Esti Budapest, 1956. július (5. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-02 / 154. szám

30000 Az utóbbi időben szinte egy­szerre több karikatúra jelent meg a világsajtóban Ade­­nauerról, a hidegháború „utol­só mohikánjáról”. E rajzok öt­letéhez megvan minden alap, hiszen a bonni politika ma sem vonta le a következtetéseket a nemzetközi helyzet enyhülésé­ből, s szinte naponta hallha­tunk harcias kijelentéseket, amelyek a békés országok, de mindenekelőtt a Német De­mokratikus Köztársaság ellen irányulnak. E tények fényében különös jelentősége van az NDK kor­mánya tegnap közzétett hatá­rozatának, amelynek értelmé­ben 30 000 fővel csökkentik a nemrég létrehozott néphadse­reg 120 000-es létszámát. Fel­merülhet a kérdés, nem­ hibás dolog-e a bonni uszítások el­lenére leszerelést hirdetni az NDK-ban? Ha a dolgok mé­lyére nézünk, megállapíthatjuk, hogy nem. A Német Demokratikus Köz­társaság vezetői ugyanis a nemzetközi helyzet egészének irányát veszik tekintetbe, már­pedig józan megítéléssel lát­ható, hogy a bonni handa­­bandák ma már semmiképpen sem nevezhetők jellemzőnek. De a hadsereg létszámcsökken­téséről hozott határozat egy­ben példamutatás is. Hiszen világos, hogy a német egység felé vezető út megköveteli a két német állam közeledését, márpedig fegyverrel a kézben sokkal nehezebb közeledni egy­máshoz. A „németek egy asz­talhoz” jelszó nem érvényesül­het a bizalmatlanság alapján, s a fegyverkezés csak bizalmat­lanságot szülhet. Ez a tegnapi határozat egyik óriási jelentő­sége. Az athéni kezdet Sepilov szovjet külügymi­niszter tegnap hazaindult ered­ményekkel teljes körútjának utolsó állomásáról, Athénből. Mi tagadás, az athéni látogatás híre már jóelőre nagy port vert fel, hiszen a szovjet—gö­rög kapcsolatok hosszú eszten­dőkön keresztül nem a barát­ság szellemében alakultak. A világpolitikai meteorológiában végbement „általános felmele­gedés” azonban itt is barátsá­gosabbá tette a légkört, s most, az athéni látogatás után mél­tán elmondhatjuk, hogy Sepi­lov elvtársat igen melegen fo­gadták, a tárgyalások eredmé­nyeseknek bizonyultak. Mi ösz­tökélte tehát a görög vezetőket, hogy részt vegyenek a jobb kapcsolatok kialakításában? 1. Az általános enyhülés. 2. A görögök fokozatos meg­­csömörlése az atlanti politiká­tól. 3. A belső változások, ame­lyek a békés politikát követelő ellenzék hallatlan megerősödé­sét hozták. 4. Előnyös gazdasági kapcso­latok keresése, ami találkozik a Szovjetunió gazdasági tekin­télyének világméretű növeke­désével. A gazdasági kapcsolatok vo­nalán rövidesen új eredmények várhatók, ez csendült ki Sepi­lov elvtárs tegnap reggeli bú­csúbeszédéből. S kicsendült az is, hogy a Szovjetunió a lehető legteljesebb egyenjogúság alap­ján kíván jó viszonyban élni Görögországgal. Márpedig ez olyan dolog, amire az angol gyarmatosítást, a hitlerista megszállást és az amerikai tá­maszpont-politikát alaposan kipróbált Görögországnak már régóta nem volt módja. (f. a.) Az mrsz társasutazásokat indít ROMÁNIÁBA a) szeptember 9-én, 23-án és 30-án, október 7-én, 15-én, 22-én és 26-án, Bukarest—Sinaia- Strassó útvonalon 10 nap részvételi díj: Ft. 1995.