Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-01 / 127. szám

Férjemmel együtt fellépni, Shakespeare-szerepeket játszani... — ezt szeretné Ruttkai Éva a jövő szezonban öltözőjében­­ kerestük fel : Ruttkai Évát a „Hotel Astoria”­­ előadása köz­­­­ben. Az új­­ csehszlovák da­­­­rab, az „Ilyen­­ nagy szerelem” nagyon szép Li­da Matusova-szerepe után — amely a művésznő legkedve­sebb modern szerepei közé tar­­to­zik —, milyen elképzelései vannak a jövő szezonra, mit szeret­ne­­játszani ? — Ezt a beszélgetést nem te­kintem a reális tervekről való beszámolásnak, hanem inkább hangosan szeretnék ábrándoz­ni — mondja. — Például miről? — Például olyan igaz és na­gyon emberi, modern szerepe­k­­ről, mint amilyen ez volt, a Kohout-darabban. Azután áb­rándozom klasszikusokról is. Jó lenne nagy Shakespeare­­szerepeket játszani. És milyen érdekes lenne az is, ha mond­juk a mi színházunk egy olyan Shakespeare-darabot tűzne műsorára, amelyiket egy má­sik színház is játszik. Arra gondolok, hogy nálunk már ki­­alakult egy olyan játékstílus, amely biztosítaná a két előadás igen nagy különbözőségét. Kí­sérletnek sem lenne érdekte­len. — A jövő szezonban színpa­don szeretne játszani vagy in­kább filmen? — Az attól függ. Ha a film­szerep olyan, mint mondjuk Maria Schellé, a „Patkány­­fogó”-ban, akkor filmen. A színpadtól persze nem tudnék elszakadni. Egyébként, ha már a filmnél tartunk nagyon örülh­e­tem, amikor sikerült a férjem­mel együtt játszanom az ,,Éj­félkor”-ban. Nagyon szeret­ném, ha színpadon is egyszer sor kerülne rá. — Szeretnék végre egy olyan vígjátéki figurát játszani, illet­­ve teremteni — az irodalomban sok ilyen akad —, aki egy ki­csit lírai, egy kicsit bolondos, poétik­us és megható, mulatsá­gos és bölcs egyszemélyben. Mit tudom én: például bohócot egy filmben... — Mindezekből az ábrándok­ból mi realizálódhat a jövő szezonra? — Remélem, hogy egy Shakespeare-szerep. A többit még nem tudom, de ami szép és amiből elhihető embert le­het formálni — azt mind szí­vesen vállalom. (nóti) a Szombat esti térzene A SZOT kulturális osztálya érdekes tervet állított össze a nyári hónapokra: szombat esti térzene Újpesten, Kispesten, Erzsébeten, Csepelen, a Kulich Gyula téren és a Városmajor­ban. A terv szerint olasz opera, est, Strauss-est, koncertmű­vek, a legismertebb nyitányok, szimfonikus költemények sze­repelnek a műsorokon. A hangversenyek ingyenesek, de egyforintos egységáron székek bérelhetők. A tervezet összeál­­lítói így akarják a nyári hóna­pokban is folytatni a komoly muzsika népszerűsítését és bő­víteni a következő szezonra a hangversenylátogatók számát, elsősorban a munkáskerületek lakóival. Az anyagiak ügyében a SZOT tárgyalásokat folytat a Művelődésügyi Minisztérium­mal és a fővárosi tanáccsal. Remélhetően sikerrel. Dairy Cowl és Sophie Daumier a főszereplői annak az új francia filmnek, amely egy író-újságíró kalandjairól szól. K­ÖNYVEKRŐL TATAY SÁNDOR, félbeszak­­kítva regényciklusát a Simeon­­házról, most Badacsonyról írt regényt. A „Vulkán” színtere „az ország legáldottabb he­gye”, a regény a hegy embe­reiről szól, amint az új élet Irányában próbálnak tájéko­zódni 1945—16 nehéz telén. Az író egyéneket, egyéni sorsokat, családokat ábrázol, s nem törekszik típusok alko­tására. A hegy életének egy