Esti Hírlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

A mű és fordítója Száz esztendeje, 1859. ápri­lis 1-én született Vikár Béla. Aligha ünnepelhettük volna méltóbban az évfordulót, mint azzal, hogy éppen ebben az időben adta ki az Európa Könyvkiadó Vikár életének nagy művét, a Kalevala fordí­tását. Az olvasók számára min­denképpen ünnep a népkölté­szet e halhatatlan remekének, a világirodalom egyik legnagy­szerűbb eposzának megjele­nése. Vejnemöjnen, Lemmin­­kejnen, s a többiek, az eposz hősei újra magyar kiadás lap­jain elevenednek meg, hirde­tik a nép erejét, munkáját, hitét, igazságát. A könyv megjelenésekor emlékezni kell a fordítóra. Fordító? Több volt ann­ál Vi­kár, újjáteremtő , költő ma­ga is. A finn erdőkben kereste az ihletet, a magyar népdal­kincsben a forma eredetét, el­mélyült korban és költészet­ben, míg évtizedek után kike­rült keze alól a nagy mű. Nagy mű — a fordítás is. Amennyire a Kalevala a vi­lágirodalom legnagyobbjai kö­zé tartozik, — úgy emelkedik Vikár fordítása a­ legnagyob­bak, Arany Hamletje, Ábrá­nyi, Bérczy fordításai közé. Zsonganak, pezsdítenek a Kalevala magyar sorai, mun­kát és dalt szerettetnek; — „holnap is hogy kedvünk tel­jen, — Új napunk, hogy korán keljen.­’ Vikárnak nemcsak legna­gyobb műve: életműve a Ka­levala. Olyan mű, melynek létrehozásához valóban egy egész élet áldozata kellett. (b.t.) Nem nyafogni! — ezt a vidám, kemény és ön­tudatos jelmondatot plántálta bele tanítványai szívébe és ma­gatartásába A. Sz. Makarenko, a munkára, fegyelemre, tett­erőre és kollektív szellemre nevelő szocialista pedagógia halhatatlan elméleti és gyakor­lati úttörője, aki munkájával és eredményeivel nemcsak a nagyszerű, új, kommunista em­bertípus egész légióját alakí­totta ki, hanem „Az új ember kovácsa’’ című pedagógiai hős­­költeményével a maga nemé­ben egyedülálló, maradandó szocialista-realista remekművet is alkotott. Most húsz éve, hogy meg­halt az az ember, aki képes volt rá, hogy a proletárforrada­lom győzelme adta lehetőség­ből a maga területén valóságot formáljon. Elhagyott, züllött, az „aki bírja, marja’’ kapitalis­ta törvényt követő gyerekek­ben kifejlesztette a felszabadult közösségi ember minden erejét és szépségét. Az erőt és szép­séget, amely csak akkor bonta­kozik ki, amikor az ember már levetette az osztálytársadalom­ban rárakódott előítéleteket és szokásokat: az önzést, a kö­zönyt, a kapzsiságot, a restsé­get, a meghuny­ászkodást, a kü­löncködést, a puhányságot és a cinizmust. Ő így fejezte ki nevelési módszerét: távlato­kat adni egy olyan rend­szerben, amelyben végre, elő­ször a történelemben, reális lehetőségekké válnak ezek a távlatok. Nem csekély akadály ellenére fényesen igazolta kom­munista pedagógiájának az em­beri nagyságba vetett bizalom­ból fakadó kizárólagos huma­nitását, a kispolgári humaniz­mus érzelgős és üres jótékony­ságával és tehetetlenségével szemben. Egy nemrég megje­lent szovjet ifjúsági regényben két tanár így beszélget :.Mi el? Makarenko