Esti Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-01 / 282. szám
CSODATÜKÖR HÁz cALlami (Bábilukág, bemntartója. Végre valami operettféle ebben a zenés darabokban oly szegényes világban — kiálthatott fel tegnap este a néző a Bábszínház bemutatóján. Hiszen a két pesti operettszínház, a vidéki színházak, a művelődési házak megszámlálhatatlan sokasága és a maszek brigádok tömkelege alig elégíti ki közönségünk ilyen irányú igényét. Végre: most már a Bábszínház is operettszerű mesejátékot játszik, s ha így haladunk, maholnap a Nemzeti Színházban sem kapunk mást. Félretéve a tréfát, valóban érthetetlen, hogy milyen hézagpótlási szándékkal választotta bábszínházunk ezt a darabot. Azt hittük, végleg eljárt az idő a nevetségesen magyarkodó, negédeskedőn csepegő, szirupos daljátékok felett. Lám, szorgos kezek kiásták az idő homokjából. Talán csak nem azért, hogy az árvalányhajkalapos Halál elsírhassa bánatát a pusztuló magyar hon felett? Az első percek még valami paródiát sejtetnek. Ám a nevetés torkunkon akad, mert a Halál és az öregasszony olyan érzelemröcögtetős komolysággal cserélgetik könynyeiket, hogy elvárják, most a néző is sírja el magát. S ez így megy a csodálatos végkifejletig, amikor politikus barátunk, a Halál elkaszálja az öregasszonyt, majd megsiratja, levonva azt a meghökkentő tanulságot, hogy kétségbeejtő, miszerint a Halálnak nincsen édesanyja. Ismételjük: mindez nem paródia, halálosan komoly, már amennyire komoly tud a néző maradni Szűr-Szabó József kitűnő groteszk bábus környezetében. Mert az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a bábok, a díszletek — Neogrády Miklós munkája — és a szereplők, különösen a Mikán nénit játszó Könyves Tóth Erzsi igen jó. Budai Dénes is komponált egy-két kedves melódiát hajdan ehhez a darabhoz, s Egry István, a rendező is igazi színpadot varázsolt a bábuk köré. Bár ez nemcsak erénye, de gyengéje is az előadásnak, hiszen a bábszínpadtól más megoldásokat várunk. A Bábszínház felnőtt műsorainak szellemességével, eredeti megoldásaival, félig-meddig kabaré-jellegével, komoly színvonalat és tekintélyt vívott ki rövid idő alatt. Előadásairól — a Sztárparádétól, a Szigorúan bizalmas, a Pesti mesék, a Szerelmes isteneken át az Ember komédiájáig — beszéltek az emberek, mint a fővárosi színházi világ kicsit csípős, de mindig üde és eredeti hajtásáról. Ám vitatható, hogy ha új műfajt akarnak keresni, akkor ezen az úton kell-e kezdeni. Nem hisszük, hogy a közönség ezt kívánja, s különösen nem a Bábszínházban. (bernáth) „Leningrádi szimfónia” címmel új filmet készített a Moszfilm Stúdió. A fasiszták által körülzárt Leningrádban előadják Sosztakovics VII. Szimfóniáját. Erről szól a drámai filmalkotás. Képünkön Jevgenyij Mravinszkij, aki a leningrádi szimfonikusok zenekarát vezényli. A GONDOLKOZÁS EZEREGYÉJSZAKÁJA, egymásból kibomló, egymásnak felelgető keleti mesék, amelyekben derűsen könnyed formákat kap az elvont gondolat, és merész utakra indul, akárcsak Szindbád, a hajós — ilyen könyv Füst Milán új műve. A címe: Ez majd én voltam egykor. Az a sok ifjabb-öregebb bölcs tudniillik, aki a könyvben egymástól veszi át a szót, és szövi tovább és tovább a mesét, hol a létezés végső kérdéseiről, hol mellesleg csak arról, hogy miben áll a szép nők szerencsétlensége. (És közben az a jogos gyanújuk támad, hogy a szép nők mintha nevetnének magukban mindenféle filozófián ...) Nagyon gazdag könyv ez, és