— b) Aldunai hajókirándulá­sok július 23-án, augusztus 6-án, 27-én és szeptember 10-én útirány hajóval: Budapest—Belgrád-Turu­l-Severin 6 nap részvételi díj: 694.— Ft-tól 1301.— Ft-ig. Jelentkezni lehet Budapes­ten és vidéken az IBUSZ irodákban. Távirati jelentésünk Kairóból: iForró h­íro.v, toittr lelkesedés A hivatalos jelentések arról számolnak be, hogy Egyiptomban lezárultak az ünnepségek, s megkezdő­dött a forradalom célkitűzéseinek gyakorlati megvaló­sítása. Ez azonban túl hivatalos megfogalmazás. A napi munka befejezése után ezer és ezer ember érkezik a kairói elnöki palota elé, hogy az új elnök és az új füg­getlen Egyiptom mellett tüntessen. Szerdán délelőtt például számos gyár munkásainak küldöttsége kereste fel Nasszert és üdvözölte őt az üzemi dolgozók nevé­ben. Arról is be kell számolnom, hogy ezekben a napokban milyen Kairó, Afrika leg­nagyobb városa. Már a repülőgép ablakából íze­lítőt kap az ember a város fé­nyeiből. Olyan a város felül­ről, mint egy hatalmas tűzgo­lyó, amelyet hosszú izzó szá­lak — az utcák fényei — tar­tanak össze. Egy-egy teret pe­dig hatalmas fénylő kör jelez meg a légi utas számára. A házakat és az utcákat 2,5 mil­lió kis körtével világították ki. A hatalmas, többemeletes há­zakról hosszú villanykörte-fü­zérek lógnak, amelyek este a legkülönbözőbb színekben pompáznak. Még valamiről be kell számolnom, ami nekünk, ma­gyaroknak itt egy kissé szo­katlan. Ez a levegő. Íze és sza­ga teljesen más, olyan, mintha valami enyhe borsot és fo­dormentát szagolna az ember. Jóval nehezebb, mint a miénk, és esténként keveredik a Ní­lus felől érkező savanykás il­lattal. A szél csak este kelle­mes, napközben a forró levegő mozgása kevés felüdülést nyújt. Nyáron meleg ez a vá­ros, télen viszont annál kelle­mesebb. Amiről eddig beszéltem, az mind csak a felszín abban a­­hatalmas változásban, amely Egyiptomban most zajlik le. A függetlenség útjára lé­pett nép boldog mámorban ízleli a szabadság ízét. A hivatalos ünnepségek már véget értek, de a tüntetések még mindig tartanak. De ezek is hamarosan befejeződnek, hiszen a munka mind sürge­tőbb az egyiptomiak számára. Heluánban, Kairó egyik elővá­rosában több száz új lakást építenek a munkások számá­ra. (Igen gyorsan építkeznek, s ízléses kivitelben, a mi épí­tészeink sok esetben hasznos tapasztalatokat szerezhetnének itt.)­­ A főváros körül és a többi nagyváros mellett pedig új ipartelepek születnek. Az egyiptomi kormány jól tudja, hogy a független, szabad egyiptomi élet egyik alapja a nagy és erős nemzeti ipar. Ehhez a munkához mi, magya­rok is hozzájárulunk, hiszen Heluánhoz közel hidat építünk, El Tabinban pedig erőművet. A világ majdnem minden nagy cége dolgozik itt. Az ameri­kaiak, az angolok, a nyugat­németek sok helyen építenek komoly ipari berendezéseket, gátakat. A Szovjetunió leg­utóbb gyárberendezéseket adott Egyiptomnak, s még több más nagy berendezést szállít. A csehek, a lengyelek, a demokratikus németek is nagy segítséget nyújtanak az egyiptomi ipar megteremtésé­hez. Egyiptom a haladás, az építés és a politikai aktivitás jegyében él. A siker nem ma­rad el. Agics István Ciprusi ,, csendélet“ Néhány nappal ezelőtt a brit gyarmati rendőrség nagyarányú raz­ziát rendezett Nicosiában, Ciprus fővárosának utcáin. A razzia so­rán igen sok ciprusi lakost megmotoztak. Képünk: falhoz állított ciprusiak motozás közben. Párizsi levél: A szocialista ellenzék kamaszkora 7­7 em könnyű dolog 14­­0 évesnek lenni. Ügyet­len felbuzdulások, átválto­zások kora. De sajnos, na­gyon nehéz 12 éves korból a 20 évesbe, gyerekkorból az ifjúságba hirtelen át­ugrani. Így van ez minden mozgalommal is. Az Obser­­vateur csodálkozik, hogyan lehet az, hogy a szocialisták helyeslik a gyarmati hábo­rút, de ugyanakkor segítik is lerombolni saját kormá­nyuk tekintélyét. Arról van szó, hogy az algériai hábo­rú ellen indult ellenzéki mozgalom „14 éves”. Már nem gyermek. Nem hisz többé a Mikulásban és nem hiszi, hogy elég, ha a mi­niszterelnök szocialista és a akkor a gyarmatosító mil­liárdosok mindjárt demok­raták lesznek, az arabok pedig örömmel üdvözlik a gyarmatosító uralmat. Még nem férfi. Még nem tudja, hogy a békét ki kell vívni, mint a szabadságot és hogy az olyan beszédek, mint amilyet Lacoste, algériai főbiztos mondott Lille-ben, a Francia Szocialista Párt kongresszusán a háború folytatását követelve, csak katasztrófához vezethetnek. Ne tápláljunk túlzott il­lúziókat. Nem Lille-ben fog­nak győzni a tárgyalás hí­vei, akik egyben a munká­sok akcióegységét is leg­inkább támogatják. A Szo­cialista Párt gépezete a párt főtitkára kezében van, aki egyszersmind miniszter­­elnök is, és ez a kiválóan olajozott gépezet úgy gyárt­ja a többségi szavazatokat, mint más gépek a kolbászt. Márpedig ő a háború mel­lett van. A békés irányza­tok aligha fognak többséget kapni a lillei szocialista kongresszuson, viszont jog­gal hivatkozhatnak arra, hogy a szocialista szerveze­tekben már erjedés indult. Ez igaz. A szocialista párt­tagok egyre határozottab­ban ellenzik a háború foly­tatását. Bizonyítja ezt, hogy a kormánykörök indítvá­nyai óvatosan arról beszél­nek, hogy Algériában „tár­gyalásokat kell folytatni azokkal, akik harcolnak." Igaz, hogy ez tiszta képmu­tatás, mert csak a helyi el­lenségeskedések megszün­tetéséről való tárgyalásokra gondolnak. Vagyis gyakor­latilag árulásra, vagy ka­pitulációra szeretnék kény­szeríteni az algériai haza­fiakat. De ez a szocialista párttagok tiltakozásának tett, teljesen formális en­gedmény még így is értékes jel. T­aniel Mayer, a párton belüli ellenzék veze­tője világosan meghatároz­ta a kongresszuson a béké­hez vezető utat. Igaz, hogy a kormánykörök igye­keztek elnyomni a szavát. Valószínű, hogy Daniel Mayer a kongresszus vég­ső szavazásában vereséget fog szenvedni és a kong­resszus egy jelentéktelen in­dítványt fog megszavazni. Még abban sem vagyok biz­tos, hogy a háború elleni til­takozás nyilvánvaló növe­kedése számokban jut ki­fejezésre. De mit változtat ez a dolgon? „Nézzék meg, mi történik a szocialista szervezetekben.“ — mond­ta Daniel Mayer. Mondjuk még egyszerűbben: Nézzék meg, mi történik az egész országban. Andre Wurmser A jugoszláv gazdasági kormányküldöttség Leningrádból Moszkvába utazott LENINGRAD, július 2. A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság gazdasági kor­mányküldöttsége vasárnap Le­ningrádból Moszkvába utazott. A vendégek három napot töl­töttek Lenin városában. Tanul­mányozták több helyi vállalat és tervezőintézet mu­nkáját, lá­togatást tettek az Elektroszila gyárban, és néhány más na­gyobb üzemben. (TASZSZ) í­S A Magyar Dolgozók Párt­­­­ja Központi Vezetősége táv­­í­­ratban köszöntötte Kína­­ Kommunista Pártját a párt­­ megalakulásának 35. évfor­­­­dulója alkalmából. Július 2-től a CORVIN ÁRUHÁZ ÉTTERMÉBEN „MIXBEXBŐL A LEGJOBBAT“ címmel 2 órás műsor Fellépnek : BELLÁK MIKLÓS CSONKA ENDRE FARAGÓ PANNI SURÁNYI MAGDA DÓBAN FERENC MAJLÁTH JENŐ JENEY ALICA Ny­itott terem ♦ Tánc! Mesterséges „sarki fény“ a tudomány­os célból A közelmúltban Velencében nemzetközi értekezlet foglalko­zott az ionoszférában észlelhető elektromagnetikus hullámok kérdésével. Az értekezleten Mario Cutulo professzor, a nápolyi egyetem fizikatanára beszámolt arról, hogy az olasz tudósok mintegy két esztendő múlva „mesterséges sarki fényt” fognak sugározni a Föld ionoszférájába. Ezt a mesterséges sarki fényt úgy hozzák létre, hogy rádióhullámokat bocsátanak fel a ma­gasba, amelyek a Föld felett körülbelül 400 km magasságban tűzgömbszerű tüneményt keltenek. Ezt a tüneményt a Földön a teli­hold fényénél körülbelül tízszer erősebb fényjelenségként lehet majd észlelni. A professzor magyarázata szerint ezt a jelenséget hasonló elv alapján hozzák létre, mint a neoncső izzását. Az ionoszférá­ban a levegő már nagyon ritka,­­ a rádióhullámok úgy hatnak, mintha elektronok áramlanának egy neoncső két vége­­között. A kisugárzott erős rádióhullámok elektron-oszcillációt idéznek elő, ami sztatikus töltést gerjeszt. Ha a töltést folyamatosan táp­lálják, megjelenik a mesterséges sarki fény. A jelenséget spektroszkóppal fogják vizsgálni, s így új tudományos adato­kat nyerhetnek a légkör magas rétegeiről. A kísérlet végrehajtását 1957. júliusa és 1958. decembere között a nemzetközi geofizikai év idejére tervezik. Megszületett a román ny­­on A bukaresti mű­szálkutató labora­tórium munkatár­sai nemrég hazai nyersanyagból ny­lon típusú új mű­szálat állítottak elő. Az új gyárt­mányt széles kör­ben felhasználhat­ják a népgazda­ság különböző te­rületein: ha gyap­jút és növényi ros­tokat adnak hozzá, úgy nemcsak tar­tós harisnya és fehérnemű készít­hető belőle, ha­nem egyéb textil­áru is. Ezeknek gyártását már meg is kezdték. Az új szálat kü­lönleges vegyi ke­zelés útján olyan anyaggá változtat­ják át, amely az iparban is alkal­mazható, például rendkívül szilárd fogaskerekek ké­szíthetők belőle. Mechanikus kőműves A varsói újítóklubban ér­dekes új gépet próbálnak ki mostanában: a „mechanikus kőművest”. E szerkezettel százszor olyan gyorsan falazhatnak, mint ahogy eddig ezt a munkát kéz­zel végezték. A „mechani­kus kőműves” maximális tel­jesítménye egy óra alatt 60 000 tégla. E munka kézi el­végzéséhez négyszáz emberre lenne szükség. A gépet mind­össze hárman kezelik. Az új mechanizmus leg­fontosabb része két nagy dob, amelyben különleges fészkek vannak. Ezekbe a fészkekbe hullanak a szállítószalagon érkező téglák. A leeső téglák nehézségi erejének hatására a dobok mozgásba jönnek, s el­végzik a falazást. A cement­­keveréket külön szivattyú jut­tatja a készülékbe. A gép vil­lamosmotor segítségével mo­zog a fal