Esti Budapest, 1955. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
GENF A genfi külügyminiszteri értekezlet hétfő délutáni ülésén Molotov elvtárs négy igen fontos javaslatot terjesztett a tanácskozó felek plénuma elé. Az európai biztonsági szerződés tervezete szerint e szerződésben a négy nagyhatalom, a Nyugat európai Unió és a varsói szerződés öszszes tagállamai, valamint a két német állam venne részt. Ezek az államok kötelezettséget vállalnának arra, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt, békés úton oldanak meg minden vitás kérdést, a szerződésben részvevő megtámadott államot fegyveresen is segítik, adott esetben tanácskozásokat folytatnak, s e tanácskozások lefolytatására szervet alakítanak. Az első alkalommal beterjesztett biztonsági szerződéstervezettel szemben változást jelent az, hogy e szerződésben az államok szőkebb köre venne részt, s a mostani javaslat nem határozza meg a NATO, a Nyugateurópai Unió és a varsói szerződés érvénytelenítésének konkrét időpontját. Ez a szerződéstervezet kétségkívül elősegíti a megegyezés lehetőségét, s első lépés lehet egy európai kollektív biztonsági szerződés létrehozása felé. A második javaslat értelmében két övezet létesülne, s ez a két német állam, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak területét foglalná magában. Európa egy meghatározott területének példája nyomán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség későbbi nagyobb arányú leszerelési intézkedések alkalmazására. Molotov elvtárs az ülés 1,1 során egy öt pontból álló javaslatot terjesztett elő a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak fejlesztéséről. A három nyugati hatalom pedig közös emlékiratot nyújtott be e kérdésről. Mindkét javaslatot szakértők tanulmányozzák, s november 10-ig terjesztenek elő összeegyeztetett javaslatot. A A napirend első pontjjával kapcsolatban, amely az európai biztonság és Németország egyesítésének kérdésével foglalkozik, Molotov elvtárs azt javasolta, hogy hívják meg a német nép képviselőit a tárgyalásokra. Nyilvánvaló, hogy a német kérdést úgy lehet a legeredményesebben megoldani, ha ismeretes a német nép álláspontja is. Nincs semmi olyan ok, amely megakadályozhatná, hogy a német nép képviselői kifejezésre juttassák nézeteiket az előterjesztett vagy előterjesztésre kerülő tervekről. A három nyugati hatalom mégis elutasította ezt a javaslatot, nyilvánvalóan azzal az ürüggyel, hogy ez közvetett úton a Német Demokratikus Köztársaság elismerését jelentené. Annak ellenére, hogy az értekezletet e napon is tárgyilagos légkör jellemezte, ez az elutasítás az értekezlet eredményessége szempontjából nem volt hasznos. Az összkép, a tegnapi ülés mérlege, mégis azt mutatja, hogy sok területen közeledtek az álláspontok, s ez a tény biztató. Új helyzet — új lehetőségek Gentben (Folytatás az 1. oldalról) És hadd fűzzem ehhez egy másik, ugyancsak több évtizedes újságírói múlttal rendelkező svájci publicista véleményét. Amikor a tegnapi ülés megkezdése előtt megkérdeztem véleményét az első napirendi pont kilátásairól, ezt mondta. ..Az elképzelhető legjobb esetben elhatározzák, hogy majd más alkalommal folytatják e kérdésben a tárgyalásokat.“ A sajtóértekezlet után ismét véleményét kértem. Most ennyit mondott: „Új helyzet — új lehetőségek.