Esti Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

VISSZAJÖVÖK NYÁRRA — mondja Lucienne Boyer Debrecen, február 28. Budapest és Miskolc után szerdán este Debreceniben lé­pett fel Lucienne Boyer. A debreceniek alig akarták le­­engedni a színpadról. „Végtelen öröm számomra, hogy Magyarországon ilyen kedvesen fogadnak — mondot­ta előadás után. Egyet azon­ban ígérhetek, még ebben az évben viszontlátjuk egymást! Nyári turnéra visszatérek Ma­gyarországra Porgy és Bess Nagy élményben volt része az este a rádió hallgatóinak. Gershwin „Porgy és Bess” cí­mű operáját sugározták. A tel­jes művet játszották — erede­tiben. A kísérőiszöveg némi kí­vánnivalót hagyott hátra. Hogy csak egyet említsünk, szó volt arról, hogy az egyik főszerep­lő felajánlja Bessinek, hogy vegyen a boldogság porából. Mi a boldogság pora? A szó­szerinti fordításban elsikkadt, hogy ez nem más, mint a ko­kain. Meghalt Marta Toren Stockholmban harminc éves korában agyvelő gyulladásban meghalt Marta Toren, Svédor­szágnak Greta Garbo és Ing­rid Bergman után legnagyobb filmszín­észnő­je, Leonardo Ber­­covicchi, olasz filmrendező fe­lesége. Marta Toren az elmúlt világháború után Hollywoodba szerződött, ahol világsikert aratott a „Sirokkó“ című film­ben, amelyben partnere Humphrey Bogart volt, aki alig egy hónapja halt meg Hollywoodban hasonló beteg­ségben. Másik két nagy sikere volt a „Marie Madeleine“ és a ■„Rogue regiment”, egy idegen­légió témájú film — mind­kettőt eltiltották az elmúlt esz­tendei cannes-i filmfesztivál­ról. A magyar közönség a Puc­cini című filmből ismeri a tra­gikus sorsú filmszínésznőt. Törzs Jenő alakítása óta először iiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiniimiiiliiiiiiiimiiiiiiiiHiuiiiimiiiiiiiiiiiiimiiHiiiiii.' újra férfi játssza a Sasfiókot lllllllllllllllllllllllllnllltl|IIIHtlllIIIIIIIIIIIIIIII||||||||||||||||||l­|||||imllllllllll­ll||||||||||||||||||lll|||||||||||||||||||||||||||||||||||||ii|||||||||||||||||||||||||||| A hírre, hogy a Petőfi Szín­ház március elsején bemutatja Edmond Rostand méltán nagy hírű verses drámáját, a Sasfió­kot, sokan emlékezetükbe idé­zik a darab régi előadásait, s azokat a művészeket, akik nagyszerű játékukkal egész nemzedékek szívébe lopták be a lehetetlent kísértő, bukásá­ban is magával ragadó hősies­ség megszállottjait: Reichstadt hercegét, Napóleon fiát, Flam­­beaut, a veterán gránátost, akit már Heine szívébe zárt, Came­­rata grófnőt és mind a híveket, akik egy szép álomért, hitük igazáért meghalni is készek. Mindenekelőtt — s ez termé­szetes — a zendülő herceg, a világtipró apáért lelkesülő Fe­renc arcvonásai ütnek át az idő ködfüggönyén. S vajon kire emlékeznek a Sasfiók magyarországi siker­­sorozatának fül- és szemtanúi? A legtöbben Gobbi Hildát, az 1941-es felújítás hősét látják a Sasfiók frissen nyomott szín­lapja mögött, de sokan — az idősebbek közül — még jobban emlékeznek Várady Arankára, Darvas Lilire és Hettyey Aran­kára a 20-as és 30-as évek Sas­fiúk felújításának immár le­gendás címszereplőire. Vagyis a reichstadti herceg szerepe híres színésznők nevével forrt össze. Éppen ezért sokan nem értik, miért játssza Ferencet a Petőfi Színház színpadán férfi­színész: Somogyvári Rudolf. A hagyomány élő és emlékező őrei választ kérnek és kapnak is Egri István igazgatótól. — Rostand a Sasfiókot Sa­rah Bernard színházának írta. A reichstadti herceg annyira megtetszett a világhírű tragi­­kának, aki egyben teljhatalmú színházigazgató is volt, hogy el­határozta, maga játssza el. Az akkor — 1900-ban — már 56 esztendős Sarah Bernard fel­lépése a fiatal herceg szerepé­ben természetesen szenzáció volt, s már kuriózum jellegénél fogva is óriási sikert ígért. Ha ehhez még hozzászámítjuk Sa­rah Bernard kivételes tragikai tehetségét, egyáltalán nem meglepő, hogy a párizsi bemu­tató női Sasfiókja követőkre talált. A színházigazgatók a párizsi bemutató sikerén fel­buzdulva, női szerepet csinál­tak a reichstadti hercegből. Oka volt ennek bizonyos mér­tékig az apja dicsőségét sóvár­­gó fiú jelleme, akaratgyenge­sége, puha erélytelensége. Ez­zel azonban Rostand szándéka szerint együttjár a gloire ra­gyogásának álomvilágában élő ifjú lelkes rajongása, dicső­ségvágya, a hősi sors vállalása, amely teljes erővel csak a fér­­fiszínész játékát hathatja át. — Ez a meggyőződés vezet­hette Beöthy Lászlót, az egye­k­kori Magyar Színház igazgató­ját, aki férfiszínészre osztotta a szerepet. Igaz, ez a színész a felejthetetlen Törzs Jenő volt. Ő játszotta először a reichstad­ti herceget magyar nyelven, magyar színpadon. Ez is hagyomány és mi ezt követ­tük, mert az a véleményünk, h­ogy a nadrágba bújtatott drá­mai hősnő nem fér meg a rea­­ista színjátszás igényességé­vel Dersi Tamás A wagrami síkon: Flambeau (Mádi Szabó Gábor) és Sasfiók (Somogyvári Rudolf). IJJ KISMAMA: Gyurkovics Zsuzsa, a Nemzeti Színház művésznője tíznapos kisfiával. ARANYKOPORSÓ Összemosolygott a két fiatal arc s mosoly­gott rájuk az oltárról szűz Diana, is, akit ihletett szob­rász véshetett­­ ki szicíliai márványból. Szokatlan csak az volt rajta, hogy felső tes­tét a két lányosan boltozott kebellel teljesen fedetlen hagyta a szobrász. —■ Milyen szép! — sóhaj­totta el magát a fiú. — Várjatok — mosolygott a sekrestyés. — Most megmu­tatom a legnagyobb kin­csünket. Két talpatlan, gömbölyű ezüstcsészét vett ki az oltár mélyedéséből. — Látjátok, — simogatta erős, öreg kezével az ezüstö­ket — ezekről a csészékről mintázta a szobrász az isten­nő kebleit. Kint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt, átnyújtva a csészéket a fiúnak. A lány kevélyen fölszegte a fejét: — Mit gondolsz, kis fiú, van nekem valami szégyellni­­valóm az istennő márvány­­■bavésett és ezüstbe öntött keb­lei előtt? Szétnyitotta mellén a rici­­nium hasítékát és Diana ezüst keblei csengve gurultak végig az­ oltár márványlép­csőin. S bár itt az istennőt súlyos sérelem érte, Diana, akinek márványarcát éppen a­kkor érte a tetőzésen be­­csorgó napsugár, lágyabban mosolygott, mint eddig. S mo­solygott a sekrestyés is, aki nem találta szükségesnek se csoszog­ással, se köhögéssel siettetni a két fiatal száj szétválását.” Ennek az eleven film­részletnek, amelynél köl­­tőibben, klasszikusabban és érzékibben egy vad és gyö­nyörű szerelmi jelenetet rit­kán láttam kifejezni, csak egy a hibája. Hogy nem film­részlet. Móra Ferenc „Arany­koporsó” című regényéből ki­írt néhány sor csak. A jele­net, amelynek minden moz­­zanatát boldog lüktetéssel dobogja át a költészet és a valóság, s levegőjének illata és színe van, mindeddig csak papíron él. De így van ez végesvégig a regényben. Nem tudom a két kötetet úgyszólván sehol se úgy kinyitni, hogy ne ké­szen ugorjanak ki belőle a filmkockák. Nem tudtam ed­dig a regényt Soha úgy elol­vasni, hogy a romantikus cselekmény nagy mozgalmas­ságát, drámai és Urai részle­teinek minden árnyalatát ne láttam volna azonnal egész látványosságában kibomlani a szemem előtt. Nem hiszem, hogy van filmszerűbb törté­net, nem hiszem, hogy van filmre kívánkozóbb történel­mi és földrajzi háttér a ma­gyar irodalomban az Arany­koporsóénál. Mindez nem kósza ötlet­ként jut az eszembe. S bizo­nyára nem az egyetlen va­gyok, aki az Aranykoporsó filmszerűségét észrevettem. Nem én találtam fel ezt a spanyolviaszt. De tapasztal­tam, hogy a különböző spa­nyolviaszkokat időnként újra meg újra fel kell találni ná­lunk adott alkalmakkor, kü­lönben elfelejtik, hogy már föl vannak találva. Az adott alkalom itt van. Az októberi események előtt szó volt magyar—olasz közös filmről, s bizonyára lesz is még szó róla. Márpedig olasz—magyar filmegyüttmű­ködés számára nagyobb, mél­tóbb és alkalmasabb témát az Aranykoporsónál nehezen lehetne találni. Egyenlő ér­tékeket cserélnénk ki: mi adnánk a történetet és ők adnák a tengert. Mi adnánk Quintipor, a rabszolgának nevelt császárfiú és Titanilla, a vad és gyöngéd császárlány sze­relmének történelemmel és romantikával, erős drámával és szelíd lírával bearanyozott meséjét és ők adnák a Baiae fölött a jószagú szélben rin­gó ciprusokat s a sorrentói öböl kék fodrozását. Mi ad­nánk a keretet a vérrel és tömjénnel búcsúzó ókor s a vassal és ifjúi, barbár erővel beköszöntő középkor találko­zásának ábrázolásához és ők adnák a babérligetek mély zöldjéből előszökkenő, hófe­hér istenszobrokat és kar­csú, görög márványoszlopo­kat, azt a mediterrán ragyo­gást és sejtelmes félárnyé­kot, amely Capri fölött szik­rázik és az umbriai dombok közt oson. Mi adnánk az alapot a paloták csarnokai­ban titkosan alakított politi­­kához és pohárcsengéssel, lantpengéssel kísért, virág­füzérrel koszorúzott, ókori ti­vornyákhoz, a piacokon és az arénákban formálódó törté­nelemhez, a borpecsétes, délszaki kocsmákban és a szénaillatú mezőkön zajló, erők, emberi élethez és ők tennék ezt a politikát fe­szültté, a tivornyát rómaivá, a történelmet monumentá­lissá, az életet gazdaggá, la­tinosan nyüzsgővé és élet­szerűvé. Ők adnák a keresz­ténység véres, keresztfákat ültető és mártírokat termő hajnalának lobogó hitét és mi adnánk azt a derűs és bölcs kétkedést, amely a re­gény meleg, Móra Ferenc-i fi­gurájának, Bionnak, a filo­zófusnak szavaiban moso­lyog. Mi adnánk a magyar „Quo vadis“-t és ők adnák hozzá az olasz klasszikumot. Ellenem szegezhető, miért romantikus témát ajánlok a közös filmhez, miért nem neorealistát, amelyben a leg­nagyobbak az olaszok? Ép­pen ezért nem. Mert a legna­gyobbak benne, neorealizmus­­ban nem szorulnak a mi se­gítségünkre. És miért nem n­di témát? Mert ebben meg mkünk fölösleges az olaszok Földközi-tengere, babérerde­­ji­, tájképe, a gyönyörű föld­jükön elevenen élő s minden­­ben kifejeződő történelmi fr­últja. A mi saját problé­máinkra