Esti Hirlap, 1958. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1958-11-01 / 257. szám

líi évfolyam, 257. sz'ám - Ára 6« fillér 1958 november 1, szombat A Szovjetunió segítséget ad más országoknak az atomenergia-termeléshez New York, október 31. Az ENSZ-közgyűlés október 30-i ülésén jóváhagyták a Biz­tonsági Tanács 1957. június kö­zepétől 1958. július 15-ig vég­zett munkáját. Ezután a nemzetközi atom- erö-szervezet főigazgatója ter­jesztette elő jelentését az ügy­nökségek munkájáról. Tugari- nov, a Szovjetunió képviselője felszólalásában elmondta, hogy a Szovjetunió támogatta az ügynökség létrehozásának gon­dolatát és tevékenyen részt vett munkájában. A Szovjetunió 45 ösztön­díjat biztosított főiskolai tanulmányok és tudomá­nyos kutatómunka céljára, késs 20—30 szakértőt küldeni olyan országokba, amelyek a szervezet segítségét felhasz­nálják. A Szovjet kormány — hangsúlyozta Tugarinov — hajlandó minden feltétel nél­kül segítséget nyújtani más or­szágoknak és nem törekszik semmiféle kereskedelmi előny­re. Kész ezeknek az országok­nak uránt szállítani a leg­alacsonyabb világpiaci ára­kon. A Szovjetunió képviselője felhívta a figyelmeit arra, hogy az Egyesült Államok nem engedi, hogy a nemzetközi atomerő-szervezet valóban egyetemes szervezetté fejlőd­jék, mert mindmáig nem vet­ték fel a szervezetbe a Kínai Népköztársaságot, a Német De­mokratikus Köztársaságot, a Mongol Népköztársaságot és másokat. A kormány szóvivőjének mai tájékoztatója a választásról az 1959. évi tervről és az időszerű külpolitikai kérdésekről Barátságban élni Örömmel fogadta az egész világ múlt nyáron a hírt, hogy Kelet és Nyugat atomtudósai megegyeztek Genf ben: ellen­őrizni lehet a nukleáris kísér­leteket. Ez volt az első lépés egy általános megegyezés felé. A második és döntő lépést most kell megtenni ugyancsak Genfben, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia ma kezdődő értekezletén: egyezményt kötni a kísérletek tilalmáról és a tudományos- ' technikai ellenőrzésről. Nem mondhatjuk, hogy az előjelek gyors megegyezést ígérnek. A nyugatiak csak egy esztendőre akarják felfüggesz­teni kísérleteiket — a Szovjet­unió viszont azt követeli, hogy szüntessék meg örökre és azonnal. A nyugatiak kibúvó­kat keresnek, hogy bármely pillanatban újrakezdhessék a dolgot — a Szovjetunió nem akar többé atombombához nyúlni. Az egyéves szünet ar­ra jó a nyugatiaknak, hogy az eddigi adatokat feldolgozzák és az új sorozatot előkészít­sék —, a Szovjetunió ezentúl csak békés kísérletekre szeret­né összpontosítani figyelmét. A nyugatiak újabb Damoklesz- kardot akarnak az emberiség fölé függeszteni, mondván, ha nem sikerül Genfben meg­egyezni, újrakezdik a robban­tásokat — a Szovjetunió min­denképpen a megszüntetést javasolja, függetlenül attól, hogy most vagy később sikerül véglegesen megegyezniök az ellenőrzésben. Ha a nyugatiak nem vállalják ezt, a szovjet ál­lam is kénytelen tovább kísér­letezni. Ezzel a kétféle állásponttal indulnak a tárgyalások. Genf a színhely, de az egész világ részt vesz a megbeszéléseken. S nem kétséges, hogy az azon­nali betiltás lenne a legmeg­nyugtatóbb megoldás. Mert mit eredményezhet a nyugatiak makacssága, amely új fegyverkezési versennyel fe­nyeget? A Szovjetuniót akar­ják túlszárnyalni? Az „erő pozíciójából” akarnak tárgyal­ni? Ez a múlt tapasztalatai szerint nem sok sikerrel ke­csegtet. Hadd