“ Tény az, hogy Molotov elvtárs javaslatának elhangzása után a nyugati külügyminiszterek is úgy nyilatkoztak, hogy a szovjet javaslat „nagyon érdekes“, s azt „a legnagyobb figyelemmel“ fogják tartoományozni. Viszont azt sem lehet elhallgatni, hogy nyugati részről továbbra is megkísérelik az európai biztonság ügyét az egyesített Németországnak a NATO-hoz való csatlakozásával közös nevezőre hozni és a német kérdést az európai biztonság fölé helyezni. • A konferencia további menete majd megmutatja, miképpen mérik fel a nyugati külügyminiszterek az új szovjet javaslat révén előállt új helyzetet, s hogy a maguk részéről hogyan élnek az új helyzet teremtette új lehetőségekkel. Köves Tibor Nehru beszéde a nemzetközi helyzetről ÚJ-DELHI, november 1. Nehru indiai miniszterelnök vasárnap Szuvaiban beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzetben kétségtelenül enyhülés mutatkozik, s ez megkönnyíti a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezését. India a maga szerény lehetőségeihez képest hozzájárult a világhelyzet általános enyhüléséhez. Nehru kijelentette, hogy az államok közötti bizalmatlanság kiküszöbölhető lenne, ha az összes országok a békés együttélés öt alapelvét tennék nemzetközi kapcsolataik alapjává. A békés együttélés öt alapelve jelenti a világbékének és a háborús veszély végleges megszűnésének útját, mert ez a nemzetközi ellentétek megszüntetésének egyetlen eszköze. Goa kérdésében Nehru hangoztatta, hogy az ázsiai nacionalizmus jelenlegi feltámadásából az a történelmi tanulság fakad, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor Ázsia földjén eltűnnek a gyarmati uralom utolsó nyomai is. (MTI) Osztrák parlamenti küldöttség utazik a Szovjetunióba MOSZKVA, november 1. A. P. Volkov és V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának, illetve Nemzetiségi Tanácsának elnöke levelet intézett az Osztrák Nemzeti Tanács és az Osztrák Szövetségi Tanács elnökéhez, amelyben meghívja az Osztrák Köztársaság parlamentjének küldöttségét a Szovjetunióba. F. Hurdes és A. Frisch, az Osztrák Nemzeti Tanács, illetve Szövetségi Tanács elnöke a meghívásra válaszként közölte Volkovval és Lacisszal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának elnökével, hogy az osztrák parlamenti küldöttség november 20. és december 4. között látogathatna, el a Szovjetunióba. (TASZSZ) Tízéves a Nodon Színműn, a Koreai Munkapárt központi lapja M/T a tíz éve annak, hogy megjelent a Nodon Színműn című lap első száma a szovjet hadsereg által felszabadított Észak-Koreában. A Nodon Színmun a múlt évtizedben fontos fegyver volt abban a nehéz, de dicsőséges harcban, melyet a koreai nép felszabadulása után a Koreai Munkapárt folytatott az ország északi részének újjáépítéséért, a két országrész egyesítéséért, és a haza függetlenségének kivívásáért. A lap a két részre szakadt országban, mindenkor az egész koreai nép érdekeit képviselte. Különösen fontos szerepet kapott a Nodon Szinmun a hároméves honvédő háború idején. Harcra szólította a nemzet fiait, leleplezte az agreszszorok céljait, kegyetlenkedéseit. A Koreai Munkapárt lapja mindig időben és a tényeknek megfelelően tudósította a hátországot a néphadsereg és a kínai népi önkéntesek tevékenységéről. Hősiességre, állhatatosságra buzdított. Kim Csan Gvornak, a koreai Matroszovnak önfeláldozó tettét az újságból ismerték meg a néphadsereg tisztjei és katonái. A lapnak ez a száma kézről kézre járt a harcosok között, s új hőstettekre lelkesítette a hazafiakat. A hátországban hősiesen helytálló asszonyok, akik a földeken, vagy a gép mellett elfoglalták a fronton harcoló férjük, fiuk, vagy testvérük helyét, szintén helyet kaptak tetteikkel a lap hasábjain. S amikor megszületett a győzelem, az újság fő feladatául a tömegek mozgósítását tűzte ki az ország helyreállítására, a szocializmus felépítésére. Nodon Szinmun sikeresen mélyíti el a kapcsolatot a párt és a tömegek között, szélesíti befolyását az olvasók hatalmas táborában, közvetlen kapcsolatot tart előfizetőivel és olvasóival. A Nodon Szinmun minden nap új harcba indul a párt és a nép érdekeiért. Operaház: Bihari nótája (7-bérlet, 2. előadás. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (11. bérlet, 2. előadás. 7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: István napja (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Nóra (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: A néma levente (7). — József Attila Színház: Nagymama (7). — József Attila Színház előadása a Kossuth Akadémia Színháztermében: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7). — Petőfi Színház: Gimnazisták (41. — Jókai Színház: Fenn ez ernyő, nincsen kas (4). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház Balkezes bajnok (7). — Bartók-terem: Nagy versenyművek, hanglemezekről 12. bérleti előadás félül. — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (7). — Budapest Varieté: Fele is tréfa (8). — Kamara Varieté: Humor a napirenden (6. fél 9). — Állami Bábszínház: Misi mókus újabb kalandjai (3), Szigorúan bizalmas (fél 8). MOZIK MŰSORA: 1955. november 1. és 2. KÜLÖNÖS ISMERTETŐ JEL: SZIKRA (Lenin krt. 120.) 3. hétre prol. 4, n7 f9. URÁNIA (Rákóczi út 21.) 3. hétre prol. f4, h6, 8. ZUGLÓI (Angol u 26.) f4 h6, 8. — REMÉNYSÉG ÓRAI: DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4.n7, f9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4. hó, 8. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 4. n7, f9. — NYÁRI VAKÁCIÓ: FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) f4. h6, 8. — RÓMAI LÁNYOK: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 9. 11. n2. f4, h6, 8. — A LEHR ASSZONY: DUNA (Fürst Sándor u. 7.) prol. f5. h7. 9. UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 4. n7, f9. ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fasor 50.) 1-én 7 óra, — TAVASZ: KOSSUTH (Váci út 14.) 4 m, f9. VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. 10. 12. f3. f5. h7. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) prol. csak délelőtt fl0. fl2, h2. — A MI NEMZEDÉKÜNK: RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) n6. f8 szerda szünnap. — NÁPOLYIAK MILANÓBAN: MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. 4. n7. f9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) prol. fl0. fl2, f2, f4. h6, 8 SZIKRA (Lenin krt. 120.) csak délelőtt flO. f 12 h2 — ÖZÖNVÍZ ELŐTT: (16 éven felülieknek) CORVIN (Kisfaludy köz) 5. hétre prol. 3. h6. f9. ÓBUDA (Selmeci út 14.) f4. n7 9. — GÁZOLÁS: TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) 4. hétre prol. f4. h6. 8. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4. n7. f9. SPORT (Thököly út 06.) 4. n7 .9 MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 2-án 3. n6. 18. — Magyar híradó: Vándorméhészet, Sport világhíradó. Genfi értekezlet: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) reggel 9-től este 11-ig folytatólag. — Jó reggelt: ADY (Tanács krt. 3.) f4, h6, 8. — Tengeri karvaly: MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. — Reszket a föld: BÁSTYA (Lenin krt 8.) 5. 7. 9. — Különös házasság: GORKIJ (Akácfa u. 4.) 14. h6. — Este 6-kor háború után: GORKIJ (Akácfa u. 4.) 8 óra (orosz nyelven). — Iskolakerülő: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 4. 6. 8. VERSENY (Pataki István tér 14.) 16. h8. — Titokzatos Afrika: (16 éven felülieknek, kísérőműsor: Játsszunk együtt és Dámák) BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prof. B-terem 14, KS 8. — Ma este minden véget ér: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) 14, 10, 8. BEM (Mártírok útja 5/b.) csak délelőtt pro. 10. 12. 2. — Senki nem tud semmit: MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12. 2. 4. 6. 