nagy élvezet olvasni. A gazdagsága nem csupán az eredetien kifejtett gondolatokban van, hanem tetézetten abban, hogy a gondolkodás gyönyörű szenvedélyét is közvetíteni tudja. Mert a gondolatokkal vitába is szállhatunk, akár fel is mérgelődhetünk rajtuk. Semmi rejtett tiltakozás nincs a könyvben ez ellen, annál is kevésbé, mivel az a mind, ami Füst Milán volt egykor, az is folyton vitázik és torzsalkodik egymással. De a gondolkozás szenvedélye, a legszebb emberi indulat, kiárad ránk a könyvből —, és ezzel mindjárt azt is megmondtuk, miért nagy öröm ezt olvasni. Amellett a megírás sokféle leleménye, és ami azokon átcsillog, az érett művészet — szintén az élvezetünket szolgálja. A ..kérdésfeltevések” meghökkentő egyszerűsége — „Minek van a sárgarépa?” —, a tudatos anakronizmus angyali humora; a margóra kivetett jegyzetek aforisztikus tömörsége — „Valamivé lenni jó. Valaminek lenni unalom” —; és ahogyan a szöveg, arányos váltakozásokkal, a költészet magasságaiba emelkedik, mindez együtt Füst Milán művészetének summájává avatja a könyvet. Szeretnénk is leírni, de csak úgy, hogy tiszteletnek hasson: Füst Milánnak sikerült, ami keveseknek adatik meg, hogy azzá váljék lassanként, amit már pályája kezdete óta mutatni és játszani szeretett. Ő mindig, talán már húszéves korában is, a sűrű bölcsességű nagy öregemberek tartását szerette, és ez most a teljesded-teli valóság. — Nem volna helyesebb, ha így hangzanék a könyv címe: „Ez mind én vagyok most már?” (Bibliotheca Könyvkiadó.) MINDIG A NOVELLA volt Cseres Tibor erősebbik oldala, egy vonzóan sokszínű novellás kötetben, a különféle szerelmekben, tapasztalhatjuk most művészetének higgadását-tisztulását is. Esedékes volt ez a higgadás. Cseres kezdettől fogva a mai élet útjait járta, és nem a kényelmes sematizmus vattaruháiban. Szívósan — és elég figyelemtől kísérve — küzdött mindig műveinek igazáért, és a stílus eredeti, modern, népi művészetéért. És hogy ez a kétszeres küzdelem csak lassanként, buktatókon át, hozhatta meg a győzelmet, az könnyen belátható, de most már megvárt, úgy mutatják kétségkívül az utóbbi két esztendő novellái. Cseres győzelme az anyagon való biztos fölülkerekedésben mutatkozik meg. Világunkat jól ismeri; a témái nem tételek, hanem a valóság eleven, és rendszerint meglepő szögből felvillantott mozzanatai. És noha Cseresnek nem természete sem a pontos kiemelés, sem a viharos felfokozás, mégis — vagy éppen azért — sokat tud mondani. Akad még ebben a kötetben is két-három kevéssé tisztázott írás (mint maga a címadó is, és a Tánc, a Ballépés), de olvassuk csak el az olyan novellákat, mint A tizedik, a Vaddisznók, a Legényke a gáton, a Cudar gólyák, mindjárt szemközt kaphatjuk azt a sokat hangoztatott igazságot, hogy az élet mennyivel gazdagabb, bonyolultabb, egyáltalán, mennyivel életebb, mint ahogy a sémák mutatni szeretnék. Nem feltétlen más, de feltétlenül bonyolultabb, ez a végső tanulsága Cseres új novelláinak. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) HOGY AZ IRODALMI MŰ mindig élménybe születik, azt a dilettánsok találták ki. De nem is mindig az a leküzdhetetlen vágy hozza létre, hogy az igazság érzékletes formákat öltsön a mű által. A vak muzsikus például, Korolenko finom szövésű regénye másképpen fogant. Egy megválasztott és önként vállalt feladat nemes izgalma hatja át ezt a regényt. Egy kísérletén mintha az író azt kutatta volna, hol vannak az írás végső határai. Hol ér véget a kifejezhető, és egyáltalán, van-e valami, ami az írott szó művészetével kifejezhetetlen volna? A feladat ez volt: ábrázolni kell fokról fokra egy vakon született gyermek felnövekedését, lelkének és értelmének kínzó válságait, míg az élethez jogot és formát talál egy világban, amelyet mások látnak — ő csak tud. Kegyetlenül nehéz feladat. Aki vakon született, annak egyetlen képe nem lehet a világról, másfelől pedig, a látó ember számára alig felfogható, hogy ez mit jelent. Szóval, ha Korolenko a kifejezhetetlen határzónáit kereste, akkor jó helyen járt. És bámulatos, ahogyan ez a nem hasonlítható és alig felfogható emberi valóság mégis megjelenik előttünk. Nem az érzelmeskedés olcsó hatásaival. Az író gyöngéd, de szigorúan pontos rögzítésekkel dolgozik, és a beleélésnek — ha ilyenről lehet itt szó — rendkívüli fokait valósítja meg. Végül pedig, a szerelem és a tettekre szomjas akarat kettős válságán át, az ember és a világ különös drámájává emeli fel a vak Petrusz történetét, és a különöst éppen azzal az igazsággal hitelesíti, hogy minden emberi sors, a leginkább számkivetett is, be van kötve a törvények egyetlen, mindenkivel közös hálózatába. A kísérlet sikerült, az alig kifejezhető itt áll előttünk a papíron. De mért van az,, hogy az öreg Makszim bácsi, a vak fiú töprengő-bölcs nevelője, mégis közelebb áll hozzánk, mint a földerített titok? ... A fordítás Haiman Hugó kellemes, egyenletes munkája. De nem túlzás Ukrajnában kúnhalmokról és hajdúkról beszélni? És az, ugye, csak a penna túlszaladása, amit a kiadó mond a regényről, hogy: „a világirodalomban aligha akad párja ennek az aprólékos lélektani elemzéssel megalkotott regénynek”? Az Európa kiadása, Czibor János írók és művek □ SZABÓ LŐRINC emlékére hétfőn előadást rendez az Irodalmi Színpad, és az előadást kedden, szerdán is megismétli. Németh László bevezetőjét Ujlaky László olvassa fel. Kiváló előadóművészek tolmácsolják Szabó Lőrinc műveit. □ WERNER RICHTER zongoraművész a jövő hét elején érkezik Lipcséből Budapestre. Hangversenye lesz az Állami Hangversenyzenekarral, és több magyar zeneművésszel tárgyal majd egy-egy szerzeményük külföldi előadásáról. □ A PETŐFI SZÍNHÁZBAN rövidesen próbálni kezdik Hasek regényének színpadi változatát. Peti Sándor lesz Svejk. □ VASZARY JÁNOS, a modern magyar festészet kiváló mestere kilencven évvel ezelőtt született. A két világháború között ő közvetítette hazánkba a párizsi piktúra új eredményeit. Műveiben a modern élet ábrázolására törekedett; sok festményt készített Párizsról, Itália gyönyörű városairól, fürdőiről. Fontos szerepet töltött be ösztönző pedagógiai tevékenységével; egy évtizedig tanított a főiskolán. Úgy halljuk, a Nemzeti Galéria két év múlva emlékkiállítást rendez műveiből. □ AZ OPERAHÁZ módot ad másutt szerződtetett fiatal magyar művészek megszólalására, így történt ez pénteken a „Don Juan” előadásán is. A szegedi Nemzeti Színház művésznője, Moldován Stefánia énekelte Elvira szerepét. Korábban Moldován Stefánia sok nagy szerepet énekelt a szegedi színpadon. □ ADY-ESTET rendeztek a kazincbarcikai munkás-kultúrházban. A két és félórás műsorban Jancsó Adrienn, Gönczöl János és Turgonyi Pál tolmácsolta a költő legszebb verseit — nagy sikerrel. □ PÓR BERTALAN Kossuth-díjas festőművész és Makrisz Agamemnon, a Képzőművészeti Szövetség képviseletében ma Moszkvába utazott, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítást nézik meg. □ DR. MILAN HORVAT, a zágrábi filharmonikusok vezetője, s a londoni szimfonikusok állandó karnagya levelet intézett a Filharmóniához, amelyben bejelenti, hogy áprilisban Zágrábban, majd Rijekában, május 8-án Budapesten, utána pedig Londonban dirigálja Szabó Ferenc „Emlékeztető”-jét. □ TÍZ FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZÜNK utazott a Szovjetunióba. Meghívásra egy hónapot töltenek a fiatal festők és szobrászművészek Moszkvában, Leningrádban és Kijevben. □ FARKAS FERENC megzenésítette Füst Milán néhány költeményét. Az új kompozíció szólóénekre, fuvolára, mélyhegedűreés gordonkára íródott. Címe: „A vándor dalai”. Három részből áll: 1. Útrakelni, menni, menni. 2. Tavaszi dal. 3. A kalandor. Az új dalciklust Szabó Miklós énekli, s a rádió mutatja be. A ZENEI KÖRÖKBEN nagy figyelem előzi meg a december 8-án bemutatásra kerülő új hegedűverseny, Weiner Leó Kossuth-díjas zeneszerző m művét. A Magyar Néphadsereg Központi Tisztiházában zajlik le a bemutató a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának nyilvános hangversenyén, Bródy Tamás vezényletével. A versenymű szólistája Ney Tibor. sok bonyodalommal, ráfizetéssel és szent fogadalmakkal "Off,oz volt, hol nem volt, De még a Nyugati pályaudvaron is túl, ahol a Váci út a Lehel-piacot elkerüli, élt, éldegélt egy kultúrfelelős a Budapesti Szerszámgépgyár irodájában. Történt egyszer, úgy Gottfried napján, hogy a kultúrfelelős — nevezzük • Gergely Istvánnak — ajtaján bebocsátást kért Marsalkó Ferenc, az Állami Operaház közönségszervezője. Amikor saruját megtisztitá az út porától, észrevéve, hogy Gergely István szívét sötét gondok nyomják. — Mi bánt téged, édes barátom? — kérdé részvéttel. — Haj, haj — sóhajtja a másik —, csak az a bánatom, hogy szeretném valami jó szórakozással megörvendeztetni dolgozó társaimat és nem tudom, mitévő legyek. — Sose búsulj, kenyeres — rikkantott jókedvvel Marsaiké, s azzal ripsz-ropsz, előkapott tarisznyájából egy iratot. — Tudod-e, mi ez? — Majd megmondod, ha akarod — felesé Gergely. — No, akkor jól figyelj: ezen a papíron jobbnál jobb művészek nevei vannak. Na már most én megkérem ezeket a művészeket, hogy szerepeljenek,te elmegy az" Országos Filharmóniához, aki hétfejű sárkányként őrzi a kultúra birodalmának ajtaját, és néhány dukátarany közvetítési díjat átnyújtva, kikéred a művészeket. Azután elmegy a Szent Gellért püspökről elnevezett fürdő igazgatójához, és bérbe veszed a gyár nevében a márványtermet. Mindezért te adsz nekem húszezer dukátot. Úgy is cselekedtek, ahogy megbeszélték. Gergely István kikérte a művészeket, bérbe vette Kelemen napjára, vagyis november 23-ára a márványtermet, aláírt egy árkuspapírt, amelyben ígérte: zártkörű lesz a reggelig tartó mulatság. Igen ám, de közben a Könynyűipari Szerelő- és Épületkarbantartó Vállalat és a Remix-gyár KISZ-bizottságát is bánat gyötörte. Nosza, ide kiszaladt, Spak Sándor, akinek jószívéről legendák keringenek, és hogy felvidítsa az üzemi fiatalokat, nekik is megígérte a Szerszámgépgyárnak ajánlott műsort, teljesen ingyen, sőt ezer dukátot ígért a várható bevételből. S mindezért csupán megbízóleveleket kért, hivatalos gyári pecséttel.Oroszo, lett ezután sürgésforgás a nyomdában, kliségyárban, hirdető vállalatnál, hogy a nagy napra készen legyen minden. Már árusították a jegyeket az Express utazási irodában, a trafikokban és a plakátok is megjelentek útonútfélen. De