után megyünk? Elévült már ...” „Tudja, előbb évülünk el mi ketten!...” Érdemes ezt a párbeszédet idézni, mert a kispolgári néze­teik előretörése idején nálunk is divatos lett a Makarenkót lebecsülő gondolkodás. Művei, amelyek pedig osztatlan és vi­haros sikert arattak a mi kö­zönségünk körében is, régóta kifogytak és új kiadásokra ed­dig nem került sor. Könyvki­adásunk sürgős feladata gon­doskodni róla hogy a kommu­nista emberformálás mesteré­nek tanításai ismét feleleve­nedjenek a hazai pedagógusok, szülők és írók tudatában. (i. k.) Az Uránia Bemutató Csillagvizsgá­ló­­­­prilis 2-án, csütörtökön dél­után hat órakor ismeretterjesztő estet rendez. Ez alkalomból O­niser Ká­roly ,,A csillagrendszerek rend­szere: a szupergalaxis” címmel tart előadást. KORMOS ÉG Darvas József színműve a Nemzeti Színházban Nem kulcsdrá­­­na: a főhős, Joó Sándor író egyet­len élő író alakját sem takarja. De van benne a kulcs­drámából annyi, hogy egy kicsit az egész írótársada­lomnak — leg­alábbis jó részé­nek — két és fél év előtti problé­máit és útkeresé­sét tárja fel nyíl­tan, csaknem mez­telenül a „Kormos ég’­ írója. Kevés nehezebb feladat adódhat író szá­mára hiszen bo­nyolultságában, el­lentmondásaiban, sokrétűségében alig találhatott volna ehhez ha­sonlítható problémakört. Az író rangját sérteném, ha a dráma igényes írói eszkö­zeit, irodalmi színvonalát emel­ném ki. De szólni kell arról, hogy az igényes írói munkából a dráma kerekedett. Dráma, amely vitázó jeleneteivel, pub­licisztikai témarészleteivel és közvetlenül politikai mondani­valójával is mindvégig dráma marad, látványos színpadi fo­gások nélkül is az első pilla­nattól az utolsóig feszültséget teremt, embereket formál, erő­ket ütköztet össze színpadon. Hogy Darvas Józsefnek, az epikus prózaírónak sikerült drámát, jó drámát írnia, ez an­nak az eredménye, hogy nem csupán drámát akart írni, ha­nem a téma kényszerítette ép­pen ennek a drámának a meg­írására, mondanivalója, írói felelőssége diktálta, hogy a „Kormos ég" dialógusaival se­gítse tisztázni azt, ami a ma­gyar írók, s általában a magyar értelmiség egy részében talán még tisztázatlan maradt. A néphez hű, tiszta szándé­kú ember Joó Sándor. A nagy próbatétel idején mégis majd­­hogy­nem gyengének bizonyul. Nem egy író útja volt hasonló ehhez. Darvas nem kér fel­mentést számukra, csupán igyekszik megvilágítani a té­nyezőket, melyek a bizonyta­lansághoz, ingatagsághoz, út­­tévesztésekhez hozzájárultak. S megmutatja azokat az erő­ket, melyek végül is elválasz­tották a tisztát a szennytől, meghúzták a választóvonalat a nép és a nép ellenségei között. Az ellenforradalomról szólva, a mához beszél­t­ írói és em­beri magatartásában a ma em­berének mutat utat. Becsületes hitvallás és ki­tűnő mű a Kormos ég. Ám — ne feledjük — író írta az írók­ról. S ez azzal jár, hogy aka­ratlanul is fehérre mossa azt is, ami már nem lehet fehér. Árnyalatokról van csupán szó, de ezek az árnyalatok — ép­pen, mert igazi mű vetíti őket — nagyon fontosak. Darvas úgy ábrázolja íróját, mint aki undorodik karrierista társai­nak demagógiájától, józanul szegezi velük szembe igazsá­gait. Az általa kimondott igaz­ságok után még a szemével, fü­lével győződik meg arról, hová viszik az árulók az országot. S mégis: még mindig, nemcsak tétovázik, de aláírja az áruló írók népellenes követeléseit. Volt becsületes író — aki meg­tévesztve — aláírhatta ezt az ívet. S volt — nem kevés — író, aki olyan tisztán látott, mint Joó Sándor. De a kettő együtt, egy személyben nem le­hetett. Ez a szituáció kicsit felmentést ad a tudatos félre­­lépőknek is. (Kétségtelen azon­ban, hogy ezt — az egész da­rabra semmiképpen sem jel­lemző — törést nagymérték­ben ellensúlyozza, hogy Dar­vas mondanivalója, igazsághir­detése végső konklúziójában nem hagyhat kétséget.) A darab dramaturgiai felépí­tésének talán egyetlen stílus­törése, hogy a jellegében ka­maradarab kellős közepébe egy más stílusú képet iktatott az író. A Nemzeti Színház előadá­sán a megrendítő erejű alakí­tások olyan sorát láthattuk, hogy lehetetlen volt nem arra gondolni: ennyi művészi gond­dal, lelkesedéssel — s ennyi képességgel — az ország első színpadának valamennyi be­mutatója nagy esemény lehet-A szereplők felsorolásánál megsértjük a hagyományokat. Kitűnőek voltak a főszereplők, mégis egy epizódszereplőt em­lítenénk elsősorban: Major Tamást. Egy szovjet műfordí­tót alakít — ez a szerény, ki­csit félszeg ember igazi hős. Anélkül, hogy hangját felemel­né, nagy gesztusai lennének, mérhetetlen erőt áraszt. Felejt­hetetlen alakítás! Básti Lajos művészi pályájá­nak egyik legnehezebb — s egyik legjobban megoldott — feladatát láttuk az író szerepé­ben. Kiválóan formálja meg szerepét Somogyi Erzsi, csen­des, egyszerű, gyámoltalansá­gában is bölcs öregasszonya a legméltóbb válasz, amit új Kossuth-díjára adhatott. Jók a többi főszereplők, Lukács Mar­git Ungvári László és Besse­nyei Ferenc is, a kisebb szere­pekben Bihari József, Bárdi György, Pásztor János és Tompa Sándor. Tehetséges, sok reményre jogosít a főiskolás Mécs Károly. Az epizódsze­replők közül még hármat kell feltétlenül kiemelni: a nagyon karakterisztikus figurákat szín­re vivő Garas Dezső és Hindy Sándort, s végül Selényi Etel­két, aki néhány mozdulattal tudja megteremteni egy egész­­ jelenet alaphangulatát. Várkonyi Zoltán rendezése­­ elsősorban árnyaltságában, az ú­r apróságok megfigyelésében je­lentős művészi munka. Igen­­jók színpadbeállításai, s úgy­­­­szólván sohasem téved a moz­gások irányításában. Kitűnő­­ rendező — és még jobb játék­­­­mester.­­ Upor Tibor két díszlete is részt kíván a megérdemelt si­­i­kerből. Hajdú Ferenc Ungvári László és Básti Lajos (MTI foto — Keleti felv.) ­s meghalt Szirtes László Utolsó filmje A 39-es dan­dár volt. A Mátra alján forga­tott a stáb, mikor beszélget­tünk vele. Kiáltások hívták: Laci bácsi, kérlek, intézkedj, Laci bácsi, küldd ide azt, Laci bácsi, mi a véleményed erről? Laci bácsi küldött ezt, véle­ményt mondott arról, hiszen — mint mondotta — meg­számlálni is nehezen tudja már, hány magyar film beve­zető sorai előtt állt a felirat — gyártásvezető: Szirtes László. A „dandárt" nagyon szeret­te. Egy kicsit szakértőnek is érezte magát. Negyven évvel ezelőtt a 14 éves Szirtes László önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Végigküz­­dötte a felvidéki hadjáratot. Nemcsak gyártásvezetője, de katonai szakértője is volt hát utolsó filmjének, így volt ez mindig. Taná­csaira, kedves szavára min­denki hallgatott a filmesek közül. A „csatatéren" halt meg. Most is filmügyben járt Prágában. Fábry Zoltán új filmjéről koprodukciós meg­beszéléseket folytattak. Fájdalommal gyászolja nemcsak a magyar filmszak­ma, de a nagyközönség is. Modern táncokat a Budapesti Táncstúdióban (VIII., Baross u. 39.) tanulhat. Ifjúsági és felnőtt tanfolyamok. Uj tanf­olyama indul ápr. 3-án. Tel.: 338—676. (x) •V V V V V’ •. v v v v v v ••• v v v v v v v v :• v v v v v v v •; I AZ ! UTOLSÓ FELVONÁS I * ❖ X A magyarországi fasiszta uralom kulisszatitkairól. Lelep- * •t­­ező dokumentumfilm 1944 előkészítőiről és véres ural- •‡ •› műkről. •J* ❖ ♦‡ * , Irta: ❖ * Horváth József, Nemes János, Pintér István, Szabó Lászlói­£ Rendezte és összeállította: ••• V Kolonits Ilona *7* X Bemutató: április 2. ❖ *** *:* * 10 éven alul nem ajánlott. !í v v v v v v v * v * * v v v •‡ ‰• ❖ •‡ v •† †:• v • D HÉTFŐN ESTE ünnepi hangversennyel, Kismartonban megkezdődtek a Haydn-ünnep­­ségek. Haydn hosszú ideig Kismartonban, a­ lilai Eisen­­stadtban élt és lakott. □ NEW YORKBA UTA­ZOTT Nyikolaj Danyilov, a Szovjetunió kulturális ügyei­nek miniszterhelyettese. Mű­­vészcseréről és a Moszkvában, majd New Yorkban rendezen­dő tudományos,műszaki és kulturális kiállításról tárgyal­nak. (A Freie Welt karikatúrája) □ ÚJ SZERZEMÉNNYEL gazdagodott a Zeneművészeti Főiskola: egy Bösendorfer- és egy Steinway-zongora érkezett a zongorapark pótlására. A KÉT ESTÉN rendez mű­sort a­ prágai rádió magyar szerzők műveiből. Ma este Bartók Béla, Sugár és Kókai szerzeményeit, szerdán Bartók, Kadosa és ismét Sugár kompo­zícióit sugározza. □ hétfőn délelőtt új „Emilké’­ szórakoztatta az or­szág gyerek-rádióhallgatóit a Csinn-Bumm cirkuszban. Gre­­guss Zoltán tolmácsolta ezt a már nevezetessé vált cirkuszi figurát, amely Komlós Vilmos halála óta egy ideig nem tudott életrekelni.­­ A BUDAKESZI ÚT 5. sz. alatti cukrászda előtt, a II. ke­rületi fiatalok kezdeményezé­sére, felállítják Ságvári End­re szobrát. Itt érte Ságvárit egy illegális találkozón. 1944. júliu­sában, a fasiszta csendőrök gyilkos golyója. A cukrászdát helyreállítják, és udvarán út­törőkönyvtárat rendeznek be.­­ MA REGGEL Mohácsra utazott Joseph Kosma zene­szerző. Nyolcvanöt éves édes­apja él ott. Pedagógus volt csaknem fél évszázadon, ke­resztül, s nyugalomba vonult, de erejéből nem telik, hogy el­jöjjön a fővárosba fia orató­riumának előadására, így hát a zeneszerző látogatta meg idős apját, aki megőrizte teljes szellemi frisseségét. A MAGYAR ZENEI HÉT kezdődik — hazánk felszaba­dulásának 14. évfordulója al­kalmából — a moszkvai és a szófiai rádióban. Moszkvában a Budapest-együttes előadása, a János vitéz, Erkel Ferencről szóló előadás. Szófiában Liszt, Bartók és Kodály művei sze­repelnek az ünnepi hét mű­sorában.