Esti Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
VISSZAJÖVÖK NYÁRRA — mondja Lucienne Boyer Debrecen, február 28. Budapest és Miskolc után szerdán este Debreceniben lépett fel Lucienne Boyer. A debreceniek alig akarták leengedni a színpadról. „Végtelen öröm számomra, hogy Magyarországon ilyen kedvesen fogadnak — mondotta előadás után. Egyet azonban ígérhetek, még ebben az évben viszontlátjuk egymást! Nyári turnéra visszatérek Magyarországra Porgy és Bess Nagy élményben volt része az este a rádió hallgatóinak. Gershwin „Porgy és Bess” című operáját sugározták. A teljes művet játszották — eredetiben. A kísérőiszöveg némi kívánnivalót hagyott hátra. Hogy csak egyet említsünk, szó volt arról, hogy az egyik főszereplő felajánlja Bessinek, hogy vegyen a boldogság porából. Mi a boldogság pora? A szószerinti fordításban elsikkadt, hogy ez nem más, mint a kokain. Meghalt Marta Toren Stockholmban harminc éves korában agyvelő gyulladásban meghalt Marta Toren, Svédországnak Greta Garbo és Ingrid Bergman után legnagyobb filmszínésznője, Leonardo Bercovicchi, olasz filmrendező felesége. Marta Toren az elmúlt világháború után Hollywoodba szerződött, ahol világsikert aratott a „Sirokkó“ című filmben, amelyben partnere Humphrey Bogart volt, aki alig egy hónapja halt meg Hollywoodban hasonló betegségben. Másik két nagy sikere volt a „Marie Madeleine“ és a ■„Rogue regiment”, egy idegenlégió témájú film — mindkettőt eltiltották az elmúlt esztendei cannes-i filmfesztiválról. A magyar közönség a Puccini című filmből ismeri a tragikus sorsú filmszínésznőt. Törzs Jenő alakítása óta először iiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniimiiiliiiiiiiimiiiiiiiiHiuiiiimiiiiiiiiiiiiimiiHiiiiii.' újra férfi játssza a Sasfiókot lllllllllllllllllllllllllnllltl|IIIHtlllIIIIIIIIIIIIIIII||||||||||||||||||l|||||imllllllllllll||||||||||||||||||lll|||||||||||||||||||||||||||||||||||||ii|||||||||||||||||||||||||||| A hírre, hogy a Petőfi Színház március elsején bemutatja Edmond Rostand méltán nagy hírű verses drámáját, a Sasfiókot, sokan emlékezetükbe idézik a darab régi előadásait, s azokat a művészeket, akik nagyszerű játékukkal egész nemzedékek szívébe lopták be a lehetetlent kísértő, bukásában is magával ragadó hősiesség megszállottjait: Reichstadt hercegét, Napóleon fiát, Flambeaut, a veterán gránátost, akit már Heine szívébe zárt, Camerata grófnőt és mind a híveket, akik egy szép álomért, hitük igazáért meghalni is készek. Mindenekelőtt — s ez természetes — a zendülő herceg, a világtipró apáért lelkesülő Ferenc arcvonásai ütnek át az idő ködfüggönyén. S vajon kire emlékeznek a Sasfiók magyarországi sikersorozatának fül- és szemtanúi? A legtöbben Gobbi Hildát, az 1941-es felújítás hősét látják a Sasfiók frissen nyomott színlapja mögött, de sokan — az idősebbek közül — még jobban emlékeznek Várady Arankára, Darvas Lilire és Hettyey Arankára a 20-as és 30-as évek Sasfiúk felújításának immár legendás címszereplőire. Vagyis a reichstadti herceg szerepe híres színésznők nevével forrt össze. Éppen ezért sokan nem értik, miért játssza Ferencet a Petőfi Színház színpadán férfiszínész: Somogyvári Rudolf. A hagyomány élő és emlékező őrei választ kérnek és kapnak is Egri István igazgatótól. — Rostand a Sasfiókot Sarah Bernard színházának írta. A reichstadti herceg annyira megtetszett a világhírű tragikának, aki egyben teljhatalmú színházigazgató is volt, hogy elhatározta, maga játssza el. Az akkor — 1900-ban — már 56 esztendős Sarah Bernard fellépése a fiatal herceg szerepében természetesen szenzáció volt, s már kuriózum jellegénél fogva is óriási sikert ígért. Ha ehhez még hozzászámítjuk Sarah Bernard kivételes tragikai tehetségét, egyáltalán nem meglepő, hogy a párizsi bemutató női Sasfiókja követőkre talált. A színházigazgatók a párizsi bemutató sikerén felbuzdulva, női szerepet csináltak a reichstadti hercegből. Oka volt ennek bizonyos mértékig az apja dicsőségét sóvárgó fiú jelleme, akaratgyengesége, puha erélytelensége. Ezzel azonban Rostand szándéka szerint együttjár a gloire ragyogásának álomvilágában élő ifjú lelkes rajongása, dicsőségvágya, a hősi sors vállalása, amely teljes erővel csak a férfiszínész játékát hathatja át. — Ez a meggyőződés vezethette Beöthy Lászlót, az egyekkori Magyar Színház igazgatóját, aki férfiszínészre osztotta a szerepet. Igaz, ez a színész a felejthetetlen Törzs Jenő volt. Ő játszotta először a reichstadti herceget magyar nyelven, magyar színpadon. Ez is hagyomány és mi ezt követtük, mert az a véleményünk, hogy a nadrágba bújtatott drámai hősnő nem fér meg a reaista színjátszás igényességével Dersi Tamás A wagrami síkon: Flambeau (Mádi Szabó Gábor) és Sasfiók (Somogyvári Rudolf). IJJ KISMAMA: Gyurkovics Zsuzsa, a Nemzeti Színház művésznője tíznapos kisfiával. ARANYKOPORSÓ Összemosolygott a két fiatal arc s mosolygott rájuk az oltárról szűz Diana, is, akit ihletett szobrász véshetett ki szicíliai márványból. Szokatlan csak az volt rajta, hogy felső testét a két lányosan boltozott kebellel teljesen fedetlen hagyta a szobrász. —■ Milyen szép! — sóhajtotta el magát a fiú. — Várjatok — mosolygott a sekrestyés. — Most megmutatom a legnagyobb kincsünket. Két talpatlan, gömbölyű ezüstcsészét vett ki az oltár mélyedéséből. — Látjátok, — simogatta erős, öreg kezével az ezüstöket — ezekről a csészékről mintázta a szobrász az istennő kebleit. Kint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt, átnyújtva a csészéket a fiúnak. A lány kevélyen fölszegte a fejét: — Mit gondolsz, kis fiú, van nekem valami szégyellnivalóm az istennő márvány■bavésett és ezüstbe öntött keblei előtt? Szétnyitotta mellén a ricinium hasítékát és Diana ezüst keblei csengve gurultak végig az oltár márványlépcsőin. S bár itt az istennőt súlyos sérelem érte, Diana, akinek márványarcát éppen akkor érte a tetőzésen becsorgó napsugár, lágyabban mosolygott, mint eddig. S mosolygott a sekrestyés is, aki nem találta szükségesnek se csoszogással, se köhögéssel siettetni a két fiatal száj szétválását.” Ennek az eleven filmrészletnek, amelynél költőibben, klasszikusabban és érzékibben egy vad és gyönyörű szerelmi jelenetet ritkán láttam kifejezni, csak egy a hibája. Hogy nem filmrészlet. Móra Ferenc „Aranykoporsó” című regényéből kiírt néhány sor csak. A jelenet, amelynek minden mozzanatát boldog lüktetéssel dobogja át a költészet és a valóság, s levegőjének illata és színe van, mindeddig csak papíron él. De így van ez végesvégig a regényben. Nem tudom a két kötetet úgyszólván sehol se úgy kinyitni, hogy ne készen ugorjanak ki belőle a filmkockák. Nem tudtam eddig a regényt Soha úgy elolvasni, hogy a romantikus cselekmény nagy mozgalmasságát, drámai és Urai részleteinek minden árnyalatát ne láttam volna azonnal egész látványosságában kibomlani a szemem előtt. Nem hiszem, hogy van filmszerűbb történet, nem hiszem, hogy van filmre kívánkozóbb történelmi és földrajzi háttér a magyar irodalomban az Aranykoporsóénál. Mindez nem kósza ötletként jut az eszembe. S bizonyára nem az egyetlen vagyok, aki az Aranykoporsó filmszerűségét észrevettem. Nem én találtam fel ezt a spanyolviaszt. De tapasztaltam, hogy a különböző spanyolviaszkokat időnként újra meg újra fel kell találni nálunk adott alkalmakkor, különben elfelejtik, hogy már föl vannak találva. Az adott alkalom itt van. Az októberi események előtt szó volt magyar—olasz közös filmről, s bizonyára lesz is még szó róla. Márpedig olasz—magyar filmegyüttműködés számára nagyobb, méltóbb és alkalmasabb témát az Aranykoporsónál nehezen lehetne találni. Egyenlő értékeket cserélnénk ki: mi adnánk a történetet és ők adnák a tengert. Mi adnánk Quintipor, a rabszolgának nevelt császárfiú és Titanilla, a vad és gyöngéd császárlány szerelmének történelemmel és romantikával, erős drámával és szelíd lírával bearanyozott meséjét és ők adnák a Baiae fölött a jószagú szélben ringó ciprusokat s a sorrentói öböl kék fodrozását. Mi adnánk a keretet a vérrel és tömjénnel búcsúzó ókor s a vassal és ifjúi, barbár erővel beköszöntő középkor találkozásának ábrázolásához és ők adnák a babérligetek mély zöldjéből előszökkenő, hófehér istenszobrokat és karcsú, görög márványoszlopokat, azt a mediterrán ragyogást és sejtelmes félárnyékot, amely Capri fölött szikrázik és az umbriai dombok közt oson. Mi adnánk az alapot a paloták csarnokaiban titkosan alakított politikához és pohárcsengéssel, lantpengéssel kísért, virágfüzérrel koszorúzott, ókori tivornyákhoz, a piacokon és az arénákban formálódó történelemhez, a borpecsétes, délszaki kocsmákban és a szénaillatú mezőkön zajló, erők, emberi élethez és ők tennék ezt a politikát feszültté, a tivornyát rómaivá, a történelmet monumentálissá, az életet gazdaggá, latinosan nyüzsgővé és életszerűvé. Ők adnák a kereszténység véres, keresztfákat ültető és mártírokat termő hajnalának lobogó hitét és mi adnánk azt a derűs és bölcs kétkedést, amely a regény meleg, Móra Ferenc-i figurájának, Bionnak, a filozófusnak szavaiban mosolyog. Mi adnánk a magyar „Quo vadis“-t és ők adnák hozzá az olasz klasszikumot. Ellenem szegezhető, miért romantikus témát ajánlok a közös filmhez, miért nem neorealistát, amelyben a legnagyobbak az olaszok? Éppen ezért nem. Mert a legnagyobbak benne, neorealizmusban nem szorulnak a mi segítségünkre. És miért nem ndi témát? Mert ebben meg mkünk fölösleges az olaszok Földközi-tengere, babérerdeji, tájképe, a gyönyörű földjükön elevenen élő s mindenben kifejeződő történelmi frúltja. A mi saját problémáinkra nem található felold a citromfák alatt, csak az akácosokban, nem található háttér a magyar életformától oly nagyon elütő életet élő olasz nagyvárosokban. Az Aranykoporsóban él talán az egyetlen olyan nagy magyar filmtéma és csodálatos emberi és történelmi filmcselekmény, amelyet éppen az olaszok segítsége nélkül talán soha nem tudnánk megvalósítani. Most kellene megragadni az alkalmat nekünk is, nekik is. S még valamit, ha már magyar regényről van szó. Az Aranykoporsóéhoz hasonlóan megfilmesítésre kínálkozó témák hosszú sora él még a magyar irodalomban, Jókai, Mikszáth — s ki merem mondani — Krúdy regényeiben. Tudom, hogy van néhány ismert filmművészünk, akit e könyvek átköltése filmre méltán izgat és lelkesít. Ezt a kedvet nem volna szabad kihamvadni hagyni bennük. Témákra, tervekre, termékeny művészi ábrándokra éveken át sírásói buzgalommal és szakértelemmel szögezte rá egy szorgos kultúrbürokrácia a szabvány-fakoporsók fedelét. Témákat, terveket, ábrándokat szórt meszesgödörbe a szűklátókörűség, a nemtörődömség, a műveletlenség és a feledékenység. Most ki kell őket szabadítani. A fakoporsókból és a méltatlan, közös sírokból az igazságnak és a szépségnek olyan eltemetett, vertarany kincse kerülhetne fel a napfényre, amelyben népünk is, a nagyvilág is örömét lelné. Mátrai-Betegh Béla Ma hallottuk □ A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN nagy sikerrel zajlott le a „Warrenné mestersége“ ottani bemutatója. Különösen nagy sikere volt a felújításon a címszerep alakítójának, Hamvay Lucynak és Vivie szerepében Feleki Sárinak. □ AZ EZ ÉVI OSCAR-DÍJRA Ingrid Bergmant, Debora Kerrt, Lawrence Oliviert és James Deant jelölték. □ JÓ HANG, SZÉP ELŐADÁS jellemzi az Egressy Színpad Kodály-termének mikrohanglemez-bemutatóit. Csütörtök kivételével minden este fél hatkor az „Ördöngős hangszerek“ című jazz-műsort adják elő és ennek keretében bemutatják a legújabb Mambo és Rock and Roll lemezeket is. Ma fél hatkor a Milánói Scala legjobb énekeseinek hangversenyét közvetítik, ugyancsak mikrolemezről. Gigli, Mario del Monaco, Tito Gobbi, Callas, Renata Tebaldi a legszebb olasz áriákat éneklik. □ PÁSZTOR JÁNOS színművész, a Nemzeti Színház művésze színdarabot irt, melynek hőse a híres tudós: Robert Koch. A színdarab hangjátékváltozatát rövidesen bemutatják nálunk. □ ILLEMTAN indul a rádióban. „Illemkódex” lesz a műsor címe, és március 13-án sugározzák az első leckét. □ A PÁRIZSI OPERAHÁZITAN az elmúlt napokban egy 11 éves kislány jelentkezett, aki elmondotta, hogy budapesti, tagja volt az Operaház balettjének, és az volna a vágya, hogy mint „patkány”, bejuthasson a párizsi opera balettkarába. A kis Hantos Dóra, aki apja kíséretében volt, közölte még, hogy anyja Csinádi Dóra, a budapesti Operaház baletttáncosnője, aki Bécsbe távozott, majd onnan visszatért, és utána újra, rendes útlevéllel, visszautazott Bécsbe. A párizsi operánál tudomásul vették a kis Hantos Dóra jelentkezését, és felvételét a jelenleg még Bécsben tartózkodó anyja, valamint a francia művelődésügyi minisztérium beleegyezésétől tették függővé. □ FEDERICO GARCIA LORCA „Bernarda háza” című művének készülő filmváltozatát