Esti Budapest, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-03 / 102. szám

tt dolgozók világszerte lelkesen Moszkva (Tudósítónk telefon jelentése.) Május 1-én egész Moszkvá­ban — a belvárosban is és a külső kerületekben is —­­kora reggeltől zengett a dal, a zene. Még a zuhogó eső sen­ tudta fékezni az áradó jókedvet. Megnyíltak a klubok, kul­túr­házak kapui, s koncertek, vi­dám előadások és kórusok szó­rakoztatták a szovjet főváros dolgozóit. A szovjet hadsereg dísz­szemléjét a rossz idő ellenére is megtartották. 10 óra volt, amikor a Lenin-mauzóleum mellvédjén megjelentek a szov­jet kormány és a párt vezetői. A Szpaszkij-torony felől kocsi­ján elindult Zsukov elvtárs, hogy megtartsa a díszszemlét. A katonai alakulatok és a dísz­szemle vendégeinek üdvözlése után Zsukov elvtárs beszédet mondott. Beszédében megem­lékezett arról, hogy ez a május elsejei díszszemle azért is ne­vezetes, mert a fasiszta hordák felett aratott győzelem tizedik évfordulójának napjaiban zaj­lik le. Zsukov elvtárs beszéde után megkezdődött a katonai alaku­latok felvonulása. A díszszemle megmutatta, hogy a szovjet hadsereg a világ legkorszerűb­ben felszerelt hadserege, s minden feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy megvédje a békét. A katonai alakulatok után a moszkvai sportolók színpom­pás felvonulása következett, amelyen a főváros sokezer sportolója soha nem látott lel­kesedéssel köszöntötte a prole­tár internacionalizmus nagy ünnepén a szovjet nép vezetőit. Ezzel a május elsejei Vörös téri ünnepség befejeződött. Délutánra az idő kitisztult, s Moszkva utcáin százezrek sétáltak­­kart karba öltve, nó­­tázva. Este vidám táncos mu­latságok szórakoztatták a moszkvaiakat. A főváros lakói a késő éjszakai órákig lelkes, vidám hangulatban ünnepel­ték május 1-ét. O. Vinogradov (Tudósítónk telefomjelentése) Hideg volt, de később — mintegy varázsütésre — kide­rült. A természet gyakran kí­nál hasznos hasonlatokat a po­litikai kommentátor számára. A kormányrádió azt állítja, hogy csak hétezren voltunk Vincen­­­nesben. De aki egy pillantást vet a fényképfelvételekre, nyomban meggyőződhet ennek az állításnak nevetségességé­ről. Igaz, a kormánysajtó nem is közli ezeket a fényképeket. De mégis olvasni kell ezt a sajtót, nem azért, hogy megtudjuk, mi a valóság, hanem azért, hogy megtudják, mitől retteg. Miért írják a burzsoá lapok, hogy Jacques Duclos elnökölt a vincennesi tisztáson ezen a hatalmas gyűlésen, amikor valójában Eugene Hénaff, a Szajna megyei szakszervezeti szövetség főtitkára töltötte be az elnöki tisztet? És miért nem írják meg azt, hogy a CGT szónokai mellett felszólalt a pe­dagógusok szakszervezetének és a Force Ouvriere-nek kül­döttje is? Miért írja a Combat — mikor minden jel éppen el­lenkezőjére mutat — hogy „a munkásosztály még soha sem volt úgy megosztva, mint ma“? És miért nem tetszik már any­­nyira nekik — a járási válasz­tások eredményei után — a körzeti választási rendszer? A válasz minderre nagyon egyszerű. A kiragyogó nappal együtt feltámadt a szél is — az egység szele. És ez a szél — bár még csak ígéretet rejteget magában — máris döbbenetbe ejtette azokat, akik csak akkor erősek, ha a munkásosztály meg van osztva. Ne kövessük a Combat pél­dáját, amely valóságnak tekin­ti vágyálmait. Sok kemény harc kell még ahhoz, hogy a szükséges méretekben kiková­­csolódjék az egység. De ez az egység el fog jönni — erről beszéltek a vincennesi tribü­nön a szónokok, s erről beszél­tek egymás között is a munká­sok a vincennesi pázsiton. S az egységért folyó harc máris komoly eredményeket mutathat fel, nem csupán Pá­rizsban, hanem vidéken is. Sőt vidéken talán