kaotikus pillanatát örökíti meg, amikor a laza közösségi kapcsolatok tovább lazulnak, s az emberek egészen maguk­ra maradnak. Meséje, cselek­ménye nincs a regénynek, minden fejezet, ú­i alakot, új családot mutat be, akiket csu­pán a tehetetlenség, a téli nyo­morúság köt össze. Embereit megszállottságukban, der­medtségükben ábrázolja az író. A bor ernyesztő mámorá­ban élnek, küszködnek, szeret­keznek, s a téli köd egybe­mossa alakjukat. Ábrázolási módja az egyide­jűség. A történés síkjára új meg új emberi sorsokat, mi­liőket állít, kevés felületi érint­kezőponttal, de annál erősebb hangulati azonosítással. A „Vulkán” minden fejezete új­rakezdés, melynek nincs foly­tatása cselekményben, csak fokozása az atmoszféra sűríté­sében. A Patkós-család drá­mája, Kiskotsy Borbála ször­nyű halála, a bolond Treszka eszelős viháncolása, Kőfúró Ferenc messianista megszál­lottsága, a pusztuló kastély, a „Holtak szigeteinek kísérte­ties miliője — csupán epizód­értékű, a tónus elmélyítésére szolgál, a líra buzogtatására. Ezért a regény hangulati in­tenzitása nagyobb, mint epikai ereje. A kompozíció teljes hiá­nyáért azonban alig kárpótol a részletszépségek gazdagsága, a stílus ereje, a képek ragyogá­sa. A szerző kísérletező kedve folytatás nélküli expozíciót al­kotott, mely nem nyit távla­tot kifelé, a külvilágba, a kor­ba. S hangulati egysége is, mely valahogy összefogta a szépen csillogó, de funkció nél­küli elemeket, idegtörik, meg­rokkan. — A szövetkezés meg­oldaná a hegy lakóinak gond­­ját-baját — mondják a végén a regény kommunistái, de e helyes felismerésnek nincs művészileg motivált előzmé­nye. Sok érdekes emberi arc villan fel a regényben, de nincs jelentőségük, nincs sze­repük. A regény Mikulás-este kezdődik, a nagypéntek nap­ján zárul, mégis végig egy­helyben topog. „Kereketlen kocsi”, mert a szerző ezúttal nem találta meg a „hetedik angyal” varázsfüvét, amelyet egyik hőse is hiába keres: az élményt, a tapasztalatot, em­berséget egybefogó erőt, az alkotó ihletet. (A regényt Szántó Piroska illusztrálta, Magvető Kiadó.) TANÁROKRÓL, diáklányok­ról szól Komlós Aladár „Néró és a VII. A.” című regénye, melynek most új kiadása je­lent meg. Nem diáktörténet, mint ahogy Kosztolányi „Aranysárkány”-a sem az, amelyre Komlós regénye egy­­ben-másban emlékeztet. Külö­nösen abban, hogy az írói ér­deklődés és együttérzés tárgya nem a diák, hanem a tanár. Az a lélektani kapcsolat, amely a tanárt növendékeihez fűzi. Az író azt ábrázolja, hogy ta­nár és diák kapcsolatában a tanár is éppoly vívódáson, gyötrelmeken mehet keresztül, mint akár a legérzékenyebb tanuló. Perényinek, a regény tanárhősének szélsőséges esete ezt példázza. Perényi leánygimnáziumi ta­nár egy nap arra ébred, hogy kedvelt osztálya nem szereti többé, sőt kineveti, gúnyt űz­nek belőle. Az öregedő tanár hasztalan próbálja visszahódí­tani növendékei szeretetét, tit­kos, ártatlan szerelmét. Szere­tete gyűlöletbe csap át, s az egykor finom modorú, tapinta­tos ember durva és igazságta­lan lesz tanítványaihoz, ő lesz az osztály rettegett Nérója. Az író sok kitűnő megfigyeléssel írja le azt a folyamatot, amely visszájára fordítja a szeretet érzését. Perényi durva inzultu­sait semmi sem igazolhatja, leg­kevésbé a fegyelmi bizottság, amely ügyével foglalkozik, az író