idézzük a polgá­ri Nyugat józan közvélemé­nyének két szószólóját, Pear­son és Anderson amerikai új­ságírók könyvét: „Vagy milliárdokat adunk ki, hogy vakondokként a föld alatt éljünk, vagy megtanu­lunk barátságban élni e vilá­gon. Vagy lerombolunk hegye­ket, hogy föld alatti gyárakat és hatalmas búzaraktárakat építsünk Cansas vagy Ken­tucky barlangjaiban, s megta­nulunk élni a föld.alatt, vagy megtanulunk ügyesen úgy él­ni, mint barátok.” A Szovjetunió és genfi kül­döttsége ez utóbbit javasolja: barátságban élni. A szovjet kormány kijelentette: mindent megtesz, hogy megegyezést érjenek el Genfben. Benne megvan a jószándék és az eltö­kéltség. Megvan tehát a lehe­tőség is, hogy a genfi tárgya­lásokon valamilyen egyezmény létrejöjjön. Új rendelkezés: Ötezer forint értékig vámkedvezmény A külkereskedelmi miniszter mai rendelete módosította a vámjog szabályozásáról ki­adott rendelkezést. November 10-től az eddigi ezer forint helyett ötezer forint belföldi fogyasztói árig lehet különböző érté­ket vámdíj felszámítása nélkül behozni. A módosítás kimondja még — a többi között —. hogy azok a dissziden^k, akik 1957. már­cius 31. után tértek és térnek haza, vámjog szerint nem te­kinthetők visszaköltöző sze­mélyeknek. Ezeknek az ál­lampolgároknak ingóságait tízezer forint belföldi értékig illeti vámkedvezmény — gép­járművek és kereskedelmi to­vábbadásra hozott cikkek kivé­telével. Személyenként 50 kilós podgyászt; család­tagjaik pedig még 25 kilo­gramm útiholmft hozhat­nak vámmentesen. A külkereskedelmi miniszter rendelkezése kimondja, hogy amennyiben a vámfizetésre kötelezett személy,— az utas­tarifa szerint kiszabott és ese­dékessé vált — vámot határ­időre nem fizeti be, adópótlék címén további 50 százalék pót­díjat fizet. Leváltják Kimoj csangkajsekista parancsnokát ? London, október 31. A Newsweek tudósítója sze­rint bizonyos, hogy Ho Lien tábornokot, Kimoj főparancs­nokát rövidesen felmentik, mert túlságosan szigorúan járt el bizonyos incidenseknél. Az egyik incidens után három csangkajsekista katonát kivé­geztetett, „a parancs végrehaj­tásának megtagadása” címén. Ma délelőtt Gyáros László, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője válaszolt a bel- és külföldi sajtó tudósí­tóinak kérdéseire. Arra a kér­désre, hogyan értékelik ha­zánkban a lengyel párt- és kormányküldöttség szovjet­unióbeli látogatását, a válasz így hangzott: <1 lengyel párt­ós kor mány küld öt t ség n Szovjetunióban — Őszintén örülünk min­den lépésnek, amely a szocia­lista országok egységét és ösz- szeforrottságát erősíti. Ebből a szempontból nagyra értékel­jük a Gomulka és Cyrankie- uicz elvtársak által vezetett lengyel delegáció szovjetunió­beli látogatását, őszinte öröm­mel tölt el bennünket, hogy a Lengyel Népköztársaság kap­csolata a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista ország­gal mind szorosabbá válik. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista országok közötti testvéri barátság elmé­lyítése és továbbfejlesztése nemcsak minden egyes szocia­lista állam érdeke, további fej­lődésének és megerősödésének alapvető követelménye, hanem elengedhetetlen alapfeltétele az egész szocialista tábor to­vábbi megerősödésének és a békének is. A hírhedt „Virágok szigete“ A Brazíliába került magya­rokra vonatkozó kérdésre a szóvivő elmondotta: Ebben az évben az egész nemzetközi saj­tót foglalkoztatta annak a né­hány magyar családnak a kál­váriája, akiknek sikerült Bra­zíliából visszaszökni Angliába. Ügyükkel még az angol parla­ment is foglalkozott. Ezek a családok nem ok nélkül hagy­ták el Brazíliát. Sorsukról a különböző nemzetközi szervek­hez, az ENSZ menekültügyi főbiztosságához, a Vöröske­reszthez stb., és a magyar hi­vatalokhoz küldött levelek hű képet adnak. Engedjék meg, hogy néhány szemelvényt fel­olvassunk ezekből a levelek­ből. Egy Lindt úrhoz, az ENSZ menekültügyi főbiztosához írt október 1-én keltezett levél így kezdődik: „Mélyen tisztelt Elnök Ur! E levélben több mint 700 személy, gyermek, asszony, férfi fordul önhöz és Önön keresztül a magyar kor­mányhoz segítségért. Több mint 700, a nyugati propagan­da által megtévesztett személy, akiket mint rabszolgákat elad­tak és éhhalálra ítéltek. Nem tudunk máshová fordulni vé­delemért, a »magyar komité«•, a brazil hatóságok és az orga­nizáció véres, kegyetlen terror­ja elől...” A szóvivő ezután beszámolt arról, hogy az úgynevezett ma gvar komité vezetői több mil­liót sikkasztottak a disszidea sek számára összegyűjtött pénzből, és a hatalmas sikkasz­tási botrány ma már a brazil bíróság előtt van. A hírhedt „Virágok szigetén” több mint 230 személyt, köztük sok gye­reket, asszonyt, beteget és öre­get véresre vertek, majd el­hurcolták őket az őserdő vi­dékére. Egy másik levél így kezdődik: „Sanyikám, egy nagy kéréssel fordulok hozzád. Légy szíves ezt az ívet a magyar sajtóhoz és az illetékes szer­vekhez eljuttatni... Szóval menj vele ajtóról ajtóra, hogy tudja meg mindenki, milyen lehet a »szabad világ« a »me­sés Nyugat«r, ahol már nem le­het bírni a nélkülözést és a nyomort, ahol rútul becsaptak és félrevezettek számtalan ma­gyart. Ez a névsor csak a Rióban levő magyarok adatait tartalmazza. Sao Paolóban még 600 magyar van. akik haza akarnak menni, sajnos, ezek­nek az adatait még nem tudom elküldeni... Ezt a listát négy példányban küldjük haza, van, aki a szüleinek, van, aki a testvérének .., Nagyon kérlek a kétszázegy néhány magyar nevében, légy a szószólónk...” Gyáros László ezután kije­lentette: könnyű volna előszed­ni a Szabad Európa és társai hátborzongató rémmeséit a magyarországi állapotokról, és szembe állítani azokat o kül­földre szökött magyarok tény­leges helyzetével. Ehelyett in­kább azon vagyunk, hogy valamilyen formában elérjük az illetékes nemzetközi fóru­mokon a külföldre került ma­gyarok kiszolgáltatott helyze­tének valamelyes javítását, il­letve hazahozataluk megoldá­sát. Az illetékes magyar ható­ságok már több esetben tár­gyalásokat folytattak Lindt úrral, az ENSZ menekültügyi főbiztosával, Meg kell azonban jegyeznem, eddig nem sok lát­ható eredménnyel. Arra a kérdésre, mi a kor­mány álláspontja az Egyesült Államok külügyminisztériu­mának 1958. október 23-i nyi­latkozatával kapcsolatban, a szóvivő kijelentette: Nem ez az első eset, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma hallatja hangját, amikor jobb lett volna hallgatnia. Minden egyes ilyen természetű meg­nyilatkozása ugyanis csak azt az egyet bizonyítja, hogy az amerikai kormánykörök csö­könyösen ragaszkodnak a más népek belügyeibe való beavat­kozás elvéhez és gyakorlatá­hoz. A szervezett uszítás csak­is a nemzetközi kapcsolatok további rontását, a feszültség fokozását szolgálhatja. A ma­gyar kormány ennek tudatá­ban mélységesen elítéli és