nem található felo­ld a citromfák alatt, csak az akácosokban, nem található háttér a magyar életformától oly nagyon elütő életet élő olasz nagyvárosokban. Az Aranykoporsóban él talán az egyetlen olyan nagy magyar filmtéma és csodálatos embe­ri és történelmi filmcselek­mény, amelyet éppen az ola­szok segítsége nélkül talán soha nem tudnánk megvaló­sítani. Most kellene megra­gadni az alkalmat nekünk is, nekik is. S még valamit, ha már ma­gyar regényről van szó. Az Aranykoporsóéhoz hason­lóan megfilmesítésre kínál­kozó témák hosszú sora él még a magyar irodalomban, Jókai, Mikszáth — s ki me­rem mondani — Krúdy re­gényeiben. Tudom, hogy van néhány ismert filmművé­szünk, akit e könyvek átköl­­tése filmre méltán izgat és lelkesít. Ezt a kedvet nem volna szabad kihamvadni hagyni bennük. Témákra, tervekre, termé­keny művészi ábrándokra éveken át sírásói buzgalom­mal és szakértelemmel szö­gezte rá egy szorgos kultúr­­bürokrácia a szabvány-fa­­koporsók fedelét. Témákat, terveket, ábrándokat szórt meszesgödörbe a szűk­látókö­­rűség, a nemtörődömség, a műveletlenség és a feledé­­kenység. Most ki kell őket szabadítani. A fakoporsókból és a méltatlan, közös sírok­ból az igazságnak és a szép­ségnek olyan eltemetett, vert­arany kincse kerülhetne fel a napfényre, amelyben népünk is, a nagyvilág is örömét lel­né. Mátrai-Betegh Béla Ma hallottuk □ A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN nagy sikerrel zajlott le a „Warrenné mester­sége“ ottani bemutatója. Kü­lönösen nagy sikere volt a fel­újításon a címszerep alakító­jának, Hamvay Lucynak és Vivie szerepében Feleki Sári­nak. □ AZ EZ ÉVI OSCAR-DÍJ­­RA Ingrid Bergmant, Debora Kerrt, Lawrence Oliviert és James Deant jelölték. □ JÓ HANG, SZÉP ELŐ­ADÁS jellemzi az Egressy Színpad Kodály-termének mikrohanglemez-bemutatóit. Csütörtök kivételével minden este fél hatkor az „Ördöngős hangszerek“ című jazz-műsort adják elő és ennek keretében bemutatják a legújabb Mam­bo és Rock and Roll lemeze­ket is. Ma fél hatkor a Milá­nói Scala legjobb énekesei­nek hangversenyét közvetítik, ugyancsak mikrolemezről. Gigli, Mario del Monaco, Tito Gobbi, Callas, Renata Tebaldi a legszebb olasz áriákat ének­lik. □ PÁSZTOR JÁNOS szín­művész, a Nemzeti Színház művésze színdarabot irt, mely­nek hőse a híres tudós: Robert Koch. A színdarab hangjáték­­változatát rövidesen bemutat­ják nálunk. □ ILLEMTAN indul a rá­dióban. „Illemkódex” lesz a műsor címe, és március 13-án sugározzák az első leckét. □ A PÁRIZSI OPERAHÁZ­IT­AN az elmúlt napokban egy 11 éves kislány jelentkezett, aki elmondotta, hogy buda­pesti, tagja volt az Operaház balettjének, és az volna a vágya, hogy mint „patkány”, bejut­hasson a párizsi opera balett­karába. A kis Hantos Dóra, aki apja kíséretében volt, közölte még, hogy anyja Csinádi Dóra, a budapesti Operaház balett­táncosnője, aki Bécsbe távo­zott, majd onnan visszatért, és utána újra, rendes útlevéllel, visszautazott Bécsbe. A párizsi operánál tudomásul vették a kis Hantos Dóra jelentkezését, és felvételét a jelenleg még Bécsben tartózkodó anyja, va­lamint a francia művelődés­­ügyi minisztérium beleegyezé­sétől tették függővé. □ FEDERICO GARCIA LORCA „Bernarda háza” című művének készülő filmváltoza­tát