és az olvasó részvéte mégis igazolja, mert ő szenvedett többet. Az egész ügynek ő az áldozata, „mert mindig az az áldozat, aki jobban szeret”. Komlós regénye nem egysíkú pszichológiai dráma; a tanár sorsát a kor, a környezet, a társadalom erői is formálják. Abban, hogy Perényi Néróvá vadul, nemcsak belső adottsá­gainak, hanem kora sivár leve­gőjének is része van. S az író a kor levegőjét is kitűnően ér­zékelteti. (Magvető Könyvki­adó.) ÖRÖM forgatni az olyan if­júsági könyvet, ahol megvan a tartalom, az illusztráció, kö­tés, papír harmóniája, mert az ilyen munka gazdagítja a gyermek képzeletvilágát, s a felnőtt néhány percét is meg­­aranyozza. Az ilyen szépen si­került gyermekkönyvek közé tartozik Maróti Lajos ,,Tücsök Tóni” című verses meséje, amelyet Gőzön Lajos színes illusztrációi díszítenek. Azt hisszük, hogy a két szerzőnek sikerült kielégítenie a gyerme­kek ösztönös és kényes ízlését. A mese egy kis muzsikus tü­csök viszontagságait mondja el szépen csengő, eleven ver­sekben. A kis tücsök a Bala­ton nádasaiban éli boldog éle­tét, míg egy szép napon egy nagyúri udvarhoz csábítják. Híres lesz, gazdag lesz — „ám, ahogyan gyűltek aranyai százra, úgy fogyott a dalból lelkének varázsa ...” Aztán ráunnak, kilökik, s meg­­verten, megtépázva kerül vis­-­­­sza szülőföldjére. Itt hegedű­je visszanyeri régi hangját, s­­ Tücsök Tóni többé sosem hagy­ja el hazáját. Sok humor, lele­mény, báj van e mesében, a gyermeki értelem és érzelem síkján. A gyermekkönyvek örök buktatója, a „pedagógiai célzat”, itt magának a mesé­nek a természetes motívuma. A gyermek vissza-visszatér egyes strófákhoz, s ha a betű elfárasztja, a képekhez fordul, melyek ízlését és képzeletvilá­gát fejlesztik. Gózon Lajos il­lusztrációiban a fantázia és a realitás épp oly művészi arány­ban keveredik, mint magában a mesében. (Kossuth Könyv­kiadó.) Kelemen János □ A JÖVŐ ÉVBEN Fried­rich Schiller születésének 200. évfordulóján a Neckar menti Marbachban és Stuttgartban sorozatos ünnepségeket rendez a marbachi Schiller Társaság. Az ünnepségek során Európa legkitűnőbb drámai együttesei a nagy író teljes drámai szín­padi oeuvre-jét színrehozzák. □ PÁRIZSBAN a legna­gyobb siker kísérte Dimitrij Sosztakovics május 27-én és 28-án tartott koncertjét, amely­re a jegyek már napokkal előbb elkeltek. A hangverseny első napján a XI. szimfónia, a másodikon a „Concerto pour pianino­’ került előadásra. „Rö­vidre szabott párizsi tartózko­dásom alatt — mondotta Sosz­takovics — három dolgot sze­retnék: legalább kétszer el­menni a Louvre-ba, látni a Montmartre-ot nappal és éjsza­ka, s megállni néhány percre Napóleon sírjánál.“ □ EGY JELENTŐS KÖNYV: a „Budapest természeti képe” című munkát kétnapos ismer­tetőn mutatta be a Magyar Földrajzi Társaság. Először szerzői ismertették a Múzeum utcai Kossuth Klubban, majd két napon át a hallgatósággal a természetben — Budapest ut­cáin, hegyein, vízpartjain ta­nulmányozták a könyvet. Egyik délután — autóbuszki­rándulással Mátyásföldön, Cinkotán — a „Pesti síkság szerkezete“ — című fejezetet „lapozták fel”. A következő napon a budai hegység ter­mészeti képét tekintették meg. □ A 130 TAGÚ omszki népi együttes olyan sikerrel lépett fel Kielben, hogy háromhetes vendégszereplésre kérték fel az együttest. A német városok ebben az évben vendégül lát­ják a híres moszkvai nagy cirkuszt is, amely először Stuttgartban lép fel. □ CHARLIE CHAPLIN Génfből Londonba érkezett. Mint az újságíróknak kijelen­tette: „Sohasem fogok vissza­térni az Egyesült Államokba. Oona, én és a gyermekek tö­kéletesen jól érezzük magun­kat Svájcban. A visszavonulás­ról szó sem lehet, míg van két jó lábam és tudok járni raj­tuk.