jaj szegény fejüknek, amiért ilyet cselekedtek. A plakátok láttán a Szent Gellértről elnevezett fürdő igazgatója ezt mondá: felrúgtátok a megállapodást, mert zártkörű mulatságot nem szoktak plakáton hirdetni! Ezért a márványtermet büntetésből nem adom. S hiába jött Gergely István a kultúra egyik apostolával — aki Szilágyi Virgil névre hallgat és hangversenyszervezésből tengeti életét — s az hiába mondá, hogy az ő papája Pongrácz Kálmán mellett dolgozik, bizalmi állásban, s majd lecsapatja az igazgató fejét; s hiába jött másnap Gergely István a kultúra másik apostolával — aki Spiegel Iván névre hallgat és közönségszervezéssel tengeti életét — és mint a SZOT kultúrosztályának állítólagos munkatársa, a szakszervezet haragjával fenyegetőzött — mindez nem használt. A termet nem kapták meg, s így akik előre örültek a Jazzrevű az éjszakában csodálatos dallamainak, nem tudtak vigadni. De kapott helyette a Könynyűipari Szerelő és Épületkarbantartó Vállalat 2300 dukátos nyomdaszámlát, várhatják a kliségyártól is a számlát, a Madách Színház is bejelentette követelését — ott akarták a jazzrevüt november 23-án, Kelemen napjának éjszakáján másodszor előadni. — Kapott fegyelmit a KISZ agit-proptitkár, amiért engedély nélkül használta a gyár pecsétjét. Kapott számlát a Remix-gyár is az Állami Hirdető Vállalattól 950 dukát erejéig. Gergely István nem kapott semmit, de fizetett a saját zsebéből 600 dukátot nyomdaköltségekre. És akik jegyet vásároltak? Azok kaptak egy vagy több rózsaszínű papírt. És azok, akik enynyi embert beugrattak? A gyári ügyészeken keresztül feljelentést kaptak, de hogy mit kapnak még, azt majd nagytudású emberek fogják kiolvasni a törvénykönyvekből. Pedig én édes istenem, be, szépen indult az egész. A három gyár vállalta a három előadás költségeit és a bevételből szépen osztoztak volna a csupaszív szervezők. Ez tanulság: éppen ideje lenne világra segíteni azt az évek óta húzódó isteni rendeletet, amely lehetetlenné tenné Spak Sándor meg társai aktív nyüzsgését a kultúra berkeiben. Kelt az Úr 1957. esztendejének december havában, Elza napján. Pesold Ferenc krónikás Megkezdődtek az ünnepi Kodály-hangversenyek Kodály Zoltán 75. születésnapja alkalmából rendezett hangversenysorozat első estjén, pénteken a Zeneakadémián a zeneköltő kamarazenei művei közül a Tátrai-vonósnégyes az I. Vonósnégyest játszotta, majd Tátrai Vilmos és Banda Ede a Hegedű gordonka-duót adta elő. Szünet után a Trió-szerenád volt műsoron Tátrai—Szűcs—Iványi előadásában. A tapsokra Kodály Zoltán is megjelent a pódiumon. A közönség lelkesen ünnepelte. Három sdőfilm Három sikerült kisfilmet mutatott be a Medicina Vállalat az Uránia Filmszínházban. Mindhárom újszerű művészi eszközökkel igyekszik megvalósítani célját: az ismeretterjesztést. Egyikben-másikban a humor és a líra fényei is meg-megcsillannak az oktató jelleg mellett. A három kisfilm közül kétségkívül a „Hévíz” című színes rövidfilm a legértékesebb. (írója: Túri András és dr. Kérdő István, rendezője: Széchy Ferenc.) Egy-egy helyen mesterien fényképezett tájképei, hangulatokban gazdag részletei figyelemreméltó rendezői és operatőri munkára vallanak. Az „Egészségére” című kisfilm a mindennapi étkezéssel kapcsolatos tennivalókra hívja fel a figyelmet, míg a „Péter-Páltól István-napig” egy gépállomás egészségügyi követelményeit mutatja be szemléletesen. (y. n. z.) a Hét Könyvei Bibliotecha. Benedek Marcell: Az