mentén. Az új gépet Zdislaw Szczesny építőmunkás tervezte. Gömbalakú gáztartály­ok A Ruhr-vidéken épült gigá­szi gáztartályok azt a gondol­latot ébresztik az emberben, hogy ezek a világ legnagyobb futball-labdái. Persze nem azért nyújtanak ilyen látványt, mert alkotóik lelkes szurko­lók, hanem azért, mert a fut­ball-labda bőrdarabjaira emlé­keztető részeket könnyen ös­­­­sze lehet hegeszteni gyorssze­relés esetén. Általában a Né­met Szövetségi Köztársaságban igen elterjedt nagy, gömb ala­kú tartályok összeállítása ilyen szeletekből. Elkészült az első óceán­járó Jugoszláviában A szpliti hajógyárban elké­szült az első óceánjáró teher­hajó. A „Marian” hossza 146 méter, szélessége 18,3 méter, teherbíróképessége 10 270 ton­na, sebessége óránként 13 cso­mó (24 kilométer). Moszkvai tudósítónk­­ budapesti jelentése Mai tudósítá­som nem a meg­szokott mondattal fog kezdődni: „Tu­dósítónk telefon­jelentése Moszk­vából.“ Annál az egyszerű oknál fogva, mert a moszkvai tudósító ezúttal Budapest­ről diktálja ezt az anyagot. Ma nem mint újságíró fo­gok írni, hanem, mint egyszerű em­ber, aki magyar földön tölti sza­badságának egy részét. Negyedik napja, vagyok itt Buda­pesten, s meg kell mondanom, annyi élményt szerez­tem, hogy egy ilyen rövid kis cikkben lehetet­lenség róluk szá­mot adni. Buda­pest Európa egyik legszebb városa. Ez nemcsak az én véleményem. Ezt mondja minden­ki, akinek csak abban a boldog­ságban volt része, hogy a magyar fő­városba ellátogat­hatott. Ha arról akarnék beszélni, hogy mi gyakorol­ta rám a legna­gyobb hatást, ak­kor fel kellene so­rolnom mindazo­kat a helyeket, ahol eddig jártam: a fürdőket, a Mar­gitszigetet, a Ha­lászbástyát, a csil­lebérci úttörőtá­bort ... és a teg­napi két labda­rúgó-mérkőzést. A Népstadion két tegnapi mér­kőzése igen kelle­mes emlékeket hagyott bennem. Igazi „Nagy Fut­ballt“ láttam­­, ahogy mi Moszk­vában mondjuk. A magyarok ismét megmutatták, hogy kiváló mes­terei a bőrlabdá­nak és az utóbbi nemzetközi talál­kozókon elszenve­dett vereségek el­lenére is nagysze­rű formában van­nak. Nem tudok nem beszélni ró­la, hogy micsoda gyönyörűség volt Czibor játéka. Va­lóságos virtuozi­tást mutatott teg­nap ez az ember. A magyar lab­darúgóválogatott félelmetes ellen­fél. Szovjet ember vagyok, ugyanak­kor az Esti Buda­pest moszkvai tu­dósítója, s már elő­re félek attól a tu­dósítástól, ame­lyet a magyar vá­logatott közeljö­­vőbeni moszkvai mérkőzéséről kell adnom. Lelki sze­meimmel szinte már látom a mon­datokat, amelyeket diktálnom kell: „Tegnap a Moszk­vai Nagystadion­ban nemzetközi labdarúgó-mér­kőzés volt a Szov­jetunió és Magyar­­ország válogatott csapatai között. A vendégek a klasz­­szikus labdarúgás magasiskoláját mutatták be, s ra­gyogó techniká­jukkal igazi gyö­nyört, élvezetet szereztek a moszk­vaiaknak. A mér­kőzés eredmé­nye. ..Ezt na­gyon nehéz meg­jósolni, annál is inkább, mert na­gyon jól tudom, hogy a szovjet fut­ballisták egyálta­lán nem szeretik, ha a labda a saját hálójukban tán­col, s éppen ezért mindig a dolog el­lenkezőjére törek­szenek, így hát a magyar sportked­velőkkel együtt csak annyit mond­hatunk, majd meglátjuk, mi lesz az eredmény. Oleg Vinogradov

Next