­­ HAZÁNKBAN VENDÉG­SZEREPEL április folyamán Edgar Doneux belga karmes­ter, a brüsszeli rádió első kar­nagya, 15-én a Carment, 25-én a Faustot dirigálja Budapes­ten 20-án pedig a győri Fil­harmonikusokat vezényli. G­­ARAI GYÖRGY hege­dűművész április 1. és 15. kö­zött a Német Demokratikus Köztársaságban turnézik. Wei­­marb°n. Erfurtban, Potsdam­­ban és Berlinben ad hangver­senyt. — Egész nap kultúrával fog­lalkozom. Este pihenni szeret­nék. D THOMAS MANNRÓL akarták elnevezni a lübecki leánygimnáziumot, de a szená­tus Adenauer-párti tagjai le­szavazták az indítványt. Kije­lentették, hogy Thomas Mann a második világháború alatt „megcsúfolta saját fészkét”. A RENDEZŐ A VÉNEK KARÁBAN. A Néphadsereg Színháza Lysistrate-előadása szokatlan beugrást követelt. A vének karának egyik szereplő­je megbetegedett, helyére Ka­zimir Károly a darab rende­zője ugrott be egy előadásra.­­ SVÉD SÁNDOR opera­énekes, aki Bécsből jövet há­rom napig tartózkodott Buda­pesten, s itt szerződésről tár­gyalt, visszautazott az osztrák fővárosba. C GIAN-CARL­O MENOTTI új operán dolgozik. Címe: „Az utolsó Übermensch”. A párizsi Operaházban lesz az ősbemu­tató. MŰVÉSZEK MŰHELYÉBŐL Dürrenmatt darabjára készül Sulyok Mária Sulyok Mária, a Néphadse­reg Színházának művésznője egy szerep „révületében él” — ahogy ő mondta — mostaná­ban. Izgalma jogos: ő alakít­ja majd Dürrenmatt „Az öreg hölgy látogatása” című szatírá­jának címszerepét. — Fűti a fantáziámat ez a szerep. A gyilkos jótékonyság, amit érzékeltetnem kell, az em­bertelenségében szinte bizarr milliomosnő figurája — mind­ezt megformálni, minden szí­nész számára nagyszerű fel­adat. Mondhatnám, ez a legti­pikusabb figuraalkotó szerep, amit színész elképzelhet. Al­kalmazkodnom kell egy stílus­hoz — a darab szatirikus jelle­ge ennek a stílusnak az egysé­gében jut kifejezésre — és ezt a stílust kidolgozni, teljesen átvenni, ragaszkodni ahhoz, s következetesnek lenni abban, hogy a darabban, tehát szere­pemben is, minden jelkép. — Tehát szereti ezt a szere­pet? — Szeretem mint erőpróbát, mint izgalmas leckét, amelyből vizsgázni, illetve jól vizsgázni megtisztelő. És szeretem azért is, mert bármilyen konvencio­nálisan hangzik ez a megfogal­mazás, az első szótól az utol­sóig egy társadalom leleplezé­sén dolgozhatom. Ez a társada­lom szörnyű. Reménytelen. El­hagyja az embert és kiszolgál­tatja a pénznek. Tudott dolog, hogy Dürrenmatt a Marshall­­tervről mondja el véleményét ebben a szatírában. Úgy ér­zem, éppen azért, hogy a lelep­lezése sokirányú. — Mikor kerül sor a bemu­tatóra? — A szezon vége felé. Van időm alakítani, csiszolni, ezer meg ezer módon felépíteni ma­gamban az öreg hölgyet — úgy érzem, ehhez