világszerte nagy érdeklődés kíséri. A női főszerepet ugyan­is nem kisebb művésznő játsz­­sza a francia Roger Leonhard rendezésében, mint a leghíre­sebb filmcsillagok egyike, a mexikói Dolores del Rio. □ ANDRÉ MAUROIS-RÓL, a kiváló francia íróról film ké­szül. Rendezője Michel Prost. □ A MAGYAR IRODA­­LOMBARÁTOK az utóbbi években megismerkedhettek az angolok nagy költőjének, Dylan Thomasnak műveivel, kitűnő költőink fordításában. E héten Angliában, a londoni Westbourne Park roadon fel­állították a költő szobrát, amely — mint mondják — az első cigarettás szobor a vilá­gon, Olaff de Wet szobrász­­művész munkája. □ BORDEAUXBAN, május 8-án, kéthetes ünnepi zenés fesztivál kezdődik, amelyen a magyar Széll György két estén vezényli a clevelandi filharmo­nikus zenekart. A fesztivál ke­retében nagyszabású Goya­­kiállítást is rendeznek. □ PÁRIZS új Mistinguettet avatott Zizi Jeanmarie szemé­lyében a l’Alhambrában. Che­valier, akik végignézte Zizi ötvenperces produkcióját, lel­kesedve kiáltott fel: „Íme, meg­érkezett az új Mistinguette!” Igaz, hogy Chevalier egyúttal tulajdonosa is a l’Alhambrá­­nak... □ BILICSI TIVADAR köz­reműködésével folytatja sikeres előadásait a KPDSZ Új Szín­pad. „Ezt nem a csillagokban írták...” című vidám zenés műsorban. □ GYEREKEK! A távbeszélő mesemondó (427—960) pénteki műsora: Illyés Gyula: A rest macska. (Elmondja: Szemes Mária.) Színházak péntek) műsora: Operaház: Don Carlos (S. 4. bérlet, 6). — Opera­ház Erkel Szín­háza: Figaro házassága (4/4. bér­let, 6). — Katona József Színház: Pygmalion (fél 6). — Madách Színház: Sári bíró (Péchy-bérlet, 6). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Hajnalban, délben, es­te (Jakobi komb.-bérlet, 6). — Petőfi Színház: Sasfiók (bemu­tató, fél 6). — Jókai Színház: Nincs előadás. — Fővárosi Ope­rettszínház: Csárdás királynő (fél 6). — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás. — Vidám Színpad: Szane­­java (fél 6). — Kis Színpad: A doktor úr (6). — József Attila Színház: Az esernyős király (6). — Állami Bábszínház: Aki kiáll!«, adja át (6). — Déryné Színházi Tabáni legenda (6). — Zeneaka­démia: A MÁV Szimfonikusok V. bérleti hangversenye (6). — Ka­mara Varieté: Vonósnégyes (4 és fél 7). — Budapest Varieté: Auto­mat­ák .. .­ (negyed 7). Kosztolányi Dezső költészete címmel matinéit rendez a TTII március 3-án, déli 11 órakor a társulat budapesti székházának előadótermében (VIII., Múzeum ut­ca 7.). Bevezetőt mond Kárpáti Aurél, közreműködnek: Jancsó Adrien, Palotai Erzel és Tallós Endre. Jegyek 4 forintos árban a helyszínen és az Ismeretterjesztő­boltban. (VI., Lenin körút 6). kap­hatók. MAGYAR FILM. MAJÓL: MŰVÉSZ TÁNCSICS VÖRÖSMARTY Hannibál TANÁR ÚR MOM KULTURH/ XII., Csörsz U. 18. Telefon: 150-091. Március 2-án, szombati 6 órakor Molnár Fe­DILI vígjáték 3 felvo .­ Szereplők: Ványai Lajos, Simon , Peti Sándor, Láng Mária és Horkay János. Megközelíthető: 59, 60, 61-es vill. és a 2. 21-es autóbusszal. KÜLÖNFÉLE­­ VILLAMOSSÁGI ANYAGOK­­ (zamánchuzal, dinamóhuzal,­­ ellenállás huzalok, izzólámpák, i­­nfravörös izzók, különféle , erősáramú szerelési cikkek) RAKTÁRKÉSZLETBŐL Átadok Budapesti Kőolajipari Gép- , óvár. Bp. XVIII. Gyomrai út 79/83. Telefon: 346-537.

Next