olvasás művészete. F. Kahn: Nemi életünk. Európa Kiadó: Boyer: Az utolsó viking. Regény. A boldogtalan kolibri. Dél-amerikai indián legendák és mesék. Mark Twain: Ádám és Éva naplója. Jean Effel rajzaival. Pla ton: Szókratész védőbeszéde. Gondolat Kiadó: Tarle, Napóleon. Történelmi regény. Kárpátodusi Területi Könyvkiadó, Ushorod. Alexej Tolsztoj: Aranykulcsocska. Meséskönyv. Kossuth Kiadó: Galilei-per a XX. században. Marosán György: A párt és a tömegek kapcsolatának néhány kérdése. Szépirodalmi Kiadó: Victor Hugó: A párizsi Notre-Dame. I—III. kötet. Olcsó Könyvtár. Tankönyvkiadó: Hegedűs János: Arany János a katedrán. Zeneműkiadó: Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa. II. kiadás. Színházaik szombati és vasárnapi műsora: Operaház szombaton: Bánk bán (E-bérlet, 3, előadás, 7), vasárnap délelőtt: Háry János (ifjúsági előadás, 11), este: Orfeusz (7). — Operaház Erkel Színháza szombaton: János vitéz (7), éjjel: „Elnézem hajnalig” (Kíváncsi külföldiek kalandjai a pesti éjszakában, 11), vasárnap délelőtt: Denevér (11), délután: Magyar Állami Népi Együttes előadása (3). este: Tosca (15. bérlet, 4. előadás, 7). — Nemzeti Színház szombaton és vasárnap: Tisztújítás (7); vasárnap délelőtt: Az ember tragédiája (10). — Katona József Színház szombaton és vasárnap: Galilei (fél 7). — Madách Színház szombaton (7), vasárnap (délelőtt fél 11 és este 7): Anna Frank naplója. — Madách Színház Kamaraszínháza szombatom és vasárnap: Milliomos Nápoly (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza szombaton: Erdő (7), vasárnap délután: Földindulás (fél 3) este: Hattyú (7). — Petőfi Színház szombaton és vasárnap este: A nevető ember balladája (7), vasárnap délután: Olympia (3). — Jókai Színház szombat és vasárnap este: Trisztán (7), vasárnap délután: A tanítónő (fél 3). — József Attila Színház szombaton és vasárnap este: Váljunk el (7), vasárnap délután: Szabin nők elrablása (fél 3). — Irodalmi Színpad szombaton, és vasárnap: A magyar kabaré 50 éve: Nagy Endre est (fél 8). — Fővárosi Operettszínház szombatom (7), vasárnap délután negyed 3). Kard és szerelem, vasárnap este: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház szombaton (7), vasárnap (délután fél 3). Tavaszi keringő, vasárnap este: Ipafai lakodalom (7). — Vidám Színpad szombaton (3 és 7), vasárnap (3 és 7) .Osztályonfelüli” kabaré. — Kis Színpad szombaton (8), vasárnap (4 és 8). A doktor úr. — Állami Bábszínház szombaton: Hüvelyk Matyi (5). Csodatükör (fél 8). vasárnap: Hamupipőke (délelőtt 11), Danila (3 és 5). Csodatükör (fél 8) . — Zeneakadémia vasárnap: délelőtt: Az orgona szerkezete és története (Pécsi Sebestyén előadása és hangversenye. 11); „Szól a jazz!” (4 és 8). — Bartók-terem szombaton: Könnyű muzsika (Egyórás mikrobarázdás hanglemezelőadás, 6); vasárnap: A csodafurulya (gyermekelőadás, délelőtt 11), „Táncrend 1921 — 1957” (4 és 8). — MÁV ÉSZAKI JJOV Kultúrház színjátszói (Kőbányai út és Hungária út sarok) szombaton: Légy jó mindhalálig (7). — Kispesti Ifjú Gárda Kultúrotthon szombaton: Selmeczi István jazzorgonaműsora (6). Kamara Vallaté: szombaton (6 és fél 9), vasárnap (fél 4 6 és fél 9) . A fentről jött ember. — Budapest Varieté: szemb. és vasárnap: Utazás a világzűrben (4 és 7). — Fővárosi Nagycirkusz: Csillogó porond (4 és fél 8), vasárnap: Cirkusz Cavalcade (4 és fél 8). — Jégszínház (Sportcsarnok) ,szombaton (fél ,8), vasárnap (4 és fél 8): JÓSkoktél.