világszerte nagy érdeklődés kíséri. A női főszerepet ugyanis nem kisebb művésznő játszsza a francia Roger Leonhard rendezésében, mint a leghíresebb filmcsillagok egyike, a mexikói Dolores del Rio. □ ANDRÉ MAUROIS-RÓL, a kiváló francia íróról film készül. Rendezője Michel Prost. □ A MAGYAR IRODALOMBARÁTOK az utóbbi években megismerkedhettek az angolok nagy költőjének, Dylan Thomasnak műveivel, kitűnő költőink fordításában. E héten Angliában, a londoni Westbourne Park roadon felállították a költő szobrát, amely — mint mondják — az első cigarettás szobor a világon, Olaff de Wet szobrászművész munkája. □ BORDEAUXBAN, május 8-án, kéthetes ünnepi zenés fesztivál kezdődik, amelyen a magyar Széll György két estén vezényli a clevelandi filharmonikus zenekart. A fesztivál keretében nagyszabású Goyakiállítást is rendeznek. □ PÁRIZS új Mistinguettet avatott Zizi Jeanmarie személyében a l’Alhambrában. Chevalier, akik végignézte Zizi ötvenperces produkcióját, lelkesedve kiáltott fel: „Íme, megérkezett az új Mistinguette!” Igaz, hogy Chevalier egyúttal tulajdonosa is a l’Alhambrának... □ BILICSI TIVADAR közreműködésével folytatja sikeres előadásait a KPDSZ Új Színpad. „Ezt nem a csillagokban írták...” című vidám zenés műsorban. □ GYEREKEK! A távbeszélő mesemondó (427—960) pénteki műsora: Illyés Gyula: A rest macska. (Elmondja: Szemes Mária.) Színházak péntek) műsora: Operaház: Don Carlos (S. 4. bérlet, 6). — Operaház Erkel Színháza: Figaro házassága (4/4. bérlet, 6). — Katona József Színház: Pygmalion (fél 6). — Madách Színház: Sári bíró (Péchy-bérlet, 6). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Hajnalban, délben, este (Jakobi komb.-bérlet, 6). — Petőfi Színház: Sasfiók (bemutató, fél 6). — Jókai Színház: Nincs előadás. — Fővárosi Operettszínház: Csárdás királynő (fél 6). — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás. — Vidám Színpad: Szanejava (fél 6). — Kis Színpad: A doktor úr (6). — József Attila Színház: Az esernyős király (6). — Állami Bábszínház: Aki kiáll!«, adja át (6). — Déryné Színházi Tabáni legenda (6). — Zeneakadémia: A MÁV Szimfonikusok V. bérleti hangversenye (6). — Kamara Varieté: Vonósnégyes (4 és fél 7). — Budapest Varieté: Automaták .. . (negyed 7). Kosztolányi Dezső költészete címmel matinéit rendez a TTII március 3-án, déli 11 órakor a társulat budapesti székházának előadótermében (VIII., Múzeum utca 7.). Bevezetőt mond Kárpáti Aurél, közreműködnek: Jancsó Adrien, Palotai Erzel és Tallós Endre. Jegyek 4 forintos árban a helyszínen és az Ismeretterjesztőboltban. (VI., Lenin körút 6). kaphatók. MAGYAR FILM. MAJÓL: MŰVÉSZ TÁNCSICS VÖRÖSMARTY Hannibál TANÁR ÚR MOM KULTURH/ XII., Csörsz U. 18. Telefon: 150-091. Március 2-án, szombati 6 órakor Molnár FeDILI vígjáték 3 felvo . Szereplők: Ványai Lajos, Simon , Peti Sándor, Láng Mária és Horkay János. Megközelíthető: 59, 60, 61-es vill. és a 2. 21-es autóbusszal. KÜLÖNFÉLE VILLAMOSSÁGI ANYAGOK (zamánchuzal, dinamóhuzal, ellenállás huzalok, izzólámpák, infravörös izzók, különféle , erősáramú szerelési cikkek) RAKTÁRKÉSZLETBŐL Átadok Budapesti Kőolajipari Gép- , óvár. Bp. XVIII. Gyomrai út 79/83. Telefon: 346-537.