inkább, mint Párizsban. A különböző szak­­szervezetek számos városban közösen rendezték meg a má­jus elsejei ünnepségeket. És sok helyen — mint például Grenoble-ban — a kommunis­ta és szocialista képviselők együtt vettek részt a gyűlése­ken. A járási választásokon megvalósított közös akció első sikere feltárta a kapukat, s azokat sem a reakció, sem a Megjegyzendő, hogy május elsején beszédet mondott a pá­pa is. XII. Pius beismerte, hogy „május elseje ma már a mun­kásoké“. A pápa ezután beje­lentette, hogy május elsejét be­iktatják a katolikus ünnepek­­ közé, mint „Józsefnek, a mun-­­­kásszentnek“ ünnepét. A Tani­­s­ta ezt a bejelentést kommen-­ tálva rámutat arra, hogy az egyháznak ez a lépése világo­san tükrözi a nemzetközi mun­kásosztály állandóan növekvő erejét, s az új ünnep beikta­­­­tása, amelyet a Vatikán el­­é terelő hadműveletnek szánt,­­ semmiféle zavart sem fog kel­teni a dolgozók körében. jobboldali szocialista vezetők­­ nem fogják tudni egykönnyen elreteszelni. Szegényes taktika és mindig ugyanaz: midőn a tavasszal együtt feltámad az egység szeme­le, azt állítják, hogy a kommu­nisták magukra maradtak, hogy a munkásosztály meg van osztva, s abban reménykednek, hogy elegendő egy kis válasz­tási csalás és rendbe jön min­den ... Május elseje a gyöngyvirá­gokkal együtt ígéretet is ho­zott a francia dolgozók számá­ra. És ha tudni akarják, hogy milyen irányból fúj a szél, nézzék csak, hogy remegnek az elszáradt levelek a kivén­­hedt fákon, s nézzék csak, ho­gyan remegnek... a burzsoá lapok. André Wurmser Triesztben Togliatti elvtárs­i népségek zavartalanul folytak beszédet mondott május else­ i­de­­jén. Rámutatott arra, hogy a­­ trieszti dolgozók nehéz gazda­sági helyzetének fő oka az, hogy a kikötőváros nem épí­tett ki állandó kapcsolatokat Délkelet-Európa országaival. A hallgatóság nagy tapssal fo­gadta Togliatti elvtársnak azt a kijelentését, hogy Triesztben olyan rezsimnek kell uralomra jutnia, amely gazdasági téren aktívan együttműködik a népi demokratik­us országokkal. Piombinóban a rendőrség meg akarta zavarni a felvo­nulást, összetűzésekre került sor, amelyek során a felvo­nulók megfutamították a rend­őröket. Olaszország többi vá­rosaiban a május elsejei an- Gino Pallotta Pari*. A szovjet kormány és a párt vezetői a május elsejei moszkvai díszszemlét ü­dvözlik a Lenin-mauzóleum mellvédjéről. Balról jobbra: I. H. Bagramian, Sz. Ez. Birjuzov, Sz. M. Bugyontsij, P. F. Zsigarjov, V. D. Szokolovszkij, N. G. Kuznyecov, I. Sz. Konyev, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, p. N. Poszpjelov. Bnkarest (Kiküldött munkatársunktól.) Az ünnepi zászlódíszt öltött Bukarest dolgozói már a kora reggeli órákban fegyelmezett sorokban vonultak a gyönyö­rűen feldíszített Sztálin térre, hogy részt vegyenek a május­­ ünnepét bevezető nagygyűlésen. A jókedvtől, daltól hangos ro­mán főváros különböző pont­jain a hatalmas felvonulás részvevői gyülekeztek. A meg­ragadó látványt nyújtó Sztálin tér tribünjei hamarosan meg­teltek a Román Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturá­lis életének kiválóságaival, a világ minden tájáról összegyűlt vendégekkel és a diplomáciai testület tagjaival. A szabad or­szágok népeinek dalai és a régi munkásmozgalmi dalok hangjai töltötték be a teret. Kilenc óra­kor hatalmas taps zúgott a té­ren. A dísztribünön megjelen­tek a Román Munkáspárt veze­tői és a Román Népköztársaság kormányának tagjai, Gheorghe Gheorghiu-Dej és Petru Groza vezetésével. A 600 tagú kato­Május elsején a dolgozók százezrei vonultak fel a cseh­szlovák főváros utcáin és te­rein, hogy megünnepeljék a nemzetközi munkás-szolidari­tás napját és egyben Csehszlo­vákia felszabadulásának 10. évfordulóját. A felvonulók első oszlopai pontban reggel nyolc órakor A tiranai dolgozók május 1-i felvonulása vasárnap reggel ki­lenc órakor kezdődött a Sztálin sugárúton. Az emelvényeken helyet foglaltak az Albán Mun­kapárt és az albán kormány ve­zetői, számos diplomáciai kép­viselet vezetője és beosztottai. Sorra vonultak el az emelvény (Tudósítónk telefonjelentése) Május elsejét egész Olasz­országban lelkesen ünnepelték meg. A tüntetéseken a dolgo­zók mindenütt hangos szóval követelték az allotmány elő­írta demokratikus szabadság­­jogok tiszteletben tartását. Az úazenekar a békeharcosok him­nuszát játszotta. Ezután Miron Constantinescu elvtárs, a mi­nisztertanács alelnöke, a Ro­mán Munkáspárt politikai iro­dájának tagja lépett a mikro­fon elé, hogy elmondja ünnepi beszédét. A beszédet gyakran szakította félbe a dolgozók fel­zúgó tapsa, amellyel szeretetü­­ket és odaadásukat fejezték ki a párt és a kormány iránt. A beszéd után megkezdődött a nagyszabású felvonulás. A par­tizánok fegyelmezett osztagai nyitották meg a menetet. A nép felszabadulásának hős har­cosai után Bukarest nyolc ke­rületének dolgozói vonultak el a tribün előtt. Délután Bukarest terein és parkjaiban hatalmas ünneplő tömeg előtt a főváros legki­válóbb művészei és a legjobb öntevékeny csoportok mutatták be művészetüket. A késő éjsza­kába nyúló népünnepélyek egy boldog, szabad nép törhetetlen optimizmusát, elszánt a­kara­­tát, kiváló tehetségét tükrözték. Lenkei Lajos léptek a Vencel térre. Az élen két zászlóvivő a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió állami zászlajával. A felvonu­lók között láthattuk a legjobb csehszlovákiai úttörőszerveze­teket, majd a május 1-e tiszte­letére indított munkaverseny győztes vállalatai következtek. (TASZSZ) előtt a bányászok, az építők, a textilmunkások, a vasutasok, a mezőgazdasági dolgozók, a tudósok, a művészek és a diá­kok oszlopai. A fővároson kívül május 1-i felvonulások voltak Albánia több más városában is. (TASZSZ) ünnepségeket ebben az évben összekötötték az ellenállási mozgalom győzelmére történő visszaemlékezéssel. Megemlé­keztek Gronchinak köztársa­sági elnökké választásáról is, mint súlyos csapásról, amelyet a legreakciósabb csoportokra mértek. Prága Tirana Róma A felvonulás előtti pillanatban A Dózsa György úton, a Sztálin tér torkolatá­nál egymás mellett so­rakozik a VIII. és a X. kerület dolgozóinak mellete. Várják az in­dulás pillanatát. Felberreg a telefon és felhangzik az utasítás: „Indulhatnak a budapesti kerületek.“ Az emberek kezükbe veszik a dekorációt, ünnepélyes csend van , majd elindul­nak. Néhány perc múlva feltűnik a tér elején a XXI. kerület is és felhangzik az üdvözlés: „Hajrá huszon­egy, hajrá huszonegy.“ Nem sokáig várat magára a vá­lasz: „Hajrá nyolcasok, haj­rá nyolcasok.“ „Hajrá ti­zenegy, hajrá tizenegy“ — zengett-zúgott a nagy tér... ... megkezdődött a tizen­egyedik szabad május­i fel­vonulása. D. E. Nem akartam csupán szemlélő maradni Ezüstös hajú, idősebb asszony áll az Almássy téren a járda szélén. Arcán mély barázdák mutatják az elsu­hant évtizedeket, a háborús évek szenvedését s fiának elvesztését, özvegy Petter­­nicsné ott áll a felvonulók mellett és hidegen gyön­gyöző, friss vízzel kínálja a menetelüket. Szeretettel hordozza végig szemét a végeláthatatlan sokaságon. Fiatalos fürgeséggel tölti a pohárba a vizet, ha egy-egy megszomjazott felvonuló megáll mellette. — Tudja fiam — m­­ndja özvegy Petternicsné az egyik dolgozónak, aki szin­tén vizet kér tőle — nem­régiben én is ott voltam a menetben. Nem is tudnám úgy elképzelni május else­jét, hogy én ne vegyek raj­ta részt. Igaz, öreg és gyen­ge vagyok már, de azért­ ki­jöttem az utcára. És nem akartam csupán puszta szemlélő maradni, hanem egyik részvevője ennek a lelkes, színpompás menet­nek . .­­. Zs. Meddig tartott az utcabál ? Estére jár az idő. A Hő­sök terén fel-alá hullámzik a tömeg. Egy gondos apa lehajol, hogy megkösse fiacskája cipőjének kioldó­dott madzagját. S ebben nem is lenne semmi külö­nösebb, ha a gyerek szájá­ban nem lenne egy trombi­ta. De van, s a gyerek ren­dületlenül fújja. A apa ri­­mánkodva néz a gyerekre: csak egy picit hagyd abba a trombitálást —­kéri. — Csak egy picit. ... S lám, a szófogadó gyerek abba­hagyja. Odaadja testvéré­nek a trombitát: Nesze, most fújd te egy kicsit. S a testvérke fújja az apuka fülébe... A hét vezér szobra talap­zatán sorra ülnek az embe­­­­rek. Ezek aztán jól elfá­radtak a délelőtti felvonu­láson, hogy még most sem tudnak lábra állni. Aztán egyszerre, mint amikor va­lakit megijesztenek, úgy ugranak szét. Úgy látszik, hogy a zenekar ijeszthetett rájuk, az első ütemnél fel­­ugráltak s szaladtak — szegény fáradt emberek — táncolni. Azt hitték, hogy lemaradnak... Utcabál... mondogatjuk. Pedig nem is az, hanem térbál. Amekkora a Hősök tere, akkora a bál. Van en­nek sűrűje is meg ritkája is. Egyik szomszédunk meg is kérdi a társát (lehet, hogy a férje volt): mi a csuda vonzza őket abba a nagy tömegbe. Itt nem táncol­hatnának, ahol több a hely? — Ej, de feledékeny vagy! — kapja a választ. — Hát nem emlékszel, amikor még én sem tudtam táncolni, én is a sűrűjébe vittelek, hogy ne lássanak ... Hogy meddig tartott a térbál? Lehet, hogy az új­pesti víztoronyig. Mert va­sárnap éjjel hazáig táncolt a fiatalság. R. I. Összehívták Varsóba az 1954. december 2-i moszkvai nyilatkozatot aláíró államok értekezletét Az európai államok 1954. november 29-től december 2-ig Moszkvában az európai béke és biztonság biztosítása érdeké­ben megtartott értekezlete határozatainak megfelelően, az utóbbi időben a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai meg­felelő előzetes megbeszélést folytattak. E megbeszéléseken érintették, először az értekezleten részvevő nyolc állam barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése megkötésének kérdését, másodszor a szerződésben részvevő államok egyesített katonai parancsnokságának létesítését.­­ Tekintettel a párizsi egyezmények ratifikálására, az említ­­­tett államok most megállapodtak abban, hogy a moszkvai érte­kezlet határozataiból folyó kérdések megvitatása céljából má­sodik értekezletet hívnak össze ez év május 11-re Varsóba. A varsói értekezleten részt fog venni a Kínai Népköztársa­ság kormánya is, amely az értekezletre megfigyelőt küld. Delhi Delhiben május elsején há­rom nagygyűlést tartottak. A­­ haladó szakszervezeti szerveze­­­­tek által rendezett gyűlésen egyhangúlag jóváhagyták ezt a határozatot, amely a béke meg­­szilárdítása és a nemzetközi fe­szültség csökkentése ügyének fontos tényezőjeként üdvözli a békés egymás mellett élés öt el­­vét. A határozat kiemeli, hogy Burma, Indonézia, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, In­dia és a Szovjetunió már állást­­foglalt ezen elvek támogatása mellett. Ezek az elvek „az em­beriség többsége számára ve­zérelvekké“ váltak. (TASZSZ) Oslo Norvégia minden részéből a dolgozók ezrei érkeztek Oslóba, hogy részt vegyenek a Norvég Kommunista Párt rendezte má­jus 1-i tüntetésen. A tüntetők jelszavakban szólítottak fel az atomfegyver eltiltására az álta­lános leszerelésre, Nyugat-Né­­metország újrafelfegyverzésé­­nek megakadályozására, Norvé­giának az atlanti tömbből való kilépésére stb. (TASZSZ)

Next