Esti Budapest, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

2 A szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet kormányküldöttsé­get a következők fogadták a rijekai kikötőben: Edo Jardasz, Rijeka város népi bizottságá­nak elnöke, Ivo Bogdanovics, a horvát nemzetgyűlés termelők tanácsának képviselője, Vladi­mir Stare, a Május 3 hajógyár munkástanácsának elnöke, Juro Vukasovics hajógyári igazgató és Vladno Winkler főmérnök. A munkaruhába öltözött mun­kások közvetlenül munkahe­lyükről jöttek üdvözölni a ven­­dégeket.­ Jardasz, Rijeka népi bizott­ságának elnöke üdvözölte a szovjet küldöttség tagjait és bemutatta a találkozón megje­lent személyeket. Ezután a szovjet küldöttség tagjai a jugoszláv küldöttség tagjaival a hajógyár vezetői-­ nek kíséretében megtekintették a hajógyárat. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mi­­kojan beszélgettek a vállalat vezetőivel, megismerkedtek a termelés szervezésével és tech­nikájával. N. Sz. Hruscsov a hajógyár vezetőinek, mérnö­keinek és munkásainak sike­reket kívánt az új technika és az új termelési módszerek be­vezetéséhez. Ezután mindkét küldöttség tagjai gépkocsikon a Szlovén Népköztársaságba utaztak. A szovjet kormányküldött­ség és a jugoszláv küldöttség tagjai Szlovéniába érkezésük­kor megtekintették a híres postojnai cseppkőbarlangot. A Szlovén Népköztársaság vezetői üdvözölték a vendégeket. A vendégek tiszteletére a hatal­mas földalatti teremben szlo­vén zeneszámokból hangver­senyt adtak. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mi­­kojan beírták nevüket a láto­gatók könyvébe. A Szlovén Népköztársaság­ból mind a két küldöttség tag­jai gépkocsikon Bledbe utaz­tak. A városok és a falvak la­kói a gépkocsik fogadására siettek. Sok ezer polgár állt Szlovénia fővárosának, Ljubl­janának utcáin, amelyeken ke­resztül a két küldöttség Bled felé haladt. Május 31-én este Borisz Kraiger, a Szlovén Népköztár­saság végrehajtó tanácsának elnöke Bled­ben ebédet adott a szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A Rijekába és Bledbe veze­tő úton mindkét kormánykül­döttség tagjai a kölcsönös megértés légkörében eszme­cserét folytattak a szovjet— jugoszláv tárgyalások tárgyát képező kérdéseket illetően. Londoni telefonjelentés (Folytatás az 1. oldalról) Egy dolog azonban bizonyos: a sztrájkolók i­denek fegy­­veresöztetése ellenére sem fognak egy lépést sem hátrálni. A Daily Worker ma a nyu­godt és komoly angol munkás nevében ír, aki távol áll attól, hogy pánikhangulatba essék. (Hiszen az 1926. évi általános sztrájk idején is hasonló kor­­mányakciókkal fenyegették, s csak a munkáspárti vezetők árulása foszthatta meg győzel­métől.) „Ha a szükségállapot kihir­detése azt jelenti, hogy a kor­mány be akarja bizonyítani hatalmát és ily módon kiérde­melni hívei megelégedését, akik a kemény kéz politikáját k­övetelik a sztrájk­ol­ókkal szemben — írja a Worker — gondoljon arra is, hogy a szak­szervezeti mozgalom is meg tudja mutatni a maga hatal­mát.“ Mind a sajtó, mind a rádió a 70 ezer sztrájkoló vasutast hibáztatja valamennyi nehéz­ségért az iparban és a közle­kedésben. Az angol szállítás­ügyi bizottság öt perc alatt véget vethetne a sztrájknak és ezzel együtt valamennyi ne­hézségnek, ha hajlandó lenne megadni a kért béremelést. Csak a bizottság felelős a szén­­termelés csökkenéséért (a szén állandóan halmozódik az akna­lejáratoknál, s a legtöbb aknát egy-­két napon belül be kell zárni), a nyersanyag-tartalékok kifogyásáért és az acélművek esetleges leállásáért. Csupán a bizottság felelős a londoni százezrek közlekedési nehézségeiért, a­kik kénytele­nek gyalog menni munkahe­lyükre. _______________Peter Fryer Az olasz nép nem tűri, hogy országába hozzák az ausztriai amerikai csapatokat RÓMA, június 1. (MTI) Olaszországban egyre gyako­ribbak azok a megnyilatkozá­sok, amelyek