“ □ MOSTOHÁN BÁNNAK néha az írókkal a pesti plaká­tokon. Akad olyan színházi falragasz, amely nem tünteti fel — különösen kisebb szín­házak műsorában — az írók, zeneszerzők nevét. Ma reggel még furcsább eset tűnt fel: a Petőfi Színház új plakátja (Cao Jü: „A felkelő nap“) nem szerepelteti a fordító nevét. Cao Jü talán magyarul írta a kínai darabot? □ RÉVÉSZ MIKLÓS film­főigazgató, Révész György ren­dező és Bánky Zsuzsa színész­nő, a magyar filmdelegáció tagjai holnap reggel utaznak el a brüsszeli világkiállítás filmfesztiváljára. Az „Éjfél­kor“-t, a versenyen részt vevő magyar filmet június 5-én, csütörtökön mutatják be. Jgl hallottuk □ MELBOURNE-BEN az el­múlt napokban nemzetközi filmfesztivál nyílt, amelynek műsorán három magyar film kerül előadásra: Professor Hannibal (Hannibál tanár úr), A glass of bief (Egy pikoló vi­lágos) és a Merry go round (Körhinta). □ ÉRDEKES VÉLEMÉNYT mondott tegnap a kinemosz­­kópról Jiri Tmnka, a Csehszlo­vák Kultúra előadótermében tartott baráti beszélgetésen. — A kinemoszkópot — mondotta — értelmetlen kalandnak tar­tom, s ha nagy nehézségek, akadályok árán leküzd belőle valamit, az csak a legnagyobb csoda lenne. □ JULES DASSIN, az „Akinek meg kell halnia“ cí­­­mű, nálunk is jól ismert fran­cia film rendezője a közeljö­vőben hozzálát Roger Vailland „A törvény" című regényéből készülő legújabb filmjének for­gatásához. A film főszereplői között ott találjunk Yves Mon­­tand-t és Gina Lollobrigidát is. □ JOSEPHINE BAKER „ke­­retműsorát” összeállították. Míg a húszas évek végén egész tár­sulatával járt nálunk, addig most mint szólista lép fel az Állatkerti Szabadtéri Színpa­don. A többi közreműködő magyar: a Könnyű Múzsa Ze­nekar, Ney Tibor vezetésével, Hadics László, a Torosz Pécsi táncduó, Gyulai Gaál János, Horváth Tivadar és Mikes Lilla. □ „A NAPOKBAN néhány hetes tartózkodásra a Balaton­ra utazom — mondja Vidovsz­­ky Béla —, már nagyon vá­gyakozom a napsütéses nyár fényeire és levegőjére. Termé­szetimádó vagyok, mindig is a természettől­­kaptam festői öt­leteimet, a Balaton, Visegrád,­­ Zsenge az én világom. A nyár­­ végén Olaszországba megyek.­­ 75. születésnapomat ott ün- I neplem meg.“ I ( □ MOLNÁR FERENC Lilio­­mának zenés változatát, a Ca­­rousel-t, a New York City Centre Operatársulat június 4—22-e között a brüsszeli vi­lágkiállításon bemutatja. □ HÓNAPOKIG TARTÓ tárgyalások után Yves Mon­tand mégiscsak rászánta ma­gát New York-i vendégszerep­lésre, amelyet a jövő év január 22-én kezd meg a Broadway egyik legnagyobb színházá­ban. Nem fizetünk mar Veréiért Viták a „lejárt" művek jogdíjáról Mint ismeretes, a szerzői jo­gokat az író vagy zeneszerző halála után fél évszázadig vé­di a törvény. Mindaddig, amíg ez az idő le nem jár, a művek eladásáért tant­emet kell fizet­ni a jogutódoknak. Újabban néhány érdekes jogi probléma merült fel Magyar­­országon a „lejárt“ művek elő­adásával kapcsolatban. Ezekről