a szerephez szük­ség is van ilyen előkészületre. n. i. Hazaérkezett a magyar filmküldöttség Argentínából A húsvéti ünnepek alatt ha­zaérkezett Argentínából a há­romtagú magyar filmdelegáció két tagja: Bara Margit szín­­művésznő és Kondor István, a filmfőigazgatóság helyettes ve­zetője. Dósai István, a küldött­ség harmadik tagja még kint­maradt, kereskedelmi tárgya­lásokat folytat argentin filme­sekkel. Megkérdeztük Bara Margitot, milyen magyar filmeket vetí­tettek a fesztiválon? — A Ház a sziklák alattot el­ső nap soron kívül műsorra tűzték — sajnos —, felira­tozás nélkül. Bemutatták még a Vasvirágot is. Filmjeink er­kölcsi sikert arattak. A fő­díjat egy svéd film nyerte, a tíz díj közül hármat-hármat lengyel és csehszlovák filmek kapták. RÁDIÓMŰSOR VVVVA\AV'A/-'á\\AVV) Március 31. kedd KOSSUTH, 14.00: Szórakoztató muzsika.­­* 14.45: Gyermekrádió. — 15.05: Operettmuzsika. — 15.25: Napi­renden ... — 15.30: Egy falu — egy nóta. — 16.00: Hírek. — 16.10: A tűz márciusa. Ifjúsági rádiójá­­t­ték. — 17.00: 1945. április 4. Előadás.­­ — 17.15: Egyveleg. — 17.23: Tizen-­­ négy éve történt. — 17.28: Emlék­­i műsor Vikár Béla születésének 100.­­ évfordulóján. — 18.00: Hírek. — 18.15: Szív küldi. — 18.40: Gyári szi­­l róna. — 19.00: Erkel: Hunyadi­­ László. Négyfelvonásos dalmű.­­ Közben: 19.35: Mese. — 20.00: Esti­­ krónika. — 22.00: Hírek. — 22.15:­­ Tudósítás Dortmundból. — 22.25: Tánczene. PETŐFI. 14.00: Hírek. 14.20: Mezei csokor. — 14.40: Filmkeringők. — 15.00: Negyven év előtt a Nemzetiben.­­— 13.13: Hangverseny a stúdióban. — 15.30: Szovjet szerzők operettjeiből. — 16.25: Tollal a romlás ellen. — 16.43: Waldemar Kmentz és Lucia Stanescu énekel. — 17.15: Rádió szabadegyetem. — 17.45: Előadás. — 18.30: Mi újság a nagyvilágban? — 18.40: Hanglemezgyűjtők negyed­órája. — 18.55: A Szovjet Rádió Szimfonikus Zenekara. — 19.00: Hí­rek. — 19.05: Orosz nyelvlecke. — I0. 15: Tánczene. — 19.40: Falurádió. — 20.00: Könnyűzenei hangverseny. Április 1, szerda KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.59: Zene. —1­8.10: Részletek Mozart vígoperái­ból. — 9.00: Rádió szabadegyetem. — 9.30: Népi zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Gyermekrádió. — 10.30: Nebántsvirág. Operettrészlet. — 11.00: Gyári sziréna. — 11.20: Ar­gentin népzenei felvételek. — 11.40: Kórusok. — 12.00: Hírek. — 12.10: Tánczene. — 13.15: Népszerű ope­rettekből. — 13.50: Gyermekrádió. — 14.30: Magyar nóták, csárdások. — 14.55: Levelezés. — 15.10: Miklós Kata énekel. — 15.30: Ifjúsági Rá­dió. — 17.00: Hírek. — 16.10: Napi­renden ... — 16.15: Szív küldi. — 10.45: A Magyar Rádió gyermek­­kórusa. — 17.00: Élő szóval — mu­zsikával. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.00: Hírek. — 14.20: Orosz nyelv­lecke. — 14.40: Zenekari hangver­seny. — 16.00: Epoiosz, az ács. Rádiódráma. — 17.05: Vidám nép­dalok. — 17.20: Riportműsor. — 17.35: Operarészletek. Stines magyarul beszélő szovjet filmvígjáték Bemutató: április 9.

Next