visszautasítja az Egyesült Ál­lamok kormányának ezt az újabb provokációját. A dunai vízierőművek Megkérdezték a szóvivőt: adhatna-e bővebb felvilágosí­tást a Duna vízenergiájának hasznosítására létrejött ma­gyar—csehszlovák megállapo­dás nyomán felépítendő vízi- erőművekről. A tárgyalások eredményeként — hangzott a válasz — a kérdés most már a megvalósulás stádiumába ke­rül. A bizottságok megállapod­tak abban, hogy elsőnek a nagymarosi vízierőművet kell megépíteni. Az egész, tehát Bratislavától Nagymarosig ter­jedő közös érdekű Duna-sza- kasz vízienergiájának haszno­sítása, közös tervezésben, be­ruházásban és kivitelben ké­szül. A külkereskedelem helyzete Gyáros László ezután kül­kereskedelmünk helyzetével kapcsolatos kérdésre válaszolt. A piaci igényeknek megfele­lően fokozzuk a komplett gyá­ri berendezések, elsősorban a gyümölcs- és főzelék-, baromfi- és egyéb húsfeldolgozó gyár- berendezések, malmok, továb­bá hűtőberendezések export­ját. Világszerte elismert táv­közlési iparunk gyártmányai­nál korszerűsítéseket hajtunk végre. Műszeripari expor­tunk a nagy szovjet rendelé­sek következtében áttérhet a tömeggyártásra. A lakosság közszükségleti iparcikkekkel való ellátását, a választék bő­vítését részben a külkereske­delem útján valósítjuk meg. Közszükségleti importcikk-el­látásunk ma már az 1954. évi­nek hatszorosára emelkedett, a jövő évi behozatali program pedig az import további fej­lesztését irányozza elő. Terv­be vettük, hogy nem csupán az itthon gyártott számos köz­szükségleti cikk alapanyagait importáljuk a baráti és a tő­kés országokból, hanem kész­gyártmányokat is vásárolunk közvetlen fogyasztás céljaira. Bútorhiányunk csökkentésére a következő időszakban nagy beruházásokat hajtunk végre. Rérsi hírkacsák A szóvivő ezután néhány nyugati országgal kapcsolatos külkereskedelmi problémáról szólt, majd reagált arra a bé­csi jelentésre, amely szerint „a kommunisták szerdán, október 22-én este az amerikai követ­ség épülete előtt Mindszenty- ellenes tüntetést szerveztek”. Alig múlik el olyan hét — mondotta a szóvivő —, hogy egyes amerikai hírügynökségek bécsi keltezéssel ne költenének Magyarországról egy-két ka­csát. Rendszerint olyan kacsák­ról van szó, amelyeknek tojá­sain Budapesten tartózkodó nyugati urak kotlának, mielőtt azonban a kiskacsák kikelné­nek, gyorsan átszállítják őket Bécsbe. Gyáros László ezután felve­tette a kérdést: miért nem tar­totta szükségesnek az Egye­sült Államok budapesti követ­sége, hogy ezt az álhírt kere­ken megcáfolja. Talán csak nem azért, mert a követség hosszantartó vendégszeretetét élvező Mindszenty. víziói a kö­vetség beosztottjaira is átra­gadtak, és tüntető tömegnek nézték a békés járókelőket. A Mindszenty-ügyben történt amerikai—magyar jegyzékvál­tásra vonatkozó kérdésre ez volt a válasz: „A magyar kor­mány álláspontját Mindszenty ügyében a szóvivői érte­kezleteken már nemegyszer leszögeztük: A kormány állás­pontja nem változott.” Az 1959-es terv decemberben kerül jóváhagyása A szóvivő elmondotta, hogy már a gazdasági bizottság jó­váhagyta a jövő évi terv ke­retszámait, a részlettervek egyeztetése, amely rövidesen megkezdődik, eltart néhány hé­tig, és a végleges terv-javaslat előreláthatólag decemberben kerül a kormány elé — végle­ges adatokkal, tehát még nem szolgálhat, csak néhány fonto­sabb célkitűzésről adhat hoz­závetőleges képet. A jövő évi tervszámokat az eredeti há- rorpéves tervhez képest vala­melyest felemelhetjük. A be­ruházási többletnek mintegy negyedét a lakásépítkezések meggyorsítására kívánjuk for­dítani, a megmaradó összegből pedig elsősorban a Dunai Vas­mű hengerművét, és a Tiszavi- déki Vegyikombinát építését akarjuk előbbre hozni. A be­ruházások emelése azonban nem vonja maga után az élet- színvonal és a fogyasztási szín­vonal csökkentését. Éppen el­lenkezőleg. 