megkérdeztük dr. Palágyi Ró­bertet, a Szerzői Jogvédő Hi­vatal ügyészét, aki a követ­kező felvilágosítást adta: — Valóban történt néhány rendkívüli jogi eset, főképpen Giuseppe Verdivel és Johann Strauss-szal kapcsolatban. Ezek közül kettő közelről érinti a magyar színházak műsortervét. Ricordiék jelentkeznek — Giuseppe Verdi halála óta több mint ötven esztendő telt el, s így operái jogdíj nélkül, szabadon előadhatók. Az olasz­­országi Ricordi cég, Verdi ki­adója, amelyhez a szerzői tan­­t­emek befolytak, levelet írt a magyar illetékesekhez, amely­ben továbbra is kérte a Verdi­­művek után járó jogdíjat. Ar­ra hivatkozott, hogy Magyar­­ország a berni szerzői egyez­mény tagja. 1921-ben, amikor megkötötték Magyarorsággal az egyezményt, ígéretet tet­tünk, hogy a lejárt jogdíjú da­rabok után még nyolc évig, tehát 1929-ig fizetünk. Ezt ak­kor be is tartottuk. 1951-ben Ricordiék több országgal ismét egyezményt kötöttek a Verdi- jogok meghosszabbításáról. Tő­lünk is kérték, hogy Magyar­ország szintén védje meg a Verdi-művek előadását 1959-ig. Mi ezt elutasítottuk. Ricordiék tudomásul vették a magyar vá­laszt és a múlt évben 400 ezer devizaforintot visszautaltak a magyar Állami Operaháznak. Legutóbb újból jelentkeztek az 1921-es megállapodásra hivat­kozva: fizessünk Verdi-jogdí­jakat 1959 végéig. Minthogy mi ilyen újabb meghosszabbítási egyezményt nem írtunk alá, a kérést újból elutasítottuk. Nem fizetünk már Verdiért. Vita a „Denevér“ körül — Johann Straussnak, a ke­­ringőkirálynak Denevér című operettjét már felszabadítot­ták a szerzői jogvédelem alól. Mind a zeneszerző, mind a szö­vegíró több mint ötven évvel ezelőtt halt meg. Ausztria azonban váratlanul jelentke­zett. A Weinberger kiadócég továbbra is tant­emet kért, mert az állítja, hogy a Denevér szövegírói­ témájukat Meilhac Halévy vígjátékából dolgozták fel. Halévy pedig még nem „szabad”, mivel 1908-ban halt meg. Kérik tehát az egyik ős­szerző védelme alapján a tel­jes tant­emet. A Szerzői Jog­védő Hivatalnak más volt a véleménye. Hivatkoztunk arra a jogszabályra, hogy szerzőtárs csak az, aki­ valóban közremű­ködik egy mű aktív kialakítá­sánál. Minthogy a két francia író nem dolgozott a Denevér című Johann Strauss-operett létrehozásában, tehát mi többé nem fizethetünk a darab szín­­rehozásáért. K. K. Előkészületek a Karlovy Vary-i filmfesztiválra A XI. Karlovy Vary-i film­fesztiválra nagyarányú előké­születek folynak. A filmfeszti­válra ebben az évben 50 kül­földi filmvállalatot hívtak meg. (Cannes-ban 31 ország mutatta be filmjeit.) Először vesz részt a Karlovy Vary-i fesztiválon Bolívia, Pakisztán, Tunisz, Li­banon és Chile. A filmfeszti­vál idejére mintegy 300 külföl­di filmszakember-művészt és újságírót várnak. A Cannes-ban győztes szov­jet filmgyártás a „Csendes Don” és az „Elbeszélések Le­ninről” című filmeket mutatja be. Július 12-én lesz az ünnepi megnyitó a 3500 férőhelyes új szabadtéri moziban. A külföldi részvevők — fejhallgatón — öt világnyelven hallgathatják a filmek párbeszédeit. Színházak szombati és vasár­napi műsorai Operaház sz.; Az arany meg az asszony: Gianni Schicchi: A cso­dálatos mandarin (­ 9. bérlet, 7); v; Bánk bán (Ifj. előadás, 11); Orfeusz (7). — Operaház Erkel Színháza sz. Bauer (J. Hacimba felléptével, 10/8. bérlet, 