az olasz külpoli­tika felülvizsgálását követelik. Ezek között a megnyilatkozások között különösen nagy jelentő­sége van annak a nagygyűlés­nek, amelyet június 9-én tarta­nak az észak-olaszországi farju­­liban azon a vidéken, ahol az Egyesült Államok ausztriai megszálló csapatait akarja el­helyezni a kormány. Ezt a nagygyűlést június 12-én országos jellegű kongresz­­szus követi, amelyet Pisá­ban az Olasz Békebizott­ság és a szakszervezetek kezdeményezésére tartanak meg, hogy megvizsgálják idegen csapatoknak az or­szág területén való tartóz­kodása kérdését. A Keresztény-Demokrata Párt venetói szervezetének hi­vatalos lapja, az 1l Popolo Ve­­neto is beismeri: ,,Úgy látjuk, hogy sem Auszt­­ria semlegesítése, sem pedig a Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zött jelenleg folyó tárgyalások nem teszik indokolttá katonai erőknek azt az átcsoportosítá­sát, amely gyűlöletessé tenné azt a védelmi szövetséget, amelyért Olaszország már elég kötelezettséget vállalt magára."" Nálunk is vannak olyan családok, mint Zsurbinék... A Zsurbin-család vetítésé­nél állandóan beszélget a kö­zönség. Kétszer láttam a fil­met. Egyszer a Vörös Csillag moziban — gondoltam, ez egy ilyen filmszínház, ahová be­szélgetős emberek járnak. A minap elmentem a Munkás moziba, ott is beszélgetett a közönség­b én is. A Munkás moziban ilyene­ket hallottam: — Igazad van, öreg! Törje a fejét az igazga­tó! ... — Ez Ma­tvej apónak szólt. — ... Alekszej megkapta a lakást — nagyon helyes!... — Lida nem munkáscsaládból jött, azért ilyen... — Hja papa is megkapta a magáét! — Katya csalódásán megindul­nak a könnyek. — Disznó alak!... — ezt a klubigazgató­nak adresszálta valaki. S ami­kor Aljosa hazaviszi Kátyát a gyerekkel együtt, feltör a só­haj: — Milyen rendes fiú! — A dédunokát mindenki meg­dicséri. — Aranyos gyerek! Igazi Zsurbin! Amikor a történet végén vízre bocsátják az új hajót, mindenki előre tudja: a hajó neve „Matvej ZsurbinAz ember rendszerint nem szereti, ha elmondják a film csattanó­ját vagy történetét. A Zsur­­bin-családnál más a helyzet. Éppen azért nézzük meg akár kétszer is, mert tudjuk: egy szovjet munkáscsalád gazdag, szép, izgalmas életéről szól a film... ... s a hajógyáriakról. — Ezt már az Óbudai Hajógyárban hallottam, ahol egy héttel ez­előtt mutatták be a Zsurbin­­családot a gyár dolgozóinak. Dobos Jenő gépmunkás sze­rint a film azért szép, mert olyan, mint az élet, s mert munkásokról szól. Az ember, ha szereti a gyárat, már pedig szereti .•„ akkor úgy csinál, mint Matvej apó, nem megy nyugdíjba. Dobos Jenő messze van még a nyugdíjazástól. S hogy mégis ez ragadt meg ben­ne a legjobban, az csak a film erejét bizonyítja. Takács Katalin 23 éves, rop­pant kedves, ízesbeszédű ifjú­munkás. Egy éve dolgozik az Óbudai Hajógyárban, de máris úgy „beleszeretett“, mintha itt született volna. — A mi hajóink kisebbek, mint azok a szovjet hajók, a munka azonban egyforma itt is, ott is .Nekem csak az nem tetszett a filmben, hogy Viktor meg Lida nem békültek ki a végén. Igaz, az életben is történik ilyesmi, sajnos... — nyugszik meg Katalin. — De a többiek ... emlékszik? Matvej apó megbírálja még az igaz­gatót is! A minisztert meg le­tegezi! Igaz, nem tudja, kivel beszél telefonon. S Ilja bácsi, amikor találkozik fiával a mérnöklány lakásán, mert mindketten tanulnak... — Ta­kács Kati nem fogy ki a szó­ból. Fújja a neveket, még vé­letlenül sem téveszti össze egyik családtagot a másikkal. — Az ilyen film mindenki­nek tetszik, mert van tartal­ma, lehet belőle tanulni, Ka­tya esetéből is, meg az örege­kéből is, akik mégis­­­csak megtanulnak új módon dolgoz­ni ... Nálunk is vannak olyan családok, mint Zsurbinék .. ? Itt, a hajógyárban is. Milyen érdekes, az ember nézi a fil­met, s az jut eszébe: pont így történt velem is ... — Takács Katalinnak igaza van: ez a Zsurbin-család sikerének a tit­ka és a közbeszólások magya­rázata is. A Zsurbin-család tör­ténetét nem lehet szótlanul nézni. Egyszerűen azért, mert az első jelenetek után a néző­térről észrevétlenül a Zsurbi­­nokhoz költözködünk, velük élünk, dolgozunk, örülünk és szomorkodunk. Otthon va­gyunk, nem tartjuk illetlen­ségnek a közbeszólást. B. A. Barlanglakások Róma mellett Miközben az Egyesült Államok azon mesterkedik, hogy a semlegessé vált Ausztriából Olaszországba helyezze át csapa­tait, s ezzel újabb terheket zúdítson az itáliai félsziget népének nyakéba, az olasz dolgozók tömegei súlyos­­körülmények között élnek. Képünkön a Róma melletti hírhedt ,.barlang­telep“ egyik „lakása" látható, így élnek az olasz dolgozók jelentős töme­gei a Scerba-kormány uralma alatt. Az Indonéz Kommunista Párt fennállása 35. évfordulójának ünneplése DZSAKARTA, június 1. A Harian Rakiat május 31-i száma közli, hogy az Indonéz Kommunista Párt fennállásá­nak 35. évfordulóját ünneplik az indonéz dolgozók. A kom­munista párt fennállásának 35. évfordulója alkalmából tartott gyűlések és nagygyűlések a dolgozók egységének és a par­lamenti választások előkészü­leteinek jegyében zajlottak le. A 4 dzsakartai nagygyűlésen több mint 400 ezren, a szura­­bájai nagygyűlésen pedig kö­rülbelül 400 ezren vettek részt. Nagygyűléseket tartottak Bandungban, Szurakartában, Makasszárban és Indonézia más városaiban is. (TASZSZ) HiiiiiiiiiHRiiiiiiíiiiiiiHimiitiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiHiiín'itiiiiiiHiiHiiiHitiiHiiifiititiiHHiMimummimmnimHmiiiiiiiimiiimiiimmiiiimümiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiüiiiiimiiiiiiiimifi Ausztria öröme — az imperialisták bánata Az osztrák államszerződés 22. cikkelye fontos rendelke­zéseket tartalmaz az Ausztriá­ban található német vagyon­tárgyakról. Kimondja, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország, amelyek az 1945. augusztus 2-i berlini értekez­let jegyzőkönyvének értelmé­ben minden ausztriai német vagyontárggyal rendelkeznek — ezeket átadják Ausztriának. Az államszerződésben emlí­tett vagyontárgyak német tő­kések és földbirtokosok kezén voltak. A szövetséges hatal­mak ezeket a háborús károk jóvátételének részeként vet­ték birtokukba. E vagyontár­gyak visszaadása az osztrák ál­lam birtokába most hatal­mas gazdasági előnyökkel jár Ausztria számára. Ausztriában összesen 454 üzemet vett át 1945-ben jóvá­tételként a Szovjetunió. Ezek­nek az üzemeknek, amelyek most osztrák tulajdonba men­nek át, majdnem 63 ezer mun­kása és alkalmazottja van. Az österreichische Volksstimme beszámol arról, hogy e válla­latokat a szovjet igazgatóság­nak sok milliós költséggel kel­lett helyreállítania és korsze­rűsítenie, mert ezek az üze­mek a háború alatt részben el­pusztultak, részben megrongá­lódtak. Az egész osztrák sajtó nagy elismeréssel állapítja meg, hogy a szovjet kezelésben tartott üzemek erősen növelik is osztrák ipar teljesítőképes- ségét, nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. A Szovjetuniónak Ausztria iránti jóakaratát bizonyítja, hogy az átvett vállalatok ellen­­szolgáltatásaként Ausztriának hat év alatt mindössze 3900 millió schilling értékű árut kell szállítania, vagyis az üze­mek értékének mintegy egy­­harmadát. I elég kedvezőbbek a szerződésben foglalt megálla­podások az osztrák olajkutak és olajfinomítók átadásáról. Ez­­ esetben az átadott érték­ egy­hatodát kell letörlesztenie Ausztriának, mégpedig nem is pénzben, hanem nyersolaj szál­lításokkal. Nem kétséges tehát, hogy az államszerződés rendkívül ked­vező Ausztria számára, s az­­ ország gazdagabbá válik. Az osztrák államszerződés aláírása természetesen kelle­metlen az angol, az amerikai és a francia tőkések számára, mi­vel ezeknek az országoknak is le kellett mondaniok a kezelé­sükbe vett hajdani német ja­vakról. De aggaszt jónéhány nyugati diplomatát és táborno­kot is, hiszen elrontja a hábo­rús kalandok kedvelőinek „já­tékát“. Vessünk egy pillantást a mellékelt térképre. Azonnal látható, hogy Ausztria semle­gességével megszakadt az a stratégiai vonal, amely az Északi-tengertől az Adriai-ten­gerig húzódott, a NATO-hoz tartozó országok határán. Ez súlyos csapást jelent az atlanti stratégia kiagyalóira, mert az Ausztrián át vezető út­vonalat az osztrák állam­­szerződés és semlegességi nyi­latkozat következtében már nem használhatják katonai cé­lokra. Ezért Nyugat-Németor­­szágból Olaszországba és visz­­sza ezentúl sokkal hosszabb és körülményesebb úton kell eljuttatni rendeltetési helyük­re a katonai jellegű szállítmá­nyokat. Ugyanakkor elvesztet­ték a sok milliós költséggel felépített és berendezett tiroli és nyugat-ausztriai amerikai— angol támaszpontokat is, az úgynevezett „alpesi erődöt“. Az angol—amerikai imperia­listák és nyugati propagandis­táik most h­át siránkoznak, hogy „katonailag légüres tér“ keletkezett támadó terveik első vonalában. A békét szere­tő milliók azonban elégedet­ten fogadták az osztrák állam­­szerződés ilyen irányú rendel­kezéseit. Mátray Ferenc Pedagógusnapra készül a főváros Június 5-én, a pedagógusok napján valamennyi budapesti fiatal a hála és köszönet érzésével fordul a pedagógusok felé. Az általános és középiskolák tanulói sok ötlettel adnak kifeje­­­zést tanítóik iránti szeretetüknek. A XXI. kerületben vasár­nap reggel a fiatalok virág­csokrokkal keresik fel ottho­nukban a pedagógusokat. Az iskolai ünnepélyek után dél­után 5 órai kezdettel nagysza­bású összejövetelt rendeznek a nevelők, a szülők és a ta­nulók részvételével az MTV 1. számú tanintézetében, ahol szórakoztató műsor után este baráti vacsorán vesznek részt a meghívottak. A­­T. kerületi Fehérvári úti Általános Leányiskolában is serényen készülődnek a fia­talok az ünnepre. Elhatároz­ták, hogy egész kis virágudvar­ral — 90 cserép muskátlival — kedveskednek a nevelőknek. Vasárnap délután a József At­tila Gimnáziumban folytatód­nak a kerületi ünnepségek. Hat órai kezdettel ünnepi összejö­vetelt rendeznek valamennyi kerületi pedagógus részvételé­vel. Hét órakor a József Attila Színház művészei Móricz Zsig­­mond „Nem élhetek muzsika­szó nélkül“ című színdarabját adják elő. A XIV. kerületi Tanács népművelési osztálya június 5-én este 8 órakor a Rózsavöl­gyi Szabadtéri Színpadon mű­soros estet ad a kerület peda­gógusainak tiszteletére. Közre­­műk­ödik a Zeneművészeti Fő­iskola több hallgatója. (MTI) ÚJ MŰSOR A HUNGÁRIA SZALONBAN Fellépnek KARDOS MAGDA és CSONKA ENDRE Zene: KUNSZENTI­ SIKLÓS- duó Énekel: KISIVÁN ERZSÉBET Reggel 5-ig tánc HASZNÁLT FÉRFI, NŐI, GYERMEK. RUHÁKAT és KABÁTOKAT OLCSÓN VÁSÁROLHAT teljesen megjavítva: VII. Tanács kft 11 VI. Bajcsy-Zsilin­szky út 33 Vili. Népszínház u. 20 sz. alatt a HMÁVCikk KIS­­boltjaiban SZERDA, 1955. JÚNIUS 1. ESTI BUDAPEST Az MDP Budapesti Pártbizottságának és Budapest Főváros Tanácsának Vpje. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági. Kiadja a Budapesti Lapkiadó Vállalat Budapest, VIII. Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal Buda­pest, VIII. Blaha Lujza tér 3. Tel.­ 343—104, 343—105, 343—107, 343—108. Terjeszti: a Budapesti Főposta Hír­lapterjesztő Üzeme, Budapest, V. Váci utca 34. Telefon: 386—187. SZIKRA Lapnyomda. Eredeti színes amatőr nagyítások ! FŐVÁROSI FOTO VÁLLALAT Szent István kft 20 11­­... ........................ ....... Használt bútorokat hálószobát, kombin­áltszekrényt, KONYHABÚTORT, REKAMIÉT, SEZLONT, egyes és páros szekrényt, ágyat, kerti és vasbútort stb. teljesen megjavítva OLCSÓN VÁSÁROLHAT VII. Landler Jenő u. 47. VIII. Teleki tér 7. sz. alatt a HASZNÁLTCIKK KTSZ boltjaiban. KÖZÜLETI GUTŐR ELADÁS (irodai is) csak IX. Ecseri út 4. sz. alatt.

Next