8. — Scott kapitány: ELŐRE (Delej u. 41.) f6. h8. — Telepesek: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) csak délelőtt 11. I. 3. — Karrier: AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4 hó. 8. — Hegyekből jöttek: TÁTRA (Üllői út 63.) f4. h6. 8. — Félelem bére: (16 éven felülieknek) ÉVA (Erzsébet kirné útja 36/b.) 3. h6. f9. HAZÁM (Váci út 150.) 2. 5. 8. — Gróf Monte Christo I. rész: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem fl0, fl2, h2. 4. n7. f9. PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6, h3. — Gróf Monte Christo II. rész: BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4. 6 8. — Zavarosan folynak a vizek: (16 éven felülieknek, kísérőműsor: Csók István) HONVÉD (Rákóczi út 82.) prof. 10. 12. n3. n.5. f7. f9. — Békében élni: TINÓDI (Nagymező u 8.) f4. h6. 3. KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4. h6. 8. TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10. 12. n3. f6. h7. 9. — CSOKONAI (Népszínház u. 13.) csak délelőtt. 10 12, 2. — Nyári valcer: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4, h6. 8. — Ed Martin, a pincérfiú: IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 4, n7. f9. NAP (Népszínház u. 31.) f4, h6. 8. — Pármai kolostor I. rész: (kísérőműsor: Böske) DIADAL IKrisztina krt. 155.) 4, n7. f9 — Pármai kolostor II. rész: HEGE (Rege u. 13.) f6. f8. AKADÉMIA (Üllői út 101.) csak délelőtt fl6. fl2. f2. — Kutyafejűek: BEM (Mártírok útja 5/b.) 4, n7, f9. — Felszabadult föld: ÚJLAKI (Pécsi út 69.) 1-én f4, h6, 3. — Kiskrajcár: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) 2-án f4 h6, 8. — Holt ösvény titka: (kísérőműsor: lile is sportol) VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4, h6, 8. — Világbajnok: ÁRPÁD.(Kerepesi út 146.) atr. 18. Wkr/s/Zarp//fémMorok 12 HAVI RÉSZLETRE is kaphatók a SÁTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT boltjaiban. FELVILÁGOSÍTÁS a helyszínen GIMNAZISTÁK A Petőfi Színház bemutatója Zöld egyenruhás fiúk ülnek a gimnázium tantermében. Külső látszatra alig van köztük valami különbség. Egyformán lázadoznak korlátolt tanáraik és a lélektelen tanrendszer ellen, egyformán izgulnak a feleltetésnél és egyformán vidámak, vakmerőek. De ahogy kibontakozik Konsztantyin Andrejevics Trenyov színművének, a „Gimnazistádnak” cselekménye, kiderül, hogy már az iskolában elfoglalja kiki azt a helyet, amely későbbi életútját szükségszerűen meghatározza. S hiába igyekszenek a csak a maguk karrierjével, pozíciójával törődő igazgató és tanárok steril légkört teremteni a gimnáziumban: a folyton mozgó, előrehaladó élet betör az ódon falak közé, a tantermekbe és a tanári testületbe is. Hiába szaval az ostoba, korlátolt Szardanapalenko történelemtanár a cári gondoskodásról — Pavel, a mosónő fia tapasztalatból tudja, hogy milyen ez a ,,gondoskodás“. S a saját sorsukat a jövő tükrében vizsgáló serdülő fiúk és a podhadt légkörű kisvárosból elvágyódó gimnazista lányok ösztönszerűen megérzik, hogy tanáraik nem barátaik, hogy az az undorító elnyomás, amely az életben a nyomort, a megaláztatást, a szolgaságot szüli, azonos itt, a gimnáziumban a „renddel“, amely megnyomorítja a fiatal szellemet, s kora ifjúságában alázatossá, megnyugvóvá, a felsőbbség feltétlen tisztelőjévé akarja nevelni az embert. A hangzatos frázisok mögött, az üres szólamok magoltatása mögött az a cél húzódik meg, hogy elszoktassa a fiatalságot az önálló gondolkodástól, „politikamentessé“ tegye életüket, s így kevesebb gondja legyen velük, később, a „cár atyuska“ titkosrendőrségének. De 1905-öt írunk a gimnazisták furcsa kérdéseket tesznek fel tanáraiknak: miért verik a japánok az orosz hadsereget? S a dühkitörés, amelyiket a tanár a kérdést fogadja, ha szül is némi félelmet, megértést és elszántságot is szül. A fiatalok érzik, hogy tenni kell valamit, változtatni azon, ami van, szétzúzni azt, amit „rendnek“ neveznek. Trenyov izgalmas, hatásos jelenetekben, kiválóan jellemzett típusokon mutatja be, hogyan találkozik az elszigetelt gimnazisták öntudatlan mozgolódása a munkásmozgalom hatalmas folyamával. Olyan fiatalokat látunk, akikben csírájában ott él a jövő, ott él a jövő bolsevikje Panelben és a vidám Zsorzsban, ott él a forradalmár lány az alázatos Csernyicsikin kishivatalnok lányában, Olgában, aki csaknem életével áldoz hűségéért, állhatatosságáért. Még gyermekek, de jellemükben azokat a vonásokat találhatjuk, amelyek kifejlődve majd képessé teszik őket arra, hogy győzelmesen vívják meg milliónyi ha- h■ sonló társukkal a Nagy Okóberi Szocialista Forradalmat. Még gyermekek, de a harc, amelyet emberségükért vívnak a cári rendszert képviselő és kiszolgáló tanári testülettel, azonos harc azzal, amelyet az orosz nép vív felszabadulásáért. — S törvényszerű, hogy amikor a kisváros munkássága sztrájkba lép, ez eldönti a gimnazisták harcát is: „Gimnazistáik az utcára!“ — kiáltja a megcsúfolt és tönkretett Olga — és ez a kiáltás, mint felszabadító szózat mutatja az utat: a forradalom, az, amely a megoldást hozza, mindazoknak, akik nem élhetnek úgy, mint addig, a forradalom az, amely emberi világot teremt a gyárban, a hivatalban, otthon, és a gimnáziumban is. A Petőfi Színház elmélyült, gondos, színvonalas előadásban, mutatta be Trenyov kiváló művét. Szendrő József rendező mélyen megértve a darab eszmei mondanivalóját, egységes, érdekes, színes előadást produkált. Az alakok egyénítése mellett nagy gondot fordított a jellemek típusvoltánakhangsúlyozására, s a különböző ellentétpárok kellő beállítására, így a figurák fővonásai határozottak, az összecsapások kiélezettek, s ez a drámai feszültség magas színvonalát eredményezi. Volt gondja az apró jellegzetességek hangsúlyozására is, ami sajátosan hiteles levegőt kölcsönöz az előadásnak. A jól átgondolt rendezés eredményeképpen kiváló alakításokat nyújt a színház művészgárdája. A gimnazisták — Szabó Gyula, Petrik József, Szirmai Jenő, Balassa Gábor, Gyuricza Ottó — erényeikkel és hibáikkal élő figurák, akik megnyerik érzéseinket, s együtt játszszuk végig velük életük folyását. Szabó Gyula Pavella komolyságával, bátorságával, Petrik József Zsurzsa vidámságával, vakmerőségével, ötletes játékosságával nyeri meg a a néző rokonszenvét. Gyuricza Ottó a jövendő szalonforradalmár, Balassa Gábor a „spicli“, a jövendő ellenforradalmár vonásait mutatta be hatásos eszközökkel. Soós Lajos igazgatója és Gellért Lajos inspektora, a két rivális, szerepükben feltárják a kor „befutottjainak“ és „lemaradottjainak“ visszataszító marakodását. A tanárokat alakító Fenyő Aladár, Váradi Pál, Poór Miklós egyegy, maszkban is a karikatúra határán járó alakítással. Máriáss József (tanulmányi felügyelő) és Peéry Piri (felügyelőnő) pedig éles, leleplező játékkal mélyíti el a gimnázium fojtó légkörének ábrázolását. Külön kell szólni Pethet Sándor Csernyicskinjéről. Petches megható, egyszerű és magas színvonalú játékával megdöbbentően éreztette, hogy mivé lett a jószándékú, igaz emberség a cári világban. Félelme, alázatossága, fájdalma és meggyötört büszkeségének kitörése, amelyet határozott elgondolással foglal figurája egységében az előadás legkiemelkedőbb alakítása. Leányát, Olgát Gombos Katalin alakítja megnyerően. Mint Pavel a fiúk között, úgy, ő a lánygimnazisták között a legokosabb, leghatározottabb, legaktívabb, s e tulajdonságai folytán kerül az események középpontjába. Gombos Katalin kiváló játékkal egyesíti a serdülő lány báját a világot megismerő, annak megváltoztatásáért harcolni kész, emberségére büszke, forradalmárrá növekvő nő elszántságával. Az ilyen lányok állnak majd 1917-ben a viborgi kerület munkásai mellett, az olyanok mellett, mint Károlyi Béla kőből faragott Artyuhovja, aki Braginnal, a forradalmár tanárral (Agárdi Gábor) együtt harcol a jobb világért. Bragin csendes határozottságán érzik a felkészültség, a tudás, az elmélet ereje, s ez az, ami vezetővé teszi őt. Agárdi világos eszközökkel formálja Bragint, nincsenek fölösleges mozdulatai, hangját is alig emeli meg, — mégis emberszeretetet, eltökéltséget és bátorságot érzünk benne. A többi szereplők — Orsolya Erzsi, a mosónő-anya kiválóan megformált szerepében, Boray Lajos, a pöffeszkedő törvényszéki elnök gyűlöletes figurájában, Géczy Dorottya és Békés Itala, mint gimnazista lányok — beilleszkedve a főszereplők kitűnő együttesébe, egy-egy jól felépített, élő figurával gazdagították a kitűnő előadást. A Gimnazisták Trenyor második darabja, amelyet a magyar közönség megismertet. Ez az ismerkedés örömet, sok tanulságot szerez, s ezért elismerés illeti a Petőfi Színház mindinkább együttessé fejlődő művészgárdáját. Lenkei Lajos Az alma —mint tudjuk — nagy hírnévre tett szert mesében, regében, mondában, irodalomban. Hófehérkének gonosz mostohája szép, de megmérgezett Jonathánt küldött, Éva kortársnő a paradicsomban kínolgatta ezt a térnek gyümölcsöt, Paris almája miatt, mint Homérosz ókori költőfejedelem tudósít róla bennünket, kitört a trójai háború, Tell Vilmos svájci szabadsághősnek a fia fejéről kellett a zsarnok parancsára lelőni egy almát és így tovább. Nem is akarom dicsérni ezt a kedves faterméket, hiszen sokféle íze, zamatja, aromája, illata becsülteti helyettem. Egyéb gyümölcsök (talán csak a testvérét, a körtét nem említve), csak úgy akarnak télire szolgálatunkba maradni, hogy belefojtjuk nyári ízüket cukorba, szirupba, a jó háziasszony celofán alá kötözi az üvegjeibe, hogy tavaszra is maradjon íz és lekvár. Ám az alma ott díszeleg egész télidőn még a szekrények tetején is, jó szagával ki Alma szöntve a belépőt. Inkább azt akartam elmondani, hogy elvitt a napokban egy csarnokba az utam. Nézegetem, nézegetem a virító almahegyet, s erővel teli kopogtat bennem egy régi emlék. Nem kerülgetem, elmondom: nagyon-nagyon éhes voltam egyszer. Nem azért, mert nagy étvágyam volt, vagy későn jutottam ebédhez, hanem mert akkor már napok óta nem ettem. Rabszolga voltam a huszadik században, nem egymagam: ukránokkal, franciákkal, olaszokkal, sőt még angolokkal is. Ismerik a történelem meghökkentően borzalmas idejét, amikor még haldi táborok is voltak. Egy szóval sem részletezem ezt, találkozásomat akarom elmondani: egy almarészlettel, közönségesen szólva: egy almacsutkával. A csutika barnán és csúfon az elmúlásában az országúton hevert, én meg társaimmal ott vonszolgattam magamat. De jó lett volna valamit is enni, akár falkérget is, vagy kukoricatorzsát, valamit, amit a fog rághat, a garat nyelhet — nagyon, nagyon rossz az éhhalálhoz közeledő éhezés. Nem is kívánom elmondani, milyen gyalázatos pokol az! És ekkor pillantottam meg a porban az almacsutkát. Jaj de felvettem, jaj de hirtelen felkaptam, de vadboldogan emeltem fel! És amikor, abban a részegítő pillanatban, amikor ujjongó számhoz vittem volna reszkető kezemmel, kiverték tenyeremből ... Lám, ez az illatos hegy, ez szép aknagyűjtemény, ez a piros-sárgazöld gyümölcsmosoly milyen két világot idézhet!... Már nem is gyümölcs ez itt, vagy az áruda árucikke, hanem emlékeztető és figyelmeztető, ízről sem szólok, most már, sem a zamatról— — Kérek egy kilót — mondtam gyorsan és még hirtelenebbül hozzátettem: — Két kilót kérek ... — s karommal a szívemhez szorítottam az almáncat. Elégtételül — a csutkáért... Bodó Béla