7); v; Hoffmann meséi (13/8. bérlet). — Nemzeti Színház sz.: Rembrandt (Bartoe-­ée Császár-bérlet, 7. elő­adás, 7); v; Tisztújítóé (fél 11), Glembay Ltd (7). — Katona József Színház sz. Pygimallon (7); v; Mandragora (7). — Madách Szín­ház sz. Lomb ezredes mennybe­menetele (7); vasárnap: Nyaralók (7). — Madách Színház Ka­maraszínháza; szomb.; Családi ágy (7); v; Nem vagyunk angya­lok (7). — A Magyar Néphadse­reg Színháza sz. Díszelőadás a pedag­ógusnap alkalmából (7); v; Teaház az augusztusi holdhoz (fél 3). Robin Hood (7). — Petőfi Színház sz. és v.; Svejk (7). — Jókai Szinház sz. és v; Szélvihar (fél 8). — József Attila Színház sz és v. este; Emilia Marty titka (7); v. délután; Megperzselt lá­nyok (fél 3). — Irodalmi Színpad; sz. Zsolnay Hédi előadóestje (8); v. Egy kis chanson (8). — Fővá­rosi Operettszínhá­z ez. (7) és v. (fél 8); Vők iskolája (bemutató); v. du.; Kard és szerelem (negyed 3). — Blaha Lujza Színház ez. és v. Bástyasétány 77. (7). — — Vidám Színpad sz. (fél 8), v. (fél 4. fél 8). A helyzet a kö­vetkező. — Kis Színpad sz. (7), v. (3, 7). Majd a papa ... — Állami Bábszínház ez. Hamupipőke (5). Elhajolni tilos (fél 8), v. Csintalan bocsok (11 és 5). Elhajolni tilos (fél 8). — Pamuttextil Művelődés­­ház sz. Lili bárónő (fél 4). — Kamara Varieté sz. (6, fél 9), v. (fél 4. 6. fél 9). Mindenki a fe­délzetre. — Budapest Varieté sz. ALil-Víj 14 és 71; így: ISSL Pest. _ Fővárosi Nagycirkusz ez. én v. Vízírevű (4. 8). — Móricz Zsig­­mond Művelődésház (Jókai u. 2—4.)­­. Babatündér­ (11); Bee­thoven est (8). Fővárosi mozik matinéműsora: 1958. június 1-én. Jónapot elefánt (olasz) OTTHON (Soroksár) 10. — Mühlenbergi ör­dög (német) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 10. — Gonosz favágó (ju­goszláv) VILÁG (Rákosszentmi­hály) 10. — Látogatás a felhőik­ből (csehszlovák) VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 10. — Balett gyöngyszemei (szovjet) RÁKÓCZI (Csepel) 10. — Rejtett folyosó (csehszlovák) TOLDI (Bajcsy-Zsi­linszky út 36.) 10 — Benderáthi eset (német) AKADÉMIA (Üllői út 101.) 10. — Zűrzavar a cirkusz­ban (csehszlovák) MADÁCH (P.­­lőrinc) 10. — Légbőlkapott zene­kar (csehszlovák) SZÉCHÉNYI (Pestújhely) 10. — Mesesorozat ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) 10. — Mesesorozat JÓKAI (Rákos­­hegy) 10. — Utazás az őskorban (csehszlovák) HALADÁS (Bartók Béla út 130.) 1l­. — Erkel (ma­gyar) REGE (Széchenyi-hegy) 11. — Kisfiú és a varázsló (szovjet) MIKSZÁTH (Sashalom) 12. — Ha­­jókkal a bástyák ellen (szovjet) SZABADSÁG (Újpest) 10. — Bűvös szék (magyar) VASVÁRI (Kere­pesi út 44.) 10. — Kis Muck története (német) TERV (Pestúj­hely) 10. — Kisfiú és a varázsló (szovjet) BALASSI (Pestimre) 10 — Cirkusz (szovjet) NAP (Nép­színház u. 31.) 10. — Liliomfi (magyar) KOSSUTH (Pesterzsé­bet) 10. — Örs a hegyekben (szov­jet) DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 10. — Elveszett nyom (cseh­szlovák) KÖLCSEY (Kispest) 10. — Kisdobos (szovjet) ÉVA (Er­zsébet királyné útja 36.) 10 Szombat éjjel külön előadások a mozikban! Margitsziget (kert) „Trapéz” 10 óra, Rózsavölgyi (kert) „Bigá­mista” fél 11 óra, Hunyadi „Négy lépés a fel­­legekben* 10 óra, Tátra (kert) (Pesterzsébet) „Spanyol kertész” fél 11 óra, Vasas (kert) „Mexikói sze­renád" 10 óra.

Next