1959-ben a fogyasz­tási alapot, csekély mértékben ugyan, körülbelül egy száza­lékkal, de ugyancsak felemel­jük a hároméves terv eredeti előirányzatához viszonyítva. Gyáros László ezután még mezőgazdasági vonatkozású kérdésekre válaszolt, majd az ügyvédi engedélyek felülvizs­gálatával, valamint az Ügyvé­di Kamara jelenlegi taglétszá­mával kapcsolatos kérdésre tért ki. Elmondotta: amíg az új ügyvédi rendtartás végre­hajtása be nem fejeződik, vagyis addig, amíg a panaszok felülvizsgálata folyik, részletes adatokkal nem szolgálhatok. Az ügyvédek túlnyomó többsé­ge máris megkapta vagy a fe­lülvizsgálat során megkapja működési engedélyét. A budapesti rádió — hang­zott a következő kérdés — nemrég bejelentette: Mérei Fe­rencet és Fekete Sándort ál- lamellenes bűncselekmények gyanúja miatt letartóztatták. Mikor tárgyalják az ügyet és nyilvános lesz-e a tárgyalás? — Az ügyet — mondotta Gyáros László —, a szükséges vizsgálat befejezése után tár­gyalják. A tárgyalás módját a bíróság határozza meg. A választásról — Nálunk a nép választ és a nép érdekei érvényesülnek a választásokon. Vajon me­lyik nyugati burzsoá demok­ráciában kérdezik meg a nép­től már a választások előtt, kiket látna szívesen az állam- hatalomban, a parlamentben? Egyikben sem. Magyarorszá­gon viszont 107 000 gyűlésen vitatták meg a választók, ki­ket jelölnek a listákra. Ez ter­mészetes is. Nálunk népi hata­lom van, s ez nemcsak a sza­vazás napján nyilvánul meg, hanem mindennap, tehát a választások előkészítésében is. A jelölögyűléseken a válasz­tóknak körülbelül a fele részt vett, s ezek során csak a fő­városban csaknem tizenötez­ren szólaltak fel. így volt ez országszerte és ez nemcsak választási rendszerünk demok­ratizmusának bizonyítéka, ha­nem a politikai érdeklődést is mutatja, a dolgozók bizalmát a szocialista rendszer, a párt és a kormány politikája iránt. A jelölőgyűlésekről készült jegyzőkönyvek alapján a nép­front-bizottságok állították Össze a jelölőlistákat, amelye­ket végső fokon a választási elnökségek hagytak jóvá. A listákat november 5-én füg­gesztik ki. Helyi választási el­nökségek, választókerületi bi­zottságok és az országos vá­lasztási elnökség őrködik a választás törvényessége felett. Ellenőrzik a választási nyom­tatványok elkészítését, az ur­nákat, a névjegyzékeket. A legmesszebbmenően ügyelnek a szavazás titkosságára. A vá­lasztási elnökségek, a válasz­tókerületi bizottságok és a sza­vazatszedő bizottságok mun­kájában 415 000 választópol­gár vesz részt. A választások törvényessége a nép ellenőr­zése alatt áll. — A november 16-i válasz­tásokon — válaszolta Gyáros László —, a párt és a kor­mány a nép elé áll és az el­lenforradalom óta követett po­litikai vonal megerősítését ké­ri, hogy tovább haladjon az eddigi úton. A helyes útról, amellyel a nép egyetért és amelyet jóvá fog hagyni, sem­milyen irányban nem kanya­rodunk el.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents