­­nek muzsikás sza­vú első magyar tolmácsolója „Pest-Buda dajká­­já“-nak. Számos lakóház mellett, amelyek a magyar neoklasz­­szikus építőművé­szet szépségét hir­detve díszítik ma is a pesti utcákat — de sok vidéki városban is fenn­maradtak alkotá­sai — Pollack Mi­hály építette a Lu­­doviceumot (ma: Kossuth Akadé­mia), a Deák téri evangélikus temp­lomot, a Hentzi ágyúitól romba­­döntött régi pes­ti Vigadót, a tűz­vészben elpusztult régi német szín­házat, — amely 3500 személyt be­fogadó nézőterével nemcsak a kor, de még azután is so­káig a világ egyik legnagyobb szín­háza volt, — a második világhá­borúban a fasisz­ták­ által elpusztí­tott miniszterel­nökségi, úgyneve­zett Sándor-palo­tát, — e két utób­bit nagyrészt a bé­csi Aman tervei alapján. És Pol­lack Mihály gyö­nyörű alkotása, művészetének leg­­nagyszerűbb meg­nyilatkozása, fő­városunknak ma is egyik legszebb épülete: a Nem­zeti Múzeum. Pollack Mihály­nak, aki annyira szerette, s olyan gonddal szépítette Pest-Budát —­ nincs se utcája, se tere. Halálának szá­zadik évforduló­ján, most itt az al­kalom a mulasztás helyrehozására. Javaslatunk is van: az Október 6-a, a József At­tila utca és a Perc köz találkozásánál van egy kis tér, amely néhény rom­ház ledöntése után hozott színt és le­vegőt a házrenge­teg közé. Még névtelen! Ide ke­rülhetne fel a jel­zőtábla: Pollack Mihály tér. Már csak azért is, mert innen jól látható a nagy építész egyik alkotása, a szomszédos József nádor tér és a Jó­zsef Attila utca sarkán levő ház. „Pest-Buda daj­kája“ megérdem­li, hogy Buda­pest — a hálás gyermek — meg­örökítse emlékét, Pánczél Lajos ! “

Next